És Te a kommunikációnak ebben a sajátos formájában érzékelsz némi disszonanciát. Ezt is értékelem.
Akkor engem nem fogsz értékelni, mert én nem érzékelek disszonanciát. Ugyanakkor önazonos vagyok, vagyis lényegében engem ismersz, nem egy felvett személyiséget.
Még könnyebb is így kommunikálni: lehet gondolkodni, mielőtt írsz, például, és így pontosabbnak lenni. Egzisztenciális érdeked nem fűződik a megjegyzésedhez: ha hülyeségnek is sikerül egy vélemény, akkor sem sérül a megítélésed pl. a munkatársaid részéről.
Az egyedüli, ami nem tetszik, hogy a hangnem kissé eldurvult.
Ha ott is leszek, egész napra nem tudok... Meglátjuk... Valami dokumentum nyilvánkészül erről... Ezt én is pengettem itt, hogy Hamvaséknak és a Kassákék avantgardjának nem merül ki egyetlen utalásban a kapcsolatuk, amit a Forradalom a művészetben lapjain olvashattunk... (Nem azért, mert olyan nagy ésszel vagyok megverve, hanem mert G. Komoróczi Emőke, Mándy Szefánia és Kemény Katalin is elhullajtottak ebben a tárgyban néhány "morzsát")...
Bárki is lesz ott közülünk, naagyon örömmel látnék egy beszámolóóoot! Ha otthun lennék részt vennék rajta az biztos! (Bár hiányolok a programból némi interaktív workshopot - vagy hogy is van ez magyarul?!;-) Üdv Örv'
Nem haragszom. Ha kissé ködös és hányaveti módon is, de legalább megfogalmazod az ellenérzésedet. Bár ez nem túl kedves a részedről, de ez vitathatatlanul "szívből jön"... Ez utóbbi mozzanatot értékelem!
Nem akarok itt olvasni valaha megírt okosságokat - ez igaz. Egy kicsit csevegni szerettem volna valakivel, aki ismeri H.B.-t - és esetleg azokat is, akiket ő jókedvvel olvasott. Ennek a lehetőségét várom - kb. fél éve. Türelmesen - és mindhiába... De részemről nincs harag, kedves Kopancsi barátom. És az biztos, hogy a Te egódra nem lehet panaszom, mert a világon semmi nem körvonalazódott még előttem abból, aki a nicked mögött pötyögi a billentyűzetet.
És Te a kommunikációnak ebben a sajátos formájában érzékelsz némi disszonanciát. Ezt is értékelem.
Ha nem haragszol kedves soknevű, megérkezel ide és mindjárt telenyafogod azt magaddal. Szerintem inkább olvasnod kéne, semmint lustaságból itt bűzölgetni az egódat. De úgy látszik itt a vége Hamvasnak mostanság errefelé.
A nevem Nagy Ferenc. Általában "Feró"-nak szólítanak. Egy kis utánajárással még az ábrázatom is megtekinthető néhány fotó segítségével. A megnyilatkozásaim "nem különülnek el a lényemtől". Eszemben sincs másnak látszani, mint akit magamnak hiszek - ha egyáltalán... (Módszeresen - mindig a nagyobb ellenállás irányába fordulva - sikerült eléggé lenulláznom a kis egómat. Nem vagyok egy zárt karakter falai közé szorulva. Igen sokféle személyiségjegyet vagyok képes párhuzamosan hordozni magamban. Ha nem nagyon körvonalazódik ki senki a nickem mögött, akkor ez lehet az oka. Ember vagyok és emberekkel szeretnék érinkezni. Ezt a nick a nickek között fílinget nem tudom jól kezelni - ez valami fogyatékosság lehet nálam :-)
Alábbi MEGHÍVÓt kaptam! kiváló alkalom, hogy Nem Ellenség arcot öltsön!
Kedves Alkotó-társam az Ekszpanzióban! Az alábbi meghívó értelmében hívlak, várunk szeretetben: mikola
Kérlek továbbá, hogy küld tovább, add hírül a tematikát barátaidnak, a sajtónak. Köszönöm.
Az EKSZPANZIÓ XXIII. Nemzetközi Kortárs Művészeti Társulása és a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya -- Bohár András Köre
szeretettel meghívja
HAGYOMÁNY ÉS AVANTGÁRD – AVANTGÁRD ÉS HAGYOMÁNY III. című HAMVAS – KASSÁK SZIMPÓZIUMÁRA
A Duna-kanyarban 2010 nyarán, Nagymaroson, majd ősszel az „északi géniuszban”, Egerben az „avantgárd és hagyomány – hagyomány és avantgárd” meglehetősen ambivalens összefüggéseire kerestek hiteles válaszokat a Kassák--Hamvas Szimpóziumok előadói. Arra a közös nevezőként elfogadott alapállásra építették elmélkedéseiket, hogy a klasszikusok teljességigénye, valamint az avantgárd művészetek töredékessége, minden eddigi művészetelméleti, filozófiai és filológiai megállapítás ellenére bizonyos értelemben összeegyeztethető, miként az már a múlt század előterében, a magyar avantgárd hajnalán, Kassák Lajos EPOSZ WAGNER MASZKJÁBAN c. opusa megjelenésével érzékelhetővé vált. Ezúttal az EKSZPANZIÓ XXIII. alkotói, gondolkodói harmadik alkalommal tesznek kísérletet arra, hogy a feloldhatatlannak tetsző ellentmondásokat, a hagyomány és avantgárd összefüggésében, a feloldhatóan kibékítő ellentétekre építsék.
Helyszín: Magyar Írószövetség klubja, 1062 Budapest, Bajza utca 18. Időpont: 2011. április 20., szerda A szimpózium ülésmeneteinek időtartama: délelőtt 9.30 órától 13.00 óráig – délután 14.00 órától 19 óráig
Levezető-előadó: Németh Péter Mikola: A kettősségben-lét szindrómája (2.)Előadók:
G. Komoróczy Emőke: Hamvas hagyomány szemlélete és a Kassák Lajos-i avantgárd viszonya Kilián István: „A régi magyar képvers” a hagyomány és avantgárd összefüggésében András Sándor: „Lehet-e hagyománya az avantgárdnak?” Petőcz András: A 80-as évek költészete, mint avantgárd hagyomány Csáji László Koppány: „Avantgárd és hagyomány…no meg a nép” Pomogáts Béla: Kassák Lajos 1919-es szerepe Szécsi András: Összeköthető-e Hamvas életműve az avantgárddal?
Bíró Dániel: Az álarc – Georges Bataille nyomán Thiel Katalin: Regényelmélet Hamvas Béla életművében Miklóssy Endre: Hamvas Béla hagyomány-felfogása Kelényi Béla: „Sakjamuni Buddhától Pokermon Buddháig” (Hagyomány és modernizmus a kortárs tibeti festészetben) László Ruth: Hagyomány a Patmosz alapján Szathmári Botond: Arlequin a Karneválban (Hagyomány és avantgárd Hamvas Béla nyomán)
Házigazda: Szombathy Bálint
Az EKSZPANZIÓ XXIII. – ArcMaszk tematikájú összegző kiállítása április 29-ig látható, hétköznapokon 10 – 17 óráig a MAGYAR MŰHELY Galériában( 1072 Budapest, Akácfa u. 20.)
Az EKSZPANZIÓ XXIII. aJEL hívószavára július 29-30-31-én, Visegrádon ésSzentendrén folytatódik!
Van egy neved, amire kereszteltek, illetve anyakönyveztek. Így ismernek osztálytársaid, tanáraid, a szomszédok, a család, az egész határon belüli és kívüli közigazgatás stb. Ne fújjuk fel a kérdést. Te választottál egy másik nevet, ami igencsak elkülönül a lényedtől. Mi itt így ismerünk Téged. Van még, lehet még ezer neved, attól függ, milyen közeg(ek)ben forogsz. Foglalkozásod szerint is lehetsz pl. útkaparó bácsi vagy korcsolyaköszörűs néni.
Itt Nem Ellenség Úr vagy Úrhölgy vagy. Azonban mindezek fedőnevek... Neveid maszkok. Igazi neveden csak Isten szólíthat, mivel igazándiból ő tudja... (Néha elárulja valakinek, de ez más kérdés...)
(Bocsánat. A magyar nyelvet/nyelvészetet - ezen belül a helyesírást - magas színvonalon, intézményes keretek között is megadatott tanulnom. Én is szeretek/nék helyesen írni, de a monitor olykor kelt némi zavart szegény agyam biokémiai és biofizikai folyamataiban. Ilyesmi sajnos előfordulhat velem, amikor kimerült vagyok, de ennek fiziológiai okai vannak, és nem egyéb...)
Engedtessék meg nekem is, hogy a kályhától indulhassak: hogyan hidalható át az a kommunikációs szakadék, amely az internetes csatornákon történő, a "nickekkel" való érintkezés során tapasztalható, és amelynek a természetét mindeddig nem sikerült feltérképeznem?
Hát, hogy mirôl akarsz értekezni, konzultálni, érdekel-é a téma valakit... Azt hiszem csak egy szabáLYra tudom felhívni a figyelmedet: megpróbálunk helyesen írni;-)
Egy szabájt már előre magamra vállalok: én vagyok az "új", az autszájder. Igazodom a közösség által szabott keretekhez, és a törzstagok instrukcióit tiszteletben tartom.
Nem szertnék - és megígérem: nem is fogok "elfátumosodni" -, de ha kissé bátortalanul is, csak megkérdezném: lenne kedve valakinek itt kommunikálni velem?
Kipukkaszthatnád az egódat barátom (meg a többi buborékot, ami jön állandóan...) oszt máris megaszabadultál! Ha nem megy magadnak, akkor tényleg segítséget kell kérned, nem itt...;-)
"Hülyeségnek" az ügyefogyottságnak azt a módját nevezzük, amikor valaki képtelen az információkkal bánni. Ezzel szemben rendkívül eszes emberek is átélhetnek pszichotikus tüneteket, sőt a kreatív zsenialitás jegyei redszerint az általánostól eltérő érzelmi strúktúrákban gyökereznek... Tessék tájékozódni!
Amikor leraktam a füvet, brutális skizoaffektív tünetekkel kellett magamnak is megküzdenem, olyanokkal, amelyeket - nem létező - ellenségeimnek sem kívánok. Ettől még nem lettem "hülye": olyan logikai feladatok megoldása sem okozott volna gondot ekkor sem, amelyek a legtöbb ember számára teljesen reménytelen kihívást jelentenének.
Nem vagyok "értelmiségi". Kézműves munkával keresem a kenyerem.
Azzonal keress föl egy affektológus szakembert! Ameddig ez nem történik meg, nekem is tartózkodnom kell attól, hogy a megnyilatkozásaidra reagáljak.
Az idén - talán a sok esőtől? - a virágok szebbek, mint más években. Az aranyesőben, a krókuszban, a nárciszban, a csillagvirágban, a jácintban gyönyörködöm. Hajnalban, ha magamtól nem ébredek, felébresztenek a feketerigó. Mások mellett eszembe jut Hamvas is. Hát rá is keresek gyorsan. Egy találat a sok közül.
Tükör
Narcissus a patak vizében meglátta magát, és – mint mondják – a megmutatkozás tükörképének félelmetes visszaverődése olyan erővel ragadta el, hogy a patak mellől nem mozdult többé. Azóta is az állapotot, amikor valaki önmaga tükörképének a bűvöletébe esik, nárcizmusnak nevezik.
A virágok általában nőneműek, a nárcisz, ez a karcsú, fehér virág hím, és mintha a nárcizmus sajátságos és tilalmas gyönyörét kizárólag férfiak számára tartották volna fenn, és mintha ez a démoni vonás a férfi-szellem titkos vétkeihez tartozna. Mert úgy látszik, senkinek sem szabad, hogy önmagának virágozzék. A nők a tükörben, nem is önmagukat bámulják, hanem az általános nőiség hatását ellenőrzik, tetszelegnek, és tükörképükkel kezdettől fogva olyan szerelemben vannak, amelyhez képest a férfiszerelem csak finomfőzelék.
Nárcisz mágikus bénultságában nincsen szerelem. A tükörbe nézés reflexió, de amit az ember lát, nem e leplezetlen igazság visszaverődése; a tükörkép nem a rejtett valóság átvilágítása. Mindig káprázat marad, tündökölve a fátyol alatt; a legkevésbé magától értetődő, lényegtelenségében semmi valószínűsége sincs, mégis alig van valami ami hatásában maradandóbb lenne. Éppen ebben a tünékeny és foszlékony visszaverődésben, amikor megrettenek attól, hogy ez az idegen én vagyok, és ámulatomban a megfoghatatlan azonosságtól nem tudok többé szabadulni. Az emberi egzisztencia az önmagával való szembenállással kezdődik. Csak akkor kezdek ténylegesen élni, ha önmagammal szembe tudok szállni. A tükörbenézés a legtávolabb van az önismerettől.
Amit a tükör megmutat, az nem csak hogy nem én vagyok, hanem lényem morbid reprezentációja. A tükör velem szembe nem engem állít, hanem a tükröt. A nárcizmusnak önmagán kívül nincs témája, abból él, hogy tükörképét önmagába visszavette. Önmaga csodálatának valamely változata. A világ a legnagyobb tükör.
Szép nőnek nevezik, aki testiségéről magasabb fogalmat tud nyújtani. Nőnek lenni, egyébként, teljes egzisztenciát betöltő foglalkozás. A nő, aki saját nőiségén kívül létére egyéb jogosultságot keres, a kevesebbért adja azt, ami több.
Ezek a fiúk engem is ignorálnak - és ez szívük joga, de sosem voltak velem udvariatlanok vagy durvák! Ahogy láttam, veled sem.
Nem képmutatók: még csak nem is nyüzsögnek, nem mutogatják magukat.
Tapintatosan figyelmeztettek téged, hogy a jelek szerint pszichotikus tüneteket mutatnak a megnyilatkozásaid. Ez nem szégyen: genetika, biofizika és biokémia. Bár nem vagyok a farmakológia lelkes híve, és a pszichiátriával szemben is vannak fenntartásaim, olykor indokolt a segítségükre hagyatkozni. Jó lenne kialakítanod magadban egy "egészséges" betegségtudatot, (ez az első lépés a gyógyulás útján!), és felkeresni egy affektológust. Sajnos egy bizonyos pszichés determináltág ennek lehetőségét erősen korlátozza. Ha mégis túljutnál ezen az akadályon, akkor sokat tudnának segíteni az életminőségeden. (Készíts egy döntési diagramot: mit veszíthetsz - mit nyerhetsz? Jelen informáltságom és ismereteim szerint: Te nem sokat veszíthetsz, ellenben rengeteget nyerhetsz.)
A diszkréciót valószínűleg ők is szívesen vennék a részedről.
Jelen állapotodban a veled való kommunikációt magam sem vállalnám, de azt örömmel hallanám, hogy orvosi segítséget kértél. Ha így történne, akkor - ideális esetben - néhány hónapon belül döbbenten olvasnád vissza hozzászólásaidat, és nagyon hálás lennél ennek a topiknak...
Én a Karneválból merítettem némi erőt és derűt. Mikor a világháborúval kapcsolatban valami olyasmit olvastam, hogy az kb. annyi volt, mint egy séta a parkban, ahhoz képest, ami majd lesz, történni fog... És H.B. azon síránkozott, hogy sajnos annak már nem lehet tanúja :-) Hát... ha mi vigyázunk magunkra, esetleg lehet abban a szerencsében részünk, hogy meglátjuk a nagy vurstli végét...
"Az utópiában kerestem üdvösségemet, és az apokalipszisben leleltem némi vigaszra." /Emil Cioran/
Nem, tudom, hogy a Lét korlátlan. Csak mi vagyunk korlátoltak hozzá. :) De néha lehet úgy is nézni a dolgokat, hogy annak is megvan a maga értelme, ha nem megy tovább. Buddhistásan nézve úgy mondanám, hogy nem kudarc ez, hanem csak ideiglenes visszavonulás, erőgyűjtés. Mondjuk, inkább rainysen :)))
