A sötét energia "antigravitációs" hatású, gygorsítja az Univerzum tágulását. Úgyhogy pont hogy nem lehet azonos semmiféle vonzó gravitációs kölcsönhatással. Ami egyébként relatíve kis skálán, a Föld felszínétől egészen a galaxishalmaz szintjéig dominálja a dinamikát (a sötét energia csak kozmológiai léptékben válik fontossá).
Az, hogy két szó egy mondatban szerepel, még nem árulja el, mi a kettő között a kapcsolat :) Az értelmes gondolkodás minimális szintjét sem tanúsítod.
Idáig teljesen értem. Valóban azt kell tisztázni, hogy a relatív fázisok függenek-e az étereszél sebességétől, vagy nem. Ha függenek, akkor MM, ha nem, akkor Korom. Valóban ez a kérdés. Jelenleg úgy látom, hogy függetlenek. Szerinted függenek. Azt kellene megértetedned velem, hogy miért nem függetlenek.
Szerintem Korom nagyon is megértette ezt a triviális számítást, és azért nem ért vele egyet, mert ez a MM-féle számítás hibás. Egyelőre még én is ezt hiszem, de nyiulván meg fogsz győzni az ellenkezőjéről.
No de ne minősítgessünk, hanem térjünk a tárgyra, a részletes számításokra. Azt eddig is tudtuk, hogy Te másként látod, mint én, de én nem értettem meg, hogy milyen alapon jutottál erre a következtetésre.
Munkahelyi elfoglaltságom miatt naponta csak keveset tudok csetelni, ezért javaslom, hogy problematikus lépésenként menjünk végig Korom érvelésén. Naponta egy lépést haladjunk előre. Ha valahol hibát találsz, akkor már nem is érdemes folytatni, úgyhogy ilyen lassú ütemben is hamar a végére érhetünk. Ismétlem, az első egyértelmű számítási vagy logikai hiba után azt mondom, hogy szükségtelen folytatni, meggyőztél, Korom cikke hibás.
Első probléma:
1.) Ahogy én látom, Korom cikke egy gondolatkísérlet, amelyben kissé megváltoztatja a MM-interferométer lényeges optikai elemeinek (splitter, M1 és M2 reflexiós tükrök) felállását. Az eredeti MM-kísérletben a splitter és mindkét reflexiós tükör fényforrások és megfigyelők is egyben.
Korom - szerintem - azt vette észre, hogy nagyban lehet egyszerűsíteni a M-interferométerben végbemenő jelenségek számszerű kiértékelését, ha egy gondolatkísérlet során a fényforrás funkciókat térben elkülönítjük a megfigyelő funkcióktól.
Korom az általa bemutatott logikai sor első lépéseként azt állítja, hogy amennyiben éter létezik, és abban egy folyamatosan sugárzó fényforrás mozog, akkor a fényforrás előti éterrészletben Doppler-effektus miatt nagyobb frekvenciájú, rövidebb hullámhosszú rezgések jönnek létre, és terjednek c sebességgel a mozgás irányában lévő M1 tükör felé. Ez az állítás - szerintem - minden fizikatankönyvben ugyanígy megtalálható, tehát nem Korom találmánya.
Korom első lényeges saját állítása, hogy gondolatkísérlet keretében minden további nélkül meg lehet tenni, hogy - ismétlem gondolatban - a splitter fényforrásfunkcióját behelyettesítsük egy olyan az éterhez képest nyugalomban lévő fényforrással, amely igen távol helyezkedik el az x tengely mínusz végtelenjének közelében, és pontosan olyan frekvenciával rezegteti az étert, mint a mozgó splitter, vagy ha jobban tetszik a M-interferométer mozgó fényforrása.
Tovább nem folytatnám, mert ha ez az első logikai lépés hibás, nincs semmi értelme folytatni.
Kérdésem, hogy eddig találsz-e ebben az okfejtésben valami kivetnivalót. Arra kérlek, hogy csak és kizárólag erre a lépésre koncentrálj, különben nem tudom követni az érvelésedet.
A továbbiakban naponta csak egy hozzászólást tudok írni, ezért, valamint azért, mert ott nagyon előreszaladtál, a másik hozzászólásodra nem reagálok. Arra kérlek, hogy az itt megfogalmazott kérdésemre válaszolj.
Iszugyi úr "bemondásai" alapján ezt vezettem le kéttest centrális mozgására. Itt figyelembe vettem azt is, hogy Iszugyi szerint a gravitáló és a tehetetlenségi tömeg nem egyenlő egymással, vagyis m(g) nem egyenlő m(i) értékével.
Látható, hogy ez a kéttest-probléma. Iszugyi tehát saját igazolására a Kepler-törvények két alakját állítja szembe egymással, vagyis a kéttest-problémát az egytest-problémával. Ezek alapján érthető az ezrelékes eltérés, hiszen ez a különbség az ekvivalencia-elv érvényével is létrejön.
A 7095 alatt ezt írtam:
(R1^3/T1^2):(R2^3/T2^2)=[1+m(1,i)/M(i)):(1+m(2,i/M(i)][(m(1;g)/m(1;i):m(2;g)/m(2;i)] Iszugyi úr "bemondásai" alapján ezt vezettem le kéttest centrális mozgására.
Látható, hogy ez a kéttest-probléma
Iszugyi tehát saját igazolására a Kepler-törvények két alakját állítja szembe egymással, vagyis a kéttest-problémát az egytest-problémával. Ezek alapján érthető a 0,15% eltérés.
Igen így van tegla, a kéttest-probléma kifejezést még nem hallottam Iszugyitől, viszont a képletei ezen alapulnak. (régebben feltette ezeket a netre) Nem értem.
Iszugyinak köszönhetem, hogy ennek alapján tájékozódtam a bolygók stabilitásáról. Érdekes megállapításokat olvastam. A bolygók ellipszispályájának nagytengelye eszerint igen nagy stabilitást mutat, a kéttest probléma elegendő a kiszámításukra. Ha háromtest-probléma segítségével kiszámítjuk a másik bolygó hatását a pályára, akkor csak annyi történik, hogy a pálya elfordul, azonban a nagytengely hossza állandó marad. Az excentricitásban történik ugyan nagytengelyre vonatkozó változás, azonban ennek periódusideje 10 millió éves nagyságrendű.
Ezek alapján úgy láttam, hogy Iszugyi ekvivalenciát elvető állítása könnyen ellenőrízhető lenne a bolygók nagytengelyének hosszával. Sajátságos módon elzárkozott ez elől :-)
A 3. Kepler törvény 0.15%-os eltéréseiröl ne is beszéljünk.
Na, álljon már meg a menet.
1. a Kepler-törvények tapasztalati törvények, Kepler a mérései (illetve Tycho mérései) alapján állította föl őket, természetesen csak közelítések 2. a Newton-törvényekből elég egyszerű számolással kijönnek, ha a Nap helyzetét rögzítettnek vesszük (egytest-probléma) 3. a Nap persze nem rögzített, így kéttest-problémát kapunk, ami a harmadik Kepler-törvényt T^2/a^3 = 4pi^2(M+m) alakra módosítja. 4. ez azt jelenti, hogy az eredeti Kepler-törvény hibája körülbelül megegyezik az adott bolygó és a Nap tömegének hányadosával, ami a Jupiternél 1 ezrelék körül van
Mindezeket fizikus szakon legelső félévben megtanítják, részeletesen kielemezve. Külön kiemelve, hogy a Kepler-törvény természetesen hibás, levezetve a hiba mértékét.
Kedves Astroján! Nem forradalom elött állunk a fizikában, hanem az már ki is tört. Onnan kezdödött, hogy tüzetesen megvizsgáltuk az alapfogalmakat és nem hallgattuk el a nempasszoló kisérleti eredményeket. Ezek alapján átvilágítottuk a jelenségek nem helytálló részmagyarázatait, ezeket féreállítottuk, ha nem feleltek meg az követelményeknek. Csak kettöre szeretnék itt rámutatni amik viszont döntöek. - Elöször arra, hogy az m(g)= m(i)-böl levezetett newtoni "állandó" nem is jelentkezik a kisérletek eredményeiben mint egy állandó. Meg kell tehát vizsgálni, hogy mi az "igazi" gravitációs állandó, ha nem a newtoni? - Másodszor, Lénárd/Millikan kisérlete csak azt mutatja ki, hogy a kiszabadított elektron maximális kinetikai energiája teljesíti az Ek =hv - A egyenletet a fotoelektromos effektusnál, és nem minden elektron. Einstein magyarázata az energia csomagoknak elképzelt hv-s fotonokról tehát nem stimmel, ezt is meg kell vizsgálni. Az forradalom eredménye azt lett, hogy a négy stabil részecskét elláttuk elemi gravitációs töltéssel és a fénykibocsátást megértettük mint mikroszkópikus rezonanciát, fotonok nélkül. - - Astroján ne várj arra, hogy a részecskefizika a jelenlegi állapotban választ tud adni mi az a sötét anyag/energia. Hogy tudna erre megválaszolni, ha még azt sem tudja mik azok a semleges és tömegnélküli neutrínók? A forradalmárok erre is választ adnak, megmagyarázzák a neutrínókat és a sötét anyagot és ezek energiáját.
Persze, hiszen ha akarod, a háttérsugárzás is definiál egy kitüntetett vonatkoztatási rendszert, ez lehetne egyfajta globális éter.
Köszi.
De ez nem azonos a XIX. századi éterrel... persze, hogy nem
és ez az újfajta "éter" nem az EM hullámok terjedési közege.
Miért is nem ? Hiszen ha van éter, és úgy látom a legjobb úton jársz, akkor az éter ott van mindenhol, kitölti a vákuumot, a fény máshol nem is tud terjedni... Csak az éterben. Mert mindenütt az "éter" (DVAG) van.
A fizika ... valószínűleg újabb forradalom előtt áll éppen (sötét anyag/sötét energia, kvantumelmélet/gravitáció problémája)...
Oh, hogy említhetted egy mondatban a sötét energiát a gravitációval, amikor annak (szerinted) egészen más az állapotegyenlete, még valaki azt találja gondolni, hogy kezded megadni magad. A végén még rájössz, hogy a
1. A megfigyelő távolsága nem változik a fényforráshoz képest, éppen 300 000km. Nincs éterszél. A fényforrás másodpercenként villant egyet. Mennyi időnként fog a megfigyelő villanást észlelni?
2. A megfigyelő távolsága nem változik a fényforráshoz képest, éppen 300 000km. Éterszél van, elég régóta ahhoz, hogy a fény végig éterszélben haladjon a forrás és megfigyelő között. A fényforrás másodpercenként villant egyet. Mennyi időnként fog a megfigyelő villanást észlelni?
3. Nincs éterszél. A forrás 0 időpontban bekövetkező villanását pontosan mely időpontban látja meg a megfigyelő? Egybeesik ez a forrás második villanásával?
4. Éterszél van, jó nagy. A fénynek most 450 000km-t kell megtennie az éterben.
A forrás 0 időpontban bekövetkező villanását pontosan mely időpontban látja meg a megfigyelő? Egybeesik ez a forrás második villanásával?
5. Na most, fenti kérdésekre adott válaszaidból csinosan össze lehet rakni az MM kísérletet... Két fényút van, úgy állítják be őket, hogy ha nincs éterszél, a villanások egyszerre fussanak be. Aztán megnézik ugyanezt éterszélben...
Most jön a kérdés: Mi is a baj MM számolásával?
(Korom trükkje a következő: lyukat beszél az ember hasába, míg fizikai fájdalmat nem érez a rászórt rizsától. Közben erősen bízik abban, hogy az olvasó elfelejti: ugyanazzal a betűvel jelölt két különböző frekvenciát. Először annak az éterhez képset alló forrásnak a frekvenciáját, ami egy adott hullámhosszt eredményez az éterben. Aztán egy szükségképpen más frekvencijú másikét, amely mozog az éterben, és egyetlen irányban éppen ugyanakkora hullámhosszt ad mint az előző. Ezt nem meri közvetlenül felhasználni, mert a sírásig untatott olvasó is kibökné. Helyette megint a rizsa, végül bevezet pár saját fogalmat, aztán kijelenti, hogy ezek különböznek. Ezekbe már bekeveredik a kétféle frekvencia egynek vétele, de a magyarázat olyan mértékig zavaros, belezöldül a megkízott olvasó. Végül, minden érthető indolás nélkül, kijelenti hogy ezzel kész is a kocsi, Korom jó, MM téved, annyi.)
Lingarazdától kérdezem, mert ha ő nem tudja itt, akkor senki. Azokat a levezetéseket keresem az interneten, amelyek a Merkur periháliumvándorlásának képletét hozzák ki, az E=m*c2 Einsteini változatát és a Nap téridőgörbítő hatását leíró egyenletet. Milyen adatokból indult ki Einstein és hogyan jött ki a Nap mellett elhaladó fénysugárra 1.75 ívmásodperc? Az is érdekelne, hogy miért lett ez kétszerese a newtoni módon számolható értéknek? Egyik könyvben azt olvastam, hogy a newtoni tömegvonzásra még a Nap téridőgörbítő hatása is hozzájön. A kettő nem kizárja egymást?
Te Lingarazda, tudod Te egyáltán mi is az a müon? Kutyafülét tudod! A müon egy öt elemirészecskéböl álló instabil részecskerendszer! Tudod Te mi is az az instabil neutron? A kutyafülét tudod! Az instabil neutron egy négy elemirészecskéböl álló instabil részecskerendszer. Tudod mik a neutrínók. A k.f. t.! Kettöféle van belölük, az elektronneutrinó és a protonneutrinó. - Csak nem a h-val számolták ki az elektron és a müon 'mágneses' momentumát? Megsúgok Neked valamit, az elektron mágneses momentuma = nulla, nem létezik!
Egy Móricka-rajz, ami megpróbálja szemléltetni, hogy miről is volna szó az M-M kisérletnél. A csíkok relatív helyzete a fontos, ami a különböző úthosszok miatt megváltozik függetlenül attól, hogy a kettős doppler-effektus nem mutat frekvenciaváltozást. A csíkok távolságát azonban érdemes volna vizsgálni különböző sebességgel mozgó interferométereknél.
Ciprián és miért nem ellenörzik a bemenö alapfeltételeket? Ezekben van a hiba! Rossz útra terelte Einstein a fizikusokat, aztán nem tudák kivédeni. Ha nem passzoltak a megfigyelések az elmélethez, akkor jöttek az új hipotézisek, rogyásig. Példa. a hirdogén egyenletében 'kifelejtették' a jelenlevö mágneses mezöt, ki kellett találni a spint. Nem értették meg a súlyos és tehetetlen tömeg szerepét Newton egyenletében, meg kellett görbíteni a tért. Kizárták az elektront a magból, be kellett vezetni két új kölcsönhatást, és így tovább, és így tovább. Ezt nevezed Te a tapasztalattal való ellenörzésének? Xar az alap, xar a ház!
Ciprián, folytassam a dzsumbujt az egyetemi fizikában? Azt a 20. század kezdeti fizikusoknak, más a szemükre lehetne vetni, hogy nem találták meg a jó utat a gravitáció megértése felé. A newtoni állandó már akkor nem mutatatta ki magát mint egy állandó. A 3. Kepler törvény 0.15%-os eltéréseiröl ne is beszéljünk. De az izotópok tömege megmérése után már végérvényesen kitisztulthatott volna a látótér. Csak fel kellett volna tételezni, hogy a súlyos tömeg nem változik meg a magok képzésénél, és ezt ellenörizni kellett volna, ejtökisérletekkel is. Meg volt rá a lehetöség. A 20. század második felében, már kézzelfogható volt, hogy a gravitációs eröt a Föld felszinén zavarja valami, ezért nem lehet hinni az Eötvös-féle kisérletek eredményében. A súlyos és a tehetetlen tömeg 10^-13-os megegyezését már csak falazással lehetett fenntartani. - Az elméleti dzsungel a fénykibocsátásnál is mindig sürübb lett. Nem hallottak a fizikusok az eikonál elméletröl, a nem-konzervativ e.m.-mezöröl és nyílt rendszerekröl? Nem tudták volna elképzelni, hogy a Planck állandónak egész más szerep jut, mint a hv fotonokat elöteremteni? Ezen túl beszerkeztették a h-t oda, ahol semmi keresni valója nincs: a spinbe, a szabad részecskék egyenletébe, az atommagba, meg mittom hová? Nem volt senkiben sem mersz az ellenérveket lantba vetni? Meg vagyok gyözödve róla, hogy voltak elegen. De ezeket a 'befutottak' nem hagyták érvényesülni, öket a tudományos munka tekintetében kivégezték. (Nézzétek meg mit próbál Lingarazda itt müvelni!) Még Einsteint sem kimélték 1930 után. A 'befutottak' révén oda jutottunk a fizikában ahová megérdemeltük, a zsákutcába. Én bemutattam, hogy müködika kikerülö. Csak egy újat kell feltételezni, az elemi gravitációs töltések létezését. Után vagy száz hülyénél hülyébb hipotézist a papíkosárba lehet dobni.
Ciprián, az egyetemi fizikának nagy befolyása van az esztelen elméletek gyártásánál, mert nem tud irányt mutatni. Az 'elfogadott' fizika is megsemmisíti az elektromos töltést és az anyagot, a fénykibocsátásnál mellé beszél, a gravitáció magyarázatánál meggörbíti a tért, Ösrobbanásról, fekete lyukakról, húrokról/membránokról álmodik. Mit várhatunk el külsö cáfolókkal szemben?
Köszönöm, hogy elfogadtad a feltételeket, és hogy hajlandó vagy a vitára.
:-)
Én úgy látom, hogy Korom modelljében a fény az éterhez képest mozog c sebességgel.
Ha ez így van, akkor az éterhez rögzített rendszerben eléggé egyszerű a számolás.
Korom össze-vissza csapong, és nem következik egyik állítása a másikból. Ezért jó lenne, ha megpróbálnád világosan kifejteni a saját álláspondodat.
Én a következőképpen látom:
Az egyszerűség kedvéért válasszuk leíró rendszernek az éterhez rögzített rendszert.
A lépések:
1. rajzoljuk be a fény útját az éterben, mindkét pályán.
2. Határozzuk meg, a mozgó fényforrás fényének hány hullámhegye van az egyes vonalak mentén. Ebből kijön, milyen relatív fázisa van a fénynek a vonalak találkozásánál.
3. Ha a relatív fázis független a fényforrás&target éterhez mért sebességétől, akkor Koromnak van igaza ebben a kérdésben. Ha függ, MM-nek.
Őszintén szólva, azt nem értem, hogy ennyire triviális számítást hogyan képes Korom nem érteni, és hogy lehet az, hogy ebben még követőre is talál... :-)
