nem lehet egy liftben nyugvó tömegre ható gyorsító erő és egy külső tömeg gravitációs vonzó ereje között különbséget tenni.
Sajnos Einstein gondolkodásban nem volt túl erős,
mert a liftet ha gyorsítod akkor a talpadat nyomja a lift és ezáltal gyorsulsz.
Ha gravitációs (nyomó) erő gyorsít akkor az a liftet is gyorsítja, valamint neked nem a talpadat nyomja, hanem a tested összes atomját. A lényeg az, hogy ekkor súlytalanságot érzel, mert a lift nem fogja nyomni a talpadat.
Persze aki ezek között nem tud különbséget tenni...
A súlyos és tehetetlen tömeg azonossága nemcsak puszta feltevés, hanem a Mach elv egyik következménye.
A tehetetlenség, ha csak egyetlen részecske ( A ) lenne az univerzumban csupán az üres tér okaként lenne magyarázható, azaz a semmi okaként ( hiszen azért üres, se e.m se éterfajta nincs benne ). De mivel nemcsak egyetlen részecske létezik Mach logikus magyarázata szerint a tehetetlenséget a többi részecske ( U ) együttes hatása okozza. Más részecskék tehetetlenségében az előbbi ( A ) részecske is közrejátszik.
Ha a súlyos tömeget akarjuk megmagyarázni, akkor az (A ) részecske és pl. a Föld ( F ) közötti viszony, függetlenül a mozgási állapotuktól , az univerzumhoz ( U ) viszonyítva azonos kell, hogy legyen, hiszen az univerzum ( U ) az oka (A) és (F) tehetetlen tömegének.
Einstein liftkabinos gondolatkisérlete éppen arra világít rá, hogy nem lehet egy liftben nyugvó tömegre ható gyorsító erő és egy külső tömeg gravitációs vonzó ereje között különbséget tenni. Másképpen az univerzumhoz képest gyorsuló liftkabinban nyugvó tömegre ható gyorsítóerő ugyanakkora mint az univerzumnak erre a tömegre ható gravitációs ereje.
Kedves Iszugyi!
Egy kis kitérő:
Írod: Honnan vette Einstein azt, hogy az elektronról levezetetteket lehet általánosítani 'testre', példaúl egy elektromosan semleges és összetett 'testre'?
Ezt a kérdést az emberiség fejlődése során minden korábbi tan, dogma megváltozásakor feltették, és intuiciónak hívják. Ez az alkotó intuició általában keveseknek adatik meg.
De konkrétan a kérdésedre az lehet a válasz, egészen a görög logikusoktól, atomistáktól vagy Luis de Broglie estében az anyaghullámokra vonatkozólag is felmerülhet. Miért gondoltak olyasmit, aminek semmi előképe nem létezett odáig ,minden előzmény nélkül, hogy az e.m. hullámokhoz hasonlóan ( fény ) az anyagi részecskék is ( pl az elektron ) rendelkeznek hullámtulajdonságokkal. Lám mi lett ezekből az intuicióból.
Azt hiszem Einstein , merész meglátása forradalamsította a fizikát. Az intuiciója rekurzív módon igazolódott. A tudomány fejlődésében az időugrások, amik a fejlődést meghozzák.
Te arra keresed a választ, amire nem kaphatsz a múltból.
Nem emlékszem, de bevallom nem olvasok el mindent. Beszerezhetnél egy másik szövegszerkesztőt, mert így nincs türelmem elolvasni a hosszú írásaidat. Egyébként is többször írtam, hogy legalább 12 nagyságrenddel kisebb tartományban látom elfogadhatónak az erről való diskurzust.
Egyébként egyetértek azzal amit a nyugalmi és mozgási tömegre mondtál Hraskó nyomán. Hraskó könyvében részletesen olvasható ez a probléma, vagyis a mozgási tömeg körüli zürzavaros értelmezés. Az is elképesztő, hogy a magyar oktatásban a mozgási tömeg fogalma még mindig fenntartja magát, holott Einstein már 1938-ban (nem 1946-ban) már elvetette. Mozgási tömeg helyett visszavette a mozgási energia elnevezést.
Azt azonban el kell mondani, hogy a kötési energia továbbra is megmaradt Einsteinnél tömeg-ekvivalensnek, vagyis a kötési energiát ilymódon megkülönböztette a mozgási energiától.
Ciprián csodálkozom ezen a kérdéseden! Már több hozzászólásunk váltott címzettet evvel kacsolatban. És most jössz elö evvel a kédéssel? A fénykibocsátási axiómát megadtam interpretációval együtt. Azt is mit értek én az einsteini SR alatt, mégpedig a Te megfogalmazásodra hivatkozva.
Kedves Mungó! Hraskó Péter kritikai eszrevételének az idézését Szabó László könyvéhez, külön meg kell köszönjem Neked, de nem azért hogy megtudjuk Einstein milyen idöfogalommal dolgozott. Hanem ezért mert ott az elektron kinetikus energiája van a (8)-ban megadva az enegiamegmaradás tételére hivatkozva. A (8) W = m0c^2/(1-v2/c2)^1/2 - m0c^2 az elektronnál. Ezek után Hraskó idézi Lorentzt és megállapítja - " hogy ez a W nem fér össze azzal a móddal, ahogyan m'-t (- ez a longitudinális tömeg; iszugyi -) eredetileg származtatta. Lorentz ugyanis mind az (5) mind a (7) formulát (- (5) a longitudinális (7) a tranzversális tömeg m' formulája; iszugyi -) abból kiindulva kapta meg, hogy ezek a tömegek elektromágneses eredetüek, az elektron önmagára való visszahatásából származtak (27 §). Ugyanabból a fizikai elgondolkodásból kiindulva a mozgó elektron energiáját, mint a térenergiát is kis tudta számítani, de ez az energia NEM VOLT EGYENLÖ W-vel. (- Látjátok; iszugyi megjegyzése. -) Einstein 1905 júniusi cikkében, amelyben elsö izben fogalmazta meg a relativitáselméletet, szerepel a (8) képlet. Ekkor még nem tudta, hogy a nyúgvó testnek is van energiája, amely m0c^2-el egyenlö. ( - Itt már nem elektronról van szó Hraskónál és Einsteinnél is, hanem általánosak 'teströl'; iszugyi - ) Ezt a felísmerést, amely egyáltalán nem következik az elektron mozgás egyenletéböl és speciális megfontolást igényel, csak három hónappal késöbb, 1905 szeptemberi dolgozatában fogalmazta meg (a gondolatmenetet ld. RTE 2.6 fejezetében). Csak ezután írhatta fel a v sebességgel mozgó test teljes energiájára érvényes W + m0c^2 = m0c^2/(1-v2/c2)^1/2 képletét." - Itt vége a Hraskótól származó idézetnek és az iszugyi megjegyzése jön a 'tömeggel' kapcsolatban. 1) Honnan vette Einstein azt, hogy az elektronról levezetetteket lehet általánosítani 'testre', példaúl egy elektromosan semleges és összetett 'testre'? Itt az m0 jeletöségére gondolok, ami különbözik az elektronnál és egy összetett részecskénél. 2) Einstein észrevette, hogy az ö 1905 szeptemberi megfogalmazása nem állta meg a helyét. Ezért Einstein egész 1946-ig foglalkozott a 'megfogalmazás' finomítasával és a végén is csak a deltaE=delta m(i) jött ki. Hát ez miért nem tanítják az egyetemen? Miért nem került az elsö helyre ez a bizonytalaság a 'tömeggel' kapcsolatban? Akkor mindenki látná az E = m c^2 bizonytalanságát is, ami innen ered! Akkor nem kellene Iszugyinak csatát vivni minden kiképzett fizikussal, a tömeg-energia-ekvivalenciával kapcsolatban!
"ha az elektron e. m. terét nézzük, akkor az kétségtelen tény, hogy a mozgás irányában az elektromos tér beszűkül, a mágneses tér pedig kiterjed. "
Helyesen:
"ha az elektron e. m. terét nézzük, akkor az kétségtelen tény, hogy a mozgás irányában az elektromos tér beszűkül, arra merőlegesen pedig a mágneses tér pedig kiterjed."
A Lorentz-elv valóságosnak tekinti a dilatációkat, ezért tud klasszikus tér és időfogalmakkal számolni. Másképp nem is lehetne tenni.
Az idődilatációval kevesebb a gond, hiszen könnyen belátható, hogyha egy test gyorsabban halad, akkor benne lassulnak a keringési sebességek.
A hosszdilatációnál következő a helyzet: ha az elektron e. m. terét nézzük, akkor az kétségtelen tény, hogy a mozgás irányában az elektromos tér beszűkül, a mágneses tér pedig kiterjed. A Lorentz-elmélet ezt a dilatációt valóságosnak fogja fel. Azonban a dilatáció mértéke a spec. rel. szerint és a Lorentz-elv szerint egyaránt azonos. Ez mérhető is a ködkamrában a különböző sebességgel haladó részecskék ionizációs csatornájának a vastagságában. Budó:Kísérleti Fizika III könyvében fénykép is található erre.
"Érdeklődve látom, hogy miként használják fel E.Szabó László könyvét és gondolatait a relativitáselméletet megfúrni szándékozók,ill. a jó szándékú forradalmárok. Sokszor nagyon félreértve őt."
Nos nem gondolom, hogy E.Szabó László munkái rosszak lennének úgy általában de tény, hogy azok számára akik nem ismerik őt személyesen és csak olvassák, félreérthető. Nálam biztosan avatottabb szemmel olvasta feltételezhetően Hraskó Péter, mégis hasonló kritikával élt, mint amelyeket én magam is megfogalmaztam. Egy ilyen munkánál szerintem legalább néhány utalás erejéig az avatatlan olvasót is tájékoztatni kellene, hogy kevesebb félreértésre adjon okot. A figyelmetlenebb olvasónak az is szemetszúr ha előzetes tájékozódás nélkül azt látja, hogy a Lorentz elméletben helyénvaló fogalmak a spec.rel.-nél kerülnek alkalmazásra, vagy éppen a spec.rel. posztulátumainak megkérdőjelezésére. Még akkor is félrevezető, ha utóbb kiderül, hogy mindezt csak a rel.elméletet nem értők gondolatmenetének illusztrálására teszi. Cíprián azon vélekedése, mely szerint a Lorentz elmélet egyenértékű a spec.rel.-lel abban az értelemben, hogy azonos eredményre jutnak a számítások szempontjából, igaz. Viszont a Lorentz elmélet "deformálódott" méterrúdjai, órái, további magyarázatra szorulnának, hogy milyen hatás éri őket, amitől annyiféle deformációt szenvednek, ahányféle rendszerből nézik az adott rendszert. A spec.rel. nagyon elegánsan, az egyidejűségi relációval tudja ezt a jelenséget értelmezni. Számomra fontos, hogy a rel.elméletet, annak fizikai tatalmát a lehetőségemhez képest minél jobban megértsem. Ezért berzenkedem egy kicsit, ha úgy érzem, valamit összekevertek benne. (Ha mégis rosszul láttam, nem restellem beismerni.) Ettől még feltehetjük a kérdést: "De mi az igazság?" Csak a válasz nem biztos, hogy megadható.
Nem is létezhetnek a Galilei/Newton fizikában az SR törvényszerűségei, mert oda véleményem szerint csak úgy jutnánk el a Newton-féle fizikában, ha csak egyetlen vonatkoztatási rendszerben számolnánk, és sehol sem használnánk helyhezkötött koordinátákat. A globális inerciarendszer pedig illuzórikusnak tűnik.
Lokálisan viszont lehetségesnek látom a megoldást. Vagyis minden anyagi részecskének spirális, ciklois stb mozgását szemlélnénk a térben, nem pedig pl. az atom közepéhez kötötten. Csak ekkor lehet akár lokálisan is egyetlen vonatkoztatási rendszerben számolni. Ebben a tekintetben már a Lorentz-Fitzgerald kontrakció sem ilyen, ezért igaza van Lingarazdanak, amikor azt mondta, hogy a Lorentz-elv is kilép a newtoni fizika köréből, dacára annak, hogy a klasszikus tér és időfogalmakat használja.
Különben a fénykibocsátási axiómábn és az e-dinamikára alapuló einstein SR-ben A TÖMEGRÖL SZÓ SINCS! Einstein ugyan belekeverte, becsempészte, nem még sem lép fel semmilyen viszonylatban a tömeg ezeknél. Ezt is jó lenne szem elött tartani.
Kedves Ciprián, én igazából a fénykibocsátási axióma és az einstein SR különözöséget bogoztam ki. Az igaz, hogy mind a kettöben a ds^2 = dx^2+dy^2+dz^2 - (cdt)^2 féleségböl jön ki a hosszkontrakció és az idödiletáció, még is különbözöek a fizikai tartalmuk. De tér-idö ilyenféle összefüggése viszont nem létezik a Galilei/Newton mechanikában.
"De tudod, arra gondolok, hogy a fénynek van anyagi természete is, egyik bőréből a másikba bújik, periódusonként. Különben nem tudnék megmagyarázni néhány jelenséget, amit persze az SRE -vel magyaráznak. Ezért kérdezem- mi okozza a fény oszcillációját? Mert azonos fázisa esetén az E,M ezt nem teheti."
Hát erre a kérdésre ahány "bölcset" megkérdezel, annyi féle választ fogsz kapni. A válaszokkal az a bajom, hogy egyik sem tűnik teljesen meggyőzőnek.
Tapasztalatból tudunk néhány dolgot, ezeket leírjuk, felhasználjuk, de a "miért éppen így működik a világ?" kérdésre egyelőre nincs válasz.
(Legalább is én még nem találkoztam minden szempontból kielégítő válasszal.)
"Az inerciarendszerek nemcsak a mechanika, hanem minden természeti jelenség szempontjából egyenértékűek."
Iszugyi ez a posztulátum gyakorlatilag azt (is) jelenti, hogy a fény terjedésére is vonatkozik a Galilei-elv. Az SR azt bontja ki, hogy ennek melyek a matematikai feltételei. Ebben nem lehet kételkedni.
Ha a Galilei-elvet nem alkalmazzuk, akkor csak annyit teszünk, hogy a mozgó tömeghez nem kötjük a kordinátarendszerünket, azaz gyalogmódszerrel számolunk. Egy vonaton pl. körmozgást végez egy test. Ha a vonathoz kötjük a kordinátarendszert körmozgást végez a test. Ha földhöz kötjük akkor csavarvonalban vagy cikloisban halad. Ennyi a modellbeli különbség, ha nem alkalmazzuk a Galilei-elvet. Nagyjából ehhez hasonló, amit mondok.
Én is E. Szabó könyve alapján értettem meg az SR-t, és azt hogy milyen feltételek mellett szabad konkretizálni az idő- és hosszdilatációt. Ez úgy igaz a makrofizikára ahogy van. Teljesen más kérdés ennek a kvantummechanikai értelmezése. Írásaid alapján látom, hogy ezzel jobban tisztában vagy mint én.
Egyébként nem látok semmi megrendítőt a fizikára nézve, ha megkérdőjelezzük a Galilei-elvet a nagy sebességek tartományában (szándékosan nem relativitás-elvet írok, nehogy valaki összetévessze ezt a relativitáselmélettel). Ez csupán egy másik matematikai modell lenne ugyanarról, feltéve ha egyezne az SR-rel.
OK, nem is a te hsz-edre értettem a kritikát, már sokszor előkerült itt E. Szabó László,mint hivatkozási alap, most csak te is említetted.
Természetesen igazad van, hogy: Az analógiát folytatva, az SR (most nincs szó AR-ről, ez most nem tartozik ide!) dogmatikus értelmezése árt neki a legjobban, E. Szabó éppen ezt mondta.
Hozzátenném, hogy a "dogmatikus értelmezők" sokszor nem is az igazi SR-rt képviselik. Jellemzővé vált pl. az az axióma, hogy : "létezik a kölcsönhatások terjedési sebességének maximuma (a c), és ezt semmilyen test nem érheti el". Lásd pl. Landau, vagy netes forrást tekintve Sailer Kornél jegyzete.
Több baj is van ezzel, és sem Einstein, sem más kialakítója nem képviselt ilyesmit. Nagyon szűkíti a dolgokat. Ki kéne találni egy "narrow SR" nevet, annak lehetne ez alaptétele.
Másrészt az SR elején nem axiómák állnak,hanem posztulátumok, ami lényeges fogalmi különbség.
Cipríán, hát pont erröl van szó! "Az inerciarendszerek nemcsak a mechanika, hanem minden természeti jelenség szempontjából egyenértékűek." Ez az einsteini SR téves tartalma és épp ez nem következik a fénykibocsátási axiómából (vagy ha akarod a posztulátumból, de ez a megkülönböztetés az axióma és posztulátum között nem lényeges)! Az axióma nem tartalmaz semmilyen kapcsolatot egy valahogy bevezetett koordinátarendszerhez. Ez már Einsteinnek is fel kellett volna tünnie. Ha feltünt volna neki, akkor nem választotta volna el az ÁR-t olyan kínosan az SR-töl. /Az ÁR-t meg egyenletes gyorsulással látta el./ Akkor az is feltünk volna neki, hogy az axiómából csak invariáns távolságok vezethetök le /Riemann geometria, Minkowski metrika/, és ezek az invariáns távolságok az e-dinamikában meg akármilyen gyorsuló töltés mozgásánál érvényesek. Ha a gyorsuló töltésekre egy koordinátarendszert helyeznél, még abban is érvényes az invariáns távolság definiciója ami az axiómából következik. Megértetted most a különbséget a fénykibocsátási axióma és az einsteini SR között? - Továbbá Einstein láthatta volna, hogy ha a gravitáció is c-vel terjed ki, akkor ott is léteznie kellene egy invariáns távolság definiciónak, még pedig épp úgy, mint az e-dinamikában. Ha ezt Einstein mind látta volna, akkor nem görbítette volna meg a tért, a gravitáció magyarázatához. Akkor sok további marhaságoktól megmentette volna a fizikát.
Szerintem ha Lékó nem lép Hh5-re a parti még tartható lett volna :-) Az analógiát folytatva, az SR (most nincs szó AR-ről, ez most nem tartozik ide!) dogmatikus értelmezése árt neki a legjobban, E. Szabó éppen ezt mondta.
Ne keverjük össze az én Galilei-elvről alkotott csacska gondolatomat E. Szabóval! Szándékosan külön is választottam, elnézést ha nem voltam érthető.
Érdeklődve látom, hogy miként használják fel E.Szabó László könyvét és gondolatait a relativitáselméletet megfúrni szándékozók,ill. a jó szándékú forradalmárok. Sokszor nagyon félreértve őt.
Hadd mondjak ehhez valamit: az ELTÉn éppen Szabó Laci óráin lehetett igazán megérteni a relativitáselméletet és a jelentőségét. Magasan ő volt a legjobb oktató ebben a témában. Szerintem, de nem csak szerintem. És azokon az órákon nem hozakodott elő a saját reformer elképzeléseivel, nem tolta előtérbe magát.
Spec kollokon elmondta azokat is. Amik rendszerezését tartalmazza a Nyitott jövő -könyve.
Szó sincs arról,hogy szerinte az SR vagy az ÁR valamiféle túlbecsült, idejétmúlt elméletek lennének. Ahogy mondjuk Kocsis Zoltán szerint sem túlbecsült, lejárt zeneszerző Beethoven, még ha ő szívesebben játszik Bach-ot, akkor sem.
Az lenne jó,ha akkor használnák kiragadva a könyvéből vett mondatokat a relativitáselmélet ellenfelei, ha teljesen megértették volna mondjuk a Bell-kísérletekről szóló részt is. Addig csak olyanok, mint akik a parkban sakkozva azt mondják, nem jó lépés Hf4, hát a Lékó sem azt lépte a Kramnyik ellen.....
Ja igen, mert hát a kisfilmen is nem áll a hullám, hanem megy, fénysebességgel, csak lassítva gondolom. De tudod, arra gondolok, hogy a fénynek van anyagi természete is, egyik bőréből a másikba bújik, periódusonként. Különben nem tudnék megmagyarázni néhány jelenséget, amit persze az SRE -vel magyaráznak. Ezért kérdezem- mi okozza a fény oszcillációját? Mert azonos fázisa esetén az E,M ezt nem teheti. Amikor a zongorahúrt megüti a zongorabillentyű (hogyis hívják?), a rugóerő megfeszül, a sebessége meg nulla. Akkor jön a zümmögés, amikor a billentyű lefekszik. Akkor felgyorsul a húr, a rugóerő meg legyöngül. Pont időbeni fáziseltolásban vannak. Hát ez, úgy tűnik, nem jellemző az elektromágnességre...
"Megkérdezném, mi és mi között van az állóhullám?"
:o)
Amikor valamilyen módon "bezárod" egy adott térrészbe az EM hullámot, akkor jön létre az állóhullám, de ezt csak azért említettem, mint a kérdéses eset egy megoldását. A haladó hullám E és H fázisa azonos.
Kedves Cipríán, én egy más definícióra emlékszem az axióma és a posztuláttal kapcsolatban. Erröl szépen el lehetne vitatkozni. De a felosztásodról is az SR-ben. - Egy késöbbi hozzászólásod áttér a "vonatkozási koordinátarendszerre". Hát ilyen értelmezésben is különbség van az einsteini SR és a fénykibocsátási axióma között. Ez az axióma különben érdekes, egy véges és állandó c-röl beszél, de arról is, hogy a c nem függ a töltés mozgási állapotától. Hol van itt "vonatkozási koordinátarendszer"? Épp azt küszöböli ki az axióma a töltésekre vonatkozóan. A c-re vonatkozóan meg valami abszolútot állít fel, tehát ide se kell egy "vonatkozási k.r.! !
Folytatom tovább. Az SR és közvetve a Lorentz-elv miben különbözik a Newton-féle mechanikától? Egy posztulátummal: "az inerciarendszerek nemcsak a mechanika, hanem minden természeti jelenség szempontjából egyenértékűek" Azért mondom ezt, mert a newtoni fizikára alapuló Lorentz-elv(nem a Lorentz-trafó) már tartalmazza az első posztulátumot: "a fény terjedése vákumban minden inerciarendszerben izotróp és ugyanolyan nagyságú". A Lorentz-elv ezt használja és a Newton-féle tér és időfogalmakat használja, valamint tudjuk, hogy az SR és a Lorentz-elv egyenértékűek, ezért a Galilei-elvet kell tüzetesebben megvizsgálni, ha az SR és newtoni fizika közötti érdemi különbséget akarjuk vizsgálni.
Van egy sejtésem, amely még bizonyításra szorul. Feltétlen fenn kell tartani a Galilei-elvet a nagy sebességek tartományában is? Azt gondolom, ha feladjuk ezt az elvet, akkor már számolhatunk a hagyományos tér és időfogalmakkal olymódon, hogy így is az SR végeredményére jutunk. Az sem érdekel, ha ezért kinevettek mindaddig, amíg valaki bebizonyítja nekem ennek az ellenkezőjét. Az SR-rel történő önigazolást nem fogadok el.
A gond éppen ott kezdődik, ha valaki azt hiszi, hogy az SR a téridőről többet mond, mint a Newton-féle értelmezés.
Hacsak az az apró eltérés, hogy a newtoni értelmezés nem tudja kezelni a határsebességet, az SR pedig eköré épült, nem számít lényeges különbségnek.
Loretz szóhasználatában "deformálódott" méterrudak, órák szerepelnek, miközben az SR-ben nem jelenik meg ez a fajta "deformáció", csupán a mérőszámok nagysága rendszerfüggő. Ha feltesszük, hogy ez nem egyszerű matematikai bűvészkedés, hanem az elmélet egyenes következménye (korrekt következtetése), akkor azért mégsem ugyanazt mondják, ugyanazokról a fogalmakról.
"Elég ha a Pointing vektort vizsgálod. Azonos fázisnál maximális az energia áramlás, 90°-os fáziseltolódásnál 0. (Ilyenkor az állóhullám esete áll elő.)" Szia Mungó Megkérdezném, mi és mi között van az állóhullám? Egy húrnál, mondjuk a rezgő tömeg, és a rugó erő között. De a fényél, hogy elektromosság, és mágnesesség között? Hiszen azok együtt állnak, és mozognak is? Ezt nem értem még. Mint a hegedűhúron a vonóvisasz? Mi köze a szép muzsikához? Vagy rosszul értem? Könnyen lehet!
10989. alatt éppen ezt a kritikai észrevételt tettem fel a netre, azonban ott még megtalálható E. Szabó válasza, és maga a könyv is. Csak így teljes a kép. Hraskó Péter objektivítását dícséri, hogy feltette E. Szabó ellenvetését is saját honlapjára.
A lényegnek azt látom kettőjük vitájából, hogy az idő fogalma mind az SR-ben, mind a Newton-féle mechanikában közös alakra hozható. Azonban más időformulát kell használnunk, ha a nagy sebességek tartományában a Galilei-elvet érvényesben akarjuk tartani. A gond éppen ott kezdődik, ha valaki azt hiszi, hogy az SR a téridőről többet mond, mint a Newton-féle értelmezés. E. Szabó pontosan azt bizonyítja be, hogy az SR-től nem tudunk meg többet a térről és időről, az SR csupán egy másik matematika megfogalmazása ugyanannak. Én ezen az állásponton vagyok.
Az inerciarendszer fogalmának tudománytörténeti változása van csupán, ezt nem nevezném csempészésnek. 1905-ben pl. nem használták még a "vonatkoztatási rendszer" kifejezést, ezért beszélt Einstein mindig merev testekről és koordinátákról. Én ennek tulajdonítom, hogy különbség van a mai szóhasználatban SR vonatkozásában.
Lényegi kérdésekben volt inkább polémia, arra gondolok, hogy a mozgási energia és a tömeg viszonyát maga Einstein is folyamatosan átértékelte. Végül 1938-ban meg is jelentette az SR korrekcióját, miszerint nem helyes nyugvó és mozgó tömegről beszélni.
A fentiekkel, és a korábban felhozott húrelméleti Ősrobbanással csak neked akartam érveket adni, kár hogy ezirányba bezártad a "bemeneti kapuidat". Pedig nem mindig vírus jön a központi egységünkbe :-)
