Szerintem nyugodt tempóban és semmiféle érceséggel adott elő. Humoros fordulatok nem igen volt. Sajnos igen rossz választása volt a tárgy gyakvezérének személye. Na az viszont egy rémes élmény volt. Szakmai jóság nem mindig párosul tanítási képességgel.
Na most egy ilyen kérdés mitől alulértékelt? 2 évet tanított engem. Csak beugrott, ha nem névazonosság, akkor talán Ő az a személy. Sok itt az értékelészavaros néma.
"Kritikus szellem elfogyása: mintha az USA most ugyanezeket a hibákat követné el."
Váratlan reménysugár: Az USA legfelsőbb bírósága eltörölte Trump vámjait.
A sokak által lesajnált liberális demokrácia mégis csak jó valamire.
Helyretette a félkegyelmű elnök egy éves értelmetlen ámokfutását.
Persze mindenki tudja, hogy a hátralévő 3 évében még sok őrültségre lehet képes.
Így szerintem ez a mostani utólagos érvénytelenítés a dollárt se tudja már megmenteni attól, hogy fokozatosan elveszítse az üzleti életben betöltött kivételezett szerepét.
Füstöss László viszont gyakvezérem volt a BME bevezető fizika kurzusán, s az alapvető mechanika feladatok néhány tudnivalója ma is az ö érces basszushangján zeng a fülemben, az ő jellegzetes humorával körítve. A látványt pedig az ő elképesztő sasorra szolgáltatja a fekete tábla előtt.
Viszont a Matematikai és Fizikai Lapokban 1941-ben olyan cikk szerepel, hogy "Goethe és Newton színelmélete a modern fizika megvilágításában". (A Szellemi Együttműködés Magyar Egyesületében Budapesten 1941. április 28-án tartott előadás)
Füstöss Ortvay-könyve szerint ez volt a kollokviumbeli előadás is.
Összességében így alighanem kevesebb volt a japán áldozat, mintha az USA tengerészgyalogosainak partra szállva, erődről-erődre, házról-házra kellett volna harcolniuk. Mert a japánok ilyen kollektív öngyilkossággal egyenértékű értelmetlen ellenállásra készültek. Az amerikai hadsereg 100.000-re becsült vesztességéről már nem is beszélve.
Még az is lehet, hogy így a legjobb. Mert ha felbátorítja Bohrt, akkor az amerikaiak elalszanak, Manhattan kuka, elhúzódik a háború... a magerőknél is bonyolultabb ez.
A világnak nagy szerencséje volt ezzel számolási és konstrukciós hibával, meg a német csoport mérési felületességével, de a kudarc rettentőre zavarta Heisenberg becsvágyát. Pedig talán őt is csak ez mentette meg egy lényegesen nagyobb szégyentől. Sokan nem is hiszik el a dolgot, s egyenesen szabotázsra gyanakodnak, amit ő mindig kategorikusan tagadott. Pedig egy ilyen tudatosan vállalt hallatlanul kockázatos szabotázzsal a világmegmentő hős pozíciójába emelkedhetett volna, így meg rajta maradt a bélyeg, hogy a rossz oldalra állt s még el is pancserkodta.
Továbbá ráégtek azok a szavai is, amelyeket mondania kellett, mert örökösen titkosszolgálati megfigyelésre gyanakodott, vagy attól tartott, hogy a másik naivan elkottyantja, s visszajut a nácik fülbe. Így aztán Bohral se mert őszintén beszélni, még akkor se, amikor elővigyázatosságból nyílt terepen sétálva tette. Pedig rajta keresztül próbálta volna megüzenni az amerikaiaknak, hogy ne igyekezzenek nagyon az atombombával, mert Németországban se tudnak belátható időn belül építeni. Csakhogy ez a "nem tudnak" defetizmus lett volna, ráadásul hadititok elárulása. Ami halálos ítélettel jár. Így aztán inkább bőszen dicsekedett: tudják, hogy lehet, és azt is, miként, csak épp sokáig tart, s így nem is érdemes foglalkozni vele, mert a háború már úgyis sokkal előbb eldől. A német győzelem pedig a dánoknak is jó lesz, jobb, mint az orosz.
De ezzel épp ellenkező eredményt ért el, hisz Bohr megijedt, hogy Hitler atomfegyverhez jut, így amint meg tudott szökni Dániából, rögtön megvitte a hírt Amerikába, hogy igyekezzenek. Los Alamosban még valami vázlatos rajzot is tudott mutatni Heisenberg reaktoráról.
Ahhoz viszont akkora monstre szállítóeszköz kellett volna, hogy a kiváltott kultúrsokk felért volna az atombombáéval. Egyébként láttunk már hasonlót (2020 aug. 4., Bejrút), de azt "nem kellett" szállítani.
(Kritikus szellem elfogyása: mintha az USA most kb. ugyanezeket a hibákat követné el.)
Heisenberget egyfajta naiv hazafias rajongás, nemzeti önérzet ejtette csapdába, a német kultúrfölény tudata, és a maga tudományos becsvágya. Az I. világháborúban vesztes németség tekintélyének helyreállítását akarta szolgálni akkor is, amikor veszedelmes gazemberek irányították az országot. Hiába hívták éveken keresztül Amerikába, s teremtettek ehhez számára "arany hidat", nem ment. Pedig még a "Schwarze Korps" támadás után is lett volna rá ehetősége, amikor 1939 őszén az USA-ban tartott előadásokat, s a már ott dolgozó Fermi is próbálta rábeszélni. Akkor azzal érvelt, hogy Németország elkerülhetetlenül elveszti a küszöbön álló háborút, neki pedig a katasztrófa alatt otthon kell őriznie a tudomány lángját, majd segítenie az ország újraépítését.
Fermi persze arra is felhívta a figyelmét, hogy neki ott alacsonyabb presztízsű kutatóként kellett újrakezdenie, noha Olaszországban nagy tekintélyű professzorként már "pápának" szólították a fizikustársai. Heisenberget nyilván jobban vonzotta ennél a perspektívánál a saját látomása a maga szerepéről a német kultúra újjáépítésében.
Miután a következő két évben a német hadsereg sikeresen lerohanta Európát, sőt Moszkva felé tartott, Heisenberg már ezzel érvelt a megszállt 1941 őszén Koppenhágában Niels Bohrnak: A liberális demokráciák gyengének bizonyultak, káoszhoz vezettek, Európa csak a Német vagy az Orosz győzelem között választhat, de a civilizált németek uralmával még a vesztes népek is sokkal jobban járnak. Ugyanezt hangoztatta az utána következő években még kb. tíz előadásában is, amelyeket a Német Kulturális Propaganda Hivatal szervezésében tartott Dánia, Magyarország, Lengyelország, Svájc, Franciaország, stb. különböző városaiban. Pedig ő is utálta a náci csürhét, de úgy gondolta, hogy a háború megnyerése után tíz éven belül eltűnnek majd a hatalomból. Nem tudom, ezt hogyan képzelte.
Aztán amikor a nácik vesztesen eltűntek, a fanatizált japánok mégse tudtak leállni, az USA kénytelen volt ledobni az atombombákat, a beláthatatlanul sok amerikai katonai áldozat elkerülése érdekében. Akkor a fogvatartott német fizikusok először nem is akarták elhinni, hogy az amerikaiak meg tudták építeni. Heisenberg egyenesen lehetetlennek tartotta, az első órákban azt gondolta, hogy ez biztosan propaganda, hogy igazából csak valami nagy kémiai bomba volt, s alighanem egy szélhámos amerikai fizikus vezette félre az Egyesült Államok hadseregét. Mert ő már évekkel korábban kiszámolta, hogy egy urán vagy plutónium kritikus tömege egy tonna, ennyi tiszta anyagot pedig képtelenség összehozni pár év alatt.
De kissé lenyugodva pár nap elég volt, hogy felismerje a tévedését, majd a korábbi sok éves reaktorfejlesztési próbálkozásaik kudarcának okait is. Alig több mint egy hét alatt, ott a fogságban, minden forrás, táblázat, mérési jegyzőkönyv, stb nélkül helyretette a dolgot, kidolgozott egy előadást, amiben a többi fogoly német fizikus számára elég pontosan kiszámolta a valódi kritikus tömeget, ami csak 10kg nagyságrendű. Aztán kiderült az is, hogy a grafitot azért nem találták elég jó moderátornak, mert óvatlanul brómmal szennyezett mintákat mértek. Végül a nehézvizes reaktoraik azért nem voltak hatékonyak, mert a számolások egyszerűsítése céljából vékony urán lemezekből építették, ráadásul nem gondolkodtak el 3D-s sakktábla-szerű felépítés előnyösebb voltán se. Ezek a hibák szerintem abból eredtek, hogy náci rezsim alatt otthonmaradt német fizikusközösségből egyszerűen elfogyott a kritikus szellem, a mersz és a pezsgés. Nem csak a politikai mersz, hanem a szakmai bátorság is. Felszólalni a bármilyen nagy tekintéllyel szemben is. Pontosan az a szabad aktív részvétel, amit pl. Feynman művelt Los Alamosban.
Ezért lehetetlen vállalkozás fenntartani a kultúra és a tudomány lángját egy diktatúrában.
A német "Árja fizika" másik Nobel-díjas vezére Johannes Stark, aki megpróbálta Heisenberg ellen felhergelni a náci vezérkart. Cikket írt a hadsereg "Das Schwarze Korps" című folyóiratába, amelyben „fehér zsidónak” nevezte, akiEinstein rajongója és a német nemzet álruhás ellensége. Ez a támadás akkoriban nem csak egzisztenciális fenyegetést jelentett, a tudományos életből való diszkreditálás veszélyét, hanem potenciális életveszélyt is. Hesienbergnek nagyon óvatosan kellett eljárnia, mert egy nyílt vita könnyen végzetessé válhatott volna a számára. Megpróbált hát az anyai érzelmeken keresztül hatni, kihasználva, hogy az édesanyja futólag ismerte Himmler mamáját. Ők ketten megtárgyalták hát, hogy ezek a fiúk igazán rendes gyerekek, majd Heisenberg mama megkérte Himmler mamát, hogy adja át Werner levelét az ő Heinrichjének.
Amelyben hivatalos vizsgálatot kért önmaga ellen a becsülete helyreállítására. Ami persze iszonyú kockázatos húzás volt, ismerve a náci bíróságok joggyakorlatát, de az a cikk akkora veszélyt jelentett a számára, hogy nem látott más kiutat. És tudatosan épített a "becsület" fogalmára, ami a nácik számára valamiféle fétis volt.
A vizsgálat el is indult, a Prinz Albert Strasse félelmetes hírű börtönépületében hónapokon keresztül folytak a kihallgatások. Nem volt ugyan fogoly, de a vallatóhelyiség falára nagy betűkkel ki volt írva:
"Nyugodtan és mélyen lélegezni!"
Aztán egyszer csak minden indoklás nélkül befejeződött. S kapott egy levelet Himmlertől:
"A 'Schwarze Korps' támadását nem helyeslem, és megakadályoztam, hogy újabb támadás történjék ön ellen"
Ugyanazon a napon ezt írta Heidrichnek, a gestapo vezetőjének:
„Úgy vélem, Heisenberg tisztességes ember, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük vagy megöljük, mivel viszonylag fiatal, és felnevelheti a következő generációt”
Stark és Lénárd annyira mélyre süllyedtek, hogy az ármánykodásaik következményeitől végül is az egyik legelvetemültebb náci mentette meg Heisenberget.
Angol-német ellentét, árja-zsidó ellentét (de árja-nemárja ellentét is), kísérleti fizikus-elméleti fizikus ellentét: ezeket Lénárd meghatározónak tartotta, erre alapozta világnézetét.
Vajon mit szólt Lénárd a Hans Hörbiger féle világjég-elmélethez? Náciknak kötelező volt elfogadni. Egyébként ez is faramuci példája annak, hogy a megfigyelés ellenére is nagyon félre lehet csúszni. Hörbiger pl. saját távcsöves észlelései alapján gondolta és hangoztatta, hogy a jég az általános, a jég a felsőbbrendű, az jég az árja.
Hörbigerről egy Mare Nubium-beli holdkrátert is elneveztek, amelyet 1942 után átkereszteltek Deslandres-kráterre. Vélhetően nem csak azért, mert a kráter nem jégből van.
Lénárd Fülöp bizony már több mit száz éve, egy 1920-as előadásában indította útjára azt az őrültséget, amit árja fizikának nevezett.
Pedig zseniális kísérleti fizikusként indult, 1905-ben Nobel-díjat kapott a katódsugarakkal végzett kísérleteire. Ő az első Magyarországon született Nobel-díjas, bár magát németnek tartotta.
Az elméleti fizikában nem tudott számottevő eredményt elérni, és úgy gondolta, hogy csak laboratóriumi kísérletekkel lehet bármit is megtudni a világról.
Ezért egyre elutasítóbbá vált a kvantumfizikával, s különösen Einsteinnel szemben, az ő irányában a kezdeti korrekt tiszteletteljes viszonyt egyre vadabb, egyre elkeseredettebb s egyre őrültebb személyes gyűlölet váltotta fel.
Azt képzelte, hogy az úgynevezett német fizikát elnyomják a zsidók, akik az absztrakt őrültségeikkel bepiszkítják a tiszta kísérleti tudományt. Így belőle lett a nácik egyik első és leglelkesebb támogatója, ami a Harmadik Birodalomban kivételes pozíciókhoz juttatta, de eközben ki is írta magát a valódi tudósok sorából.
Az I. világháború elvesztése erősítette meg a német nacionalizmust és antiszemitizmust, ami Lénárdot is magával ragadta, Einsteint mind nyíltabban a zsidósága miatt támadta, s egyre alpáribb módokon:
"Attól, hogy egy kecske az istállóban jött a világra, még nem lesz belőle nemes telivér."
A nemzetiszocialisták hatalomra jutása után, ő lett az árja fizika vezére, és teljes erővel vette fel a harcot a zsidó fizikával, vagyis a relativitás- és kvantumelmélettel szemben.
Amivel akaratlanul is nagy szolgálatot tett az emberiségnek:
Megfosztotta a nácikat attól, hogy atomfegyverhez jussanak, a Németországból és Európából elüldözött tudósok nem Hitlernek, hanem Amerikának építették meg az atombombát.
Lénárd agya egyre inkább elborult, 1946-ban rövid időre letartóztatták ugyan, de elmeállapotára tekintettel futni hagyták, s élete végét egy Messelhausen nevű faluban töltötte elfeledetten.
Hát bizony mindenképpen gyanús, hogy miután tíz éven keresztül naponta ismételgette itt az egybites ostobaságait, és vádolta egy évszázad összes fizikusát a világ ellen való összeesküvéssel, most pár hétre szabadságra vonult, kipihenni a prófétálást.
