Egy zárt hurok mentén halad az űrhajós ugye? (mert visszatér) Zárt horokban pedig a munkavégzés összege nulla. Emiatt véleményem szerint a nagyobb sebesség miatt csak látszólagos öregedés lehet, nem pedig valóságos. Bevallom a fenti logika még nem zárt, kell hozzá a "cíprian-fizika" is.
Az ábra lényege, hogy mind a két inerciarendszerben a c állandó /45 fokos piros vonalak/ , és a másik rendszerbeli események észlelései szinkronban maradnak.
Ha ragaszkodunk a c állandóságához, ezt a szinkronitást semmilyen más módszerrel nem lehet elérni.
Én tömegről és impulzusról beszéltem: arról, hogy egy gyorsan mozgó testet jóval nehezebb tovább gyorsítani, mint egy vele azonos álló testet. Súlyról szerintem csak akkor beszélünk, ha a testet rá tudjuk tenni a mérlegre. Egy mozgó testet nehéz rátenni a mérlegre. De ha gömbbe zárod, akkor meggyőződésem, hogy a gömb a mérlegen is nehezebb lesz, nem csak gyorsítani lesz nehezebb.
Érdekelne az ábrád, de jó lenne, ha magyarázatot is fűznél hozzá, hogy ne kelljen fejtegetnem.
Nem olvastam el a régebbi írásokat, amit Simply Red említett, de szerintem is a gyorsulás a kulcs. Az oda-vissza mozgás zárt huroknak tekinthető, amelyben gyorsulás van, és newtoni értelemben járulékos erőnek kell lennie. A zárt hurokban a vektoriális erők összege nulla. Bármely zárt hurokban azonban még a Lorentz-transzformációval is a munkavégzés nulla. (Emmy Noether első tétele szerint az energia megmaradó mennyiség a Lorentz-transzformáció után is). Mivel bármely zárt hurkot vehetünk, egyszerűség miatt nézzük a körmozgást. Ebben az egyik testnek legyen nagyobb a sebessége. Ekkor külső pályára akar térni, emiatt nem találkozhatnak. Csak úgy maradhat a gyorsabb test azonos sugarú pályán, ha a járulékos erőt korrigálom. A korrigálás miatt viszont amennyit fiatalodik a test a nagyobb sebesség miatt, annyit kell öregednie is a plusz járulékos erő miatt.
A fentiek szerint a visszatérő test nem öregedhet.
"ugyanis egyik mérésed sem volt egyenesvonalú egyenletes sebességű mozgás"
Nincs ikerparadoxon , ha nem változik a sebessége az űrhajósnak a Földhöz képest. Viszont mégsem a gyorsulás számít, a specrel nem azzal számol. Próbálkoztam gyorsulással megoldani, nem jó eredményt ad.
A specrel jó. Ez van. Meg kell érteni a minkowski geometria működését, akkor nem fogsz benne ellentmondást látni.
Mielőtt azt mondanád, hogy az iskolába kimosták nekem is az agyam, én nem tanultam ilyesmit. Én is egy évvel ezelőtt erősen kételkedtem ebben az egészben, hogy a c tényleg állandó, meg hogy az órák mit művelnek. De úgy van minden, ahogy a nagykönyvben le van írva.
Az eninsteini téridő nem az egyetlen magyarázat, de ha nem lehet külömbséget tenni az elméletek közt, akkor nincs miről vitatkozni. Vagyis lehet, de minek?
3. Ellentmond-e az ikerparadoxon mmormota állításának
Az 1. pontot illetően egyetértünk, az ikerparadoxon az, amit leírtál.
A 2. ponttal most nem kívánok foglalkozni, ezerszer kitárgyaltuk (annyit azért megjegyzek, hogy az űrhajós iker nem megy végig egyenesvonalú, egyenletes mozgással, hiszen valamikor meg kell fordulnia)
Maradt a 3. pont, ez volt az eredeti kérdés is.
mmormota állítása ez volt:
Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.
Én erre azt mondtam, hogy ez más, mint az ikerparadoxon állítása, mert mmormota egyetlen digitáls erőmérőről beszélt, amit két különbözően mozgó megfigyelő olvas le (ez eredmény természetesen azonos), míg az ikerparadoxonban 2 óra van, nem egy: az egyik az űrhajós ikeré, a másik a Földön maradt ikeré. Természetesen a visszaérkezés után mindkét óráról külön-külön el lehet mondani ugyanazt, amit mmormota az erőmérőről mondott, vagyis, hogy tetszőleges megfigyelő ugyanazt a számot olvassa le róla. Vagyis egyetlen mérőműszer leolvasása nem függ a leolvasó személy mozgásállapotától.
Ezt te kevered azzal, hogy a két óra egymástól eltérő értéket mutat.
Az ikerparadoxonban nincs olyanról szó, hogy ugyanarról az óráról, ugyanakkor két különböző megfigyelő más adatot olvasna le.
Lehet, hogy nem ugyanarról az ikerparadoxonról beszélünk. Én erről:
Az egyik iker elmegy rakétával és egyenesvonalú egyenletes mozgással utazik jó sokáig, majd mondjuk 100 év múlva visszajön a földre és látja, hogy a testvére 100 éves lett. Ő meg tíz.
Nos ebben az esetben nem érdekel, hogy ki, mikor és hányszor olvasgatta le az óráit repkedés közben, csak az érdekel, hogy
a rakétás mókus órája 10 évet mutat, míg
a földi iker órája 100 évet mutat, itt a Földön egymás mellett és ugyanakkor leolvasva. Ez lenne az ikerparadoxon az SR szerint.
De természetesen ez nem lehet így, tehát valójában egyforma öreg lesz mindkét iker, mert az egyenesvonalú egyenletes mozgással utazó óra ugyanúgy jár mint egy másik sebességű, de erőhatástól mentes óra. Erre hozta mmormota 12848, hogy
Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.
Nyilván.
És igen dhcp 12856, itt a népbutítás eredménye, ugyanis egyik mérésed sem volt egyenesvonalú egyenletes sebességű mozgás. Akkor pedig miért kevered ide? Az eltérést más okozza. Nyilván.
Én is kértem már párszor iszügyit, hogy mutassa meg az elméletét. De nem mutatja, csak ismeretterjesztő stílusban népszerűsíti... A stílus és a hozzászólások színvonala alapján az a sejtésem, hogy nincs elmélet, csak az elméletről szóló népszerű-tudománytalan ismeretterjesztő mű létezik... :-)
Szeretném/szeretnénk már végre látni azt a híres-neves variációelves világmegváltó elméletedet, különös tekintettel a Lagrange-multiplikátorokra ;) Fogd már fel, hogy a tudományos(nak hangzó) szavakkal dobálózás nem működik hozzáértő emberekkel folytatott vitában. Ja, hogy szerinted mi nem értünk hozzá... :-P
De azért a GAlilei-elvről vitatkozhatunk. Szóval létezik két makrotest, amelyek egymáshoz képest fénysebességgel távolodnak? Mert ha nincs ilyen, akkor szerintem ennek egyenes következménye a Galilei-elv sérülése.
Éppenhogy nem a makrotestekről beszélünk, hanem a makrotestek részecskehalmazáról, vagyha úgy tetszik hullámcsomagjairól. Ha csak makrotesteknek fogjuk fel, akkor a Galilei-elvről nem lehetne vitatkozni.
Az Ősrobbanás utáni állapot volt az, amikor a részecskék egymáshoz képest fénysebességgel közeli sebességgel haladtak. Amikor már kondenzált anyagszerkezet állt elő, ezek véleményem szerint már nem haladhatnak egymáshoz képest közel fénysebességgel. Ezt szerintem nem lehet belátni klasszikus fizikai alapon, beleértve ide a relativitáselméletet is. Ezért mondom azt, ha nagy sebességekről beszélünk, felejtsük el a Galilei-elvet. Bár ezt azért ne vegyétek komolyan, mert ez "cíprian-fizika".
"A sebességből adódó energia nem belső energia." Na erre vigázz! Ha az elektron 1/137 c, vagy éppen 85%-os c sebességgel kering a proton körül, akkor milye van a mozgó elektronnak a hidrogénban vagy a neutronban? A kinetikus energiáját át is tudja adni az elektron, ha kell.
Konkrét tényadatnak örülnék. Aztán majd filózhatunk az űrhajóról is. Szóval én nem tudok olyan két makrotestről, amely a mi Univerzumunkban egymáshoz képest fénysebességhez közel száguldozik. Szerintem az egyik nem lehet az. Ha tudsz tényszerű ellenpéldát mondani, meghajlok a Galilei-elv előtt :-)
Most egy régi könyvből néztem, az új valahol az ágy alatt van :-)
A Hubble-állandó egyre bizonytalanabb, ahogy megyünk az időben visszafelé. Sőt mostanában 6 milliárd évig hátramenőleg lassulást mutattak ki. Tehát gyakorlatilag kisebbek a sebességek a múltban a Hubble-állandóból kiszámítotthoz képest.
Javaslom, a klasszikus termodinamikával most csínján bánjunk az érvelésnél. Egy gyorsuló töltés pl. energiát sugároz, ha elektromágneses térbe kerül. Nehéz erre termodinamikai analógiát találni.
Van egy feltételezésem: ha két objektum relatív sebessége fénysebesség közeli, akkor az egyik szükségképen nem lehet makroanyag. Erre keresek számszerű ellenpéldát, hogy megdöntsem a feltevésem. Örülnék, ha segítenétek. A Galilei-elv gyakorlati alátámasztását vagy elvetését látom ebben.
Érdekes e-dinamikát tanítottak az L.-nek! Mindenhol máshol az áll, hogy a kisugárzás a töltések (lokális) mozgásából ered, de a mozgási állapottól függetelenül az e.m.- hullám terjedési sebessége véges és állandó.
Tégla, ezt a 'szakelméletét' is már kiszúrtad Lingarazadának, ha más beavatkozol: "Én ugyanis a sugárzási instabilitásról beszéltem ott. Azt pedig mindig a távoli zónában lévő mezők határozzák meg."
