hát talán van azért elég sok. pl rögtön ott van az áru. bármennyire hihetetlen be kell ruházni és megvásárolni az árut, amiben aztán áll a kereskedő pénze. Rögtön hozzácsapódhat a raktározási költség, az előbb említett számla és egyéb adminisztratív eszköz, esetleg reklámanyagok, stb.
Egyszóval a költségek és a befektetett munka az aminek meg kell térülnie. És természetesen ennek belátható időn belül, mert minél tovább tart valamit eladni, annál költségesebb.
Na szóval van egy pont amit ha elhagyunk, akkor a kereskedő úgy gondolhatja, hogy nem éri meg neki és onnantól kezdve bizony nem a vevőnek van igaza.
Persze az itt kitárgyalt eladólányok ebből nagyon keveset(szinte semmit se nem) fognak fel kicsiny agyukkal és való igaz, szimpátia szerint szolgálnak ki. És hát az is igaz, minél jobban unják magukat, annál kevesebb nekik teccő vevő lesz. Ez részben a kereskedő hibájja is. Ha nem is részesedést fizet, de legalább a forgalomtól tenné valamiképpen függővé a bérezést, akkor rögtön kedvesebbek lennének a vevővel, vagy kereshetnének másik állást.
Én úgy látom, nagyon ritka az a kereskedő aki ezt manapság szemelőtt tartja és egyáltalán érdekli.
Az elottem szolonak retenetesen igaza van.
En egy masik generacio tagja vagyok megpeddig nyugaton eltem is ,ez sulyosbito korulmeny.
Ha vasarolok akkor egy szorgalmas erdeklodo bizonyos kereteken belul empatias partnert keresek az aru kivalasztasara(egyszerubb ha pontossan tudom vagy magam elott talalom amit keresek)
Mint minden mesterseget az eladast is szeretnie kenne az eladonak.
A vevovel szemben peddig legalabb ugy viselkedjen mint ha egy kedves emberrel ismerkedne meg(nem baratal).
A legtobb pesti (ez videken azert maskep van )kisleanyon latszik mennyire unja a vevot es ha nem egy fiatal ember aki tetszik neki es ahol mas eselyt is sejthet,akkor ki is mutatja azt.
Valószínűleg az első mondatom után úgy elöntötte agyadat a düh, hogy nem figyeltél eléggé a történetemre:
Sehol nem írtam, hogy egy kicsit is udvariatlan lettem volna a vevővel, sőt személyesen is és azután levélben is roppant udvarias voltam, viszont ő végig feltűnően bunkó volt (erősen emlékeztet a stílusod rá).
Azonban a felszíni udvariasságom nem akadályozott meg abban, hogy megvédjem a saját érdekemet vele szemben, ezért egy kis hazugságra vetemedtem.
Az ő szempontjából azonban én mindvégig az általad emlegetett minta kereskedőnek megfelelő módon viselkedtem.
Azt pedig, hogy "A vevőnek MINDIG igaza van" ma már csak a vevők emlegetik, ma már ilyen kereskedők nincsenek, ezt csak egypár fafejű tanár meri halkan elrebegni a kereskedő iskolában, mint régmúlt idők érdekes mondását. Persze azért a látszatra adni kell, ahogy azt a fentiekben számodra is megpróbáltam megvilágítani
Általában a párommal megyek "beszerző" útjaimra, ha esetleg az általad említett gond felmerűl csak úgy félhangosan megjegyzem a páromnak: "Mit is mondott a főnök a Gvadányiban?", rögvest szolgálatkész az egész csapat!
Ki kell próbálni!
Gondoltam, hogy már más is találkozott vele, jó sokáig lehetett látni, és elég sokkoló élmény volt. Én a Deák téren találkoztam vele. Még arra is emléxem, hogy rózsaszínű, koszos kis dzseki volt rajta. Nem adtam neki pénzt, csak nagyon halkan annyit mondtam neki, hogy Kérlek szépen, menj el innen... mert én is nagyon rosszul lettem tőle, és erre tudod, mit csinált?? elkezdett SIKÍTANI a meki kellős közepén. Az emberek meg néztek engem, hogy a rohadék, vajon mit csinálhatott azzal a kislánnyal? Még én szégyenkeztem. Ja, utána pedig kivonult, nem várta meg, hogy kidobják (biztos tudta már, hogy ez következik).
:-(
1 óra múlva láttam, hogy az egyik kapualjban seftel egy sötét bőrű fickóval. :-(
Ez azért nem biztos hogy életforma, mert foleg a Balatonon azt hiszem nem mennek ritkaságszámba az olyan eladók, mint amily én voltam. Szülok úgy döntöttek, hogy itt az ideje, hogy dolgozzak (nyári munka akkor még csak), én persze nem akartam, de hát mégiscsak ott találtam magam egyszer csak egy büfében a pult túloldalán, kevés pénz, sok meló, utáltuk a fönokasszonyt, a büfé 9-23 óráig volt nyitva általában, hidd el a hölgy még elég kedves volt hozzád, mert mi például, ha nem volt a fönokasszony halló-, és látótávolságban akkor félórával, zárás elott már senkit nem szolgáltunk ki.
Szal az egésszel csak azt akarom mondani, hogy a Balatonpart szezonális munkahely, nem túl sok embernek (foleg diákok) ez az élethivatása. Ezért nem pattog körül, mert úgyiscsak egy hónapig van, nem érdekli az egész stb. stb. Persze ezért nem kell mindenkivel bunkózni, de lásd be a történetedben a bárban ülo hölgyemény nem volt akkora tahó.
Ja és a postára nehezebb bekerülni nyári melóra mint egy büfébe.
Ezugyan offtopik, de
ezt csuklóalattleakéz kislányt, én is láttam ugyanígy, és majdnem el is hánytam magam mikor rájöttem, hogy mit (nem) rakott az orrom alá. Mondjuk akkor velem próbálkozott eloször, de már a másodikra nem volt ideje mert a sebesen érkezo személyzet kidobta.
Kham! Persze, igazad van, én is filóztam rajta, hogy biztos nem a nő a tulaj, mert akkor egyből kiszolgált volna. Valóban, az eladói, vendéglátós munkakör egy életforma, itt alapvető, hogy emberekkel kell érintkezni. Ha meg nem bírja, menjen el a postára pecsételni, ott leveheti a munkaruháját a munkaidő lejártának percében. De egy étteremben nem biztos, hogy ez a hasznot hajtó hozzáállás, nem? Persze, nem az ő haszna, ő csak fizetést kap!
:-)
Annyira azért nem voltam brutális. Utána egyből szaladtam hátra a raktár felé, mert féltem, hogy visszaüt.
Onnan kiabáltam neki, hogy ha nem megy ki azonnal, hívom a rendőröket. :-) Nem hiszem, hogy nagyon megijedt, a vásárlók mentettek meg. Majdnem meglincselték szegényt. :-))) Vicces volt. :-)
Én hátraszóltam volna a sorban mögöttük állóknak, hogy "Hölgyeim és Uraim, íme néhány analfabéta gyermek, esetleg megkérhetném Önöket, hogy segítsenek nekik megtalálni amit keresnek". Asszem, lett volna várakozó, aki erre irányba állította volna őket a kijárat felé.
Amúgy pedig ilyenkor, ha nyilvánvaló, hogy csak szórakoznak, levegőnek kell nézni őket és a mögöttük soron következővel elkezdeni foglalkozni.
Azért van egy-két olyan helyzet, amikor kicsit odaszólok. Pl. rendszeresen (már amilyen rendszeresen én mekkdöncibe járok) jéggel adják a kólát, pedig érthetően hozzáteszem, hogy jég nélkül kérem. Azalatt a kb. tíz másodperc alatt, míg beüti és elindul a pohárért, elfelejti. De komolyan, 10 esetből legalább 6szor így van, ami kicsit sok. Ilyenkor visszavitetem. Nem bunkózom vele, mert szar meló, de csak azért nem büntetem magam.
Szegény barátod.
Hát én lehet, hogy pofán is vágtam volna a kissrácot, aztán (mivel tudom, mi következik) kötény le, sapka le, viszonlátásra. Vagy fordítva: kötény le, sapka le, át a pulton, bumm egy saller, aztán csókolom. :-) Szerintem egy McDonald's kaliberű munkahelyet bármikor találsz újat, nem? És az pont azért gusztustalan meló, mert egy büdös szót sem szólhatsz vissza, bármilyen bunkók veled.
Persze ezt is fel lehet fogni másképp. Ha én is viccesre veszem a témát, akkor azt mondom, hogy "Oké, fiúk, viccelődjetek. Belefér a munkaidőmbe, ti kaptok később kaját, nem én..." Valami ilyesmi.
Ha mondjuk türelmes vagyok. :-)
Nem, nem vagyok az. Hagyjuk.
Egyébként szegény McDonald's-osokkal még sose bunkóztam. Elég baj nekik, hogy ott kell dolgozniuk. Piti pénz, rengeteg munka, bunkó felettesek... Na és oda aztán tényleg akárki bemehet!! Legalábbis régebben így volt. Sose felejtem el azt a kislányt, aki úgy koldult, hogy miközben ettél, az orrod alá dugta a kezét. Csuklóból amputálva volt az egyik. :-(((
Mégegy történet a vendéglátók bunkóságáról. Egy barátom egy vidéki McDonald's-ban töltött egy-két hónapot. A környékbeli kisiskolások remek tréfának találták, hogy szivassák az eladókat, (5x változtatni a rendelést, végigkérdezni az étlapot hogy mi mennyi, és utána venni egy sültkrumplit, alapzajnak a háttérben kuncogó osztálytársak). Szal a srác egy délután, mikor már harmadszorra játszották ezt el, akkor közelebb intette a kissrácot és ezt mondta neki: "Azt látom, hogy már tudod, hogy én nem szólhatok neked vissza semmiért, de azt nem tudod még, hogy öt perc múlva lejár a munkaidom, és nem tudsz olyan gyorsan futni, hogy ne találjalak meg. És most mit parancsolnak az urak?" Szal srácok el, majd egy óra múlva vissza anyuval, (a barátom még ott volt, mert természetesen nem öt perc volt hátra a muszakból) és iszonyú balhét kivertek, hogy itt halálosan megfenyegették a fiacskáját. Az üzletvezeto surun elnézést kért, majd meló végén közölte a barátommal, tudja hogy nincs igaza a nonek, de hát üzletpolitika stb.stb, aviszonlátásra, holnap már nem kell jönni.
Ugye milyen tahó állatok ezek a vendéglátósok.
ki kene szedni oket a pultbol ket kezzel es jol pofan vagni. neha ezt erzem. pl amikor mindig, de _mindig_ akkor nezik meg az orajukat es mondjak ki fennhangon, hogy milyen lassan mulik az ido, es nem igaz hogy nem enged haza elobb a fonok, es hogy leszakad a derekam, meg annyira elszivnek mar egy cigit, ehen halok, az ott bent mar fel oraja probal, satobbi.
engem nem is a kiszolgalas huz fel, hanem a korites. qrvara nem erdekel, hogy a kedves elado lanyok hogy vannak. nem vagyok olyan jo fej, hogy mondjak nehany biztato szot, vagy hogy kicsit megmasszirozzam a fajo talpukat. es ok ezt tudjak jol, ugyhogy legjobb lenne ha befognak a szajukat. (fu de nagyon merges vagyok, majd kesobb visszaszivom)
Egyre inkább úgy érzem, hogy ha nem jön ki, akkor ott kell hagyni. Indulj csak el kifelé, és figyeld meg milyen gyorsan ott lesz. Ha meg nem, nyertél egy ingyen kaját (Ha fizettél volna se mennél oda többet, mert lajhárok.)
Jut eszembe:
- Éttermünk specialitása a csiga.
- Tudom, tegnap ő szolgált ki.
De mindemellett nagyon egyetértek Kham-mmal: "Ha valaki tahó veled azzal nem sokat emeled a saját fényed ha te is tahózni kezdesz vele."
Sőt, próbálj meg egyből kedves lenni, és nem mindig bánod meg. Az előbb a Plazában voltam, és vettem ezt azt. A pénztárban a kislány visszaadta az előttem állónak a pénzt, én meg toltam elé az árut, hogy figyeljen már rám, hagy menjek (sietős voltam). Leugatott, mert az előző vevő számlát kért (amit én nem hallottam), és még nem ért rá velem foglalkozni. Rámosolyogtam és elnézést kértem. Utána kedves volt, és ő is elnézést kért, hogy leugatott, meg nem úgy gondolta, csak sietett, meg ilyenek. Próbáld megérteni őket, mosolyogj, legyél kedves, és sokkal több kedvességet kapsz vissza. Sajnos néhányan annyira enerváltak, hogy elveszik a kedvedet.
Persze, és az is benne van a Bibliában, hogy ha megdobnak kővel, dobjam vissza kenyérrel. Szeretnék így élni, de valószínűleg mindenki síkhülyének tartana, és folyton belém rúgnának. Szerintem még mindig jobb, ha nem hagyod magad megalázni, hanem vissza'tahó'zol. De az a Pizza Hut-os egy kiragadott eset volt. Nem azt várom el, hogy érezzék magukat megtisztelve, hogy épp az ő éttermüket választom, és egyfolytában mosolyogjanak rám, még akkor is, ha épp bunkó vagyok. Alapból nem vagyok bunkó, hidd el. Sőt, nagyon is kedves lány vagyok. De akkor nagyon jól esett, hogy bunkó lehetek. Megtehetem. Hogy ő is érezze, milyen rossz az.
A vendéglátóban nem dolgoznék, pontosan azért, amiket leírtál. De dolgoztam a kereskedelemben (egy élelmiszerüzletben egészen pontosan), és szerettek a vásárlók. Sokan jártak be csak beszélgetni, és olyanok is elmesélték az életüket, akiket akkor láttam másodszorra vagy harmadszorra. A bunkó vevőre is mosolyogtam, hátha csak rossz napja van. Persze mikor bejött egy részeg pali (egy tahó) és megfogdosta a fenekemet, akkor pofán vágtam. De ez ugye nem volt tahóság a részemről? :-)))
Nekem is sok történetem van. Nem szeretem a panaszkönyvet. Az állandó helyeken, ha probléma van általában jól felbosszantom azt, aki hibázott. Ezzel és azzal, hogy utánna nap mint nap megint lát alaposan meg van büntetve. Higgyétek el hatásos, csak te legyél immunis néhány napig a pillantásokra és figyelni kell, hogy ne vágjanak át.
Az még az SZt. István körúti JM-nél is bejött. Szerencsére azóta már nem kell oda járnom.
Régen volt szokásom hogy étteremekben menut fogyasztottam. Ettől valahogy mindig azt hitte a tulaj, hogy en vagyok oerte es nem forditva. Egyszer beszelgetett a valasztasokrol mar vagy egy fel orat, mikozben tobszor is latta, hogy befejeztem es fizetni szeretnek...
Meguntam folaltam es tavoztam... (Legkozelebb rendeztem a dolgot, igaz akkor mintha gyorsabban eszrevett volna...)
Tegnap meg szerettem volna biciglis-szemuveget vasarolni egy plazma szeru sportboltban, de latom nincs a pultra kirakva.
Kerdem az eloadot, hogy tudna e nekem biciglisszemuveget adni.
Mondja, hogy olyat nem tartanak... Ramutatok az uvegvitrinre, erre mondja hogy szol a kolleganak. Szolt... O viszont epp egy biciglit akart eladni, ami nyilvan nagyobb haszon es jo 10 percig nem jott. Ezt is meguntam, pedig nekem tenyleg szuksegem lett volna arra a szemuvegre...
"Vasaroljon szorakozva..."- Na igen, ha szorakoztatnak vagy ha szorakoznak velem az nem ugyanaz...
Én egyébként sokáig hittem azt magamról, hogy nincs nagy pofám. Sokáig tűrtem az igazságtalanságokat, a bunkóságokat, a hülye eladókat és vendéglátósokat, de amióta rájöttem, hogy nem muszáj (micsoda felismerés!), azóta nagyon tudom, hogy ki mennyit engedhet meg magának velem szemben, és ha valaki túllépi a határt, akkor szóvá teszem. Persze nem piaci hangnemben, üvöltözve, hanem valahogy úgy, hogy ha lehet, akkor rádöbbenjen: ő volt a bunkó.
Na jó. Ritkán döbbennek rá. :-)
A bunkóskodás nem szép dolog, de ha ő nem kedves velem, én miért legyek az? Miattam kapja a fizetését, nem? Közben nagy, ártatlan szemekkel nézek, és mosolygok. :-)
Egyébként szerintem ezekkel a vendéglátósokkal is valami hasonló lehet a baj, mint az enervált eladólányoknál (témánál maradtunk!). Bemész egy étterembe, ahol te vagy a vendég, ő az alkalmazott, tehát neki (elvileg) körül kellene ugrálnia téged.
(Gondolom, ezt valahogy így tanítják nekik a pincériskolában.) Te eszed a jobbnál jobb kajákat, ő meg tányérokkal rohangál naphosszat, örül, ha leülhet egy percre. Neked mindig igazad van, neki kuss. (Mondom, elvileg.) Engem is frusztrálna. :-)
Persze szerintem akit ez zavar, az ne menjen kereskedőnek, vendéglátósnak, anyámtyúkjának. Na, most mekkora okosságot mondtam... Bleeee.
Egyszer jól megkaptam. Érden az Irish Dog nevű ír sörözőben (micsoda meglepetés!), a tulajdonossal folytatott hosszas szócsata végén azt hittem, hogy kimondtam a végső érvet: "A vendégnek mindig igaza van, nem?" Mire ő: "De nem az én kocsmámban!!!" Egyből elhallgattam, szó nélkül húztam kifelé, mielőtt még pofánvágna. Ezzel az erővel... :-)
Ez az igazi magyar vendéglátós virtus. :-)))
Az előzmények röviden (ez már nem tudom, hányadik történetem, kezdek unalmas lenni): hosszas várakozás, rendelés, hosszas várakozás, ital, számlakérés, félórás várakozás, integetés, negyedórás várakozás... Ekkor kedvesen odamentem a pulthoz, és csendesen szóvátettem, hogy sietnénk, ha nem bánja. Megkaphatom a számlát? Erre jól kioktatott, hogy mit pattogok, nem látom, hogy egyedül van?! Rengeteg a munkája!! (egy órája a pultnál beszélgetett egy festett hajtövű szőke luvnyával, és az egész kocsmában 5 ember ült rajtunk kívül...)
Na, oda se tettem be azóta a lábam. :-) Pedig nagyon hangulatos hely, kár érte.
Nem vagyok benne biztos, hogy te fülöp, 12-14 óra munka után, úgyhogy a bár nem neked hozza a pénzt, viszonylag kevés fizetésért, biztosítás, szabadság, és túlóra pénz nélkül, amikor már igencsak indulnál hazafelé, akkor mit mondanál, ha nem a fonököd, (hanem mondjuk én) azt mondanám, hogy ugyan maradj még egy-másfél órát, te mit mondanál. Tudod hogy Írországban záráskor kiveszi a pincér az üveget a kezedbol?
Jaés, Enid,
Ha valaki tahó veled azzal nem sokat emeled a saját fényed ha te is tahózni kezdesz vele.
Még egyetemista korunkban csináltuk meg egy zöldségessel a csarnokban (Tudod, "ne piszkálja a paradicsomot!", "Ne is nézze!", "Abból nem tudok adni, csak ebből a pult alól!" - szóval bunkó volt), hogy kértünk még egy kis ezt, meg még két kiló azt, meg még két szép, meg ezt meg azt, aztán azt mondtuk, hogy mindezt tegye be egy szatyorba, mert nekünk nincs és "most kezdjen el gondolkodni, hogy ezt mind megvettük volna, ha nem ilyen bunkó." Volt K anyánk meg ilyenek. Bunkók voltunk rendesen (hűha lehet, hogy topictévesztő vagyok?) - de jól esett visszaadni egy kicsit az ő állatságából.
Ha elvitte egyszer a pénzt (elfogadta) akkor annyi, vitának helye nincs. Menj csak vissza Te, hogy többet adtál, azt fogják mondani, hogy "péztártul való távozás után..."
Egyébként velem is előfordult, hogy nem akartak visszadni, de én kihívtam a főcincért. Nem a reklám helye, ezért nem írok nevet (elég, ha annyit mondok, hogy a legelengánsabb étterem a Ferenciek terén?), de a következőket tette a pincér ÚR:
1. Végignézett rajtunk, és látszott rajta, hogy nem érti, ilyen emberek miért járnak ilyen jó helyre. Valószínűleg nem voltunk eléggé elegánsak.
2. Mély felsőbbrendűséggel és sóhajtozással felvette a rendelést olyan 10 perc múlva. (Közben mást nem szolgált ki, figyeltem.)
3. Másfajta salátát hozott, mint amit rendeltünk. Ekkor még arra gondoltam, hogy nem cirkuszolok, a kedvesem már beleevett, mire észleltük, hogy nincs benne ez, viszont van benne az. OK, túléljük.
4. Fél óra integetés után méltóztatott odafáradni, és sokat mondóan bólogatni, amikor a számlát kértem.
5. Visszaadott a 10,000 Ft-ból ezerig, majd jelentősen rám nézett és várt (ekkor olyan 350-400 Ft borravalónál tartott). Valahogy nem jött rá, hogy én nem véletlen nem mondtam, hogy mennyiből adjon vissza, mert ez esetben (pedig szoktam) nagyon távol álltam attól, hogy még borravalót is adjak. Várt, és nézett, hogy na mi van. Erre kértem meg, hogy szóljon a főnökének. Olyan erővel vágta az asztalra fillérre a visszajárót, hogy azt hittem szétesik az asztal. Sajnos ezzel sem voltam elégedett, kihívattam a főnökét. A főnöke ugyanilyen én-vagyok-a-király vendégnek-kuss-a-neve stílusban sűrű szájhúzogatások közepette elnézést kért. Azt hiszem erre a bocsánatkérésre mondják, hogy nincs benne köszönet.
Hálám jeléül még annyit tehetek, óva intelek benneteket, hogy oda menjetek.
