Nem kultiválom a honlapi terjeszését ez elméletemnek, kézzelfogható okokból. Én inkább a papirformán való közlést léptetem elönyben, és ha lehet a szakfolyóiratokon keresztül. Eddig a peer-review-journálok (Phys. Rev., Phys.Lett., New Journal of Phys., CQG, és a Fizikai Szemle sem) nem találták meg az útat a leközlésre. Így egy könyv lett belöle, ami az idén megjelenik. Ott minden megtalálható lesz.
aham, szóval ezeket az eredményeket sem fogadod el...... egyébként van valami honlap, vagy ilyesmi ahol az elmélettedet olvasni lehet, ugyanis kicsit későn jöttem asszem, és lemarattam az elejéről.....előre is kösz....
Na azért várjuk meg azt amikor egy helytálló gravitációs-mezöben és a fénykibocsátást megértve vizsgáljuk a távoli csillagok vöröseltolódását, mielött idö vonalakat húzunk a Big Bangig....
Nem! Úgy zavarja, hogy nem függ a mérés eredménye az m(g) és m(i) különbségétöl. Úgyebár Eötvös abból indult ki, hogy CSAK a centifugális erö és CSAK a Föld vozóereje lép fel a kisérletében, aztán kisül, hogy emellett létezik egy harmadik erö is (a zavatás), aminek sem az irányát sem a nagyságát pontosan nem ismerjük. Aztán változtathatod az iga karja irányát, nem kapsz ki semmilyen értelmes eredményt.
Tévedsz! A kétfajta tömeg megkülönböztetéséböl ered, ami nem használja az UFF-t! A korrekcióban a tehetetlen tömegek állnak, tehát ez (1+m(i)/M(i))! Az 3. Kepler törvény másik oldala meg arányos az m(g)/m(i) = (1+ delta)-val, függ az összetételtöl és megsérti az UFF-et.
nem érted mit akarok kérdezni.....azt látom, hogy a te elméletedben külön vannak választva ezek a dolgok....de az én véleményem az, hogy a természetben nem.....tehát a kvázirészecskék minden tulajdonsággal rendelkeznek/rendelkezhetnek, amivel az általad reálisnak nevezett részecskék.....és épp ezért kértem hogy mondj egy különbséget, mert az hogy "....-ok csak segédeszközök", nem túl meggyőző....
ha most sem sikerült megértetnem magam, akkor ráhagyom, de egy probálkozás még belefért:)
Jó ez a zavaró elektromos hatás, ami mindig PONT úgy zavarja meg az Eötvös kísérletet, hogy ne 10^-8-os pontossággal megegyezzen két érték, ami állításod szerint 10^-3 különbözik.
Olyan ez az egész, mintha valaki állítaná, hogy tíz méterről mindig a darts-tábla közepébe talál. Te kételkedsz ebben. Erre fogja, százszor belehajítja neked tökéletesen. A te kifogásod meg az hogy, "de közben összevissza fújt a szél, így nem érvényes...."
A "reális" részecskéknek kétfajta elemi töltése van. Ezek jellemzik a "reális" részecskét. A kvázirészecskék meg csak segédeszközök, valamit helyettesíteni. Igazában kvazirészecskék nem léteznek.
A 3. Kepler törvényében álló R^3/T^2 x(1+m/M) arányos a bolygók m(bolygó;g)/m(bolygó;i) = 1+delta(bolygó)-jával. Már ebböl kijön az aránylag nagy, 0.15%-os, eltérés a Mars és Uránusz között és dokumentálja a bolygók különbözö összetételét és az UFF ilyen nagyságú megsértését. Ezt nem a másik bolyók perturbációja eredményezi.
Az m/M elsőrendű korrekciós tag a Newton-képletekből jön ki, ami tartalmazza az UFF-ot. Ezekután ez hogyan is dokumentálhatja az UFF megsértését?
És ehhez nem kell más bolygók perturbációs hatását számolni. Meg variációszámításra sincs szükség.
Bocs, asszem nem pontosan fogalmaztam meg a kérdésem, nem azt kérdeztem, hogy mi alapján osztályozod a "részecskéket és nem részecskéket", hanem arra akartalak kérni, mondj egy tulajdonságot, amely a "reális" részecskékre igaz, és (pl: "a pozitív lyukak") kvázirészecskékre nem......
jah, és ha azt mondod: "...-ot felejtsd el" minden magyarázat nélkül......hááát.....
Nem nagyon találóan kérdeztél. A fény 'egy' periodusa az elemi e-töltések mozgásából ered. Itt szinkronizálva lehet több töltés mozgása kölönbözö atomokban, és ez a normális eset a kondenzált anyagban. A kisugárzás egy gerjesztésböl ered, és közvetlenül a gerjesztés után a legintenzívebb. Az idö folyamán az intenzitás exponenciálisan lecseng, az atomoknál kb 10^-8 s alatt, addig amig a héjelektronok egy zárt pályát el nem érnek. Ezek a zárt pályák az atomok alapállapotát képezik, innen nincs további kisugárzás...
nem volt bigbang!??? akkor miért távolodunk mindentől gyorsuló ütemben? és miért mutat ez egy pontba?(vagyis ha "kiszámoljuk", hogy hol volt egy adott objektum /asszam 22.5 milliard év/ adott időval ezelőtt, akkor az derül ki hogy egy adott pollanatban, egy adott helyen volt minden.... kiváncsi lennék ennek a magyarázatára bigbang nélkül.....)
Iszugyi Akkor kérlek szépen, mondd el nekem a fény egyetlen periódusát csupán. Csupán csak egyet. Hogyan, miért kezd nőni, és elhalni, közben persze továbbhaladva. A vízhullámban előbb nő a magasság, egy ponton leáll, azután gyorsulva zuhanni, majd lassulni kezd..átmenetek vannak. Hogy van ez a fénynél? Mi mivé alakul?
Az anyag miért ne lehetne mező, éppen olyan, mint szerinted a gravitáció, amellyel pedig kölcsönkapcsolatba lép: A folytonos, sűrűségléptékben ez nem ellentmondó. Csak a tömegtől, mint léptéktől kell eltekinteni. A tömeg, amit a piacon legelőször megismertünk. Persze, csak mint súlyt. A tömeg ma is visszás még. 1 kg tömegű kenyér..... Ez a világképünk alapja most. Persze kérhetnénk úgy is- kérek két dm3 kenyeret. Ugyanazt kapnánk, ha a minőség adott...
A fény CSAK HULLÁM természetü. Big Bang meg nem volt sohasem. A most létezö elemi részecskék, amik stabilok, ezek mindig voltak. Ezeket nem lehetett soha elö állítani egy Big Banggel.
iszugyi Itt már vitatkoztam olyanokkal, akik tetszésük szerint a fény korpuszkuláris vagy hullámtermészetét vették hivatkozásul ahhoz, hogy érvük legyen arra, hogy a fény csakis hullámtermészetű. Ha azt állítod, hogy a fény csakis hullám, akkor azt is állítod, hogy a BIG BANGhoz képest, ami csak egyszer volt, a fény megszámlálhatalanul sokszor tűnik a semmibe, és jelenik onnan meg. Egyetlen szingularitás helyett végtelen sokat fogadsz el. Semmiből-semmi lesz. Ebben hiszek.
"Kivül vannak a kis tömeghiányúak, belül a nagy tömeghiányúak" Ez az állítás azért körbejárható.... Hiszen vannak a 9-11-ik bolygók, elég tömörek....Az Oorth felhő elemei... Hogy jutottak volna oda ilyen elvek alapján? Mondjuk, az inkább elképzelhető, hogy azok egy messze távolodó ősi gázbolygó magjai, amelyek gázkoronája elveszett már. Hiszen vad ifjúságában a Nap tudott olyat is produkálni, hogy a kiszakadó gázgolyóbis kiléphessen a Naprendszerből, hátra hagyva kondenzálódó gyermekeit. Bizony, a Plutó Charon, a Szedna stb. valószínűleg a Napunk elsőszülött, Őt elhagyó legdurcásabb gázbolygójának a gyermekei. Őróla nem tudjuk, hol van, nem láthatjuk már... Szóval, kezd összeállni a Naprendszer családfája, kronológiája.
Erről többet mondtam nektek, mint valaha hallottatok. És nem tudjátok cáfolni!
Még az e.m.-sugárzást is meg kell érteni, arról meg lemondhatsz, hogy a gravitáció az fényt befolyásolja. A fény nem anyag, de hullám! A gravitáció és az e.m. egyenértékü. Ezek mezök, amiket a kétfajta elemi tötés okoz.
Ami a fekete lyukakat illeti, én is régóta az EM-Z, vagyis elektromágnes sugárzás zárt kifejezést használom helyette. De örökké el kellene mondjam, mi másra gondolok. Ebbe a topikba meg azért léptem be, hogy magyarázatot keressek arra, hogyan lehet, hogy a fényre hat a gravitáció? És arra a következtetésre jutottam, hogy azért, mert a fény periódikusan mint anyag, vagy EM jelenik meg-a kettő között oszcillál... És akkor, amikor anyag, akkor hat reá a gravitáció. Így nem kellene a térnek annyira begörbítenie a hátát... Vagy a kettő egyenértékű?
iszugyi A bolygók "körpályáját" sok minen előidézheti. Már eleve az is, hogy a közel azonos síkban, azonban elipszis pályán haladó égitestek könnyebben ütköztek össze. A másik, alakformáló hatás, mint mindig, az ...árapály. Az elipszis pályán haladó bolygó, ha metszi az elméleti USP pályát, ideje egy részében zuhan, más részében távolodik. És ugyancsak létezik egy kritérium, ami alatt vagy a zuhanása, vagy a távolodása nagyobb. Ha a zuhánsi integrál nagyobb, a pálya hegyesedik, a nyújtott elipszis gyújtópontja a naphoz közelit, míg végül belezúg. Ha a távolodási, akkor a pálya kerekedik, a bolygók a Naptól, és egymástól is távolodnak. Abban az esetben, ha a központi égitest körül több bolygó is kering, azok egymásra hatása is okozhat pályarendező elvet. És néhány évmilliárd alatt kialakulhat az, ami most tapasztalható.
Lehet, hogy közben már néhány kövér bolygó visszazuhant szülőanyjába, a Napba?
- Azok, amelyeket utolért a Nap kezdetben 1 Mkm, jelenleg nagyobb 20 Mkm-nél nagyobb USP-je? - Vagy azok, amelyek eleve elnyújtott elipszispályát kaptak?
Ezek zuhanáskor visszadták a Napnak azt a kezdeti impulzusmomentumot, amelyet tőle kaptak. Segítve annak túlélését. Kicsit önző....
A Földnek is lehettek ilyen, az olvadékból kiszakadt, Holdnál kisebb kisérői, amelyek 2-300 M évenként visszazuhantak reá? Lásd kihalási periódusok?
A Naprendszer kezdeti meteorbombázásának vajon nem ez az oka? A kísérleteid eredményeit, a tömeghiányra visszavezetett jelenségeket részben feltételesen elfogadnám, csak másképpen, más léptékben magyaráznám, mint Te. Egyfajta belső ellenállással. Ami a külső vákuum ellenére a testben belül ébredhet.
