Szüleim el fognak válni, anyukám akar igazából válni már el is költözött egy férfihoz,akivel kb 2hónapja van kapcsolata mint elismerte a végén ,és igényt tart a ház felére amiben most lakunk.
A ház közös néven van a szüleimnek.
Van-e arra lehetőség hogy ne kelljen eladni a házat a válás végén? Mert anyut kifizetni nem tudjuk, a házat meg ha eladjuk és anyut kifizetjük a maradék pénzből négyen nem tudunk hová menni.
Valamint közös megegyezéssel akar válni anyu, mi történik ha apu ebbe nem megy bele? Azért hogy védje a házat és a maradék családot hogy ne kerüljünk az utcára.
Akkor is elválasztják őket? Kinek kell fizetni a perköltséget a végén?
Szia! A bank nem nézi, hogy milyen a családi állapotod. Az a lényeg, hogy a hitel mire irányul...ha közös vagyonnal kapcsolatos, akkor kell a férj adóstársként, még akkor is ha elváltatok. Én most fizettem ki exet, a kölcsönöm egyik része erre irányult. A kölcsönöm másik része arra, hogy az évekkel korábban közösen felvett és még fennálló állami kölcsönt kiváltsam - és ehhez már ő is kellett adóstársnak, hiszen előbb ezt fizettem ki az egyedül felvett kölcsönömből - és ekkor még közös volt a tulajdon.
Gondolom ez attól is függ milyen hitelt akartak felvenni. Ha együtt nyújtották be akkor együtt is kezelik az ügyet, nem tudom nem vagyok szakember de azt gondolom hogy egy másfajta hitellé kellene minősiteni mint pl. személyi hitel, de akkor nyilván változnak a konstrukciók és a feltételek is, de önmagában bárki felvehet egyedül is hitelt ha megfelel
Adott egy anyuka, egyedül is hitelképes, lakása van, stb. Beadott egy hitelre kérelmet (férj egyetértett), azonban most úgy döntöttek, válnak, és kérdéses, hogy a férj (mint adóstárs) aláírja-e a hitelszerződést. A kérdéseim: mindenképp kötelező a házastársat bevonni a hitelfelvételbe? (amúgyis az anyuka fizette volna vissza a hitelt) Ha igen, mikortól kérhet egyedül is hitelt, ha már beadta a válókeresetet, vagy ha már kimondták a jogerős válást?
A kettő nem zárja ki egymást, hanem összefügg. Épp azért szoktunk elválni, mert nem úgy élünk, egymást megbecsülve. Mert nem tudunk szeretni, vagy ha tudunk is, nem tudjuk hogyan is kéne ezt kimutatni. Aztán rájövünk, hogy sz..r de akkor már rencerint veszett fejsze nyele.
Szerintem ez megmutatja, mennyire hülyén gondolkodunk a párkapcsolatokról. Lehet maradinak nevezni a bibliai házasságképet, de az biztos, hogy sokkal kevésbé sérülékeny az első, ténylegesen feltétlen szereteten(itt szúrjuk el manapság) nyugvó szövetségi-hűségi tásas együttélés, mint a sokadik nagy Ő-vel való romantikus viszony, amiből problémák esetén simán ki lehet szállni.
Szerintem a szeretet döntés.
Nnna, es azota mizujs? kicsit borulatonak tunt az 1 honap utani erdeklodes a valasrol :) Mondj valamit, ha meg nem lettel kipaterolva egy olyan lakasba, ahol nincs net :))))
Ha megnézed az eredeti felvetést, és a Te reakciódat, a kettő között kvázi 5 év telt el. :)) A hazai statisztikákat figyelembe véve, lehet, azóta már újra elvált a szerencsétlen.
Szóval, komolyra fordítva a szót, van ám már erről egy topic, de mindegy.
Amúgy tényleg nem volt még jogi értelemben vett válásom (nem is lehetett volna, mert még nem nősültem meg; talán azért, hogy ne kelljen elválnom). Ezzel együtt, én minden egyes elválásnál/szakításnál/nevezd-ahogy-akarod egy kicsit mindig meghaltam, pedig egy kivétellel mindig én kezdeményeztem a befejezést. Ja, amikor nem én kezdeményeztem, akkor meg szinte teljesen meghaltam. Szóval, együtt van az ember valakivel hosszab-rövidebb ideig (esetemben inkább hosszabb), aztán egyszercsak vége, mindig valami más miatt. És akkor nincs tovább. Úgy tűnik pedig, hogy az élet folytatódik, minden megy tovább, a villamosok járnak, az alattam lakó még mindig bunkó, de ez csak a látszat, mert valami teljesen elmúlt, és ez a valami egy darab belőlem (is). Ez a halál, kicsiben. És ez független attól, hogy haragban vagy csendes elfáradásban múlt ki a tűz; a lényeg, hogy nincs. És aztán persze rájön az ember, hogy a másik életének ő már nem része (még ha maga is akarta így), és ez piszkosul tud fájni. Mert biztos neki is fáj a dolog, de hogy jön hozzá, hogy aztán feleségül menjen valakihez? Exbarátnőim körében elhatalmasadott ez a tendencia, hogy utánam férjhez mennek; némelyik még gyereket is szült. Ez már végképp felfoghatatlan. Hiszen egyszer ezt mi terveztük, nem? És persze a mindenkori aktuális barátnőben is valamennyire benne él mindegyik korábbi - szerintem, legalábbis. Ettől lesz nehéz a dolog.
Hát nem tudom, válaszoltam-e a kérdésre; bocs, ha nem, de ez jutott eszembe.
