Én nem tudom, miről vitatkozunk.... Meg kellene nézned, bátorkodom javasolni, Hamvasnál a forradalom (lázongás, népfelkelés... stb.) milyen előjellel szerepel.... Csak 1 dolgot kellene elolvasnod, kedves Fauszta: Direkt morál és rossz lelkiismeret... Ecce: http://hamvasbela.org/szavak/direktmoral.html.... Bogár László professzor kissé elfogult a velünk magyarokkal szemben.... Én meg nem lehetek eléggé elfogult :)
Az igazság az, hogy jómagam sem látnék szivesen valamely 'végsô kétségbeesésbül' kirobbanó (és/vagy bármilyen szinû 'bolsevista fajtájú') vérengzést sehun.
De ez a békés 'occupy globál mozgalom' pld. mégiscsak valami, dacára annak, hogy lassan mán csak a 'bankárnépség' (grrrrrrr) nem próbálta nyíltan a magáévá tenni; hm?!;-)
Bogár úr 'majd elszámol megfelelô helyen' (a'la Karnevál;-) a véleményével kapcsolatban...
De a Bertolucci film, magyarul a XX. század a címe, ha jól emlékszem - igen jó! Volt... mármint ez is meg-tört-én-t eccör.
Igazán becsülendô, hogy a 'saját, vagy a mi fajtád-nk-ra' mutogatsz elsôre...:D
De bennem (vagy hun?!;-) mán felmerült, hogy ez a Bogár úr által is emlegetett isten-királysági aranykor csak legenda. Persze, biztosan voltak kivételek, amikoris tört-én-elmi pillanatokra valahun mintegy 'megállt az idô' a... szakralitásban-ben-n (akármilyen Ég-Föld kiegyensúlyozottságban - a kötélen;-).
De manapság inkább úgy nézem - és a mostani emberiség által leírt összes szó végülis mintha erre mutatna - hogy ebben a karmikus 'kozmikus kompjuterjátékban' itten az alaptónus mindíg is az elveszettségérzés volt, ebbül jön a vallás, de a düh, és a kétségbeesett élethajsza is...a csirihau, meg a befektetô (grrrrrrrrrrr), stb.
Ez a 'modell' arra is magyarázatot adna egyébként, hogy miképpen bukkannnak fel 'a semmibül'* új és új lények, állat és emberfajok, no és 'kultúrák' amelyek képesek pár száz év alatt eljutni az atombombáig pld. Hm?!?
Igazán csudálatos, hogy van a 'kilépésre' ('befelé'...;-) is lehetôség... Hajjh!
*Bevallom, hogy az evoluciós magyaráztokat kivétel nélkül mind erôltetettnek találom mára... A tudomány állásárul szólva egyébként meg elég csak a TUDAT - ról (nem) alkotott teóriáira pillantani; báaaaa;-)
Az 1941-ben a Cahiers du Sud szerkesztőségének szánt olvasói levél csak a világháborű után jelenhetett meg. Írónője, Simone Weil, akkor már halott volt. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül alábbi töredékeit, amelyet Czeslaw Milosz szíveskedett egyik esszéjébe iktatni. (A költészet tanúságtétele. Ford.: Pálfalvi Lajos)
„Véleményem szerint az elmúlt korszak írói felelősek korunk nyomorúságáért. Ezen nemcsak Franciaország vereségét értem. Korunk nyomorúsága sokkal távolabbra is elér. Az egész világot, azaz Európát, Amerikát és a többi földrészt is érinti, annak mértékében, mennyire engedtek a nyugati hatásnak."
„A huszadik század első felének legalapvetőbb jellemzője az érték fogalmának gyengülése és szinte teljes eltűnése. Ez egyike azon ritka jelenségeknek, amelyek, úgy látszik, valóban újdonságot jelentenek az emberi nem történetében. természetesen ez a jelenség olyan korokban is létezhetett, amelyek később feledésbe mentek, amint az a mi korunkkal is megtörténhet. Ez a jelenség különféle, az irodalomtól idegen területeken is, sőt minden téren megmutatkozott. megfigyelhetnénk az ipari termelésben, ahol a minőséget felváltotta a mennyiség; a munkások között, akikből kiveszett a minőségi munka megbecsülése; látható már az egyetemisták körében is, ahol az egyetemes kultúrát felváltották a diplomák. Sőt, már a tudomány sem rendelkezik az érték kritériumával, amióta véget ért a klasszikus tudomány korszaka. Az írók hivatásukból adódóan a ma már elveszett kincs őrizői voltak, de vannak köztük olyanok, akik büszkén hivatkoznak erre a veszteségre.”
Köszönet! Többek között megen elgondolkodtam azon, hogy a 'zelitnek' mi is volt a szerepe a 'deszakralizációs' folyamatban... Mert a tömeglázadás rossz dolog, de... hm?!;-) Üdv Örv'
Csak megismételni tudom, amit a facebookon írtam a jegyzetedhez: 'Kétféle ember van: aki megvilágosodott, és aki még ezt nem látta be!' (Zen mondás)
Lám Hamvas mesternek semmi nem volt elég EHHEZ a belátáshoz... micsoda hybrisz, karma, vagy, amit akar-tok!
Annyit tennék csak hozzá, hogy abban igazad van, hogy: "Vajon nem az történt, hogy a sok vallás, a nagy és átfogó hitelességre törekvés közepette elsikkadt a legfontosabb? Ami ugyan elsikkadhat, de el nem maradhat. Találkozásunk Istennel." (Az Abszolúttal, avagy, kinek, kivel, mivel hogyan...;-)
Mostanában olykor egy poros útkeresztezôdésben az árokparton üldögélve 'látom' magunkat a mesterrel vándor 'barátokként', poros csuhánkban néha belehemperedünk az árokba a röhögéstôl... Fenti kérdésre mintha egyszer azt válaszolta volna, hogy 'mostmár tudom, hogy sehová sem kell menni, semmit nem kell elérni, csak elengedni, elengedni, elengedni... :D
„Bármilyen lesújtó legyen is magamra, egyszer s mindenkorra meg kell állapítanom, ha már élni kell, nem vagyok alkalmas arra, hogy egy legyek a tizenkét tanítvány közül. Pedig az élet csak akkor lenne elviselhető, csak akkor lenne hiteles.”
A Naplók második kötetében található 1967 októberében keltezett megállapítás („bármilyen lesújtó legyen”) általánosító érvényű rám, rád, őrá (vigasztaló és egyben tisztelendő az ismeretlen kivétel), érvényes egész korszakunk emberére.
De ez így üres és általánosító moralizálás.
Ha vállalnám, hogy tanítvány leszek az élet adott pillanatától, az egyszerű odaadást megkérdőjelezi a különbség. A különbözőség. Miféle tanítvány lehetnék? Miben különböznék a többi „alvótól”? Hamvas miféle tanítvány volt, illetve akart volna lenni? Hihetünk-e betűinek, melyek szerint találkozott volna az Atyával. Hihetünk-e szavainak, melyek szerint álmában megjelent Krisztus. Ha csupán egy Ady formátumú, némely dologban kevésbé (vagy másként) esendő keresővel van dolgunk, akkor minek ez az egész felhajtás. Az akusztika? Az élet végén elhangzó töredelem miatt? Amit már nem volt ideje, ereje, lélekjelenléte, egyszóval ébersége a kandalló tüzére bízni. Vajon nem az történt, hogy a sok vallás, a nagy és átfogó hitelességre törekvés közepette elsikkadt a legfontosabb? Ami ugyan elsikkadhat, de el nem maradhat. Találkozásunk Istennel. Hogy a hagyomány talajáról elrugaszkodva, vagy egy vallási szövésből kibontódva, avagy a paralízis progresszíva egyenetlen lejtőjén – az csupán tény és nem valóság-kérdés.
Másik oldalról közelítve: az életcsőd elismerése nem jelenti-e mindannyiunk csődjét? Vagy harmadik megközelítésben: jelenthet-e fedett biztatást, hogy az egyik legmagasabb pozícionáltság – kellő önismerettel – igenis megpályázható; több: feltétlen követelménye a magára adó léleknek.
Rendhagyó gondolkodónk, Hamvas Béla, arra a normális (hiteles?) létre törekedett, amit – bár bevallatlanul: el is ért. Nem lett tanítvány, ébren maradt. Mi azonban?
Ma böjtölni akartam rendesen, de most alighanem mégis csinálni fogok egy Hamvas levest (rántott köménymagos, pirított kenyérkockákal); jó kifogás sose rossz; hm?!;-) De a bort kihagyom utána. Bezzeg ha lenne somlaim... Üdv mindenkinek Örvinetek
"....A közvélemény a Virágvasárnap és a Nagycsütörtök; leteríteni a palástot a bevonuló király előtt, virágot szórni eléje és hozsánnát énekelni, -- négy nap múlva pedig, amikor felteszik a kérdést, kinek kegyelmezzenek meg, a királynak vagy a rablógyilkosnak, egyhangúan azt mondja, hogy a rablógyilkosnak."
(Hamvas Béla)
Önismeret. Mert olyan elegáns, amikor azt mondjuk, hogy nekünk érdekeink vannak ám, s az felülír mindent. Mert mi valóban nem is nyomorult magyari választópolgárok vagyunk, hanem maga a világbirodalom, Anglia.
** Mármost normális állapotok közepette a levelek (nyilván koncepcionális válogatás ez is), a Naplók a nyugták, a konferencia-felszólamlások, továbbá az esteleg fennaradt asztalinaptár-bejegyzések, esetleges zálogházi cédulák a végére szoktakmaradni egy életműkiadásnak....
Alighanem elege lett a Nyugat "nyugatos" visszaöklendezéseiből.... Vas Istvánnal együtt említi őket későbbi bejegyzésében... Végül is, ami megjelent ezekben a naplókban, igazán nem kuattatásra alkalmas szövegek... szvsz.
