Ja, kösz. Ha nem haragszol (és a topik sem), itt válaszolok, mert most nehézkes lenne e-mailt küldenem.
OFF A teljes önleírás Turing gépnél nem lehetséges. Nem emlékszem, kinek a nevéhez fűződik (talán Turing?), de van egy olyan tétel, miszerint egyetlen Turing gép sem tudja kiszámítani saját jövendőbeli állapotait (a triviális esetet leszámítva, mármint hogy kivárja, mi lesz). (Emiatt az az érdekes dolog is előáll, hogy egy kellően komplex Turing gép is abban a hitben fogja ringatni magát, hogy szabad akarata van -- ld. szabad akarat fenomenológiája). Szóval szerintem a probléma mondvacsinált, olyan, mint a mindenható paradoxona (ha tud akkora követ teremteni, amit nem tud felemelni, akkor ugyebár azért nem mindenható, ha meg nem tud, akkor azért). Lényegében ilyenkor illegális önreferencia esete forog fenn: ugyebár a követ, aminek a teremtésére való képességről szó van, azzal definiáljuk, mire képes, ez pedig circulus vitiosus. Nagyon hasonlít a hazug paradoxonához, ott is ilyen önreferenciáról van szó, emiatt egyszerűen a mondatban szereplő fogalmak valójában nem jól definiáltak. ON
" miert nem probaltak ki azt, h egy lezart szobaban elinditjak a kiserletet, es amig minimum egymillio elektron nem csapodott be az erzekeloernyobe, addig arra se szagolnak."
Semmi gond. Az ernyő a különféle lehetséges becsapódásminták szuperpozíciójába kerül, amiből akkor választódik ki valamelyik, amikor a fizikus ránéz. Ez nem más, mint egy Schrödinger-macska.
Persze én ezt az egészt felfogást nem osztom, szerintem is abszurd dolog ebbe a tudatot belekeverni, meg ráadásul nem is kell. Írtam ilyenekről a kvantum eraser-topikban is. Sőt én a hullámfüggvény kollapszusán alapuló interpretációkat is nagyon erőltetettnak látom, függetlenül attól, hogy a tudatot belekeverik-e a kollapszusba vagy sem.
"monnyuk az jo kerdes, h a dolgok miert pont ugy rovidulnek meg es miert pont annyira lassul le az orajuk, h a fenysebesseget pont egyenlonek lassak minden sebessegnel."
Na ez az. Ráadásul a fénysebesség állandósága az csak egy feltevés, és minden más kijön, fordítva meg sok jól összehangolt feltevés kell, úgyhogy Occam borotvája az Einstein-féle megfogalmazást részesíti előnyben. Nem is beszélve arról, hogy ezen az alapon könnyű azonnal olyan jól és nagy pontossággal kivitelezhető kísérleteket javasolni (Michelson-Morley, Kennedy-Thorndike), amelyek ellenőrizni tudják a feltevés helyességét.
"a rejtettparameteres mania meg szerintem jo dolog, pont azert, mert a koppenhagai ertelmezes olyan egetrengeto baromsag, es olyan lelkesen sujkoltak evekig a fizikushallgatokba (meg mindenkibe, akinek volt szerencseje egy kis kvantumelmeletet tanulni), h ez az _egyetlen_ lehetseges ertelmezes, h egyaltalan nem art, ha vki egy kicsit ugyanilyen erelyesen az ellenkezo ertelmezes mellett ervel."
Tipikusan a hallgatókba ma már nem a koppenhágai értelmezést verik bele, hanem egy minimalista értelmezést, amit könnyű kiegészíteni a koppenhágaira, de igazából egy nagyon gyakorlati dolog és nem kötelezi el magát direktben. Annyi a standard anyag, hogy így és így kell a mérések kimeneteleit megjósolni. Ez a recept, aztán mindenki találjon értelmezést maga. De valóban a koppenhágai a legegyszerűbb értelmezés a klasszikus fizikát felől érkező embernek (nem véletlen, hogy "a nagyok" is először ennél lyukadtak ki).
Az összes rejtett paraméteres dolognak az a baja, hogy iszonyúan erőlteti, hogy a klasszikus fogalmaink alapján mégis magyarázható legyen a QM. Közben pedig elsikkad egy pár dolog, pl. amit a kvantum eraser-es topikban hangsúlyoztam: hogy a kvantumelmélet láthatóan sérti a klasszikus lokalitás fogalmunkat (bizonyos feltevések mellett; alternatíve a realitáskritériumot hágja át), de csak éppen annyira, hogy ettől még teljesen konzisztensen összehozható legyen a specrellel (Eberhard tétele alapján semmiképpen sem lehet fénysebességnél gyorsabban infót átvinni vele). És akkor az a nagyon fura, hogy ha már nemlokális elméletet "kreált az Úristen", akkor miért vigyázott ennyire vele, hogy éppen csak annyira legyen nemlokális, hogy a specrellel meg teljesen összeférjen. Ettől az az érzésem, hogy inkább a klasszikus fogalmaink felülvizsgálatával kellene kezdenünk, mint hogy addig verjük a QM-et, hogy beleférjen az általunk előkészített Prokrüsztész-ágyba.
"A bremeni 110 m-es ejtötoronyban, sokan próbálták a Szabadesés Egyetemességét kimutatni, senkinek sem sikerült."
Ez egészen egyszerűen: nem igaz.
Vodel et al., Physica C 372-376 (2002) 154
cikkében publikált előzetes eredményeket. Akkor 2.7*10^(-8) +- 1.7*10^(-7) volt az éta ún. Eötvös paraméter mért értéke Pb és Al tesztpárra, vagyis a kísérleti hibán belül nincs ekvivalencia-elv sértés.
J.T. Sumner, General Relativity and Gravitation 36 (2004) 2331-2339
cikkében már 10^(-10)-es pontosság szerepel. A target 10^(-12) rövidtávon (2004-ben ez volt az "ongoing" mérések célja), és 8*10^(-15) hosszútávon. Az utóbbihoz tovább kell fejleszteni a SQUID detektorokat.
Tekintettel arra, hogy a jelenleg torziós ingával elérhető legjobb pontosság 10^(-12)-10^(-13), nem fognak végleges eredményeket publikálni mindaddig, amíg a pontosságot legalább erre a szintre be nem lőtték.
"Na most már az m(g)=m(i) tabu megszegésével a magyar fizikusok renoméját is rombolom."
Figyelj, attól, hogy bizonyított tényeket tabunak nevezel, még nem szűnnek meg bizonyított tények lenni, ellenben Te igencsak rontod a saját renomédat. Ez nem szómágia kérdése, hogy rámondod valamire, hogy tabu, és ettől megszűnik bizonyított tény lenni, sőt a Te kedvedért még tabuvá is alakul.
Eötvös Lorándot a tudománytörténet a legkiválóbb fizikusok között tartja számon. A súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciájának nagy pontosságú igazolása az általános relativitáselmélet egyik legfontosabb kísérleti bizonyítéka. A századforduló körüli években végzett mérésre, mely 1/200000000 pontossággal kimutatta, hogy a tömegvonzás független az anyagi minôségtôl a nemzetközi szakirodalom ma is mint Eötvös-kísérletre hivatkozik. A nehézségi erôtér gradiensének nemzetközi egysége az Eötvös (10^-9 gal/cm). Ugyancsak az ô nevét viseli az a hatás, mely a Földhöz képest mozgó testek súlyváltozását írja le: ez az Eötvös-hatás. De a legtöbben - talán gyakorlati haszna, az olajkutatásban betöltött több évtizedes nélkülözhetetlen szerepe miatt - az Eötvös-ingát ismerik."
a link (én is úgy kaptam NevemTevétől, de szuper! )
"A fentebb általad hivatkozott c1=c+v nem jelenti, hogy c1 egy más értékű fénysebesség!
c1 csak fikció. Két sebesség összege, melyet külső megfigyelő összeadással nyer. Hasonló eset, amikor álló megfigyelő szerint jobbra és balra elhúz egy-egy
akármi 3/4c-vel, mire ő azt mondja, hogy 1.5c az egymástól távolodásuk sebessége.
Ám ez nem érv c állandósága ellen!
A haladó objektumok ugyanis fényjellel üzenhetnek egymásnak és meg is kapják azt
idővel. Márpedig fényt kapni csak c-nél kevesebbel távolodó objektumtól lehet.
Tehát egyik objektumban sem merül fel, hogy a másik 1.5-tel menne!"
Az általam hivatkozott cikk forgó rendszerre vonatkozik, ahol a fénysebesség mérése úgymond "egyirányú". Ebben a helyzetben semmilyen "óratrükkel" nem érhető el, hogy a különböző irányba kibocsájtott fénysugár azonos idő alatt érjen körbe.
Egy dolog, amin gondolkodhatsz:
Körpályán objektumok mozognak egymástól egyenlő távolságra, amelyeket te a középpontról figyelsz. Az n számú objektum a körpályát n részre osztja. Ha Einstein követjük, akkor bármely két objektum közötti távolságnak csökkeni kellene, ami azt jelentené, hogy n-szer a csökkent távolság kevesebbett adna, mint maga a körpálya kerülete. Hogyan lehetséges ez?
Nos, már látom. Sajnos az alapfeltételezésed hibás. Abból, hogy azt
feltételezed, hogy a Z-től független a proton vagy elektron tömege, nem
következhet a kétféle tömeg! Hiszen, a tömegspektroszkópikus mérések
nélkűl is kiszámíthatók az atomtömegek.. Így nem kell az ionos hókuszpók...
Ugyanis! Az atommagokban a rendszám növekedésével más és más
kötési energiával kell számolni, ezt Te is tudod, és(!) ha "csak egy picit"
érvényes az E=m*c2 (mint az atomenergetikában), akkor már önmagában
ettől nem lehet igaz a kiindulási következtetésed!
A másik megközelítés, abban a mondatodban:
"Ha a proton és az elektron tömegét nem változónak nézem az atom képzésénél (mert elképzelem, hogy ezek megmaradnak mint stabil részecskék az atomban is), akkor a delta(A,Z) csak a tehetetlen tömeg változását mutatja ki. "
Hol következik ebből, hogy tehetetlen vagy súlyos tömeg??? SEHOL!!!
Lyukat beszélhetsz a hasamba, de akkor sem!
Ja és még valami: Légyszives az izotópok ionjairól írsz, akkor ne fogalmazz
ennyire pongyolán, tényleg azt lehet hinni, hogy kevered a fogalmakat!
Ez van a 10238-ban amit válaszként, magyarázatként ajánlottál a feltett kérdésre.
Én is legalább ötször megmagyaráztam, hogy a bolgók pályái SEM teljesítik egzakt a Kepler harmadik törvényét, az R^3/T^2 egyenlöségét. Legyen itt hatodszor: Az Uránusz és a Mars adatati 0.15%-os eltérést mutatnak ki. A különbözö összetételük miatt meg van sértve a Szabadesés Egyetemessége! A műanyag fogkefék meg a fém csavarhúzók mozgását ellenörizni kell. Ezt csinálja a STEP projekt, ami 150 millió Euroba kerül. Láthatóan nem olyan egyszerü a dolog mint ahogy Te ezt elképzeled!
Ezek után megismételném a kérdést, hátha így együtt látva a kettőt, talán lesz érdemi válasz is:
Többen, többször is felvetették, ha a brémai ejtőtoronyban elvégzett ejtési kísérletedből levont következtetés helytálló lenne, akkor ezt az effektust miért nem tapasztalják a Föld körül keringő űrkabinokban? Ott ugyanis sokkal hosszabb idő áll rendelkezésre (évekig esnek szabadon a benne lévő tárgyak) és néhány százezreléknyi különbségek is kimutathatóak lennének. Ilyen jelenségről pedig eddig senki sem számolt be. Szerinted mi ennek a magyarázata?
Tehát itt most nem a Keplertörvényekről, mégcsak nem is a bolygópályákról van szó, csupán arról, hogy a kiskanál, meg a kávéscsésze, vagy a te hasonlatoddal élve, a műanyag fogkefék meg a fém csavarhúzók az űrállomáson miért nem produkálja az általad megjósolt effektust? Mert ha nincs magyarázat, ez azt jelentené, hogy az elméleted "falszifikálva" van és kár több szót ejteni róla.
Kilroy, még egyre rá kell mutassak amit laikusok is mergérthetnek. Idézem Hraskót: "Abban a gondolat menetben, amellyel Einstein 1905 szeptemberében eljutott az E=mc^2 képlethez, az m a gyorsulást szorzó 'tehetelen tömeg' volt. Tiz évvel késöbb az általános relativitásemélet megalkotásánál azonban azt is 'megmutatta' , hogy ennek az új gravitáció-elméletnek a fényében a súlyerö a tömeg és a gyorsulás szorzatát tartalmazó tagból ered és ennek következtetében a g-t szorzó 'súlyos tömeg' azonos a tehetetlen tömeggel. Ezért ma már nem különböztetjük meg egymástól ezt a kétfajta tömeget és mindakettöt egyszerüen tömegnek hívunk. Ez az a tömeg, amely az E=mc^2 képletben a fénysebesség négyzetét szorozza és amelyet mikrorészecskékre a tabellázatok tartalmaznak." Iszugyi: Vonjuk le a 'tömegre' irányuló eddigi következtetést: Az E=mc^2-ben a 'tehetetlen' tömeg áll és csak Einstein gravitációs elmélete fényében egyenlö a súlyos tömeg a tehetetlen tömeggel. (Ez nagyon le van rövidítve, de a lényeget fejen találja.) Nézzük tovább mit is idéz még Hraskó: " Egy test belsö energiája (vagy másnéven 'nyugalmi energiája') tehát az az energia, ami a kinetikus és a potenciális energia levonás után még megmarad. Ez a belsö energia az, amely az E=mc^2 képlet baloldalán áll. Mint láthatjuk, a három mennyiségnek az értelme, amelyet a képlet összekapcsol egymással, már a relativitás elött kikristályosdott és semmi sem utalt rá, hogy bármi féle kapcsolat lenne közöttük ..." Iszugyi: Na itt álljon meg azért a menet, mi is áll az E=mc^2 jobboldalán? A 'tehetelen tömeg' vagy egy a baloldalból kiindulva definálható 'valamilyen tömeg' m=E/c^2? Ha van ennek a 'valamilyen tömegnek' értelme, (és persze, hogy van) akkor bizony diffi van a fogalmak között: Akkor a 'tehetetlen tömeg' és a 'valamilyen tömeg' is ugyan az. Visszatérve a 'nyugalmi energiához', az ebböl levezetett 'nyugalmi tömegnek' egyenlönek kell lenni a 'tehetetlen tömeggel'. Ez ugyan reflektál az Einstein gravitációs elméletében feltételezett kétfajta tömeg egyenlöségére, de nem 'bizonyítja be' azt. Az ellenpéldát meg is adtam az E = (m(g) - m(i)) c^2 képlettel, ahol külön van választva a súlyos tömeg, a tehetetlen tömegtöl és a 'valamilyen tömeg' is a tehetelen tömegtöl', ahol a kötési energia definiálja a 'valamilyen tömeget' az E/c^2-en keresztül, legalább is a kondenzált anyagban. Hát pont ezeknek a kölönbségeknek a kimutatására jó a szabadesés összetételtöl függö kimutatása. A két felfogás között elvi alapon nem lehet dönteni. De viszont ha függ a szabad esés az összetételtöl, akkor különbözik a súlyos tömeg a tehetelen tömegtöl és a tehetelen tömeg a 'valamilyen tömegtöl' is, a 'nyugalmi tömegtöl', amit az E = (m(g) - m(i)) c^2 képlet tisztán felírva magába is foglal. (Az aztán más lapra tartozik, hogy én a súlyos tömeget függetlenül tudom definálni a gravitációs töltéseken keresztül, és erre alapítom a gravitációs elméletemet. Ezzel eltávolodok Einsteintöl, aki a súlyeröt a tömeg és a gyorsulás szorzatát tartalmazó tagból eredezteti.)
Többen, többször is felvetették, ha a brémai ejtőtoronyban elvégzett ejtési kísérletedből levont következtetés helytálló lenne, akkor ezt az effektust miért nem tapasztalják a Föld körül keringő űrkabinokban? Ott ugyanis sokkal hosszabb idő áll rendelkezésre (évekig esnek szabadon a benne lévő tárgyak) és néhány százezreléknyi különbségek is kimutathatóak lennének. Ilyen jelenségről pedig eddig senki sem számolt be. Szerinted mi ennek a magyarázata?
A Te jól érthetö hozzászólásod még egyszer arra késztetett, hogy visszajöjjek a fórumba de csak azért, hogy megprobáljam tisztázni mit is értek én a fizikában 'bebizonyitott ténynek'. Semmit, de ez nem nihilizmus! Az én hozzáállásom az, hogy lehet a fizikában valamit alátámasztani, verifikálni, falszifikálni vagy cáfolni és igy tovább. De egy 'tényröl' és ennek a 'bebizonyításról' soha se beszéljünk. Ilyen háttér elött látom én a szabadesés jelenségét is. Erröl a jelenségröl viszont ki lehet mutatni, hogy ez egyetemes vagy nem, mert olyan nagyok az eltérések. Ha vannak kimutatható eltérések, azt mindenik verifikálni tudja, nem csak én. Ha mindenki verifikáni tudja a szabadesés eltéréseit, akkor az egyetemességéböl nem lehet kiindulni, az erre alapuló elméletek falszifikálva vannak. Hétköznapi nyelven kimondva nem helytállóak, mert nincs alapjuk. Mivel a kutatásom eredménye képpen 'tudom', hogy ilyen kisérletekröl nicsenek eredmények leközölve és azt is 'tudom' hogy Bremenben sokan sikertelenül probálkoztak a szabadesés egyetemességet kimutatni, ezt nem láttam alátámasztottnak. A kisérletem elött ezt mind 'tudtam', ezek miatt csináltam a kisérletemet az ismert eredménnyel, amit persze mások jogosan megcáfoltak, mert más az elképzelésük. De tudományosan nézve egy jelenséggel kapcsolatos mérést érdemileg csak új mérésekkel lehet megcáfolni, a kritizált mérés eredményét elvetni. Mind e mellett azt is tudom, hogy 'karakter' kell egy olyan méréseredmény publikálásahoz, ami az elfogadott felfogással ellentétes. Karakter kell ahhoz is megengedni az eredményt megjelenni egy szakfolyóiratban is. Kemény itéleteket mondtam a süllyesztökröl, de ezek az itéletek sajnos nagyon jól alátámasztottak. A negativ mérései eredmények elhallgatása és a publikálásának az eltiltása az más mint tudományos kriterium.
Úgy is, mint laikus, csak és kizárólag a te szövegedből indulok ki, de nyilván a topikban olvasottak fényében is nézem azt.
1.
A tudományos gyakorlatban természetesen egyetlen esetbõl nem szoktak elhamarkodott következtetéseket levonni, de kétségtelenül igaz, hogy kisszámú megbízhatóan regisztrált negatív eredmény elegendõ egy teória elvetéséhez.
2.
Iszugyi megadja azt a kisérletet, amivel falszifikálni lehet az Einsteinét
Nyilvánvaló ellentmondás, mivel te mégis levontál következtetést. Bár te nyilván nem tartod elhamarkodottnak, de ez kevésnek tűnik, mert mások (itt a topikban is jópáran, de mintha nem csak itt lennének ilyenek) annak tartják, tehát nagyon úgy tűnik, hogy egyenlőre az bizony elhamarkodott. Vagyis a 2. idézet második mellékmondata nem igaz. Mert ugye nem akkor van falszifikálva, mikor te falszifikáltnak gondolod, hanem amikor mások is, tehát a fizikusok/részecskefizikusok 'klubja', azt hiszem valahogy így fogalmazott lingarázda. Szimpla logikával is elég fura lenne, ha a saját állítását az ember önmaga minősítené igaznak/bizonyítottnak/akármi...
Mielőtt az 1. idézet kiemelés utáni részére hivatkoznál: a te egyetlen kísérleted:
- nem kisszámú, mert ez a szó azért sztem egynél mégiscsak többet jelent
- gyanítom, hogy nem megbízhatóan regisztrált, ui. mások szemében nem az, csak te tekinted annak
- fentiek miatt az is minimum kétséges, hogy az Einstein-féle elméletre nézve tényleg negatív, vagyis azt cáfoló, mert addig ez sem igaz, amíg csak te tekinted annak.
Ha kimutatható, hogy a testek gyorsulása különbözik, akkor Einstein hipotézise nyilvánvalóan falszifikálva van, a teszt negativ kimenetü. Egy ilyen kisérletet (ami már idéztem) elvégeztem és a teszt Einstein elméletével szemben negativ kimenetü volt. Az én elméletem meg verifikálva lett.
A lényeg az (még én laikus is megértettem), hogy az, hogy egy elmélet igaz vagy sem és hogy egy annak igazolására tett kísérlet az elméletet igazolja vagy sem (mert ebből a szempontból akár igaz is lehetne az elméleted és az, hogy a kísérleted azt alátámasztja) csak a "fizikusok/részecskefizikusok klubjának" az ítélete által dől el, nem a te saját megítélésed által (vagyis hogy te kimondod: bizonyítva van).
Vagyis ez még kevés egy elmélet verifikálásához, hiszen miért lenne ahhoz elég egyetlen kísérlet, ha a falszifikálásához sem elég? Lásd a fent tőled idézetteket, különös tekintettel az 1.-ből általam kiemelt részre (valamint a vélekedésemet a kiemelés utáni részre vonatkozóan).
Én ugyan mondhatom, hogy vannak klingonok, mert találkoztam legalább eggyel, de ez ettől még nem lesz bizonyított tény, mégha én ezt is hozzáteszem, már ti. hogy bizonyított tény. Akkor lesz csak ténylegesen bizonyított tény, ha mások is megerősítően nyilatkoznak az állításomról, nyilván miután ők is láttak legalább egy klingont. Ez esetben enyém lesz az első felfedező dicsősége (hagyjuk a fényképezőgépet, mondjuk hogy én egy XVI. századi ember vagyok).
A hasonlat talán nem teljesen pontos, de remélhetőleg legalább érzékelteti, mire gondolok.
Okos emberként remélem megérted, miről írtam. Ha nem, akkor elnézést kérek (és szidj csak, ha akarsz). A hosszú hozzászólásért meg mindenki elnézését kérem.
figyelj, iszugyi, mostmar tuggyuk, h mi az allaspontod: szerinted ketfele tomeg van, ezeket toltesek okozzak, es szerinted ezt sikerult kiserlettel is alatamasztanod. meghallgattunk, hamajd megjelenik a konyved, esetleg meg el is olvassuk, es meglatjuk, milyen lesz a fogadtatasa. meg azt is meglatjuk, sikerul-e vkinek reprodukalnia a kiserletedet ellenorzott korulmenyek kozott. es ha igen, biztos vagyok benne, h mindneki orvendezik vala neki.
viszont az nemer, h floodolod az osszes, ehhez a temahoz akar erintolegesen is kapcsolodo topikot, mindenkit ellentmondast nem turoen rendreutasitasz, ha veletlenul le meri irni, h a ket tomeg azonos, v akar csak pozitivan nyilatkozik a relativitaselmeletrol, v barmirol, ami szerinted a te elmeleteddel nem osszeegyeztetheto, es azonnal razuditod, h "marpedig a ket tomeg kulonbozik, toltesek okozzak, en megmertem, es bebizonyitottam, es izebigyo". ehhez csak akkor lenne jogod (marmint a mindenkinek ellentmondast nem turo leugatasahoz), ha az elmeleted egyertelmu bizonyitast nyert volna, es nemcsak szamodra. addig esetleg lehet ugy fogalmazni, h "szerintem nem igy van, es dolgozom rajta, h bebizonyitsam", v hasonlo. es meg ezt sem kell tulzasba vinni.
tudodmit? telleg nyissal egy topikot "iszugyi gravitacioelmelete" cimmel, es ott mindenki megvitathatna veled a dolgokat. de ez igy mar kezd nagyon faraszto lenni.
(a fentiek termeszetesen csak akkor erdekesek, ha az utolso hozzaszolasodat nem zarszonak szantad. ha annak szantad, akkor koszonom szepen, es elnezest.)
Az atommagok úgynevezett nukleonokból vannak felépítve, vagyis protonokból és neutronokból. Ha egy proton és egy neutron egyesül, egy úgynevezett deuteron jön létre. Ennek a tömege azonban kisebb, mint a rész tömegek összege. Tehát
ahol MP , MN és MD -vel a proton, neutron és deuteron tömegét neveztük el, pedig az úgynevezett tömegdefektus, vagyis az a tömeg, amelyik "elveszett" az egyesülés folytán. Köztudott ma már, hogy a tömeg egyáltalában nem veszett el, hanem a proton és neutron egyesülésekor sugárzás jött létre, a sugárzásmező pedig a mennyiségű tömeget magával vitte.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a sugárzás által elszállított tömeg tehetetlenségi vagy nehézségi tömeg-e - avagy mindkettő. A mérések azt mutatják, hogy a sugárzás egyenlő mértékben vitt magával tehetetlenségi és nehézségi tömeget.
A különböző elemek tudniillik atom-magokat tartalmaznak, és a különböző atomok magjai más-más tömegdefektussal rendelkeznek.
Ugyanakkor - és ezt már Eötvösnek sikerült pontosan kimutatnia - a legkülönbözőbb atomfajtákból felépített anyagok ugyanabban az arányban tartalmaznak tehetetlen és nehéz tömegeket, és ez világosan bizonyítja, hogy a tömegdefektusnak megfelelő anyagnak tehetetlenségi és nehézségi hatása ugyanabban az arányban van, mint az atommagokban megmaradó anyagnak.
Hraskó Péter segítséget nyújt az ekvivalencia elv hipothézisán és a gravitációs töltés hipotézisán alapuló elméletek megkülönböztetésére amikor azt mondja: " Megpróbáljuk világossá tenni, mit értünk egy hipotézis falszifikálhatóságán és egy teória koherenciáján.
Falszifikálhatóságon azt a követelményt értjük, hogy egy teóriát vagy hipotézist csak akkor tekintsünk tudományosnak, ha világosan utal olyan kísérletekre, amelyekkel megcáfolható abban az esetben, ha hamis. Figyeljük meg jól, hogy a falszifikálhatóság nem ugyanaz, mint a cáfolhatóság - ezért nem helyettesíthettük ezt az egyébként csúnyán hangzó idegen szót a cáfolhatósággal, ami a szó szerinti fordítása. Ha ugyanis egy kijelentésrõl azt mondjuk, hogy cáfolható, akkor ezen azt értjük, hogy ismerünk olyan tényt vagy érvet, amellyel be tudjuk bizonyítani, hogy nem igaz. Egy falszifikálható kijelentés ezzel szemben nem feltétlenül hamis. Csak annyit kívánunk meg tõle, hogy legyen eszközünk arra, hogy a hamisságát vizsgálat tárgyává tehessük.
Ezen a ponton közbe lehet vetni, hogy a falszifikálhatóságnál sokkal természetesebb követelmény volna a verifikálhatóság (igazolhatóság): eszerint egy teória akkor tudományos, ha utal az igazolhatóságának az eszközeire.
Popper nyomán azonban el kell fogadnunk, hogy egy téves teóriát könnyebb megcáfolni, mint egy igazat bebizonyítani, és ezért a falszifikálhatóság a hatékonyabb kritérium. A teóriák mindig végtelen számú partikuláris esetrõl állítanak valamit és ezt lehetetlen mind igazolni. Ezzel szemben - elvben, - elegendõ egyetlen eset, amelynél a teória csõdöt mond ahhoz, hogy hamisnak nyilvánítsuk. A tudományos gyakorlatban természetesen egyetlen esetbõl nem szoktak elhamarkodott következtetéseket levonni, de kétségtelenül igaz, hogy kisszámú megbízhatóan regisztrált negatív eredmény elegendõ egy teória elvetéséhez.
Megjegyezzük még, hogy természetesen nem létezik külön falszifikáló és külön verifikáló teszt - a falszifikálás és a verifikálás eszköztára ugyanazokból a kísérletekbõl áll. A falszifikálhatóság annyit jelent, hogy létezik teszt, és a tesztnek nagyobb jelentõséget tulajdonítunk akkor, ha negatív kimenetelû (mert megcáfolja a hipotézist), mint amikor pozitív eredményû (mert csak egyike a végtelen sok lehetséges ellenõrzõ kísérletnek)." Na most Einstein elmélete egyik kiindulópontja a Szabadesés Egyetemessége (UFF). Ezzel szemben a Iszugyi elmélete arra a következtetésre jút, hogy az UFF nem létezik és a szabad esés függ az összetételtöl. Iszugyi megadja azt a kisérletet, amivel falszifikálni lehet az Einsteinét és verifikálni lehet az ö elméletét: Ez a teszt a külöbözö összetételü testek szabadesése 110 m magasságból. Ha kimutatható, hogy a testek gyorsulása különbözik, akkor Einstein hipotézise nyilvánvalóan falszifikálva van, a teszt negativ kimenetü. Egy ilyen kisérletet (ami már idéztem) elvégeztem és a teszt Einstein elméletével szemben negativ kimenetü volt. Az én elméletem meg verifikálva lett. Köszönöm, hogy eddig meghallgattatok, és minden mást meg fogtok találni a 'Physics of Elementary Processes" címü könyvemben.
Hraskó Péter kédésére 'Evkivalens-e egymással a tömeg és az energia?' a kisérletek összetett eredményei egyértelmü választ adnak: NEM EKVIVALENS! Úgy látszik, hogy a súlyos tömeg nem változtatható át energiává. Ez megmagyarázható a négy stabil részecske változatlan tömegével. Newton gravitációs erö törvénye egzakt teljesíti a superpoziciós elvet mint a Coulomb törvény. Igy kiindulhatunk abból, hogy a négy stabil részecskének az elemi e-töltése mellett egy második fajta elemi töltése van, amiból a gravitáció ered. Ez az elemi gravitációs töltés. A megfigyelések legnagyobb része azonnal megengedi azt a következtetést, hogy a gravitációs töltés arányos az elemi részecskék tömegével és a negativ e-töltésü részecskéknek negativ a g-töltése is. Ezek után a proton és az elektronból álló hidrogén atom g-töltése g(H-atom) = g (m(P) - m(e)), amiböl a H-atom súlyos tömege m(H-atom;g) = m(P) - m(e) és a tehetelen tömege m(H-atom;i) = m(H-atom;g) -13.6 eV/c^2 következik. Az egyetemes gravitációs állandó meg G(gravitáció) = g^2/4pi, aminak az értéke kb. 1.5%-kal kisebb mint a G(Newton) ismert irodalmi értéke. Az einsteini energia-tömeg-ekvivalencia E=mc^2 helyett a E = (m(g)-m(i)) c^2 relációt kell használni. A gravitációs töltésekböl ered a gravitációs mezö, amiröl feltételezhetjük, hogy ez is c-sebességgel terjed ki. A kétfajta töltésböl kétfajta mezö ered, aminek a szerkezete nagyon hasonló. A c egy invariáns távolságot definiál a tér-idö két pontja között, ezért a tér-idönek Minkowski metrikája van. A mezök kibocsátásánál nincs semmilyen irány kitüntetve, ezért a 3 dimenzionális tér euklideszi, mint ahogy eddig a klasszikus fizika elképzelte. Az invariáns Riemann-féle metrika meg ds^2 = dx^2+dy^2+dz^2 -(cdt)^2 .
Az m(bolygó;g)/m(bolygó:i) = 1+ delta(bolygó) kérlek szépen az izotópok tömeghiányából (ezeket ismerjük) kiszámitható a bolygóknál is, ha ismerjük a bolygók összetételét.
A Szabadesés Egyetemessége sem mert ez az m(i) a = - G M m(g)/r^2-böl származik, és a kétfajta tömeg különbözö nagy és függ az összetételtöl. De a statikus gravitációs erö hasonló a Coulomb törvényhez, nem tartalmazza a 'töltések' mozgását! A Kepler harmadik törvénye tehát KÉT okból nem egzakt!
Az izotópok tehetetlen tömege mérésénél az jött ki, hogy a 'tömegnek' csak egy kicsi része veszik el. A 'tömeg' több mint 91,2%-a megmarad. Igy feltételezhetö a súlyos tömeg megmaradása. A fotonokat kizárja az eikonál elv. A QED alapjait képzö E=hv-s korpuszkulásis fotonok létezése megkérdöjelezhetö! Hraskó is vigyázatosan bán a 'fotonok' tömegével.
Tényeket sikkantasz el, ez meg tudománytalanság! A sikkasztás kezelésével a hétköznapi életben tisztában vagy. Ezt ott nem osztályozzák, hanem bültetik.
[De tartsd szemed elött, hogy a súlyos tömeg nem változik, és nincsenek fotonok a természetben, akkor is ha ez nehezedre esik.] Jaj, miért tartaná a szeme előtt, mert te azt mondod? A QED szerint vannak fotonok, és azt egy hangyányit több és pontosabb kisérlet bizonyitja, mint a te nemlétező elméletedet.
