Az általad idézett Elvirai zsinat (kb. 305) valóban kimondta, hogy templomban ne legyenek képek — de miért? Azért, hogy „a falakra festett képeket ne imádják.”
Szerintem készakarva kiforgatod hitvédő tanácsadóiddal együtt az Elvirai zsinat 39. kánonjában leírtakat.Nemcsak az imádatra hivatkozik a 39. kánon, hanem a tiszteletükre is. ugyebár,ahogyan az Isten saját hangján kimondott tiltó parancsa is.
Nincs különbség a képek tisztelete és imádata közötti bűn esetében.
" "Az egyházakban ne legyenek képek. Azért határoztuk, hogy az egyházakban nem szabad képeknek lenniük, hogy a tisztelet és imádat tárgyát a falakra senki ne fesse."
Ezzel szemben miről szól a 787. évre (szept. 24-től október 23-ig tartott) Niceába megtartott közzsinatot határozata, melynek elnöke s egyszersmind a tárgyalások vezető lelke is Tarasius konstantinápolyi patriarcha volt, kinek az e zsinaton megalkotott 7. kánonban sikerült a kép- és ereklyetiszteletet visszaállítani? A képek és ereklyék tiszteletének az elrendeléséről.
Majd Magyarországon a nagyszombati egyhm-tart. zsin. (1560) kimondta: „Mivel a Megfeszített és a szentek képmásai követésükre és alázatos imádásra indítanak, ezért elrendeljük, hogy a joghatóságunk alá tartozó összes egyházban maradjanak meg Isten és a sztek képei és szobrai. Amelyeket eltüntettek, azokat fessék újra és restaurálják, és a niceai zsin. határozata szerint illő tisztelettel vegyék körül a hívek."
Te súlyosan félreérted a keresztény liturgiát, a Szentháromság tanát és a katolikus Egyház hitéletét – nem csupán teológiai, hanem történelmi és logikai szempontból is. A hozzászólásod egy szedett-vedett egyvelege a donatista és antitrinitárius tévelygésnek, bibliai szövegcsavarásnak és fundamentalista pátosznak. Sorra vesszük.
1. A húsvét és a zsidó naptár
Igen, Jézus és az ő zsidó tanítványai a pészahot a zsidó holdnaptár szerint ünnepelték. Ebből azonban az a következtetés, hogy a keresztények is örökké a zsidó vallási hatóságok naptárához kellene kötniük az ünneplést, teljesen téves.
Mi volt a „probléma”? Az, hogy a kereszténység nem csak a zsidó vallás egy szektája, hanem annak beteljesedése Krisztusban. A keresztény húsvét nem egy másik vallású közösség naptárához való görcsös igazodásról szól, hanem a Feltámadás történelmi eseményének ünnepléséről – azon a napon, amikor az történt: a hét első napján, azaz vasárnapon (Lk 24,1).
A niceai zsinat (Kr. u. 325) pontosan ezért rendelte el a független liturgikus időszámítást. Ez nem a zsidó ünnep megvetése, hanem Krisztushoz való hűség, akinek áldozata meghaladta és beteljesítette a pászkát (vö. 1Kor 5,7). Tehát nem elfordulás, hanem teljesedés. Az első keresztények zsidók voltak, de nem akarták, hogy a Feltámadás ünnepe a Sanhedrin kényétől függjön. Ezt te „más Jézus imádatának” hívod? Ez inkább hitvallás az egyetlen igaz Jézus mellett, nem ellene.
2. A „háromságisten” és a Szentháromság félreértése
A „háromságisten” kifejezésed nemcsak pejoratív, hanem torzítás is. Azt írod: „Ők ketten külön-külön is istenek.” Ez politeizmus. Ez már nem kereszténység, hanem triteizmus, vagy inkább neopogány konstrukció, amely nemhogy nem védi Jézus isteni mivoltát, hanem széttépi az egy Istent több, egymástól független istenalakra.
A Szentháromság tana nem azt tanítja, hogy három külön Isten van, hanem egy Isten három örök személyben: Atya, Fiú, és Szentlélek. Ez nem filozófiai játék, hanem a kinyilatkoztatás summája, amelyet Jézus maga mutatott be („Én és az Atya egy vagyunk” – Jn 10,30; „Elküldöm nektek a Pártfogót” – Jn 14,16).
Azt mondod: „A Fiú Isten Atyja pedig minden isten Atyja.” Miféle „minden istenről” beszélsz? A keresztény hit egy Istenben hisz, akit az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyesít meg, nem három külön istenségben. Ha ezt nem érted, akkor nem a katolikus Egyház tanítását támadod, hanem egy általad kitalált karikatúrát.
A Jeremiás 3,19-re hivatkozol, mintha ez igazolná az „istenek istene – Krisztosz Isten” elméletedet. Ezzel szemben ez a vers Izrael népének kollektív megtérésére és Istenhez mint Atyához való visszatérésére utal. Semmiféle „Khrisztosz Isten” koncepció nincs benne. Ez olvasatod önkényes spekuláció, nem exegézis.
3. Bálványimádás, ereklyék és képek
Újabb ismerős protestáns lemez. Azt állítod, hogy „az egyház pápái és papjai képek előtt térdelnek, ereklyéket imádnak”. Ez szimpla rágalom, és a II. niceai zsinat (787) óta a Katolikus Egyház világosan különbséget tesz a latreia (istenimádat) és a douleia/hyperdouleia (tiszteletteljes hódolat) között.
Nem imádunk képeket, nem imádunk csontokat vagy üvegben tárolt vért. Mi Isten dicsőségét ünnepeljük azokban, akik hűségesen követték Őt. Az ereklyék tisztelete az Ószövetségből ered (lásd: 2Kir 13,20–21 – Elizeus csontjain keresztül Isten életet adott). Vagy Pál apostol kendőitől meggyógyultak a betegek (ApCsel 19,11–12). Te most ezek fölött is ítélkezel?
A Róma 1 alapján azt állítod, hogy a katolikus Egyház „a teremtett dolgokat tiszteli a Teremtő helyett”. Ez a vád pont azokra vonatkozik, akik elvetik a Fiút, „a láthatatlan Isten képmását” (Kol 1,15), és valami alternatív Jézust gyártanak maguknak, akit saját ideológiájukba gyömöszölnek. Te vagy az, aki egy másik „Khrisztoszt” próbálsz eladni.
4. Büszkeséged és lázadásod gyümölcse
A hozzászólásod szellemisége nem Krisztustól való. Gőgös, ítélkező, és olyan ember képét mutatja, aki saját magát állítja a kinyilatkoztatás végső értelmezőjévé, miközben se az egyházatyák tanítását, se az apostoli hagyományt, se az egyháztörténelmet nem veszi figyelembe.
Az a tény, hogy a katolikus Egyház 2000 éve őrzi a hitletéteményt, miközben te most egy „Khrisztosz Isten” nevében egyháztól független teológiai ötletelést adsz elő, nem Róma bukását, hanem a te elszakadásodat bizonyítja.
Összegzés:
Nem a katolikus Egyház hagyta el Krisztust, hanem te próbálsz egy új Krisztust kitalálni.
Nem a katolikusok imádnak képeket, hanem te vagy az, aki saját eszméid bálványa előtt térdelsz.
Nem a háromságtan a probléma, hanem az, hogy te egy saját gyártású, triteista képet állítasz az egy Isten helyébe.
És nem a húsvét időpontja választ el Istentől, hanem az, ha nem ismered fel a Krisztusban beteljesedett Újszövetséget, és görcsösen visszavágysz az árnyékba, mikor már itt a valóság (Zsid 10,1).
Térj vissza az apostoli hithez, a katolikus Egyház tanításához, amelyet az Úr Jézus nem hagyott el, és amelyről azt mondta: „az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18). Ne gyárts magadnak új „Khrisztoszt”, hanem fogadd el azt az egyetlent, akit az Atya küldött, és akit az Egyház hirdet, ahogyan azt az apostoloktól átvette.
Azért nem esik mindig egybe a zsidó pászkával, mert a zsidó naptár a holdcikluson alapul, míg a keresztény húsvét meghatározásánál egy független keresztény naptári rendet alkalmaznak."
A zsidó Jézus és a zsidó tanítványai életében talán nem a holdciklus alapján tartották meg a húsvétot?
Ha akkor annak alapján tartották,akkor mi lett a probléma? Talán az, hogy még véletlenül se azon az alapon határozzák meg egyházadban a húsvétot,ahogyan az Izrael Istenét a Khrisztosz Istent magában hordozó zsidó Jézus tette?
3. A "háromságisten" kifejezés pejoratív torzítás
A „háromságistent imádó egyházak” kifejezés eleve tiszteletlen és teológiailag félrevezető. A Szentháromság nem „három isten”, hanem az egy, örök Isten hármas személyű kinyilatkoztatása:"
Ezzel tökéletesen tisztában vagyok, ezért is neveztem háromságnak és nem háromnak azt az istent,amelyet egyházadban imádnak. A háromság kifejezés egyházad tanítóitől ered,nem én tőlem, és nem is hármat jelent,ahogyan azt előadtad.
Attól függetlenül, hogy az ember Jézus kivételével az Atya is Isten és a Szentszellem is Isten.
Ők ketten külön külön önmagukban istenek. Azzal a különbséggel, hogy az Úr Jézus parancsában az Atya nevére történő utalás, az Istenek Istenére a Khrisztosz Istenre vonatkozik, akit minden zsidó,
így az Istenek Istenét az Khrisztosz Istent magában hordozó zsidó Jézus is Atyának nevezte.
Számtalan alkalommal leírtam itt ezen a fórumon, hogy hogyan lett a Felkent Isten ,a Zsidók Istene, és miért nevezte minden zsidó, köztük az Úr Jézus is,a Khrisztosz Istent Atyának. Ezt a Khrisztosz Isten kérésére tette,ami Jeremis próféta írásában rögzítésre került, hogy még véletlenül se keverjék össze Istenüket Khrisztoszt a zsidók az Istenük Khrisztosz Atyjával.
Jeremiás 3:19.Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
Nos így lett a Fiú Isten Izrael fiai számára Atya a fiakká fogadás jogán.
A Fiú Isten Atyja pedig minden isten Atyja a tőle, belőle való származás jogán.
A két Atya nevű Istennek semmi de semmi köze nincs az egyházad három az egyben istenéhez.
Ahogyan a Segítő Istennek a Szentszellemnek sincs, főleg azután, hogy mindhármat megtagadjátok
és a Fiú Istent Izrael Istenét és Atyját pápáitok, bíborosaitok ,püspökeitek és papjaitok azzal bosszantják, hogy a templomaikban képek és ereklyék előtt térdepelve könyörögnek.
Az Isten aki mindezt látja csak nevet rajtuk, miután kiszolgáltatta őket a képeik és ereklyéik mögött meghúzódó démonszellemek kénye kedvére,amit azt Pál apostol is megjegyezte:
Róma 1:22.Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;23.És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.24.Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;25.Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mind örökké áldott. Ámen.26.Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:27.Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.28.És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
DE egyházad mindenkori vezetői még ennél is tovább mentek. Az Isten dicsőségét nemcsak emberek képmására cserélték le, hogy azok előt térdepelve könyörögjenek hozzájuk,hanem halott emberek csontdarabkáira, pápák vérmintájára, amelyeket vitrinekbe zárnak,majd előttük térdepelve könyörögnek a csontdarabkákat és a vérminta tulajdonosának neveit hívva segítségül.
Az általad felhozott vádak a képtisztelet, a zsinatok, és a katolikus Egyház állítólagos hűtlensége kapcsán egyrészt történelmileg csúsztatásokkal, másrészt teológiailag súlyos félreértésekkel vannak tele. Vegyük sorra a legfőbb pontokat, és nézzük meg, mit mond valójában a katolikus hit, a történelem és az Egyház apostoli hagyománya — nem a fundamentalista rögeszmék szűrőjén keresztül, hanem a tények és az értelem alapján.
1. A II. Niceai Zsinat (787) és a képtisztelet
Igen, a II. Niceai Zsinat elítélte az ikonok teljes elutasítását, de nem a bálványimádást tette kötelezővé, hanem megerősítette a képek megfelelő tiszteletét, különbséget téve a latreia (istentisztelet) és a proskynesis (tiszteletteljes hódolat) között. A képek nem Isten helyettesítői, hanem emlékeztető eszközök Krisztusra, a szentekre, Isten cselekedeteire. Ahogyan az írásban való hódolat nem bálványimádás (pl. a Bibliához való tiszteletteljes viszony), úgy a szentképek tisztelete sem az.
Az egyházatyák közül többen támogatták a képek használatát a hit oktatására (pl. Damaszkuszi Szent János, akit az Egyház e témában doktorává tett). A képtisztelet dogmatikus alapja: a megtestesülés. Mivel Isten láthatóvá lett Krisztusban (Kol 1,15), Isten képmását ábrázolni nem szentségtörés, hanem az evangélium megvallása.
2. Az Elvirai Zsinat félreértése
Az általad idézett Elvirai zsinat (kb. 305) valóban kimondta, hogy templomban ne legyenek képek — de miért? Azért, hogy „a falakra festett képeket ne imádják.” Ez nem az ikonográfia örök és általános tilalma, hanem egy lokális fegyelmi döntés, ami a környező pogány kultuszok miatt volt szükséges.
Az Elvirai zsinat nem egyetemes zsinat volt, nem kötelező érvényű az egész Egyházra, és nem dogmatikai, hanem pasztorális szándékú döntést hozott. A Niceai, Konstantinápolyi stb. zsinatok egyetemesek és az egész Egyházat kötelezőek voltak – ezek megerősítették a képek tiszteletteljes használatát, nem mint bálványokat, hanem mint vizuális tanítást.
3. Tertulliánusz és a képtilalom
Tertulliánusz valóban elutasított bizonyos képhasználatokat — de ő 200 után elhagyta a katolikus Egyházat, montanista lett, és nem tekinthető az ortodox katolikus hagyomány mérvadó tanítójának. Számos eltévelyedés is fűződik a nevéhez. Érdekes, hogy fundamentalisták gyakran egy eretneket hívnak tanúnak a katolikus tanítás ellen...
4. A „bűnre kényszerítés” és a kiközösítések
A zsinatok és pápák soha nem „bűnre kényszerítették” a híveket. A képek elutasítása nem a bálványimádás elutasítása, hanem a megtestesült Krisztus képi kifejezésének tagadása volt. A kiközösítés pedig nem halálos ítélet — ahogy sugallod —, hanem egyházi fegyelmi eszköz, a megtérésre való felhívás. Az Egyház mindig is különbséget tett Isten imádása (latreia) és a tiszteletteljes hódolat (proskynesis, dulia, hyperdulia) között.
Sőt, az Egyház a parancsolatot is így értelmezi: "Ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt imádd!" – vagyis a képimádatot tiltja, nem a képek készítését általában. Ha nem így lenne, akkor Isten maga is ellentmondott volna önmagának, amikor parancsára képmásokat készítettek a frigyláda fölé (Kérubok – 2Móz 25,18) vagy a rézkígyót (4Móz 21,8–9), amit Jézus maga hoz példaként (Jn 3,14).
5. A háromság és a niceai zsinat
Az a sejtetés, hogy „eltűntek az I. Niceai zsinat aktái, tehát manipulálták őket”, összeesküvés-elmélet, nem történettudomány. A Niceai hitvallás — „egylényegű az Atyával” — megmaradt a liturgiákban, egyházatyák írásaiban, zsinati dokumentumokban és a teljes egyház hagyományában. Az ilyen „akták eltűntek, tehát hazudtak” típusú logika ugyanaz a retorika, amit a modern biblia-tagadók is használnak az Újszövetség ellen: „Apostolok nem írták le, mert nincs kézirat, tehát hamis.”
Ez nem hiteles történelmi érv, hanem vádaskodó gyanúsítgatás.
6. A képtisztelet nem apostoli? Dehogynem.
Már a katakombák festményei, III. századi keresztény mozaikok, szarkofág domborművek tanúskodnak arról, hogy az első keresztények képekkel fejezték ki hitüket. A Dura Europos-i zsinagóga és templom falai bizonyítják: a vizuális ábrázolás jelen volt a legkorábbi keresztényeknél is. Ezek nem „imádat” céljára készültek, hanem tanításra és emlékezésre, amit a katolikus Egyház máig képvisel.
7. És végül: bálványimádás? Valóban?
A bálványimádás az, amikor a teremtett dolgot az Isten helyére teszed. A katolikus nem imád fát, követ, vásznat, hanem azt tiszteli, akire a kép utal. Letérdelni pedig nem csak Isten előtt lehet: lásd Dániel 2,46, amikor Nabukodonozor Dániel előtt borul le — nem imádja, hanem tiszteli.
Amikor egy katolikus letérdel a feszület előtt, nem fadarabot imád, hanem az értünk meghalt Krisztus előtt hajt térdet. Ez nem bálványimádás, hanem szeretet és hódolat a Megváltó iránt.
Összefoglalásként:
Az érvelésed torzít, kiragad, és olyan retorikára épül, amely sem történelmi, sem teológiai szempontból nem tartható meg. Az Egyház nem bálványimádó, hanem hű maradt Krisztus megtestesülésének hitéhez, ahhoz a tanításhoz, amely szerint Isten valóságosan láthatóvá lett, és ezért ábrázolható. A képtisztelet pedig nem az anyag dicsőítése, hanem a megtestesült Ige ünneplése.
Ha tényleg az igazságot keresed, akkor ne gyanakvást és vádat ismételgess, hanem vizsgáld meg, mit tanít valójában az Egyház — ne azt, amit ellenfelei mondanak róla.
Te állítod, hogy a Katolikus Egyház tagjait saját törvényei kötelezik bűnökre. Ez nemcsak hazug állítás, hanem súlyos rágalom is.
Nem hazug az állítás. Csak el kell olvasni a római császárok által összehívott zsinatok határozatait.
Hogy csak egyet említsek: A II.Niceai zsinat határozata, amely a képek tiszteletére utasít. Sőt
büntetni rendeli el azokat,akik nem tisztelik a képeket. Mi ez, ha nem bűnelkövetésre való kötelezés?
A második nikaiai zsinat vagy második niceai zsinat a katolikus egyház 7. egyetemes zsinata, amelyet 787-ben tartottak Nikaiában. A zsinatot Eiréné bizánci császárnő hívta össze.A II. Niceai Zsinat elítélte a képrombolókat, és megerősítette a képek tiszteletét az Egyházban.
Ami az I.niceai zsinatot illeti annak az aktái furcsa módon eltűntek. Később mégis azt állították:
"– kinyilvánította az Atya és a Fiú egylényegűségét, ezzel a későantik pogányság behatolásától mentette meg a keresztény megváltástant. […] A Fiú nemcsak hasonló az Atyához, hanem vele egyenlő, s így Krisztus, aki az Emberfia is, közvetlen út az Atyához. Ezáltal elismertetett a keresztény művészet is.”/ ÖTVÖS CSABA JÓZSEF:A Niceai hitvallás és a zsinat/
Remélem érted,miről van szó. Az akták eltüntek,így utólag azt fogtak rá a Niceai zsinatra,ami ott soha se hangzott el.A Szünakszarionra hivatkozva állítanak ezt- azt az első Niceai zsinattal kapcsolatban, többek között a háromság istennel kapcsolatos állításokat, mintha ahhoz az első Niceai Zsinatnak bármi köze lett volna.
Melichár Kálmán:A zsinatok című írásában ezt állítja a II. Niceai Zsinatról írt részében: "Mózes a bálványimádás veszélyének elkerülése érdekében tiltotta az ilyen képletes ábrázolásokat (2Mózes 20,4), mely hebraizmushoz hasonlóan az arab-mohamedán vallás sem tűrte meg az érzéki isteni tiszteletet. Mózes említett törvénye azonban a keresztényeket nem kötötte, mert az ószövetségi Szentírásból csak az erkölcsi tanítások „praecepta moralia” bírnak maradandó értékkel, míg a szóban levő hebraizmus csak liturgikus vonatkozású; az ószövetségnek jogi és szertartásos rendelkezései, „praecepta iudicialia et ceremonialia” pedig csak az esetben érvényesülhetnek a keresztény egyházban, ha azokról az újszövetség is megemlékezett. Az újszövetségi Szentírás mit sem tartalmazván a képtilalomról, a kereszténység szabadon bevonhatta vallási életének mélyítésére a szépművészetek ápolását, melyekhez nemcsak a költészet és zene, hanem a festőművészet és szobrászat is tartoznak." /Melichár Kálmán:A zsinatok 44. oldal/
Mit is akar nekünk Melichár Kálmán bemagyarázni? Nem kevesebbet, mint azt, hogy nem Izrael Istene, hanem csak a zsidó Mózes tiltotta meg a képek készítését,ezért a parancs a keresztényekre
nem vonatkoztatható.
Ezen kívül azt állítja, hogy Mózes a bálványimádás veszélyének az elkerülése miatt tiltotta meg az ilyen képletes ábrázolást.
Csakhogy Mózes az ott jelenlévő Isten kimondott szavát jegyezte fel az Úr parancsára,amit a nép füle hallatára mondott, és nem a saját elképzekését jegyezte fel.
Másodsorban az elhangzott parancs nemcsak azoknak a képeknek a készítését tiltotta meg,amelyek imádat tárgyát képezték, hanem azokat is,amelyeket tisztelet kimutatására készítettek.
Ezért is ítélte el már a harmadik század elején Tertulliánusz az olyan képek készítését is,amelyeket tiszetlet céljára készítettek. Így aztán száz évvel Tertulliánusz megállapítása után 4. század elején megtartott Elvirai Zsinat 39. kánonja egyértelműen megfogalmazta: " "Az egyházakban ne legyenek képek. Azért határoztuk, hogy az egyházakban nem szabad képeknek lenniük, hogy a tisztelet és imádat tárgyát a falakra senki ne fesse."
Egyértelmű az Elvirai zsinat határozatából,hogy nemcsak imádat, de tisztelet céljára szolgáló képeket
sem szabad bevinni a templomokba.
A II. Niceai Zsinat(787) határozatával nemcsak hogy elárulták a korábbi egyházatyákat,akik az Elvirai zsinat szellemében elítélték a képek tiszteletét,hanem III. Gergely pápa azokat,akik nem voltak hajlandóak tisztelni a képeket ki is közösítette, ami egyenlő volt a halálos ítélettel. A dolog érdekessége ,hogy a képtisztelet visszaállítása érdekében Irene özvegy császárné a pápához fordult,
és a vele való megegyezés után összehívta a II. Niceai zsinatot.
Az az állítás, miszerint a Római Egyházban az apostolok hagyományait követik egy nagy hazugság.
Az apostolok senkit sem kényszerítettek a képek, szobrok tiszteletére,ahogyan azt a Római Egyház pápái tették.A Hadrián pápához fordult, akivel történt megállapodás alapján 787. évre (szept. 24-től október 23-ig tartott) Niceába hívott össze közzsinatot, melynek elnöke s egyszersmind a tárgyalások vezető lelke is Szent Tarasius konstantinápolyi patriarcha volt, kinek az e zsinaton megalkotott 7. kánonban sikerült a kép- és ereklye tiszteletet visszaállítani.
A képharc azután V. Leó (813-820), majd Theophilos (829-842) császárok alatt még egyszer fellobbant, melynek ez utóbbi császárnak özvegye, tehát ismét egy asszony vetett véget a 843. évi konstantinápolyi partikuláris zsinaton, s ha azóta voltak is még a keleten vallási viták, ezek szerzetesi veszekedéseknél nagyobb színvonalra nem emelkedtek.
Érdemes megfigyelni, hogy a képek tisztelete ellen a keleti egyházak pátriárkái próbáltak olykor-olykor fellépni. A velejéig romlott Róma pápái, azonban egyre inkább növelték a képek, szobrok ereklyék számát.
A 303-306-ban megtartott Elvirai zsinat egyértelmű határozatáról a Római Egyház hitvédői furcsán hallgatni szoktak. Pedig ez megelőzte az I.Niceai zsinatot is. Arról is furcsán hallgatni szoktak, hogy Nagy Konsztantinusz rendeletet hozott a képeknek és a szobroknak a templomokból való eltávolítására.
Mindig is voltak törekvések, a Római Egyház irányába,hogy azt megtisztítsák a képek és szobrok, ereklyék tiszteletétől, de nem jártak eredménnyel. Ma saját szemünkkel megfigyelhetjük, hogy nem csupán képek szobrok tiszteletéről van szó, ami már önmagában is súlyos bűn, hanem letérdelnek és könyörögnek is pápál,bíborosok, érsekek, püspökök, papok képekhez, szobrokhoz, ereklyékhez,ami pedig bálványimádás a javából.
Ez az érvelés — miszerint a húsvét időpontjának eltérése, illetve annak szándékos elkülönítése a zsidó pászkától valami „más Jézus” imádatára utalna — súlyosan félreérti a keresztény húsvét lényegét, történelmi és teológiai hátterét. Katolikus nézőpontból az alábbi pontokban lehet részletesen cáfolni ezt az állítást:
1. Húsvét és pészah: közös gyökerek, de eltérő beteljesedés
Kétségtelen, hogy Krisztus halála és feltámadása a zsidó pészah idején történt, és az utolsó vacsora is egy zsidó páskavacsora volt (vö. Mt 26,17–30). Ám a keresztény húsvét nem pusztán a pészah ismétlése, hanem annak beteljesedése és meghaladása. Az Egyház tehát nem szakít a zsidó hagyományokkal való tisztelettel, hanem az Ószövetség előképeinek beteljesedését ünnepli Krisztus áldozatában (vö. 1Kor 5,7: „hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus, már megáldoztatott”).
2. A húsvét időpontjának eltérése nem a zsidóság elutasítása, hanem a liturgikus rend védelme
A Húsvét időpontjáról való vita már az első századokban felmerült, és a Niceai Zsinat (Kr. u. 325) adott iránymutatást a következőképpen:
Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap kell ünnepelni.
Azért vasárnapon, mert az Úr vasárnap támadt fel a halálból (vö. Mt 28,1).
Azért nem esik mindig egybe a zsidó pászkával, mert a zsidó naptár a holdcikluson alapul, míg a keresztény húsvét meghatározásánál egy független keresztény naptári rendet alkalmaznak.
Ez nem szembefordulás, hanem függetlenség a zsidó vallási hatóságok időszámításától. Az első keresztények nem akarták alávetni az Újszövetség liturgiáját az Ószövetség szakrális naptárának (különösen mivel a Sanhedrin több alkalommal önkényesen változtatta a pászka időpontját).
3. A "háromságisten" kifejezés pejoratív torzítás
A „háromságistent imádó egyházak” kifejezés eleve tiszteletlen és teológiailag félrevezető. A Szentháromság nem „három isten”, hanem az egy, örök Isten hármas személyű kinyilatkoztatása: Atya, Fiú és Szentlélek. Ez a keresztény hit alapja már az apostoli kortól fogva, nem pedig egy későbbi "pogány" kitaláció.
A húsvéti ünnep nem a „háromságistent”, hanem a Feltámadott Krisztust ünnepli, aki maga mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30), és aki a Szentlélek által vezet bennünket az igazságra (Jn 16,13).
4. Az ortodox húsvét elhalasztása sem „csalás” vagy pogány szokás
A keleti ortodox egyház nem azért ünnepli később a húsvétot, mert „fél, hogy egybeessen a zsidó pászkával”, hanem a Julianus-naptárat követi, amely kb. 13 nappal „el van csúszva” a Gergely-naptárhoz képest. Ezért gyakran más időpontban van ortodox húsvét, de nem szándékosan választják el a zsidó pászkától, hanem egyszerűen más naptári rendszert követnek.
A katolikus egyház több párbeszédet is folytatott az ortodox egyházakkal, hogy a húsvét közös időpontban való ünneplésére sor kerülhessen, és ez ökumenikus cél, nem elválasztó szándék.
5. Nem „más Jézust” ünneplünk, hanem ugyanazt a megfeszített és feltámadt Üdvözítőt
A katolikus (és minden apostoli keresztény) húsvét nem egy másik Jézusról szól. A Szentírás és a hagyomány tanúsága alapján ugyanazt a názáreti Jézust, Isten Fiát ünnepeljük, aki valóságosan meghalt a kereszten és feltámadt, örök életet szerezve nekünk.
Az, hogy a feltámadást vasárnap ünnepeljük, teljesen bibliai:
„A hét első napján, kora reggel, elmentek a sírhoz, és a követ elhengerítve találták” (Lk 24,1–2).
A vasárnapi húsvét tehát nem elfordulás Krisztustól, hanem hűség ahhoz az eseményhez, amely a keresztény hit alapja: Krisztus feltámadásához.
Összefoglalás
A húsvét nem idegenedik el a zsidó gyökerektől, hanem azokat beteljesíti Krisztusban.
A húsvét időpontja nem zsidógyűlöletből vagy szakadár szándékkal került más időpontra, hanem a feltámadás napjának – vasárnapnak – bibliai megünneplése miatt.
A „más Jézus” vádja súlyos és megalapozatlan, hiszen a katolikus egyház pontosan azt a Jézust hirdeti, akiről az evangéliumok szólnak: a názáreti Jézust, Isten Fiát, a megváltót.
A Szentháromság nem pogány konstrukció, hanem a Szentírásból eredő igazság.
Az ünnep nem időponthoz kötött formaiság, hanem a megváltás misztériumának ünneplése, amelyet nem a dátum, hanem az esemény jelentősége tesz örökkévalóvá.
igaz az a állítás, hogy mi emberek Istent elrejtőzőnek látjuk. Hogy aztán a szentek Őt nem látják elrejtőzőnek, az már egy másik történet."
Nem az a lényeg az Ésaiás 45. fejezetében, hogy a bálványfát hordozók az istenét rejtőzködő istennek
nevezte,hanem az, hogy ezt Izrael Istene ugyanabban a fejezetben cáfolta, mégpedig az alábbi szakkal:
Ésaiás 45:19.Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak.
Majd a beszédében ugyanezt megismételte:
Ésaiás 48:Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.16.Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő Szellemét.
Amikor Izrael Istene szóllott az Úr ábrázatát látták és hangját hallották.
Nem rejtőzködő Istenként ,hanem nyilvánosan látható testben, halható hangján szólott és adta a parancsolatot, ezért a bálványfaragók és a bálvány faragókat felbujtó egyház mindenkori pápái
menthetetlenek. Az Isten arcát soha se látják meg, csak Thanatoszét,akivel szövetségre léptek
az Istenek Istene a Khrisztosz Isten ellen folytatott két évezredes harcukban.
"Te a bálványfát hordozók állítását idézted,akik azt állítják,hogy , hogy az Isten rejtőzködő, úgy állítva be,mintha az Isten önmagáról állította volna,hogy rejtőzködő.
Isten nyilvánosan szólott a népéhez addig,amíg azok a bálványokhoz nem fordultak."
A szövegből ezt nem tudom egyértelműen kihámozni. De ha úgy is van, ahogy mondod, akkor is - mivel bibliai értelemben mindannyian (talán Téged leszámítva) bálványimádók vagyunk - igaz az a állítás, hogy mi emberek Istent elrejtőzőnek látjuk. Hogy aztán a szentek Őt nem látják elrejtőzőnek, az már egy másik történet.
Te állítod, hogy a Katolikus Egyház tagjait saját törvényei kötelezik bűnökre. Ez nemcsak hazug állítás, hanem súlyos rágalom is. Ha ismernéd az Egyház kánonjogát, tudnád, hogy az éppen a bűnök ellen hoz szabályokat, nem azok előírására. A paráznaság, a korrupció vagy a hatalommal való visszaélés soha, semmilyen egyházi törvény szerint nem volt kötelező, sőt – mindig is halálos bűnnek számított. Az, hogy egyes pápák vagy püspökök személyesen elbuktak, nem a törvény miatt történt, hanem az Egyház törvényei ellenére. Ugyanúgy, ahogy Júdás is Krisztus tanítása ellen vétkezett, nem annak engedelmeskedve.
Te a zsinatokat vádolod azzal, hogy „tagadták a Khrisztosz Istent”. Ez egyrészt tartalmilag értelmezhetetlen, másrészt súlyosan eretnek vád. Melyik zsinat? Melyik dokumentum? Mutass egyetlen hiteles zsinati határozatot, amely tagadná Krisztus istenségét! Nem tudsz. Mert épp a katolikus zsinatok védték meg Krisztus istenségét az ariánusoktól, nesztoriánusoktól, eutükhiánusoktól, sőt – a te álláspontodhoz hasonló krisztológiai zavaroktól is. A niceai hitvallás, amit te is ismersz (ha valóban olvastál Bibliát görögül), éppen azt hirdeti, hogy Krisztus „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől”.
Azt állítod, hogy az Egyház bálványimádásra kötelez. Ez szintén rágalom, és ráadásul az istenkáromlás határát súrolja. Az Egyház soha nem tanította, hogy képeket vagy szobrokat imádni kellene. Az imádás (latria) egyedül Istent illeti meg. A tisztelet (dulia), amit a szentek képeinek adunk, az nem imádás, hanem megemlékezés és tisztelet, ugyanúgy, ahogy egy keresztény ember megcsókolja a Bibliát, vagy a felesége fényképét, amikor hiányzik neki – ez nem bálványimádás. A kép tisztelete a prototípusra irányul – ezt még a 7. egyetemes zsinat (II. Nicea, 787) is világosan tanítja. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja érteni, az nem az Egyházat cáfolja, hanem a saját félreértését hirdeti dogmaként.
Azt állítod, hogy az Egyház tagadja az ezeréves földi királyságot. Igen, valóban tagadja azt a kétértelmű, zsidó-messianista álmot, amit te is dédelgetsz. Az Egyház elítélte a kiliázmus (millenarizmus) tévtanát, mert Krisztus királysága nem földi politikai uralom lesz, hanem lelki, örök uralom – már most is. „Az én országom nem ebből a világból való” – mondta Jézus Pilátusnak (Jn 18,36). Az Egyház a mennyei országot hirdeti, nem egy politikai cionizmust.
A csecsemőkeresztséget démoni rítusnak nevezed. Ez már nemcsak teológiai tévedés, hanem sátáni vád. A Szentírás világosan tanítja, hogy „egész háznépek” megkeresztelkedtek (ApCsel 16,15.33), és sehol nem írja, hogy csak felnőttek. A keresztség nem a tanítás elvégzése UTÁN következik, hanem az újjászületés kezdete. A csecsemő nem hisz – igaz. De Krisztus érdeméből részesül az új életben, nem saját érdemeiért. És az apostoli hagyomány a legkorábbi időktől fogva gyakorolta a gyermekkeresztséget – ezt még protestáns kutatók is elismerik (lásd Joachim Jeremias, Infant Baptism in the First Four Centuries).
A keresztvetést démoni cselekedetnek nevezed. Ez már nemcsak ostobaság, hanem istenkáromlás. A kereszt Krisztus győzelme a démonok felett (Kol 2,15). A keresztvetés a Szentháromságba vetett hit kifejezése, egy ima-gesztus, ami már a 2. századtól dokumentálható a keresztény közösségekben. Szent Tertullianus írta: „valahányszor elindulunk, vagy egy házba lépünk, a homlokunkra vetjük a kereszt jelét”.
Azt írod, hogy csak Jeruzsálemben volt Isten háza. És mit kezdjünk akkor azzal, hogy az Újszövetség Isten új templomának nevezi az Egyházat? „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok?” – kérdezi Szent Pál (1Kor 3,16). Az Egyház az élő kövekből épült templom (1Pt 2,5), és Krisztus a szegletkő. Az „ekklészia” nem pusztán „gyülekezés” – hanem Isten által összehívott, szövetségi közösség, amelynek vezetői is vannak, apostoli rend szerint (lásd 1Tim 3). Az Egyháznak feje Krisztus, de látható pásztora is van, ahogy Péter is volt az apostolok közt (Jn 21,15-17; Mt 16,18-19).
Kevered a fogalmakat. Azt mondod, „nekünk ekklésziánk van, nektek egyházatok”. Mintha a kettő kizárná egymást. De hát az Egyház görög neve az ekklészia! Te csak a szó etimológiáját mantrázod, de nem érted az újszövetségi használatát. Az Apostolok Cselekedeteiben az egész keresztény közösségre használják (ApCsel 9,31), nem csak egy-egy helyi gyülekezetre. Sőt, Pál leveleiben gyakran az egyetemes Egyházat jelöli vele (pl. Ef 1,22-23). Tehát az Egyház=ekklészia, csak te tagadod a folytonosságot, amit az apostolok megalapoztak.
Összefoglalásul: az érveid nem bibliai, hanem visszhangjai a reformáció utáni fundamentalista propaganda sablonjainak, félrefordításokkal, történelmi és teológiai csúsztatásokkal. A Katolikus Egyház bűnös tagjai – voltak, vannak, lesznek. De az Egyház hite, liturgiája és apostoli rendje töretlen, és soha nem tagadta meg Krisztust, sőt: Őrizte Őt, hirdette Őt, védelmezte Őt.
Ha az Egyház nem Krisztustól lenne, már rég elpusztult volna.
De ma is él. És nem azért, mert te vagy én tartjuk fenn.
Hanem mert Krisztus megígérte, hogy velünk marad mindennap, a világ végéig. (Mt 28,20)
A válasz: az Egyház isteni eredetű, nem csak emberi intézmény.
Én egyetlen olyan házról tudok,amely az Isten akaratából készült, az Isten Házáról,de az Jeruzsálemben volt, és nem Rómában. Az Isten házában szolgáló papok, nem az Istenúk képmásához
könyörögtek a Templomban,hanem az ott jelen lévű Úrhoz.
Te kevered az Isten Ekklésziáját a Római Egyházzal,ami lehetetlen, hisz az Ekklészia görög kifejezés soha sem jelentett sem egy ,sem kéttő vagy több székesegyházat.
Az έκκλησία(ekklészia) szó jelentése:összegyültek,egybegyültek gyülekezete.
I.e. a 6.s zázadban népgyülést jelentett.
A Szentírársban ugyanez hasonlóan valamilyen célból, valahol egybegyültek csoportját jelöli.
Nektek Egyházatok van,aminek feje is és főpapja is a pápa.
Nekünk Ekklésziánk van,amelynek a feje a Khrisztosz Isten és egyetlen állandó Főpapjai az Úr Jézus.
Sem jelentésében,sem az irányító személyében a kettő nem azonos.
Sőt tudok más emberek által létrehozott egyházak, anyaegyházak létezéséről,
amelyeknek nem a Római Pápa a feje és főpapja.
Mivel anyaisten nem létezik,az igaz hivők számára, így anyaekklészia sem létezik.
Csakis és kizárólagosan az Atya Isten Ekklésziáját ismerem el igaznak.
Egyébként azt a tényt is ignoráltad, hogy az április 12. emlékünnepi meghívó nem tartalmazta a JW.ORG -t. Bizony tartalmazta a 4. oldalon alul, egy kis kék keretben."
Vagyis nem az első oldalon felül,ahogyan az lenni szokott.
Tehát már nem mint bálványszimbólum szerepel, mint a vitrineken szokott lenni, nagy látható formában,illetve a Királyságtermeken, kitűzőkön, és egyéb tárgyakon,hanem kis kél keretben,mint
a oldaluk megjelölése, de már nem mint bálványszimbólum a figyelem középpontjában,ahogyan az korábban lenni szokott.
A történelem valóban fájdalmas tanúságtétele annak, hogy az Egyház emberekből áll, és az emberek – akár a pápák is – bűnbe eshetnek, visszaélhetnek hatalmukkal."
Csakhogy ezeknek a bűnöknek az elkövetésére egyházad törvényei kötelezik egyházad tagjait. Úgy hogy ne hasonlítsd légy szíves a kezdettől fogva súlyos bűnt gyakorló egyházad pápáinak a cselekedeteit az Isten Ekklésziája szentjeinek a cselekedeteihez.
Egyházad zsinatainak a határozatai írják elő a tagjaik számára, hogy tagadják meg az Istenek Istenét na Khrisztosz Istent.
Egyházad zsinati határozatai írják elő böntetés terhe melett a bálványképek és szobrok tiszteletét a templomokban a mai napig.
Egyházad hitvédői írták le, hogy az Isten soha se hozza el a megígért ezer éves királyságot a Földön,
és az Úr Jézusnak soha se adatik meg, hogy ennek a királyságnak a Földön a Királya legyen.
Egyházad kezdettől fogva megtiltotta az Úr Jézusnak a Máté 28:19,20-ban adott egyértelmű parancsának való engedelmességet azzal hogy bevezette a csecsemőkeresztelést a vízben való bemerítés helyett,amelyet egy tanítói munka kellett,hogy megelőzzön.
A megkeresztelés a démonok szolgálatába való beavatás szimbóluma,a keresztvetés pedig
az démonoknak való szolgálat cselekedete. A bálványimádó pogány népek mártottál kezüket
a templomok bejáratánál elhelyezett vízbe,majd keresztvetéssel a bálványképeik előtt kimutatták
hűségüket a bálvány mögött megbúvó démonisteneiknek.
Akkor már lehet kívánni a másét? Szüleinket nem tisztelni?"
Másét kívánni nem lehet,sem a szülőkkel szemben tiszteletlennek lenni, mert az üdvösségi kérdés.
A hetedik nap azonban nem,mert azok akik az Úrban vannak nem a hetedik napban vannak, hanem az Isten Isten korszakok óta tartó megnyugvásában. Ez az Isten szombatja.
Akik az hetedik nap ünneplése helyett az Úr szobatját választották,azok minden napon az Úr Nyugodalmában vannak,nemcsak a hetediken.
Hogy Izrael fiai elől egy meghatározott Időre az Istenük elrejtette az orcáját, miután
elfordultak tőle,az nem jelenti azt, hogy korábban nem látható szellemtestében szólott hozzájuk.
Mellesleg a 45:15. versében Izrael Istene szerint azok állítják,hogy Ő rejtőzködő Isten,akik bálványokat készítenek. Nem Izrael Istene mondja önmagáról, hogy rejtőzködő Isten.
Ha elolvastad volna a 45. fejezetet ,és nem a mások által kiragadott egyetlen mondat kiforgatására
építettet volna fel álláspontodat,akkor bölcsebb lehettél volna.
Olvasd el Mit állít maga Izrael Istene önmagáról:
Ésaiás 45:9.Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?10.Jaj annak, aki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?11.Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!18.Mert így szól az Úr, aki az egeket teremté; Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!19.Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak.20.Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, akik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, akik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, aki meg nem tart!
Te a bálványfát hordozók állítását idézted,akik azt állítják,hogy , hogy az Isten rejtőzködő, úgy állítva be,mintha az Isten önmagáról állította volna,hogy rejtőzködő.
Isten nyilvánosan szólott a népéhez,addig,amíg azok a bálványokhoz nem fordultak.
Csak egy okot mondj, hogy miért jelene meg személyesen az Isten egy bálványimádónak,ahogyan megjelent láthatóan számtalan alkalommal választott ,szent szolgáinak?
Hogyan is láthatnák az Isten orcáját egy bálványtemplomban Ludas Márton mellszobra előtt térdelő
illetve II.János Pál vérereklyéje előtt térdelő püspökök ,bíborosok,papok. Ők nem az Isten orcáját látják meg, hanem Thanatosz orcáját,amikor alászáll a lelkük Thanatoszhoz a Hádeszbe.
Isten orcáját az Úr Jézus ígérete szerint csak a tiszta szívűek láthatják. Így volt ez a múltban is, és így lesz ez a jövőben is.
Máté 5:8.Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
A zsidó Szanhedrin 1490 körül vád alá helyezte Istent, mert hogy még mindig nem küldte el a Messiást. Ebben az előadásban van erről szó: https://www.youtube.com/watch?v=45S-lA4O_B4"
Semmi jelentősége nincs,hogy akkor mit tettek az Istenek Istenétől a Khrisztosz Istentől elfordult YHWH-t imádó zsidók.
Tudniillik,amikor visszatér az Úr Jézus a Földre ,és vele együtt az Istenek Istene Khrisztosz,
majd befogadják Őt, ahogyan annak idején a Mózessel szemtől szembe szóló istenek Istene, a Khrisztosz Isten azt megígérte.
5.Mózes 30:1.És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;2.És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:3.Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.4.Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;5.És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.6.És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.7.Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.
5.Mózes 31:21.Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.22.Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
5.Mózes 32:9.Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.17.Démonoknak áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akiket nem rettegtek a ti atyáitok.19.Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.20.És monda: Elrejtem orcámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
Ésaiás 10:20.És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;21.A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.
Ésaiás 37:31.Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.32.Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!
Ésaiás 41:8.De te Izráel, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;9.Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:10.Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.11.Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.12.Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak.
Ésaiás 43:25.Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Most azt mondod, hogy " Azt az Istent,aki nem rejtőzködik, nem titkon cselekszik,hanem előre bejelenti szándékát és akaratát az embereknek nem más, mint az Istenek Istene." DE HÁT AZ Ézsaiás 45:15 szerint REJTŐZKÖDIK ! Hogy lehet annyira ignorálni fórumtársadat, hogy azt írod: "nem rejtőzködik"?
Egyébként azt a tényt is ignoráltad, hogy az április 12. emlékünnepi meghívó nem tartalmazta a JW.ORG -t. Bizony tartalmazta a 4. oldalon alul, egy kis kék keretben.
Isten nem változik, és nem igazodik az emberekhez.
Ez azt jelenti, hogy amit Isten eldöntött, az végleges. Az embereknek kell megérteniük és elfogadniuk az ő akaratát, nem fordítva. "
Agy igaz. De fontos tisztában lenni azzal is, hogy ki Isten és ki nem.
Azt az Istent,aki nem rejtőzködik, nem titkon cselekszik,hanem előre bejelenti szándékát és akaratát
az embereknek nem más, mint az Istenek Istene. Így is nevezte őt Mózes.
Nem Jahunak,ahogyan az egyiptomiak nevezték istenüket YHWH-t, nem is Jahónak,ahogyan az Egyiptomban élő zsidó kolonia tagjai nevezték istenüket YHVH-t.
Isteneknek Istene Ő,akit Istene és Atyja felkent minden isten fölé.
5.Mózes 10:17.Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
Ez az az Isten ,az Istenek Istene,akit felkent az Atyja és Istene társai az Istenek fölé.
Ő az Izrael Istene. Ő kötötte a szövetséget Jákób népével. Ő adta nekik a Törvényt saját Isten hangján hirdette ki nekik.
Józsué 22:22.Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!
Nem a három császár áltaé definiált háromság isten,de nem is az egyiptomiak és az Egyiptomban élő zsidók YHWH(Jahó) istene,akit fohászaikban bikájuknak szoktak szóllítani.
Az Istenek Istene, a Khrisztosz Isten az Úr az egekben és a Földön az Atya Isten akaratából és örömére.
Aki nem fogadja be az Istenek Istenét a Khrisztoszt,aki az első század kezdetén az ember Jézus testében jött el,hogy Ígéretéhez híven együtt megváltsák az emberiséget Thanatosz fogságából -
- akinek a hatalmában van minden ember szelleme,Ádám engedetlensége miatt - azokakik azt tanítják ,hogy nem térhet vissza a Földre soha és nem fog ezen a Földön uralkodni ezer évig,amikor visszatér majd a Földre, hogy a vele együtt megfeszített és általszögezett Bárány Jézust királyi hatalomba helyezze ezer évre ezen a Földön, harcolni fognak majd ellene. De nemcsak ellene, hanem az Istenek Istene a Khrisztosz Isten ellen is, aki megveti a lábát az olajfák hegyén,hogy harcoljon majd azok ellen a népek ellen,akiket a démon szellemek rávesznek majd erre a harcra.
Zakariás 14: 3.Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján.4.És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.9.És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.10.Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.11.És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.12.És ez lesz a csapás, amelylyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.13.És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
Vajon ki lesz akkor a Hamis Próféta,aki felbújtja majd a nemzeteket, hogy harcoljanak az Istenek Istene és a Bárány ellen,hogy megakadályozzák annak ezer évig tartó Királyság uralmát ezen a Földön?
Egyetlen olyan egyházad ismerek,amelyben azt tanítják annak megalapítása óta, hogy nem jöhet vissza az Úr Jézus erre a Földre, hogy ezen uralkodjon ezer évig.
Ez pedig a Római Egyház.
Amikopr Ők azt az imát mormolják, hogy jöjjön el a te országod ,ahogyan az Égben, úgy a Földön is,akkor ők nem azért imádkoznak, hogy az Istenek Istene erre a Földre eljöjjön ,hogy az Úr Jézus ellenségeit lefegyverezve átadja neki ezer évre a Királyságot a Földön, hisz a tanításuk ennek a lehetőségét tagadja. De akkor kit várnak és kihez könyörögnek, hogy jöjjön el?
Pilátus 10 évig volt kormányzó ami kimagasló időnek számít a pozícióban.Judea egy darázsfészek volt vallási értelemben, ami jó politikai érzéket kíván.
A tartomány egyiptom és sziria között fontos összeköttetés gazdasági és katonai szempontbol, és igen Pilátus jelentős és hosszan viselt pozíciója ellenére gyengén teljesített Jézussal szemben ha a történelmi lábnyomot nézzük.
No és? Úgy érzem, hozzám Karinthy közelebb áll, mint Ézsaiás 45:15 rejtőzködő Istene. Saját érzéseimhez jogom van, mint ahogy emberi feleségem van, akinek hibái vannak és ez nekem így kedves. Megsúgom neked, hogy ha Ádám helyében lettem volna én is jobban ragaszkodtam volna Évához, mint az örök élethez.
--------------------------------------
Ha valaki nem akarja megismerni Istent, nincs olyan érv vagy bizonyíték, ami meggyőzné. A hit nem mindenkié, és nem is lehet erővel kényszeríteni azt. Az igazság ott van, de csak az látja meg, aki valóban keresi. Teljesen mindegy mi lesz, én megtaláltam és megértettem, abszolút nem embereknek akarok tetszeni. Ha kell ezután is válaszolok, az igazságért kiállok.
-------
Gal 1,10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
"Isten valósága önmagában meghaladja az emberi értelem és tapasztalás képességét..."
A zsidó Szanhedrin 1490 körül vád alá helyezte Istent, mert hogy még mindig nem küldte el a Messiást. Ebben az előadásban van erről szó: https://www.youtube.com/watch?v=45S-lA4O_B4
A római katolikus egyház nem Jézus tanításait követi, hanem saját szabályokat alkotott, amit a pápa és a papok irányítanak. A híveik gyakran nem ismerik a Bibliát és Istent sem.
Teljesen jogos, hogy rámutatsz: az egyháztörténelem legsötétebb fejezetei közé tartozik a 10. század ún. pornokráciája – sőt, nem csak ez, hanem más későbbi züllött korszakok is, mint például VI. Sándor pápasága vagy a reneszánsz kori nepotizmus. Ezeket semmilyen módon nem lehet mentegetni, és nem is kell mentegetni. A történelem valóban fájdalmas tanúságtétele annak, hogy az Egyház emberekből áll, és az emberek – akár a pápák is – bűnbe eshetnek, visszaélhetnek hatalmukkal.
De ez nem bizonyítja az Egyház bukását – sőt, épp az ellenkezőjét!
Az igazi kérdés az, hogy hogyan lehetséges, hogy egy ilyen súlyosan megrontott pápaság, egyházkormányzat és klérus nem tudta megváltoztatni az Egyház hivatalos tanítását a hit és erkölcs dolgában? Miért van az, hogy még a legzüllöttebb pápák alatt sem történt dogmatikai elhajlás vagy tanbeli újítás?
A válasz: az Egyház isteni eredetű, nem csak emberi intézmény. Krisztus ígérete szerint „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18). Ezt a történelem is igazolja: a pornokrácia alatt nem született egyetlen eretnek dogma, nem módosult a Szentírás kánonja, nem szűnt meg az apostoli szukcesszió. A szentmise, a szentségek, az apostoli hitvallás, az erkölcsi tanítás mind sértetlenül fennmaradt. Ez emberi erőből lehetetlen lenne – Isten gondviselése nélkül az Egyház már régen elpusztult volna.
Ami pedig a kérdésedet illeti – hogy miért nem lovagolják meg az antikatolikusok a pornokrácia korszakát ugyanolyan elánnal, mint például az inkvizíciót –, erre nagyon egyszerű a válasz: az antikatolikus érvelés nem az Egyház bűneit gyűlöli igazán, hanem annak erejét. Amikor az Egyház gyenge, züllött, morálisan romlott, akkor a világ nem haragszik rá – örül neki, mert hasonlóvá válik hozzá. A világnak nem az a baja, ha a katolikusok bűnösek, hanem ha szentek. Nem az eretnek és romlott papokat üldözik, hanem azokat, akik hűségesek az Evangéliumhoz. Ezért hallgatják el szinte teljesen a pornokráciát – mert az nem zavarja őket. Viszont Szent Domonkost, Szent Ferencet, Aquinói Szent Tamást, a trienti zsinatot vagy XII. Piuszt igen – mert ők a katolicizmus igazi erejét testesítették meg.
És itt jön képbe az, amit említettél: az az elképzelés, hogy a jelenlegi zavaros irányok valamiféle „új kinyilatkoztatás” volna. Ez nem katolikus gondolkodás, hanem modern gnoszticizmus, amely új és titkos tudást hirdet a régi tanítás fölé emelve, és a Szentlélekre hivatkozva próbál igazolni ellentétes tartalmú erkölcsi elveket.
Ez a logika szinte szó szerint megegyezik Jehova Tanúinak „egyre növekvő világosság” doktrínájával – vagyis azzal, hogy Isten egykor azt mondta, hogy valami bűn, ma meg már nem az. Ez ellentmond a katolikus hit lényegének, mert az Egyház tanítása a hit és erkölcs kérdésében nem fejlődik ki új irányba, hanem kibontakozik, elmélyül, de soha nem tagadja meg korábbi önmagát (vö. Dei Verbum 8; CCC 94).
Ezért amikor egy katolikus vagy ortodox keresztény tiltakozik az ilyen újítások ellen, nem üldözi Krisztust, mint Szent Pál még a megtérése előtt – hanem hűséges marad Krisztushoz és az Ő örök tanításához. A hitehagyással szembeni ellenállás nem üldözés, hanem az igazság szeretete.
Zárógondolatként: a pornokrácia, a reneszánsz botrányai, a mostani zűrzavaros korszak nem cáfolják az Egyház isteni eredetét, hanem bizonyítják azt. Mert ha pusztán emberi intézmény volna, már rég eltűnt volna a történelem süllyesztőjében. Ehelyett azonban itt van, 2000 éve. És itt is marad – bármilyen mélyen is megyünk időnként –, mert nem emberek tartják fenn, hanem Krisztus. És Ő hűséges az Ő jegyeséhez, még ha a menyasszony időnként mélyen el is bukik.
Egyszer kérdezted, hogy az antikatolikus polémia miért nem lovagol a pornokrácián, miért csak az inkvizíción, holott az előbbi az sokkal inkább "ciki", mint az utóbbi.
Hát azért, mert ezek azt szeretik, hogyha a katolicizmus gyenge, nem pedig ha erős.
A pornokrácia idején az Egyház gyenge volt, így hát azon nem dühöngenek, hanem örülnek neki.
A rejtőzködő Isten (Deus Absconditus) katolikus értelmezése:
Az isteni titok és kinyilatkoztatás viszonya Izajás 45:15 és Róma 1:19–20 fényében
A keresztény teológia egyik legmélyebb, legmisztikusabb, ugyanakkor legégetőbb kérdése az, hogy Isten miért és hogyan marad rejtve az emberi szem elől. A Deus absconditus, azaz „a rejtőzködő Isten” fogalma ezt a titokzatosságot fejezi ki. A latin kifejezés az Izajás prófétánál található: „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izrael Istene, szabadító!” (Iz 45,15), melyet a Római levél „Ami ugyanis megismerhető Istenből, az világos előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra… Isten örök hatalma és istensége… világosan felismerhetők alkotásain keresztül” (Róm 1,19–20) szavaival feszültségbe állíthatunk. A keresztény hagyományban ez a feszültség nem megoldhatatlan ellentmondás, hanem a hit paradoxonának egyik legfontosabb kiindulópontja, amelyben a katolikus teológia Isten rejtőzködését és önkinyilatkoztatását egyszerre gondolja el.
I. A Deus absconditus fogalmának teológiai gyökerei
A Deus absconditus gondolata a Szentírásban gyökerezik, különösen az Ószövetségben. Izajás próféta kijelentése Isten elrejtőzéséről – „Vere tu es Deus absconditus” – nemcsak a nép szenvedésének idején tapasztalt isteni hallgatásra utal, hanem arra is, hogy Isten valósága önmagában meghaladja az emberi értelem és tapasztalás képességét.
Az egyházatyák, különösen Lactantius és Szent Ágoston, ezt a felfogást a filozófia és kinyilatkoztatás viszonyába helyezik. Lactantius így ír: „Isten a bolondság leplébe rejti a bölcsesség kincsét…”, utalva arra, hogy az isteni igazság a világ szemében sokszor esztelenségnek tűnik. Ágoston pedig hangsúlyozza, hogy Isten láthatatlan dolgai világosan felismerhetők a teremtett világban – de ez az értelem világossága csak akkor nyílik meg, ha a lélek nyitott a kegyelemre.
A Deus absconditus ugyanakkor nem csupán filozófiai tétel, hanem személyes lelki tapasztalat is. A rejtőzködő Isten az, akit a hívő keres, de gyakran csak a szenvedés, a csönd és a „sötét éjszaka” tapasztalatában talál meg – ahogyan azt Pascal és a janzenisták is hangsúlyozták.
II. Isten rejtőzködése és kinyilatkoztatása: Izajás 45:15 és Róma 1:19–20
Izajás 45:15 misztikus sötétséggel burkolja Istent: egy rejtett Isten, aki megment, de nem mindig az emberi elvárások szerint. Ezzel szemben Pál apostol azt írja: „Ami ugyanis megismerhető Istenből, az világos előttük” – vagyis Isten önmagát láthatóvá tette a természetben, a teremtés rendjében.
A katolikus teológia ezt a kettősséget nem kizárásként, hanem kiegészítésként érti. Aquinói Szent Tamás szerint például az isteni természet lényege önmagában felfoghatatlan (apophatikus teológia), de Isten a világban és különösen a megtestesülésben mégis valóban kijelenti magát. Isten egyszerre absconditusésrevelatus. A világban nyomon követhetőek „ujjlenyomatai”, de ezek sosem fedik fel teljes valóságát.
III. A megtestesülés és a kereszt paradoxona: Deus absconditus et revelatus
A Deus absconditus fogalma teljes mélységében a kereszten nyilvánul meg. Isten legteljesebb önkinyilatkoztatása – Jézus Krisztus – egyben Isten legmélyebb elrejtőzése is. A kereszt a legnagyobb isteni kinyilatkoztatás, mégis sokak számára botrány és értelmetlenség. Isten elrejti szeretetét harag mögé, dicsőségét szenvedés mögé, isteni valóságát emberi test mögé. A kereszt a keresztény teológia központi paradoxona: ott, ahol Isten a leginkább elhagyottnak tűnik, ott van a legteljesebben jelen.
Blaise Pascal ezt a paradoxont a legmélyebben a szentségekben – különösen az Eucharisztiában – látja beteljesedni. Szerinte „a legrejtettebb isteni jelenlét a kenyér és bor színe alatt történik, az Oltáriszentségben”. Ez a „manna absconditum”, azaz a „rejtett manna” (vö. Jel 2,17), amelyben a hívő nem lát, de hisz, és ezáltal Istenhez kapcsolódik.
IV. Isten rejtőzködése az Újszövetség idején
Joggal tehető fel a kérdés: rejtőzködik-e Isten ma is, az Újszövetség idején, amikor Krisztus által megnyilatkozott?
A válasz katolikus teológiai szempontból ismét paradox: igen is, nem is. Az Újszövetségben Isten kinyilatkoztatása elérte tetőpontját: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9) – mondja Jézus. Ugyanakkor a feltámadott Krisztus nem marad láthatóan jelen a világban: mennybemenetele után a Szentlélek működésére bízza magát, és jelenlétét szentségekben, az egyház közösségében és a hit csendes tapasztalatában tárja fel.
Isten tehát továbbra is „elrejti” magát azok elől, akik a világ bölcsessége szerint keresik őt, és feltárja magát a gyermeklelkűeknek, az alázatosaknak. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét” – mondja Jézus (Mt 16,24). A kereszt: ez Isten „arca” ebben a világban.
V. A katolikus válasz: fides et ratio, kereszt és világosság
A Katolikus Egyház válasza Isten rejtettségére nem a racionalizálás (konkordizmus), de nem is a vak hit (fideizmus), hanem a fides et ratio, a hit és értelem egyensúlya, ahogyan azt a I. Vatikáni Zsinat is tanította. Az ember nem képes Isten lényegét felfogni, de képes elfogadni a kinyilatkoztatott igazságot, és képes felismerni a teremtett világban az isteni ujjlenyomatokat.
A Deus absconditus tehát nem Isten távollétét jelenti, hanem az isteni misztérium mélységét. Isten nem hiányzik, hanem meghalad. És meghív. A rejtőzködés nem elutasítás, hanem pedagógia: a hit útjára hívás. A kereszténység nem kínál mindenre logikai választ, de egy meghívást biztosan: „jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok… és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). És ebben a nyugalomban, a kereszt árnyékában, már nem rejtőzködik Isten, hanem jelen van – velünk, bennünk, értünk.
Zárszó
A Deus absconditus tehát nemcsak filozófiai vagy teológiai kérdés, hanem spirituális valóság is. Isten rejtett, mert szent; rejtett, mert szabad; rejtett, mert szeret. De ugyanakkor megmutatkozik a szenvedésben, az alázatban, a kereszten – és legteljesebben a szentségekben. A katolikus válasz nem az, hogy Istent látjuk – hanem az, hogy hisszük, hogy jelen van.
És e hitben – megértjük: „Vere tu es Deus absconditus… Deus Israel, salvator” – Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izrael Istene, szabadító.
" A kereszténység nem azt tanítja, hogy „minden másképp van”, hanem hogy van egy, örök igazság, amelyet Isten kijelentett, és amelyet az Egyház őriz változatlanul."
Jó lenne ebben hinni! Szerinted lehetséges ebben hinni még a "Fiducia supplicans" után is?
