Titkolódzó kamasz gyermekemre még várni kell, de ha akkora lesz, igérem beszámolok róla, hogy mikor mit vettem észre.
Tulajdonképpen neked is igazad van. Hormont akkor sem adnék gyekeknek. Még mindig vannak lehetőségek.
Elvben igazad lehet, ám nem nagyon képviseli a valóságot amit mondasz. Ezek mind, mind szép elvek, amik a gyakorlatban nem így működnek...
A mai gyerekek - sajnos - nagyon korán kezdik a nemi életet. ( Erről megint lehetne beszélgetni, hogy miért!!!). A lányok 13-14!!! évesen, fiúk 15-16 évesen. Ebben a korban minden dominál a viselkedés irányításában, csak a józan ész nem. Vagyis mi történik: találkozik két ifjonc, eldöntik, hogy összeteszik amilyük van. Jó esetben legalább a lányzónak eszébe jut a védekezés. Tegyük fel először nem a gyógyszerre gondol. Fölveti a fiúnak: mi lenne, ha óvszerrel védekeznének...Mire a fiú: hülye vagy, én nem fogok "zokniban" szeretkezni...!, és felsorol jónéhány "indokot", hogy miért is nem. Erre a lányzó vagy belemegy "játék a tűzzel alapon", vagy ha van egy kis esze ő védekezik. Asszem a pesszáriumot, és spirált az ő korukban végképp elfelejthetjük.
Ezen kívül nem sokkal több megoldást ismerek, melyek valóban szóbajöhetnek. (vannak vmi zselék, meg habok, de hát ugye...)
Érdekelne, hogy titkolózó kamasz gyerekednél hogyan veszed észre a mikort?
Tudomásom szerint vannak ennél sokkal olcsóbb gyógyszerek is. De vannak más védekező módszerek is, melyek lényegesebben olcsóbbak, és elég megbízhatóak.
Amúgy pedig azt gondolom, hogy ha valakinak még csak zsebpénze van, és nem rendelkezik önálló keresettel, akkor feltehetőleg igen fiatal. Tehát nem hogy alacsony hormontartalmú gyógyszert nem kellene szednie, de semmilyen hormontartalmút. A szülőnek pedig észre kellene vennie, hogy mikor kell beavatkoznia. Persze, nem minden szülő ilyen. De minden esetre sem lehet felkészülni.
Főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy mennyien szednek nem orvos által felírt tablettát (könnyen beszerezhető, csak kockázatosabb, mert nulla eégszségügyi ellenőrzés mellett szedi), mert félnek elmenni. Ha nem lenne ennyire tabu a tabletta (néhány ember számára, legalábbis), nem lenne gond egyszerűen felíratni, mint mondjuk egy fájdalomcsillapítót.
Szerintem ez a receptnélküliség nagymértékben segítené a probléma megoldását. Nem is értem miért ennyire szükséges a recept a mai alacsony hormontartalmú készítményeknél. A másik gond ami megmarad az a gyógyszer ára, ami most már havonta kb. 700 forint ( egy gyerek átlag havi zsebpénze 2000 ft körül mozog, ha egyáltlán). Szóval még mindíg ott van, hogy a szülőt vhogy be kéne avatnia, ha tőle akar pénzt kérni rá.
Úgy tudom Németországban van ahol a dokik ingyen adnak annak a lányzónak aki kéri...
Ugyan nem nekem címezted a kérdést, de érdekes gondolat. Szerintem, aki nem mer elmenni orvosi vizsgálatra, 3 hónap után sem merne. És lehetséges lenne vajon a tablettákat úgy általában recept nélkül adni? Vagy az egészségügyileg kockázatos?
Ezért úgy tartom, hogy elsősorban a szülőket kellene "nevelnünk" és leszoktatnunk a gyermekeik előtti szemérmességről, szégyenlősségről. Tényleg úgy kellene kezelni a szexualitást és minden ezzel kapcsolatos dolgot, mint bármelyik másik élettevékenységünket.
Ezzel szaz szazalekig egyetertek.
Abortuszra elmenni semmi esetre sem kisseb félelem, mint rutin vizsgálatra, vagy gyógyszer feliratásra, csak ott már nincs menekvés...
Bizony igy van. Eppen ezert, ha az abortusz meg lenne szigoritva, ugyanugy "nem lenne menekves", el kellene menni fogamzasgatloert.
Hadd kerdezzek valamit. Teszerinted alapjaban megvaltozna ez az egesz kerdes, ha fogamzasgatlo tablettakat lehetne recept nelkul kapni? Ezen en sokat gondolkodtam. Mi lenne akkor, ha lenne egy kozponti komputeres nyilvantartas, es minden no, egyszer az eleteben, be tudna menni egy patikaba, es mondjuk venni 3 csomag fogamzasgatlot recept nelkul. Annak a valoszinusege, hogy 3 csomag FG tabletta valami tenyleges nagy kart okozzon, meg orvosi vizsgalat nelkul is, rendkivul kicsi. Ugyanakkor el tudna kezdeni szedni, es a 3 honap alatt fel tudna vertezni magat hogy elmenjen orvoshoz. Mit szolsz ehhez?
Miért ne félne? Az ember (hacsak nem nagyon tudatos) egy csomó dolgot halogat, addig, amíg nem lehet már visszaforduln. A fogorvoshoz sem járok el X időnként kontrollra, csak ha már fáj (pedig nem jobb akkor).
Bocs, hogy beleszólok a vitába anélkül, hogy tényleg részt vennék benne. Érdeklődéssel olvasgatom a véleményeteket, és általában egyet is értek Veled, de most úgy éreztem, hogy ez nem állja meg a helyét.
Bocs, egyszerűen csak az említett remegő térdekre és összeszorult gyomorra gondoltam. Szerintem szomorú, ha az ember még szülés után is így van ezzel. Én sem állítom, hogy teljesen fesztelen vagyok ilyenkor, de gyomorgörcs már nincs. Amit a továbbiakban leírtál, egyetértek azzal, hogy sajnos így van, de ebben szerepe van szerintem a lányok között terjengő rémhíreknek is. Legalábbis nálunk így volt. Ezért nem ártana vmi ellenpropaganda, hogy ha a dolog nem is örömünnep (egy orvosi vizsgálat miért lenne az?), de nem is az inkvizíció.
Bocs, egyszerűen csak az említett remegő térdekre és összeszorult gyomorra gondoltam. Szerintem szomorú, ha az ember még szülés után is így van ezzel. Én sem állítom, hogy teljesen fesztelen vagyok ilyenkor, de gyomorgörcs már nincs. Amit a továbbiakban leírtál, egyetértek azzal, hogy sajnos így van, de ebben szerepe van szerintem a lányok között terjengő rémhíreknek is. Legalábbis nálunk így volt. Ezért nem ártana vmi ellenpropaganda, ha a dolog nem is örömünnep (egy orvosi vizsgálat miért lenne az?), de nem is az inkvizíció.
"Szomorú, hogy Te és a barátnőd így vagytok a dologgal..."
Ez alatt nem nagyon értem, hogy mire gondolsz, de amit értek, az úgy gondolom, hogy esetemben nem nagyon állja meg a helyét...
Én vagyok annyira felelősségteljesen gondolkodó, hogy fölfogtam ennek a dolognak a fontosságát, és e szerint élem az életem, és irányítom ezzel kapcsolatos cselekvéseim. Mindazonáltal hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi extra nincs abban ha egy idegen férfi - tök mindegy, hogy orvos - belenyúl az ember testébe, egy meglehetősen intimnek számító helyen. Tudom, hogy ezt úgy kellene fölfogni, hogy ugyanolyan testrészem mint a szám, de a több generáció óta belénk ivódott szemérmesség/gátlás ezt számomra - és még sokak számára - ezt nem teszi lehetővé.
Mr Spock, az, hogy a "gyerekek" gátlásosságból nem mennek gyógyszert feliratni, ez nem érv az abortuszpártiak kezében. Sajnos ez így van. Lehet hogy sok értelmes, józanul gondolkodó szülő ezt a dolgot megfelelő hatékonysággal tudja kezelni a serdülő gyerekeinél, de ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyformák. Olyan hihetetlen mérvű tudatlanság, gátlásosság, szégyenlősség van még mindíg a pontenciális szülők körében, hogy el sem tudod képzelni. Amikor én ilyesmivel találkozom, én is csak pislogok, hogy "te jó isten, hogy született ezeknek az embereknek gyerekük!". Az ilyen emberek valószínüleg akarva-akaratlanul ezt a fajta gátlást óhatatlanul továbbadják srácaiknak is. És ezt vagy sikerül a kölöknek levetkőznie, vagy nem.
Ne értsetek félre: én nem azt mondom, hogy ez fölmenti a gyereket, és azt tartom jónak ha nem megy nőgyogyóhoz. Egyszerűen csak tudom, hogy mi zajlik a fejükben, mi irányítja őket ezzel kapcsolatban. Ezért úgy tartom, hogy elsősorban a szülőket kellene "nevelnünk" és leszoktatnunk a gyermekeik előtti szemérmességről, szégyenlősségről. Tényleg úgy kellene kezelni a szexualitást és minden ezzel kapcsolatos dolgot, mint bármelyik másik élettevékenységünket. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, és ezt nem segíti elő az abortusz igénybevehetőségének korlátozása. Ez csak tüneti kezelés lenne, és nem az alap dolog megszüntetése.
Abortuszra elmenni semmi esetre sem kisseb félelem, mint rutin vizsgálatra, vagy gyógyszer feliratásra, csak ott már nincs menekvés...Ezért mennek el oda többen.
Tényleg! Én ezt fogom csinálni! Ha lányom lesz, elviszem az orvoshoz, mutatkozzanak be egymásnak, mondja el a doki, hogy milyen egy vizsgálat, vegyék fel a kartonját, aztán ha szüksége lesz rá egyszer, tudja hová kell menni.
Nagyszeru meglatas! En mint nogyogyasz hasonloan cselekszem, ha latom hogy az elso-vizsgalatos paciens ideges vagy fel. Beszelgetek vele, meghallgatom a szivet, tudejet, stb., de nem kenyszeritem magat a nogyogyaszati vizsgalatot. Igy aztan amikor visszajon, mar ismer, nincs benne egy kellemetlen emlek, szorongas es altalaban minden problema nelkul zajlik le a vizsgalat.
DE....az abortusz relacioban....ez az egesz azert lett elmondva, hogy egy kifogast talaljanak az abortusz-partiak, hogy miert nem hasznalnak sokan fogamzasgatlot. Rossz kifogas, hiszen ha akkor fel, amikor egy nogyogyaszati vizsgalat kell fogamzaasgatloert, hogyhogy nem fel amikor abortuszra kell mennie? Nehogy mar az konnyebb legyen.
rahell,
szégyenlősség, gátlásosság: nem felejtettem el, sőt sajnos a kamaszkor elmúltával is maradt bennem egy adag. De akkor sem az a megoldás, hogy mellőzzük az orvost. Én pl. deréktól felfelé levetkőzni éppannyira gyűlöltem, mégis átestünk a gimiben évente egy orvosi vizsgálaton + tüdőszűrésen. Ha a nőgyógyászati vizsgálat kamaszkorban szintén általánosan elfogadott dolog lenne (a fentiekhez hasonlóan) az egyéni sokk is talán kisebb lenne. Vagy orvosnőket kellene az iskolába küldeni, (bár kevesen vannak) nem meglett férfiakat. Vagy két barátnő bemehetne együtt a vizsgálatra. Saját tapasztalatom az, hogy azért retteg az ember, mert a dolog ismeretlen. Én spec. szívebben megyek a nőgyógyászomhoz, mint a körzetihez egy látásvizsgálatra. Persze a két orvos személyiségén múlik a dolog. Az első nőgyógy vizsgálatom egyébként a következőképp zajlott: látta a doki, hogy mennyire ideges vagyok és azt mondta, ha ilyen feszült vagyok, nem tud megvizsgálni, javasolta, hogy menjek el a vérvételre a rákszűréshez és a nőgyógy. vizsgálatra jöjjek vissza akkor, ha már úgy érzem, készen állok. Zseniális pszichológiai fogás volt az én számomra, mert így legközelebb úgy éreztem, önként megyek vissza és nem a körülmények kényszerítő hatására.
Tényleg! Én ezt fogom csinálni! Ha lányom lesz, elviszem az orvoshoz, mutatkozzanak be egymásnak, mondja el a doki, hogy milyen egy vizsgálat, vegyék fel a kartonját, aztán ha szüksége lesz rá egyszer, tudja hová kell menni.
Szomorú, hogy Te és a barátnőd így vagytok a dologgal...
És a példádban említett lány, milyen volt a vizsgálat _után_?
Én úgy első gimnazista koromig hittem a kommunizmusban. Akkor volt egy nagyon mélyen felkavaró egész éjszakás beszélgetésem valakivel. Napokig ég és föld között vergődtem, a "lelkem" :-) nem tudta elhinni azt, amit az eszem már elhitt volna. Aztán lassan-lassan beléltem magam, mint egy nagyon kedves valaki elvesztésébe. Azóta nem hiszek semmiben.
És akkor jöttek az egész napos és egész éjszakás beszélgetések, terjesztettem a kórt nyári munkán a szemüveglencse-csiszoló gép mellett, kiránduláson, bulin (volt, hogy a lány elment haza, mert nem vele foglalkoztam, hanem valaki mást győzködtem), szóval nehéz volt, de érdekes. Szent kötelességemnek tarottam, hogy mindenki szemét felnyissam.
Igen, ez bizonyos, aztán kiderült egy-két dolog a társaság tagjairól, kicsit meghasonlottam. A hitemet nem veszítettem el Istenben, de az emberekben majdnem.
Nekem pechem is volt. Nem volt elég az úgymond vallásos nevelés, ami szerencsére nem volt túl követelő, de még egy vallásos társaságba is belecsöppentem ahol egymást gerjesztették buzgóságra a tagok. Nagy szerencsém, hogy kipottyantam onnét, bár borzasztóan megsínylettem és évekig tartott mire magamra találtam. Pszichoanalitikus nélkül.
Azt mondják, a polinéziai bennszülötek nem ismerték a szorongást, a kamszkori problémákat. Aztán jöttek a hittérítők. Azóta ott is menő foglalkozás a pszichanalitikus... :-)
Azt hiszem rengeteg gátlást és hiedelmet ültettek el bennem, amit csak sokára sikerült magamból kiírtani. Persze fontos a hit, de a vakbuzgóság fölösleges.
Egyébként a harmadik gyerekkel a legjobb. Már miden simán megy, be van járatva. Olyan, mint a harmadik ház építése: az első a próbálkozás, a második már madjnem, a harmadik végre az igazi.
Ebben a kérdésben számos tapasztalatom van, mind a katolikus prüdériát mind a felvilágosítást illetően. Sajnos az én tapasztalataim már csak a sasját gyerekeimnek fognak hasznára válni.
A dr. Orvos Válaszol írta, hogy szinte minden iskolai felvilágosító előadása után megkérdezte egy lány, hogy ugye, igaz, hogy első alkalommal nem lehet teherbe esni. Amikor meg elkezdte magyarázni, hogy ez babona, láthatóan többen is nagyon megijedtek.
Hihetetlen ostobaságnak tartom, hogy késsel-villával enni megtanítjuk a gyerekeket, de ilyen fontos dolgokban magukra hagyjuk őket. Illetve hát a többi szülő. Lehet, hogy nem kéne egyik témából a másikba átbeszélni, de ebben az álszent magatartásban, struccpolitikában nem elhanyagolható a keresztény erkölcs – és a vele scaknem azonos "szocialista erkölcs" – ostoba, prűd hozzáállása.
Na, nálunk is egy ilyen összesített felvilágosítás után tette fel a felcsigázott ifjú a kérdést. Persze nem térhettem ki a válaszadás elől. Próbáltam persze borzasztóan komoly lenni és nem elvörösödni.
Nekünk a gimiben tartottak egyetlen egy felvilágosító előadást, szigorúan fiúk külön, lányok külön. Amikor kérdezni lehetett, jelentkezett a diri, és megkérdezte, mi az a clitoris. Velünk egykorú fia volt.
Azt hiszem a felvilágosítás nagyon fontos, mindenkor.
Ez egyébként az iskolában is történi, mármint a gyerekek egymást világosítják fel.:))))
Esetleg megkérdezik a tanárnőt.
Volt egy ilyen esetem, kezdő tanerő voltam amikor egy csupa fiúkból álló osztályban megkérdezte az utolsó padban ülő srác.
Tanárnő, azt szeretném kérdezni, hogy a nő részéről van e érzert különbég az óvszeres vagy az óvszer nélküli szeretkezés között?
