Hogy Hamvas hagyományos értelemben filozófus-e, az azért problémás kérdés ugye, mert mi az, hogy hagyományos értelemben? Ha azt tekintjük, hogy úgymond "végső" kérdéseket feszegetett-e, akkor azt kell mondanunk, igen, (Hamvas valóban nem kispályázott). Ha azt kérdezzük, mindezt tudományos szigorral tette-e, azt kell mondanunk, hogy hát nem igazán, inkább nagyívű rárepülésként, afféle szuggesztív költő-módra. Nem jelöl meg forrásokat, nem hivatkozik pontos helyekre, nincs se bibliográfia, se egyéb franc, csak annyi, hogy vagy elhiszed neki, hogy az úgy van, vagy nem. Én először elhittem, aztán elkezdtem utánamenni egyes dolgoknak, és utána már óvatosabb lettem. Valóban nagy szellem, nagy intuícióval és jó sok szenvedélyes csúsztatással.
Szóval a tisztelet mellett nem árt, ha észnél van az ember.
Egyébként nem tudom, hol vannak a magasabb szinten lévő lelkek, veszélyes egy embert megítélni az írásai alapján, lehet, hogy ki nem állhattad volna, vagy épp ellenkezőleg, ki tudja?
Hamvastol mindossze a Scientia Sacrat olvastam, de az nagyon tetszett. A tobbibol (Tabula Smaragdina, Patmosz) csak reszleteket olvastam, a szellemiseguk nagyon megfogott. Szvsz o egy kulonleges alakja volt az emberisegnek, aki nem abban a korban elt, amelyikben kellett volna elnie.
nereusz kerdeseire felelve:
1. Milyen a hagyomanyos ertelemben vett filozofus? Hamvast Muller Peter mesterkent emlegeti mindig, gyakran hivatkozik is ra. En sem filozofusnak, inkabb egy magasabb szinten levo leleknek tartom Hamvast.
2. Eppen az elobb irtak miatt erzem azt, hogy csak kevesen erthetik meg Hamvas igazi mondanivalojat, bar nem is megertesrol, mindinkabb atelesrol lehet szo.
3. Ugyanazt, amit a mostanitol, ezek a dolgok ido felettiek
4. Velhetoen sok hasonlo ember volt vagy van, aki kepes ezen a szinten latni a vilagot, de sokakat nem ismerunk, mert pl. nem irnak, nem tanitanak. Magyarok kozul en a mar emlitett Muller Petert emelnem ki, az o konyvei is nagy tapasztalatokrol tanuskodnak, a kulfoldiek kozul Deepak Choprat emelnem ki, aki sokkal kozerthetobb es megfoghatobban ir az emberrol
Elnézést, ugrott egyet-kettőt a szemem!
Szóval Hamvasról én is szívesen váltanék szót:
1. Tekinthetjük-e őt a szó hagyományos értelmében filozófusnak?
2. Hamvas tanítása tényleg homályos-e, vagy csak az útak gyepesedtek be ehhez a tanításhoz?
3. Mit tanulhat a jövő évszázad Hamvastól?
4. Vagy esetleg más téma: kihez hasonlítható ebben az évszázadban H.? (Magyarok közül, világban...?)
Aha, csakhogy amiről te írsz, az a külsőség, és pont nem erről ír Hamvas, hanem a "belsőségekről". Egetverő marhaság labilis érzelmi világú diáklányok hype-jával jellemezni Hamvast, és vad csúsztatás kultfigurát gyártani Kukorelly-ből, Parti NL-ból, satöbbi, kultfigurák lesznek ők majd, ha megérdemlik. (Nem érdemlik meg). És nem kellene Hamvast a népi-urbánus vita tükrében tárgyalni, mert Hamvas sokkal több annál.
Nem csodálom, hogy nem értik. Bárki írhat bármilyen homályosságokat, rá lehet fogni, hogy hát igen, ez nagyon mélyértelmű, csak a kiválasztottak értik, de szerencsére mi közéjük tartozunk. (Én nem.)
Talán nagyképűen hangzik, de egyre többször, egyre több helyről hallom, így bátorkodom leírni, hogy Hamvast egyszerűen nem- ill. félreértik a legtöbben.
Ám egyáltalán nem féltem őt. Vannak körök és emberek, ahol és akik EGYÁLTALÁN nem mellőzik és nem feledkeznek meg róla, sőt... :)
>>egy bizonyos befogadói attitüdről, amit Hamvas-imádatnak <<
Megértelek. Sot, egyetértek.
De ez az attitud egyáltalán NEM Hamvas Béláról szól !
Ez a tipikus, emberi, kultiváló, ajnározó magatartás A VILÁGON MINDEN területen fellelheto.
Nem volt még olyan ideológia, olyan gondolkodó vagy alkotó, akinek ne lett volna legalább egy "imádója".
Az ember hajlamos belevakulni bizonyos, summájában igaznak tartott gondolatokba.
Ez egy alaptulajdonságunk, nekünk halandóknak. Tisztelet és csodálat annak, aki túllát ezen és képes túl is lépni rajta...
Másfelol pedig kritikátlanul SEMMIT sem lehet szemlélni. Márcsak a polaritás törvénye miatt is MINDENBEN kell lenni egy kis (vagy sok) "rossznak", egy kis elvetendonek, egy kis nemtetszonek. Ez így van rendjén. És minden tárgyilagos és józan gondolkodó tudja, hogy ez Hamvasra is vonatkozik.
Azonban, az úton hátrébb tartókat a kezdoket a különféle okok miatt hiányos ismeretueket (vagy ha úgy tetszik a "másodvonalbelieket") - Hamvast félretéve - szerintem nem üdvös dilettánsoknak kikürtölni. Az a filozófia, amit Hamvas (mellékes, hogy mennyire hibásan vagy sem) képviselt, (többek közt) pontosan arra tanítot, hogy a kezdot szeretni, tisztelni (hisz mindenki volt egyszer), megérteni és segíteni kell, nem pedig lenézni.
Persze, big4, igazad van, de azért a kritika és Hamvas nem teljesen egymást kizáró fogalmak. A vakhit vele és az általad idézett szimpatikus szakállassal kapcsolatban is inkább árt, mint használ.
Hozzám nagyon közel áll HB, mint író, de nem tekintem abszolút igazságnak. Szóval végigolvasva a topicot, csatlakoznék VangSo tárgyszerű álláspontjához, vagyis HB-t elsősorban közvetítőként érdemes kezelni, nem forrásként, persze lehet hogy tévedek. Amit nagyon fájlalok, hogy még mindig nem történt meg a recepciója a magyar irodalomba, és szerintem nem azért mert az ő gondolkodói attitüdje ezt kizárná, hanem mert a 84-90 közötti kritikusi elit egyszerűen lesöpörte az asztalról, és ezzel sajnálatos módon átadta a terepet a másodélvonalbeli dilettánsoknak, akik teljesen ellszálltak HB-től, és Szentírásként kezelték a szövegeit. Voltam egyszer egy szabadegyetemen, ahol állíítólag egy Hamvas tanítvány adott elő, de annyi tömény rizsát életemben nem hallottam, mint ott. Ennek a sötétségnek megvan most is az utóhatása, sokan szellemi vezetőnek tekintik, ezt a kategóriát én nem értem, viszont az biztos, hogy ma sincs meg az irodalmi helyiértéke (pl. Kulcsár Szabó). Persze a nagy gondolkodók eleve hajlanak valami kis tyranniára, ami vonzó a fiatalok szemében (végre vki megmondja mi az élet és főleg: kik azok akik a rossz oldalon állnak),és ami féltékenységet kelthet a hivatalos megmondó-emberekben. MInd a kettő elég túlzás. Szerintem sincs közvetlen reflexiója a társadalmi folyamatokra, de mondjuk 56-ról hihetetlen szép dolgokat írt vhol. Szóval a prófétai vonal az egy csak egy szint HB életművében, mellette ott van az irodalmi-nyelvi szint is, ez éppen olyan súlyos, humoros és értékes (a Pázmány hasonlat nagyon jó). Ha az előbbit abszolutizáljuk, elvész az utóbbi. Tudomásom szerint írástudó körökben nagyon kedvelt olvasmány, de azért nyilvánosan nem illik idézgetni belőle, nehogy félreértsék az embert.
Ami még érdekes lehet szerintem, a kereszténységhez, mint valláshoz való viszonya, ti ezt hogy látjátok, mondjuk a Patmosz II. fényében?
Van valakinek információja arról, hogy hogyan és vélhetőleg miért halt meg ?
Én azt hallottam, hogy öngyilkos lett.
Ha az lett, akkor a kérdésem: egy ilyen páratlan lelki-szellemi harmóniában lévő, bölcs író-filozófus (tanító), hogy és miért juthat el odaáig, hogy megölje magát ? (nem hiszem, hogy az volt az oka, hogy elégett az összes műve és könyve)
Kedves Vang So!
Tisztázzuk, hogy egyről beszélünk-e. Én az előbb a S.S I.kötet II.Könyv I.Az ember a Védanta szerint fejezetről írtam (barna sorozat 123.o) Ez a fejezet egyértelműen Guénon: Az ember fejlődése a Védanta szerint c. könyve alapján született. A fejezet címe, felépítése és a benne szereplő idézet is erre mutat. A leírás szerintem korrekt, nyilván kicsit egyszerűsítő.
Ha jól gondolom te a II.II.2. Adam Kadmon. A zuhanás-t (142.o.) emlegetted, ahol szintén citálja Sankarát. Csakhogy a felvetett problémát nem értem. Rossz részt olvasok? Utánamegyek a Buksznak.
Kedves HoD,
az én-nel mkapcsolatos részek a következő Sankara Védanta magyarázatokban találhatók: Scientia Sacra II.2.2. és a probléma az átman szó jelentésével kapcsolatosak (részletek az általam idézett irodalomban). Az abszulutummal illetve semmivel kapcsolatos rész is ide értendő.
Az aranykor utáni az anyagi világba való "bukás" képe Hamvasnál végig uralkodó, érezhetően gnoszticista beütésű gondolat, amit más gondolatkörökre is adaptált, sokszor alap nélkül, mint a Védanta vagy Plótinosz esetében. Mivel Hamvas nagyon nagy meggyőző erővel jelenti ki megállapításait és igazán sodró lendületű író, így az ember hajlmos hinni neki (én is így tettem) az alapos szövegvizsgálatok azonban, úgy tűnik, sokszor nem igazolják vissza a hagyományra kivetített elképzeléseit, (ami nem csökkenti HB egyéb érdemeit). Én nagyon szeretem a költői lendületet, de hajlandó vagyok elfogadni a jól alátámasztott érveket is. Ezek pedig eddig számomra azt igazolták, hogy Hamvas hatalmas tudással rendelkező, átlagon felüli tehetségű ember volt, de nem tévedhetetlen.
Azt hiszem, az a gond, hogy az adott területek szakemberei eddig igencsak elhanyagolták HB kritkiai feldolgozását, amire nagy szükség lenne. Ennek hátterében valószínűleg az is áll, hogy Hamvas nem tudományos, mint inkább "népszerű" stílusban írt, amihez az is hozzátartozik, hogy nem használja a tudományos eszközrendszert, sokszor nem dokumentálja pontosan forrásait, hivatkozási helyeit, érvelés és összevetés helyett kijelentésekkel operál stb. Egy filológus szerint "Hamvas költői lendülete nem vett tudomást a kultúrtörténeti közeg ellenállásáról".
A költői lendülethez meg is volt minden háttere, hiszen Pécsen együtt vett részt pl. Weöres Sándorral a Sziget kör létrehozásában, és később is nagyon jó maradt a kapcsolatuk, (emellett együtt jártak Kerényi Károly legendás görög mitológia előadásaira).
Én továbbra is azt mondom: rengeteget lehet tanulni Hamvastól (nagyon igazad van, amiként Tulipánnak is - önmagunkkal szembeni alázatot is), de tárgyi kijelentéseivel kapcsolatban nem árt az óvatosságot is ébren tartani.
Kedves Vang So,
Meg kell szereznem majd az említett Buksz számot, ami sajnos a weboldalukon nincs fenn. Amíg nem olvastam, csak a te példáidra tudok reagálni. Az aranykor önkényesnek látszó kiterjesztése látszólag áll, de nagyon is figyelembe kell venni, hogy Hamvas az aranykor szót ebben az értelemben nem a négy korra osztott maha-yuga tanára alkalmazza, hanem szembeállítja az apokalipszis korát az "aranykorral". Továbbá jogosan használja még az ortodox yuga-vádán belül is, ha itt nem jugára, hanem alpa-jugára (vagy alpalpa-jugára) gondolunk. Azt, hogy az analógiák mennyire alátámasztottak vagy sem, konkrét példák vizsgálatával lehetne talán eldönteni, megnézem majd mit ír a BukSz.
Viszont nem hinném, hogy Hamvas a "közvetítők közvetítője" lenne, a közvetlen forrásokat maga is tanulmányozta, többet le is fordított. Ha ezekkel kapcs. egy gondolat valamely más szerzőnél pontosan ki lett fejtve, az erre való hivatkozást nem tartom elvetendőnek. Épp ellenkezőleg, olyan magasrendű személyiségekre hívta fel a figyelmet Mo-n először , mint pl. az említett René Guénon.
Írod:
"Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései." Ezt hol? A Scientia sacrára gondoltál? Átfutottam az "ember a Védanta szerint" fejezetet. Itt szó nincs felcserélésről. Melyik könyvre gondolsz? Furcsállanám egyébként, ha Hamvas egyáltalán bárhol szólna a "semmiről" a keleti metafizika kapcsán. A Scientia sacrát én egyébként átfogó, de bevezető jellegű műnek tartom, fokozottan igaz ez az I., kevésbé a II. kötetre. A III.kötet, a Kereszténység már egészen más kategória.
A "prófétizmusról"- Ezt sokan Hamvas szemére vetik. Mitakarittez? - Kijelentget..
Úgy emléxem, éppen az emlegetett Tabula Smaragdina/Mágia Szútra kötetben van szép hosszú fejtegetés az imaginációról, ennek teremtő erejéről és a megvalósításban játszott szerepéről. Amit tesz - imagináció.
- Olyan modatokat ír le, hogy az ember legszívesebben ott helyben a magmáig süllyedne le ha magára gondol.
Elfogadom, hogy mondjuk a Patmosz nem a legkellemesebb olvasmány az ember kicsiny tömör egójára nézve, így értem az ilyen irányú indulatokat is, hozzátéve hogy ezek az indulatok pont a megfutamodást, és az ego kétségbeesett körbefalazását jelentik. Hamvas írásmódjának célja pont ennek ellenkezője lenne, azaz az embert ráébreszteni önmaga átvilágításának szükségességére, létrontásának felszámolására - ennek ad lökést.
Véleményem szerint Hamvas Béla elsősorban nem tudós, nem próféta, nem vallásalapító stb. Ezek a címek mindig távol álltak tőle. Egy önmagával szemben a legmesszebbmenően alapos, önmagát és a körülötte vibráló világot megérteni és befogadni vágyó ember, aki a költészet mélységével és líraiságával, ember és világszeretetével, a költészetben rejlő iszonyatos energiák segítségével próbálta egyszeri és megismételhetetlen életét nagybetűs Életté, Létté lényegíteni.
Igazat adok abban, hogy a meghurcoltatása kezdeti időszakában bizonyos szerepeket vett fel, de ezek idővel elmúltak, mert ő maga dolgozott ellenük.
Ahogy kezdett érni, úgy hagyta el ezeket a szerepeket. "Ripeness is all"- olvasta valahol, és ez nála a csodálatos és követendő, attól kezdve következetesen ezen dolgozott. Nem szájhős volt, aki a műveltségével kérkedett, hanem olvasmányélményeit próbálta önmagával szemben megvalósítani.
Végre megtaláltam az ígért cikket: BUKSZ/1989 Perczel István: Hagyomány, kereszténység, gnószticizmus (Hamvas Béla istenfogalmának forrásai) 69-77 old. A cikkben jó kis bibliográfiát lehet találni még egyéb Hamvassal fogalkozó írásokról is. Tanulságos olvasmány mind Hamvas-hívőknek, mind Hamvas kritikusoknak. Ki-ki ítéljen kedve szerint.
Mint írtam is főként hangsúlyok egyéni célok szerinti eltolásáról van szó, például az Aranykor szemlélet általános kiterjesztése, az önkényes és alá nem támasztott kultúrtörténeti párhuzamok és fokozatok erőltetése esetében. Konkrét, tényszerű tévedéseivel kapcsolatban jó gyűjtemény az általam már említett BUKSZ szám, sajnos még mindig nem találtam meg a pontos bibliográfiáját, de előásom.
Pontosan az a probléma egyébként, amit te is írsz: Hamvas a közvetítők közvetítője. Ha túlságosan megnövekszik a távolság az eredeti szövegtől, ill. túl sok közvetítő szűrőn megy keresztül egy gondolat, végül az anyja sem ismer rá (lásd még az arab vagy kínai költészet magyarországi fordítástörténetét). Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései.
A másik problémám Hamvassal kapcsolatban, hogy saját következtetéseit Tényként jelenti ki, holott nemegyszer a bizonyíték csupán saját kijelentése. Nem azt mondja, hogy így is lehet, hanem azt, hogy ÍGY VAN. Ezzel aztán el is söpör minden kérdést.
A Tabula smaragdinával kapcsolatos kijelentései jó példák a gyönyörű költői futamokra való hajlamára. Szép, de hogy igaz-e? Akár...
Szerintem Hamvas izgalmas, jó szerző, de aki belenéz, vállalja a kockázatot, hogy sok esetben tükör által homályosan fog látni. Ne szégyeljünk elővenni más misztikusokat is, megvilágosult prófétából hálaisten van elég.
Kedves Vang So,
Nyilván Hamvas is téved itt-ott, de fundamentális tévedést nem sikerült felfedeznem. Ha tudsz ilyet, kérlek írd le. Apróságok persze előfordulhatnak, mint pl. amire legutóbb fény derült számomra, a Scientia Sacrában a medve-vadkan szimbólumoknál a jelentések felcserelése. Nomost ez engem nem igazán tud felizgatni. Akit a téma mélyebben érdekel, úgyis utánaolvas a Hamvas által is hivatkozott szerzőknél, Guénonnál, Evolánál stb.
Úgy gondolom éppen a szaktudorok azok, akik egyedül nem félnek a Hamvassal való vitatkozástól, éppen amiatt, hogy van rálátásuk a témára. A mezei szürke halandó, (amilyen én is és a legtöbben vagyunk) természetesen eltátja nagyra a száját, és elfogadja amit igen meggyőzően és hatalmas nyelvi erővel rázúdítanak. Emiatt mondom azt, hogy érdemes hamvas mellett az általa hivatkozott forrásokat is olvasni (szerencsére a legtöbb már megtalálható magyarul) hogy ne Hamvas nézőpontja legyen az egyetlen, amit ismerünk.
Szerintem éppen az teszi izgalmassá Hamvas olvasását, ha olykor látjuk, hogy a kultúrtörténetből mit és hogyan változtat, alakít át saját céljai érdekében. Talán így még többet lehet megtudni róla. Természetesen nem mindent változtat meg, egyszerűen csak a saját gondolatmenetéhez igazítja az egyes elemeket, amik mindeközben persze deformálódnak.
Más: én még nem olvastam támadhatatlan szerzőt. Nem is értem, milyen az. A könyvek éppen az örök változás, oda-vissza játék miatt érdekesek, különben nem lenne irodalom, ill. egyetlen könyv maradna (lásd még: az alexandriai könyvtár elégetésének és a Koránnak a történetét).
Hamvas számomra attól jó, hogy mozgásban tartja ezeket a témákat, és vitára serkent velük kapcsolatban, de ettől még nem kell mindent elfogadni, amit leír.
Tudomásom szerint Hamvas kinyilatkoztató, prófétai attitűdje attól a korszakától származtatható, amikor igen alaposan kibabráltak vele, háttérbe szorították, segédmunkásként dolgozott stb. Erre a hatókör hiányra, visszhangtalanságra és meg nem értettségre volt reakció a prófétai attitűd. Élete végéig az volt például az álma, hogy lehessen négy tanítványa.
Hamvas számomra inspiráció és nagyszerű olvasmányélmény, de nem a végső igazság.
Egyetértek pre-vel, be kell építenünk személyes tapasztalataink közé a vele való találkozás élményét, és mindenki eldöntheti, mit jelent számára HB, kifelé meg vitatkozhatunk, hogy kinek hogy esett le a dolog. Mondom, ettől jó az irodalom. Az más kérdés, hogy próféták és vakhitűek általában nem vitatkoznak.
üdvözlet mindenkinek
csak annyit szeretnék, nekem úgy tűnik aki messze lát/látott valaha is, az vagy prédikál vagy csendben van teljesen
és ettől persze nem függetlenül: tények?, inkább tapasztalatok, az tudom micsoda, a tényektől tartok, ott mindig kell egy megegyezés, hogy igen ,ok EZ most AZ, szóval fogózkodók, amiket úgyis el kell engedni szépen sorban
a karnevált olvasom mostanában
béke
remix
Mint írtam is főként hangsúlyok egyéni célok szerinti eltolásáról van szó, például az Aranykor szemlélet általános kiterjesztése, az önkényes és alá nem támasztott kultúrtörténeti párhuzamok és fokozatok erőltetése esetében. Konkrét, tényszerű tévedéseivel kapcsolatban jó gyűjtemény az általam már említett BUKSZ szám, sajnos még mindig nem találtam meg a pontos bibliográfiáját, de előásom.
Pontosan az a probléma egyébként, amit te is írsz: Hamvas a közvetítők közvetítője. Ha túlságosan megnövekszik a távolság az eredeti szövegtől, ill. túl sok közvetítő szűrőn megy keresztül egy gondolat, végül az anyja sem ismer rá (lásd még az arab vagy kínai költészet magyarországi fordítástörténetét). Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései.
A másik problémám Hamvassal kapcsolatban, hogy saját következtetéseit Tényként jelenti ki, holott nemegyszer a bizonyíték csupán saját kijelentése. Nem azt mondja, hogy így is lehet, hanem azt, hogy ÍGY VAN. Ezzel aztán el is söpör minden kérdést.
A Tabula smaragdinával kapcsolatos kijelentései jó példák a gyönyörű költői futamokra való hajlamára. Szép, de hogy igaz-e? Akár...
Szerintem Hamvas izgalmas, jó szerző, de aki belenéz, vállalja a kockázatot, hogy sok esetben tükör által homályosan fog látni. Ne szégyeljünk elővenni más misztikusokat is, megvilágosult prófétából hálaisten van elég.
Kedves Vang So,
Nyilván Hamvas is téved itt-ott, de fundamentális tévedést nem sikerült felfedeznem. Ha tudsz ilyet, kérlek írd le. Apróságok persze előfordulhatnak, mint pl. amire legutóbb fény derült számomra, a Scientia Sacrában a medve-vadkan szimbólumoknál a jelentések felcserelése. Nomost ez engem nem igazán tud felizgatni. Akit a téma mélyebben érdekel, úgyis utánaolvas a Hamvas által is hivatkozott szerzőknél, Guénonnál, Evolánál stb.
Úgy gondolom éppen a szaktudorok azok, akik egyedül nem félnek a Hamvassal való vitatkozástól, éppen amiatt, hogy van rálátásuk a témára. A mezei szürke halandó, (amilyen én is és a legtöbben vagyunk) természetesen eltátja nagyra a száját, és elfogadja amit igen meggyőzően és hatalmas nyelvi erővel rázúdítanak. Emiatt mondom azt, hogy érdemes hamvas mellett az általa hivatkozott forrásokat is olvasni (szerencsére a legtöbb már megtalálható magyarul) hogy ne Hamvas nézőpontja legyen az egyetlen, amit ismerünk.
Szerintem éppen az teszi izgalmassá Hamvas olvasását, ha olykor látjuk, hogy a kultúrtörténetből mit és hogyan változtat, alakít át saját céljai érdekében. Talán így még többet lehet megtudni róla. Természetesen nem mindent változtat meg, egyszerűen csak a saját gondolatmenetéhez igazítja az egyes elemeket, amik mindeközben persze deformálódnak.
Más: én még nem olvastam támadhatatlan szerzőt. Nem is értem, milyen az. A könyvek éppen az örök változás, oda-vissza játék miatt érdekesek, különben nem lenne irodalom, ill. egyetlen könyv maradna (lásd még: az alexandriai könyvtár elégetésének és a Koránnak a történetét).
Hamvas számomra attól jó, hogy mozgásban tartja ezeket a témákat, és vitára serkent velük kapcsolatban, de ettől még nem kell mindent elfogadni, amit leír.
Tudomásom szerint Hamvas kinyilatkoztató, prófétai attitűdje attól a korszakától származtatható, amikor igen alaposan kibabráltak vele, háttérbe szorították, segédmunkásként dolgozott stb. Erre a hatókör hiányra, visszhangtalanságra és meg nem értettségre volt reakció a prófétai attitűd. Élete végéig az volt például az álma, hogy lehessen négy tanítványa.
Hamvas számomra inspiráció és nagyszerű olvasmányélmény, de nem a végső igazság.
Egyetértek pre-vel, be kell építenünk személyes tapasztalataink közé a vele való találkozás élményét, és mindenki eldöntheti, mit jelent számára HB, kifelé meg vitatkozhatunk, hogy kinek hogy esett le a dolog. Mondom, ettől jó az irodalom. Az más kérdés, hogy próféták és vakhitűek általában nem vitatkoznak.
