Az első 20 perceben még azt gondoltam, hosszú idők óta ez lesz az egyetlen előadás, amelyről a szünetben megfutamodom.
Aztán csak hatni kellett hagyni...A végén tapsolni sem maradt sok kedvem, miért is ünnepelné az ember saját nyomorát...
Az viszont engem is zavart, hogy a kórus szövege érthetetlen, ha jól emlékszem, a Brecht-előadásokon ezt vetítésekkel küszöbölték anno ki.
Néha az az érzésem, hogy a ma embere úgy ül be egy B-darabra, mint egy musicalra.Merhogy zene van benne...
Ami viszont bosszant, az a tavaszi Fesztivál Bulandra-előadása a Katonában. Szvsz még a meghirdetése előtt elfogyott rá az összes jegy, gyanítom, leginkább a szakma jut be rá, földi halandó nem. Érdemes lenne ezt a jelenséget tovább gondolni, s rendszeresen meghívni külföldi nívós társulatok előadásait.Amint látszik, van rá kereslet.
Magánszínház, és úgy tűnik, a tulaj nem tart attól, hogy a nézőknek elmegy a kedvük, ha a ruhatárban a kabátjuk mellett újabb bőrt is lehúznak róluk.
Pedig nekem elment (bár a vécé ingyen volt). Nemcsak emiatt; valaki elvitt a Stílusgyakorlat című, állítólag legendás előadásra, mely lehet, hogy friss levegőt hozott több mint húsz évvel ezelőtt, de nekem most öregedő színészek fáradt hakniprodukciójának tűnt. A közönség viszont nagyon hálás volt, végignevették.
(Apropó, a város legkeményebben dolgozó és legrosszabbul fizetett ruhatárosai valószínűleg a központi Szabó Ervin könyvtárban dolgoznak. Ők azt mondták nekem, a Zeneakadémia vagy az Opera ruhatára akkora biznisz, hogy csak kihalásos alapon lehet oda bejutni.)
Utána viszont átmentünk a Krétakör (már megint...) Színésztánczenekar millenárisbeli estjére (most hallottam őket először), amely fergeteges volt, ezt is csak ajánlani tudom (következő fellépés a hónap végén).
Épp most akartam írni, hogy ma voltam ott én is jegyet venni, és mondták, hogy a február 7-8-i "pótelőadásokra" sok megrendelt jegyet nem vettek át, a hétvégi előadások idején újra árulják őket.
Igazad volt, hogy a legtöbbször marad jegy, már csak azért is, mert akadnak, akik végül nem vállalják a macerát, hogy kötött időben érte menjenek, vagy visszahozzák, mert a rendeléstől eltelő hosszú idő alatt közbejön valami.
Az erősítés természetes eredetű, a kupola fizikájából következik. Visszhangot nem hallottam, és zavaró fényre sem emlékszem, de ezek szerint nem mindegy, hol ül valaki.
Érdekesség: mesélték, hogy Franciaországban kétszáz fős hagyományos színháztermet "játszottak be", és szerintük úgy is működött az előadás. Vidékre is megy a darab, ha hívják, nemsokára például Szentesre.
Sikerült megnézni a "Siráj"-t. Valóban nagyszerű, minden elismerést megérdemel. Meglepően pontos, alapos, mély darabértelmezés (pedig, őszintén szólva a címferdítés után mást vártam, legalábbis egy rendhagyó Csehov-értelmezést), ragyogó színészi játékok, ideális (vagy csaknem ideális) játéktér.
Én is csak egy részletet emelnék ki: a végén úgy éreztem magam (a befejezés némiképp eltér Csehovétól, talán ezért lett a darab "Siráj"), mint az öreg Firsz érezheti magát a Cseresznyéskert végén, amikor ottfelejtik, bezárják, magára hagyják. "A szín üres. Csönd lesz, csak a fejszék kopognak tompán" (A Siráj-előadás végén a "kívül rekedt" színészek tapsolnak - "kopognak tompán" - nekünk, a "bent rekedteknek".) Nagyon erős, borzongató, szívszorító (és sokat mondó) befejezés. Szép.
***
(Igazán nem ünneprontásként, de néhány praktikus megjegyzés vagy kötekedés: nem értettem, hogy a Fészek kupolaterme visszhangzott ilyen rémesen, vagy van valamiféle erősítés abban a teremben? Számomra a fény is túl erős volt, időnként alig láttam tőle. És, "magunk között" szólva volt két üres hely, mármint a játszó két helyen kívül. Szóval ha valaki ismer valakit a szervezők közül :), adja már át, hogy terjesszék, nincs ugyan jegy, de kezdés előtt öt-tíz perccel nagy valószínűséggel lesz. Ne legyenek má' üres helyek, ez az előadást igazán nem ezt érdemli. :))
A piásságnak vannak fokozatai, az egy fél deci szíverősítőtől a részeg disznó állapotig. A színészek jó része az előbbivel kezdi, és nem feltétlenül jut el az utóbbiig.
A színpad egyébként "másállapot". Valamikor játszottam én is, de a vérnyomásemelésre a dohányzást használtam, bár egyébként nem dohányzom. Volt, hogy előadás előtt sok volt a cigi, és szédelegve, hányingerrel vártam az előadást, ráadásul olyan volt a jelmezem mellénye, mintha fűzőt viseltem volna, innentől fulladtam is. Ahogy kimentem jelenetre, nem éreztem ebből semmit, de a takarásba érve megint fulladtam. Ez a "másállapot" megmentheti az embert egy ilyen múló rosszullét esetén, de ha be van rúgva mint az állat, ez nem segít. Volt olyan kollegám, aki lábsérüléssel játszott, de ez a színpadon nem fájt neki, az, akinek viszont előadás alatt elrepedt a sarka egy kollega részeg húzása miatt, nem tudott tovább játszani, ez túl nagy sérülés volt. Még ki tudott menni a takarásba, a továbbiakban ott feküdt, és bekiabálta a szövegét, nem jelent meg a színpadon.
Bizonyára ismeritek a "Rivaldafény" c. zseniális Chaplin filmet, abban elég szemléletesen beszél a színpadi "töltésről". Lényeg, az oldottabb állapothoz egy idő után innia kellett, hogy jobban menjen a humorizálás, aztán persze mindig egyre többet kellett innia, és végül lecsúszott.
Egy színész barátom mondta egyszer, aki végül Ternyák Zoltán sorsára jutott, hogy ha összehasonlítja, hogy józanul, vagy némileg ittasan jobb-e játszani, mindenképpen piával jobb, mert ösztönösebb, és oldottabb lesz.
Alkohol: vannak olyan alkoholisták, akik annyit isznak, hogy akkor tűnnek józannak, ha pia van bennük (a szervezetük hozzá szokik), ha meg nincs, tök szarul vannak.
Szerintem aki színpadon piásan tud játszani, az ilyen típus lehet.
Én spéci láttam a Pesti Színházban Tordy Gézát (Utazás az éjszakába) részegen játszani, azért kellett izgulni, hogy eszébe jusson a szöveg. Nem volt nagy élmény.
Más, ha már apáknál és fiúknál tartottunk, a Motelben játszik Vajda László fia, Vajda Milán. Ha másért nem - szerintem másért is -, ezért érdemes megnézni. In memoriam Vajda László.
szerintem mindenképpen nézd meg újra a filmet, nekem az egyik nagy kedvencem, a Roth-Oldman párosnál nem lehet jobban hozni a figurákat :-)
(a filmben nem meztelen Hamlet, viszont elég gyenge...)
az elôadásból én kb. csak a meztelen Szabó Gyôzô-Hamletre emlékszem élénken, tehát volt funkciója (emlékezetessé-tevés) :-))) persze akkor még nem hozta divatba Alföldi a szinte kötelezô meztelenkedést...
Nem sajnos. :( (Most utánanéztem: Vajdai Vilmos?) Az egész előadásból leginkább arra emlékszem, hogy ugyanabban a játéktérben, díszletben ("díszlettelenségben") játszották, mint a Hamletet - ezt szellemesnek találtam. A színészek közül leginkább Bán János és Végvári Tamás játékára emlékszem; a darab sajnos nem hagyott bennem mély nyomokat. (Pedig a filmet is láttam, de elég régen - és az sem. Lehet, hogy újra kellene néznem?)
(Stoppard másik, a Katonában játszott darabját (Árkádia) viszont nagyon szerettem, nem is értettem, miért került le olyan hamar a repertoárról.)
Motel. [...] szívesen elolvasnám mondjuk egy 300 oldalas regész(szerűség)ként is.
úgy esetleg én is. de szerintem darabként nem állja meg a helyét. (olvasd el pl. az agyag géppuskát pelevintől, hasonlóan szürreális regény, na az sem működne szerintem színházban)
Alkohol. Azért van, aki visszajött. Nem is oly rég.
Meztelenség. Amikor gimnazista voltam és vasárnap délutáni diákbérlettel jártam (vidéki színház) és valamelyik színésznő meztelenül jelent meg a színpadon, a szakközepes meg szakmunkás fiúk odavoltak, szellemeskedtek. Az nagyon zavart és én szégyelltem magam. Aztán nagyobb lettem és a Homburg hercegének elején László Zsolt percekig meztelenül rohangált a színpadon, én meg 2. sorban. Az elején zavart, de utána valahogy már nem arra koncentráltam. Aztán jött Alföldi Trisztánja, ahol gyakorlatilag a néző előtt volt egy (szereplői bevallás szerint nem is mindig) imitált szeretkezés. Abban az zavart, hogy túl közel volt, hogy ez egy intim helyzet, amihez nekem semmi közöm. Ha funkciója van a meztelenségnek, nincs vele bajom. Ha öncélú, akkor felesleges.
Motel. Nekem tetszett. És szívesen elolvasnám mondjuk egy 300 oldalas regész(szerűség)ként is.
Fél-off: Félek, hogy a rendszeresen alkoholizló színézs hosszú távon nem bírja - és erősen romlani fog. Irodalmi párhuzam: hamis s téves, hogy a költő részegen zseniális verset tud írni. Ady közismerten nagy ivó volt, az alkoholizmus határán. Kortárs szemtanui, közeli barátai memoárjaiban egyöntetűen az szerepel, hogy részegen soha nem tudott verset írni (néha egyáltalán megírni sem a kötelező napi penzumját) - át kellett kijózanodva dolgoznia, vagy eldobni. Pár hónapja volt erről a témáról egy érdekes Záróra-músor M2 - ahol néhány fiatal prózaíró, nevét-arcát-tapasztalatait vállalva a legkeményebben elmondta, hogy: "belőve", részegen egyetlen értelmes sort sem lehet írni, nemhogy verset vagy novellát.
hát ez a motel a katonában, ez öléggé gyenge. az oké, hogy van 1 szerzőnek 1 jó ötlete, de azzal szerintem érdemes lenne kezdeni valamit, ha darabot ír az ember. itten meg azt kezdte vele, hogy megpróbált egy 'posztmodern', egy 'science fiction' meg egy 'elvont' valamit kutyulni belőle, de emiatt az előadás hosszú és unlamas lett. fura volt sok jó színészt látni a színpadon, ahogy egyáltaláőn nem tudnak mit kezdeni a rájuk osztott szerepekkel. talán egyedül kocsisgergő volt jó, de talán ő is csak azért, mert az ő figurája olyan egyszerű figura volt a többiekéhez képest.
(off, de: bodóviktor filmjével -citromfej- ugyanez volt a bajom: ötletben ott sem volt hiány, de miért kell ezt a szürreális világot erőltetni? ahhoz ott van lynch, ő jobb ebben...)
Ismerek egy vidéki színészt, aki igen masszívan iszik előadás előtt, de a nézőtérről még sose vettem észre, hogy részegen játszik. Akkor sem, amikor tudtam a többi színésztől, hogy úgy támogatják fel a színpadra, és ha vége a jelenetének, szinte kiszédül onnan. De fenn, előadás közben tökéletes, gyakran még ilyen állapotban is mindenkit "lejátszik".
Tanítványai szerint Sulyok Mária is irgalmatlanul ivott, kétdecis rumokat és rengeteg kávét - rajta azonban senki sem látta, nem lett tőle se hangosabb, se vidámabb. Különös...
Van egy mondás színházi berkekben: "Ha egy darabot borral vagy röviddel kezdesz, fejezd be borral, vagy röviddel" Vagyis: ha egy darab próbafolyamatánál bort ittál az elején, annál a darabnál végig bort igyál, egészen az utolsó előadásig. Másik kedvencem: "Mire egy színész egy tisztességes arcot összeiszik magának, rámegy a memóriája"
A színészek jó része iszik, egyfelől azért, mert a színház érzelmekkel dolgozik, a legkülönbözőbb indulatokat kihozva az emberből, nem beszélve a lámpalázról, amit szintén oldani igyekeznek. Aki kicsit is labilisabb idegzetű, könnyen pohár után nyúl. Másik ok, előadás után nem lehet hazamenni, az ember fel van dobva, természetesen beülnek inni valahova előadás után a színészek. Innen tyúklépés az, hogy valaki idegességében előadás előtt többet igyon a kelleténél. Minél érzékenyebb, annál többet iszik.
Nem tudom, inkább csak kérdezem, hátha jár erre valaki, akinek gyakorlati tapasztalatai vannak a kérdésben. :)
Balkay az RS9-ben játszik-rendez. A Macbeth-rendezését láttam annak idején, egészen jó volt. Pénteken lesz bemutató(ja), a Pericles-t rendezi szintén az RS9-ben.
Érdekes téma (lehet) ez a színpadi részegség. Ha van a topicban esetleg gyakorló színpadi színész, érdekelne, hogy lehet-e színpadon (valóban) részegen játszani? Kicsit ittasan talán lehet, de "tök részegen"?! (Szegény Ternyáknak sem sikerült, valóban, az utolsó Hamlet-előadása félbemaradt.)
Én is láttam olyan Bűn és bűnhődést az egykori Pinceszínházban, ahol mindkét főszereplő (Ternyák, Balkay) egy kissé ittasnak tűnt, Ternyáknak szövegproblémái is voltak, Balkay (!) súgta neki időnként a szerepét - és az előadás valahogyan mégis működött. Raszkolnyikovnak még jól is állt (úgy értem, hitelesnek tűnt) az illumináltság (vagy annak látszata), Balkay meg (akkor még?) jobb színész volt annál, hogy megzavarja őt egy kis alkohol. :-) Szóval nem tudom. Arra is emlékszem, hogy a Bűn és bűnhődés rendszerint éjjel kezdődött, ugyanaznapi Platonov után, amelyben szintén játszottak mindketten. Két ekkora súlyú darabot (és előadást) nyilván nem lehet végigjátszani "tök részegen", de az is lehet, hogy ki se lehet bírni alkohol nélkül. Hm?
Az Operaházban lesz márciusban Spartacus, A hattyúk tava, Coppélia, A fából faragott királyfi; az Erkelben Sylvia. (Sajnos egyiket sem láttam, így "megérzésre" talán a Spartacus-ra érdemes menni. ?) Részletes márciusi műsor.
És milyen nagyszerű volt benne... Szerintem sokkal inkább Hamlet volt, mint később a szerepét átvevő Kaszás Gergő, bár a "szakma" úgy emlékszem, egyöntetűen Kaszást tartotta jobbnak. Ternyák Hamletjére máig élénken emlékszem, ahogyan például Raszkolnyikovjára is.
(Szabó Győző Rosencrantz-beli Hamletjére alig-alig emlékszem, pl. arra sem, hogy meztelen lett volna. Lehet, hogy a bemutató táján még nem is ő játszotta a szerepet? Úgy rémlik, csak egyszer láttam, az első előadások egyikét.)
Nem értek egyet. Egy ártatlan lány, ha meztelenül lát egy férfit, azonnal elsüllyed a maga 15-16 évével a föld alá. Más az ilyesmi filmen, és más élőben. Filmen nem hozza zavarba, ott valóban "szublimált" forma, de élőben nem az.
Engem annak ellenére zavarba hozott a jelenet, hogy már nem vagyok sem kamaszkorú, sem lány. El tudom képzelni, hogy akik még igen, azokat mennyire zavarta.
KisPiramis asszem Tom Stoppard darabjára gondolt. (?) Az eredeti Hamletet Szabó Győző szerintem nem játszotta a Kamrában. (Én legalábbis Ternyák Zoltánnal és Kaszás Gergővel láttam, más előadás szerintem nem volt.)
