Motel. [...] szívesen elolvasnám mondjuk egy 300 oldalas regész(szerűség)ként is.
úgy esetleg én is. de szerintem darabként nem állja meg a helyét. (olvasd el pl. az agyag géppuskát pelevintől, hasonlóan szürreális regény, na az sem működne szerintem színházban)
Alkohol. Azért van, aki visszajött. Nem is oly rég.
Meztelenség. Amikor gimnazista voltam és vasárnap délutáni diákbérlettel jártam (vidéki színház) és valamelyik színésznő meztelenül jelent meg a színpadon, a szakközepes meg szakmunkás fiúk odavoltak, szellemeskedtek. Az nagyon zavart és én szégyelltem magam. Aztán nagyobb lettem és a Homburg hercegének elején László Zsolt percekig meztelenül rohangált a színpadon, én meg 2. sorban. Az elején zavart, de utána valahogy már nem arra koncentráltam. Aztán jött Alföldi Trisztánja, ahol gyakorlatilag a néző előtt volt egy (szereplői bevallás szerint nem is mindig) imitált szeretkezés. Abban az zavart, hogy túl közel volt, hogy ez egy intim helyzet, amihez nekem semmi közöm. Ha funkciója van a meztelenségnek, nincs vele bajom. Ha öncélú, akkor felesleges.
Motel. Nekem tetszett. És szívesen elolvasnám mondjuk egy 300 oldalas regész(szerűség)ként is.
Fél-off: Félek, hogy a rendszeresen alkoholizló színézs hosszú távon nem bírja - és erősen romlani fog. Irodalmi párhuzam: hamis s téves, hogy a költő részegen zseniális verset tud írni. Ady közismerten nagy ivó volt, az alkoholizmus határán. Kortárs szemtanui, közeli barátai memoárjaiban egyöntetűen az szerepel, hogy részegen soha nem tudott verset írni (néha egyáltalán megírni sem a kötelező napi penzumját) - át kellett kijózanodva dolgoznia, vagy eldobni. Pár hónapja volt erről a témáról egy érdekes Záróra-músor M2 - ahol néhány fiatal prózaíró, nevét-arcát-tapasztalatait vállalva a legkeményebben elmondta, hogy: "belőve", részegen egyetlen értelmes sort sem lehet írni, nemhogy verset vagy novellát.
hát ez a motel a katonában, ez öléggé gyenge. az oké, hogy van 1 szerzőnek 1 jó ötlete, de azzal szerintem érdemes lenne kezdeni valamit, ha darabot ír az ember. itten meg azt kezdte vele, hogy megpróbált egy 'posztmodern', egy 'science fiction' meg egy 'elvont' valamit kutyulni belőle, de emiatt az előadás hosszú és unlamas lett. fura volt sok jó színészt látni a színpadon, ahogy egyáltaláőn nem tudnak mit kezdeni a rájuk osztott szerepekkel. talán egyedül kocsisgergő volt jó, de talán ő is csak azért, mert az ő figurája olyan egyszerű figura volt a többiekéhez képest.
(off, de: bodóviktor filmjével -citromfej- ugyanez volt a bajom: ötletben ott sem volt hiány, de miért kell ezt a szürreális világot erőltetni? ahhoz ott van lynch, ő jobb ebben...)
Ismerek egy vidéki színészt, aki igen masszívan iszik előadás előtt, de a nézőtérről még sose vettem észre, hogy részegen játszik. Akkor sem, amikor tudtam a többi színésztől, hogy úgy támogatják fel a színpadra, és ha vége a jelenetének, szinte kiszédül onnan. De fenn, előadás közben tökéletes, gyakran még ilyen állapotban is mindenkit "lejátszik".
Tanítványai szerint Sulyok Mária is irgalmatlanul ivott, kétdecis rumokat és rengeteg kávét - rajta azonban senki sem látta, nem lett tőle se hangosabb, se vidámabb. Különös...
Van egy mondás színházi berkekben: "Ha egy darabot borral vagy röviddel kezdesz, fejezd be borral, vagy röviddel" Vagyis: ha egy darab próbafolyamatánál bort ittál az elején, annál a darabnál végig bort igyál, egészen az utolsó előadásig. Másik kedvencem: "Mire egy színész egy tisztességes arcot összeiszik magának, rámegy a memóriája"
A színészek jó része iszik, egyfelől azért, mert a színház érzelmekkel dolgozik, a legkülönbözőbb indulatokat kihozva az emberből, nem beszélve a lámpalázról, amit szintén oldani igyekeznek. Aki kicsit is labilisabb idegzetű, könnyen pohár után nyúl. Másik ok, előadás után nem lehet hazamenni, az ember fel van dobva, természetesen beülnek inni valahova előadás után a színészek. Innen tyúklépés az, hogy valaki idegességében előadás előtt többet igyon a kelleténél. Minél érzékenyebb, annál többet iszik.
Nem tudom, inkább csak kérdezem, hátha jár erre valaki, akinek gyakorlati tapasztalatai vannak a kérdésben. :)
Balkay az RS9-ben játszik-rendez. A Macbeth-rendezését láttam annak idején, egészen jó volt. Pénteken lesz bemutató(ja), a Pericles-t rendezi szintén az RS9-ben.
Érdekes téma (lehet) ez a színpadi részegség. Ha van a topicban esetleg gyakorló színpadi színész, érdekelne, hogy lehet-e színpadon (valóban) részegen játszani? Kicsit ittasan talán lehet, de "tök részegen"?! (Szegény Ternyáknak sem sikerült, valóban, az utolsó Hamlet-előadása félbemaradt.)
Én is láttam olyan Bűn és bűnhődést az egykori Pinceszínházban, ahol mindkét főszereplő (Ternyák, Balkay) egy kissé ittasnak tűnt, Ternyáknak szövegproblémái is voltak, Balkay (!) súgta neki időnként a szerepét - és az előadás valahogyan mégis működött. Raszkolnyikovnak még jól is állt (úgy értem, hitelesnek tűnt) az illumináltság (vagy annak látszata), Balkay meg (akkor még?) jobb színész volt annál, hogy megzavarja őt egy kis alkohol. :-) Szóval nem tudom. Arra is emlékszem, hogy a Bűn és bűnhődés rendszerint éjjel kezdődött, ugyanaznapi Platonov után, amelyben szintén játszottak mindketten. Két ekkora súlyú darabot (és előadást) nyilván nem lehet végigjátszani "tök részegen", de az is lehet, hogy ki se lehet bírni alkohol nélkül. Hm?
Az Operaházban lesz márciusban Spartacus, A hattyúk tava, Coppélia, A fából faragott királyfi; az Erkelben Sylvia. (Sajnos egyiket sem láttam, így "megérzésre" talán a Spartacus-ra érdemes menni. ?) Részletes márciusi műsor.
És milyen nagyszerű volt benne... Szerintem sokkal inkább Hamlet volt, mint később a szerepét átvevő Kaszás Gergő, bár a "szakma" úgy emlékszem, egyöntetűen Kaszást tartotta jobbnak. Ternyák Hamletjére máig élénken emlékszem, ahogyan például Raszkolnyikovjára is.
(Szabó Győző Rosencrantz-beli Hamletjére alig-alig emlékszem, pl. arra sem, hogy meztelen lett volna. Lehet, hogy a bemutató táján még nem is ő játszotta a szerepet? Úgy rémlik, csak egyszer láttam, az első előadások egyikét.)
Nem értek egyet. Egy ártatlan lány, ha meztelenül lát egy férfit, azonnal elsüllyed a maga 15-16 évével a föld alá. Más az ilyesmi filmen, és más élőben. Filmen nem hozza zavarba, ott valóban "szublimált" forma, de élőben nem az.
Engem annak ellenére zavarba hozott a jelenet, hogy már nem vagyok sem kamaszkorú, sem lány. El tudom képzelni, hogy akik még igen, azokat mennyire zavarta.
KisPiramis asszem Tom Stoppard darabjára gondolt. (?) Az eredeti Hamletet Szabó Győző szerintem nem játszotta a Kamrában. (Én legalábbis Ternyák Zoltánnal és Kaszás Gergővel láttam, más előadás szerintem nem volt.)
Kérdésem a következő lenne: ha Budapesten echte klasszikus balett előadást szeretnék megnézni, hol tehetem azt meg, esetleg internetes oldalt is tud-e ajánlani valaki, vagy van-e valami előadás, amelyet látott mostanában valaki?
Az összes Zsótér rendezésre jellemző nemcsak a Kaukázusira, hogy eleve azt feltételezi a nézőről hogy ismeri a darabot. Egyfajta továbbgondolásra készteti a nézőket.
Sajnos a Víg közönségéről tévesen feltétezi hogy hajlandóak együttműködni. (gondolkodni).
Színházból jövök, a Vígszínházból, meglehetősen vegyes érzelmekkel. Olyan előadásról, melyről az első felvonás után a nézők jó része bizony elment.
Brecht: Kaukázusi Krétakör
Első megdöbbenés: A darab kerettörténete egy kolhoz-megbeszélés, nem mindig játsszák ezt is, de most nem hiányzott. Ez rendben is lett volna, csakhogy: egy mozi belső terét láthattuk díszletként, ahol gyermekek ültek, és a keretjáték szövegét kórusszerűen adták elő, így legalább alig lehetett érteni a szövegből valamit. Értem, hogy a rendező ezzel kicsit nosztalgikussá tette, uttörőélményeinkre emlékeztetővé ezt a kolhoz-megbeszélést, de így tényleg nem lehetett érteni a szöveget.
Ezt követően a darabot gyakorlatilag 5-6 ember játszotta, több szerepet játszva egyszerre, ez is rendben van, csakhogy: Azdak, a részeges bíró szerepét nő játszotta, ugyanígy Sauvát, a rendőrt, bár szerepük a darabnak megfelelően férfi karakterű volt, a nagyhercegnét pedig férfi játszotta. Az állandó szerepcserék, és a gyermekek jelenléte végig a darab folyamán átláthatatlanná tette a darabot, nem használt a mű megértéséhez a mozibelső-díszlet sem.
A nézők egy része mint mondottam, elhagyta a színházat, ebben bizonyosan nagy része volt H.D.G. színművésznek, akinek "bájaiban" gyönyörködhettünk. Gruse férjhezmegy, hiszen a gyereket, akit menekít, sajátjaként tünteti fel, de nincs apa. Hogy megoldja a helyzetet, házasságot köt egy férfival, akiről mindenki úgy tudja, halálos beteg. A vőlegényt ennek megfelelően felkötött állal, és egy szál lepedőben hozzák be a házasságkötéshez. Mikor azonban az összegyűlt vendégek pusmogni kezdenek az esküvő után, hogy vége van a háborúnak, és többé senkit sem hívnak be, a haldokló feláll, és elzavarja a vendégeket, majd lepedőjét elhajítva Gruséhez fordul ezekkel a szavakkal: "Hiba csúszott a számításaidba" Ez kétségkívül illett az adott jelenetbe, bár meg kell valljam, hogy bizony arcomba kergette a vért. A nézőtér tele volt diákokkal. Erről ennyit.
Brechtnek talán tetszene ez az előadás, hiszen ő a színház hagyományos formáit feszegette. Ha azonban valaki nem ismeri a darabot, bizonyosra veszem, hogy ez alapján az előadás alapján nem fogja érteni.
A www.fszek.hu – díjtételeknél olvasom, hogy 3 videokazettát lehet kölcsönözni: 2 napra 150 Ft/db, illetve 500 Ft/db a visszatekercselés (?). Tel.: 411-5000.
A video tényleg nem léphet a színházi előadás helyébe, mégis az utolsó szalmaszál az eltűnt csoda visszaidézésére...
Találtam egy „Színházi előadások és TV-változatok” c. összeállítást a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (2002-ben) megtalálható videókról: http://www.fszek.hu/kozpont/video.doc
