Írod "Én úgy tudtam, hogy mindkét névben a régi germán Kunig-König-King "király" szó rejtőzik, és így midkettő jelentése: királynő"
Ez logikusan hangzik. Pontosan ezért kéne utánanézni, pl. hogy milyen más nemzeteknél létezik egyáltalán Kinga név. Én úgy emlékszem, több magyar király-nevet a köz-emlékezet felületes hasonlóságok alapján itélt meg régebben (pl. Béla-fehér, Gyula-Julius, Sólom-Salamon), és érdekelne, hogy Kingával vajon pontosan mi a helyzet.
A web-en nem látom ezt a nevet csak magyar és lengyel web oldalakon (ez persze nem teljes statisztika)
Persze! Illetve az Antarktiszon lehet, hogy meg nem voltak, bar lehet, hogy majd Weddellrol, vagy Rossrol kiderul a magyar szarmazas. Egyebkent a skotokrol ket dolog:
- A kapolnaban sajnos semmifele emlites nincs Margit magyar szarmazasarol. (Gondolom az oldalag miatt.)
- Valamelyik skot klan (tan az Andrews?) allitolag a Margittal egyutt erkezett magyar nemesektol szarmaztatja magat.
Ha valakinek megvan otthon a Panorama zsebutikonyvek Skocia kotete, abban azt hiszem benne van.
Csokis
Edinburgh, 1999. június 23. (MTI) - A skót felföld robosztus várai, erődítményei
között szerényen búvik meg az edinburgh-i várban egy kicsiny kőkápolna, skóciai Szent
Margit kápolnája. A helybéliek azonban magyarországi Szent Margitként emlegetik
névadóját. Nem véletlenül: III. Malcolm skót király hitvese Árpád-házi oldalági
leszármazott volt.
Malcolm király révén, akinek szerepe Skócia történetében államalapító Szent István
királyunkéval vetekszik, a skótok körében jobban él Szent Margit legendája, mint a magyar
köztudatban. (Nem IV. Béla lányáról van szó - a szerk.)
A legnagyobb magyar király unokája volt - meséli a kápolna skótszoknyás őre. A legenda
szerint Margit 1065-ben angol és magyar főrangú urak kíséretében utazva az Északi-tengeren
hajótörést szenvedett Skócia partjainál. III. Malcolm skót király ekkor ismerte meg Margit
hercegnőt, akit később feleségül vett. A kimagaslóan nagy tudású, nyitott szellemű magyar
hercegnő Skócia királynéjaként az itteni történelem egyik legkiemelkedőbb alakjává vált.
A történészek szerint házasságkötése, a hercegnő megértést, békességet és szeretet hirdető
személyisége nemcsak jelképesen egyesítette az angolszász és a skót uralkodóházat. III. Malcolm
uralkodása idején hatalmas gazdasági, kulturális fejlődés ment végbe Skóciában, az akkori királyi
székhely, Dunfermline a kultúra, a tudomány központjává vált- részben Margitnak köszönhetően.
Bár halála után a dunfermline-i apátságban temették el, az edinbugh-i várban lévő Szent
Margit kápolnában szorgos női kezek gondoskodnak arról, hogy mindig friss virág őrizze 900 éve
elhunyt királynéjuk emlékét, a magyar-angol-skót kapcsolatok szimbólumát.
Sajnos nem tudod, hogy milyen veszélyes húrokat kezdesz el pengetni. Mivel hogy itt most nagyon sok boldogtalan Kinga van, ezért majd hozzád fogom majd küldeni őket, hogy megvigasztalódjanak. Remélem bírod majd szusszal.
Én persze értem a kérdés politikai aktualitását.
Egy Kinga, két Kinga, száz Kinga óh,
Megfogta az ici-pici ….
azon ne múljék: nagyon szívesen. Link az előző; ezexerint még te se nézted meg. Így linkeskedjen az embörfia... :)
**********************************************************************************
ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN
Június 15.
* 1235. v. 1239.
+ Gnieznó, 1298. június 11.
Árpádházi Boldog Jolán királyi és szent család sarja. Apja IV. Béla,
anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária.
Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nôvére
Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és
Boldog Szalóme.
A szülôi házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik
a tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nôvére, Kinga,
Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű
nôvérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nô eszményét.
1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek,
Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illetett. A krakkói
székesegyházban tartott esküvôi szertartás után a fiatal pár a férj
hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött.
Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása,
hanem erényei szerint is királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére,
hogy úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, tudván, hogy
,,a férfi éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak'' (Ef
5,22). Véleményét, akaratát soha nem akarta ráerôszakolni urára. Nem
vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor a rossz tanácsadók
férjét ellene és az Egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt.
Isten pedig -- aki csak azért engedte meg egy idôre férje
elhidegülését, hogy próbára tegye és megtisztítsa szeretetét -- amikor
a hamis tanácsadók gonoszságára fény derült, kétszeresen visszaadott
neki mindent: ura szeretetét, tiszteletét, elismerését.
Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, Erzsébet) nevelése
mellett állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek.
Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a
betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet
példája szerint.
Abban a nyughatatlan korban a lengyel fejedelem sokszor volt
kénytelen harcba indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán
ilyenkor megsokszorozta imádságait; férje-ura testi és lelki épségéért
egyaránt könyörgött. Nemcsak azt kérte Istentôl, hogy hozza haza
hitvesét és gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is ôrizze
meg férje szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától, hogy csak
hazája java vezesse. S amikor Boleszláv az egyik csatából halálos
sebbel tért vissza, Jolán -- éjjel és nappal el nem távozva a
betegágytól -- egyszerre tartotta önmagában is, és férjében is a
reményt, s készítette hitvesét az elköltözésre, arra ,,a kis idôre''
amíg nem látják egymást (Jn 16,16).
1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az
Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához.
Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nôvér az
ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen
Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a
gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnôvé választották, de
úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt
szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki
gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így
halála napját is elôre megmondta.
Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában
temették el. Tisztelete a halála után azonnal megindult, sírját
zarándokok látogatták, és sokan nyertek rendkívüli kegyelmeket.
Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó 1827. szeptember 22-
én engedélyezte ünnepét a konventuális minoriták és a klarisszák
számára. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra.
*
Mindenható, örök Isten,
ki Boldog Jolánt irgalmasan megóvtad attól,
hogy foglyul ejtse a világ és a gazdagság,
és megszerettetted vele Fiad keresztjét
és az önmegtagadást,
kérünk, érdemeiért és közbenjárására add meg,
hogy merjük elveszíteni a földieket,
és ôszinte szívvel keressük a mennyek országát!
Ha valaki az esztergomi székesegyházban jár, és megáll a kupola alatt, a főoltárral szemben, akkor a jobb oldali oltár előtt két fehér márvány szobor található. Azé a két lánytestvéré, akik lengyel férjet kaptak, és akiket boldoggá avattak. Kingát már ismerjük, de érdemes lenne Jolantát is, akinek Ájtatos Boleszláv kaliszi (ejtsd: kálisi) herceg volt a férje.
Talán Trebitsch az ő életét is idemásolja nekünk.
Ha már megemlítettem a jegyajándékba adott sóbányászokat, akkor érdemes tovább menni a témában.
Talán kevesen olvastak, vagy tanultak arról, hogy az Árpád-ház hercegnői milyen értékes kelengyét kaptak házasságkötésükkor. Kiemelkedett ezen belül is az ékszerek száma és szépsége. Ezeken (illetőleg a megmaradt darabokon) lehet talán leginkább tanulmányozni azt a sodrony-zománc technikát, amely a középkori magyar ötvösművészet nemzeti sajátossággá fejlesztett díszítő eljárása volt. És eljutott ez mindenhova, ahová a magyar középkori állam, és művészete kisugárzott. Az egyik ilyen hely Krakkó volt.
A nagynéni, Erzsébet élete jobban feldolgozott, és ismert, hogy amikor megérkezett Thüringiába, mindenki elámult a vele küldött ajándék gazdagsága, szépsége láttán.
A IV. Béla két lányával Lengyelországba érkezett ötvös tárgyak egy részét azonosítani lehet. Mint az a két diadémot, amikből a krakkói székesegyház aranykeresztje készült, és a Szent-Zsigmond hermát díszítő korona. (sajnos nincs scannerem.) A legújabb kutatás szerint (Kovács Évaa: Über einige Probleme des Krakauer Kronenkreuzes Actaa Historae Artium 1971.) a keresztet alkotó egyik korona Kingáé, a másik Jolantáé volt. (Úgy képzeljétek, hogy az egyik korona pántja adja a kereszt egyik, a másik pedig a másik szárát. Jól megkülönböztethető, hogy két külön koronáról van szó.) A hermát díszítő korona pedig feltehetően Jolantáé volt, mivel unokája, Nagy Kázmér ajándékozta a plocki székesegyháznak. (A herma lengyel munka.) Ezek az úgynevezett esküvői koronák voltak, amelyek meglétéről írásos dokumentum is van.
A Kinga nászajándék java része a tatárok elleni védekezésre áldoztatott. Néhány darabja (egy achát kanál aranyozott ezüst nyéllel és foglalattal, egy násfa, egy gyűrű, egy tőr foglalata, egy ereklyetartó - bár némelyiket későbbinek gyanítják egyes kutatók) pedig az ószandeczi (Stary Sacz ejtsd: sztári szoncs) kolostorban található.
Ha valaki pedig ellátogat a czestohowai (csensztohova) jasna górai (jászná gúrá) pálos kolostorba, ott lépten-nyomon magyar művészeti és történelmi emlékekbe botlik. Tudniillik több maradt meg ott a lengyel-magyar kapcsolatok tárgyi emlékeiből, mint nálunk, lévén a török nem jutott el odáig.
Azért is érdekes ez a kor, az Árpádok és Anjuk valamint a Piast-ház (Pjászt) kapcsolattörténete, mert akkor még a két ország fejlettsége és társadalma nem csak egymáshoz volt igen hasonló, hanem többé-kevésbé megfelelt az akkori Európa fejlettségi állapotának. (Vagyis az akkori "lemaradás" jóval kisebb volt a mainál.)
Ami Kinga ottani nevét illeti, a lengyelek is Kingának nevezik gyakorta. A nálam levő 1973-as kiadású Slownik historii Polski is Kinga név alatt tárgyalja személyét.
Kösz az infot. Nekem az volt a furcsa, hogy a Kinga sokkal rövidebb és hangzásra is más, mint a Kunigunda. Talán lehetett valami közbensö germán alak, amit átvettünk. Ez pusztán kiváncsiság. És a Kinga tényleg nagyon szép név.
Kedves rezsö!
Kösz az indikációt, sajnos nem ismerem hontalant - majd alkalomadtán más nyelvésznél érdeklödöm.
A történelem értelmezéséröl szivesen vennék részt beszélgetésben, de gondolom, a továbi vita nem férne bele ebbe a topikba.
Hitetlenek Tamása, azt írod:
"Semmi bajom nem lett volna a szent kreálással, ha a Vatikán pozitiv példa gyanánt ismert és követhetö életvezetésü személyt tüntetett volna ki, de igy tulságosan is kilóg a lóláb."
Igazad van! Én pl. II. János Pált javasoltam volna. Így biztosan nem kerülnek a képbe semmilyen kilógó lóalkatrészek, mert nem vagyok lengyel (vagy legalábbis csak nyomelemekben), nem vagyok és lehetek pápa, sőt még csak katolikus sem vagyok, viszont számomra ő egy "pozitív példa gyanánt ismert és követhető életvezetésű személy".
Kingát viszont egyáltalán nem ismerem,- csak most, hogy olvastam rémlett fel, hogy valahavolt olvasmányaimban esett néhány szó róla, de mivel számomra semmit nem jelentett, nem is jegyeztem meg,- és az életvezetése bizonyos momentumaival osztán végképp nem bírnék azonosulni, nemcsak azért, mert már késő.
De,- azon felül, hogy a szentté avatás a katolicizmus és a Vatikán belügye,- miért kellene Európa egyik legerősebb katolikus közösségének büntiben lennie addig, amíg a pápa lengyel és dél-amerikai új szenteket magasztalnia, amikor a helyiérdekű még boldog minőségében is közelebb áll hozzá.
Ráadásul, ahogy elnéztem a dolgot, ez ama ritka események egyike volt széthúzós korunkban és térségünkben, ahol a székely kapu jól megvolt magyar-lengyel-litván társaságban . Nem egy hátrány, hogy közös történelmünkben valaki talált egy pontot,- ha mégoly kicsit is,- amelyre mindannyian jó érzéssel tekintenek, amely összefog és nem elhatárol.
Amúgy, sok elfogadhatatlan dolog van számomra a katolicizmusban, de még soha hívő katolikust nem hallottam azzal büszkélkedni, hogy az ő nemzetének több szentje van, mint a másiknak, vagy azon sírt volna, hogy bezzeg már megint egy másik nemzetbelit avattak szentté.
Ja, az utolsó előtti bekezdésből talán azt is sejtheted, hogy szerintem ez a topik pont jó helyen van a politikában.
Sebaj, biztos lesz még olyan is, amiben egyetértünk:-))
A vitában fogást kellene találni egymáson, akkor nem gerjednének az indulatok. Az állítások elcsúsznak egymás mellett.
Ha jól értem, Hitetlen azt mondja, próbáljuk meg reálisan szemlélni a történelmet, hogy tanulni lehessen belőle - ne csináljunk szenteket, mert róluk is kiderülhet az ellenkezője is.
Rezsőnek az a kifogása, hogy a boldoggá avatásról, Kingáról miért nem írtak többet, miért nem tudunk többet, szerinte ez hasznos lenne. Keressük és terjesszük a történelemből a dicsőségeset, szemérmesen halgassunk a "fekete foltokról". (Mert hogy vannak, azt ő sem tagadja.)
Ha igaz ez a sarkítás, akkor így talán indulat nélkül is lehet csatlakozni valamelyikhez. Én inkább Hitetlenhez húzok, mert tényleg nem helyeslem az utólagos példaképállítást, főleg úgy, hogy a példájuknak nincs jelenértéke.
Kedves rezsö, üdvözlet. Megpróbáltam megnézni a Kinga versus Kunigunda kérdést, de a Révai csak annyit ír, hogy Kinga vagy Kunigunda, tehát nem ír magáról a névrol semmit. Nem tudtál meg valamit a név etimológiájáról? (vagy elnéztem, és válaszoltál már..). Nekem nem tunik plauzibilisnek, hogy a Kinga a Kunigunda magyar kiejtési formája lehetne.
Nem értem a néha neki-neki lendülő indulatokat az ügyben. Alapvetően nem teljesen mindegy számunkra a dolog?
Volt valaki, aki tett valamit egy népért/országért(/világért) és őt most elismerik érte. Az egyház így ismer el, hogy szentté/boldoggá avat. Ha még élne akkor a kormánytól valószínűleg megkapná a megfelelő politikai kitüntetést. Akkor is fújolnának akik azt teszik?
Különben meg: ízlések és pofonok. Sokkal kevésbé zavar ha valakit halála után kb. 700 évvel szentté avatnak, mint ha még életében elkezdik isteníteni.
Bocsáss meg kedves dekóder, hogy a te megjegyzésed apropóján, de hát bizonyos személyekkel nincs kedvem párbeszédbe bonyolódni...
Viszont a téma elvileg nagyon fontos.
Szóval a történelem sem ilyen, sem olyan. A történelem van. Történik. (történt) Vagy tudjuk valamennyire reprodukálni, vagy nem. (többnyire nem) Teljeséggel, a maga komlexitásában nemhogy a valaha voltakat, de a jelenleg folyó eseményeket sem tudjuk (tudtuk) átlátni soha.
A történelemtudomány célja első fokon a reprodukálás. Aztán lehet más - a jelnből fakadó - cél is. Ismert ez az ókortól (historia est magistra vitae) a marxismusig, amelyik mindenképpen törvényszerűségeket szeretett volna kimutatni, és ezzel igazolni a ...
A történelem feldolgozások általában teleologikusak, és átideologizáltak voltak. Ma is. Gondoljunk például a nem régi, " a történelem vége" elméletre. Vagy a ma divatos "kultúrák harca" megközelítésre.
Tényleg sok nép a dicsőséget igyekszik kimutatni, megragadni belőle. De hát ez természetes. Ki keresi saját családja történetében a fekete foltokat, ki terjeszti azokat? Azt, hogy a nagymama félrelépett, a nagybácsi meg sikkasztott.
Talán egy kivétel van. Sehol a világon nincs olyan erős pozíciója annak, hogy a történelmet saját népének a pocskondiázására "használja", mint nálunk.
Éppen emiatt nem voltam hajlandó tanítani anno. És ennek a jele például, hogy amikor hajdani királyi családunk egy újabb tagját avatják szentté, ezt arra használja valaki, hogy erre a családra tegyen negatív megjegyzéseket. (Egyébként ritka tehetséges társaság volt.) Vagy amikor Szent (I.) István kegyetlenkedéseire tesz megjegyzéseket valaki, és amikor kérem hogy igazolja állítását, akkor belinkeli a Sulinetet…
A magyarral párhuzamosan nézni szoktam a német híradókat is. Kétszer-háromszor annyit foglalkoztak Kinga szentté avatásával, mint a magyar (?) közszolgálat.
Tanításunk és médiánk "eredménye" a hasonló megjegyzésekből látható…
Kedves HitetlenTamaska, mi kozod van ahhoz, hogy a katolikus egyhaz kit avat szentte?
sotetbunkokerdojelbacsi
Ps: velemenyed lehet, de ertelmetlen dolog masok erzeseit feleslegesen megbantani.Pl. ha esetleg azt irod, hogy szerinted ez politikai dontes volt, talan kevesebben sertodnek meg, es ugyanazt mondtad...
szalonna
Furcsa gusztusod van. Ritka ronda, saját rokonait pusztító nemzetség volt.
Tudom, a korszellem, de akkor is.
Természetesen tisztelet a kivételnek.
A történelem nem arra való, hogy büszkeséget meritsünk belöle, hanem arra, hogy próbáljunk olyan csapdákat elkerülni, amikkel naponta uj formában találkozunk.
Írod: "Ezzel is kiélezve azt a mindenfajata katolicizmustol idegen kérdést, hogy melyik nemzetnek van több szentje. ( Már ezen a topicon is megindult a méltatlan dicsekvés)".