Hűűű! Van még valaki a régi ifjak közül? :) Üdv Kopancsi barátom!
Kikölcsönöztem Hamvas folyóiratokban megjelent írásainak válogatását (Hamvas Béla: Poétika. Válogatás...Bp., 2013, Hamvas Intézet), akadnak egészen koraiak közöttük. Tettem egy Kosztolányiról szóló írás miatt, ami a pozsonyi Tavasz c. folyóirat októberi számában jött 1919-ben. (K. D. egyénisége) Kosztolányi Dezirének jövöget fölfelé ismét a csillaga itt (OTT!) Budapesten. "Egyhangú:sápadt hold, betegség, fájdalom, szenvedés, unalom. Minden szürke fátyollal van borítva, és ez alatt tompa, oxidált ezüst ragyog. A világfájdalom, mely Adynál egy haragos Isten mennydörgése, itt egy szegény kisgyermek panasza, aki véletlenségből van itt a világon, ahol unatkozik, de azért fél a haláltól. Ez az egyénisége." Világa: "... a meglevő elemek új összetételéből támad."
Itt még szorgalmasan, konzervatívan, aggályosan adatol Hamvas. Indexeli az impresszionizmus definícióját például valami Hans Heinz Ewers nevű szerzőtől. de Madách Imre kilétét is jegyzetben tünteti fel. Még nem volt Madách tananyag?
Üdv, nereusznak! A Leszállt a medve az égből vogul népköltészetet olvasom, nagyon tetszik és hát eszembe jutott, ha nereusznak van a tarsolyában valami hasonló és még kedve is van, írhatna egy-kettőt segítendő azt a lentebb idézett "öntudatlan felkészülést. Baráti üdvvel, Szegedről.
Most kezd előkerülni az OSZK Elektronikus Könyvtár feldolgozásában. Érdekes, csaknem mindent lefordítottak 1945 előtt, amire H. B. hivatkozik. Még senkinek nem jutott eszébe könyvtári kölcsönzési adatok alapján utána menni, hogy mire terjedt ki Hamvas Béla szellemi érdeklődési köre.
„A zsoltár egyébként elmondja, hogy egy napon egy munkás reggel elindult megnézni a fölkelő napot. Ugyanakkor több más munkás is elindult, más városokból, más országokból, anélkül, hogy megbeszélték vagy közösen elhatározták volna. A munkások ezren és ezren indultak el a városokból, telepekről, szegényházakból, pincékből, elindultak fel a hegyre, hogy megnézzék a felkelő napot. És akkor a gyárosok hivatalnokokat küldtek a munkásokhoz, és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést. A munkások pedig azt felelték: mi elmegyünk és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok megint más hivatalnokokat küldtek és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhen haltok. A munkások pedig azt felelték: Mi elmegyünk fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok maguk mentek a munkásokhoz és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhenhaltok, és éhenhalnak a ti asszonyaitok és gyermekeitek is. A munkások erre azt felelték: mi elmegyünk, fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot – mi még nem láttuk felkelni a napot sohasem – mi még nem voltunk hegytetőn sohasem – mi még nem léptünk zöld főre sohasem – mé még nem szívtunk hajnali friss levegőt sohasem – mi mindig csak dolgoztunk és dolgoztunk és dolgoztunk sötét, fekete, dohos gyárakban – mi most fölmegyünk a hegyre és megnézzük a felkelő napot – és ha éhenhalunk, hát éhenhalunk – ha gyermekeink és asszonyaink elpusztulnak, hát elpusztulnak – mi most felmegyünk a hegyre és friss zöld fűre lépünk és hajnali levegőt szívunk és megnézzük a felkelő napot. – És akkor a gyárosok kértek katonaságot és rendőrséget, és fegyverrel akarták visszavinni a munkásokat a gyárba. De a munkások tovább mentek fölfelé a hegyre. A katonák ekkor lövésekkel próbálták visszakergetni a munkásokat a gyárakba, de ezek azt mondták: öljetek meg bennünket, de mi fölmegyünk a hegyre és megnézzük a fölkelő napot.”
- Hamvas Béla: Ördöngösök. Regény. (1928-1929) Bp., 2015, Medio K. 155-156. p.
„…Azért emlegettem Tobyt, mert a múlt héten Jokohamába menet átutazott Alexandrián. Tőle kaptam ezt a dögöt: kénytelen volt eladni, olyan botrányt okozott. Tudniillik pompásan beszél, igaz-e Ron, mi? Fingani, fecserészni egyformán tudsz, ugye? – A papagáj halkan füttyentett, leszegte a fejét. – Helyes, derék fickó vagy – bólintott Scobie, aztán ismét hozzám fordult: - Drágán adta Toby, fantasztikusan drágán. Mondjam el, hogy miért?
Hirtelen látszólag minden ok nélkül olyan nevetőgörcs jött rá, hogy kétrét görnyedt, orra szinte a térdét verdeste, de halk süvítés tört ki belőle, mint egy kicsike emberi búgócsigából, végül úrrá lett paroxizmusán, miután néhányszor hangtalanul megcsapkodta a combját.
– A világ még nem látott ekkora botrányt – kezdte. – Toby kihozta magával Ront a szárazföldre. Tudta, hogy tud beszélni, de arról fogalma sem volt, hogy arabul is tud. Egy kávéházban ültünk és diskuráltunk (öt esztendeje, hogy nem találkoztunk!), amikor Ron hirtelen rákezdte. Arabul. A Kalimát mondta fel, tudja, az egy nagyon-nagyon szent, tilalmasan szent szöveg a Koránból. Egyszóval a Kalimát darálta, és minden második szóhoz fingott egyet, ugye, Ron? – A papagáj újabb füttyentéssel adta tanújelét helyeslésének. – Olyan szent szöveg az a Kalima – magyarázta Scobie – ,hogy pillanatokon belül dühöngő embergyűrű vette körül. Tudtam, ha egy nem mohamedán vallású személyt rajtakapnak, hogy ezt a szöveget szavalja, abban a minutában megfogják és körülmetélik! – Szeme megvillant. – Szegény Tobie, képzelje csak el, micsoda sors: az ember gyanútlanul partra száll, és erre fogják, és körülmetélik! Komolyan aggódtam érte. (Én már körül vagyok metélve.) De szerencsére nem hagyott el a lélekjelenlétem. Toby be akart verni egy-két fejet, de én megakadályoztam. Tudja, rendőri egyenruhában voltam, ez megkönnyítette a dolgomat. Formás kis beszédet vágtam ki, megnyugtattam a tömeget, mondván, hogy letartóztatom a gyaurt meg a rohadt madarát, és haladéktalanul átadom őket a bíróságnak. Ezzel beérték. De Ront sehogy sem lehetett elhallgattatni, még a takarója alatt is locsogott, mi, Ron? Egész úton hazafelé a Kalimát szavalta a beste. Szedtük is a lábunkat! Felejthetetlen élmény, mondhatom.”
(Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Bp., 1970, Európa K. 276-277. p. Ford.: Szőllősy Klára)
"Általában mindenki hajlandó azt hinni, hogy a sztár magasan van, „ragyog”, a közvélemény fölött áll. Legyőzte azt, – a tömeget hatalmába kerítette. Játéka szabad. A valóság nem ez. A sztár nem uralkodik, de mégcsak nem is szolgál, hanem a tömeg martaléka lesz abban a pillanatban, amikor a közvélemény egyetlen pontját is elfogadja és magára nézve érvényesnek ismeri el. "
Bevallom, az Alexandriai négyes, e szövevényes regény első könyve újra olvastán figyeltem föl a vers utolsó két sorára. Igaza van Lawrence Durrellnek, illetve regényhősének: feltehetőleg maga a költő sem tudta, hogy mekkora a sugara annak, amit leírt. Igyekeztem visszaadni, lefordítani, ami ugyan – mint a fordítások – csak valamelyest áll helyt magáért, amolyan minden nyelv minden nyelvnek ismerőse alapon. Ezt az alapot erősíti a fordítás sosem hibátlan s mégoly reménytelen művelete. Na meg aztán, a költő neve egyezik a nagy magyar regényíró és gondolkodó, Hamvas Béla hagyatékban maradt művének szereplőjével, akit Patmore-nak hívtak Hamvas Béla-i keresztségben. A Szilveszter című regényről van szó.
Az állatokhoz való viszony Európában az aberráció szintjén. Házi és díszállat-kultúra. Időnként széttépnek egy-egy gyanútlan öregasszonyt, gyereket, de mi ez, ahhoz a haszonhoz képest, amit az állateledel- és gyógyszergyártók, a díszállat-egészségügy, a díszállat-kereskedelem és -ipar "hoz a konyhára"?
[...] "A piton és krokodilus törvénye a történetben. Az állatokkal való viszony Egyiptomban vagy Indiában nem az eszeveszett mészárlás jegyében állt. Az ember, mondták Iránban, a világnak természettől fogva apja, nem pedig rablója. A létért való küzdelem szlogen, amelyet mentségére az európai talált ki. Darwin tétele aztán igazolás lett minden hitványságra, ami történt és történik az inkvizíciótól Cortezig, és Pizarrótól a koncentrációs táborokig. Nagyszerű! Állati származásunk van. Állatok vagyunk. Ne követeljenek tőlünk lehetetlent. Darwin másutt, mint Európában nem is lett volna lehetséges. Létért való küzdelem? Így tényleg a rebellis majom gondolkozik. Lehet, hogy civilizációnk csupán látszat, de aki e látszólagos rend és értelem kellős közepén úgy viselkedik, mint a cápa, nem lehet más, mint akinek a kínai elnevezte. Fosztogatás, hazudozás, népirtás. Minél bestiálisabb hatalom. A kínainak persze sejtelme sincs arról, hogy Európában élt Plótinosz és Dante, Pascal és Nietzsche, Giottóról és Mozartról nem is szólva, és az emberiség kétezer éve sínylődik e vérengző és éhes démon markában, amely kéj- és pénzéhes férfiakat és nőket nevel, a hazugság tornyában ülve, amit egyébként szellemiségnek, és elméletnek és vallásnak is hívnak. Mindezekhez még a baj, ahelyett, hogy Wu Cseng-en-ék és a föld összes népei nekünk segítséget nyújtottak volna, észbontó sietséggel maguk is rebellis majmokká alakultak át." [...]
(Hamvas Béla: Öt meg nem tartott előadás. Részlet)
"[...]A társadalomban semmi nem történhetik a közvélemény beleegyezése nélkül. A hatalom gyökere is a közvéleményben van, mondja Hume. De nemcsak a hatalomé. Minden kiemelkedésé. Siker, elismerés, hír, eredmény, művészetben, politikában, gazdaságban, tőle függ. A közvélemény a Virágvasárnap és a Nagycsütörtök; leteríteni a palástot a bevonuló király előtt, virágot szórni eléje és hozsánnát énekelni, - négy nap múlva pedig, amikor felteszik a kérdést, kinek kegyelmezzenek meg, a királynak vagy a rablógyilkosnak, egyhangúan azt mondja, hogy a rablógyilkosnak. Nem mintha ez túl sokat jelentene. Ha egy hét múlva kérdezték volna meg, ismét más véleményen lenne, és esetleg széttépné azt, aki beszédet tartana és azt mondaná: ti voltatok azok, akik halálát követeltétek."[...] (Hamvas Béla: A közvélemény)
Zotyesz, ha még itt vagy! Szóval a kritikai kiadáshoz, ha szándéka volna is a Hamvas Intézetnek (no meg pénz, paripa, fegyver), akkor is a MTA egyetértése lenne szükséges.
1948. július 1-i Naplóból a vastaggal szedett a naplókötetből kimaradt(I. köt. 96. p.)
(Nietzsche–Pethő-beszélgetés )*
Finden – Böhme: sich finden –
Erfinden –
A nagy kollektív életterv (Isten agyában = a megváltás = üdvtörténet) –
A nagy kollektív tervezők: Buddha, Lao-tse, Platon –
A filozófia nem egyéb, mint élettervezés (nem „világnézet”, hanem aktív világ- és én-életterv-alkotás) –
A kinyilatkoztatás a világterv (a természetből kiolvasható – Böhme) –
Világterv: Evangélium
Seth-hagyomány: egyetemes terv, amelyet az ember közvetlenül az Úrtól kapott –
Az „Ember tragédiája”-emberiség életterve –**
Übermensch mint a Nagy Terv – rettenetesen nagy – pontos, részletes, alapos, egzakt – és gyönyörű feladat ez után a felismerés után most a részletekben magamat erre átállítani –
Tudatossági előny – világelőny –
Éberséget csak a terv hoz és tervet csak éberen lehet alkotni –
Ami egy nap naplójából kimaradt a Naplók II. k.-ben. Közli a Híd című folyóirat.
1948. VII. 2. délelőtt.
(Hiányjel!)
"A virág mint az állat szerve. (A növény mint világszerv.) A férfi és a nő között a viszony az, ami az állat és a növény között. A nő a férfi szerve – növény – virág – a kifelé fordult belső fény – a belső nap felé való kinyílás – a teremtés, alkotás, szülés – ősformája – elevenszülés – állatszülés – magszülés – a növény és a föld viszonya – a mag méhe a föld – Böhme nagysága – a Szarkaláb-nő: hetyke, szemtelen, szájas, kacér, táncos, cifrálkodó, mosolygós – nő és virág – a Rózsa-nő – illatok – Swinburne – illattalan: kép a preraffaelitákról –
