A párommal 6 éve ismerkedtem meg, jövő héten lesz az esküvőnk. Kettőnk közül én vagyok diplomás, amikor összebútoroztunk, neki "csak" szakmája volt, igaz, abból rögtön 4. Szerintem remekül kiegészítjük egymást: én elméleti ember vagyok, ő inkább gyakorlatias.
És ne gondoljátok, hogy visszahúz. Ő az, aki seggberúg, amikor a púpom teli van, és leülnék mint az iszap, mert mellőle illik elmaradni.
Egyébként tavaly (35 évesen) leérettségizett, most főiskolára jár. Korábban nem volt rá se pénze, se ideje, most végre megengedheti magának.
Sajnálom azokat, akik papírok alapján kategorizálnak....
Egy id?ben magam is sokat gondolkodtam azon, vajon véletlen-e, hogy azok az emberek abban a bizonyos kisvárosban, ahol élek, mind tesznek valamit azért, hogy valamilyen diplomának nevezett papirt összeszedjenek. Ugyanakkor azt mindenképpen alá kell irnom, hogy az egyetemi képzés szinvonala messze alatta maradt annak, amit jómagam vártam, mikor kitöltöttem a jelentkezési lapot.
Alapvet?en az a véleményem, hogy az ember nem tagadhatja meg önmagát, a papir léte vagy nem léte miatt az lényeges emberi tulajdonságok nem változnak. A diplomás g?g ngem arra az els?s iskolásra emlékeztet, aki azt mondja az ovisoknak: "Én már iskolás vagyok."
Tudomásul kell(ene) venni, arra halad a világ, hogy egyre több fels?fokú végzettség? ember lesz, akár az Egyesült Államokban és nem a papir, mint tárgyiasult bizonyitéka a tudásnak, hanem az egyetem hirneve dönti majd el azt, ténylegesen mit is ér.
Igazából szerintem a magyar oktatási rendszer neveli belénk azt a g?göt, amellyel a többieket kezel(het)jük. Ráadásul a lexikális tudásra épül? rendszer alapvet?en hibás, hiszen ma már - piaci versenyhelyzetben - nem késziti fel arra a delikvenseket, hogy esetleg a jöv?ben más területen kellene helytállniuk.
Hella.
Azt hinné az ember, hogy az egyetemista az aki óckodik a szakmunkástól. Nos, én vagyok a példa, hogy ellenkezőleg. A szakmunkás srác akit kiszemeltem közölte, hogy "hülye egyetemistával" nem kezd, mert egyetemre csak az megy aki képtelen érettségi után egyből pénzt csinálni és élni. Ezért megy egyetemre. Ezek után nem tudom mit kezdjek a jogi diplomával majd...
SZVSZ, nem az IQ a lenyeg ( az IQ vajon mi?), mer vannak nagy lexikai tudassal rendelkezo szakbarbarok, akkikkel dogunalom a beszelgetes, meg persze van masik veglet is, de szerintem (szamomra) alapvetoen az a lenyeg, hogy az illeto erdeklodo legyen a vilag dolgai irant, minden IQ-s gyereknek lehet meg ujat mondani, es amikor egy ilyen magatol elszallt emberkenek ujat mondasz akkor derul ki az igazi enje: vagy aszt mondja " ezt nem tuttam,de csak azer mert nem is erdekel." vagy pedig" tok jo, minden nap tanul valamit az ember!" szerintem ez az ami igazan fontos, a 8 osztalyos emberkevel is jol el lehet beszelgetni, ha megvan benne az erdeklodes uj dolgok utan, es a diplomas is hulla unalom, ha csak hatarkeresletfuggvenyrol vagy a vasbeton szakadasi tulajdonsagairol lehet beszelgetni (diploma milyensegetol fuggoen). Ami ehhez kapcsolodva meg fontos, hogy ez az erdeklodes csak akkor jo ha belulrol jon, en peldaul beszelgettem egy lannyal, aki vadul kerdezgetett, hogy a kottaban mit jelentenek a #-ek meg a b-k (merhogy elotte gitaroztam neki... :), eloszor orult a fejem, hogy jajj de jo, de asztan feltunt, hogy leszarja amirol beszelek, amitol hirtelen nagyon gusztustalannak ereztem az egeszet. Szoval nem az IQ hanem a vilagra valo nyitottsag ami lenyeg.
Nemtom mar ki irta, hogy komolyzene, irodalom, meg a vilag nagy kerdeseinek firtatasa a szuro. Ez igy szar szerintem, en peldaul megbuknek a komolyzenen, de az XX.sz-i (kortars) irodalomba is beletorne a bicskam, pedig most kedden ereccsegiztem (off: kituno lett :) on: szoval en ezen megbuknek, de ez nem tobb mint lexikai tudas, amit barmikor fel tudok venni. Ertsd: nagyszeruen el tudok beszelgetni olyan versekrol amiket az eletben nem olvastam, ha valamire akkor erre a magyar oktatasi rencer megtanit.IMHO
Úgy gondolom, hogy e témában egy, szerintem lényeges szempont nem lett megemlítve, mégpedig az, hogy diplomás és kevésbé képzett kapcsolata elméletben és gyakorlatban.
Azért jutott ez eszembe, mert én kizárólag elméletben gondoltam el egy ilyen kapcsolatot, hisz gyakorlati tapasztalatom nincs. Tehát, csak elméleti véleményt mondhattam. És elméletileg szerintem bárki, mindentől függetlenül kijöhet egymással. Mást mutat azonban a rideg magyar gyakorlat, ahol valóban ritka az, ha működik egy ilyen frigy. Ettől azonban meglátásom szerint, egyik állítás sem lesz igazabb a másiknál.
Ugyanis elsősorban nem a végzettség az oka ennek, hanem az illetők jelleme, melynek kialakulásában és ilyen-olyan változásaiban a tanultság hatása csak egy hatás a sok közül.
Szerintem az intelligencia es a kepzettseg altalaban osszefugg, de csak tavolrol. Ez azt jelenti, hogy a negy kepzettsegi fokbeli tavolsag szerintem egy hosszutavu kapcsolatban athidalhatatlan, es az ilyen kapcsolatok ritkak is. Ezzel szemben az egy-ket "fok" kulonbseg athidalhato problema.
Nem ertek egyet Joy-al abban, hogy ha a problema felmerul akkor az regen rossz. Szerintem eppenhogy az a jo, hogy errol a valoban letezo problemarol a felek tudjanak igy van eselyuk arra, hogy el tudjak intezni magukban es egymas kozt is a dolgot. A problema azert letezo, mert az emberek tele vannak eloiteletekkel stb. Aki tanul, az rengeteg energiat fektet egy bizonyos dologba, es ha a masik ezt abszolut nem tudja ertekelni, akkor annyira kulonboznek, hogy ezt mindenkeppen valamifele problemanak lehet tekinteni kettojuk kozt, es ezesetben szerintem nehez a megoldas. Ha elismeri, csak egyszeruen azt mondja, hogy ot ez akkor sem lelkesiti, neki ez nem valo, o masban, mashogy jobban tudja magat ervenyesiteni, akkor kisebb a gond.
A kerdes masreszt azzal is osszefugg szerintem, hogy a ket fel mennyire rabja az ossztarsadalmi eloiteleteknek, mennyire tudja ezektol fuggetleniteni magat. Ez egyebkent korantsem olyan konnyu, mint amilyennek latszik. Pl. az en csaladomban a tanulas mindenekelott valo dolog, es engem is erre neveltek -jo sok eloitelettel, amit meg is lehet esetleg erteni. De kesobb latnom kellett, hogy a vilag azert ennel bonyolultabb, es nem volt konnyu - lehet, hogy lehetetlen? - fuggetleniteni magam ettol az egyoldalu latasmodtol. Ez nem azt jelenti, hogy a tanulas, tudas nem jo, csak azt, hogy az embereket ezen egyetlen szempont alapjan nem lehet megitelni.
Amint gondolhatjatok mar, a problemat kozelrol ismerem. A megoldashoz engem a massag elfogadasa vitt kozelebb, ti. hogy nem mindenki a tanulasban a legsikeresebb, ergo nem feltetlen a szorgalmas iskolalatogatasban kell kitunnie, hanem amiben o jo, amiben sikere van, amitol kiegyensulyozottabb es elegedettebb lesz.
A muveltseggel kapcsolatban az a helyzet a mi esetunkben, hogy a paromat rengeteg dolog erdekli, mozi, konyvek, zene, stb., en sajnos ezekben messze lemaradok, pedig en leszek diplomas rovidesen.
Meg egy dolgot szeretnek kiemelni, azt amire Oborzil utalt, az ismerkedes kerdeset, csak mas szempontbol. Arra gondolok, hogy mi peldaul a parommal kozepiskolasan ismerkedtunk meg, bar mar akkor is latszottak kulonbsegek a tanulasrol valo elkepzeleseinkben. Az hogy vegig egyutt voltunk mikor a tovabbtanulasrol kellett donteni, felvetelizni, utana eveken at vizsgazni illetve dolgozni osszecsiszolt minket. Lehet, hogy ha ma ismerkedunk meg, mas lenne a hozzaallasunk, hiszen ismerjuk a buktatokat, sot valoszinuleg nem is talalkozunk. A problema sok fejtorest okozott, de azt hiszem minket sok mas szempont annyira osszefuz, hogy ezt is meg fogjuk oldani. Persze erre mondhatjatok, hogy majd kiderul.
Azt is lenyegesnek tartom, hogy az ember ne merevedjen bele soha egy helyzetbe, mert ha ot pl. egesz eleteben csak kek szemu emberek vettek korul, akkor egyreszt szegenyebb lesz rengeteg tapasztalattal, masresz tele lesz eloiteletekkel a barna, zold stb. szemuek irant, magyarul nyitottnak kell lenni! Tapasztalataim azt mutatjak, hogy mig az egyetemen csak a vizsgakrol, a palyazatokrol, a szakmai kerdesekrol sikerult az elmult evekben evfolyamtarsaimmal beszelgetni, addig az altalam ismert nem-diplomasokkal, rengeteg masrol is lehetett, beleertve olyan kerdeseket is amiken addig magam sem gondolkodtam. Ez persze mind-mind kivetel is lehet, es talan az is.
Mellesleg a kerdes aszerint is kulonbozik, ki a tanultabb, a ferfi vagy a no, de ez mar messze vezetne.
egy havernöm meg a barátja építkeznek, és éppen valami nagy melóba volt a lehendö ház ura, amikor valami fontosat meg kellett beszélni, szóval fogta magát és bement a lányhoz annak munkahelyére, ahol aztán megbeszélték, hogy s mint legyenek a dógok...
eközben a srác úgy festett kb mint a zöldfülü paintball versenyzö egy összevont agresszív offenzívát követöleg, magyarán csupa festék volt, na.
a látogatás után a havernömhöz odament az egyik kolleganöje és aszonta, jaj de aranyos volt, visszaadtad a hitem, hogy a romantika átível a társadalmi rétegek között tátongó szakadék fölött, meg hasonlók, merugye aszitte, hogy a fiúka valami hót ácsállványozó...
ez így jópofa, azért mégiscsak tükröz valamilyen értékítéletet.
szerintem legalábbis dupla óvatosság kell a dologhoz, de kivihetö, csak a gyakorlatban nehezebb mint a júlia füzetben...
Ha jól értem, eladósorban lévő gyermeked van. Szóval mi egy szülő szempontja (mi alapján ítéli meg) gyermeke választottját? Fontos az isolázottsága, vagy lényegesebb a modora, neveltetése?
Szabad-e a saját gyerekedhez hasonlítani?
Én nem mondtam, hogy ez általános, de ettől függetlenül ágyba én csak ismerkedés után megyek (ciki lenne utána bemutatkozni, nem?).
Ami meg a szerelmet illeti, én nem hiszek az első látásra szerelemben Pontosabban lehet, hogy van ilyen, de engem jó messzire elkerült, az egyszer biztos. Nekem minimum egy hónap kell ahhoz, hogy a szerelem kialakuljon bennem. Tudom, hogy földhözragadt vagyok, és azt sem mondom, hogy ez minden esetben jó. Hidd el, néha szeretnék bedőlni közhelyeknek.
Üdv:
Bluebird
P.s.:A költők nem az én földhözragadt világomról írnak, abban nincs semmi költői.Másrészt inkább a világnézeti vita, mint a fal felé fordulás...
Na akkor gyakorlati tapasztalatok: természetesen az emberben megszólal a szülői én, amikor (természetesen nem azonnal, csak amikor a beszélgetés már odáig jutott) kiderül, hogy a szimpatikus fiatalembernek (aki egyébként természetesen nem szimpatikus fiatalembernek indul, csak később vonja magára a figyelmet) mi a végzettsége. Ez dolgozik egy ideig, majd kiderül, le tudod-e ezt győzni. Le.
Aztán jó sokat tanultok egymástól, és nem próbáltok okosabbak lenni abban, amiben a másik a jobb. Kevés átfedés van, de ez egyáltalán nem baj, mer már én is fejlődök, meg ő is.
Szerintem ízlés dolga, hogy valakit a jólöltözöttség hoz lázba, vagy (mint engem) egy munkás kéz látványa.
Bocs, de Te ezt irtad: "Minden partnerem minimum egy diplomával rendelkezett, akkor is ha csak szexről volt szó."
Talán én értettem félre, de szerintem ebben szó sem volt kapcsolatról!
Azt, hogy ismerkedésnél kizáró ok lehet az eltérő érdeklődési kör, izlés, társadalmi helyzet, én soha nem is vitattam. Na de azt elképzelni, hogy van nő, akivel az ágyban is "világnézeti vitát" kell folytatni, hááát...
Ahogy szerintem az sem általánosan elterjedt módszer, hogy valaki előbb leteszteli szellemileg, majd az ágyban a partnerét, s utána esetleg beleszeret. Pont az ellenkező véglet az, amit a költő mondott: "az ember először beleszeret valakibe, s csak utána derül ki, hogy fiú, vagy lány az illető." Hát ez sem biztos, hogy jó módszer, de sokkal hihetőbb...
:-)
Ez a lesújtó véleményed a kapcsolatok ürességéről saját tapasztalatod alapján alakult ki, vagy csak úgy begyűjtötted az infót?
Nem tudom, hogy ki hogyan szokott ismerkedni, én mindenesetre kommunikálva (ezt a módszert egyébként szívből javaslom).Tudni kell még rólam, hogy körülbelül 12 éves koromban kinőttem a filmsztár tipusú férfiak iránti rajongást.Nincs kiábrándítóbb,mint egy fantasztikus férfi, akinek a szemébe nézve csak bárgyú bocitekintettel találkozom (Ezt már egyébként Shakespeare is megénekelte anno, jó régen ).Tudod, ilyenkor a szép arc és alak amorffá válik. Ennél csak az rosszabb, ha szegénykém meg is szólal, és akkor végképp menekülőre veszem a figurát.Ez különben ritka, mert ezek a "közhely-gazdag lepedőbajnokok" valahogy maguktól inalnak előlem.
Nem tudom, hogy találkoztál-e már a azzal a jelenséggel, amikor egy teljesen hétköznapi, mondhatni jelentéktelen emberrel elkezdesz beszélgetni, és a beszélgetés során egyszercsak felcsillan a szeme, az egyénisége, a személyisége (a valódi, nem a kialakított), átütő erejűvé válik, és azon kapod magad, hogy a szembenálló "szürke nyuszit" már rendkívül vonzónak találod.Na ez jó hosszú mondat lett, de én így ismerkedem.Elvárom, hogy elvarázsoljon a velem szemnálló, és ne ócska trükkükkel, mert azokat már én is ismerem.
"Nagyon illetlennek tartanál, ha megkérdezném, hogy ugyan miről beszélgettetek???"
A téma elbírja a klaviatúrát, ugyanis minden új ismerősnél gyakorlatilag ugyanazt a három témát vetem föl: irodalom, komolyzene, esetleg világnézeti viták (foci, autóverseny, techno, hogyanrúgtambemúlthéten,milyenhülyevoltammatekból, mé´kellnekemtrigonometria,stb. NEM ÉRDEKEL!!!)Lehet, hogy sznob vagyok, de hidd el, Márai, Hesse, Bach és Bartók egész jól szelektál. Szegény mind gimnáziumi tananyag.Természetesen ez a pár név csak péda volt.
" nincs olyan diplomás, vagy diplomátlan férfi a világon, akit a leányzó diplomája jobban érdekelne a külsejénél meg annál, hogy milyen lehet vele az ágyban."
Talán van, de ebben én sem hiszek igazán.
"nincs olyan a diplomás nő sem, akit egy jó testű, jó dumájú, 8 elemit végzett lepedőbajnok néhány ezeréves, sablon mondattal (v.ö. "bók", "fűzés", "rizsa") le ne venne a lábáról."
Többet is ismerek.Mondjuk ÉN!!!
"Kivéve persze, ha nem CSAK a szexről van szó"
Mi a csak szex?
Kapcsolataimból mindössze kettőnél alakult ki szerelem, a többi ebből kifolyólag szerelem nélküli szex, tehát csak szex volt.Persze ha bevezetjük a "jóbaráti viszony némi szexszel fűszerezve" fogalmát, akkor még rágcsálhatnánk a témát.
Szívemből szóltál, nulla testvérem! Az én uram "csak" szakmunkás, én meg ám főiskolát is végeztem! De ő sokszor nagyobb természetes intelligenciáról tesz tanúbizonyságot, mint én.
Egyébként nem azért nem tanult, mert nem ambiciózus, csak úgy érezte, nem neki való, meg nem is volt, aki ostorozza ezért. Olyan ezermester típus, ami nekem speciel teccik. Meg a környezet is fontos, anyja tanár vót.
"Minden partnerem minimum egy diplomával rendelkezett, akkor is ha csak szexről volt szó. Mert ugye előtte azért akkor is beszélgetünk, s talán utána is....."
Nagyon illetlennek tartanál, ha megkérdezném, hogy ugyan miről beszélgettetek???
SZVSZ, ha csak szexről van szó, nincs olyan diplomás, vagy diplomátlan férfi a világon, akit a leányzó diplomája jobban érdekelne a külsejénél meg annál, hogy milyen lehet vele az ágyban.
SZVSZ, ha csak szexről van szó, nincs olyan a diplomás nő sem, akit egy jó testű, jó dumájú, 8 elemit végzett lepedőbajnok néhány ezeréves, sablon mondattal (v.ö. "bók", "fűzés", "rizsa") le ne venne a lábáról.
Nem csatlakoznek igazabol senkihez, mert mar tul sokfele kellene utalgatnom. Ehelyett inkabb egyszeruen leirom en hogyan is gondolkodok errol a kerdesrol. Nem hiszem, hogy a szakmunkasok es az egyetemet vegzett ferfiak es nok kozott definicio-szeruen ne lehetne kapcsolat, mondom ezt meg akkor is, ha ugy gondolom, hogy a nyitottsag, a legalabb reszben azonos erdeklodes, a beszelgetes es kommunikalas kepessege alapveto fontossagu barmely kapcsolatnal (kivetel a lerohanas es elrohanas jellegu egyuttlet, de ez meg nem kapcsolat :-)) ). Ezeket a kepessegeket pedig barmennyire is meglepo, nem az egyetemeken lehet csak megtanulni. En egy nemsokara tobb-diplomas, majd nemsokara meg posztgradualis fokozattal rendelkezo emberke vagyok, aki meg raadasul elso generacios ertelmiseginek is mondhatja magat. Eleg sokat mozgok tehat a diplomasok magas tarsasagban, s igen szep szammal vannak kotodeseim a nem-diplomasok koreihez is.
Tapasztalataim alapjan, a diplomasok ugy 'globalice' eloszeretettel nezik le nem-diplomas tarsaikat, nagyjabol 'hulyebbnek' es nem elegge kepzettnek belyegezve oket. Ez engem elegge fel szokott haboritani, mert - gondoljunk csak egyetemi evfolyamtarsainkra - igen sok bunko es szakbarbar diplomas, ergo NEM ERTELMISEGI kerul ki az egyetemekrol, akikkel nemigen lehet masrol beszelgetni, mint a munkajukrol. Ez a tipusu 'muveltseg' nem tekintheto muveltsegnek, maximum valamifele szakmai tudasnak, ami edes-keves minosegi barati es egyeb kapcsolatok tartos fenntartasahoz. Ez az un. ERTELMISEGI GOG nevu tarsasjatek egyebkent erdekes modon Magyarorszagon lenyegesen erosebb, mint a nyugat-europai vagy eszak-amerikai tarsadalmakban.... El lehet gondolkodni azon, hogy miert..
Ennek ellenere azt is elmondhatom, hogy a parkapcsolataim majdnem kizarolag az un diplomas korbol kerult ki, de nem azert, mert nem tudnam elkepzelni az eletemet (vagy annak egy szakaszat) egy nyitott gondolkodasu, fogekony nem-diplomassal. Pusztan csak azert, mert mind a tanulas, mind a melo ideje alatt dominansan diplomas vagy diplomas-palanta tarsasagom volt. Az ok tehat egyszeruen valoszinuseg-elmeleti, nem pedig az en elzarkozasombol fakado.
Egyebkent is, amikor szoba elegyedek valakivel, akkor a milyen suliba is jartal kerdes, az nem tartozik az elsok koze. Ha vegigdumalunk egy bulit pl. es a buli vegen telefonszamot cserelve tavozunk, nem igazan beszelem le magam a diskurzus folytatasarol, csak mert "nincs papirja az IQ-jarol".
Ha meg valaki olyasvalakivel futok ossze, akivel az elso szavak utan kiderul, hogy nem tudunk egymassal ertelmesen szot valtani, akkor tolem akarmilyen sokdiplomas PhD-tarsam is lehet az illeto, egyszeruen nem szivesen toltom vele egyutt az idomet.
Szamomra ez ilyen egyszeru.
Udv, Kicsi_Lany
PS, ja, jut eszembe.... a papir raadasul potolhato... lehet tanulasra osztonozni... eleg sokan tanulnak ma mar akar a harmincas eveikben is. A papir es az ezzel jaro tenyleges tudas potolhato. A muveltseg meg papir nelkul is megszerezheto, sot mi tobb, papir nelkul is kihagyhato... Udv.
Én itt most az EQ szintekről nem beszélnék, számomra ez még eléggé megfoghatatlan. Az IQ viszont már érdekesebb. Nagyon sok kiemelkedő IQ szinttel rendelkező ember szorul peripheriára, azért, mert már a mássága gátolja abban, hogy beilleszkedjen (tudod, a zseni és az őrült közötti hajszál). Természetesen bizonyos alapérték szükséges ahhoz, hogy valakinek diplomája legyen, de a partnerem kiválasztásánál nem azért keresem diplomások társaságát (az élet minden területén), hogy mindenféle IQ bajnokságot rendezzek. Ennél én sokkal többet várok el.Én széles látókört keresek, műveltséget, kultúrát, jó modort.Nem feltétlenül az a tudás kell nekem, amit a diplomája jelent, hanem az a gondolkodásmód, amire ez a 4-6 év megtanította. És akárki akármit mond, az egyetemen és az építkezésen nem ugyanaz a stílus a divat.
Minden partnerem minimum egy diplomával rendelkezett, akkor is ha csak szexről volt szó. Mert ugye előtte azért akkor is beszélgetünk, s talán utána is.....
Érdekes, én épp egy mezőgazdasági gépészmérnök barátommal jártam így (mint lejjebb kiderült, nekem érettségim van), halálra untam magam a csapágyaik, áttételeik, műtrágyáik között. A kocsma volt az igazi életterük, színházba kétszer bírtam elcipelni.Feleségül vett egy titkárnőt, és mindkettőnknek így jobb.
Beja
Tisztelt Oborzil,
dehogy is sértettél meg, sőt a kérdés teljesen jogos. Választ azonban nagyon nehezen tudok adni, mert ez valahogy nem úgy működik, mint ahogy némi karikírozással ezt leírtad.
Igazán nem is tudom hogy miként működik, de müxik, mert az elmúlt években minden barátnőm diplomás volt. Talán összefügg azzal, hogy én eleve nem igazán vagyok olyan meglátni, beleesni és megszerezni típusú pali (de megnyugtatlak, hogy a nőket szeretem :). A kapcsolataimat inkább lassan alakítom ki, mondhatni hagyom, hogy beérjenek. Ezalatt pedig - többek között - van idő sokmindenre, még arra is, hogy megismerjem a másikat, ha pedig félreismertem, akkor még mindig nem kötelező belemenni. Azzal, hogy feltétel a diploma, azzal már a kiválasztásnál lehet szelektálni, még mielőtt túljutsz egy olyan ponton, ahonnan már télleg csak olyan komikusan és cinikusan tudnék visszavonulni, ahogy azt Te leírtad.
Másrészt olyan környezetben mozgok, ahol azért túlnyomórészt diplomások vannak, hosszútávra nem igazán szedek fel nőket dizsiben vagy az éjszakában.
Végezetül elmesélek egy történetet. Volt nekem egy nagy szerelmem, mikor megismerkedtünk, egyikünknek sem volt diplomája. Aztán hogy hogy nem, én elkezdtem az egyetemet, ő pedig nem. Hat év után lett vége a kapcsolatunknak, mert bár nagyon szerettük egymást és nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, egyszerűen nem ugyanabban a világban éltünk, mozogtunk, nem igazán volt közös témánk, nem ugyanolyan színvonalú volt a baráti kör, egyszóval én úgy éreztem, hogy a mindennapokban "visszahúz" a vele való kapcsolat, a saját bőrömön éreztem, hogy nem elég a szerelem. Még mielőtt azzal vádolnál, hogy akkor nem is szerettem, elmondanám, hogy két évig nyögtem a szakítást, de látva a jelenlegi életét és a sajátomat, ma már azt mondom, hogy érdemes volt. Asszem, azóta vagyok így a diplomával. Kösz,
garage
Némiképp kapcsolódik ide, amit egyszer a rádióban hallottam:
Az ideális házasság három lábon áll:
Működik gazdaságilag,
Működik erkölcsileg,
Működik szexuálisan.
Az átlag házasságok egy-egy lába biceg, vagy hiányzik, de megáll két lábon is.
Működik gazdaságilag,
Működik erkölcsileg,
Nem működik a szex
A felek elfoglaltak, sokat dolgoznak, már van egy-két gyerek, anyagi problémák nélkül, egymást tisztelve, szeretve élnek .
Működik gazdaságilag,
Működik szexuálisan
Nem működik erkölcsileg
Erre is van sok példa, viszonylag jól élnek, de ölik egymást, néha elszöknek egymás elől, rosszhírét költik baráti körben a másiknak, de végül az ágyban mindent megbocsájtanak egymásnak.
Működik erkölcsileg,
Működik szexuálisan,
Nem működik gazdaságilag
Talán erre van ma nálunk a legtöbb példa, mondjuk egy pedagógu házaspár, akik szeretik egymást, tisztelik, segítik egymást munkájukban, otthonról szökve tudnak csak kettesben maradni, mert egy életet élnek le két gyerekkel albérletben, vagy rokonok cselédszobájában.
A nagy baj akkor van, mikor a maradék két lábból rokkan meg egy, és ahhoz ma nem kell sok. Elég egy megszűnő munkahely, egy frissen érkezett fiatal titkárnő/tecnikusfiú, vagy egy korral járó betegség.
Azért én inkább azt hiszem, hogy a dolog elsősorban az IQ-k és az EQ-k szintjétől (nagyságától) függ. A nagy különbség tartósan megbosszulja magát, ez tuti.
Ahol csak a sexről van szó, ott ez talán nem annyira szempont, de egy "kapcsolat"-nak nevezhető viszony már nem csak a szexről szól.
A végzettségekkel pedig úgy függ össze, hogy a magasabb számokkal bírók nagyobb arányban szereznek diplomát, az alacsonyabbak kevésbé. Ezt igazolják a lenti kivétel példák, hisz nem minden jó képességű tanul tovább, és hát vannak - a lenti szóhasználattal élve - "link" diplomák is.
Oborzil:
Miért kell vakvágányra terelni a beszélgetést?
A sematikus példád a diploma iránti érdeklődésről kissé nevettséges. Te se mész ismerkedni a Népszínház utca brazilok lakta rengetegébe, egyszerűen azért mert érzed a különbséget. Na. garage is valahogy így érzi, és valószínűleg akár futó kapcsolataiban is kényes erre.
A brazil hasonlat persze ugyanúgy kiélezett, mint a tied, és véletlenül se védd most meg a cigányokat, hogy köztük is lehet diplomás.
Azért én kíváncsi lennék, hogyan is működik nálad a gyakorlatban a szelekció?
Tegyük fel, összefutsz valahol egy számodra szimpatikus, értelmes, kívánatos nővel (gondolom, azért a nőkre hajtasz), szóba elegyedtek, egész értelmesen lehet vele beszélgetni,te is szimpatikus vagy neki, akkor te finoman rákérdezel, ugye te is diplomás vagy, mint én? Ha a válasz esetleg nemleges (minő blamázs), erre te nem tudsz másképpen reagálni, mint sorry, de akkor nekem most mennem kell?
Vagy mégis hogy van ez?
Nem ismerkedsz olyan közegben, ahol hétköznapi diplomanélküli suttyók is megfordulhatnak?
Esetleg csak az interneten próbálsz ismerkedni, ahol előre tisztázni lehet a vitás kérdéseket?
Tényleg csak kíváncsi vagyok, nem akartalak megsérteni.
