Ha megnő az ívek kerülete, akkor még feszesebb lenne a futószalag.
De nem nő meg a görgők kerülete, és nem csökken a szalag hossza sem. Csak látszólagosan változik a szalag hossza. A valóságban nem, tehát a relativitáselmélettől nem szakad el a futószalag, mert ez a hatás csak látszólagos.
Sose fogjátok megérteni.
Inkább egy kis összefoglaló a vita állásáról,
Poincare kiszámolta, hogy ha az étert kemény gumiból képzeljük el, akkor a világ hamar felmelegedne. Csakhogy az éter nem gumiból van, se nem acélból, hanem sötét energiából (DVAG). A sötét energia pedig nem fékez.
Feltehetnénk a kérdést, miért nem fékezi a Földet a sötét energia ?válasz.
Az Univerzum kora egy kissé alábecsült, mert a tõlünk két ellenkezõ irányban látszó galaxisok amelyek egymástól legalább 26 Gfényév távolságra vannak, legalább 13 Gévet eltöltöttek azzal, hogy a bárholis volt Big Bang helyérõl a fénykibocsátás helyére, tehát egymástól 26 Gfényév távolságra eljussanak.
Ehhez adódik a további 13.7 Gév amíg a galaxisok által kibocsátott fény ideért a Földre, ezért az Univerzum legalább 26-27 Géves. lg
A relativitáselméletben használt hosszak látszólagosak, a valóságos hossznak nem felelnek meg, tehát a rel nem a valóságot írja le, hanem a látszatot.
A rel térgörbülete szintén látszólagos, tehát a gravitációt nem okozhatja. A gravitációt a tömegek környezetében kialakuló DVAG gradiens okozza, amely térgörbületnek látszik.
Az SR ee (egyenesvonalú egyenletes) mozgásának tulajdonságaira körpálya megfigyelésével nem illene következtetni. Ezért nem szerencsés az ikerparadoxon magyarázatához a GPS -el példálózni, annál is inkább mert a GPS órái szándékosan rosszul járnak, tehát a Földre visszahozva nem a Földi etalon idõt mutatnák. Ezért a földre visszahozott GPS órát eleve egy olyan Földi órával kellene összehasonlítani amely hasonlóan meg lett erõszakolva, s ekkor láthatnánk csak, hogy relativisztikusan is összejött-e valami valóságos időeltérés.
Müonok: Semmi nem zárja ki, hogy a nagyenergiájú kozmikus sugárzás egyes elemei elérjék a földfelszínt. El is érik. Ráadásul a müonok hatótávolsága is haranggörbe szerint változik, nem fix érték. Csak az átlaguk 600 méter. Eltérések nagyok is lehetnek, ezért jellemzik a részecskéket felezési idõvel és nem pedig életidõvel.
Michelson kisérlet: teljes csõd, az interferométert 90 fokkal elfordítva 0 változás várható, mert a fényutak egyszerûen megcserélõdnek. A mérések ezt a várakozást tökéletesen alátámasztották. Ezáltal a MM kisérlet fénysebességmérésre semmiképpen nem használható, semmilyen inerciarendszerben. Ezért a Föld 600 km/s abszolút mozgását sem tudhatta kimutatni. Az éterhipotézist pedig ezen körülmények között nem cáfolhatta meg, s ezért a cáfolat egy tévedés, egy téves értelmezés.
Olyan nehéz belátni, hogy az egyik oldalon a hossz- és idömérés összekötése már egyedül az elektrodínamikából kijön, és a másik oldalon a specrel által megfogalmazott mozgása a részecskéknek azért nem jó, mert nyilvánvalóan szétválasztja az elemi elektromos töltést a részecske súlyos tömegétöl, de mégis becsempészi a 'tömeget' a relativisztikus dinamikába.
jó, hogy említetted a futószalagos problémát, mert bevillant a megoldás. A külső megfigyelő a tartószerkezet nyugalmi hosszát változatlannak méri, a szalagok vízszintes hosszát az ívek kezdetéig, pedig mozgási hosszként méri le, amelyek kontrahálódnak.
Mindennel egyetértek, csak én a valósághoz még hozzátartozónak veszem az " én tudatomat ". Ez egyértelműsítí, hogy egy valóság létezik számomra, a többi az meg másé.
Végül is tolerálheató ez az álláspontod, csak kicsit segít a mindenáron értetlenkedni, cáfolni akaróknak. Kedvenc "cáfolatuk", hogy a rel effektusok látszólagosak. Ezért tartom fontosnak, hogy ez tisztázva legyen, hiszen az elmélet megértésében gyakran zsákutcába lehet jutni egy egy hibás értelmezés miatt. Ráadásul én nem cáfolni akarom, hanem megérteni, mit is jelent a relativitás elmélet, mit modellez és ebből következtetve milyen is a világ amiben élünk.
A hosszkontrakciót mechanikai értelembe vett deformációnak értelmezni például azonnal felveti azt a kérdést, hogy milyen erőhatás miatt? Hogyan lehetséges annyiféleképpen deformálódni, ahány redszerből nézik az adott objektumot?
Ha azonban nem tekintjük mechanikai értelembe vett deformációnak a hosszkontrakciót, akkor meg a korábban feszegetett futószalagos példa végkifejletével van egy kis gondom, miszerint minden látszat ellenére nem kéne elszakadnia. Szóval így is van egy kis gondolkodni való, nem szerencsés ebbe látszatokkal operálni, elég macera a valóság megértése így is. :o)
Az egyik topikban világosan írod : Például a hosszkontrakciót nem tekintem mechanikai értelembe vett deformációnak. Többnyire ragaszkodom a spec.rel. effektusok szimmetriájához. (Ezt gyakran vitatják, különösen az ikerparadoxon kapcsán.) Az egyes inerciarendszerek valóságát "külön világként" kezelem, amit azonban át lehet transzformálni egy másik inerciarendszer valóságába, de egyik inerciarendszer valóságát sem tekintem "valóságosabbnak" mint a többit.
Ebből világosan látszik az álláspontod.
Mindennel egyetértek, csak én a valósághoz még hozzátartozónak veszem az " én tudatomat ". Ez egyértelműsítí, hogy egy valóság létezik számomra, a többi az meg másé.
...tehát a két mérés nem azonos feltételek szerint történik...., akkor meg lehet eltérő semmivel nem jelent mást a valóságnál...
Nincs töb kérdésem. Feladom. Bizonyára a hátralévő életem kevés lenne a meggyőzésedhez, mert ugye legyen akárhogy, neked akkoris az az igaz, amit még el tudsz képzelni.
jo jó, azért...Az eredeti kérdésre próbáljunk válaszolni
nyugalomban a kitakarás a vonat nyugalmi hossza, árnyékának az egyidejű vetületével arányos !, míg a mozgó vonat árnyékának az eleje és vége nem egyidejűleg vetődik a fotóelemekre, tehát a két mérés nem azonos feltételek szerint történik...., akkor meg lehet eltérő semmivel nem jelent mást a valóságnál.
Legyen a kisérlet látványosabb :tegyünk a voltmérő helyére egy bombát gyújtószerkezettel...
Egyelőre ne cifrázzuk. :o) Az eredeti kérdésre próbáljunk válaszolni. A mért fotoáram csökkenés mértéke kisebb, mint amit a nyugalomban lévő vonat okozna. A kisebb fotoáramcsökkenés valóság a bakter rendszerében, vagy nem? Ez volt a kérdés.
A K rendszer x tengelyében egy szigetelőrúd nyugszik AB végein arany kontaktusokkal összekötve egy galvánelem két sarkával. A K' rendszer x' tengelyében hasonló hosszú rúd nyugszik A'B' végein aranykontaktussal egy galvanométerrel ( vagy bombával ) összekötve. K' v-vel mozog K-hoz képest. Legyenek a rudak úgy méretezve, hogy a végeik a K rendszerben egyidőben érintkezzenek. Ekkor a bomba robban. K rendszerből nézve ezek nem érintkeznek egyidőben tehát nem robban. Ez élesen ellentmond egymásnak. A valóság az ami történik, azaz felrobban a bomba mindkét rendszerben. Hogy miért ?
Nem is kellett sokat: Legyen a kisérlet látványosabb :tegyünk a voltmérő helyére egy bombát gyújtószerkezettel, amely csak a vonat mozgási hosszának megfelelő vagy rövidebb árnyék esetén robban. Az alagútban állók éppen ezt észlelik a robogó vonat hallatán és nyakra főre menekülnek. A vonatban lévő tudósok, meg az árnyék méréséből arra következtetnek, hogy nem lesz robbanás, mert az árnyék megegyezi a nyugalmi hosszukkal így hosszabb a mozgásinál,ezért rendelnek is ebédet. Kinek lesz igaza ?
Sajnos a bomba az alagútban is és a vonaton utazók számára is felrobban. ( a te példádban azt jelenti, hogy mindkét esetben azonos feszültséget mérnek... A vonaton utazók azonban nem vették figyelembe az eltérő egyidejűségüket, hogy a fotoelemek hozzájuk képest mozognak, így azokban egy térfogati töltéssűrűség lép fel, azaz eltérő lesz a pozitív és negatív részecskék száma, ami a v sebességtől függő plusz áramot hoz létre, ami feszültségnövekedést eredményez, ezért felrobban.
Elmés próbálkozás de az elektromossággal ebben az esetben is óvatosan kell bánni, gondolj csak az Adler-féle paradoxonra. Nincs egyidejűség mégis felrobban a bomba, mindkét rendszerben, pedig a kontaktusok a Lorentz kontrakció szerint nem egyidejűleg érintkeznek. Ez éppen azt bizonyítja, hogy csak látszólagos a kontrakció ! A példádon még gondolkodnom kell.
Ezért ez egy nem "közvetlen hossz", hanem egy "közvetett", azaz mozgási hossz, ami nem a vonat valódi, igazi hossza a bakterok rendszerében.
Kedves Muallim!
Ez a "valóság" dolog látom nehézségeket okoz. Végezzünk el egy másik gondolatkísérletet, hátha ez közelebb visz a megértéshez. Legyen egy hosszú egyenes alagútunk, amelynek az egyik oldala fényelemekkel van kirakva, a másik oldala pedig fényforrásokkal. A fényelemek fotoárama legyen arányos a megvilágítással. Ha most áthalad az alagúton v sebességgel egy vonat, akkor a fotoáram annyival csökken, amennyit a vonat hossza kitakar. Szerinted a fotoáram csökkenése, ami kisebb, mint amekkora csökkenést az álló vonat okozna, az alagút rendszerében nem valóságos, csak látszat? ( Most nem órával és méterrúddal ellenőriztük a mozgó vonat hosszát, még csak az egyidejűséget sem bolygattuk! ) Szóval erre most mit mondasz?
Persze hogy léteznek elemi elektromos töltések, persze hogy folyamatos a spektrum, da az atomok fénykibocsátásánál úgy jelenik meg 'mintha a hullámhossz diszkrét lenne'.
"Nem elfogadható (kezdem az áltános dolgokkal). mert
- nem látok zárt rendszerket, - nem látok kozervativ mezöket, - nem látom. hogy G(Newton) egy állandó, - nem látom a súlyos tömeg és nyugvó tehetetlen tömeg egyenlöségét, - az atomok fénykibocsátásánál csak kb. diszkrét hullámhosszakat látok, - látok kvantált elemi elektromos töltéseket. "
Nem értelek. Ezeknek nincs köze a relativitás elméletek lényegéhez, legfeljebb
arra utalnak, hogy nem kerek a jelenlegi világkép.
Bár a felsorolásodba, pár hiba becsúszott, gondolom elírás..Ne lenne folyamatos
spektrum?? Vagy az elektromos töltés nem lenne kvantált?
"Ez a formalizmus azért érdekes, mert bizonyos alosztályaival együttesen modellezhető relativitáselmélet és a kvantummechanika sajátságai. "
Lehet, nem is akarom elvenni a kedved töle, ezt is ki lehet próbálni.
De én egész más irányt követtem a kezdettöl elkezdve. A következök mentek be az axiómatikus alapokba (amiért én a relativitáselméleteket eleve cáfolok és a kvantummechanikát más alapokra helyeztem):
1.) A fizikában a hosszmérés és az idömérés (vagy sebességmérés) soha sem kivitelezhetö abszolút pontossággal. Ez érvényes függetlenül attól, hogy a méréseket testekkel (részecskékkel), vagy mezövel (fénnyel) végezzük el.
2.) Kétféle fundamentális mezöt észlelünk az e.m.-mezöt és a gravitációs mezöt
2) Az elemi elektromos töltés létezése kisérletileg alátámasztott (A +q, -q létezik, ezeket nem lehet tovább osztani. A q egy kvantum ami az e.m.-mezöhöz tartozik.)
3.) A e.m.-mezö véges és állandó terjedései sebessége kisérletileg alátámasztott (a fénysebesség c egy állandó, a c egy mezöinvariáns).
4.) A Maxwell-egyenletek kisérletileg nagyon jól alátámasztottak. Az e.m.-mezöegyenlete tartalmazza a négyes vektorpotenciált és a négyes töltés-, áramsürüséget. A kovariáns elektrodinamika lényegében magába foglalja az elö három pontot (mindenesetre, ezeknek nem mond ellent). Egy-két fontos, alapvetö dolgot meg kell említenem. Az e-dinamika nem tartalmazza az elemi e-töltések pontos helye ismeretét, de használja a töltésmegmaradást. Egy másikra a fizika nem nagyon figyelt fel: a vektorpotenciál a Lorentz feltétel teljesíti, ami a mezök tulajdonsága megmaradását jelenti. Ezeken túl az elektrodinamika egy invariáns Riemann metrikát d(X1,X2) definiál egy véges tér-idö tartományban.
5.) Az e.m.-mezö egy nem-konzervativ mezö. Mellé veszem még, hogy zárt rendszerek a fizikában nem léteznek. (Ez a kettö fontos alapaxióma a fizikában!)
6.) Most jön egy ÚJ FIZIKAI FELTEVÉSEM: Feltételezem, hogy az elemi e-töltések mellett ELEMI GRAVITÁCIÓS TÖLTÉSEK IS LÉTEZNEK, amik a gravitációs mezöt okozzák és a g-mezönek ugyanaz a szerkezete mint az e.m.-mezö szerkezete. (lásd 4.)) Meg is mondom, hol vannak ezeknek az elemi g-töltéseknek a helye és mi a tulajdonsága. Az elemi g-töltések az elemi e-töltésekkel együtt a négy elemi részecskében (e,p,P,E) vannak, a g-töltéseknek is kétféle elöjele van mint az elemi e-töltéseknek, de két nagyságuk van. A (P,E) elemi g-töltése 1936-tal nagyobb mint az (e,p) g-töltése. A g-töltések sem oszthatók tovább fel és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) a fajlagos gravitációs töltésböl származik.
A többit már ismeritek, az Egyesített Mezöelmélet, egy újféle Hamilton elvvel ellátva, jön ki a fenti axiómákból.
De nincs semmi értelme egy új fizikai hipotézisnek, ha a következményét nem lehet megmérni. Kisérletekkel kell igazolni, hogy az új hipotézisre a fizikában szükség van, tehát ez a feltevés eddig még hiányzott a fizikában. Az új fizikai feltevésem arra vezet, az a vizválasztó kisérlet, hogy a testek szabadesése ezreléknyi nagyságrendben függ az összetételtöl. El kell tehát kisérlettel dönteni, hogy szükség van-e az új hipotézisre vagy nem. A brémai ejtökisérletem eldöntötte, szükség van rá: a szabadesés függ a testek összetételétöl. Galilei elsö fizikai feltevése nem volt helytálló és ki van javítva.
De egy mást is és egy lényegesen újat jelent az elemi g-töltések létezésének a hipotézise a fizikában. Ez egy új kvantummechanika alapja, ami arra van felépítve hogy (csak) a fundamentális mezök forrásai (a töltések) vannak kvantálva. /Ezt én forráskvantálásnak nevezem ellentétben a QM/QED mezökvantálásával./ Az Egyesített Mezönek négy kvantumja van ezek az e, p, P, és az E. Más mezö nem is létezik és más részecskére nincs is szükség. De még a négy részecskének sincs más tulajdonsága mint a kétféle elemi töltése.
Na ez aztán egy borzasztó egyszerüsítést jelent az egész fizikában. Az Egyesített Mezövel és a négy stabil részecskével felfegyvezve kell megmagyarázni az univerzum összes fizikai jelenségét a mikrokozmosztól az asztrofizikáig. Nem is kell semilyen más lényeges új alapvetö feltevést használni.
Én is a kezdetnél vagyok a fenti hipotézis kisérleti ellenörizésénél, de minden általam eddig megvizsgált kisérleti adat arra mutat, hogy az új hipotézis helytálló, szükség volt rá, és hogy ez különbözik az elfogadott fizika feltevéseitöl. A további vizsgálathoz minden a kezünkben van egy lényegesen új matematikai formalizmussal megfogalmazva, egy új variációsszámítás segítségével.
Az útam egy objektiv tudományos út. Úgy néz ki, hogy a fizikában eredményes is és közelebb vezet a 'valóság' fizikai megértéséhez.
Régóta gondolkodom egy olyan formalizmuson, amelyben csak kétféle elem A,B van és definiálom a következő triviális összeadási szabályokat:
1. A+A=2A,
2. B+B=2B,
3. A+B=B+A=( ) ( az üresség, nem 0 mert akkor már 3 elemem lenne, a 0-ról egy másik topikban már kifejtettem a véleményemet nem nagy sikerrel )
Pl. R2(A,B) halmazon egy kétdimenziós felületet értek, melynek pontjait A ,B elemek alkotják, ezek egy képet (konfigurációt ) alkotnak. A képek egy képzeletbeli hálót ( véges vagy végtelen ) jelentenek, amelyek csomópontjait A, B elemek alkotják.Az A, B elemek cserélgetésével különböző képek jönnek létre , de a háló hálózata nem változik. ezeket összefoglalóan jelölhetem R2i képeknek. Ha két ilyen hálót Ri+Qi összeadok, akkor az 1,2,3 összeadási szabályok miatt a háló átalakul, új struktúrájú kép jön létre, melynek minden pontján egy A vagy B elem van. a hálókon utakat definiálhatok.... stb.
Ez a formalizmus azért érdekes, mert bizonyos alosztályaival együttesen modellezhető relativitáselmélet és a kvantummechanika sajátságai.
Muallim, mit gondolsz, milyen matematikai alapokon nyugszik a fizika és mi ezeknek az axiomatikus kiinduló pontja? Hagyd a filozófiát, söpörj a saját ajtód elött.
