Szvsz még ennél is bonyolultabb a kép egy picit. :-)
Szerinted hasonlatosságot mutatnak a kínai és magyarországi demográfiai változások?
Szerintem nem, így nem csoda, ha a stratégiák is mások.
Szívemből szóltál.Hát pontosan erről van szó. Mert enélkül senki meg nem mondja, hogy az-e a jó, ha fogyunk, vagy az, ha sokasodunk.
Ha sokan leszünk, nem jó, mert az unokámnak nem jut hely a Rózsadombon.
Ha kevesen leszünk, nem jó, mert másoknak is megteccik a Rózsadomb, és idegyün mindenki.
Ha sokan leszünk, nem jó, mert összekoszítjuk a környezetet.
Ha kevesen leszünk, nem jó, mert másoknak is megteccik a szép környezetünk, és idegyün mindenki.
Vagyis a dolog eléggé bonyolult.
Ha Ovi kínai miniszterelnök volna, akkor is azt mondaná, hogy 3 gyerök, három kamrácska, 2 bicikli?
Nem hinném, hogy létezne pontos válasz. Azt érdemes szvsz végiggondolni, hogy milyen következményekkel (kulturális, gazdasági, etc) jár - mind rövid, mind hosszútávon -, ha csökken ill. növekszik a népesség.
Mondja már meg nekem valaki, hogy pontosan hány magyarnak is köllene itt lenni. És miért épp annyinak. Mert addig nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről.
Speaker, te iszonyatosan paranoid vagy. Már mindenben és mindenkiben a "magyar nemzet ellenségét" látod? Régen a bokorban is osztályellenségeket kerestek. Úgy látszik most megfordultak a dolgok egy eléggé undorító irányba.
Húsz év óta tavaly haltak meg a legkevesebben Magyarországon. A szakemberek szerint viszont ebből még nem lehet arra következtetni, hogy javul a lakosság egészségi állapota. A születéskor várható élettartamban a magyaroknak több mint nyolc év a lemaradásuk a svédekkel szemben, akik Európában az egyik leghosszabb életkorra számíthatnak.
Az 1990-es években a statisztikusok a halálozások arányában egyaránt regisztráltak emelkedéseket és csökkenéseket. Tény, hogy 1993-ban 150 ezernél is többen haltak meg az országban, ami hosszú évtizedek óta rekordnak számított. Ezzel szemben a múlt évi 135 500 fős halálozás húsz év óta a legalacsonyabb – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentéséből.
2000-ben 5,5 százalékkal, vagyis 7700 fővel kevesebben haltak meg, mint egy évvel korábban. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy elmaradt az 1999. évihez hasonló súlyos influenzajárvány – áll a KSH jelentésében.
Érdekes, hogy a férfiak halandósága – azon belül is a középkorúaké – nagyobb mértékben csökkent, mint a nőké. A múlt évben egyébként valamennyi jelentősebb halálok következtében kevesebben haltak meg, mint egy évvel korábban, de a legnagyobb mértékben a szívbetegségek okozta halálozások száma csökkent. Az egy éven aluli gyermekek korosztályában viszont romlott a helyzet: a leányok körében 16, a fiúk esetében öt százalékkal nőtt a halálozási ráta az 1999. évi adatokhoz képest.
Gárdos Éva, a KSH főosztályvezetője hangsúlyozta: messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a múlt évi adatokból, s azt is elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy jelentős változás állt be a lakosság egészségi állapotában. Azt viszont megjegyezte: bizakodásra adhat okot, hogy a halandóság szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő középkorú férfiaknál volt a legjelentősebb a javulás. A csecsemőhalandóságról megjegyezte: az ilyen esetek száma összességében alacsony, ezért néhány fős eltérés is nagyarányú emelkedést okoz az adatokban.
Elmondta azt is, hogy a 60-as évek közepétől a várható élettartamban Magyarország egyre inkább lemarad a nyugat-európai országoktól. Példaként említette, hogy míg 1999-ben Svédországban a férfiak születéskor 77,1, a nők 81,9 évre számíthattak, addig Magyarországon 66,1 és 75,3 évre. A környező országokat tekintve vannak nálunk jobb és rosszabb helyzetben lévők is. Romániában például a férfiak születésükkor 65,5, a nők 73,3 évre számíthatnak, Csehországban viszont 71,1, illetve 78,1 évre.
A várható életkor látványos különbséget mutat a magyar társadalmi összetételben is. A főváros második kerületében lakó férfiak elérik az egykori Német Szövetségi Köztársaság lakóinak élettartamát, míg a szegényebb VII. kerületiek helyzete a szíriaiakéhoz hasonló.
A századfordulón a magyar nők születéskor várható élettartama 38,2, a férfiaké pedig 36,6 év volt. A század derekán a gyengébb nem várható élettartamát már 63,4, a férfiakét pedig 59,3 évre becsülték. A két nem várható átlagos élettartama között a második világháború idején még csak három, 1960-ban négy, míg napjainkban csaknem kilenc év a különbség.
+++
Lassabb a népfogyás Magyar Nemzet, 2001. március 27.
Tovább mérséklődött a népesség természetes fogyásának üteme januárban, hiszen emelkedett a születések száma, a halálozásoké pedig csökkent – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentéséből. Az előzetes adatok szerint januárban 8400 gyermek született és 11 400 lakos halt meg.
A KSH adatai szerint főleg a halálozások számának jelentős mérséklődése miatt csökkent a népességfogyás üteme: az idén az első hónapban ugyanis 26 százalékkal kevesebben haltak meg, mint tavaly ugyanebben az időben. A születések száma 3,4 százalékkal volt magasabb az elmúlt év januárjában regisztrált adatnál. Ez év januárjában a halálozások száma még mindig háromezer fővel haladta meg a születésekét, ám ez kevesebb mint fele az egy évvel korábbi adatnak, amikor egy hónap alatt a természetes fogyás következtében több mint hétezerrel csökkent a lélekszám. Hazánk lélekszáma tavaly év végén tízmillió-ötezer fő volt. A KSH ennél frissebb adatokat az idei népszámlálás alapján júliusban hoz nyilvánosságra.
+++
Horváth László
Szerző
Felküldve:
2000. június 21. ( 6. oldal) Magyar Nemzet
Az 1999. augusztus–szeptemberi hónapokat megelőzően a hoszszú évek óta tartó
születésszám-csökkenés közepette legutóbb 1995-ben (a Bokros-csomag életbe lépése
előtt megfogant magzatok korábbinál nagyobb száma következtében) fordult elő, hogy két,
egymást követő hónapban az élveszületések száma meghaladta az előző év azonos havi
élveszületéseinek számát – írtam e hasábokon december 16-án. Ismerve az élveszületések
száma alakulásának természetét, már akkor mindnyájan reménykedhettünk abban, hogy
tapasztalatom nem csal meg: az élveszületések erős évközi szezonalitásának következtében
már két hónap adata alapján is nagy volt az esélye annak, hogy trendváltás következik be:
véget ér az élveszületések számának oly sokáig tartó csökkenése.
Közel sem minden, a különféle sajtótermékekben megjelent cikk osztotta véleményemet, és
sokan a hónapok múlásával is egyre csak arról beszéltek, hogy a decemberi–januári
születésszám-emelkedés például csak annak tudható be, hogy sokan igyekeztek a 2000. év
beköszöntének első pillanataira időzíteni gyermekvállalásukat.
Mára egyértelművé vált, hogy nem erről van szó, hiszen ha a tavalyi fordulópontot jelentő
augusztus óta összesítünk, kiderül, hogy az 1999 augusztusa és 2000 márciusa közötti
nyolc hónapban 1,5 százalékkal volt magasabb a születések száma, mint az 1998.
augusztus és 1999. március közötti időszakban. Az idei első negyedévet tekintve még
egyértelműbb a kép, mivel ekkor már 3,3 százalékkal volt magasabb a születések száma,
mint a tavalyi év azonos időszakában, s ezen belül is minden hónapban több gyermek
született idén, mint tavaly. Ezek az adatok már egyértelművé teszik, hogy nem „statisztikai
hibával" van dolgunk. A fordulat mértékét jól érzékelteti, hogy 1997-ben még 4,7,
1998-ban 4, 1999. első hét hónapjában pedig 4,6 százalékkal volt alacsonyabb az
élveszületések száma, mint az azokat megelőző, hasonló időszakokban.
A gyes és a gyed (első) bevezetése után ugyan egyértelműen kiderült, hogy családtámogató
rendelkezésekkel pozitívan befolyásolható a születésszám, ez azonban „elfelejtődött" az
idők folyamán.
A születések (és a művi abortuszok) számának, arányának kedvezőtlen irányú
befolyásolhatósága viszont ugyancsak kissé agyonhallgatott, nemszeretem téma volt, pedig
példa erre is adódott, hiszen a Bokros-csomag ezt a gyakorlatban valósította meg.
Most ugyan úgy tűnik, hogy valóban véget ért a születések számának hosszú ideig tartó
csökkenése – ha teljes éves statisztikát tekintünk, úgy utoljára 1991-ben volt magasabb a
születések száma, mint a megelőző évben –, ám ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az
ország igen súlyos demográfiai gondjai megoldódnának a közeljövőben. Egyrészt mivel
pusztán anyagi – méghozzá meglehetősen korlátozott – eszközökkel nem lehet csodát tenni
egy olyan társadalomban, ahol – az európai folyamatok trendjébe illeszkedően – a
gyermekvállalási kedv a családokat közvetlenül érintő, szigorúan vett gazdasági
tényezőktől függetlenül is lecsökkent. Másrészt azért, mert a halálozások száma továbbra
is lényegesen meghaladja a születések számát. Így a továbbiakban is folytatódik a
népesség fogyása, annak mértéke csökkenhet csak le valamelyest. Sőt, sajnos a
népességfogyásra még akkor is hosszú-hosszú ideig számítani kell majd, ha a magyar nők
termékenységi mutatói tartósan javulnak, hiszen a népesség kedvezőtlen korösszetétele a
népességfogyást évtizedekre determinálja.
Ezért is nagyon fontos, hogy a kormány az eddig bevezetett családtámogató intézkedésein
túl továbbiakkal is szándékozik növelni a gyermekvállalási kedvet.
+++
Ma reggel a rádióban egy "érdekes" fejtegetést hallottam valami nagyeszű "nyugati" filoszoptertől, aki szerint az az eurokonform, ha minden nőnek csak egy gyereke van, és milyen muris lesz, ha az emberek elfelejtik a testvér fogalmát, mert azt sem fogják tudni mi az.
Erről csak az jut eszembe, a világon elég sok náció van, amelyik ránk feni a fogát, és ezek a propaganda eszközeire sem sajnálják a pénzt, de hogy ezt a Magyar Rádió is segíti, ez gyanus.
Nem egészen értem, hogy a cikket mi miatt érezted bárgyúnak.
Engem pl. igencsak mellbevágtak az adatok...
Ugyanakkor nem hiszem, hogy bárki is arra gondolna, hogy egy-egy újságcikk miatt szökne fel a születésszám és zuhanna a halálozások száma...
Talán azonban nem kéne a fejünket a homokba dugni...
Azazello, ezektöl a bárgyú beollozott megrendelésre készülő cikkektől egyetlen gyerekkel sem fog több születni. Életcélt kellene adni az embereknek, és hitet a jövőben. Nem PiÁr marhaságokkal etetni Őket!
…az 1956-os exodus vesztesége legalább negyedmillió ember Magyarországon az 1960-as évekre a világon akkor egyedülállóan alacsony gyermekszámátlag: 1,8 alakult ki – írja a kormány népesedéspolitikai ad hoc bizottság egyik munkacsoportjának zárójelentése. A nyolcoldalas dokumentum, amelyet januárban belsô anyagként készítettek, most került lapunk birtokába. Az említett 1,8-as gyermekszám azt jelenti, hogy egy-egy nô átlagosan ennyi gyermeket szült életében. A hatvanas években „botrányosan" alacsony számot azóta még inkább sikerült alulmúlni, az idén ez a mutató: 1,28, a világon talán a legalacsonyabb.
Még 1981-ben, amikor tetôzött a magyar népességszám: tízmillió-hétszáztizenháromezer ember élt országunkban – derül ki a kormány népesedéspolitikai ad hoc bizottságának résztanulmányából. A rendszerváltozás kezdetén, 1990-ben már csak tízmillió-háromszázhetvenötezer ember örülhetett a ránk köszöntött demokráciának. Ez utóbbi „öröm" világháborús veszteséggel ért föl: azóta több mint háromszázezer lélekkel vagyunk kevesebben, s az idén – mint a sajtó beszámolt róla – tovább gyorsult a fogyás, elsôsorban az elhalálozások nagy száma következtében. Várhatólag még ebben az évben tízmilliósnál kisebb lesz a magyar lakosság a trianoni határok között.
A népességfogyás csaknem egyedülálló a világban – állapítja meg a zárójelentés –, az országok többségében a népesség dinamikusan, egyes térségekben robbanásszerűen emelkedik. A fejlett országokban lassú a növekedés, „lélekszámcsökkenés ma csak egyes kelet- és közép-európai országokban is átmeneti jelleggel fordul elô" – fogalmaz a tanulmány.
Nálunk az elöregedést gyorsítja a fogyás: 1981-ben még 36,3 év volt az átlagéletkor, mára ez a 39 évet közelíti. A hatvanévesek és idôsebbek aránya 17,3 százalékról csaknem húsz százalékra duzzadt.
Hazánkban „az immár két évtizedes létszámfogyás, s a kialakult korösszetétel öngerjesztô folyamatokat indított el" – fogalmazza meg a drámai helyzetet a zárójelentés. A demográfusok rámutattak: „hatékony befolyásolás híján hosszú idôre befolyásolják az alacsony reprodukciót" ezek a körülmények.
Az ad hoc bizottság részjelentése nem mutatja ki, csak sejteti a bajok legfôbb okát, világossá teszi, hogy e század elejétôl „csökkent a korábban igen magas gyermekszám", megkezdôdött az elöregedés, és ez a folyamat 1920-ben – Trianonnal – nagy lökést kapott.
Rámutatnak a tudósok arra is, hogy a népfogyást a korai halálozások is gyorsítják. „Az utóbbi negyven évben fokozatosan kialakult egy halandósági krízis." A döbbenetes megállapítások szerint „Megtorpant az életkilátások javulása, különösen a férfiak körében. Az 1980-as évek végére Magyarország a fejlett államok között az utolsó helyeken állt az élet átlagos hosszát illetôen. A WHO jelentése szerint a magyarországi középkorú férfiak halandóságánál csak a szubszaharai volt magasabb ebben az idôben."
Nagy csapást mért társadalmunkra a szovjet megszállás abban a tekintetben is, hogy ennek megpróbáltatásai elôl sokan elmenekültek. „Magyarország a XX. század túlnyomó részében elvándorló jellegű volt – azaz többen távoztak el, mint amenynyien betelepültek –, csak az 1956-os exodus vesztesége legalább 250 ezer ember" – derül ki a zárójelentésbôl.
A társadalmunkra 1990-ben köszöntött szabadság demográfiai szempontból nagy csapásnak bizonyult. „Csökkent a gyermekszám, rövidebb lett a várható élettartam, kevesebb lett az évi házasságkötés, nôtt a válások száma, ütemesebbé vált a népességcsökkenés – erôsödtek a demográfiai krízisjelenségek" – áll a tanulmányban. „A termékenység a volt szocialista országokban zuhanórepülést mutatott az 1990-es években." Hazánkban 1990 és 1995 között ez a csökkenés „nem tűnt túlságosan nagymértékűnek, ezért arra lehetett számítani, hogy a gyermekszám nem fog 1,5 alá csökkenni az 1990-es évek végére" – fogalmaztak a tudósok.
Ám ekkor következett a Horn–Kuncze kormány intézkedése, amely Bokros-csomagként vonult be a fekete históriába.
Mint a tanulmány diplomatikusan fogalmaz: „1995-tôl, részben az akkori családpolitikai kurzus hatására, ütemessé vált a születésszám csökkenése." Ez az éves adat 1998-ban, a baloldali kormány utolsó évében zuhant százezer alá, s ekkortól száz nô már csak 130 gyermeket szül átlagosan élete folyamán (az idei mutató ennél is alacsonyabb).
A demokratikus kormányzatok nemzeti vagyont kiárusító politikája miatt távlattalanná vált a társadalom nagy része. „A rendszerváltozás után, 1995-ig a magyarországi halandóságot kifejezetten aggasztónak kellett tekinteni. A férfiak élettartama 1960 óta nem volt olyan alacsony, mint 1994-ben" – szól a dolgozat. A javulás 1996-ban kezdôdött: ekkor 144 ezerre csökkent az éves elhalálozás a korábbi 150 ezernél magasabb mutatóhoz képest. Ám „1998-ban és ’99-ben ismét ellenkezô irányúak voltak a mozgások. Többen haltak meg, ismét csökkent az élettartam." Mégis, a jövôben 2010-ig élettartam-növekedéssel számolnak a szakemberek. Szerintük 2010-re a férfiaknál 69, a nôknél 72 év lesz a várható élettartam. (Optimista becslés szerint a 72, illetve 79 év is elérhetônek látszik.) „Nem elképzelhetetlen, hogy a következô ötven évben 15 évnyi élettartamemelkedés következzen be Magyarországon" – vetik föl a tudósok.
Ami a tágabb demográfiai távlatokat illeti: közepesen alacsony gyemrekszám, fokozatosan növekvô élettartam és enyhe bevándorlási többlet alakulhat ki hazánkban – az ad hoc bizottság jövendölése szerint. Így is nyolcmilliósra esik az ország lakosságának száma. „Reálisan nézve a népesség száma 2050-re 7,4 és 8,8 millió közé tehetô." Ám „extrém esetekben Magyarország legalacsonyabb népességszáma feltehetôen hatmillió, a maximális lélekszám pedig 10,3 millió fô lehet a jövô század közepén" – vélik a demográfusok.
Aggasztó a távolabbi jövôre nézve – már azoknak, akiknek a magyar kultúra fennmaradása fontos azután is, hogy ôk idôvel eltávoznak az élôk sorából –, hogy a fiatalok száma alacsony lesz 2050-ben. „Az 1–19 évesek lélekszáma akár felére is csökkenhet ötven év alatt." Így a népességen belüli arányuk 26 százalékról 14-re eshet.
„A munkaképeskorúak (20– 64 évesek) száma 2010 után jelentôsen csökken, hiszen kilépnek közülük az 1950-es években született nagy lélekszámú korosztályok" – érzékelteti a leendô nyugdíjgondok okát a tanulmány. Ugyanakkor a 65 évesnél idôsebbek aránya kétszeresére duzzad 2050-ig. Drámai „öregedési hullám" 2015-tôl várható. „A hosszú távú forgatókönyvek emellett tisztán bemutatják a jövô népességfejlôdés egyik lehetséges, az idôskori ellátó rendszereket alapvetôen veszélyeztetô fô tendenciáját: az idôs népesség arányának hallatlan megnövekedését" – derül ki a tanulmányból. „Minden negyedik polgár lesz idôs", azaz 65 évesnél korosabb, ám ennél is kedvezôtlenebb folyamat hatására az arány még rosszabb lehet: „az idôsek aránya eléheti a 36 százalékot!" – tesz fölkiáltójelet a tudományos dolgozat írója. „Ennek alapján 2050-re a népesség fele ötvenévesnél idôsebb lesz."
A jelentésben kiemelt mondat szerint: „Egyre kevésbé fenntartható jövôt eredményez, ha a népesség a gyerekszámban történô további elvonással válaszol az elöregedés kihívásaira." A tudósok a diagnózis után némi terápiát is javasolnak. „Az elmúlt évtizedek reprodukciós rombolásait csak hosszú távú építkezéssel lehet ellensúlyozni. Szükség van népesedéspolitikai stratégiára, amely fenntarthatóvá teszi a népességfejlôdést" – fogalmaznak. El kellene érni szerintük, hogy egy-egy nô átlagosan két „és fél" gyermeket szüljön életében. Növelni kellene az élettartamot. Ésszerű bevándorlással is számolni kellene.
A tanulmány gyenge pontja, hogy figyelmen kívül hagyja a társadalom egyik legnagyobb aggodalmát: miközben az európai kulturáltságú népesség fogy, az integrációból kimaradó lakosságrész növekszik – így a valós baj sokkalta nagyobb, mint a számok mutatják. Nem foglalkozik a tanulmánybeli terápia azzal, hogy a gyermekvállalást mennyire lehet gazdasági, s mennyire kulturális hatással bátorítani, s ez utóbbiak fortélya mi lehetne. Az aggasztó trendek föltárása azonban önmaga is közelebb hozhatja, ha nem is a megoldást, legalább a bajok enyhítését.
Uraim!
Jó volna ha mindenki sejtené a történelmet. Mert ha csak azt tudjuk, amit az általános többség szajkóz, nem fogjuk tudni befolyásolni jövőnket. Pedig a történelemből volna mit meríteni. Ötszáz év óta csak betelepültek hazánkba,( Innen kitelepítés csak nagyhatalmi nyomásra volt! ). Bármi jót tett népünk más népekkel, azt nem tolerálták. (Gondoljanak bele: milyen szégyenletesnek ítélik meg azt más népek, hogy idegen nyelvként - de kellett tanulni a magyar nyelvet - Magyarországon.) Már hallani, ha kevés lesz a munkáskéz, majd jön a külföldi munkaerő. Ilyen volt száz évvel ezelőtt. A Zsil völgyi, Garamvölgyi beruházásokra százezrével jöttek a határos területekről. Amikor pedig a betelepülők többségbe kerültek, elővették a "bunkókat". Az átköltözések iránya ugyanaz, a jövőnk is ugyanaz. A hivatásos történészek pedig nem ismerik a múltunkat. Ők csak egy - egy szakterület ismerői. Nem akarnak emlékezni.
Van egy nép, mely azért akar emlékezni, nehogy megismétlődjön vele a holocaust.
Mi miért nem akarunk emlékezni?
Budapest, 2000. március 29., szerda (MTI) - A gyermekek után járó adókedvezmény radikális emelését javasolta a három vagy több gyermeket nevelő családok részére a kormány a hétvégi informális ülésen, amelyen megvitatták a Nemzeti családpolitikai koncepciót - közölte a szociális és családügyi miniszter szerdai, budapesti sajtótájékoztatóján.
Harrach Péter elmondta, hogy a Pénzügyminisztériummal közösen két héten belül kidolgozzák az erre vonatkozó javaslatot.
A miniszter jelezte, hogy bizonyos összeghatárig az adómentességet sem tartja elképzelhetetlennek.
Ujságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a kormány a későbbiekben dönt arról, emelkedhet-e jövőre a családi pótlék és a gyermekgondozási díj (gyed) összege.
Szavai szerint a szociális tárcának továbbra is szándéka, hogy a gyed felső határát és a folyósítási időt növelje.
- Azonban ha a kormány az adókedvezmény növelését preferálja, a gyed emelését későbbre kell halasztani - tette hozzá.
Harrach Péter megjegyezte: sok olyan szülő van, aki nem gyermekére költi a támogatást. Ezért megvizsgálják annak lehetőségét, hogyan juttatható az érintettek számára természetben a támogatás.
A miniszter beszámolt arról, hogy a Nemzeti családpolitikai koncepció elkészítését a családok állapota és a demográfiai helyzet indokolta.
Közlése szerint a hétvégi kormányülésen meghatározták a családpolitika irányait. A családok támogatásának további növelése mellett ösztönzik a gyermeket nevelő nők részmunkaidős foglalkoztatását.
Harrach Péter jelezte: legalább a gyermekgondozási díjban és segélyben részesülő anyáknak szeretnének lehetőséget teremteni arra, hogy gyermekük másfél éves kora után részmunkaidőben dolgozhassanak.
A családpolitika harmadik irányaként a prevenciós szemléletű családtámogatási intézményrendszer kialakítását jelölte meg a miniszter.
Kifejtette: ennek keretében a társadalmi és egyházi szervezetek bevonásával olyan szolgáltatásokat szeretnének működtetni, amelyek nem a már válságban lévő családokat célozzák meg.
Szerintem...
1-2100 meg messze van. MO torteneteben sokszor fordult mar elo demografiai ingadozas. Sot talan csak az fordult elo...Hosszantarto egyensulyrol ne nagyon tudok. Vagy dinamikus novekedes v. csokkenes. Mikor stagnalt MO nepessege hosszabb idon keresztul?
2-Ezt bizottsagokkal, hangzatos szovegelessel nem lehet befolyasolni. Ez egy felig-meddig termeszetes folyamat. Tul sok olyan osszetevoje van, melyre kozvetlenul, allamilag nem lehet hatni...talan...
Egyesek szaporodnak - mások kipusztulnak !
Europa országainak többségében nem fogy a lakosság-sőt nem egy helyen növekszik.
Nekem négy gyermekem van de már tervezem hogy elhagyom ezt az országot ahol a pusztulás fenyeget,én nemcsak a saját gyermekeimre hanem többgenerációs utodaimra is gondolok !
Milyen jövő várna rájuk egy pusztuló társadalomban ?
Mátyás az Igazságos
(Munkatársunktól) A demográfiai folyamatok iránya aggasztó, ezt meg kell fordítani – jelentette ki tegnap Orbán Viktor miniszterelnök a népesedéspolitikai tanácsadó testület ülése után. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter ugyanakkor világossá tette: noha a tudósok elemezték egy esetleges betelepítés várható hatásait, a kormány nem foglalkozik ezzel a lehetôséggel.
„Kiváló, magas színvonalú tanulmányt kaptam a bizottságtól" – mondta Orbán Viktor. A miniszterelnök vezetésével az ad hoc bizottság azt az anyagot tárgyalta meg, amelyet demográfusok, szociológusok tanulmányai alapján Cseh-Szombathy László akadémikus kristályosított ki.
A csaknem kétórás megbeszélés után Orbán Viktor rámutatott: a demográfiai folyamatok rosszak, ezeket meg kell fordítani. Bejelentette: a népesedéspolitikával foglalkozó eddigi ad hoc testület mostantól fogva állandó bizottságként m?ködik, és a kormányzat döntéseit a demográfiai szempontok szerint vizsgálja, módosítási javaslatokat tesz.
Elképzelhetô-e, hogy a pénzügyminiszter egy-egy költségvetési javaslatát a népesedéspolitikai bizottság megváltoztassa – kérdezte lapunk az ülés utáni tájékoztatón Harrach Pétertôl. A családügyi miniszter rámutatott: A kormány soha nem egyetlen miniszter szempontjai szerint dönt, így könnyen megtörténhet, hogy a népesedéspolitikai bizottság közvetve módosítja a pénzügyi kezdeményezést. Kérdésünkre Harrach világossá tette: a polgári kormány korántsem pusztán gazdasági kérdésként kezeli a népesedés ügyét. A bajok oka is sokrét?, így a megoldásnak is többoldalúnak kell lenni – fejtegette.
Bejelentette: az ad hoc bizottság jelentése alapján kötet készül, s ez rövidesen hozzáférhetô lesz a nyilvánosság számára. A feltárt tényanyag és a javaslatok alapján cselekvési program is készül. A betelepítés, noha ezzel a kérdéssel a tudósok foglalkoztak, „nem aktuális", a kormány ezt a lehetôséget nem mérlegeli. „Ez a családpolitikai koncepció kudarcát jelentené" – fogalmazott Harrach Péter. Ô maga a hazai családok bátrabb gyermekvállalásában látja a megoldást. „Ne adjuk fel ezt a lehetôséget" – fogalmazott. Kérdésünkre: szóba került-e az a csapás, amelyet a Bokros-csomag mért 1995-ben a demográfiai folyamatokra, a miniszter rámutatott: ennek „áldásait" a családok érzékelik… A polgári kormány igyekezett kijavítani elôdje hibáit, a társadalom bizalmának helyreállítása azonban még több évet vesz igénybe.
Harrach úgy véli: a családsegítô kormányzati kezdeményezések két-három év múlva lesznek érzékelhetôk a népesedés adataiban is, noha határidô ilyen természet? ügyekben nem t?zhetô ki. Harrach Péter kiemelte: a népesedéspolitika nem azonos a családpolitikával – amellyel szintén ez idô szerint foglalkozik a kormány –, még akkor sem, ha a kettô összefügg.
A jobb népesedési mutatók kedvéért „helyzetbe kell hoznunk a családokat" – szögezte le. Lapunk érdeklôdésére elmondta: A kormány azokat a dolgozni akaró családokat igyekszik segíteni, „amelyek nemcsak világra hozzák, hanem nevelik is a gyermekeket". Andorka Rudolf akadémikus egy korábbi írását idézve rámutatott: Most családpolitikánkkal példát mutathatunk Európának.
Cseh-Szombathy László lapunknak elmondta: tanulmányuk korábban nyilvánosságra került részleteibôl a sajtó egy része indokolatlanul emelte ki a betelepítés kérdését. Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára – a népesedéspolitikai bizottság tagja – érdeklôdésünkre elmondta: külsô javaslatokat is érdeklôdéssel tanulmányoznak a stratégiák kimunkálásához. A tegnapi bizottsági ülésen egyébként Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke és Vukovich György professzor is részt vett.
Bevándorlási forgatókönyvek
(Munkatársunktól) Feltétlenül jelentôs mértékű bevándorlás szükséges ahhoz, hogy hazánkban 2050-ben legalább tízmilliós legyen a népesség – derül ki a KSH Népességtudományi Intézetében nemrég elkészült tanulmányból. A kormányfô kezdeményezésére még tavaly létrejött demográfiai ad hoc bizottság számára írt dolgozatból kiderül, hogy a népességfogyás és a bevándorlás mostani ütemét tartva a legjobb esetben is nyolcmillió körül lenne a népesség 2050-ben.
A kutatók számításai szerint egy betelepítési forgatóköny végrehajtása esetében egyszeri akcióval milliós nagyságrendű új lakosságrészt kellene létrehozni, majd ezután is évi tízezres nagyságrendű betelepedés lenne szükséges ahhoz, hogy a lélekszám tízmillió körül alakuljon a következô évszázad közepén.
A kutatók egy „fenntartható változat" számait is elemezték. E szerint a szülôképes nôknek átlagosan 1,9 gyermeket kellene világra hozniuk – idén ez az adat az 1,28-as mélyponton van –, emellett a várható élettartamot nyolcvan év felettire becsülve, és évi húszezer bevándorlóra számítva nagyjából tartható lenne az ország megfelelô lélekszáma.
A hosszabb távon is fenntartható népességfejlôdés három összetevô fokozatos fejlesztésével lenne elérhetô: azaz emelni kellene a termékenységet – egy-egy szülôképes nô átlagosan 2,5 gyermeket hozhatna világra –, hosszabbítani kellene a várható élettartamot, és lehetôvé kell tenni a munkaképes, dolgozni kész idegenek bevándorlását. A kormányfô kezdeményezésére tavaly alakult népesedéspolitikai ad hoc bizottság tagjai több száz oldalnyi tanulmányt készítettek, ezeket a testület vezetôje, Cseh-Szombathy László akadémikus 17 oldalban foglalta öszsze, s e summázatot a napokban eljuttatta Orbán Viktor miniszterelnökhöz.
- Az Európai Unió legtöbb térségében a következő harminc év során megkettőződik a 60 évesek és annál idősebbek száma - állapította meg az Eurostat, az európai közösságek luxemburgi központú statisztikai hivatala.
Az adatok szerint a 60 éves és afölötti személyek aránya az EU-országok összlakosságában a mostani 21 százalékról 2050-re mintegy 34 százalékra nő. A nagyon öregek (80 évesek és afölöttiek) számaránya 4 százalékról körülbelül 10 százalékra emelkedik ugyanebben az időszakban. Az Európai Unióban ilymódon a nyolcvanas éveikben járók száma 2050-ben közel 37 millió lesz.
Az Eurostat szerint e növekedésnek mélyreható következményei lesznek a szociális ellátásra, főként a nyugdíjellátásra nézve. A nyugdíjakat többnyire a munkaadók és a bérből élők befizetései táplálják. Problémát jelentenek az egészségügyi kiadások is, amelyeknél az európai statisztikai hivatal szerint fennáll az erőteljes növekedés veszélye.
Bizonyos területeket a többinél jobban érint majd a lakosság öregedése. A szigetek (Azori, Kanári stb.) és a fővárosok (például Párizs és London) bizonyára az első tíz "fiatal" térség között lesznek, Olaszországban viszont öt térség található a legelöregedettebbek közül.
A lakosság öregedésének okai között az első helyen a születésszámnak az utóbbi 20-30 évben tapasztalható csökkenése áll. Fontos tényező ugyanakkor az idős emberek halandósági arányának csökkenése is, ami összefügg az orvostudomány fejlődésével. A születéskor várható élettartam az előrejelzések szerint legalább öt évvel növekszik a fiúknál és néggyel a lányoknál a következő három évtizedben.
Az Eurostat jelentése szerint a munkaadók a következő években mind nehezebben találnak majd korszerű műszaki ismeretekkel rendelkező fiatalokat "viszonylag alacsony bérért". Ezért új, az egész életre kiterjedő szakképzési technikákat kell kifejleszteni, át kell képezni a jelenlegi aktív dolgozókat, és feltárni az újra munkába álló nők szakismereteit - állapítja meg a EU statisztikai hivatala. (MTI-PANORÁMA)
Az ,hogy csökken a népesség nem csak magyar,hanem összeurópai probléma,de ezt már itt többen leírták,ami viszont ennek az okait illetti több új szempont is van.
A civilizált országokban a férfiak nemzőképessége a felére/!/esett az elmúlt 40 évben,köszönhetően a kemikáliák nagymértékű használatának-bár az okot a vegyigyárak tagadják ,de így van.
A nők emancipációja a másik ok, hiszen hiába van bébysitter meg bejárónő,a gyereket meg kell szülni,márpedig méteres hassal max egy újságírónő tud elpötyögni a kilencedik hónapig,egy pénztáros vagy fodrász érdekesen nézne ki.A nőket pedig a versenyszférában nem akarják elengedni szülési szabadságra.Jó példa erre az Endrei Judit bemondó,aki akkor ment el szülni amikor az új tv-k indultak ,így lemaradt egy nagy lehetőségről,a karrier helyett a gyereket választotta,elbénázott még egy kicsit a Tv1-ben,aztán onnan is eltünt.
Nagyapámék 10-en voltak testvérek-pedig nem is vagyunk cigányok-,neki is öt gyereke volt,ő katonatisz volt, a felesége aki otthon volt ebböl a fizetésből nevelte fel a gyerekeit tisztességesen.Egy mai katonatiszt nem hiszem ,hogy egyáltalán magát el tudja tartani...
Aztán itt vannak az egyéb civilizációs ártalmak számítógép,televízió.Régen ezek nem voltak,aztán esténként mással ütötték el az időt...
A buzditashoz: valoszinuleg elobb is raszantam volna magam, ha kapok valahonnan batoritast, mondjuk ilyet: "de a vilag nem all meg a szules utan" vagy: "gyereket nevelni jo es nem olyan nehezz, ahogy elkepzeled", stb.
De nem kaptam. Pontosabban, csak mostanaban.
Most mar sajat magamon is tapasztalom, amit Te tapasztaltal!
En a 29 evem utan szantam ra magam, de igazandibol mar elotte is lehetett volna.
Viszont ha egy no (vagy akar egy ferfi) kiugrik a karrierje elejen, utana nehez visszatalalni, sokkal nagyobb hatrannyal fog kezdeni. Foleg ha az a munka utazassal jar, vagy ha nem toleralhato a gyakori hianyzas.
Szvsz nagyon jo, ha a no megteremti az egzisztenciajat, ha valakive valik a szakmajaban, es lelkileg-szellemileg es erette valik a gyereknevelesre (arrol az elonyrol nem is szolva, hogy a tettertars is erettebb lesz addigra! ;-) ).
Ebben semmi rossz nincs, ez van, es a tarsadalomnak is hasznos, ha tagjai onalloak, kepesek magukon kivul masokat is tamogatni, nem szorulnak a tarsadalom segitsegere.
Azt hiszem, ezt kellene tudomasul vennunk, en ezt a valtozast egy termeszetes es jo valtozasnak tartom, nem hiszem, hogy ebbe bele kellene avatkozni.
Szinte mindenben egyetértek veled, vén manus léttemre, csak egyben nem:
Irod: "A karrierista, onmagat ellato, jol kereso noknek sem az anyagiak felkinalasa, sem valamifele hazafias cselekedetre buzditas nem hat."
Németországi és amerikai tapasztalataim azt mutatják, hogy a "karrierista" hölgyekből sem tünik el az anyai ösztön, ha jövedelmük biztosítja azt, hogy megfelelő babysitterekkel, bejáró nőkkel végeztessék el azt a házimunkát ami a kerrierjükben akadályozza öket és a családtól viszont megkapják mind azt az örömöt amit a gyermekek nyujtanak.
Persze ez nem megy napi 1 liter tej árának megfelő támogatással!
Pocak!
Nagyon helyesen latod, hogy a problema kulcsa a nő. Ezert nem tartom szerencsesnek, ha a kialakult helyzetert a gazdasagi viszonyokat okoljuk, sokkal inkabb ezt az uj tipusu, karrierista, csaladidegen, csak magaval torodo, feminista egyenlosdit tehetjuk felelosse.
Ugyancsak nem helyenvalo, legalabbis szerintem, ha barmilyen osznemzeti frusztraltsagot az okok koze sorolunk. A hatarontuliakra talan ervenyes lehet, de az itthoniakra,... miert lenne?
Ugy tunik, hogy a gyermekvallalasrol szolo vitakbol es dontesekbol mindig kimarad a no. Pedig a no donti el, hogy lesz-e, vagy nem lesz gyerek.
Az o eletfelfogasan es celjain mulik az, hogy hany gyereke lesz, es mikor.
Ehhez kepest ugy latom, a progaganda es az allami dontesek nem a noknek szolnak, hogy kiknek, arrol fogalmam sincs.
Kivancsi lennek egy felmeresre, amelyben megkerdeznenek 20-25 eves noket az eu. miniszterium legujabb csaladmodelljerol (csak tervezet, oh!), vagy a haza fogyasanak veszelyerol.
En eddigi eletemben ketfele "novel" talalkoztam:
az, akinek kevesbe voltak karrier es egyeb onmegvalositasi celjai, nem igazan merte fel a lehetosegeit (foleg anyagit), es erre vallalt gyereket;
es ennek ellentete.
Az elso retegbe tartozo ismeroseim jelenleg a szegenyseg es a nincstelenseg hataran egyensulyoznak, es folyamatosan panaszkodnak az anyagiakra.
A masik reteg koszoni szepen, jol van es egyaltalan nincs hianyerzete.
Erzesem szerint az elso reteg anyagi kondicioi mellett a masodik reteg "hianyerzet hianyan" lehetne javitani, de semmikeppen sem az AB betiltasaval vagy a kereszteny csaladmodellel es tarsaival.
A karrierista, onmagat ellato, jol kereso noknek sem az anyagiak felkinalasa, sem valamifele hazafias cselekedetre buzditas nem hat. Ami hathat, az talan az, hogyha odatoljuk az orra ele a gyereket: ez ilyen, fel lehet nevelni, es ez jo. Nem tudom, hogy ezt gyakorlatilag hogyan lehetne kivitelezni, talan ha Vekerdyt meg tudnak nyerni egy ifjusagi musorhoz, vagy ha a suliban a fiuk-lanyok talalkozhatnanak gyerekekkel, stb.
Elnézést, hogy eltüntem... Van ahol júliusban is maga alá temetheti az ember fiát a hó. :-))
Szeptemberben leszek legközelebb háló közelben, akkor igyekszem válaszolni felvetéseitekre.
A buzditashoz: valoszinuleg elobb is raszantam volna magam, ha kapok valahonnan batoritast, mondjuk ilyet: "de a vilag nem all meg a szules utan" vagy: "gyereket nevelni jo es nem olyan nehezz, ahogy elkepzeled", stb.
De nem kaptam. Pontosabban, csak mostanaban.
