Egy kiló epret felteszek főni. Kavargatom és főzöm, ha elfogyott a türelmem, vagy nincs időm, akkor lekapcsolom a hőt és lefedetlenül hagyom, hogy hadd párologjon állásában. Amikor megint van időm/kedvem - akár másnap - akkor alágyújtok és tovább főzöm. Amikor úgy gondolom, hogy már elég jó az állaga, akkor teszek bele 3-5 szem citrompótlót, és 50-60 dkg cukrot. Ezzel is felfőzöm, majd üvegekbe töltöm. A biztonság kedvéért teszek bele egy kevés Na-benzoátot. Csavaros üvegeket használok, és amikor lezárom a forró lekvárokat, akkor az üvegeket fejre állítom, és néhány percig, de akár fél óráig is (amíg elmosogatok) úgy hagyom. Nagyon jó kis vákuum keletkezik így benne. Felcimkézés után a helyükre kerülnek a lekvárral teli üvegek - immár a talpukon.
- alakalmam lesz rendelni faluról kapirgálós csirkét, szerintetek milyen idős korban kell levágni, hogy át tudjon sülni egészben úgy, hogy a mellhús és a comb egyszerre süljön szaftosra?
a legendás bresse-i csirkát hány hetesen vágják?
tyúk az van már, de az "csak" levesnek jó (kiváló)
Én is kipróbáltam: nem rossz szvsz. A dzsem színe szebb maradt nálam. A másikat (nem zseléset) viszont jobban szeretem.
Csak azt nem értem, hogy könyvekben miért azt írják, hogy max. fél órát kell kevergetve főzni a lekvárokat és kész is. Nekem még sosem sikerült úgy. Vagy én csinálok rosszul valamit?
a tiszta só igen, de mondjuk a tengeriben ezen felül van még jód is pl. nem magában a NaCl molekulában, hanem abban, ami a tengervíz elpárologtatása után marad.
Ez is hasonló formában készült, margerita-nak hívják. Olyan, mint egy szilikon muflis tepsi, csak sekélyebbek a mélyedések, és ilyen "szirmos" az alja.
