Szinte beleéltem magam, ahogy mesélted... :) Hej, 1984: még a műsoros magnókazettám se volt meg, amit később annyit, de annyit hallgathattam oda-vissza.
"Amikor ott úgy együtt voltunk olyan érzés volt rajtam mint a tizenéves kissrácon amikor az első randijára megy. Igyekeztem fesztelenül viselkedni, de azért eléggé izgultam. "
Az előzménybeli, planetáriumi koncerthez kapcsolódóan nekem is volt ehhez hasonló, csak még sokkal fokozottabban ilyen élményem. A hét elején, amikor a koncertet ismertettem, szerettem volna írni erről, de nem jutott rá időm. Most a tali kapcsán ezt mindjárt pótolom :o)
A mostani estén én is nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt ott lenni KÖZTÜK és VELÜK!!!
És nagyon jó volt az is, hogy ilyen sokan összejöttünk, és ha közülünk a többieknek is jó lett volna az időpont, akkor még legalább 5-6 társunk ott lehetett volna szintén; szóval, vagyunk még :o))
Lokomotivum! Ahogy Te is említed a családias hangulatot, igen, ez is nagyon jó érzés volt! Bár az elején kicsit nehézkesen indult a dolog, eleinte nagyokat hallgattunk, de azért kisebb csoportokban már elindult a beszélgetés, aztán fokozatosan megérkeztek a zenekar tagjai, elindult a sztorizgatás is, közben nagy izgalommal vártuk Attilát, drukkoltunk neki, hogy minél kevesebbet késsen az általa beígért 25 percnyi megérkezéshez képest :o) A várakozás közben és mert éppen nem volt semmi téma, Robi komoly arccal tőlünk kérdezte meg: - És mi lesz a program? Ezen nagyon vigyorogtunk mindannyian; persze, mi is tanácstalanok voltunk. Szerintem többen is arra gondoltunk, ha Attila megérkezik, akkor majd megtudjuk, ő majd megmondja a frankót :o) - erre kiböktem, hogy Attila egy Solaris-totóval is készül, mire Robi ijedten megkérdezte: - De ugye nekem nem kell ezt megfejtenem? Újabb derültség erre :o)
Szenzációs volt az a cigarettával lefizethető parkolóőr esete is, ezt Csaba mesélte el, hogy így sikerült megúsznia a parkolási díjat ott a Benczúr Ház előtt! Ezen szétröhögtük magunkat, de közben Gömör Laci és Robi is a szívéhez kapott, mert nem tudták, hogy fizetős helyen parkolnak. Laci azon viccelődött, hogy kimegy és hátha ő is megússza cigarettával Kiment és nem sokkal később vigyorogva jön vissza, hogy ő is úgy járt az őrrel, mint Csaba Na, erre Robinak se kellett több, úgy gondolta, ezt ő is kipróbálja! Mi már közben szakadtunk a nevetéstől!!! Ki is ment, mi meg egy idő után elkezdünk aggódni, mert sokáig nem került elő Nevetve tanakodtunk, hogy biztos keresi a parkolóőrt, pedig Csabáék jó kis személyleírást adtak róla :o) Aztán amikor Attila megérkezett, őt kérdeztük, hogy nem látta-e Robit, Attila meg mivel kimaradt ebből a jó kis sztoriból csodálkozva nézett ránk, hogy miért kérdezzük, és mondta is, hogy Robi kint van a bejáratnál és beszélget. Robi, amikor visszajött, azt mondta, ő már nem találta meg a parkolóőrt :o) és legyintett egyet. Ezen is jót derültünk!
Az is nagy poén volt bár ezt csak én hallottam, mert Jata magánszáma volt , amikor elkezdődött a technika összeszerelése és Bosiék épp a vetítővászon felállításával kísérleteztek, Jata mellette ültem éppen a maga lassú stílusában az orra alatt dünnyögte, hogy Ne-kem is i-lye-nem van ott-hon és mivel Bosiéknak egy darabig nem sikerült a vásznat rendesen kibontani, Jata ott halkan adta az instrukciókat, hogy mit is kéne csinálni vele, de ezt persze csak én hallottam :o), Bosiékig nem jutott el a dolog Én meg közben azon röhögtem magamban, hogy ennyi erővel Jata föl is állhatna és segíthetne nekik, ha már ilyen jól ismeri a szerkezetet, de továbbra is csak mondta, mondta, szép komótosan Alig tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam hangosan ;o)
Szóval, tényleg nagyon jó volt, hogy Mindegyikük kivétel nélkül roppant közvetlen volt velünk, egyikük sem pózolt, bármelyikükkel szót lehetett váltani, egyikük sem zárkózott el ettől! Nyoma nem volt annak a képnek, amiről Te is írtál, hogy kilométerek választanák el a zenészeket a rajongóiktól Hála Istennek, hogy Ők nem ilyenek!
Tényleg jó lenne, ha a későbbiekben is lehetnének hasonló találkozók!!!
* * *
Nahát akkor, az a kicsit régebbi történet még 84 tavaszáról mellékesen épp feleannyi idős voltam akkor, mint most :o(
Szóval, a tavaszi koncertek után a srácok összeírták azok nevét és címét, akik rendeltek jegyet a planetáriumi koncertekre és jelezni kellett azt is, ki mennyi jegyet kér. Amikor megérkeztek hozzájuk a jegyek, akkor Attila egy ilyen formalevélben kiértesített mindenkit, hogy mikor és hol vehetjük át tőlük a belépőket.
Ebben az épületben volt ez a bizonyos nevezetes próbaterem, amelyről már a 948-as hozzászólásban is szó volt a HOMOKÓRA paródia kapcsán: "... elmentünk az Orvostudományi Egyetem alagsorába, ahol a kísérleti patkányokkal szomszédos helyiségben, egy próbateremben ott állt a Solaris zenekar előtt egy pirospozsgás fiatalember, ő volt Nádas György."
Szóval, már ahogy közeledtem az épület féle, egyre jobban a torkomban dobogott a szívem, nagyon izgultam, hiszen még sosem csöppentem így közéjük, csak koncerteken láttam őket, ill. Robi volt az egyetlen, aki minimálisan ismert engem, mert vele az egyetemen párszor egymásba botlottunk.
Bementem az épületbe, kezem-lábam remegett, lebotorkáltam a pincébe, a próbatermet persze egyszerű volt megtalálni, csak a jól ismert hangokat kellett követni :o) Igen ám, de be is kellett volna menni, ha hozzá akartam jutni a jegyekhez (Ráadásul nem szeretek számomra totál vadidegen helyekre bemenni, ahol nem tudom, mi és hol helyezkedik el, mire számítsak.) Én meg ott az ajtó előtt szépen leblokkoltam, tiszta ideg voltam, majdnem vissza is fordultam, jó pár percig ott szerencsétlenkedtem. Aztán arra gondoltam, hogy az még nagyobb égés, ha valamelyikük éppen kijönne és meglátná, hogy ott tipródom és nem merek bemenni. Közben az örömtől meg majd kiugrott a szívem a helyéből, mert a Noab hangjai szűrődtek ki a teremből (82 ősze óta ugye ezt már nem játszották, én meg mindig reménykedtem benne, hogy egyszer hátha mégis műsorra tűzik Erre tessék, épp azt hallottam; akkor legalábbis azt hittem ) Végre eldöntöttem, hogy bemegyek, hát persze ennek is hogy fogtam neki: szép udvariasan bekopogtam , amit abban a nagy zajban nyilván meg is hallottak... :o)
Éreztem, hogy most már totál hülyét csinálok saját magamból, úgyhogy inkább benyitottam Na, ha ez eddig még nem lett volna elég stressz, akkor következett a folytatás (hozzá kell tennem, időben érkeztem, nem voltam késésben): ahogy beléptem - közvetlenül jobbra tőlem az ajtó mellett Tamás játszott , egy egészen halk Na, végre sóhaj-szerűséget hallottam Tamástól. Hogy ez nekem szólt vagy valami másra vonatkozott, azóta se tudom, de az biztos, hogy nekem ott annyi volt, csak még jobban zavarba jöttem. (A fejem, gondolom, lángvörös lehetett.) Amikor bementem, Attila abbahagyta a fuvolázást és szólt, hogy menjek beljebb, a másik teremben odaadja a jegyeket. Következett az újabb próbatétel, ugyanis eszméletlen mennyiségű kábel kígyózott a földön és nekem ezeken valahogy át kellett vergődnöm! Egyből eszembe jutott, hogy na, ha én itt elhasalok előttük , hát azt az égést már végképp nem élem túl. Egy röpke fohász az ég felé, aztán fogalmam sincs mennyi idő alatt evickéltem át rajtuk, mert minden időérzékem megszűnt addigra. Attila ezalatt már kikészítette a jegyeket az ebből a teremből nyíló másikban, ahol ha egyáltalán jól emlékszem, mert itt már eléggé kezdett összemosódni minden egy pingpongasztalra voltak név szerint előkészítve a jegyek. Újabb stressz következett, meg kellett volna végre szólalnom: Attila ideadta az általam megrendelt 20 jegyet, azonban időközben 8-an visszamondták és hát ezt is baromi cikinek tartottam, emiatt is égett a fejem rendesen. Alig bírtam kinyögni, hogy csak 12 jegyet veszek át, mert Gondolom, össze-vissza haboghattam, Attila nyugtatott, hogy semmi probléma, ami jegy megmarad, azt visszaviszik a Planetárium pénztárába és biztos, hogy ott majd elfogynak a jegyek. Persze, amilyen ideges voltam, ez a nyugtatás mit se használt; míg odaadtam neki a pénzt, az eszem már azon járt, hogy ezt az utat, ahogy bejöttem, valahogy még visszafelé is meg kéne tenni... Próbáltam valami menekülő útvonalat keresni, de sajna, nem volt másik kijárat :o( Azt viszont még ilyen félholt állapotban is hallottam, hogy közben már réges rég valamilyen más zenét játszanak a többiek, de azért Attilától szerettem volna még megkérdezni, hogy Jól hallottam? Felújítjátok a Noabot?, de addigra már a lámpaláztól képtelen voltam megszólalni. Már csak egy dolog foglalkoztatott igazán: hogy minél hamarabb szabaduljak ebből a helyzetből nem Tőlük!!! -, de lehetőleg úgy, hogy ne zúgjak el közben a kábelekben Kifelé szerencsére gyorsabb volt már az út, aztán az alagsorból tűztem fölfelé, ki a szabad levegőre. Hát, nagy érzés volt újra kint lenni!
Pár nap múlva, május 30-án volt a koncert, és nagyon izgatott voltam, mert nemcsak a Marsbéli lemezbemutatója volt ez, hanem úgy hittem, hogy a Noabot is hallhatom végre újból élőben!
Tisztára be voltam sózva! Erre már a 3. számnál egy vadonatúj, ráadásul 20 perces számot konferál be Czigi!!! Meg is állapítottam magamban, hogy nem semmik ezek a srácok: itt van az éppen most megjelent nagylemezük és ennek a bemutatóján egy még újabb hosszú számmal örvendeztetnek meg bennünket! Nagyon kíváncsian vártam, mi következik
A bevezető hangok után döbbenetesen erős, lehengerlő kezdés, majd örömmel tapasztaltam, hogy itt is nagyszerű basszus dallamokat hallhatunk, újfent bebizonyítva, hogy náluk a basszusgitár a többi hangszerrel egyenrangú dallamhangszer, aztán Czigi gitárja belehasított a zenébe és egyszercsak meghallottam a Noabot benne Akkor döbbentem rá, hogy én ennek az új számnak a kellős közepébe csöppentem bele a próbateremben! Figyeltem tovább a zenét: felkavaró, majd megnyugtató, majd egészen csodálatos, boldogságot sugárzó részek váltották egymást éreztem, hogy itt valami nagyon nagy zene született! Újabb erőteljes, majd ismét gyönyörűséges részek következtek, aztán a befejezés olyan erejű és lehengerlő volt, hogy levegőt alig kaptam tőle! Már első hallásra is végigborzongtam ezt a zenét és áldottam az eszemet, hogy magamnak arra az estére mindkét koncertre, a 18 és a 20 óraira is vettem jegyet! Rövid idő alatt kétszer is átélhettem ezt a csodát! És később újra és újra, mert ezután a koncert után szinte mást sem hallgattam heteken keresztül, csak ezt a zenét, és emlékszem rá mert néha kíváncsiságból
megmértem -, rendszeresen 120 fölött volt közben a pulzusom Nem győztem hallgatni, mert azt akartam, hogy a véremmé váljon, beleivódjon a sejtjeimbe is ez a zene! És így is lett, mert néha álmomban is végig tudtam hallgatni, csodálatos volt utána az ébredés!!!
Hű, tényleg, igazad van! Ez nekem akkor fel sem tűnt... Egész biztos, hogy Attila nem dupla koncert-DVD-t, hanem dupla koncert-CD-t akart mondani, hiszen a Live in Los Angeles CD-ről mentek a riport első részében a számok, és a riport folyamán említette is ezt a lemezt a 23. perc tájékán:
"(...) Azt gondolom, hogy igazából az első ilyen megmérettetés az a '95-ös los angelesi koncert volt, ahol egy dupla CD megjelenhetett. (...)"
Először is köszönet az ajándékért! Nagyon, de nagyon örülök neki! :o)))
Az említett Katolikus Rádiós riportot visszahallgattam és újra feltűnt mint a riport idején, hogy Attila eltévesztette a szót és los angelesi dupla dvd-ről beszélt. Vagy nem beszélt rossszul? Tényleg van ilyen? Hol???
Álom-álom édes álom....
Ja és a kvízkérdésre tényleg itt volt a válasz, hogy a stúdiólemez megjelenését jövő őszre tervezik.
Robit teljesen megértem, de egyet érteni nem tudok, ill. nem akarok vele. Szerintem médiában olyanokhoz kell fordulni akik az igazi értékeket díjazni tudják. A kereskedelmi adók nagy része, főleg a "legnagyobbak" leragadtak azon a szinten, hogy azzal a gagyival foglalkozzanak amit el lehet adni a szenzációra, pletykára éhes tömegeknek. Ennyi kis védelem a kereskedelmi adóknak (nem érdemlik meg), de gonoljunk bele, hogy hányan lettek volna kiváncsiak a riportra Robival és hányan dobták le akár a főzőkanalat is mert a TV2 arról számol be, hogy Palcsó Tomi nem a barátnőjével csókolózott. (nem veagyunk adásban, hogy a negatív reklámot nevek említésével ne lehessen elmondani)
Bízom benne, hogy a későbbiek folyamán Robiban felülkerekedik az az öröm amit az arcán a koncerten lehetett látni amikor előnyomult a hangszer-barikádja mögül. Tudjuk, hogy sokáig félt az egésztől, és látszott az arcán az örömteli megdöbbenés, hogy micsoda kedvező fogadtatása van az előadásiuknak. Bánom is én, hogy hosszas megfontolás után, vagy belelkesedve, esetleg minket megsajnálva de mégis hajlandó lenne színpadra lépni, azt hiszem ennél nagyobb örömöt nem tudna nyújtani nekünk. Félreértés ne essék nem Ő a Solaris, de csak vele együtt teljes, tehát a 9 tagra mindenképpen szükség van, enélkül nem tudom elképzelni a Solarist.
Az én szemszögemből egy kicsit másként volt az érkezés. Én 15:17-kor érkeztem a Műv. Központhoz, ezt azért tudom ennyire pontosan, mert fontos volt megfigyelnem a menetidőmet a Keleti és a Klub között. Pár percig álldogáltam a kapuban, mert a portás "bácsi" nem emlékezett rá, hogy valaki is érkezett volna a Solaris közönségtalálkozóra, sőt nem is tudta, hogy lesz ilyen. :o( Néhány perc múlva, talán úgy fél négy táján megjelent Pócs Tomi - egyébként erről majd fogok részletesebben is írni, nert számora érdekes volt, és büszkeséggel is töltött el- és ketten felmentünk a kávézóba ahol egy asztalnál ült néhány fiatal -talán éppen Ti- de nem volt kitűzőjük így nem tudtuk beazonosítani, hogy szintén rajongók Ők is. Egyébként a kitűzőktől függetlenül azért én figyeltem a fejleményeket, hogy Tamás láttán majd felugrálnak az asztaltól és lelkesen üdvözölni fogják. Ez viszont nem történt meg, és azt gondoltuk Tamással, hogy egyelőre csak mi vagyunk ott ketten, így visszamentünk a kapuba. Ahogy leértünk megérkezett Lóth Tamás (bocs, ha hallás után nem helyesen írom a neved), aztán kicsit később Csíkos vagy Csikós Gábor és négyesben egy kicsit beszélgettünk. Gáborról egyébként később ugrott be nekem, hogy talán Ő lehet Gaba akinek néhány hozzászólását olvashatjuk a Solaris honlapon a vendégkönyvben. Gaba, ha itt vagy és olvasod kérlek jelezz vissza! Vissza a fő témához, már éppen újra fel akartunk menni a kávézóba, amikor megérkezett cirrocumulus. Kölcsönös üdvözlések után aztán már így 5-en mentünk fel, ahol viszont már láttunk rajongókat. Elsősorban is azt a szemüveges srácot ismertem fel aki Jósvafőről érkezett, csak sajnos a nevét nem tudom, pedig az étterem részben pár percig elbeszélgettünk múltunkról és jelenünkről mint katonaság, egyetem (oda csak Ő járt, én nem) valamint lakóhely, és mivel Ő borsodi, ezért rövid kis tájékoztatást adott a Miskolci Operafesztiválról, mivel elhangzott, hogy a szervezők szeretnék ha a Solaris ott rész venne. Itt említette meg, hogy valószínű azért, mert a Miskolci Operaház (vagy Színház, bocsi a tudatlanságomért) igazgatója Bátor Tamás.
"Robi szavaibol egyértelmúen úgy tünt, hogy a szervezési munkából nem kér most egyelőre."
Igen Robi mondanivalójának lényege kb. ebben a mondatban kereshető (szó szerint nem tudom idézni, de a lényeg valahogy így hangzott):
"Az *** nevű kereskedelmi tvcsatornával meg volt beszélve, hogy bemegyünk egy kétperces beszélgetésre, melyben a közelgő koncertről lesz szó. A riport napja előtti este azonban felhívtak minket, hogy sorry de nem tudunk titeket beiktatni a műsorba mégse, mert xy éppen sztárolt nyikhaj gyereket most látták nemrég csókolózni valakivel, aki nem a barátnője és ez akkora jelentőségű esemény, hogy az infót azzal a suhanccal feltétlen ki kell elemezni személyesen is a stúdióban."
Szóval az ilyen húzásokból lett elege Robinak.
Az pedig, hogy az aránylag kisméretű reklámkampány ellenére is teltházas koncert lett már csaknem csoda számba ment, de az együttes számára így is épphogy nullszaldósra jött ki a koncert. (A buli végén Attila kvízmegoldás ismertetője során kiderült pl. az is, hogy kb. 1350 fős közönség volt a Művészetek Palotájában a Solaris koncerten...)
A közönségtalira egyébként - mint később kiderült - én érkeztem elsőként egy másik Solaris fannal (akinek sorry, de a nevét nem tudom...) a Benczúrház emeleti - 8 személyes (!) kávézójába (ami mellékesen már féleg tele is volt nem Solarisosokkal) - valamikor, úgy félnégy után.
Majd nem sokkal később jött egy basszusgitáros (sajnos gitár nélkül... :-((( ) és aztán cirrocumulus néhányad magával.
A tali többi részének kronológiáját talán Ő mesélhetné tovább...
Még annyit, hogy a zenekar meg volt nagyon elégedve a hazai közönség reakciójával, de hozzátették, hogy amerikában két-három percenként ugráltak fel az emberek a helyükről, ezért nem igazán volt értelme ezt a koncertet összehasonlítani azokkal, de amikor mi kifejezésre juttattuk nagymértékű tetszésünket a dalok között, akkor látszott rajtunk az őszinteség és ez beigazolta számukra azt, hogy igenis volt értelme ennek a koncertnek létrejönnie a sok-sok nehézség ellenére is!!! ;-)))
A kvízkérdések között szerepelt a következő stúdió-cd tervezett megjelenési időpontja. Attlia célzott rá, hogy az egyik riportban erre konkrét választ is adtak. Ki tudja melyik volt ez a riport? Szívesen meghallgatnám újra, ha ez még lehetséges!
Hát, én egyelőre csak ezt találtam ehhez, a 2266-os hozzászólásban:
És amire igazából magunknak is és most a közönségnek is ígéretet tehetünk: elkezdünk dolgozni az új stúdiólemezen, amit remélhetőleg jövő tavasszal fogunk rögzíteni és terveink szerint jövő ősszel jelenik majd meg.
Egyébként a május 13-i Katolikus Rádió-beli interjúban hangzott el, amit Te is élőben hallgattál akkor ;o)
Más hirtelen nem jutott eszembe, mondjátok Ti is, hogy hol volt még szó erről!
"Aztán még másra is gondoltam sokszor, de azt meg egyenlőre nem merem elmondani."
Nos megvolt a találkozó és az is bejött amiről korábban nem mertem beszélni. Ez pedig a dvd volt. Igazából valami videó felvételre gondoltam, az is igaz, hogy egy kicsit hosszabbra, de ez a kis rövidke bejátszás is nagyszerű volt.
Egy korábbi hozzászólásomban negatívumot hoztam fel, de itt az ideje a dicséretnek is. Tényleg köszönjük a szervezőknek, hogy létrehozták ezt a találkozót! Amikor ott úgy együtt voltunk olyan érzés volt rajtam mint a tizenéves kissrácon amikor az első randijára megy. Igyekeztem fesztelenül viselkedni, de azért eléggé izgultam. Nem féltem semmitől, de az, hogy kedvenceimmel és a rajongótársakkal egy körben ülhetek nagyon feldobott. Igazán csíptem a kötetlen családias hangulatot, hogy nem kellett érezni az alantas rajongó szerepét, hogy tényleg barátaiknak tekintettek minket. Gondoljunk bele hány együttes lenne hajlandó arra, hogy összeüljön a rajongóival és jókat röhögjön velük. Én inkább valami olyat tudok elképzelni, hogy valami színpadon fenn ülnek egy asztal mögött és a fanok meg lentről kérdezhetnek valamit, persze mindig csak az akire a managger éppen rámutat, aztán egy óra múlva lefújva a "beszélgetés". Láthattuk, hogy nekünk mennyivel másabb élményben volt részünk.
A kvízkérdések között szerepelt a következő stúdió-cd tervezett megjelenési időpontja. Attlia célzott rá, hogy az egyik riportban erre konkrét választ is adtak. Ki tudja melyik volt ez a riport? Szívesen meghallgatnám újra, ha ez még lehetséges!
Félek a beszkennelést azért vállaltad hétfőre, mert úgy gondoltad, hogy majd a munkahelyen megcsinálod. Mert Pünkösd miatt munkaszünet azért éljen, de csak valószínűleg kedden kerülhet sor a beszkennelésre azért viszont kár!
Netalán másnak otthonról is van lehetősége? Őneki forró kézcsókom vagy szorításom. :o)
A Solaris kvíz helyes válaszait megtudtuk, a kiértékelést és az ajándékokat későbbre ígérte Attila! Hétfőn be tudom szkennelni a helyes válaszokat tartalmazó lapot és akkor ti is megtudhatjátok a "titkokat" :)
Hát igen, a parkolóőr bácsi nem volt semmi :) De legalább tudjuk, hogy a parkoló"automata" cigarettával is működik :)
A gyerekekre visszatérve, a lányaimnak is tetszik nagyon, igaz, sem én, sem ők nem voltak a koncerten :( (főleg az tetszik nekik, hogy fuvolával lehet ilyen zenét is játszani).
A találkozó az én szemszögemből: eleje egy kissé lassú volt, ám ahogy gyülekeztek a zenészek , úgy javult a hangulat is. Még a technikai problémák is megoldódtak. A koncertrészlet lenyűgöző volt, várom én is a DVD-t. A továbbiakban sajna nem lehettem részes, mégis kíváncsi lennék a kvíz helyesen kitöltött változatára :).
Egyébként a további találkákat tényleg lehetne kissé nagyobb lélegzetvételűre tervezni, az ellátást is tekintve ;)
Sziasztok! Köszönjük a zenekarnak és azoknak is akik szervezték ezt a találkozót! Jókat röhögtünk az elején "Csaba és a parkolóőr" c. előadáson :) A koncertrészlet nagyon tetszett, reméljük hamarosan megjelenik a DVD! Nagyon jó volt hallgatni a zenekart ahogy a koncerttel kapcsolatos és más jellegű kérdésekre válaszoltak. A jövő viszont kicsit ködös képet mutat. Ezzel kapcsolatban nekem egy hölgy észrevétele maradt meg a legjobban aki kisfiát is elhozta a koncertre. Valahogy így hangzott: "tátott szájjal ült és nagyon tetszett neki". Igen, srácok! Ezért kellene folytatni minél előbb, mert ez a zene nagy érték, a fiatalok inkább ezt hallják mint akármi mást. Ha kell, magunk módján segítünk amiben tudunk, legalábbis én cégem nevében ezt most felajánlom.
csak fel orat tudtam ott lenni.akkor epp az uj lemez, ujabb koncert temakor volt soron.
ahogy latom a tovabbi koncertek nem fekszenek Robinak, igy sok jora nem lehet szamitani.
nem akartam nagyon bele pofazni, meg a gyerkoccel is nehezen birtam, de azert
ha talalnanak egy jo managementet akkor mas lenne a helyzet, es ez a management nem feltetlenul kell hogy magyar legyen. siman gondolkodhatna a zenekar europaban.
Naná, hogy lehet! :o) Írjál bátran miként rakódott le benned a találkozó, mit éreztél-érzel? Azt is írd le amit ott valamiért nem kérdeztél meg! Úgy sejtem többen is vagyunk akinek csak később jöttek meg az okos ötletei kérdései.
Én rögtön a negatívummal kezdeném: szép volt, jó volt csak piszokul rövid volt. :o( Azt hiszem e tárgykörben mint együttes-rajongók legjobb lenne egy pár napos "szemináriumot" tartani. A tagok élménybeszámolnának, mi közben kérdeznénk, aztán lenne a művészi érzék növelését megcélozva zenehallgatás, esetlegesen képanyag aláfestéssel, és hogy biológialag is bírjuk, sörivás meg némi szendvics.
(Magamról annyit, hogy itt ez az első hozzászólásom, kedvelem a Solarist :), és tegnap sajnos a kvíz eredményét nem sikerült megvárnom, ám a koncert részlet _nagyon_ tetszett_ :) )
A mai talin szóba került egy olyan, régebbi Solaris produkció, ahol a saját számaik általuk áthangszerelt változatai hangzottak el különböző stílusokban.
Megígértem, hogy fölteszem ennek az estének a plakátját.
Hát íme:
A 4 éves születésnapjukat így ünnepelték :o)))
A plakát alján van az ominózus rész: diScOLARIS :o)
5 különféle zenei stílusban hallhattuk a számaikat, egy-egy stíluson belül több számukból hangzottak el részletek, és egy vetélkedő keretében ki kellett találni, hogy mely számokból állították össze ezt az 5 egyveleget.
Az alábbi stílusokban dolgozták át a számaikat:
- diszkó
- funky
- reggae
- new wave
- ??? (ez a stílus nem derült ki a konferálások során)
Hát, nem semmi feladat elé állítottak minket a srácok, időnként nagyon kellett törni a fejünket, hogy mit is hallunk éppen... Ha jól emlékszem, helyes megfejtés nem is született.
Egy következő Solaris találkozó következő totójának a témája lehetne ez... ;o),
Az viszont megfejthetetlen maradt többszöri visszahallgatás után is, hogy a new wave stílusban melyik számukat hallhattuk: végig szinte csak nagyon kemény dob meg elég borzadályos billentyűs effektek szóltak; bármi lehetett... :o)
Szóval utazom a talira! Ezenkívül próbáltam népszerűsíteni szűkebb pátriámban. Bár meglehetősen későn jutott eszembe a lehetőség, 31-n este beküldtem egy sms-t a Vas Népébe a taliról. Van ebben az újságban egy sms-rovat ahova általában mindenféle ostoba dolgokat küldözgetnek be, bár néha egész jópofát és sokan olvassák. Gondoltam kihasználom az olvasottságot és végre valami értelmes is kerül ebbe a rovatba. (no nem azért mert én írtam, hanem a téma miatt). Bízom benn, hogy megjelentetik!
Azért nem vagyok teljesen aggódás-mentes, mert rosszak a tapasztalataim. Annyiféle programról, műsorról olvashatok ebben a lapban, de arról, hogy volt-van-lesz Solaris-koncert egy árva bötüt sem lehetett olvasni. Ha most nem lenne számítógép és internet a családban erről a koncertről gyönyörűen lemaradtam volna. Még rágondolni is szörnyű.
Szóval, a tavaszi koncertek után a srácok összeírták azok nevét és címét, akik rendeltek jegyet a planetáriumi koncertekre és jelezni kellett azt is, ki mennyi jegyet kér. Amikor megérkeztek hozzájuk a jegyek, akkor Attila egy ilyen formalevélben kiértesített mindenkit, hogy mikor és hol vehetjük át tőlük a belépőket. 
Ebben az épületben volt ez a bizonyos nevezetes próbaterem, amelyről már a 948-as hozzászólásban is szó volt a HOMOKÓRA paródia kapcsán: "... elmentünk az Orvostudományi Egyetem alagsorába, ahol a kísérleti patkányokkal szomszédos helyiségben, egy próbateremben ott állt a Solaris zenekar előtt egy pirospozsgás fiatalember, ő volt Nádas György."
A 4 éves születésnapjukat így ünnepelték :o))) 