Buddha: " ... a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz."
2. Bhanga: minden szenvedés forrása a létezés utáni vágy
Buddha: "... ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja."
3. Bhanga: ezt a vágyat és ezzel együtt a szenvedést az érzéki javak után való kívánkozás teljes megsemmisítésével lehet megszüntetni
Buddha: "... ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól."
4. Bhanga: erre pedig a buddhista-aszkézis vezet.
Buddha: "... ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség."
- Ha nem olvas a filozófus minimum Wikipédiát, akkor elég nehéz eltalálni egy más tanítás tartalmát. Különösen a 4. pontra hívnám fel a figyelmet, ugyanis Buddha tanítása és a buddhista felfogás kifejezetten elutasítja az aszkétizmust, kerülendő szélsőségnek tarrtja, akárcsak minden szélsőséget.
Elnézést előző butaságaimért, idő kellett mire átláthattam a dolgokat. :) a Dharma igaz, Buddha tanításai mind igazak, és akinek vannak szemei, az nem tér meg a buddhizmusból. Aki vak, ő igen. Mert aki eléri a Kialvást, Ő látja, hogy nincs itt semmiféle Isten.
Régebben belinkeltem ide egy furcsa beszámolót egy buddhista szerzetestől, ennek a fórum témának a lényegéhez mérve. Ott van lentebb. Úgy higyjetek az ilyeneknek, meg ezeknek a megtéréseknek, hogy.... amit az a szerzetes látott az NEM MÁS, MINT A BÁRDO. Az a tér, amit halálkor tapasztalunk. A Bárdoban megjelennek az érzelmeink, emlékeink, megjelenik mindenféle tudatunkból felmerülő dolog. Olyanok is, amik zavaros érzelmekből és zavaros gondolatokból táplálkoznak, ezek jelen voltak bennünk életünkben. Akár úgy is hogy mi észre sem vettük őket, mert nem bukkantak fel, csak a tudatalattinkban húzódtak meg és nem mutatták meg magukat. Véleményem szerint ez az élménybeszámoló annak az eredménye, hogy a szerzetes nem jól készült fel a halálra, és belesétált egy csapdába, melyet nem tudott kikerülni, szépen belement a tudata játékaiba a bárdóban, és mindezt nem ismeri fel.
Ennyi. Nincs ebben sem semmilyen különösebb megtérés véleményem szerint.
Fogalmazzunk akkor úgy, hogy nem nekem lesz gond, hanem majd akkor és annak lesz gond amikor és aki számára majd elszámolás lesz odaát....... :)
Én buddhista vagyok. Erősen hiszek Istenben, megtapasztaltam az angyalok segítségét is (találkoztam kettővel éber álmomban, akik elmondtak egy - két olyan dolgot, amik később valóra váltak.) ergo léteznek az angyalok, ergo akkor elvileg Istennek is lennie kell. Vagy angyalok vannak, de Isten nélkül? Furcsa lenne.
De ennek ellenére nem vagyok úgy oda a saját véleményemmel, azzal sem hogy sok buddhista nem hisz Istenben, stb. és nem ragaszkodok annyira a saját véleményemhez, mivel az igazságot senki halandó nem tudhatja.
Jönnek sokan a látomásokkal, vagy mint én valóra vált jövendőlésekkel, de ilyenkor sem vagyunk annyira fejlettek hogy tudjuk miféle földtöntúli energia húzódik pontosan az ilyen látomások meg minden ilyesmi mögött, egyszerűen hiába éljük át ezeket a dolgokat, hiába birtokoljuk a tudatunkat, nem mindig tudunk kiigazodni rajta, bezavar, bekavar, ez az igazság.
Azt hiszem a Paradigma netes könyvesboltjában lehet kapni, nemrég még abc-ben is elérhető volt 399 Ft-ra leárazva, nyomdaköltség alatt, jótékony gyógyírként, nehogy elkapjon a spirituális gőg...
Pár éve volt egy topik a fórumon Ariánus keresztény egyház címmel, onnan merítettem ihletet és lett http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9118700 Aviánus keresztény egyház, mivel mindeki aviként ismer.
De mantrázgatom is, egyszemélyes egyházként bármit megengedhetek magamnak, nincsenek hitviták és nem fenyeget az egyházszakadás veszélye sem.
Drága aranyviktor, akkor mondok én (előrebocsátva, hogy a topik elolvasását elszabotáltam, tehát ha a melegvíz feltalálását jelenteném be a következőkben, akkor az emiatt történt).
A buddhizmus lényege szerintem az a törekvés-tanulás, hogy az ember magát kívülről lássa, egy mindenség részének. Sokan éreznek hasonlót néha-néha, de a buddhista tudatosan törekszik így látni a világot.
Arra gondolok, hogy amikor jót teszünk valakinek, az nem önfeláldozás, sőt akkor valójában nem is valaki tesz valamit valakivel, hanem az egy természetes dolog, ami egyszerűen csak megtörténik. Úgy, mint a taps esetében, ahol rendkívüli módon egyetlen szóval is jelöljük az alany, a tárgy és a cselekvés egységét - a jobb kéz üti a balt, vagy a bal a jobbat, vagy összeverődik két tenyér? Lehet így is, úgy is, amúgy is mondani, de ami történik, az valójában egyetlen dolog: a taps. Ugyanígy, a jóakarat, a jótétemény és a jókívánság sem valaki gesztusa egy másik valakihez, hanem úgy általában a dolgok folyása vesz egy pozitív irányt olyankor.
És a szeretet is, amely a nemesebbik értelmezés szerint jóakaratot jelent, ekvivalens Világegyetemünknek avval a tulajdonságával, hogy a dolgok egy pozitív tendencia szerint bonyolódnak benne. Ez legkevesebb annyit jelent, hogy mi itt lehetünk - ami a kozmológusok egyöntetű állítása szerint is egy valószínűtlenül csodálatos dolog.
A buddhizmus nem vallás, hanem egy látásmód. Aki buddhista volt, de "megtért", az szerintem nem is lehetett buddhista. Ugyanúgy, mint ahogy a buddhizmushoz sem megtér valaki, hanem megtudja, hogy buddhista. Szerintem tele van a világ buddhistával, aki nem tudja magáról, hogy az. Ezzel máris állati jó neki, legfeljebb lemarad néhány jó ötletről, aminek a hasznát vehetné - mintha elindulnál Vecsésről Lisszabonba gyalog, és figyelmetlenül elsétálnál Ferihegy mellett.
A reinkarnáció szerintem nem lényeges eleme a buddhizmusnak. Nem kell hinni benne ahhoz, hogy buddhista legyél. Valójában a buddhizmushoz nem kell semmit sem "hinni", sőt: minél kritikusabb és szkeptikusabb vagy - mármint általában, és a nem tetsző dolgokkal szemben éppúgy, mint a vonzóakkal -, annál inkább neked való a buddhizmus. Ha valaki beállítottságának jobban megfelel a hit, ha attól érzi magát jól, ha kinyilatkoztatott dolgokat elfogadhat, akkor annak inkább valamilyen zsidó-keresztény féle vallás való. De akkor eleve nem buddhista "alkat".
A reinkarnáció nem a buddhizmus ajánlata, hogy ne szenvedjenek az emberek annyira a halálfélelemtől. A halálfélelem ellen az élethez (és minden egyébhez) való ragaszkodás leépítését tanácsolja Buddha.
Tehát a buddhizmust az ember nem választja, legfeljebb kipróbálja. Ha kipróbálja, természetesen kiderülhet, hogy nem való neki. Megtérés? Ha valakinek ez a terminológia kedves, ám legyen megtérés. Nem a szavak a fontosak.
Még egy dolog eszembe jut a kereszténység és a buddhizmus viszonyáról. Jézus csak három évig tanított, Buddha 45 évig. Jézus tanítványai egyszerű halászok voltak, Buddha idejében pedig hemzsegtek a zsenik India-szerte. Számomra hihetőnek tűnik, hogy Jézus ugyanazt akarta a világ értésére adni, amit Buddha, csak nem volt rá elég ideje, és nem tudta eléggé megértetni magát a körülötte lévőkkel.
És még egy. Talán ez a megfelelő hely és alkalom elmondani a saját értelmezésemet Jézus egy híres ötletéről: hogy ti. ha megütnek jobbról, tartsd oda a bal orcádat. Gyanúm, hogy a példázat lényege az volna, hogy teljesen mindegy, ki kapja a pofont, mert a pofon az mindig csak egy pofon (s cél pedig csak az, hogy összesen minél kevesebb legyen belőle).
