Van egy neved, amire kereszteltek, illetve anyakönyveztek. Így ismernek osztálytársaid, tanáraid, a szomszédok, a család, az egész határon belüli és kívüli közigazgatás stb. Ne fújjuk fel a kérdést. Te választottál egy másik nevet, ami igencsak elkülönül a lényedtől. Mi itt így ismerünk Téged. Van még, lehet még ezer neved, attól függ, milyen közeg(ek)ben forogsz. Foglalkozásod szerint is lehetsz pl. útkaparó bácsi vagy korcsolyaköszörűs néni.
Itt Nem Ellenség Úr vagy Úrhölgy vagy. Azonban mindezek fedőnevek... Neveid maszkok. Igazi neveden csak Isten szólíthat, mivel igazándiból ő tudja... (Néha elárulja valakinek, de ez más kérdés...)
(Bocsánat. A magyar nyelvet/nyelvészetet - ezen belül a helyesírást - magas színvonalon, intézményes keretek között is megadatott tanulnom. Én is szeretek/nék helyesen írni, de a monitor olykor kelt némi zavart szegény agyam biokémiai és biofizikai folyamataiban. Ilyesmi sajnos előfordulhat velem, amikor kimerült vagyok, de ennek fiziológiai okai vannak, és nem egyéb...)
Engedtessék meg nekem is, hogy a kályhától indulhassak: hogyan hidalható át az a kommunikációs szakadék, amely az internetes csatornákon történő, a "nickekkel" való érintkezés során tapasztalható, és amelynek a természetét mindeddig nem sikerült feltérképeznem?
Hát, hogy mirôl akarsz értekezni, konzultálni, érdekel-é a téma valakit... Azt hiszem csak egy szabáLYra tudom felhívni a figyelmedet: megpróbálunk helyesen írni;-)
Egy szabájt már előre magamra vállalok: én vagyok az "új", az autszájder. Igazodom a közösség által szabott keretekhez, és a törzstagok instrukcióit tiszteletben tartom.
Nem szertnék - és megígérem: nem is fogok "elfátumosodni" -, de ha kissé bátortalanul is, csak megkérdezném: lenne kedve valakinek itt kommunikálni velem?
Kipukkaszthatnád az egódat barátom (meg a többi buborékot, ami jön állandóan...) oszt máris megaszabadultál! Ha nem megy magadnak, akkor tényleg segítséget kell kérned, nem itt...;-)
"Hülyeségnek" az ügyefogyottságnak azt a módját nevezzük, amikor valaki képtelen az információkkal bánni. Ezzel szemben rendkívül eszes emberek is átélhetnek pszichotikus tüneteket, sőt a kreatív zsenialitás jegyei redszerint az általánostól eltérő érzelmi strúktúrákban gyökereznek... Tessék tájékozódni!
Amikor leraktam a füvet, brutális skizoaffektív tünetekkel kellett magamnak is megküzdenem, olyanokkal, amelyeket - nem létező - ellenségeimnek sem kívánok. Ettől még nem lettem "hülye": olyan logikai feladatok megoldása sem okozott volna gondot ekkor sem, amelyek a legtöbb ember számára teljesen reménytelen kihívást jelentenének.
Nem vagyok "értelmiségi". Kézműves munkával keresem a kenyerem.
Azzonal keress föl egy affektológus szakembert! Ameddig ez nem történik meg, nekem is tartózkodnom kell attól, hogy a megnyilatkozásaidra reagáljak.
Az idén - talán a sok esőtől? - a virágok szebbek, mint más években. Az aranyesőben, a krókuszban, a nárciszban, a csillagvirágban, a jácintban gyönyörködöm. Hajnalban, ha magamtól nem ébredek, felébresztenek a feketerigó. Mások mellett eszembe jut Hamvas is. Hát rá is keresek gyorsan. Egy találat a sok közül.
Tükör
Narcissus a patak vizében meglátta magát, és – mint mondják – a megmutatkozás tükörképének félelmetes visszaverődése olyan erővel ragadta el, hogy a patak mellől nem mozdult többé. Azóta is az állapotot, amikor valaki önmaga tükörképének a bűvöletébe esik, nárcizmusnak nevezik.
A virágok általában nőneműek, a nárcisz, ez a karcsú, fehér virág hím, és mintha a nárcizmus sajátságos és tilalmas gyönyörét kizárólag férfiak számára tartották volna fenn, és mintha ez a démoni vonás a férfi-szellem titkos vétkeihez tartozna. Mert úgy látszik, senkinek sem szabad, hogy önmagának virágozzék. A nők a tükörben, nem is önmagukat bámulják, hanem az általános nőiség hatását ellenőrzik, tetszelegnek, és tükörképükkel kezdettől fogva olyan szerelemben vannak, amelyhez képest a férfiszerelem csak finomfőzelék.
Nárcisz mágikus bénultságában nincsen szerelem. A tükörbe nézés reflexió, de amit az ember lát, nem e leplezetlen igazság visszaverődése; a tükörkép nem a rejtett valóság átvilágítása. Mindig káprázat marad, tündökölve a fátyol alatt; a legkevésbé magától értetődő, lényegtelenségében semmi valószínűsége sincs, mégis alig van valami ami hatásában maradandóbb lenne. Éppen ebben a tünékeny és foszlékony visszaverődésben, amikor megrettenek attól, hogy ez az idegen én vagyok, és ámulatomban a megfoghatatlan azonosságtól nem tudok többé szabadulni. Az emberi egzisztencia az önmagával való szembenállással kezdődik. Csak akkor kezdek ténylegesen élni, ha önmagammal szembe tudok szállni. A tükörbenézés a legtávolabb van az önismerettől.
Amit a tükör megmutat, az nem csak hogy nem én vagyok, hanem lényem morbid reprezentációja. A tükör velem szembe nem engem állít, hanem a tükröt. A nárcizmusnak önmagán kívül nincs témája, abból él, hogy tükörképét önmagába visszavette. Önmaga csodálatának valamely változata. A világ a legnagyobb tükör.
Szép nőnek nevezik, aki testiségéről magasabb fogalmat tud nyújtani. Nőnek lenni, egyébként, teljes egzisztenciát betöltő foglalkozás. A nő, aki saját nőiségén kívül létére egyéb jogosultságot keres, a kevesebbért adja azt, ami több.
Ezek a fiúk engem is ignorálnak - és ez szívük joga, de sosem voltak velem udvariatlanok vagy durvák! Ahogy láttam, veled sem.
Nem képmutatók: még csak nem is nyüzsögnek, nem mutogatják magukat.
Tapintatosan figyelmeztettek téged, hogy a jelek szerint pszichotikus tüneteket mutatnak a megnyilatkozásaid. Ez nem szégyen: genetika, biofizika és biokémia. Bár nem vagyok a farmakológia lelkes híve, és a pszichiátriával szemben is vannak fenntartásaim, olykor indokolt a segítségükre hagyatkozni. Jó lenne kialakítanod magadban egy "egészséges" betegségtudatot, (ez az első lépés a gyógyulás útján!), és felkeresni egy affektológust. Sajnos egy bizonyos pszichés determináltág ennek lehetőségét erősen korlátozza. Ha mégis túljutnál ezen az akadályon, akkor sokat tudnának segíteni az életminőségeden. (Készíts egy döntési diagramot: mit veszíthetsz - mit nyerhetsz? Jelen informáltságom és ismereteim szerint: Te nem sokat veszíthetsz, ellenben rengeteget nyerhetsz.)
A diszkréciót valószínűleg ők is szívesen vennék a részedről.
Jelen állapotodban a veled való kommunikációt magam sem vállalnám, de azt örömmel hallanám, hogy orvosi segítséget kértél. Ha így történne, akkor - ideális esetben - néhány hónapon belül döbbenten olvasnád vissza hozzászólásaidat, és nagyon hálás lennél ennek a topiknak...
Én a Karneválból merítettem némi erőt és derűt. Mikor a világháborúval kapcsolatban valami olyasmit olvastam, hogy az kb. annyi volt, mint egy séta a parkban, ahhoz képest, ami majd lesz, történni fog... És H.B. azon síránkozott, hogy sajnos annak már nem lehet tanúja :-) Hát... ha mi vigyázunk magunkra, esetleg lehet abban a szerencsében részünk, hogy meglátjuk a nagy vurstli végét...
"Az utópiában kerestem üdvösségemet, és az apokalipszisben leleltem némi vigaszra." /Emil Cioran/
Nem, tudom, hogy a Lét korlátlan. Csak mi vagyunk korlátoltak hozzá. :) De néha lehet úgy is nézni a dolgokat, hogy annak is megvan a maga értelme, ha nem megy tovább. Buddhistásan nézve úgy mondanám, hogy nem kudarc ez, hanem csak ideiglenes visszavonulás, erőgyűjtés. Mondjuk, inkább rainysen :)))
Az ember az elő-csirihau....? Vagy fajváltás történne... ? nem komoly ám... Az biztos, hogy ha az intelligencia az előrelátás után a körültekintő cselekvés képessége, akkor a mai embertömeg az egész történeti emberiséget - alulmúlja... De nem most kezdődött.
"Életet adtatok, de jövőt nem." Olvasom egy magyar regényben. (Nem Hamvasnál.)
Köszönet az együttérzésért lelkem, de az élettel szemben egy egyesület bármikor bezárhat-ó, amint nem igazi egyesület többé. Mán vagy öt éve nem volt többé türelmem hozzá, hogy fanyalgó, vonakodó, pénz után vagy elôl össze-vissza rohangáló, stresszes emberekre rákényszeritsek valami jót; báaa. Mély tisztelet a kivételeknek persze;-)
Látókör talán még lesz, ha igaz, mert úgymond többen dolgoznak rajta, hogy hazavigyenek népfôiskolát csinálni, amihez ez úgyszólván nélkülözhetetlen. Nem úgy néz ki, hogy egyhamar ugranom kell ugyan, de... Meglátjuk! Sok puszi, Örv'
