Drága Nereusz, nem hiszem, hogy a verés bármilyen visszatartó erővel bírna, bármitől is, ellenben fordítva sokkal inkább: hazugságra, alakoskodásra, sumákságra tanít, és gyógyíthatatlan sebeket ejt. Az idézett cikk azért döbbenetes, mert az indulatból elszállt pofon valahol sokkal megbocsáthatóbb, mint a tudatos, hideg fejjel, számításból elkövetett verés.
Kedves APT! Te meg úgy neveled a gyerekeidet, de minél többet, ahogyan akarod! Majd ha rabló, sikkasztó, város réme lesz valamelyik gyereke Cz.-nak, akkor méltóztass nevelési elvekről beszélni a Druszáddal kapcsolatban. Más figurákkal egyetemben.
Kedves Venuto! Igaz. Belépett. Ki is lépett. Ne felejtsük el, nem "komcsi párt" volt a neve. Mire kiderült, hogy sem a magyarok, sem a dolgozók pártja nem az MDP, addigra kilépett. A Naplót (I-II:)olvasva erre a következtetésre jutottam. Van más?
Más : olvastam a wikipedia--ban , hogy Hamvas belépett anno a kommcsi pártba . Igaz ez ? S ha igen , akkor miért ? A Feleségével való utolsó riportban a riporter ezt a kérdést nem tevé föl . . .
Hihetetlenül nagy bunkóságnak nevezte hétfőn Harrach Péter a "Nem vagyok tojóstyúk!" feliratot, amely a Varga István fideszes vezérszónok parlamenti beszéde miatt létrejött Kossuth téri tüntetésen volt látható. A kereszténydemokrata frakcióvezető napirend előtt szólalt fel[...] Bővebben!Tovább »
Simon Róbert (a Korán-fordító), 2000-ben, a Goldziher Ignácról megjelent könyvében írta az alábbiakat, Scheiber Sándor, a magyar Goldziher-napló kiadásánál alkalmazott eljárását ekképpen minősítve:
„Hatvankilenc alakalommal összesen mintegy negyven oldalt hagyott ki az eredeti szövegből, a kihagyások egy-egy sortól 2, 5 oldalig terjednek. A kihagyások nagyobb részét ugyan három ponttal jelölte, egy jelentős részét azonban nem, ám arra még csak nem is utalt, hogy mit, miért és mennyit hagyott ki!” (245. p.)
„A napló formája közismerten a szubjektivitás intim szférájának közvetlen kifejezési módja, s amennyiben a napló írója jelentékeny személyiség és jelentéssel bírótörténések esmek meg vele, akkor a szubjektív közlés és az anekdotikus történet váratlan és meglepő fényt vet a világra is, s a napló ekképpen érték- és kordokumentum lesz. Goldziher jelentékeny személyiség volt, s gondolatai, reflexiói az egyes eseményekről, személyekről még akkor is fontosak és figyelemre méltóak, ha az utókor egy szereplője valamit másképpen ítél meg. Ahhoz semmiképpen nincs joga, hogy ő döntse el, hogy másoknak mi a fontos és mi nem.” (246. p.)
A gondom a Hamvas-napló(k) kiadásával ugyanez. De ugyanez bökte a szemem már az Antholologia humana megjelenésekor is. Nehogy már az utókor valamelyik kedvezményezettje döntse el, hogy mi való az olvasónak, nekünk, és mi az ami – közkeletű pesti értelmiségi kifogással élve: mi „sérti a szomszéd népek érzékenységét”, jelen esetben talán a legendaképzés malmainak járását. Tehát nem az a gondom, hogy nem X. vagy Y. készítette, szerkesztette ezt az életműkiadást, sem az, hogy mekkora pénzeket akasztanak le Hamvasról, az sem, ami Hamvasra hivatkozva politikai hordószónoklássá vagy média-bugyutasággá változott. Mindezzel szemben inkább az, amit filológiai orthodoxiának lehet követelményként a szerkesztők elé állítani. Hamvas szabad gondolkozásának szolgálatát jelenti ez a követelmény, és nem az életmű megcsonkításának szabadságát.
Elragadó: "Az emberi termőtalajtól függ, hogy a tanítás magja, amely belehull, milyen gyümölcsöt hoz. A humanitárius, pacifista és vegetáriánus buddhista alakja nem más, mint egy torzkép, és elfogadása legalábbis nem kötelező." [...]
Baka Györgyi (szerk.): A beváltás helye. A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár előadóinak írásai Hamvas Béláról a 15 éves népfőiskolai képzés köszöntésére (Százhalombatta, 2012, Hamvas Béla Városi Könyvtár)
"Hogyan öli meg a politika a nemzetet? Úgy, hogy a szellemi eszme helyébe a hasznot teszi. Úgy, hogy a szellemi tevékenység helyett a gyakorlatot hirdeti. Úgy, hogy a szépség helyett a prosperitást követeli. Úgy, hogy propagandát űz, vagyis a művészetet a haszon szolgálatába állítja. Úgy, hogy azt mondja: a megújulás külső eszközöktől függ. Úgy, hogy azt mondja: a példát a múltból kell venni; hogy a példát külföldről kell venni. Úgy, hogy külső reformokat hoz, és a külső reformokban való hitet fenntartja. Az összes nyilvánosan hirdetett eszme rejtett bukása következett el. És az összes belül ható geniális erő rejtett felszabadulása következett el. Most itt állunk a második világháború kellős közepén, és várunk.” [...] (Hamvas Béla: Az ősök útja és az istenek útja. (A magyar Hüperion. I. k. 262. p.)
Az erdő felé jártában ott áll, amivel Hamvas is elégedett lenne, egyszerű betontákolmány, hervadó mezei virágokkal díszítve, jól emlékszik, jól látja a jövőt: a kereszt ott áll, nem engedi közelébb lépni a várost a hegyhez, az erdőhöz, nem engedi a városhoz az erdőt és a Bakonyt. És a Nap súlyával a hátán érinti meg jobb kezével homlokát, mellkasát, bal és jobb vállát.
Azt hiszem a MEK-en láttam ezt az írást nemrégiben. A hippiromantikából huszonéves korára általában kinő az ember. A visszamaradottak valóban sajátos kasztot képviselnek. A korai, II-III. századi kereszténység időszakához hasonlítani a mai kort pedig már-már bárgyúságnak nevezhető. Hamvas sokan felkapják, de csak kevesen viszik magukkal.
Úgy emlékszem Hamvas említi valamelyik írásában, hogy a politizálás az egyéni élet sikertelenségének feledtetése. Nos, így van vagy nem így van, Hamvas írta, vagy az emlékzetem csal a felszínességem miatt. Ha jól olvasom, sajátosan itt is említésre kerül. Véletlenül éppen Szegeden, de a hely lényegtelen. Mert a "gondolatok" sajátosan maiak.
"A kritikus stílusbeli jellegzetességekre is felhívta a figyelmet, mivel többek között a hátravetett állítmányok folytán az esszék dikciója Hamvast idézi. Az író a meglátással egyetértésben elmondta, a Magtár címet egy olyan esszéről adta, amit végül kihagyott a kötetből, mivel túl hamvasosnak találta. Az íróelőd főleg szatirikus műveivel gyakorolt rá hatást. A párhuzamot továbbfejtve az is kiderült, hogy Hamvassal ellentétben ő nem tudja és nem is akarja írásaiban megoldani a konfliktusokat, véleménye szerint azokkal együtt kell élni, akár kezeljük, akár szőnyeg alá söpörjük őket, egyaránt visszaütnek, a problémák elfogadásához azonban valamennyi vallásos szürkehályog is szükséges. Hozzátette, a kialakult közvéleménnyel szemben, ő nem harcos ateista, egyszerűen annyit fűz a kérdéshez; ha a vallás segít, helyes, ha gátol, káros."
Magyarországon a vándortanítók a szocializmus tipikus gyermekei, Hamvas Béla szellemi örökösei, a fűtőként vagy raktárosként dolgozó, de Platont olvasó, az erdőkbe, tanyákra kivonuló ezoterikus marginális értelmiségiek. Eredetileg ők azok, akik annak idején a politikai lázadás helyett a befelé forduló szellemi lázadást választották. Közülük nem egy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, de van, akinek még érettségije sincs. Van, aki végzett matematikusból lett "szellemi emberré", de van olyan is, aki e tanokkal történt találkozása után vágott bele felsőfokú tanulmányokba. (E sorok írója ez utóbbiak közé tartozik). Általában külső jegyeik is a "poszthippiség" kifejeződései: kopott farmeröltöny, farmer rövidnadrág, keleties ingek, megbotránkoztató pólók, saru, katonai bakancs, nyakukban nem komolyan vett amulettek többnyire bőrszíjon. Továbbá hosszú, nemegyszer lófarokba kötött haj és szakáll, amibe már egyre több őszes szál keveredik. Életüket és világképüket megismerve, tanításaikat hallgatva, az embernek nagyon könnyen Plotinosz, vagy annak mestere, az alexandriai zsákhordó névtelen, vagy éppen Porphüriosz, a tanítványa, a görög cinikusok, a későantik varázslók: Tüanai Apollóniusz, Simon mágus és a többiek juthatnak az eszébe. Ezek között az emberek között természetesen óriási szellemi különbségek lehetnek annak ellenére is, hogy egyugyanazon sajátos "kaszt" tagjai. Előfordul a legtanulatlanabb szélhámos éppúgy, mint a magas műveltséggel rendelkező autonóm gondolkodó.
(Farkas Attila Márton: Buddhizmus Magyarországon avagy az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája)
Nos, aki összeveti ezt a részt az életműsorozatban közölt 19. levél szövegével (A magyar Hyperion), egykönnyen rájön, H. B. ha nem is különb tanítványokat (nem ő választotta), de nagyobb szöveghűséget érdemelt volna a sorozatszerkesztőktől.
[…]„ Volt pillanat, csak egy, soha vissza nem térő, eljátszott pillanat, amikor kezünkben volt egy új, szép, erőteljes közösség megteremtésének lehetősége. Nem magyarázok. Elmondok mindent úgy, ahogy történt.
Amikor megismerkedtem vele, a helyzet, amelyben élt, bántó és szégyenletes volt. Olyan emberekkel vette körül magát, akiknek közelébe csak orrbefogva lehet lépni. Azonfelül penetráns zsidóság. Mit nevezek zsidóságnak?A védtelenséget a polgárosulás felé, a lassú elsüllyedést a komfortba, a takarékkönyvbe és a sznobizmusba. Valami szemtelenül profán és pimaszul kihívó, importált angol és francia elmésség. Minden hazug itt, még a mosoly is. Ő állt a középpontban fölényes jóindulattal komédiázott nekik, akik érezték, hogy ez még a jazznél is izgatóbb és a koktailnál is rafináltabb, mert itt nem léhaságokkal játszottak, hanem istenekkel. Az Akademos kertjének fordítottja volt és a platóni erós ellenkezője. Hiányzott belőle minden komoly, tiszta és valódi.
A környezet elpárolgott. Egyedül maradtunk ketten, a két őrült, ahogy mondták. őrületre készülődtünk. Tudtam, ha sikerül valamit megérintenem, akkor győztünk. Ha megvalósul közöttünk, az, amit vártam, akkor megvan az új közösség lehetőségének feltétele. Rajtunk múlott. Ha egyszer, egyetlenegyszer sikerül a kettőből négyet csinálni, akkor még lehetegyet csinálni négyből, tízből, húszból is. Természetes, hogy az első kettő nem lehet akárki. Az csak olyan két ember lehet, mint ő, meg én. […]„
= Hamvas Béla: A magyar Hüperion. 1. rész 19. levél. Kiemel.: Darabos Pál: Egy életmű fiziognómiája. 2. köt. H. n., 2002, Hamvas Intézet, 226. p.
"A civilek is össze vannak kötözve, a Himalája hegymászói, a szerelmesek, mert másként nem megy a dolog. Mi azonban ráadásul tudtuk, hogy mindenen túl mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával. Ha Jaksot agyonlövik egy falnál, ez az ő dolga lesz. Téves, hamis és fölösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hiszen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk megmondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e, vagy éppen fordítva, alaposan kicsellózott ilyen módon a sorssal. Nem ismertük a játékszabályait, csak azt tudtuk, Szeredy is, Medve is, én is, maga Jaks is, hogy egy ponton túl, mint mindnyájan, már egyedül vívja ő is nagy mérkőzését, és senki emberfia nem jöhet a segítségére. Ezért volt szívósabb és tartósabb a mi kötelékünk, mint a hegymászóké vagy a szeretőké, mert ez a tudás is eleve bele volt szőve."
Ami nincs, az a tudás eleve bele van szőve a kötelékbe. És ehhez se Neked, se neki, (aki futtok), se neki (aki akar), semmi köze.
Az egyházi személyek, az egyházi adminisztráció sem függetlenítheti magukat a tömegek (így Gábornok) kulturális színvonalától.... Ezt Mao-tól kezdve Burchdardt-ig mindenféle világszemléletek megerősítik.
„Ahol viszály van, ott feltételezhető, hogy jelen van Arés, a viharos; ahol szerelem van, ott feltételezhető, hogy jelen van Aphrodité, az ellentéteket felolvasztó; ahol barátság van, feltételezhető, hogy jelen van Philia istennő. S Aristotelés úgy gondolja, ha sok ezer és millió ember egy helyütt lakik, egy nyelvet beszél, egy hagyományt ápol, egy erkölcsi rendet tart – ez mind Philia istennő jelenlétének csodája.”
