Ne haragudj mmormota, nem értettem félre a példádat, én úgy értettem ahogy írtad.
Ha rosszul írtad akkor azt légyszi ne kend rám, ez úgy tisztességes.
Rendben nézzük mi a baj a következő példáddal. Mert arra mérget vehetsz, hogy baj van vele. Mint ahogy baj van a relativitáselmélettel is.
Vegyünk 4 (négy) tökegyforma órát!
Mikor épp a pálya egy előre kiszemelt pontján van, lekérdezik mennyit mutat, és ezzel az idővel beállítják az egyik földi órát.
Ez lesz ugye a földi órád nulla időpontja, ez egy normál földi stopper amit elindítasz. Nem a sietését állítod itt be a stoppernek. Vagy legyen ahogy mondod, ne nulla legyen, mutassa a kívánt számjegyet amit a hold. Vagy mutasson bármit amit Te akarsz, csak állítsuk el a 2. órát.
Egy nap múlva a műholdé 38 microsec eltérést mutat (majd később tisztázzuk siet vagy késik, nem érdekes, rendben) OK.
ez nem fikció, ezt valóban megtették
Hogyne természetesen, tiszta sor, valóban megtehették. Ezért kellett elrontani a GPS óráját. OK, Tiszta, hidd el. Ettől a GPS órajel eltérés még lehet látszólagos vagy lehet valóságos. Ez a kérdés.
Egy hétnél beállítják a harmadik órát, rendben, 266 al különbözik az előző földi órától, de a járása normális, rendben, a különbség maradandó a két földi óra között, rendben.
Várnak még egy hetet, lekérdezik a holdat, egyik földinél 532-vel, másiknál 266-tal mond többet. Lehozzák a műholdat, odateszik a földi órák mellé. Értelemszerűen nem képes mindkettővel azonos értéket mutatni. Rendben.
A 4. (a negyedik) órával mutat azonos értéket a repült GPS óra amit lehoztál. Ha minden órát elcseszel, akkor azzal nyilván nem fog azonosat mutatni a repült órád. Csak azzal ami eredetileg is egyformán járt (4) és nem piszkitottál bele. Ha a 2. és a 3. órát bárhova állítgatod közben, akkor sem fog annyit mutatni mint a repült órád. Ha a sietését elállítod akkor sem. Ha közben megállítod őket, akkor sem. De ez nem is követelmény.
Én csak annyit állítok, ha két egyforma órából egyet fellősz, járatod két hétig, vagy száz évig majd visszahozod, a két óra egyformán fog járni és mutatni.
iszugyi. Én csak az ikerparadoxont próbálgatom, de azt se tudtam kapásból még megérteni sem, nemhogy megdönteni. Szörnyű képzetlen vagyok hozzá. Egyelőre azt próbálom megérteni, hogy mi történik a hosszúsággal, és a hellyel az alatt az idő alatt, amíg a repülőgép vagy a műhold, de a föld is forogtak, és találkoztak.
Vegyük pld. a geostacioner műholdakat. Ezeket GEO-nak hívják, 36800 km magasan (R=43100 km) keringenek, szemben a LEO-kkal, amelyek csak 1200 km-en. Így kb. 7x nagyobb utat tesznek meg, mint egy kör alatt a földfelszin. Ám ez a távolság is relativikusan rövidül, változik.
Másfelől a földfelszíni távolság is (40000 km) rövidül a forgás miatt, de másképpen. Így amikor találkozik a két óra, NINCS HELYAZONOSSÁG! (Már egy földközépponti megfigyelő szempontjából).
Ez olyasmi, mintha valaki elindul és visszafordul az autójával, és másvalaki szintén, de 7x gyorsabban, és szintén visszafordul, Így azután ismét találkozik az elsővel. Na már most, ha ez a hely pontosan a kiindulási pontjuk volna, akkor Minkowski tér ide, vagy oda, specrel, stb. AZONOSAT mutatna az órájuk. De mert nem ott találkoznak, mert különbözően rövidül az útjuk, hát ezért van időkülönbség az órák között.
Hogy melyik mennyit rövidül, és hol kellene emiatt időben arra a helyre visszaérniük, és mit mutatnának akkor az óráik, most nincs türelmem kiszámolni. Ha lesz reá időm.
De hogy eddig egyetlen levezetésben sem jelent meg, mint tényező a megtett út, azt végképp nem értem, és az még nem a Specrel hibája. A HAFELE-KEATING számítás is jellemző példa erre, hiszen ha a repülőgép 10 km magasan ment, akkor az %-os nagyságrendű hibát okozhatott, és ők ezt nem vették figyelembe. Tehát azt állítom, hogy igazából a Föld középponti megfigyelő véleménye számít, és szerinte a Földfelszíni és űrbeli megfigyelők nem ott találkoztak, ahonnan indultak, és ezért nincs időazonosság, mert egyébként definició(axióma)szerűen az lenne. És ez azért lehet, mert HIBÁS MEGFIGYELŐAZONOSÍTÁS történik, a földfelszínit tekintve, aki szintén úgymond csak "űrhajós", mint a műhold, csak egy Föld nevű űrállomás felszínén.
Gondolom, az a helyzet, hogy potenciálterek transzformálásánál szükségképpen fellép valami olyan komponens, ami pl. a statikus elektromos térnél a mágneses.
Nem is értem, hogyan tudod egyáltalán elképzelni, hogy ez nem valóságos effektus, ami megmarad lehozás után is?
A te példádban, kering a megerőszakolt óra, és lekérdezéskor mindig annyit mond, mint a jó földi óra. Viszont értelemszerűen a földi megerőszakolt óra siet, napi 38us-et szed össze.
Tegyük fel, egy év múlva hozzák le. 13,8 ms -nek kellene valahogy hozzáadódnia a lehozás során, hogy a földi megerőszakolt órával egyetértsen.
Tegyük fel, két év múlva hozzák le. Akkor meg 27,6ms-nek kellene hozzáadódnia.
Hogy lehet ez? Ugyanúgy hozzák le, mégis az eltelt évek számától függene, mennyit korrigál rajta a lehozás?
Ez nyilván nem lehetséges. Ez egy minden értelemben valóságos eltérés, ami létrejön teljesen egyforma óraművek között.
Huhh, félreértetted a példámat. A példában nem erőszakolják meg az órát.
Tehát, fognak 3 tökegyforma órát, amelyek tökegyformán (jobb mint 0,1 nanosec/nap) járnak egy földi asztalon.
Találomra kiválasztanak egyet, és fellövik.
Mikor épp a pálya egy elüre kiszemelt pontján van, lekérdezik, mennyit mutat, és ezzel az idővel beállítják az egyik földi órát.
A beállítás itt azt jelenti, hogy a számlapja ugyanazt az értéket mutassa, amit a hold mondott. Ugyanaz, mint mikor a a karórádat tekered a TV óra szerinti időhöz. Nem a járási sebességét, hanem csak a mutatott értékét állítják be.
Egy nap múlva megint a pálya ugyanazon pontján lekérdezik a holdat, megnézik a földi órát is - a műholdé 38 mikrosec-kel többet mutat. Két nap múlva szintén, 76 mikrosec. Egy hét múlva 266.
Figyelmedbe ajánlom, hogy ez nem fikció, ezt valóban megtették, a műholdak beállítása során. (Ponrtosan azért kellett bevezetni a folyamatos korrekciót, vagyis elrontani a hold óráját, hogy ezt a napi 38us hibát elkerüljék.)
Most, egy hétnél a maradék földi órát beállítják arra, amit a műholdról lekérdeztek. A két földi óra természetesen 266 mikrosec különbséget mutat, a különbség nem változik mert tökegyformán járnak. Ezt így most érted?
Várnak még egy hetet, lekérdezik a holdat, egyik földinél 532-vel, másiknál 266-tal mond többet. Lehozzák a műholdat, odateszik a földi órák mellé. Értelemszerűen nem képes mindkettővel azonos értéket mutatni.
Mielőtt valaki félreértelmezné amit mondtam, kiegészítem:
Ha álló rendszerbeli tárgyhoz viszonyítjuk az ugyancsak álló rendszerben mozgó tárgyak dilatációit, akkor a mozgó tárgyak dilatációi valóságosak. Ezeket a valóságos effektusokat Lorentz-Fitzgerald kontrakciónak nevezik. A mozgó tárgy részecskéinek körfrekvencia-csökkenése is a fentiekhez hasonlóan valóságos esemény.
Végül, ha egy fekete lyuk univerzumot gázszerűnek gondolunk, akkor a fény sebessége:
c=(k*R*T)^0,5 ahol R gázálandó:
R(univerzumunk)=c^2/(kT)= E+17/E-3=E+20
A gázállandók így néznek ki: R CO2~20 R H ~420 R Univerzumunk: E+20 Vagyis mintha mennél könnyebb volna, annál nagyobb lenne.
És egy fekete lyuk az univerzumunkban? Talán azé meg kisebb? Legyen R(FL)=1 Akkor a fénysebesség egy termodinamikai hőmérsékletegyensúlyban lévő FL-el az univerzumunkban (ha ilyen fogalom létezhet) T=constans
c(FL)= (1*E-3*)^2= 0,31 m/s
Szóval, jól lelassul benne a fény. Pedig ez csak közelítés. De ezek szerint egy pici fekete lyukban az EM-is lassabban terjed.
A ritkább, tágabb világmindenségben persze megnő a fénysebesség is. Így ha kiléphetnénk a saját univerzumunkból a tágabb világmindenségbe, ott gyorsabban haladhatnánk, Megkerülve az univerzumunkat, hip hop visszalépve abba a másik végén? Ez lehetne a "féreglyuk"? Ami nem lyuk, csak a tágabb világegyetem. Ezt kár cáfolni, hiszen mondhatok reá analógiát. A tengerbe uszó hajó útja az Atlantin egy hét, mert a vízben halad. Repülőn meg 8db óra.
Hétvégén nem neteztem, így csak most olvastam válaszod. Késői reagálásom oka tehát nem az érdektelenség.
Először is köszönöm, hogy foglalkoztál problémámmal, melyről persze belátom, hogy marginális a topikban tárgyalt többihez képest. Ha azonban mégis érdemesnek tartod továbbgondolásra, lenne néhány észrevételem.
A rugós átfogalmazás rendben van, végül is arra redukálódik a kérdés, hogy adva egy rugó, melynek egyik végének kinematikai kényszere a T szára alsó végéhez való rögzítés, a másik végének a kinematikai kényszere, hogy ez csak a T kalapján lehet valahol. Kérdés: mikor nincs a rugóban feszültség?
Azt mondod tehát, hogy abban rendszerben, ahol a rugó a T-vel együtt ferdén mozog, a rugóban akkor nincs feszültség, amikor felső vége épp ott van, ahol a T szára összeér a kalapjával. Igaz ugyan, hogy ebben a T kalapja ferde, és ha a kalap mentén lefelé elmozdítjuk, és rövidebb lesz, mégis ekkor húzófeszültség ébred benne. (A naív szemlélet szerint ez persze nem így lenne, épphogy nyomófeszülség kéne ébredjen benne.) Azt gondolhatnánk, sérül a relativitás elve. Azonban itt a relativitás elve azért nem használható (vagy legalábbis csak kellő odafigyeléssel), mert a rugó feszültségi állapotát nem szabad bármely rendszerben adódó hosszváltozásokkal megítélni, hanem csak abból, melyben a rugó áll. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy a jelenséget csak egy kitüntett rendszerben leírva kapunk helyes eredményt, mert a "kitűntetett" rendszer kiválasztásának jó oka van.
Erre utalsz akkor, amikor az erőkomponenseket vizsgálod a pillanatfelvételen, ha jól értem gondolatmeneted.
Visszatérve egy pillanatra arra az esetre, amikor a golyóra ható erő potenciálból származtatható gradiensképzéssel, arra jutok, hogy az álló rendszerbeli esetben a gradienst könnyen ki tudom számolni a rendszerkoordináták szerint deriválással. Az így kapott erő egy vektor. Ez a vektor merőleges a vízszintes potenciálfelületre, azaz a T kalapjára. Egy vektor azonban a helyvektorokkal azonos módon transzformálódik. Amikor tehát a mozgó rendszerre áttérek, és a T kalapja (mint eleje és vége közötti helyvektor) ferdébe transzformálódik, ugyanígy ferdére transzformálódik a potenciálgradiens. Magyarul a gradiens nem lesz merőleges a potenciálfelületre, (hanem a T kalapjára lesz merőleges?). Amit leírtam, több szempontból is érthetetlen számomra. Egyrész a gradiens (úgy hallottam) nem úgy transzformálódik, mint a helyvektor, hanem fordítva. Másrészt, ez nem magyarázza meg, hogy ha a potenciálgradiens nem merőleges potenciálfelületekre, akkor viszont a bal kezemben felfelé nem mozgatott lapról miért nem gurul le a golyó. Számomra tehát zavaros a helyzetkép.
Na, mindezt nem azért írtam le, hogy továbbra is arra ösztönözzelek, hogy e problémával foglalkozzál, inkább csak azért, hogy magam számára is világossá tegyem, hogy van még itt némi tanulnivalóm. Üdv: egy mutáns
Mert az ugye taghatatlan, hogy a fény sebesége térben változik az univerzumunkban, nullától maximumig c=300000 km. De csak, ha a benne lévő FL -ek belső terét nem számítom bele, mondván, hogy azok külön EM-zárt világok. Mert ha azokat is benne hagyom, akkor a fénysebesség-skála végtelen. Ha ezért se szóltok le, akkor összeomlik egyy világ- bennem.
Szóval azt lehet látni, hogy egy univerzum pusztán alakzatával, sűrűségeloszlásával képes csomósítani, vagy széthajtani -robbantani- térbeli objektumokat. Így a saját univerzumunk tömegeloszlása alapján tudunk következtetni annak alakjára. Anélkül, hogy sötét tömegeket keresnénk- az meg van valahol az eseményhorizontja környéken. Kár, hogy erről nem tudok senkivel társalogni, kénytelen vagyok olyan témákba bonyolódni, amelyekhez kevesebbet értek. De nem baj. Most felmerült a hiperhajtómű. Hogy nem létezik. Mert a fénysebesség állandó. Mert a fénysebesség állandósága is mindig napirendden van. Kérdésem: mi van ha a fény az adott universum átlagsűrűségétől függ, ahogyan a hang is? C= (K/(ró)^0,5
Ebből K=c^2*(ró).= (3E+8)^2*(ró~ E-28)= E-11
K: az univerzumunk kompresszió modulusa, vagy nevezhető young modulusnak, ami egyfajta nyomásérték. (Pa) Vagyis a mi univerzumunk átlagos nyomása, hiszen csak ebben ekkora a fénysebesség. Ami nyilván más egy benne lévő FL-ben. Vagy egy benne valahogy kialakított térben. És különféle tényezőktől függhet. És időben is változhat.
A Young modulus szórása egyébként (GPa), csökkenő sorrendben) 1. Fekete lyuk az Univerzumunkban...? 2. Mágneses mező (hipertér)...? 3. Tugsten carbid: 600 (mi a fene?) 4. Gumi: E-2 (ezt tudom) 5. Mi univerzumunk: E-20 GPa 6. Világmindenség?... 7. Abszolut vácuum?
Van tehát hozzá szórás. Lesz tehát hozzá szólás? Izgalmas veletek- én írok, Ti az ikerparadoxon.
Remek, fiúk köszönöm az igyekezetet. Énbennem van a hiba.
Sajnos nem tudtam úgy elmagyarázni a problémát, hogy ti is megértsétek. De mit tehetnék, könyörgés nem elég, talán jutalmat ajánlhatnék fel azért, hogy nem szükséges elmagyarázni a GPS működését századszor.
Gondolom, ebből nyilvánvaló az is, hogy az eltérés megmaradna akkor is, ha a holdat lehoznák, és az órákat egymás mellé tennék egy asztalra.
Pontosan ez a probléma, pont ellenkezőleg, az a nyilvánvaló, hogy a GPS órajel eltérések nem valóságosak, csak ha megerőszakolod az órákat mert akkor az tényleges és valóságos eltérés lesz egy nem megerőszakolt földi órához (1) képest.
Nem lesz az viszont egy hasonlóan megerőszakolt földi órához (3) képest, mert ahhoz képest az eltérések csak látszólagosak.
Sajnálatos, hogy pont a lényegnek a bizonyítása csak ennyi a részedről: gondolom, ebből nyilvánvaló. Hát nem az, a legcsekélyebb mértékben sem.
Amit rátettél egy lapáttal, téged elég értelmesnek tartlak ahhoz, hogy képes legyél megérteni:
Egy földi órát beállítanak a hold órájához. Rendben, ez a normál földi idő, mert a GPS óra úgy van torzítva mesterségesen, hogy a földön normál időnek látszék (példámban az 1. óra)
Egy hét múlva egy másikat is. Rendben, ez is a normál földi időt fogja mutatni az előbbiek szerint (tehát az 1. órával lesz szinkron)
A két földi óra 7*38 mikroseccel mást mutat. Miért is mutatna ilyen eltérést ? Eszében sincs. Mindkettő az UTC -t mutatja, hiszen mindent megtesznek ezért, hogy azt mutassa.
Lehozzák a holdat. Mindkettőtől (tkp az 1. órától) egyformán fog eltérni, pontosan annyival amennyivel mesterségesen megerőszakolják a GPS órákat...
Azért nem hinném, hogy elsőre sikerül... (Elméláznál végre a példámon?)
Lingarázda. "Nincs végtelen távol az esemény horizonttól."
A kérdés, hogy hol található, és mi az, hogy eseményhorizont. Schwarzschild képlet: rs = 2 G M / c^2
Kissé általam átalakítva (a= gyorsulás a Fekete lyuk felületén)
rs= 2a* (rs)^2/c^2
Amiből rs= c^2/(2a) Vagyis minél kisebb a gravitációs gyorsulás a határán, annál távolabb van az eseményhorizont. Hihetetlen paradoxon, de így van. EM-zárt univerzumunk határán a gyorsulást már nem emlékszem E-... hányadikra számoltam, de valószerűtlen picire.
Innentől kezdve azt lehet vizsgálnunk, hogy hol van a legközelebb a középponthoz az eseményhorizont? Nyilván ott, ahol a gyorsulás a legnagyobb. Hol legnagyobb a gyorsulás? Szinte minden égitestnél nem annak a határában van. A föld esetében például olyan a sűrűségeloszás, hogy kb. a 2/3 sugárnál, valami 10,...m/s^2 Ha kell, megnézem. Gázbolygóknál- még beljebb. De ez nem törvényszerű.
Mert pld. üreges, főképpen deformált testeknél lehet kívűl is annak fizikai határain.
Csak ideális, homogén sűrűségű gömbnél lehetne azt mondani, hogy pont a határon van a maximális gravitáció. De ha egy objektum forog, eleve nem ideális a gömb. És nem a tömeg, hanem a sűrűség eloszlás a fontos.
Erre bemutattam többször is egy tömegvonzási gyorsulás képletet. a=K*(ró)*R ahol (ró) sűrűség, k állandó. Ezzel a képlettel készült egy program, amellyel különféle alakzatok gyorsulási mezőjének eloszlását vizsgáltam. Nem túl pontos, de szignifikáns. És ez alapján megalapozottan mondhatom, hogy a gyorsulási mező, és így az eseményhorizont helye is mélységesen alakzat, és sűrűségeloszlás függő. Ha pedig egy fekete lyuk határában jelentős tömeg (energia) halmazodik fel, akkor a belsejében feltétlenül üres terek, és egyéb objektumok kell, hogy váltakozzanak, amelyek lokálisan változtatják a gravitációt, de összességében belül az rendkivűl gyenge. Emellett, az alakzattól függően kialakulhatnak benne olyan térrészek is, ahol nincs ugyan anyag, de jelentkezik a tömegvonzás- ezek az igazi csomósodási helyek. Mert a csomósodás nem létezhet külső hatás nélkül. A bolygók sem csomósodtak, hanem kiszakadtak. A csillagok, csillaghalmazok azonban igen. Mert részükre ilyen hatás lehetett a már említett első gamma sugárzási front, a középpontból, amely 10Mrd évnél régebben haladhatott el. A másik pedig, már a legkezdettől, a kollapszustól (nálam Little Bang) létező: az Univerzumunk határának és belsejének tömegeloszlása. De sejtek még néhányat, még korábbról, magának a kollapszusnak az idejéből. Legvégül is- felmerül a kérdés -egyelőre csak bennem- hogy az eseményhorizont lehet részben belül, de kívűl is azon az összefüggő objektumon, amelyet Univerzumunknak gondolok És ha ez igaz, akkor az FL-ek pont ilyenek.
Nézz utána az Alcubierre warp drive-nak: http://arxiv.org/abs/gr-qc/0009013 és ezt idéző cikkek.
Nincs végtelen távol az esemény horizonttól. Teljesen ellentmondásmentes magyarázat van, csak éppen kissé hosszú. A lényege, hogy a téridő más tartományaiban lokalizált megfigyelők mást látnak. A távol maradó pl. sose látja azt a pillanatot, amikro a foton beesik, mert ennek a jele sose ér el hozzá. A foton ellenben a saját idejében (inkább legyen mondjuk elektron, hogy tényleg legyen sajátideje) véges idő alatt bezúg a horizonton át. Ő látja a teljes fizikai folyamatot, de nem tudja közölni a távol maradt megfigyelővel, mert az ő jelei nem érnek oda. Természetesen a fekete lyukat a beeső részecske meglöki. Egyébként ezt általában el szoktuk hanyagolni, mert a részecskét nagyon könnyűnek vesszük a lyukhoz képest (visszahatás kicsi), de pl. fekete lyuk egyesüléseket számolnak numerikusan, ahol is nincs ilyen elhanyagolási lehetőség, és fizikailag teljesen konzisztens kép jön ki, mellesleg ezzel magyarázzák a gamma ray burst-ök egy részét (két fekete lyuk vagy egy fekete lyuk és egy neutroncsillag egybeolvadásával).
Pontosítok: EM (elektromágnesség) zárt univerzum, egy tágabb, ritkább világmindenségben. Ezt számtalanul így irtam már, és eléggé el is hiszem.
Vagyis azt állítom, hogy a mi univerzumunk is, amelyben élünk, csupán egy ~ 1 db nukleon /m3 sűrségű "EM zárt" tere a világmindenségnek, (néhány nagyságrend hibával). Kénytelen vagyok eltérő értelmet adni a világmindenség, és a világegyetem fogalmaknak. A világmindenség a nagyobb, és sok olyan univerzumot befoglal magába, mint a miénk.
Hogy hányat? Érdekes kérdés. De van egy szempont amivel közelíthetném. De még korai róla beszélni.
A "nyitottság" és a "zártság" pedig mindenütt létezik, és cserélődik, ez valami alapelv a létezésben. Egy lakás is lehet zárt. Ez többnyire azt jelenti, hogy csak a házigazda nem tud bemenni, de a huzat és a betörő ki-be járhat.
Tehát a zártság nemcsak hogy viszonylagos, hanem valamire értelmezett. Én nem merném kimondani semmire a világon, hogy az minden szempontból zárt, vagy nyitott?
Én sa nagyon remélem, hogy hirtelen specrel szkértőkké válnak... :-)
De ha már vitatkozgatunk, próbálom tisztázni az alapvető félreértéseket.
Pl. a GPS esetében úgy tűnt, Astroian nem értette, mi ez a korrekció, összegződik vagy nem a hiba korrekció nélkül, ez egy komoly mennyiség vagy hibahatáron levő, épp csak észlelhető valami stb.
Az ő esetében szerintem az okoz nehézséget a vitában, hogy nem próbálja megérteni a dolgokat, hanem inkább a szöveg egyes elemeit próbálja úgy összerendezni, hogy az neki jobban tetsszen. Különféle, nekem teljesen érdektelen alaki kérdéseknek tulajdonít nagy jelentőséget, anélkül, hogy a lényegi kérdéseket egyáltalán észrevenné. Inkább a jogászok, politikusok érvelésére emlékeztet a módszere, mint természettudományosra.
Az látszik, hogy csupa olyan dolog fontos számára, ami nekem lényegtelen nyelvi, megfogalmazásbeli kérdés, és kísérletet sem tesz a belső logika megértésére, az meg az ő számára érdektelen részletkérdés.
Pl. valóságos-látszólagos kérdése.
Neki ezek valamiféle kőtáblába vésett abszolut jelentőségű fogalmak, és nem is érti, miért jönnek mások azzal: mit értünk alatta, mi a definíciója, mi a mérési utasítása.
Az számára ködösítés, mellébeszélés, kibűvó keresése.
Számomra meg egyedül ezzel együtt értelmes fogalom.
Azt hiszem, ez egy alapvetően különböző gondolkodási módszer, és könnyen lehet, hogy valamilyen nem természettudományos területen az övé a célravezetőbb. Viszont emiatt alig értjük egymást.
Ennyire azért nem egyszerű... Ravasz dolog az, amit Callie leírt. Csak nem tudom rászánni magam, hogy teljesen megértsem, és át tudjam látni. Nagy munkának látszik, nem egy félórás játék. Nem véletlen, hogy nincs nagy tolongás hozzászólásokkal...
Nekifutok én is, mert bizom abban, hogy egy ilyen egyszerű dolgot csak megértesz.
Az atomóra a következő módon működik. Van egy nagyon pontos oszcillátor, működésének alapja a cézium egyik héjelektron átmenetének frekvenciája. Kijön az üregrezonátorból ez a nagyon pontos frekvencia, ezt kell leosztani és számolni.
Az óramű egy elektronikus számláló. Egy másodpercet 9,192,631,770 darab rezgés megszámlálása jelent.
A cézium nagyon pontos, 10e-15 a pontossaága, ez 0,1 ns véletlen eltérést jelent egy nap alatt.
Ilyen órákat helyeztek el a holdakon. A nem korrigált, tehát szabvány szerint 9,192,631,770 számmal osztó óramű 38 mikrosec-et tér el a földi ugyanolyan órától naponta. Ez 380 000-szer nagyobb érték, mint az óra pontatlansága. Semmiképp sem magyarázható tehát óraszerkezeti hibával. Különösen, hogy minden holdon ugyanekkora.
Mivel esetleg ez is félreérthető, ne keverd össze a jel futási idejével, dopplerrel stb. Tehát, ha a leolvasást mindig a pálya ugyanazon pontján végeznék, akkor ugyebár a futási idő és doppler ugyanolyan lenne. Nos, ilyen körülmények között első nap 38, második nap 76, harmadik nap 104 és így tovább mikrosec lenne az eltérés.
Gondolom, ebből nyilvánvaló az is, hogy az eltérés megmaradna akkor is, ha a holdat lehoznák, és az órákat egymmás mellé tennék egy asztalra. Ha ebben nem vagy biztios, ráteszek egy lapáttal. Egy földi órát beállítanak a hold órájához. Egy hét múlva egy másikat is. A két földi óra 7*38 mikroseccel mást mutat. Lehozzák a holdat. Nem tud mindkettővel egyformát mutatni...
A korrekció azt jelenti, hogy nem ezzel az 9,192,631,770 értékkel, hanem valami kisebbel, nem is kerek értékkel kell osztani, hogy az órák által mutatott érték ne csússzon szét.
A 38 us pontosan annyi, amennyit az általános relativitáselmélet (100 évvel korábban konstruált!!! elmélet) megjósolt.
Amibő következik, hogy minimum 3 hold kell, de 3 hold esetén a holdak alkotta háromszög körülírt körének közepére állított merőlegesen akárhol lehet a vevő. (mivel mindegyik holdról csak xi + c távolságot tud, ahol c mindegyik holdra érvényes konstans, de nem lehet meghatározni)
Tehát már 3 holddal van hely kis hibával és nincs magaság, mivel a holdak háromszögének síkja kis szögben hajlik a Föld adott ponton levő érintősíkjával.
Ha van negyedik (ötödik stb) hold, akkor már pontos a kép.
