Ok, lehet, hogy ezt rosszul látom, és elnézést kérek, ha ezzel bárkit is megsértettem. A Solaris attól is Solaris, ahogy Gömör László dobol benne, érdemeit elvitatni valóban gorombaság lenne! De a Solaris zenei lényege az én érzésem szerint nem úgy eredeztethető belőle, mint a másik három zenészből. Ez egy egészen szubjektív érzés és vélemény, egy rajongói nézőpont.
És nem feledkezhetünk meg a muzsikusokról!!! Az új album lelkét a Kollár - Erdész - Bogdán trió adja. Gyakorlatilag e három művész-muzsikus játéka teremti meg az új album atmoszféráját. A lemezen szereplő többi zenész valójában vendégzenész e három zseni mellett. Kollár és Erdész művész urakat nem is tudnám eleget dícsérni, ezért most inkább Bogdán Csaba játékát méltatnám, aki számomra mindig is nagy talány volt. Bevallom, mindig is őt volt a legnehezebb elfogadnom a Solaris zenészeinek sorában. Sosem értettem, hogy egy ilyen jó gitáros miért szerepel még olyan projektekben, amelyek nem egyeztethetők össze a progresszív zene nagyságával. Ezt máig sem értem, de ahogy ezen a lemezen játszik, az mindent feledtet. Hihetetlen, hogy mit művel ezen a lemezen, szólói igazán ízesek, és jelentős szerepet vállalnak abban az éteri atmoszférában, ami az egész lemezt jellemzi. Bravó Csaba!!!
Sok álmatlan éjszakát okozott nekem az új Solaris album. Ugyanis még a megjelenés előtt nagyon tartottam attól, hogy valahogy nem sikerül majd a megelőző albumokhoz méltó anyagot produkálni. Hiszen a csillagos ég elérése után mi jöhet még???
Most már azonban bizton mondhatom, hogy az új album méltó elődjeihez! Nagyon tetszik, hogy ezen az új albumon jelen vannak a Marsbéli I-re jellemző megközelítések, ugyanúgy, mint mondjuk a Próféciák korabeli Solaris. Én személy szerint nagyon sajnáltam volna, ha a Próféciák hangulatából, zenei megközelítéséből nem találtam volna semmit az új anyagon. A vokálok használata, illetve Erdész Róbert monumentális játéka egyértelműen ezt az érát idézi.
A Marsbéli II szvit mindenképp az új lemez csúcsteljesítménye! Ez a 22,26 perces zenei eposz számomra odakerült a Los Angeles 2026, vagy a Marsbéli I szvit mellé. Ez az új szvit egyszerre retró és előremutató, mert zeneileg úgy nyúl vissza a gyökerekhez, hogy egészen friss elemeket is ötvöz. Bevallom, féltem, hogy az egész Marsbéli II egyfajta szolgai kópiája lesz a nagy elődnek, de szerencsére nem így történt. Valahogy megfoghatatlanul újszerű ez, olyan módon, hogy nem lehet azt mondani, hogy "ááá, persze, ezt már hallottam...". Semmiképp nem mondható kiszámíthatónak.
Azért egyfajta meglepetésként szolgált, hogy sokkal többször kaptam fel a fejem e szvit hallgatása közben olyan motívumokra, amelyek talán túlzott módon is, közvetlen hatás alatt állnak. Az első tételben pl. a basszus belépésénél nem lehet nem a PF One of theses days...-ére gondolni, a második tételben egy meglepetésszerű hatás fedezhető fel, a TSFH - Heart of Courage ópusza ott settenkedik a sorok között... (2:15-től érdemes figyelni 2:30-ig, és utána meghallgatni a Heart of Courage-t...). Úgy látszik, Róbert az utóbbi időben nem mellőzte el az igen népszerű "cinematic" hullámmal való ismerkedést... Ezek az új korszakbeli hibridek valójában jól illenek a Solaris világához is, noha hiba lett volna túlzottan ezirányba tolódni... Ja, és ott van a harmadik tétel, ami megközelítésében egy az egyben PF The Great Gig in the Sky... Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy ezt rajtam kívül mások is észrevették és megjegyezték kritikákban... Itthon a feleségemet vicceltem meg ezzel a párhuzammal, aki nem jártas túlzottan az old school prog rockban. Betettem a Solaris említett tétele után a Pink Floyd Great Gig-jét, és teljesen összezavarodott, hogy akkor ez most hogy is van, meg melyik melyik... :)
Ezen hatások mellett éppenséggel meglepő volt a Jarre-hatás hiánya... A Marsbéli I-en azt gondolom, a francia mester hatása volt a legnyilvánvalóbb, avagy az egyedüli módon könnyen beazonosítható.
Engem különösebben nem zavarnak a direkt hatások, mert nem puszta másolásról van itt szó, hanem teljes beillesztésről a Solaris univerzumába. Persze a kritikusok meg fogják ezeket jegyezni, és ezek által a Solaris új albuma veszteni fog a semmivel össze nem hasonlíthatóságából, avagy egyediségéből.
A nagy szvit után a Hangok a múltból borzongatóan jól sikerült, Czigit újra sikerült elővarázsolni, daccolva a tér-idő kontinuummal. Zseniális!!! Cziginek biztos fülig ér a szája a mennyei kórusból letekintve...
Ezt követően még 4 db szokványos hosszúságú tétel következik, amelyek a maguk nemében mind 10 pontos telitalálatok. Nekem személy szerint "az emberbogarak büszkesége" és az "Alien song" tétel tetszik a legjobban, ezek számomra bekerültek a legnagyobbak közé, egyszerűen lenyűgözőek!!! A "Lehetetlen" szintén zseniális, noha sokkal inkább jazzes, mint ahogy én azt a Solaristól szeretem. A "Világ nélkülünk" tétel szintén nagyon jó, de nem annyira, mint a fent említett kettő. Tulajdonképpen ez az a tétel számomra a lemez derekán, ahol egy kicsit nyugalmat találhatunk a lemez első és második fele között, nem történik benne túl sok minden, de jól is van így, mert a lemez eleje és vége igencsak odaszegezi a fülünket a hangfalakhoz, nem hagy pihenést a zsenialitás.
Összességében véve ez a lemez csúcsteljesítmény, minden szempontból. A Solarisnak nem is a nemzetközi szintérrel kellett versenyeznie, hanem saját magával!!! És ez sikerült, mert ez a lemez büszkén odatehető a többi mellé. Persze számomra a Próféciákat továbbra sem sikerült letaszítani a trónról, de nem is nagyon hiszem, hogy az egyáltalán lehetséges... Olyan lemez csak egyszer születik egy zenekar történetében...
Egy problémám van csak a lemezzel... túl rövid...!!!
Kérlek ne várjatok ennyit egy következő lemezzel. Ez alapján a lemez alapján én, mint az egyik legnagyobb kritikusotok, bizton állíthatom, hogy a Solarisnak nem csak múltja, de jövője is van. Ez az album a jövő felé is nyitott, ha ilyen minőségű muzsikát sikerült rögzíteni az őrült készülődés közepette, akkor meg vagyok győződve, hogy sok albumnyi anyag van még belül... Kérlek titeket, hogy összpontosítsatok a jövőben sokkal inkább arra, hogy ezek az új ötletek megszülethessenek, mert számomra egy ilyen új lemez többet ér, mint 2 db életműkoncert...
Nem bírok már várni tovább, mindenképp szeretnék rögzíteni pár benyomást a koncertről (a lemezről majd még később).
Hihetetlen élmény volt egy év után újra beülni a MűPá-ba a Solaris koncertre!!!
Számomra a Solaris a legprofibb amatőr zenekar az egész világon! Ezt szeretném egy kicsit kifejteni.
Amatőr, mert a zenekar tagjai nem ebből élnek, nem ezt csinálják főállásban. Ez azért sok mindent meghatároz, mert azt gondolom, egy folyamatosan turnézó, összeszokott csapat nem olyan koncerttel állt volna elő, mint okt. 26-án a Solaris. Valóban volt némi amatőr aspektus a koncertben. A dob tényleg túl hangos volt, és ebből kifolyólag a lemezeken hallható varázslatos atmoszféra nem jött át teljesen a koncerten. A fuvola, gitár, szinti előtérbe kerülésével jóval éteribb lett volna az összhatás, így viszont az erőteljes dobolás ezt jelentősen széttörte... A hangzás viszont a 6 sorból szerintem jóval arányosabb volt, mint az A-B-C sorokból.
Az amatőr meghatározottság abből is újra kitűnt, hogy a zenekar ismét nem vállalta fel azt, hogy egy igazi, megkomponált show-t tegyen a színpadra. Félreértés ne essék, Róbert művész úr konferáló szövegei valóban bájossá és szívmelengetően emberközelivé tették a produkciót, ezzel együtt azonban egy olyan izgalmat generáltak a hallgatóban, amellyet egy profi produkció nem enged meg magának. Egyfajta izgulást, hogy minden jól sikerüljön, így a hallgató úgymond szorított a zenekarnak, ahelyett, hogy teljes elvarázsolásban lett volna része. Azt hiszem, a profiknak legelőször azt tanítják meg, hogy az izgalma magánügy, abból a hallgató nem érezhet semmit. Ehhez járult továbbá az is, hogy tényleg volt miért izgulni, voltak apróbb bakik a zenében, több zenész részéről is... számomra a legzavaróbb Seres Attila basszgitárjának az áram alá helyezése, és az akörüli probléma volt az egyik belépőjekor. Ugyanúgy nem értettem, hogy a kivetítők miért voltak ennyire alulreprezentálva... Ha már nem volt slide-show az űrről, akkor legalább a zenészeket nagyban lehetett volna csodálni...
Ez az egész amatőr megközelítés épp azért zavart a legjobban, mert pl. a Mexikói Nostradamus DVD-n ennek nyoma sincs!!! Az az én mércém szerint egy igazi koncert, egy igazi show, az elejétől a végéig megkomponálva, fantasztikus intróval, ami felvezeti a zenekart, utána pedig pazar kivetítős bemutatóval, hibátlan hangszeres játékkal... Véleményem szerint ezt a fajta megközelítést a magyar közönség is megérdemelné, mi több, a zenekar maga érdemelné meg, mert ezzel héroszokká változnának egyszerű emberekből a hallgatók szeme láttára...
Azt gondolom, a művészek szabadsága mindenek felett áll, így tulajdonképpen ők döntik el egyedül, hogy mit akarnak csinálni a színpadon. Én hallgatóként és rajongóként csupán egyet remélek: az "amatőr" megközelítés nem véletlen volt a zenészek részéről, hanem tudatos döntés! Hiszen ezáltal olyan oldalát láthattuk a Solarisnak, ami igen bensőséges és emberi. Részemről azonban a profi megközelítést látnám.
Még egy kritika, ami mellett nem lehet elmenni. Kecskés művész úr igen szuggesztív és egyben zavarbaejtő előadása számomra kívül esik a Solaris világának jó ízlésén. A művész úr igazán érdekesen induló előadása az idő múlásával számomra egyre nyomasztóbbá és zavarbaejtőbbé vált. Ezzel szemben a kivetítőn pergő űrrészletek, hajóbelsők ezegyszer pont azt mutatták, amit az egész előadáson vártam volna.
Igazán különleges momentumai voltak a koncertnek a zenei megemlékezések!!! Ezeknek a hatását nem lehet szavakkal leírni! A marsbéli szvittet egyben hallani, színpadon szintén olyan élmény, amit az ember örökre szívébe zárhat. A marsbéli II két teljesen új darabja valami irgalmatlanul ütősen került a színpadra (is). Krasznai Tünde önmagát lépte túl ezzel a vendégszerepléssel, véleményem szerint igen jó választás volt, daccára a pop-kultúrában való tevékenységének. Végülis a Solaris, annak ellenére, hogy kultusz-zenekar, mégis története folyamán mindig erős szállakkal kötődött a kortárs popzenék egyes szereplőihez... ez azért van, mert Magyarországban a mainstream és az underground ugyanabban a pici halastóban kell, hogy megférjen egymás mellett, amely halastó a magyarországi zenei életnek egyáltalán élettérként adatik... külföldön a tengerben jól el tud különülni ez a kettő...
Összegezve számomra felejthetetlen élmény volt, a zenészek részéről emberfeletti teljesítmény, annak ellenére, hogy nem tudom nem elsorolni az észrevételeimet (amivel remélem, nem bántok meg senkit).
A Solaris-koncerten szerzett élményeim még napokig hömpölyögni fognak bennem. Egészen erős, meghatározó élmény volt, hogy Erdész Robit mosolyogni is láttam. Többször is. Mosolyogni, mint régen. Habár a negyedik sorból azt is erősen érezni (látni is!) lehetett, hogy zavarban van, mégis mosolygott. És láthatólag élvezte a játékot. Ez átragadt rám is. Nagyon élveztem a koncert minden pillanatát. Köszönöm!
Én a C (tehát 3.) sorban ültem, a cikkben jelzett rezgő hang végigkísérte a koncertet, ezen kívül a pergő iszonyú hangosan szólt, olykor már-már bántóan.
Attila szintije sokszor egyáltalán nem szólt, vagy legalábbis nem hallatszott. A teljes hangzás pedig kásás volt, mintha szemüveg nélkül próbálnék olvasni.
Ezektől függetlenül elmondhatatlanul élveztem minden pillanatot, egy estére megint visszakamaszodtam. Ennél nagyobb öröm ebben a korban már nem érhet.
Én személy szerint és a Barátaim nevében is köszönöm ezt a fantasztikus vasárnap estét, mindannyitoknak.
Három barátommal és a két felnőtt fiammal voltunk a koncerten. Az egyik barátom felesége azt kérdezte a koncert végén: Hogy, hogy ez a zenekar még nem lett világhírű? Ilyen igényes és kellemes zenei anyaggal. Azt mondta: "ezeknek már régen világsztároknak kellene lenniük". Erika most volt először Solaris koncerten - 47 évesek vagyunk. Én a barátaimmal már az FHM-ban jártunk a Solaris klubba, nagyon szép emlékeim vannak azokról a '80-as évekről.
Lettek volna kérdéseim a tagok személyét illetően, melyeket egy előző hozzászólásomban már vázoltam. De nem szeretnék ünneprontó lenni és a kérdéseimet felülírja az öröm és a jó érzés, amely a koncert hatására magával ragadt. Így nem kérdezek semmit.
Csak még egyszer megköszönöm a munkásságotokat és várjuk a folytatást.
És külön köszönöm, hogy időt szakítasz ennek a fórumnak az olvasására és a válaszadásokra.
Nem, kedves Youwine, nem aludtál át semmit, az utolsó pillanatig szorítottunk Mókusért, aki Debrecenből érkezett volna a koncertre, de az M3-ason egy baleset órákra fogva tartotta.... Még egy perccel a belépője előtt is reménykedtünk, de hiába. Azért is nagyon sajnáljuk, mert a főpróbán egyszerűen csodát csináltak Ullmann Zsuzsival, Gerendás Petivel és Krasznai Tündével! Nagyon-nagyon nagy kár, hogy nem hallhattátok.... :((((((((
Döbbenetes, megható, katartikus, felemelő élmény! Tényleg csak a legnagyobb, legszívhezszólóbb jelzőkkel lehet szólni a Solaris együttes tészteletadásáról Tóth Vili iránt!
Egyszerűen zseniális, ahogyan megoldották, hogy együtt játsszanak Vele, a 2006-os Műpa koncerten készült felvételek segítségével!
Torokszorító előadás volt, végigsírtam az egészet....
Jata ezt írja a videó alatt:
"Az úgy volt, hogy Tóth Vili, az alapító dobosunk tavaly örökre elhagyott bennünket, de 2006-ban még velünk volt a MÜPÁ-ban, úgyhogy az akkori felvételről kimentettük a dobsávokat, visszautaztunk hozzá az időben, és most csakazértis eljátszottuk vele még egyszer a Solarist. Sírva."
Ez a lemez... hát nem hiszem el... felülmúlja minden várakozásomat!!! De majd egy hét múlva részletesebben...
Addig is kifejezetten kiváncsi lennék a következőkre:
- Hányan voltak összesen a koncerten?
- Jöttek-e külföldről, és honnan?
- Hány lemez kelt el?
- Lesz-e külföldi terjesztés? És ez hogyan fog működni?
- Lesz-e jövőre koncert? (1990 dupla LP teljes anyaga)
- Lesz-e külföldi koncert? Esetleg kapott-e a Solaris a régihez hasonló ajánlatot Közép- és Dél-Amerikába a Marsbéli II bemutatójára?
- Lesz-e hazai bemutatója, avagy mini-turnéja a Marsbéli II-nek az életműsorozaton kívül? (Lehetne!!!)
- A jövőben gondolkozik-e a zenekar azon, hogy több időt szán a zeneírásra és lemezkiadásra? (Mert ennek az új lemeznek a fényében tele vagytok igazán friss és előremutató zenei ötlettekkel és jobbnál jobb kompozíciókkal...)
A többiek nevében is köszönöm a dícsérő sorokat. Valóban volt bennünk némi izgalom, és ez lesz is mindig, hiszen mi nem egy hetente játszó haknizenekar vagyunk, mindenki a munkája mellett szakított nem kevés időt a felkészülésre az utóbbi egy évben, így számunkra minden koncert jószerivel egy premier. :)
A MArsbéli Krónikákat például 30 év után először játszottuk el teljes egészében. Annakidején a Krónikák hosszában korlátozott bennünket a bakelit lehetséges műsorideje, most viszont nem, ezért engedtük meg magunknak a bővebb változat eljátszását, hogy Ti is hallhassatok olyan részeket, amiket eddig csak mi ismertünk. (Külön jelentősége volt számomra annak, hogy a Marsbéli Krónikákban a fiam, Tamás játszotta Czigi szólamait.... de ezt csak zárójelben jegyeztem meg.)
A Gábor esetében teljesen igazad van, szívesen megemlékeztünk volna róla, ám nem akartuk a Cziginek és a Vilinek szánt tiszteletadással azt a látszatot kelteni, mintha ő is végleg elhagyott volna bennünket. Különösen annak fényében nem, hogy a Gábor nyitva hagyott egy kiskaput a jövőre nézve annyiban, hogy egy eljövendő stúdió-lemezen elképzelhető a közreműködése.... :)
A Tamás esete teljesen más, róla semmilyen fórumon, semmilyen összefüggésben nem áll szándékunkban megemlékezni a jövőben sem.
Tanusíthatom, hogy a Laci cseppet sem volt rosszkedvű, sőt! Rajta így jön ki az izgalom, én - ezek szerint - kapkodva veszem a levegőt. :)
Jatát szándékosan konferáltuk be a blokk után, hiszen akárhogy is, de ebben a részben nem mi voltunk a főszereplők, hanem a Vili. Én azt gondolom, a Jata is egyetért ebben velem.
És végül még egyszer: mindannyiunk nevében köszönöm a dícsérő szavakat! Jólesik ám....
Pár mozaikszerű benyomás a koncertről, a teljességre való törekvés abszolút hiánya mellett:
Lúdbőröztető élmény volt a Marsbéli krónikákat élőben hallanom. Annyiszor hallgattam már, hogy számomra furcsák voltak a kis betoldások. Bár szépek voltak, nem lett volna hiányérzetem, ha ezek kimaradtak volna.
Zseniálisan oldották meg Vili szereplését. Szívszorító volt látni azt a gyermeki örömtől sugárzó, szép férfit a vetítővásznon és tudni hiányát.
Nagy öröm volt látni, Feri mennyire boldog a dobok mögött. Viszont Laci végig nagyon feszültnek, rosszkedvűnek tűnt, remélem nem így volt csak én láttam ezt rosszul.
Aztán Jata szegény meg már vagy 10 perce színpadon volt, de jó sokáig elfelejtették bekonferálni ...
Amennyire emlékszem, a két hiányzó basszusgitáros meg sem lett említve. Kár ezért. Szendőfi remek zenész, mestere a hangszerének - de nem a Solaris zenei világának. Balázs bármilyen remekül is játszotta el a szólamokat, nem volt - nem is lehetett - szerves része ezeknek a zenéknek. Nekem hiányzott Tamás pimaszul vidám és Gábor arisztokratikusan elegáns játéka.
Aztán túl hirtelen lett vége a műsornak, mintha páran még zenélni indultak volna, míg a többiek lementek a színpadról.
Félreértés ne essék, nem hibaként említem a fentieket! Az egész előadásnak volt valami suta iskolabálos bája, Robi annyira izgult, hogy kapkodva szedte a levegőt, elakadt a szava néhányszor.
Én egy jó darabig minden héten elmennék és végighallhatnám ezt a műsort, ha lehetne.
