Attila egy nagyon szívmelengető információt osztott meg a Fb-on:
" A készülő SOLARIS lemezen Czigi egyik régi dallamötlete is "életre kel" majd ! Ez a fotó a KEK-en készült még 1981-ben... (a zenekar összeállítása akkor Cziglán-Erdész-Kisszabó-Kollár-Tóth volt) ! "
"Ha Stanislaw Lem elhíresült sci-fi regényéről valakinek a magyar progresszív rockzene egyik kiválósága, a Solaris jutna eszébe, az nem a véletlen műve. Az 1980-ban alakult, a Pesti Műsor kulturális szaklap tehetségkutató versenyének egyik díjazott formációja 2014 májusára jó minőségű koncertfelvételeket tartalmazó válogatásalbummal lepte meg rajongóit.
Valamikor, még „az őszinte, kőkemény rockmuzsika” hőskorában Magyarország egyik legtehetségesebb énekesétől hallottam, hogy a közönség figyelme nehezen köthető le pusztán instrumentális zenével. Készséggel elhittem neki. Sőt, e megállapítás olyannyira megragadt bennem, hogy attól kezdve kissé fenntartással fogadtam az akkoriban egyébként ritkaságszámba menő tisztán zenei darabokat. Aztán jött a Solaris, majd a Marsbéli krónikák, amelyek elég hamar meggyőztek. Mégpedig arról, hogy az igazán minőségi muzsikában bizony énekhang nélkül is van élet. Mindez persze már a Budai Ifjúsági Parkban kiderült, amikor a Pesti Műsor által indított tehetségkutató verseny egyik díjazottjaként elkészült a HIT zenekarral közös Solaris kislemez. S ez az érzés folyamatosan erősödik.
Azóta is. S amelyre alaposan ráerősít a kései gyerekként nemrég érkezett vadonatúj Solaris (vinyl) nagylemez, az Élő krónikák (vagy a lemezborító szerint Live Chronicles). Méghozzá az ifiparkbeli debütálás után harmincnégy, és a Marsbéli krónikák LP napvilágra kerülése után épp harminc esztendővel.
Bár a hagyományos fekete lemez barázdái korábban megjelent, különböző időkben és helyszíneken rögzített, kiváló minőségű, élő hangfelvételeket rejtenek, valahogy még sincs déjà vu érzésünk. Vajon miért? Mert az ismerősen csengő dallamokat (igen: dallamok!) hús-vér zenészek interpretálják, akik – emberek lévén – koránt sem függetleníthetőek az őket ért pillanatnyi érzelmi hatásoktól. Ettől lesz újszerű minden egyes előadás. S, ha mindehhez hozzátesszük, hogy az adott instrumentumok értő kezek alatt szólalnak meg, máris kész a jól bevált Solaris-recept.
Talán ettől érezzük, mintha valamennyi kompozíció a föld és az ég között lebegtetne. Üresjárat nélkül. Talán ettől támad a mellkasban valami furcsa, bizsergő érzés, amely szinte mindvégig kitart. Mert a néhai Cziglán István (Czigi), de főképp Bogdán Csaba gitárján megdörrenő hamisítatlan hard rock valósággal letaglóz, földbe döngöl, de csak azért, hogy a következő etapban a Kollár Attila–Erdész Róbert- páros vérbő fuvola- és orgona (szintetizátor-) játéka megragadjon, majd forgószélként éteri magasságokba repítsen. Ott aztán rád tör a mindent ki- és betöltő lebegés. Pihenésről, megállásról szó sem lehet: az ötven perc körüli játékidő minden egyes pillanata értékes, s mindenfajta befolyástól függetlenül ébren tartja a figyelmet. Két tétel erejéig (Próféciák könyve II., illetve Az igazság pillanata) férfikórus viszi a vezérdallamot – mintha csak az Andrássy úton, az operaház egyik páholyában ücsörögnénk. A precíz, feszes alapokról egyrészt Gömör László (dob) és Kisszabó Gábor, illetve Pócs Tamás (basszus) ritmusszekciója, valamint Seres Attila (basszus) és Tóth Vilmos (dob) gondoskodik, utóbbi már az égi zenekarban üti a bőröket.
Adódik a kérdés: vajon miben rejlik a Solaris páratlan sikerének titka? A választ mai értéktagadó világunkban csak találgatni lehet: talán az a sci-fi világába kalauzoló, és mégis az emberi lelket megérintő, kemény alapokon nyugvó, nagy ívű, dallamcentrikus, igényes progresszív muzsika, amely tipikus XXI. századi hiánycikk."
A műsor első részében a Live Chronicles első 2 számát forgatták le, majd egy 20 perces telefonos interjú következett Attilával (a kapcsolást egy kis technikai hiba előzte meg, de aztán már nem volt gond a beszélgetés alatt). Nagyon érdekes dolgokról mesélt Attila a készülő új stúdiólemezük és az októberi koncert kapcsán is :o))) A beszélgetés után pedig a bakelit lemez többi számát is lejátszották!
A lemez fellelhetőségei: - Rock Diszkont (1068 Budapest Király u. 108.), - Stereo Kft. / Periferic Records (1114 Bp. Bartók Béla út 59.), - Solaris Hanglemezbolt (1137 Bp. Szt. István krt. 16.), a Vígszínház mellett.
Egyre több zeneértő, zenerajongó kezdi megint gyűjteni ezeket a hanghordozókat. A SOLARIS együttes is kapott egy felkérést, hogy állítsanak össze egy válogatást a koncertjeikből. Hosszas válogatás, egyeztetés után elkészült az anyag:SOLARIS – Live Chronicles című koncert válogatás album.
A felkérésről, a zenei anyagról Kollár Attila, a zenekar fuvolistája beszélt a zene.hu-nak:
Még 2012 januárjában keresett meg Kovács László a Moiras Records tulajdonosa, hogy nagyon szeretne készíteni egy bakelit koncert lemezt a Solaris együttessel. Tetszett az ötlet, mert egyrészt nagy kedvelője vagyok a bakelit lemezeknek, másrészt úgy éreztem, hogy egy olyan Solaris lemezzel, amelyen eddig még kiadatlan koncertfelvételeink is vannak…. hát igazán örömet szerezhetünk a rajongóinknak itthon és külföldön egyaránt. Hamarosan tartottunk egy zenekari megbeszélést is, ahol aztán valamennyi zenekari tag egyöntetűen bólogatott a felvázolt koncert lemez hallatán, így elkezdődhetett a munka…
Újra meghallgatható a Pantomim zene
Ezután elindult a lázas keresgélés a saját zenei archívumunkban és persze a számolgatás is, mert valóban – a lehetőségekhez mérten - jó minőségben megszólaló lemezt akartunk összeállítani. Ezzel persze a tervezett lemez egy-egy oldalának hosszát is be kellett határolnunk, mert 24-25 perc fölötti lemezidővel már nem lehet, dinamikusan és jó minőségben megszólaló lemezt préselni.
A technikai paraméterek meghatározása után támadt az az ötletem, hogy tekintsük át ebben a maximum 49-50 percben a Solaris „koncertmunkásságának” szinte valamennyi korszakát, kezdve a sort az 1980-as, Budai Ifjúsági Park-béli tehetségkutató verseny döntőjén rögzített Solaris c. dallal. Fontos állomás volt az életünkben az 1986. április 7-i búcsúkoncert is a Petőfi Csarnokban, mert ezen hangzott el először – és eleddig utoljára – az a Pantomim zene, amit kimondottan a búcsúkoncertre állítottunk össze. Így ennek egy eddig kiadatlan részletét szántam a „B” oldal kezdő opuszának.
Ezt követően Erdész Robival többször nekifutottunk, hogy „lebokszoljuk” a „Live Chronicles” lemezre szánt többi felvételt, de ezzel hónapokig nem jutottunk dűlőre. Én szerettem volna néhány régebbi, 1983-84-ből származó koncertfelvételből is egy-egy dalt szerepeltetni a bakeliten, de ezeknek a kazetta felvételeknek a minősége sajnos valóban nem ütötte meg az általunk megkívánt szintet, így aztán 3-3 dalt választottunk az amerikai koncertjeinken (1995-ben Los Angelesben és 2004-ben Monterreyben) rögzített koncertanyagból és egy kuriózumnak tekinthető részlettel zárul az A oldal: itt a Rio de Janeiro-ban adott koncertünkön elhangzott fuvola-gitár szóló hallható.
Adottnak látszott végül a „B” oldal befejezése is: mutassunk meg egy dalt, a háromórás, 2006-os MŰPA Solaris koncertműsorból is!
Így állt végül össze ez a 26 évet átívelő koncert válogatás album, reméljük a SOLARIS rajongók nagy örömére és a 2014-es év megismételhetetlen aktualitást ad ennek a lemezmegjelenésnek, mivel 30 évvel korábban jelent meg az első SOLARIS nagylemez, a Marsbéli krónikák is.
A Marsbéli krónikák zenei anyaga köré épül az okt. 26-i koncert is, amelyre a MÜPA-ban kerül sor. Ezen a napon jelenik meg az új Solaris album is, a Marsbéli krónikák II.
Attila ezt fűzte hozzá a saját megosztásánál a Facebook-on:
"Ahogy korábban is ígértük megjelent a Live Chronicles LP-nk!
Ezt a Csehországban készült LP-t igazán remek minőségben gyártották le!
Péntektől pedig - a Rock Diszkonton kívül (Király u. 108.) - már a Stereo Shopban (Bartók Béla út 59.) és a Vígszínház melletti Solaris hanglemezboltban (Szent István krt. 16.) is kapható lesz ez az új SOLARIS bakelit!"
Nagyon nagy ez a zene, főleg az UGISIUNSI albumuk jön be most nagyon, szereztél nekem egy új kedvencet, köszi!!!
És valóban, nem hülyeség, amit olvastam több helyen a Solarisról külföldi cikkekben, hogy van ez a "Space Rock" kategorizálás őket illetően. Tényleg masszív Space Rock hatás van a Solarisban, noha az az acidos, drogos utóérzet viszont teljességgel hiányzik a Solarisból, helyette a Solarisban van az a megfoghatatlan űr és kozmikus atmoszféra, meg epikusság... itt főként a Marsbélire gondolok. Tehát az a pszichedelia tényleg gyökeresen hiányzik a Solarisból. Valójában számomra ezért teljesen egyediek és másak, mint minden más 60-70-es évekbeli nagy, illetve későbbi követői... sok tekintetben épp azt a pszichedeliát, mint érzést már nem tudom magaménak érezni felnőttként... túl borult és emészthetetlen... Viszont a Solaris ezt sosem követte, ez nagyon érdekes.
De ez a Quantum Fantay nagyon jól csinálja, amit csinál (csipetnyi acid van csak, nem ködös túlzottan), és főleg itt a szintikezelés az igazi klasszis (ami nagyon is közös pont a Solarisszal).
Hihetetlen sok hasonló megoldás van a szintiben, fuvolában, gitárkezelésben...
Egy egészen friss hír a FB-on a bakelit lemezről !!!
"A gyártó a mai napon visszaigazolta a lemez szállítását, ennek alapján 27-én vagy 28-án kapjuk meg a csomagokat. A megjelenés kitűzött napja május 30-a, aznap kerül ki a terjesztőkhöz."
