Alapos ivászat után indulnék haza, de elötte kérek egy kávét, amit remegő kezeim a nadrágomra borítottak. De hát sabaj, ez ilyenkor nem zavar, felszálltam a metróra (az első járat köbánya felé, a koránkelő dolgozók utaznak vele) egy póló, plusz egy boxer felállásban, kezemben a nedves narágommal.
Egy néni feltűnően nézett, több halk megjegyzést tett rám, meg az erkölcsre és nagyon idegesített (ilyenkor agresszívebb az ember fia), ezért jó hangosan, hogy mindenki hallja, elordítottam magam: Nem láttál még f@§2t?
Bunkóság.
Ülünk a Himfy utcában haverral a lépcsőn, és franciatudásomat villogtatva elkezdtem ismételgetni, hogy pourqoi [miért]. Arra jön egy bácsika, jóindulattan 80 éves, a felségével, majd nyilvánvalóan kötekedési célzattan megszólal: "Ezt kérdezem én is, hogy miért ültök itt!". Hősünk (ez esetben én) felpattan, és enyéhén torz hangon ( a dühtől, és a szesztől utánaordít:Bebaxxam a púpodat öreg?
Műcsontot tettek a Lánchíd budai oldalán lévő két oroszlánszobor szájába ismeretlen elkövetők vasárnap délelőtt. Molnár Péter, a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője az MTI-nek elmondta: a Clark Ádám téri műemlék szobrok szájához habkőből készített, mintegy 40 centiméteres csontokat illesztettek, amelyeket a kivonuló tűzoltók rögtön eltávolítottak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság ügyeletese szerint rossz tréfáról van szó, az ügyben nem indul eljárás".
Minket még vertek elsőben. De elhatároztuk, hogy mikor mi leszünk negyedikesek, nem lesz ilyen. Nem is lett. És nem éreztük magunkat kevesebbnek vagy rosszabbul.
Velem szobatarsam 2 csoptarsa volt egyszer nagyon bunko. Nevemnapjára kaptam sok-sok tábla csokit. Megneszeltek a hirt, jottek is szobanézőbe az emberek. Én meg jokedvvel, szivesen kinaltam mindenkit a csokikkal, meg valogathattak is, melyikbol kernek. Na, ominozus két nőszemély jön, hol a csoki? Valasszatok. Kivalasztottak egyet, be is vagtak rendesen együltő helyükben. Aztan folytattak, esetleg meg egyet? Mondom, persze. Megint kivalasztottak egyet. Kibontjak, letornek belole egy kockat, beleharapnak, arcuk eltorzul, fuuuj, ez de sz@r, es a felbeharapott csokidarabot visszateszik. Majd rovid idon belul elkoszonnek.
Hat, ha ez nem bunkosag?!?!?!? Amugy a csoki finom volt ...
Egy kicsit vissza a múltba: még anno kolis évek, Tricky nagy harmadikos, jön a kis elsős (aki másfél fejjel magasabb nálam)hatalmas pattanással a vállán. Mire én: Akkor fiúk műtünk!. Elő a kés az arcszesz. A kés leöntve, a pattanás fertőtlenítva, Tricky bemosakodva:-). Odanyomom a kést a srác karjához, akinek a szájában egy törölköző volt (ugye legyen mire harapni ha véletlenül fájna valami), akkor látom a gyerek annyira fél, hogy a könny csorog a szeméből.
Remélem ez beugrónak elég. Akad még sztori csak most lusta vagyok leírni.
u.i.:Az eggyik cimborám azt mondta: "Bunkónak lenni jó!"- ehhez tartsátok magatokat
Távolsági busszal utazok hazafelé, amikor rég nem látott osztálytársnőm mellém ül, hogy szia, meg mi van veled, meg ilyesmi... már a suliban sem bírtam, most meg épp aludni szándékoztam, tök fáradt voltam meg minden, tehát igencsak zavart. Ő éppen azt mesélte, hogy milyen jó angolból. Kérdem tőle: angol dalszöveget is le tudsz fordítani?
-Persze, az osztálytársaim is mindig velem fordíttatják a dalszövegeket!
-Van itt egy dal, asszem a Mr. President énekli, és nem értem a refrént, le tudnád fordítani? Nagyon kiváncsi vagyok mit jelenthet...
-Persze. Hogy szól az a refrén?
-DÁM-DÁM DUBIDU-DÁM-DÁM DUBIDU-DÁJ...
Király volt a Mariettás meg a Medvés sztori, úgy röhögtem, mint az osztály (kb)
Azért mesélnék még Ördögről, ha nem unjátok:
Jött a gimibe egy új történelem tanárnő. Csinos volt, mindenki Bögyös Macának hívta - páran nem csak a háta mögött. Ördög nem is tétovázott, kivágta a farmerjából a zsebet. Egy két ügyes rántás, és már állt is a szerszám, éppen a hiányzó zsebre mutatva. Ekkor Ördög a szünetben odasiet a tanárnőhöz:
- Elnézést tanárnő, tiszta takony a kezem, nem venné ki a papírzsebkendőmet a zsebemből?
A tanárnő - máig sem értem miért - BELENYÚLT a zsebébe. Egy kis sikkantás, óriási döbbenet, majd céklavörös fejjel elszaladt. A folyosó - mindenki figyelte mi lesz - meg úgy röhögött, hogy a tanáriból kijöttek, hogy mi ez a hangzavar.
Akos baratom kortermeben hatan leledzettek. Harom teljesen vak oregember , egy torott labu srac (mit keresett a szemeszeten?) Tomordibacsi, es maga Akos. Nehany szot Tomordibacsirol , egy undorito , szenilis , fogatlan , rosszindulatu , budos venember. Undorito mert ha az ember ranezett elment az etvagya. Szenilis mert mindent elfelejtett. Fogatlan , hat volt neki foga de csak ketto , az is csak azert , hogy legyen mit csikorgatnia almaban. Rosszindulatu , majd alabb olvashattok rola. Es budos mert a furdokontoset hasznalta vecepapir helyett , mivel a flanel megiscsak puhabb mint a papir.
Nos megesett hogy Akos valahogy magfazott , az oreg meg latvan hogy taknyos kinyitotta ejszakara az ablakot , amit nem lehetett becsukni mert az o agya mellett volt. Persze volt elozmeny is , megvadolta Akost hogy nem adott neki ebedet. Nos akos megharagudott az oregre. Akosrol annyit , hogy o az az ember aki mezitlab atrohan hozzad a te'li varoson ha azt hallja szomorkas a hangulatod es vigaszra szorulsz. Ezt a tortenetet Akos meselte a torott labu srac pedig megerositette.
Elokeszuletek. Minden agy mellett volt egy kis ejjeli szekreny , de az oreg nem hasznalta az ovet, igy Akos kihasznalta az adodo lehetoseget. Mivel o volt a konyhas , o mosogatott , o osztotta az ebedet , igy mindenfele dolgokhoz hozzafert. Hatara fektette az oreg kisszekrenyet es beontott egy adag spenotot , majd beletett egy elorzott vernyomasmerot , visszarakott egy adag cuccot az
oregebol , majd egy keves leves suruje , nehany felbeharapott fasirozott , egyebb konyhai moslek megfelelo mennyisegű adagban szepen retegelve az oreg cuccaival , nehany csomag vecepapir , fecskendok fiolak veres kotesek , miegyebb mi meg fellelheto egy korhazi szemetesben. Majd vart egy hetet mig elkezdtek a dolgok megerjedni.
Ekkor jott a kovetkezo lepcso. Akos mindig csereberelt , mindenfele kacatot begyujtott , volt egy kihuzhato centimetere. Lemerte az ablakszarny magassagat , es keresett egy nagyobbat. Egy delutan megcserelte a ket ablakszarnyat , senki sem latta csak a torott labu srac , o meg benne volt a buliban. Akos keritett egy radiator elzaro gombot , es meg reggel elzarta a radiatort. Ez akkor tortent amikor a Tomordibacsi eppen kint boklaszott valamerre , Akos bejott Tomordi tata csoszogasat utanozva elzarta a radiatort , mikozben az oreg
hangjan morgott , hogy nem lesz itt szaharai hoseg , ezt a gombot meg ide a jobb zsebembe mondta , az oreg mindig kommentalta mit csinal eppen. Kesobb a gombot betette az oreg zsebebe. A vakok nagyszerű tanuk , latni semmit sem latnak , de mindent hallanak , es megjegyeznek. Meg egy fokozat , az Akos kivette az oreg paplanhuzatabol a pledet , (a KK-ban ez a takaro) es begyurte az ejjeliszekrenybe. Az eredmeny. Ugy hat ora fele jott egy kormenet , vizitszeruseg , hogy ki ker ejszakara gyogyszert stb stb. Ekkorra a korteremben a homerseklet tiz celsius ala esett , (kint tel volt) mindenki az oreget szidta hogy csukja be az ablakot , de nem sikerult neki. Akos ott ult az agyban allig betakarozva magara tekert egy kockas salat , es vacogott a foga. Nos megjott a vizit , menten szovatettek , hogy mitol van ilyen hideg. Akos mondta , a hulye oregember nem engedi becsukni az ablakot , az oreg meg mondta hogy nem igaz. Akost leintettek a noverek , hogy ne bantsa folyton a Tomordibacsit. Nos az egyk doki megprobalta becsukni az ablakot de nemsikerult , hiszen nagyobb volt mint a tokja. A doki karomkodott , ekkor megszolalt az egyik vak hogy az oreg nyitogatja folyton biztos o rontotta el. A doki kiszurta hogy hideg a radiator , es szovatette. Ekkor megszolalt a masik vak , hogy az oreg zarta el , a doki mondta hogy nincs is rajta tekero , mire a vak , ott van az oreg jobb zsebeben. Tomordibacsi vedekezett hogy nem o volt , meg hogy o is fazik ,
na erre Akos persze beleszolt , persze hogy fazik mikor kivete a takarobol a pledet es eltette mert mindent bespajzol. Na atkutattak az oreget ,
persze elokerult a zsebebol a radiator gomb. Kinyitottak az oreg ejjeliszekrenyet , volt meglepetes mikor meglett a takaro , meg a
vernyomasmero , meg a sok mocsok meg kajamaradek , persze Akos beleszolt , hogy ugye hogy adtam neki ebedet , ez a ven szaros
meg elrakta es letagadta. Eredmeny.
Elvittek az oreget , behivattak a fiat , mindketten kaptak egy lelkifroccsot , hogy kidobjak az oreget ha nem tud normalisan viselkedni stb stb. Vegul az oreg egeszen jo baratsagba keveredett az Akossal , persze azert tovabbra is zrikaltak egymast. Hja es jott egy karbantarto asztalos aki egy oran keresztul csovalta a fejet es csak gyalulta az ablakot , csak
gyalulta es gyalulta.
A kollégiumban vezetékes rádió volt, reggel hatkor bekapcsolt, és nyomta a műsort. Medve barátunk este feltekerte a dobozt maximális hangerőre, és így nem kellett neki ébresztőóra: a hatáórás kezdés kiverte az álmot a szeméből.
Meg persze, az enyémből is: a falak vékkonyak voltak. És az még semmi, hogy hat órától előadásra indulásig bömbölt odaát a gagyi zene, a hírek, az időjárás; amikor Medve elvonult, természetesen úgy hagyta a szerkzetet, és z bömbölt tovább, még tízkor is, a legszebb álmomat rontotta el mindig. Fel kellett kászálódni, átrontani, lecsavarni vagy kirántani a konnektorból, és visszafeküdni; de hát ki tud már aludni ezek után? Az egész nap el volt rontva.
Egy elsős villanymérnök-jelölt azért nem olyan hülye, hogy ne találjon megoldást. A szaknyelven az átmeneti ellenállás megnövekedésének nevezett jelenséget idéztem elő szándkosan: egy kevés papír a rádió csatlakozóján a réz érintkező köré csavarva több heti nyugalmat hozott. Sajnos, Medve nem tudott a rádiója nélkül élni, és hamar megtalálta a hibát. Egyszer-kétszer még sikerült egy-egy napra elhallgattatni a bömbmasinát, de aztán Medve automatikusan ellenőrizte a dugaszt esténként.
Akkor jött a következő módszer, szaknyelven az áramkör megszakítása: a falról leszerelt konnektorban az egyik vezetéket kellett csak leválasztani a megfelelő pontról. A rádió hetekig néma volt, csak a későn, 6 óra 5 perckor ébredő Medve káromkodása okozott némi – felejthető – kellemetlenséget. Egészen addig, amíg Medve barátunk meg nem találta a hibát. Ezután hiába kísérleteztem, Medve gyorsan tanult, és azonnal meglett a hiba.
Az új megoldást a szaknyelven rövidzárdugónak nevezett, házilag egy meghajlított gémkapocsból készített kis vezetékdarab jelentette. Ezt új helyre, a szintén szétszedhető dugasz belsejébe tettem. Mivel Medve csökönyösen a konnektor-részben kereste a hibát, a hangtompító sokáig észrevétlen maradt. Sajnos, Medve kitartó volt, és egy idő után ez is megtaláltatott.
A rövidzárdugó egy egészen különleges, high-tech változata következett, a más telefonvonalát szívesen használók egyik módszerének speciális változata. A falból kibúvó és a konnektor felé menő kéterű vezeték egy gombostűvel való gondos átdöfése, majd titiokvédelmi okokból a gombostű felesleges részének letörése. Hónapokig tartó nyugalmat hozott. Sajnos, a véletlen ellenem dolgozott, és egy napon fény derült a gömböstű hegyére, majd az egész machinációra.
Nem volt más hátra, mint egy egészen radikális megoldás. Sajnos, a villamosságtan eddigi szakirodalma nem ismeri ezt a módszert, annál inkább ismerős lehetett a jó öreg Guillotin (ejtsd: gijoten) doktornak. A vezeték tőből való durva levágására gondolok, persze, a nyaktilót közönséges konyhakéssel helyettesítve.
Elégedetten néztem az eredményt: nincs az az ember, aki ebből működő rádiót varázsol.
Délután Medve és a szobatársai lázasan csomagoltak. Vége volt a tanévnek, kezdődött a vakáció.
Kb 3 éve történt, Szombathelyen, az Orlay Középsuliban.
Matekóra , a tanár, aki egyébként tanítani nem tudott, de tök jó fej volt, kihívta az egyik lányt felelni. (öszze-vissza 3 lány volt csak az osztályba, szóval el voltak nyomva szegények. és milyen rondák! Szóval a legrondább kinnt van a táblánál.)
Mi éppen amőbázunk, verexünk, szóval a szokásos, meg valaki almát eszik. Na, az egyik srácnak eszébe jut, hogyha a tanár nem figyel, fejbe kéne dobni a csutkával a Mariettát (Szegénynek még a neve is ...). Hát a tanár éppen valakivel beszélget (a csaj felelt éppen! :o), a 5letes fiú pedig fogja a csutkát, és meglendíti a csutkát.
Repül a nehéz csutka, ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál el. Hát a csaj éppen akkor fordult vissza az osztály felé, és a szemüvege tetejét tallta el, ajd valamilyen furmányos ötlettől vezérelve fogta magát, és bemászott a szeme és a szemüvege közé!
Kitört a röhej!
De még nincs vége!
A tanár felfigyelt a röhögésre, és odanézett a táblához. Meglátta totál elvörösödött csajt, és a szeme elött "lebegő" almamaradványt. Vette a lapot -mondom, csíptük! - , és mexólalt:
- Marietta, miért eszel órán?
Hát ha van iskolai röhögési világrekord, mi akkor lehet, hogy megdöntöttük, decibelben, időben egyaránt!
Tamás
Meg jutott eszembe.
Nem olyan nagyon bunko, de igen jo poen volt.
Gimi, diakdiri-valasztasi bulit tartott egy osztaly. Isznyatos mennyisegu kremest osztogattak. Jol belaktunk, aztan egy haverommal elvettunk meg 4-4 darabot, es irany a tancparkett. Kepzeljetek el, ahogy a tombolo tomeg felett repul a nyolc kremes szepen sorban.
Aztan kialltunk a mosdo melle, nezni az arcokat, ahogy jonnek a porul jartak lemosni magukat.
"Valami allat kremeseket dobal...."
Úgy látom, Wolfgang barátunkról külön témát kell indítani. Addig is egy idevágó, bár nem róla szól.
In Memoriam Edgar Allen Po
(Egy hordó amontillado)
Még a Wolfgang előtti időkben történt, hogy nagyon nem bírtunk magunkkal. A szomszéd szobában nagyom rendes gyerekek laktak, az egyikük, Medve, valóban hajnalban kelt, tornázott, csak éppen nem lehetett miatta aludni. Reggel.
Egyik éjjel bekötöttem őt a szobába. Az ajtók befelé nyíltak. Sok-sok spárga kellett csak a kilincs és a szemben lévő fürdőszobaajtó kilincse között, jó szorosra húzva, aztán bele a kötegbe egy villát, és addig csavarni, amíg a két ajtó recsegni-ropogni nem kezd, és láthatóan enyhén kifelé hajlik.
– Biztos, hogy nem tudja kinyitni? Erős, mint a barom! – aggodalmaskodott Tihamér.
Megnyugtattam, hogy nincs az az ember, aki meg bírja lazítani a feszes spárgaköteget.
Szomorúan feküdtem le, hogy nem láthatom a Medve arcát, amikor nem nyílik az ajtó.
Hat óra felé üvöltésre és dörömbölésre ébredtem. Tudtam, hogy nem lehet tovább feszíteni a húrt. Hosszú percekig tartott, amíg ki bírtam szabadítani Medvét a barlangjából. Ott áltt az ajtóban, kezében a leszakadt kilinccsel. Végül nem ütött vele agyon.
* * *
Van a dolgonak azért folytatása. Jóval később vettem egy tekercs téglamintás öntapadó tapétát és némi kartonlapokat. Egyik nap méretre vágtuk és összeragasztottuk a kartont, aztán rákasíroztuk a tapétát.
Napközben pár téglát is szereztünk, feltűnően ott tároltuk a közös előszobában. A kérdésre, hogy minek, gyanúsan kitérő válaszokat adtunk.
Éjjel a konstrukciót beállítottuk az ajtónyílásba. Nem tudom, mire gondolhatott Medve reggel hatkor, álmosan, amikor kinyitotta az ajtót, és látta, hogy be van falazva.
Buszos sztorik:
Szin: a busz. Szereplok: 14 eves forma iskolasfiu, 70 eves idos bacsi. A busz megall, a ket szereplo felszall, a bacsi a hatso, a fiu az elsoajton. A busz tomott, de van egy ulohely. A bacs kiszurja, elindul fele. A gyerek is megpillantja, eszreveszi a bacsit, es ketsegbeesett tortetesbe kezd. Latja, hogy nincs eselye, de csak furakszik. Amikor mar majdnem minden remeny elszall, elegans mozdulattal lekanyaritja a hatarol a taskat, es a fel buszon at odak**ja az ulesre. Ezek utan odasiet, es a tanacstalanul toporgo bacsi helyett leul..... No comment.
Soforos sztori: Haver fel akar szallni a buszra, de a berlete (Gyor, mas rendszeru a dolog, mint Pesten) nincs kitoltve (diakig. szam). A sofor meglatja, elkeri, szettepi, majd a gyereket levagja a buszrol, hogy nincs berlete.... Most erre egy 14 eves kolyok mit tegyen? Mire meg mert mukkanni, mar sehol nem volt a busz. Persze nem segitettek neki a berletpenztarnal sem....
My story: Hat az en legnagyobb bunkosagom asszem az volt, amikor a baratnom egy hetig mas varosban volt, mi meg az ikertesojaval addig is ... szoval tudjatok, na...
Nem volt szep tolem, belatom. Sot, baromi nagy bunkosag volt pont vele. Persze az iker reszerl is, ha ugy vesszuk.
Hát igen; van, aki a bunkóságban is elegéns, és van, aki a bunkóságban is bunkó...
Szegény Wolfgang, az ágyba bevarrása csak az utolsó csepp volt a pohárban. Előzőleg ugyanis virslit varrtunk a jégersalsójára.
A következő történet csak 18 éven felüli Tasztaltársaknak ajánlott!
Téli éjszaka volt, virslit főztünk (a kollégiumban deélután 5-kor van reggeli, este 9-kor ebéd és éjfél után a vacsora). Az egyik derék virsli szétdurrant főzés közben, buzogány-szerűen szétnyílt a vége. Olyan volt, mint egy (cenzúrázva). Senkinek nem volt gusztus megenni.
Wolfgang barátunk aludt, világoskék jégeralsója ki volt készítve reggelre, hiszen hideg lesz majd, amikor hajnalban indul az első előadásra... Akkor jött az ötlet, amit azonnal megis valósítottunk. A szétdurrant végű virslit gondosan rávarrtuk a jégeralsó sliccére, fejjel előre, és egy rejtett segédszállal úgy trimmeltük, hogy az alsónemű felhúzása közben éppen vízszintes helyzetet vegyen majd fel.
Sajnos, nem láttuk a hatást, de el tudtuk képzelni, milyen lehetett, amikor hajnalban, a még sötét szobában húzná fel a gatyót, és döbbenten nézi, hogy valami nem stimmel...
A srác (Neve: Ördög F. nomen est omen) egyik kedvenc szórakozása: A gimiben, ahová járt az első emeleti körfolyosóról kiváló cépontot nyújottak a földszinti asztaloknál ülők, akik pl uzsonnaszünetben ott ettek. Ekkor Ördög F. telefújt egy papírzsebkendőt - de annyira, hogy két ujjal lehetett csak fogni. Ezt fogta, és levágta az asztalra, ahol fröccsent, toccsant ahogy kell. Azt hiszem ez elég bunkó, nem? És még van tovább is...
Wolfgang NDK-s ösztöndíjas volt, és mindenki utálta, mert stréber volt, és ráadásul nem túl intelligens, de mindig kirimánkodta az ötöst. Egy idő után meg már senkinek nem volt szíve elrontani azt a szép idnexet. Így lett Wolfgang vörösdiplomás.
De előbb még felvarrtuk a lepedőre.
Mélyen aldut, hiszen ő minden reggel pedánsan bement az előadásra. A takaróval együtt gondosan körbevarrtuk, tetőtől-taplig, ügyelve, hogy ne csak a lepedőhöz, hanem a matrachoz is hozzánőjön. Ahol ki volt takarózva, a pizsamáját varrtuk oda, ugyanilyen gondossággal.
Az egyik karja a feje fölött volt, azt hozzávartuk a párnához, de nehezítésül a párnát a tőlünk már megszokott gondossággal a lepedőhöz és a matrachoz öltögettük.
Máig elfog a szégyen, ha eszembe jut az aljasságom, de én még a falvédőhöz is hozzávarrtam szegényt.
A többi kollégista az ajtóban állt, fuldokoltak a visszafojtott röhögéstől. Aki már nem bírta tovább, kirohant a folyosóra, ot röhögött harsányan.
Már aludtunk, amikor felébredt. Sokáig viaskodott, amíg kiszabadiította a karját. Sikerült elővennie az éjjeliszekrény fiókjából a manikürkészletét, és a kisollóval egyenként vagdosta el az öltéseket; nem jutott eszébe, hogy nagyobb darabokat kihúzva hamarabb végezne. Gondosan elvágta az összes öltést, a cérnadarabkákat összeszedegette. Majdnem sírt, hogy mi lesz most, hogy elkésett az első előadásról.
Nem a legbunkóbb, de szerintem nagyon aranyos - egy klasszikus poén feldolgozása. :)
Általános iskola, nagyszünet. Damilt kötünk egy pénztárcára és az első emeletről ledobjuk az utcára. Épp arrajön a földrajztanárunk, aki hát - finoman fogalmazva - nem volt túl okos. Lekiabálunk neki, hogy valamelyikünk pénztárcája leesett és legyen már szíves feldobni, mert mi tanítási idő alatt nem hagyhatjuk el az iskolát. Erre ő lehajol az egyébként nem túl kis termetével, mire mi felrántjuk a pénztárcát. Arra már nem számítottunk, hogy ő hármat ugrik mire észreveszi, hogy miről van szó, és mérgesen el.
Ne haragudj, kedves Csülök, de ha leanyáznak olyanért, amit el sem követtél (nem az Ő háza előtt áltunk, nem beszélgettünk hangosan), akkor kijön az emberből az ideg...Persze ilyenkor lehet szó nélkül is hagyni a dolgot, és arrébb menni, egyébként a topic címe ha jól látom az, hogy "A legbunkóbb dolog, amit valaha" megtettem.
A telefonálás jó dolog... Gondolom legtöbbetek ismeri a réges-régi phone.mod című alkotást.
Nos, egy este összefutottam a haverommal, megálltunk az út szélén a kocsikkal és beszélgettünk. Egyszer csak az egyik ház lehúzott redőnyének árnyékából egy idős hölgy elkezdett kiabálni, hogy takarodjunk előlük, miért kiabálunk és üvöltetjük a zenét (NEM szólt a zene, csak ketten voltunk és halkan beszéltünk), és különben is milyen neveletlenek vagyunk...aztán jöttek a rokonok emlegetése, főleg anyánké. Erre mi jobbnak láttuk lelépni, de előtte megnéztem a házszámot. Kicsivel arrébb, egy telefonfülkénél megálltunk, kikerestük a könyvből a számot, felhívtuk a nyanyust és eljátszattuk vele a bizonyos phone.mod-ot....aztán még párszor felhívtuk, az utólsó hívást éjjel 4-kor kapta...
(Phone.mod: -jó napot kívánok, a Digitel 2002kft-től vagyok, elnézést a zavarásért, egy felmérést végzünk és azt szeretném megkérdezni, hogy mennyi a telefonzsinórjának hossza!
-jó estét....őőő...mindjárt megnézem! (kis idő múlva:) 5 méter!
-5 méter?
-igen.
-akkor ez éppen elég arra, hogy felkösse rá magát!
verzió2: -Jó napot kívánok, a xyz kft-től vagyok, a helyi telefonközpontból! Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyi a telefonzsinórjának a hossza!
-4 méter!
-Akkor engedek egy kicsit, húzza!)
Első munkahelyemen egy lánynak azt mondtam, öngyilkos leszek, ha nem szeret. Hogy a szerep hihetőbb legyen, napokig nem mentem dolgozni, a barátnőjével is elhitettem, hogy depressziós vagyok. A dolog annyira jól sikerült, hogy 1 hónap után a lány már gyógyszeres kezelésre szorult. 2 év után még mindig kezelik.
A középiskolában volt egy oszt. társam (disp tudja ki az) aki azzal szórakozott 4. ben, hogy ha esos idovolt valahogy mindig betévedt kocsijával az autóbuszmegállóba, a várakozók nem kis örömére.
ui A ferrobond ciánalapú készítmény :-(((
Meg altalanosba jartam, amikor az aruhazakban divatba jottek a kulonbozo lopasvedo berendezesek. Az aprobb targyakra femszalakat ragasztottak, amit pl. plussallatrol csak a hulye nem tudod levenni. Ezt szepen belecsembeztuk pl. a mozgolepcson a bevasarloszatyorba, vagy kosarba. Majd lementunk megnezni ahogy a delikvens elkapjak. Az ami furcsa volt, hogy nem minden esetben szolalt meg a riaszto.
pl. egyik éjszaka a felügyelo tanár piros zsiguliját körbetekertük WC papírral, felfújt kotont tettünk az antennájára amibe egy cetli volt CMÖ felirattal. Másnap az egész bagázs vigyázban állt egy darabig, de nem köpött senki se.
no igen. én már ha nem figyelek oda, akkor is bunkó vagyok egy jó ideje.
Sőt, kifejezetten vissza kell többnyire tartani magam, nehogy idő előtt csendesebb helyre kerüljek.
JT
Ez minden iskolában szállóige már. szerintem nincs olyan aki ne ismerné
Nem is tudom, én úgy vagyok a diákcsínyekkel, hogy nem tartom bunkóságnak. Azért nem, mert ennek a pszichológiája úgy műxik, hogy arra utaznak a diákok, mekkora őrültséget tudnak kitalálni. (ez nem jelenti természetesen azt, hogy egyet is értek bizonyos tettekkel)
Viszont a spontán, őszinte cselekedetek tudják igazolni azt, hogy ki az aki genetikailag úgy van kódolva, hogy nagggyon bunki.
