Én sohase szoktam mondjuk se a kozmológíához se a specrelhez és se az áltrelhez hozzászólni.
Az én max 2 köbméteres normál sebességű világomban nem kell.
Majd ha megtapasztalom vagy ilyesmi. Végülis az általam említett tartományban is fel lehet írni végtelen sok
matematikai modellt aminek nincs megoldása. Én is úgy látom, hogy a nemlineáris parciális differenciálegyenletrendszerek megoldásában kell előre lépni a matematikának.
Tehát az itteni fejtegetéseknek semmi értelme. Inkább hasznosabb lenne áttekinteni vagy bevezető
kurzust tartani a NPDE mai matematikai definicíóiról és egyáltalán az egyenletek típusairól.
Speciális terület. Speciális nyelv. Felírsz egy általános egyenletet már azt se érti egy nem szakterületi speciálista.
#Mifelénk a hiányosságokat továbbfejlesztési lehetőségnek nevezik. ;)
Ezt a vizsgabizottság általában el szokta fogadni.
Az mégiscsak furcsa lenne, ha a poszt-áltrel felől közelíteném, és egy még nem létező elméletből próbálnék lebutítani a mai szintre.
Minek az ideje szerint?
#Ez egy nagyon jó kérdés. De azért mondok jobbat: Milyen metrika szerint?
Nézzük először az időt.
A mozgó rétegekben mindenütt másképp telik a sajátidő.
De ha fixen bekoordinátáznánk, a koordináta-idő is másképp telik mindenütt.
Sőt, ahogy a rétegek befelé mozognak, még a koordináta-idő múlása is változik.
És akkor még jön a metrika. Mert hogy a többi rétegek távolságát hogyan is kell mérni?
(Ráadásul ez is változik időben.)
Komolyan azt hitted, hogy első nekifutásra megcsinálok egy tuti szimulációt?
(Nincs nekem két doktorátusom.)
Az altrel nemlineáris egyenleteit csak nagyon speciális esetekben tudják egyáltalán megoldani.
Az első megoldást Schwarzschild adta meg, amely egy nagyon egyszerű eset: minden tömeg a középpontban, körülötte üres tér.
#Ja, hát úgy tényleg egyszerű.
De a tudorok azt állítják, hogy a horizont alatt nem is lehet ácsorogni, szóval minden zutty a középpontba maxisürge.
Na persze ennek is van dinamikája, sebessége.
Szóval tipikusan a bölcsészfizikusok szakterülete, mert számolni még az atyaúrördög sem tud.
De ez most mindegy is, mert engem a külső rétegek beomlási sebessége érdekelt első közelítésben. A horizonttól 4-5 sugárnyi távolságra meg már jó közelítéssel Newton-i téridő van. Asszem ki is szedem a belsőbb rétegeket (azaz átrakom a középpontba), és csak néhány külső gázréteget fogok szimulálni a saját feltevésem megcáfolására.
Ha van egy kompakt objektum, annak a tömege alapján kiszámítható a horizont átmérője.
Az altrel nemlineáris egyenleteit csak nagyon speciális esetekben tudják egyáltalán megoldani.
Az első megoldást Schwarzschild adta meg, amely egy nagyon egyszerű eset: minden tömeg a középpontban, körülötte üres tér. Ez a nem forgó fekete lyuk modellje. Megad egy tömeg vs horizont átmérő kapcsolatot.
Van még néhány speciális esetre megoldás, így a forgó lyukra (ott is minden tömeg a középpontban, de perdülete is van), meg egyenletes porszerű anyagra is van megoldás.
Mint korábban írtam, a feladat annyira nehéz, hogy a mai napig nem létezik szimuláció a fekete lyuk kialakulására.
Amit te csinálsz, az egy vicc, semmi köze semmihez, legkevésbé a fekete lyukakhoz. Ez egy nagyon nehéz probléma.
Én úgy szoktam programozni, hogy az könyebbtől haladok a nehezebb felé . Azt tapasztaltam, hogy a könyebbik résznél nagy a lelkesedésem, majd a nehezebbik résznél ez minimálisra csökken, és utána megszakad a programozhatnékom lendulete . Szerintem te is így fogsz járni vele, túl nagy fába vágtad a fejszédet .
Köszi az észrevételeket. Az eseményhorizontot elszúrtam. (De ez még nem végleges. (Egy program sosem az.))
Az animáció idő szerint megy. (De ez egy ún. koherens egységrendszer. A normálási feltétel az volt, hogy az eredeti átmérő negyedrészénél legyen a horizont.) Az elején még lassan mozognak a szférák, akkor 10 lépésenként van egy kép. Aztán begyorsul és ott már egyesével megy.
A fekete vonalat meg akkor rajzolom, ha (bentről kifelé heledva) az adott sugárhoz eseményhorizont tartozik. Nyilván csak a szimulált N darab réteget vizsgálom. (Ezt át még kell gondolnom.)
Ez egy nagyon jó ötlet. Nekem elegendő az eseményhorizonton kívüli részt számolni.
Ami a horizonton belül van, azzal egy nálam sokkal okosabb fickó foglalkozik. ;)
Azt a részt nekem nem is kell számolni, hanem a horizont alatti tömeget egyből berakom középre.
(Első közelítésben. Merthogy nekem az a gyanúm, hogy nem feltétlenül középen csírázik ki a horizont.)
Most azzal küzdök, hogy a sűrűség számításánál túlcsordul.
Tegyük fel, hogy kezdetben egyenletes az eloszlás egy gömb belsejében.
Ezt felbontom rétegekre. Minden egyes rétegnek a felszínnel arányos az induló tömege.
Aztán indul a szimuláció.
Az egyes rétegek zuhannak befelé.
(Na itt is van egy kis gond, mert szétcsúszik. Asszem kellene az aktuális állapotról egy snapshot, és abból számolni a következő állapotot. Nem pedig beleturmixolni az aktuális állapotba.)
Aztán minden egyes rétegnek kiszámolom a sűrűségét az új pozíciójában. Vagyis a réteg induló tömegét osztom az aktuális átmérőhöz tartozó felszínnel. (Itt is van egy kis csalás, mert elvileg a réteg vastagságát is számolni kellene.)
Altrelt magas szinten ismerő fizikusok sem tudták modellezni egy fekete lyuk kialakulását, pedig már vagy 30 éve vannak számítógépek. Miből gondolod, hogy az altrel ismerete nélkül csak úgy megérzésre sikerülni fog?
Meg kell találni a modellezett rendszer állapotváltozóit és azok összefüggéseit. Erre nincs általános recept.
Aztán az idő vagy egyenletesen telik, vagy a számítási hiba függvényében a lépésnagyságot folyamatosan módosítani kell. (Nekem az első feladatom olyan volt, hogy egy esemény egy (vagy több) későbbi eseményt indított el valamilyen késleltetéssel, és ezek időzítését kellett követni.)
Na most egyelőre túlcsordulásom van a sűrűség számításánál. :(
