Bocs de a mi kis Milosevicunket nem csak az albán mészárlás miatt vádolják, hanem nemzeti hovatartozás alapján tiszta szerbiát szeretett volna alkotni és ezáltal gazdasági összeomlásra vitte az országot és megfosztott a jogainktól (vajdasági magyar vagyok és mindenkit aki nem szerb). A tisztogatás olyan szinten volt hogy szó szerint félni lehetett az országban nem szerbként. Rokonaim zömét kirugták indokolatlanul a munkahelyérôl és "lenti szerbeket" raktak a helyükre. Merthogy nagy külömbség van a vajdasági szerb és a nem vajdasági szerb világnézetében. Én 3 osztálytársamat temettem él (és még egy rakás ismeröst) de ezek közt volt olyan aki a laktanyát el sem hagyta. tehát ott végezték ki ôt. Ezek mögött persze Milosevic állt, akit meg kellene kímelni. Tehát én nem megölni hanem sokkal rosszabb büntetést találnék ki neki és nem csak az albánok elleni vétek miatt. Ami igaz hogy az albánok is elég szemetek és semmivel sem különböznek a szerbektôl, talán annyival hogy nem az ô kezükben volt a végrehajtó hatalom és ahadsereg.
Kedves TaNGó olvtárs!
Az impala az egy négylábű növényevő (valami gazella-modifikáció, ha jól tévedek). Amire te gondoltál, az "divide et impera", a magyar fordítása stimmelt.
Én egész jó büntetést találtam ki: az életfogytiglant biztos megkapja, de beutalnám a Tiranai központi börtönbe. Hogy ne lincseljék azonnal meg, az albán kormány minden hónap végén kapna 50000 dollárt, ha Milosevics él a hónap utolsó napján (szellemi és fizikai állapota nem számít).
Az túl kíméletes lenne számára, ha meghalna.
Magánzárka élete végéig, és mindennap az orra alá dörgölni az összes disznóságot amit elkövetett film és fotoillusztrációkkal amig él és bele nem dilizik.
Miért büntetném halállal? SM. elvitte a balhét.Életműve túl sok ezer ember halálán a szerbek érdekét szándékozott szolgálni.Ismerek szerbeket, tudom tőlük, és tudom a híradásokból is, hogy milyenek az albánok. Beleszaporodnak dolgos szláv szomszédaik tradicionális társadalmába, és területeket szereznek, melyeket azután a káosz ural.Hogyha majd ideérnek,déli határainkhoz,megtudjuk mi is. A balkáni népek rengeteget szenvedtek idegen elnyomástól,érthető a nacionalizmus szélsőségesebb vállfajának térnyerése a politikában. Az a véleményem, hogy a Nemzetközi Törvényszék inkább azzal töltse az idejét, hogy visszanyúl a múlt század 20-as éveinek határrajzolási módszereihez, azok sokkal jobban elfojtották a népek közti gyűlöletet, mint ez a beteg, szánalmas, liberális izé.
Tegnap olvastam egy megdöbbentő -eddig titkos - angol statisztikát.
Angol
orvosok kimutatták, hogy a gyulladásátló gyógyszerek mellékhatásai
következtében, majdnem ugyanannyian halnak meg Angliában, mint a
méhnyakrákban, és garatrákban összesen, és együttvéve. De Laci is
említette
a Cotergam nevű amerikai gyógyszer hatásait, amiről már akkor is került,
hogy életveszélyes, de azért még sokáig gyártották. Ki ne emlékezne a
DDT
elképesztő hatásaira, ami még ma is hat. Ám ezt is csak akkor állították
le, amikor a fejlesztés és gyártás, de főleg a tervezett profit
megtérült.
( jó nagy részét ezért exportálták kelet-Európába!!)
De arra is van példa, hogy tömeggyilkosságot nem csak fegyverrel lehet
elkövetni. Íme, példa rá Bush és a Kyoto-i környezetvédelmi egyezmény
viszonya. Amint az USA-nak is korlátoznia kellett volna a szennyező
anyag
kibocsátását az USA egyszerűen felrúgta az egyezmény - amit nagy részben
ő
maga erőszakolt ki -, és kijelentette, hogy az USA természetesen csak
másoknak akar előírni akármit is, az őrá nézve nem kötelező, ha érdekei
úgy
kívánják. A szennyezett levegő következtében tízezrek halnak meg
naponta.
De gondoljunk bele, hogy hányan halnak meg pusztán az miatt, hogy az
USA-ban az emberek 4-6 ezer köbcentis autókkal flangáljanak. Az amerikai
ugyanis nem akar lemondani a dögerős, óriási és felesleges autókról
kényelmi szempontból. Igaz, hogy szigorúak az előírások, de akkor is
4-5-ször ennyi benzint zabálnak, mint egy átlag európai kocsi, ami
legfeljebb 1800 köbcentis. ( Ráadásul még gyorsabb is, mint amerikai
társa!) Egy Californiai előírások szerint üzemelő amerikai kocsi 100 km
alatt 4-szer annyi szennyező anyagot bocsát a levegőbe, mint egy orosz
Lada
!!! Ez azért elgondolkodtató!!
Egy példa az amerikai kettős mércére, és a tervezett gyilkosságokra.
Emlékezzünk csak vissza Koreai lelőtt repülőgép esetére. Az oroszok azt
tényleg lelőtték. Micsoda botrány volt belőle, holott a gép tényleg
orosz
légtérben volt, és nem volt hajlandó még rádiózni sem az őt felszólító
vadászgépekkel. Mára már az is került, hogy az utasszállító gépre,
valóban
kémfelszerelést telepítettek, és a gyanútlan utasokat így vitték
Oroszország titkos rakétabázisai fölé. ( Kérdés az, hogy ki a tényleges
gyilkos?) Érdekes az is, hogy az amerikai műholdak " véletlenül" éppen
az
orosz gép rádiózását hallgatták, de valahogy a Koreai gép rádiózását
elfelejtették magnóra venni. Hát úgy-e....megesik ez.....
Ugyanakkor kevesen emlékeznek rá, hogy az amerikaiak a 80-as években
kétszer is lelőttek számukra gyanús utasszállító gépet. Az egyiket Dubai
mellett, a másikat Szicília fölött. Érdekes, hogy az egy "" sajnálatos
tévedés" volt csak, míg az oroszok tömeggyilkosnak voltak kikiáltva, egy
Ismételten mondanám, hogy nem arról van szó, hogy Milosevity bűnös-e van
sem, felelősségre kell-e vonni vagy nem. Itt a kérdés az, hogy CSAK ŐT
kell-e felelősségre vonni, és szabályos vagy jogos-e az, ha ezt a Hágai
törvényszék teszi?
1. Tény az, hogy az USA / NATO bombázásainak mintegy 3800 szerb polgár
esett áldozatául, és távolról sem csak szerb nemzetiségek, hanem mások
is.
Az érdekesség az, hogy ezek 98%-a nem katonai, hanem polgári lakos volt.
Továbbra sem értem, hogy milyen katonai célja volt Belgrád, Újvidék és a
többi város polgári részének bombázásának. Annak idején eléggé fényesen
leírtam, és bebizonyítottam, hogy például az Újvidéki hidak
lebombázásának
semmiféle katonai jelentősége nem volt. A szerb hadsereg attól délre
állomásozott és esze ágában nem volt a hidakat használni.
2. Vajon megkapja-e Milosevity a korrekt védelmet? Nem! Még ha a bíróság
akarja, akkor sem. A mellette tanúskodó elképzelhető tanúk nagy része
ugyanis ki van tiltva az Unió területéről, oda vízumot nem kap. Még a
saját
felesége sem mehet Hágába, mert őt is kitiltották. Akkor vajon hogyan
képzelhető el a korrekt tárgyalás?
3. A tárgyalást az a Carla del Ponte vezeti, aki már több mint 5 éve
háborús bűnösként kezeli Milosevity-et. Ezt többször kijelentette, és
hivatalosan is leírta. Vajon hogyan képzelhető el korrekt bíráskodás, ha
maga a főbíró egyértelműen és deklaráltan előítélettel rendelkezik a
vádlott felé???? A világ egyetlen bírósága sem állhat fel ilyen
körülmények
között !!
Én azt hiszem, hogy ez egy kirakatper lesz. Milosevity-et elítélik, és a
többi meg megússza. Azután lezárják a pereket, és Jugoszláviát éppen úgy
átadják a nemzetközi nagytőkének, mint bennünket is átadtak.. A
nemzetközi
tőke ugyanúgy gyilkol, mint más, csak neki nem hiányzik egy markáns
nacionalista vezető. Ez itt per háttere. Majd egy-két év múlva ugyanezt
fogják eljátszani az albánokkal, és a Balkán marad ott, ahol volt az
utóbbi
700 év alatt.
Nem vagyok halálbüntetés párti.
Amúgy, ha belegondolok, hogy az a manus aki élet-halál ura volt és csak egy wc kagylónak parancsolhat, nos szerintem ez neki nagyobb büntetés mint egy akasztás.
Bye-csutak
biztos írtátok már páran, de olyan jó megismételni:
átadnám az albánoknak vagy a bosnyákoknak...
emlékezzetek srebrenyicára, zsepára, emlékezzetek bácskára !
-lemaradt a válasz: a fizetésem 40 ezer forintban!
-egy olyan szervezetnél dolgozom ahol legalább jóvátehetek valamit (habár annak a nőnek ez nem jelent semmit sem)
dz sm.
Hi!
-tirana nem jó, ott az ellemségei vannak!
-belgradba kellene: ott az a nép él, vagy legelábbis az élt, akik őt hatalomra emelték és kitartottak mellette sokáig, döntsék el ők; valszeg kb 10 percet élne csak...
dz sm.
hi!
-ki az a CIA??!
-félretéve a tréfát: bocsi az előzö beszolásomért, picit elszállt a ló!, nem szándékom sértegetni senkit sem, bocsi!
-egyszerűen nem értem, hogyan lehet egyáltalán felhozni védelmet szabados miska érdekében, amikor egy olyan állam feje volt, aki végiggyilkolta a fél balkánt; természetesen ez nem jelenti azt, hogy ő az egyetlen, sőt..., sokan vannak akik megússzák a dolgot, na mindegy...
-a bátyámért akkor is ő a felelős, és kész!
megyek és iszom egy sörökt!
pá: dz sm.
El kell ítélni ez nem kétséges.kiváncsi a büntetés mértékére még a vádak ismerete után is + mi van a többiekkel, ha már jönnek a támogatások akkor el lesznek felejtve.ez az egész hágai hercehurca fonákja vagy inkább rossz oldala
Az ilyen embernek, mint ez a Milosevics már mindegy.
Halálkamionok
Megszólal a küszöbönálló Milosevics-per egyik szerb koronatanúja
Két évvel ezelőtt, 1999. március 21-re virradóra, három nappal a NATO-bombázások előtt a Vaskapunál, Tekija városkától 18 kilométernyire a Dunába süllyesztettek egy hűtőkocsit. Két héttel később, április 5-én hatalmas ládára hasonlító tárgy bukkant fel a hullámokból, s a hatóságoknak környékbeli halászok jelezték: valamit visz a víz. A rendőrség búvárai kiemelték, megállapították, hogy egy hűtőkocsi, s miután felnyitották, jegyzőkönyvbe vették: ötven holttest, oszló férfi-, női és gyermekhulla.
Számos szemtanúja volt a kiemelésnek: legalább kétszáz ember – véletlenül arra járók, utasok, hivatalos személyek – borzongott a látványtól. Azóta kiderült, hogy a tekijai hűtőkocsi nem egymagában járta szörnyű terhével Szerbia útjait. Rengeteg volt belőlük, s szállítmányaik többnyire tömegsírokba kerültek. A tömegsírokat természetesen titokban ásták meg, és titokban temették be. Lehet, hogy abban bíztak, a rémséges rejtély megfejtésére soha senki nem jön rá. Volt, aki csak szégyenében, mások viszont – ők voltak többen – félelemből hallgattak róla. Egy ember azonban nem kívánt hallgatni. Sofőr volt, a szerbek által 1999-ben kivégzett koszovói civilek holttestét szállította lepecsételt hűtőkocsiban Bor rézbányái, kohója felé, s amikor rádöbbent, mit tesz, megszökött. Ha azonban Milosevics a hágai bírák elé kerül, ő lesz a per egyik koronatanúja, s állítja, nemcsak szavak, hanem fényképek is illusztrálják a borzalmakat. Ez az ember megszólalt: a belgrádi Vreme politikai hetilap e sorok megjelenésével egy időben közli részletes vallomását. Lapunk összeállítása a Vreme alapján készült.
Irány az olvasztókemence!
A tanúnak természetesen van neve, de azt már régen nem használja. 1999 májusa óta Nikolaként mutatkozik be, mást nem árul el magáról. A negyven év körüli férfi Kelet-Szerbiában élt, közel Tekija városkához, ahol a bombázások tavaszán a Dunából előkerült a holttestekkel megrakott első hűtőkamion. A „meséje” borzalmas, de tényszerű. Átélte, s mindent látott. Tartalékosként 1999-ben mozgósította a szerb sereg. Egy bori laktanyába került sofőrnek.
Miután annak idején a seregben is sofőr volt, egy hűtőkamiont bíztak rá, amelyet a parancs szerint Koszovóba kellett vezetnie – üresen. Egy Pristina környéki katonai tábor volt az úti cél.
„Amint megérkeztem, egy tábornok hívatott az irodájába, s elkezdett faggatni – meséli. – Egy teljes órát töltöttem nála, minden érdekelte. A múltam, a családom, külföldi útjaim, hazafiasságom és politikai hitvallásom. Persze mivel én is voltam katona, ismertem az ilyen dumát, pontosan tudtam, hogyan kell beszélni, mit kell mondani.”
Eközben kamionját elvitték, s amikor visszatértek vele, le volt pecsételve. Csak annyit írtak rá, hogy „bizalmas”. Nikola nem kérdezett semmit, mint mondja, sokáig azon volt, hogy ne is érdekelje, mit szállít. Állítása szerint valamikor a Bor–Pristina–Bor vonalon megtett tizedik út során kezdett el gyanakodni, hogy a rejtélyes fuvarral valami nagyon nincs rendben. A vezetőfülkében mindig egyedül volt, és mindig éjjel utazott. Amikor célba ért, rendőr ült a kormányhoz, s behajtott a szállítmánnyal a bori rézművek olvasztókemencéi irányába. A portán kellett megvárnia kamionját.
„Azt hiszem, meglehetősen hamar rádöbbentem, hogy hullaszállító vagyok. Ahhoz sem kellett sok ész, hogy rájöjjek, kiknek a hulláit szállítom. Hogy mi lett velük? Aligha süllyesztették mindet a Dunába. Valószínűbb, hogy a rézolvasztó kemencékben – 1083 Celsius-fokon – égtek el, vagy a bánya valamelyik elhagyott tárnájában ásták el őket. Ki tudja, mi lett velük? Én csak azt tudom, hogy egy idő után képtelen voltam ezt elviselni. Rettenetesen féltem, éjjel kegyetlen rémálmok kínoztak.”
Szökés Bosznián át Horvátországba
Attól is rettegett, hogy egyszer csak jön valaki, s őt mint tanút kivégzik. Hisz az emberélet akkoriban semmit sem ért. Nikola eldöntötte, hogy megszökik. Falubelijeit, két legjobb barátját kérte meg, segítsenek neki, ám előzőleg megbeszélték azt is, hogy az utolsó pristinai fuvarját közösen átnézik. Mivel mindig előre megadott időpontban kellett Borba érkeznie, Nikola a szokásosnál jóval gyorsabban hajtott, s egy órát sikerült nyernie. Barátai már várták a megbeszélt helyen, civil ruhát hoztak neki, s amíg átöltözött, kinyitották a hűtőkocsi ajtaját. Hullákkal volt tele. A barátok lefotózták a szörnyűséget, majd megszámolták a holttesteket: 78 volt belőlük, egy kivételével férfiak maradványai, köztük három szerb katonáé is. Az egyiket felismerték. Egy falubelijük húszéves fia volt.
Nikola hazasietett, s feleségével együtt még azon az éjszakán átszökött a Boszniai Szerb Köztársaságba. Ott is éltek barátai, akik segítettek neki és feleségének, hogy hamis papírokhoz jussanak. Hogy mi lett a kamionnal, nem tudja, vagy nem hajlandó elárulni, a fényképek közül azonban kettőt megmutatott a nála járt belgrádi újságírónak is. A raktér tetejéig megrakott kocsiban hullák lábai, cipői látszanak meg persze a kamion katonai rendszámtáblája is.
Boszniából Nikola és a felesége 1999 májusában Horvátországba utazott. Ott már szabadabban mozoghatott. Egy református emberjogi szervezethez fordult, s általa került kapcsolatba az egyik legismertebb zágrábi ügyvéddel. A jogász a zágrábi külképviseletek közül elsősorban azokat kereste meg a Nikolától kapott szörnyű információkkal, amelyek tisztviselői kapcsolatban állhattak a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. A hír természetesen felkeltette az érdeklődésüket, s Nikola 1999. május 20-án bejutott az egyik nagyhatalom Zágráb központjában levő nagykövetségének épületébe. A beszélgetés egy szinte hermetikusan lezártnak mondható szobában zajlott le, fegyveres egyenruhások jelenlétében. Nikola elmondta, amit tudott, s vendéglátójának megmutatta a fényképeket. Néhány nap haladékot kértek tőle, hogy ellenőrizhessék a fotók eredetiségét, de Nikola nem volt hajlandó kiadni őket a kezéből mindaddig, míg őt és feleségét nem menekítik ki Horvátországból egy nyugat-európai országba. Az egyezkedés nem tartott sokáig. A képek túlságosan is meggyőzőek voltak ahhoz, hogy a házaspár kérését ne teljesítsék. Pár nappal később már Nyugaton voltak, s azóta ott élnek, a titkosszolgálat embereinek állandó védelmében.
A belgrádi lap újságírója természetesen ellenőrizte a riportalany életének utóbbi bő két évben történt eseményeit, s nemcsak Zágrábban, hanem más helyeken is arról biztosították, szavahihető, hiteles tanú. Mi több, a hágai törvényszék egyik nyomozója is közölte: „A tanú létezik, és egészen biztos, hogy igazat beszél.”
Ugyanakkor az is biztos, hogy sem a régi, sem az új jugoszláv-szerb hatalom sokáig nem tudott Nikola létezéséről, s nem is sejtett semmit a vallomásáról. „A Balkán mészárosa” tehát nem tudta titokban tartani, elleplezni kegyetlen bűneit. Volt, aki Vukovár mellett a kivégzőosztag lövészei elől szökött meg, tömegével maradtak szemtanúi a boszniai és horvátországi hadszínterek rémséges, akkor nem is nagyon titkolt kivégzéseinek, de tucatjával kerülnek elő olyanok is, akik magas rangú katonatisztként végrehajtói voltak a háborús bűnöknek, ám most jelzik: Hágában mendenről beszélni fognak.
Nikola történetét természetesen százszázalékos részletességgel nem ellenőrizhetik a hírlapírók. Már csak azért sem, mert – szerencséjére – a hágai bírák hamarabb „megkaparintották”, mint az újságírók, s így szinte biztosak lehetünk abban, hogy élve megússza a vallomástételt. Az általa készített fényképek hitelességében sincs okunk kételkedni, ha tudjuk, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék ilyen vallomások esetén semmit sem bíz a véletlenre. Jó példa erre egy 1995-ben történt próbálkozás, amikor egy szerb ember, bizonyos Cseda Mihajlovics hamisított államvédelmi titkos dokumentumokkal kopogott be a bírákhoz, de miután belenéztek a papírjaiba, kizavarták az előszobából. Vagyis egyértelmű, hogy Nikola tanúvallomásának súlya lesz Hágában, s története a Milosevics elleni vádirat egyik legkegyetlenebb részét képezi majd. Ez a vallomás ugyanis szörnyű dolgokra mutat rá. Mindenekelőtt arra, hogy a koszovói civilek kivégzése és titkos elhantolása már a NATO-bombázás előtt – ez 1999. március 24-én indult – megkezdődött. Erre az a Dunából előkerült, holttestekkel teli hűtőkamion is bizonyíték, amelyet nagy valószínűséggel nem is a rendőrök taszítottak a vízbe, hanem a sofőr esett pánikba, miután rádöbbent, mit is szállít. Titkos tömegsírokról beszélt már Dusan Mihajlovics szerb belügyminiszter is, közölve az újságírókkal, hogy Szerbia-szerte és a Vajdaságban is vannak ilyenek, s hogy hullákkal tele kamionok abban az időben megfordultak számos falu, város határában. Egyelőre keresik őket, de biztosra vehető, hogy előbb-utóbb rájuk is bukkannak. Vajon hányra?
Igazságért kiált a halál
A világot megdöbbentő esetet az elmúlt tíz év háborúi során megedződött szerb közvélemény is elszörnyedve vette tudomásul. A lapokban napi rendszerességgel megjelenő, tömegsírokkal, titkos hullaszállítmányokkal kapcsolatos információkból szinte sosem marad ki, hogy ott, ahol háború van, a holttesteket a katonaság ugyan elszállítja, de sohasem éjjel és a legnagyobb titokban, hanem minden esetben igyekeznek kideríteni az áldozatok kilétét, s számozott, láthatóan megjelölt sírokba temetik őket, a későbbi azonosítást megkönnyítendő. Nikola tízkamionnyi hullafuvarról beszélt. Egy nyugalmazott rendőr, aki ugyanabban a Duna menti térségben volt sofőr, állítja, hogy ő 1999 áprilisa és júniusa között ezer koszovói holttestet szállított tömegsírokba Szerbia-szerte. Ő és mások is állítják: mielőtt szolgálatba léptek, aláírt nyilatkozatokkal kellett biztosítaniuk feletteseiket, hogy a fuvarozás tényét szolgálati titokként őrzik, és senkinek nem beszélnek róla. Az akkori sofőrök többsége ma is retteg attól, hogy beszéljen a történtekről. A hadsereg és a rendőrség egymásra hárítja a felelősséget koszovói ügyekben. Vezetőik ma már nem tudják, hogy akkoriban „ki kinek parancsolt, honnan került elő az a sok holttest, és ki rendelte el a fuvarozásukat”. Ez az „emlékezetkiesés” persze érthető, hisz a magát örök idők óta „a gyengék pártolójának és hősnek” hirdető szerbség szemében nincs helyük a szerbek között azoknak, akik nőket, gyermekeket gyilkolnak. Még akkor sem, ha az ő nevükben tették. Ez esetben pedig minden világos. Alapos immár a gyanú a szerbek előtt is, hogy az általuk választott vezetők rettenetes bűnöket követtek el Koszovóban. Egyértelmű, hogy tetteik akár genocídiumnak is tekinthetők. Ezért felelniük kell. A holtak ugyan már nem beszélhetnek, haláluk viszont igazságért kiált.
Gáspár Mihály Magyar Nemzet: 2001. június 30.
30 . oldal
kedves mindenki!
nem volt kedvem védidolvasni az egeszet, ezért csak néhány kérdést tennék fel, remélve, hogy a milot bagatelizálók ill. a babiloni birodalomban elkövetetteket felhozók között találok legalább egy jelenkezőt!
szóval:
-van közöttetek olyan, aki 18 és fél évesen, zsebében egy egyetemi felvétellel vukovarra lett küldve "tanulni" meg miegymás?
-van esetleg olyan, aki egy percet is töltött kosovoban?
-és utoljára: van olyan, akinek esetleg véletlenül netalántán egy pici pisztolyt a koponyályához tartottak, hogy lőjjön le egy albán nőt?
-én kettőt tudok: az unokabátyán nem tette meg, őt lelőték!! én megtettem! mentve a szaros életemet... azóta nem merek az emberek szemébe nézni, kommunikációm kizárólab a "jó napot"-ból áll, egyetlen barátom van csak: a magány!
-ugyhogy te vadbarom news: gyere el a hősök terére, keresek egy nőt és a fejedhez tartok egy pisztolyt... utánna hívd amerikai propaízének meg nem baj ez így megy meg hogy batu kán is csinált ilyet
apropó: nem kell kivégezni a tagot, el kell törni mindkét lábát és kezét és kirakni belgrad valamelyik forgalmas utcáján...
Nem kell halálra itélni. Éppen elég lesz neki az életfogytiglani börtön. A per alatt talán beszélni is fog, s akkor számos további tömeggyilkost lehet perbe fogni.
Valószinüleg a szerb rendőr- és katonatisztek, politikusok nagy része követhetné a börtönbe.
