Csak azért írok, hogy elmeséljem Nektek, hogy részemről most már nem aktuális a topic. Miután a nyár folyamán a Valival való kapcsolatomban a haldoklás soha nem látott mértékeket öltött, aug végefelé kimondtuk a boldogító nemet. Ezúttal mondjuk ő mondta ki, mert rájött, hogy még ismerkedni, meg élni szeretne és hát ott van a mikike is, akibe valszeg beleesett... Azóta én nagyon jól érzem magam, mert nincs meg a stressz, de ugyanannyit hallok felöle, ritkán ír, néha felhív. Mert közben kiderült, hogy ezt ő nem egészen így képzelte el, azaz Velem jobb volt:) Mondtam erre, hogy késő bánat... Úgy tűnik, hogy személyes sértésnek vette, hogy most sokkal jobb a közérzetem, mint az utolsó bő fél évben, amikor Vele voltam. Aztán tegnap voltam az Irigy Hónaljmirigy koncertjén és ott sikerült megismerkednem egy nagyon aranyos leányzóval (ejtsd: Ági). Úgy néz ki, hogy a hazakísérése közben nem basztam el semmit, ugyanis csütörtökre megbeszéltünk egy mozit. Tegnap este írtam Neki, hogy várom a csütörtököt, ma reggel visszaírt, hogy Ő is nagyon várja:)
Summa summarum: nagyon szépen köszönöm a támogatásotokat és segítségeteket a nehéz időkben, szerencsére nem úgy történtek a dolgok, mint azt mondjuk egy jó fél éve szerettem volna.
Azért majd még néha-néha benézek, hátha van vmi érdekes, de Ti is írhattok ám!
Kedves SQS, először is gratula a megérésedhez!
1ébként úgy értettem, hogy kvázi a Te jóvoltodból az "áru" már nincs többé "eredeti állapotában", hanem "használt", tehát akkor most már vedd is meg/el!
Rosszmájúságom újabb bizonyítéka: Te lehet, hogy koppkoppolsz, de én ismerek olyan pasit (most kb. 45 éves), aki Hozzád hasonlóan 20 éves kora körül találkozgatott hébe-hóba egy csinos ifjú hajadonnal és egyszer csak meglepődve vette tudomásul, hogy az anyósjelöltje, aki addig egy kanál vízben megfojtotta volna, egyszerre kedves lett hozzá. Pár hónap múlva már nem lehetett titkolni, hogy itt bizony utód lesz. Szegény srác ab start elfogadta, hogy itt valszeg ő lehet a ludas, de még nem akart volna házasodni. A leányka szülőfalujából való pár "rokon fiatalember" erre diszkréten késeléssel fenyegette meg, majd jól elverték, hogy megemlegesse a napot, amikor nem akarta elvenni az ő kedves "unokahúgukat". Summa summárum, eskembeskem megesett. Azóta eltelt 25 év, az akkori magzat régen nagykorú. 5 éves volt, amikor a szülők elváltak, 24 éves koráig tanult, míg tavaly az orvosi diplomáját meg nem kapta. Pasikánk 19 éven át fizette a gyerektartást jámborul.
Nemrégiben felmerült a gyerekben, hogy mivel mindkét részről fokozott a családban a trombózisra való hajlam (nagyszülőkön már ki is jött), ezért érdemes lenne elmennie genetikai vizsgálatra, hogy kiderítse, ő milyen fokban örökölte, ha egyáltalán. Sőt, a már amúgy is kissé túlsúlyos és hypertóniás apukát is rábeszélte a vizsgálatra. Khmmm.
Kiderült, hogy nem vér szerinti rokonok...
Remélem, nem ez a Te eseted, de azért nem árt tudni, hogy ilyen is van...
Ilyesmire gondoltam, hogy: Köszönöm, hogy meglátogatott bennünket, nagyon jól estett nekem is, a családunknak is... mittudomén, hogy láthassa, értékelitek az igyekezetét.
Halihó!
Ugye kellőképpen értékelitek a mama igyekezetét? Egy kis pozitív megerősítésre gondolok. Bár ahogyan eddig megismertelek, feleslegesen aggódom emiatt, eddig is figyelmes voltál.
Nagyon örülök, hogy megváltozott a hozzáállása! Előbb-utóbb Valinak is több ideje lesz, és akkor több időtök lesz egymásra is. Továbbra is drukkolok nektek!
Nem, már nem tiltakozik. Úgy néz ki, hogy tényleg jobb belátásra tért:)
Ami a találkozásokat illeti... :( Engedély volna, de Valinak nincs ideje:'( Mielőtt feljöttek volna, több mint egy hónapig nem láttuk egymást és most se tudtunk ugye igazán együtt lenni:( A rendeződés módját nem tudom... Egyszerre csak megváltozott és kész:)
Ezexerint "viselkedett" A Mama... Nálunk utoljára egy éve volt az anyósom, akkor is úgy lépte át a küszöböt, hogy legkedvesebb kisfia azzal osztotta ki előtte, hogy ha ki meri nyitni a száját, akkor ő fogja innen kivágni...:-o
Hogy telik a nyaratok? :)
Csak azért írok, mert úgy érzem, hogy meg kell osztanom Veletek azt a hírt, hogy a drága Mama ma volt itt fent nálunk vendégségben. És minden rendben ment:)
Teljesen megértem az érzéseidet. Egy dolog, azonban biztos: akár együtt maradtok, akár nem, Valival nagyon jót tettél.
Sűrűn benézek ide, írj, ha van valami fejlemény!
Namármost lehet, hogy én vagyok a szemét, de én nem bírok hinni az anyjának:( Úgy indulok neki az egésznek, hogy egy próbát megér... Meg a másik probléma, hogy eléggé sikerült magamban lezárni ezt a dolgot. Tehát mindennek ideálisnak kellene lennie, hogy helyrejöjjenek a dolgok:( Egy picit rájöttem sajnos, hogy ez a nem-együttöltött idő megkoptatta érzéseimet:( Nagyon remélem, hogy a nyár alatt "helyrejövök" Lulusnak állítólag van valami óriási meglepije és én arra nagyon kiváncsi vagyok :)))
Ellened szól, hogy már a TV-ben is "hírbe hoztad", úgyhogy ez lesz a következő 5let...
Ezt nem egészen értem mostan...
Esetleg nem lehetne annak a leánykának nyugodtan leérettségiznie, aztán Pestiába jönnie egyetemi tanulmányok céljából? Hátha lenne végre időtök rendesen megismerni 1mást és felelősen dönteni szakításról vagy 1üttmaradásról...
Hát, igen. Az "Eltiltjuk a lyányt a fiútól, nehogy jól megismerhessék 1mást és a pasi még időben megpattanhasson" c. módszer néha nem gyün be. Oszt akkor van nagy jammerolás. Ellened szól, hogy már a TV-ben is "hírbe hoztad", úgyhogy ez lesz a következő 5let...
Esetleg nem lehetne annak a leánykának nyugodtan leérettségiznie, aztán Pestiába jönnie egyetemi tanulmányok céljából? Hátha lenne végre időtök rendesen megismerni 1mást és felelősen dönteni szakításról vagy 1üttmaradásról...
Soxeretettel:
b
Két napja besokalltam és úgy döntöttem, hogy szakítok Valival. Ez egész jól ment (mámrmint az én részemről), V természetesen eléggé kibukott. Kaptam a könyörgő SMSeket, néha szóban is próbálkozott, de hajt6atlan voltam. Erre ma, kb 1/2 órája felhívott a porhanyós és tulajdonképpen bocsánatot kért és megesküdött rá, mivehogy látta, hogy Valit ez mennyire megviselte, hogy mostantól nem szól bele a dolgainkba, feltéve hogy elöre tájékoztatjuk szándékainkról, tartózkodási helyünkről. Magyarán korrekt volt. Most ő kényszerült térdre és én irányítottam a beszélgetést:) Én egyenlőre köpni-nyelni nem tudok... :) Ti?
Mea culpa: "Mert benne élsz te minden félrecsúszott..." Ezt különösen nagy hiba volt rosszul idézni, bocs köb.
Amúgy pedig drukk, ami belefér, remélem, boldogok lesztek, különösen, ha az egy év után is ugyanígy fogtok érezni és gondolni mindent. Azért az jó teszt lesz, hogy SQS egy éven át minden csinos lányra úgy tekint-e majd, hogy szép, szép, de nem az igazi és V. is úgy fogja-e érezni az addig megismert pasikról, hogy azért SQS mellett elbújhatnak. A (mami által is) bemutatandó pasik pedig majd úgy járnak, mint ahogy annak idején az a szegény srác, aki apám legjobb barátjának a fia volt és akivel még haverságban is voltam. Szegény szüleim azt hitték, ez már elég is lesz ahhoz, hogy esetleg összeboronáljanak egy szépreményű fiatalemberrel... Úgyhogy meg is hívták egy délután szegényt. Én meg előző este átmentem vacsizni a nagynénémhez és jó előre megbeszéltem vele, hogy mi legyen a kaja. Csinált is egy egész nagy tepsivel, de neki csak egy tányérral jutott belőle, a többit mind én faltam fel. Másnap, közvetlenül a "jelölt" érkezése előtt megittam másfél liter kólát. Szegény srác szerintem azóta se hallott és szagolt egy délután alatt annyi kellemetlenséget. Hja, kérem, a sólet az sólet, pláne kólával...
Ja, és természetesen PINGYI-nek is igaza van a korszerűsödést illetően, mert azért nem gépiesen másolunk, csak akkor, ha reflexből csinálunk valamit. Épp csak nem tudom, hogy egy egyedül élő mama mellett mit lehet megtanulni azokból a trükkökből és módszerekből, amelyektől egy kapcsolat sok év után is működőképes marad... Néha a saját viselkedésem hatékonyságával kapcsolatban is komoly kételyeim vannak, pedig jó példából azért nagykanállal kaptam otthon. Persze, semmi sem lehetetlen, csak munkás dolog, úgyhogy hajrá, fiatalok!
Igazat adok abban, hogy az otthonról hozott példa sokat számít a későbbi párkapcsolatban, gyereknevelésben. Viszont nem törvényszerű, hogy ugyanúgy fog majd V. viszonyulni a gyerekeihez, mint az anyja. Azért az ember látja azt is, hogy a szülei szerinte miben hibáztak és azt megpróbálja másképp csinálni. Az én anyukám - szerintem jó anya volt - sosem kérte számon rajtam az iskolai tanulmányaimat, azt sem erőltette, amihez átlagon felüli tehetségem volt, hagyta, hogy ezügyben azt csináljak, amit akarok. Én látom, hogy ez nem jött be. Én mindennap tanulok a gyerekeimmel, számonkérem rajtuk az iskolai dolgokat és közösen keressük, miben a legtehetségesebbek. Én kamaszkoromra totál rossz tanuló és lógós lettem, pedig hidd el, nem vagyok hülye, a mai napig is szeretek tanulni. Csak némi szülői szigor és következetesség kellett volna, amit én megadok a gyerekeimnek.
Az én anyukámat többen is nevelték, cigányok között is nevelkedett, az anyja néha hónapokra egyedül hagyta a testvéreivel. Ő mégis tudta, mit kell tennie a gyermekével - kivéve a tanulás számonkérését.
Tehát jó esély van arra, hogy V. is emlékezni fog majd, neki milyen szörnyű volt az anyja elnyomása, és nem fogja ezt alkalmazni sem a gyermekein, sem a férjén.
Én ismerek egy másik mondást, nézd meg a jövendőbelidet, hogyan viselkedik a szüleivel, mert pár év múlva veled is így fog viselkedni, Szvsz ez jobban bejön. Tehát nagy a valószínűsége, hoyg V. a férjével sem fog túlzottan ellenkezni, ha nem kényszerítik ugyanilyen elnyomás alá.
Talán az lesz a legjobb, ha ide válaszolok a kérdésekre:
"1.) Szerinted mennyi a valószínűsége annak, hogy ha valaki nagyon 1edül érzi magát és találomra Lkezd SMS-ezni, akkor csak egyetlen számra fog írni és az pont a Tiéd lesz? (Ennyit a vow, de baromira sorsszerű és állatira bejött és Isten keze van benne, de tutira című minősítésekről, ami a megismerkedést illeti.)"
Ez iszonyú valószintűtlen, igaz. De ha az esélye 1:10000-hez, akkor Ő volt az az egy. Akkoriban még nagyon felelötlen volt, amibe belefér a felezővonalon való 4kézláb mászkálás, csak úgy, mint ez a lőjjünk-bele-a-nagyvilágba-egy-SMSt is. És ez csak véletlen lehetett (vagy direkt írta be az xxxxxxx-s számot, csak nem tudta, hogy az enyém), mert 1xŰen nem szerezhette meg a számom sehonnan se, mellesleg azért, mert anyám telefonja volt még akkoriban.
"2.) Szerinted, ha nem így találkozol vele, hanem 1 buliban, ahol sok más csinos, kedves, humoros lány is van, akikkel összehasonlítható, akkor is biztosan őbelé esel bele? (Tarkusék ugyanis így találkoztak, vagyis szabadon választhattak...)"
Természetesen nem, de ennek is megvan az esélye. Persze ez nagyrészt a kínálattól is függött volna. De ilyenen szerintem hülyeség gondolkodni, hogy mi lett volna, ha... Így törpént és kész.
"3.) A szabad választást illeti a következő kérdés is: ha V. itt lakna a szomszéd utcában és nem tiltaná Tőled a kutya se és annyit találkozhatnátok, amennyit csak akartok, biztos, hogy nem untál volna már rá?"
Szerintem nem. De persze ez se biztos és ez is olyan mi lett volna, ha. Az előző barátnőmmel mindenesetre bő egy évet voltam együtt úgy, hogy minden nap minimum 6-7 órát együtt voltunk és nem untam meg.
"4.) Ha az előbbivel kapcsolatban akár csak egy szikra kétely is volt Benned, mielőtt rávágtad a NEM-et, akkor mondd, teljesen kizárt az, hogy épp a mama megtörhetetlen(nek látszó) ellenkezése és teljesen agyatlan viselkedése az, ami Téged állandó intellektuális harckészültségben tart? Nem lehet, hogy pusztán önérzetből és már csak észbéli képességeid magasabb rendű volta miatt sem vagy hajlandó vesztesen elhagyni a terepet azzal, hogy "Lám, még arra is képtelen voltam, hogy egy bugyuta vénasszonyt jobb belátásra térítsek?""
Nem volt kétely a válasznál, de azért válaszolok erre is. Nem. Utálok vitatkozni. Ha látom, hogy valaki reménytelen eset és még hülye is mellé, hagyom a 3,14csába. Én azért tartom magam "intellektuális harckészültésgben", mert nekem kell ez a Nő! :)
"(Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog számodra néha már inkább a néni legyőzéséről szól, nem arról, hogy mennyire imádod a leányát, bocs.)"
Sajnos (neked igen, nekem nem) tévedsz. Nem érdekel az anyja meggyőződése. Anyám is ilyen, Vele kerülöm a konfliktust, ha mégis abba keverednék, mindent ráhagyok és aztán csinálom úgy, ahogy én gondolom. Az anyóskát azért nem hagym, mert őt nem lehet nyílvánosan megkerülni. Bár mostmár sajna sokkal óvatosabbnak kell lenni a secret találkákkal is, mert a műsor finoman szólva tönkreb@szta az inkognitónkat:/
"5.) Felkészültél arra, hogy ha pl. megszökteted, akkor előfordulhat, hogy pár év együttlét/házasság után mégis rájöttök, hogy mégsem egymással akarjátok leélni az életeteket (ahogy az az első szerelmeknél lenni szokott, és ne felejtsd el, hogy Tarkusék már más kapcsolatok tapasztalataival gazdagon ismerték fel, hogy ők csak 1mást akarják...), szóval akkor előáll a "De anyámtól elszakítottál, így most már miattad nincs senkim és szűz sem vagyok és öregebb is vagyok, van pofád itt hagyni ilyen egyedül?!" szindróma?"
Fel. Mondjuk nekem nem ez a 1st láv, de Nála ez természetesen meglehet. És ezen elég lenne akkor elgondolni, mert ha el is hagynám (de nem akarom), nem úgy tenném, hogy egyszerre csak bepakoltatom Vele a bőröndjét. Másrészt pedig az anyja szerintem visszafogadná, ha feltétlen engedelmességet fogad. Onnantól, huszonakárhány évesen az már tényleg az Ő harca...
"6.) És végül: Miért félsz annyira attól az 1 évtől?
(Tudod, nálunk nagy a család: hadifogság, ÁVO, hadd ne soroljam, mi minden disznóság miatt tűntek L férfiak a családunkból hosszabb-rövidebb időre vagy épp örökre. A nagyapám két legfiatalabb húgának a vőlegénye/férje soha nem jött haza a Don-kanyarból. Az asszonyok mégis várták őket, halálukig. Ha engem elszakítanának az Uramtól, esély nem lenne rá, hogy bárki labdába rúgjon, vagy ne várjak rá mindaddig, amíg holtan nem látom és meg nem fogom és meg nem érzem a hullamerevséget. Mert így van ez. A szerelemnél.)
Miért félsz annyira attól, hogy most esetleg le lehetne tesztelni, hogy tényleg nem tudtok 1más nélkül élni, vagy csak belehajszoltak Téged/Titeket ebbe a veszett küzdelembe, hogy addig se nyíljon ki a csipátok arra, hogy vajon tényleg milyenek is vagytok és tudtok-e együtt élni? Durván szólva: ha mindig csak a küzdelemre és a szerelmeskedésre hagynak nektek időt és arra is túl keveset, sose derül ki, hogy bírjátok-e egymás lábszagát."
Bírjuk:) Na de komolyra fordítva a szót: egyetértek Veled, de szerintem azért természetes, hogy próbálok alternatívát keresni. Ha úgy esik, akkor várni fogok, de szeretném, ha meg lehetne úgy oldani, hogy ne kelljen. Ez logikus, nem?
"7.) Ja, és van 1 mondás, amelyet eddig még mindig csak beigazolódni láttam: Nézd meg az anyját... Felkészültél arra, hogy 20 év múlva a saját feleségeddel újra meg kell majd vívnod ugyanezeket a küzdelmeket, csak akkor már ő lesz az anya szerepében, Te meg a gyerekeid felszabadításáért fogsz küzdeni? Ne érts félre, nem szándékosan, de így lesz. Én se értek egyet mindig anyámmal és mégis, amikor gyerekekkel vagyok, valahogy mintha valami rejtett magnóból szólna, az anyám szavait hallom, s az anyám hanghordozásával olvasom a mesét, az ő kezének a mozdulatával nyúlok a keresztlányom kezéért, mielőtt átmennénk az úton és látom a bal kezemen, hogy ugyanabban a szögben tartja pucoláskor a sárgarépát, mint az anyám keze, és ugyanazzal a mozdulattal, az ő mozdulatával teszem bele aztán a levesbe... "Mert benne vagy Te minden félrecsúszott nyakkendőmben..." Biztos, hogy felkészültél mindezekre?"
Na, rátapintottál arra a problémára, ami engem nagyon zaklat:) Ebben is igazad van, de SZVSZ figyelembe kell venni, hogy a jellemvonásokat nem kapjuk, oszt' van, hanem a környezetünk, az életvitelünk is formálja őket. Pláne, egy párkapcsolatban azért egymáshoz csiszolódnak az emberek. Én úgy érzem, hogy E. néne nem lenne ilyen, ha egy boldog családban élne, szerető férjjel és legalább még egy gyerekkel. Ő durván 17 éve egyedül állja a sarat, ki a hülye rokonokat és falubelieket. Szóval én bízok benne, ha harmonikus környezetet és életet tudok biztosítani V.-nak, akkor ezek a vonások rejtve maradnak és felszínen marad az a jóindulatú Tündér, ami most van és az anyjában is sikerült már 1 párszor felfedeznem.
Mellesleg már most hiányoznak egyes rémes rigolyái. Akkor rettenetesen felhúz vele, de utólag olyan cuki, amikor egy-egy bizonyos dolgon kiakad. Pl hogy folyó csapnál nenóm lehet fogat mosni:)
Summa SumQuiSum: Köszönöm észrevételeidet. Jó volt nagyobb csoportokként áttekinteni a problémákat. De nem sikerült eltántorítaniuk:)
Mindenesetre köszönjük a drukkolást, nagy szükségünk lesz rá! :)
Kedves SQS, nem is tudod, mekkora szerencséd van! :))
Tudod, az ilyen topickányokban előszeretettel játszom L az ördög ügyvédjének a szerepét és ezt most is meg fogom tenni. Félre ne érts, Nektek drukkolok, de rendíthetetlenül hiszek abban, hogy az Mbernek esze is van, nemcsak érzelmei és mindkettőt hagyni kell szóhoz jutni, mert különben csak rossz döntés születhet.
Kérlek, tégy fel magadnak pár kérdést és ha nem is itt a topicban, hanem csak a magad számára, de válaszolj rájuk őszintén. Hasznos lesz, megígérem.
1.) Szerinted mennyi a valószínűsége annak, hogy ha valaki nagyon 1edül érzi magát és találomra Lkezd SMS-ezni, akkor csak egyetlen számra fog írni és az pont a Tiéd lesz? (Ennyit a vow, de baromira sorsszerű és állatira bejött és Isten keze van benne, de tutira című minősítésekről, ami a megismerkedést illeti.)
2.) Szerinted, ha nem így találkozol vele, hanem 1 buliban, ahol sok más csinos, kedves, humoros lány is van, akikkel összehasonlítható, akkor is biztosan őbelé esel bele? (Tarkusék ugyanis így találkoztak, vagyis szabadon választhattak...)
3.) A szabad választást illeti a következő kérdés is: ha V. itt lakna a szomszéd utcában és nem tiltaná Tőled a kutya se és annyit találkozhatnátok, amennyit csak akartok, biztos, hogy nem untál volna már rá?
4.) Ha az előbbivel kapcsolatban akár csak egy szikra kétely is volt Benned, mielőtt rávágtad a NEM-et, akkor mondd, teljesen kizárt az, hogy épp a mama megtörhetetlen(nek látszó) ellenkezése és teljesen agyatlan viselkedése az, ami Téged állandó intellektuális harckészültségben tart? Nem lehet, hogy pusztán önérzetből és már csak észbéli képességeid magasabb rendű volta miatt sem vagy hajlandó vesztesen elhagyni a terepet azzal, hogy "Lám, még arra is képtelen voltam, hogy egy bugyuta vénasszonyt jobb belátásra térítsek?"
(Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog számodra néha már inkább a néni legyőzéséről szól, nem arról, hogy mennyire imádod a leányát, bocs.)
5.) Felkészültél arra, hogy ha pl. megszökteted, akkor előfordulhat, hogy pár év együttlét/házasság után mégis rájöttök, hogy mégsem egymással akarjátok leélni az életeteket (ahogy az az első szerelmeknél lenni szokott, és ne felejtsd el, hogy Tarkusék már más kapcsolatok tapasztalataival gazdagon ismerték fel, hogy ők csak 1mást akarják...), szóval akkor előáll a "De anyámtól elszakítottál, így most már miattad nincs senkim és szűz sem vagyok és öregebb is vagyok, van pofád itt hagyni ilyen egyedül?!" szindróma?
6.) És végül: Miért félsz annyira attól az 1 évtől?
(Tudod, nálunk nagy a család: hadifogság, ÁVO, hadd ne soroljam, mi minden disznóság miatt tűntek L férfiak a családunkból hosszabb-rövidebb időre vagy épp örökre. A nagyapám két legfiatalabb húgának a vőlegénye/férje soha nem jött haza a Don-kanyarból. Az asszonyok mégis várták őket, halálukig. Ha engem elszakítanának az Uramtól, esély nem lenne rá, hogy bárki labdába rúgjon, vagy ne várjak rá mindaddig, amíg holtan nem látom és meg nem fogom és meg nem érzem a hullamerevséget. Mert így van ez. A szerelemnél.)
Miért félsz annyira attól, hogy most esetleg le lehetne tesztelni, hogy tényleg nem tudtok 1más nélkül élni, vagy csak belehajszoltak Téged/Titeket ebbe a veszett küzdelembe, hogy addig se nyíljon ki a csipátok arra, hogy vajon tényleg milyenek is vagytok és tudtok-e együtt élni? Durván szólva: ha mindig csak a küzdelemre és a szerelmeskedésre hagynak nektek időt és arra is túl keveset, sose derül ki, hogy bírjátok-e egymás lábszagát.
7.) Ja, és van 1 mondás, amelyet eddig még mindig csak beigazolódni láttam: Nézd meg az anyját... Felkészültél arra, hogy 20 év múlva a saját feleségeddel újra meg kell majd vívnod ugyanezeket a küzdelmeket, csak akkor már ő lesz az anya szerepében, Te meg a gyerekeid felszabadításáért fogsz küzdeni? Ne érts félre, nem szándékosan, de így lesz. Én se értek egyet mindig anyámmal és mégis, amikor gyerekekkel vagyok, valahogy mintha valami rejtett magnóból szólna, az anyám szavait hallom, s az anyám hanghordozásával olvasom a mesét, az ő kezének a mozdulatával nyúlok a keresztlányom kezéért, mielőtt átmennénk az úton és látom a bal kezemen, hogy ugyanabban a szögben tartja pucoláskor a sárgarépát, mint az anyám keze, és ugyanazzal a mozdulattal, az ő mozdulatával teszem bele aztán a levesbe... "Mert benne vagy Te minden félrecsúszott nyakkendőmben..." Biztos, hogy felkészültél mindezekre?
Na, beszéltem V.-val és azt mondta nekem, hogy nem hagyhatja ott az eddigi életét, meg a suliját, barátnőit, kutyáját, stb. Azt mondja, hogy 1 évig valahogy tartjuk a kapcsolatot. De ez is abszurd, mert mobilról a számla miatt nem akar írni, gépről pedig nem szabad. És nem akar szembeszállni az anyjával. Bárhogyis agitáltam eddig az önvédelemre, nem :(((((((
Na, közben az Index drága is betett nekem, kitiltott (valszeg) az elöbbi csupanagybetüs SMS miatt:(
Kérdéseidre a válasz:
-talán, ha nekilátok, igen
-nem
-igen
-nem tudom, ez a kérdés a második válasza miatt nem jó:(
-egyikünk se
Ennek ellenére is, fogok Vele beszélni, aztán majd meglátjuk :(
Az OK, hogy csak 3 napig tart, de aztán jön az újabb és újabb 3 nap.
Az a gond, hogy se a bűnbánó hallgatás, se pedig az okos kérdések nem jönnek be, már próbáltuk, és E. néninek nem tűnik fel, illetve elsiklik felette, úgyhogy ez is egy hatástalan fegyver:(
A kérdések már elhagzottak. Válaszok:
1. -De, de Te is az vagy, ...meg mindenki, ...csak én nem.
1. -De, de elmúlt. (vagy nem válaszolt, hanemordibált tovább)
3. Ekkor jött az, hogy ő tudta, hogy a tanulás a legfőbb dolga! (És mi lett belöle?:))))) )
4. Úgytom 31-2. Szüzen férjhez... A 23 az elsö barátja volt, akivel jártak moziba, meg ilyenek.
A szószövés is nagyon nagy segítség, köszönjük szépen a tanácsaidat, ugyanis én szeretem, ha egy más szemszögből is látom az adott problémát. Ha arra kerülne sor, itt tudnánk lakni és mindenki szerettetel várná V.-t.
Szüleim: Elváltak. Apukám (nem vele lakok) tulajképp támogat, azt mondja, hogy az a lényeg, hogy nekem tetsszen. Őt ismerve számíthatok krízis esetén a segítségére. Anyukám (Finnországban) őrlődik, mert ugye a fia vagyok, de ő is csak egy hülye pedagógus:( Tehát igazat ad E-nek, meg nekem is, úgyhogy ő kilőve. Nagymamám (akivel élek) mindenben támogat. Valit imádja és Ő is viszont. Olyan anyós lenne belőle... :) Sajnálom, hogy nem az :( Tehát a végeredmény, hogy támogatnak, de erősen elgondolkodtatnának, mielött lépek. De bárhogy döntök, segítenek.
