Rettenet! :-)))))))))))))
Programozott anyaság RULEZ! ;-D
"Jaj, Cuncimókusom, és ha lefutott a C progi, indítsd el léccike a D-t is, mert ha jól érzem, ez a kis haszontalan bekakkantott!"
Éxer (az) elmére!
Azért ugya meg fogom tudni, hogy mi a dolga egy GYED-en lévő kismamának???????
A dolog nem égetően sürgős, de erősen ektüell, mert reményeim szerint egy év múlva már esedékes lesz. :-)
Semmi nem megy simán. A Törzsasztal sem. Nem van ez így jól. Mindegy, úgy látszik ezt a topikot mi fogjuk fenntartani, tehát:
Vladys, akkor ugye, hogy nem rózsaszín álom, amit én elképzeltem? Az anyukám mindig azt mondogatta, hogy irigyli azokat a kismamákat, akiknek van idejük depressziózni egy baba mellett. Ez így persze igazságtalan, de csak az tud - szerintem - igazán mély depresszióba süllyedni, akinek rengeteg ideje van a sorsával foglalkozni. Depresszió ellen jó bárminemű elfoglaltság. Nem mondom, én is voltam már depis hangulatban, de akkor gyorsan kitaláltam magamnak valamit és már nem is jutott eszembe a nyomott hangulatom. És jó a zene is ellene. A babák is szeretik, főleg, ha terhesség alatt is hallgatta az anyuka az adott számot.
dehogynem. nemsokára jól le leszel hurrogva és mindenféle önjelölt rabszolgának kikiálltva.
Ja azonkívül lesz olyan is aki szerint maradi, földhözragadt és egyébb hasonló is leszel.
Ha bátortalanul és halkan besúghatnék egy noi (no)ellenvéleményt. Bocs a lányoktól, de nekem ez a személyes tapasztalatom.
6 éves a lányom, én kétéves koráig voltam vele otthon, akkor még gyed-en.
Semmilyen depresszióra, túlhajszoltságra, bezártságra nem emlékszem. Könnyedén el tudtam látni a 100 nm-es lakást, a gyereket meg minden egyebet. És nem voltam az a "játszótéri" kismama-anyuka sem.
Annak ellenére, hogy alkamazotti viszonylatban talán jól kereso vezeto vagyok, hiszem azt, hogy túlzott a noi emancipáció, az önmegvalósítás stb.
Igenis vannak klasszikus nöi és férfi feladatok, ezért is vagyunk különbözore megalkotva. A férfi dolga a "barlang megtalálása és a vad elejtése", azaz a család biztonságának megteremtése, a noé meg az otthon kialakítása, a tuz orzése, az étel elkészítése és a gyerekfelügyelet. Biztosan minden másképp lenne, ha a magyar családfok annyit keresnének egyedül, hogy 4-5 fos családjukat vígan el tudnák tartani.
disznócska!(maradok ennél, sokkal szimpibb és jobban illik a korodhoz)
Nem tartom valószínűleg, hogy véleményem annyira más lenne majd, mint most. Sőt nem is szeretném, ha más lenne. Elég széles spektrumon mozog ahhoz, hogy nekem megfeleljen. A beszűkülésre nem vágyom.
Lehet, hogy nem hiszed, hogy a melóhelyes meló leányálom, de mégis annak tartod, mikor nekiállsz összehasonlítani az otthon végezendő melóddal. És ez a kettő valahogy ellent mond egymásnak. Akkor most melyik?
Azt mondod dolgozol a 6 hetes gyereked mellett. Ez dícséretes, viszont akkor talán képes lehetnél ogalmat alkotni arról, hogy ha nem tennéd, akkor a felszabaduló időben talán még egyedül is el tudnád végezni a házimunkát.
És hát fájdalom, de itt arról van szó. Nem pedig arról, hogy más munka mellett kell házimunkát végezni, meg gyereket nevelni. Estleg ha vennéd a fáradságot és megpróbálnád értelmezni is amit olvasol, talán látható lenne.
De hogy lásd kivel van dolgod, elmondom, hogy az egész onnan indult ki, hogy Elnok ur felesége otthon van és gyereket nevel. Ráadásul nem is az elsőt és hát ezesetben némi tapasztalat is mutatkozhat már az esetében. Namost az votl a kérdés, hogy egy nő, aki azért van otthon, hogy a gyerekét nevelje, attól elvárható-e, hogy ellássa a házimunkát. Mellesleg megjegyezném, hogy a gyereknevelésbe talán az is beletartozna, mert hát csak kell arra a gyerekre is mosni, meg főzni, meg ilyenek.
Persze ahogy kivettem Elnok ur neje azzal magyarázza inaktivitását a házimunkába, hogy nyelvtanfolyamra jár, ami ugyan dícséretes, de szerény véleményem szerint csak addig, amíg nem megy a gyereknevelés rovására, márpedig az adott esetben arra ment.
Persze a hölgyek egy része rögtön mártírként vágódott ide be és elkezdte sajnáltatni magát, hogy márpedig milyen nehéz a gyereknevelés, meg hogy külön műszak, meg ilyenek, amire aztán senki nem volt kiváncsi és főleg nem is vitatta. csupán egy jogos kérdés hangzott el, nem pedig esettanulmány arról, hogy szegény mártír nőknek milyen megpróbáltatásokat kell elszenvedni társadalmunkban. Persze tudom, hogy nemteccik senkinek, ha szerénytelen személyem nem igényli a panasznapot és ennek hangot is ad, dehát ez van.
A piglet, legalábbis Karinthy általam nagyrabecsült Winnie-the-Pooh fordítása szerint: Malacka. Én legalábbis erre utalva választottam ezt a nicket.
Remélem, hogy egy pár év múlva más lesz a véleményed. Ha nem akkor sajnálom, végül is mindenki olyan önző módon éli az életét, ahogyan ő akarja.
Nem egy hozzászólásodat olvastam el ebben a témában, ami alapján én, a szerinted nyűszítő, lusta és balga nő, véleményt mertem nyilvánítani. Nem hiszem azt hogy a munkahelyes meló leányálom, bármennyire is furcsa, a szülés előtti utolsó napig én is dolgoztam, sőt most is azt teszem a 6 hetes gyerekem mellett, mert muszáj. A férjem pedig segít az itthoniakban, mert számára ez így természetes.
Korábban én is úgy gondoltam, hogy nem lehet olyan túl nehéz megoldani mindent egyszerre. Mióta megszületett a baba, be kellett látnom, nem túl könnyű. A legtöbb GYES-es anyuka csak annyit szeretne, ha "ti" is elhinnétek, hogy a gyereknevelés ugyanannyira nem semmiség, mint amennyire egy munkahelyen dolgozni sem az.
1. a pig disznót jelent ha jól tévedek. Ha már ezt választottad, viseld is el azt ami vele jár:-)
2. a nyüszítés nem konkrétan rád vonatkozott, de a felháborodott hangvételű üzeneted alapján joggal feltételezhettem ilyesmit. Az a "csak" szócska viszont elég jól jellemez téged ismét. Valahogy a "főleg" szó ugrik be mikor olvasom. És sajnos van mikor élni sincs kedvem, mikor melóból hazaérek, de otthon vár a következő műszak, de ez van ezt választottam. Viszont ha jól tévedek nem én mondogattam, hogy az otthoni meló nem számít, hanem "ti" hiszitek azt, hogy a munkahelyes meló az semmiség. Lényeges ám a különbség. Látod is amit olvasol?
3. ezt nem is mondtam soha, hogy nem így van. de hogy jött ez ide?
4. Csak megpróbáltad. Legalábbis véleményt alkottál, amihez semmi reális háttér nem szolgált. Ismét önjellemzésed csúcsát figyelhettük meg.
És bármennyire hihetetlen, a takarításhoz valamennyire értek, mert volt szerencsétlenségem párszor csinálni.
amúgy nincs különösebb indíttatásom a takarításra, meg ilyenekre, de mint tudjuk nem indíttatás kérdése.
1: A nevem piglet és nem disznócska!
2. Nem szokásom a nyűszítés. Nem csak azt nézem a saját gyerekemnél, hogy fárasztó. Sőt!
De azért kíváncsi vagyok, hogy Te a munkahelyedről, ahol naponta annyit dolgozol mint amit lentebb írtál (1999-06-01 22:01), mindig úgy mész-e haza: "Jaj de jót dolgoztam, milyen kipihent üde és friss vagyok. Ez a mai nap is mindenféle volt csak nem fárasztó"
3. Veled ellentétben a gyerekkel való foglalatoskodásról kissé több tapasztalatom van.
4. Nem sértegettelek, csak jónéhány női hozzászóló társammal együtt arra próbáltam felhívni a figyelmedet, hogy ne nyilatkozzál olyanról, amihez nem értesz. Itt visszaidézném az általad használt kifejezést is: "akkor ha lehet először szállj magadba és csak azután kezdj olyanba, amihez kevésbé értesz nálam"
Bocsáss meg PirosÁsz, akkor a kérdőjel helyett képzeld a neved.
Szerintem meg lehet oldani a pici alvásideje alatt, persze porszi nélkül. Az mondjuk rossz esetben is fél óra, hát akkor a kedves áldozzon másfelet a picire hazatérés után.:-) Valahonnan mindenesetre le lehet faragni annyi időt, hogy ne egyen meg a kosz. És egyébként is, könnyebb a rendet megtartani, mint rendet rakni - nekem mindig ezt mondogatja az édesanyám (aki három gyermek anyja).
Mindenesetre nagyon szép ez így megtervezve, korántsem biztos, hogy megvalósítható, de mindenképp megoldható a probléma valahogy. Ha a papa pedig ennyire sem hajlandó, akkor még mindig ott a sodrófa :-)))
És vannak hétvégék is, akkor apu sem dolgozik, a nagyobb takarítást lehet akkorra hagyni.
Tényleg túl rózsaszínben látom a dolgokat? :-) Azért ha némileg halványabb rózsaszín a dolog, akkor sem lehet elrettenteni, és még mindig alig várom, hogy agyonhajszolt, elgyötört, semmiresincsidőm kismama legyek :-))) Istenem, de nagyon odébb van még:-(
Halld hát intelmemet mielőtt éhenhalásod küszöbén kell vétkeidet meggyónnod.
Ne fogadj nyájadba farkast, ki vérre szomjazik, mert kedvtelésből öl s nem éhség vezérli s így pusztítván nyájadat felveti a dudva parlagon maradt földjeidet.
Kedves Solya!
Én vagyok az a ?, akitől a választ várod. Igazad van, az 1 óra tényleg elég ahhoz, hogy rendbehozd magad, de mikor végzed el a házimunkát? Nagyon jól írtad, hogy haza jön a kedves, és levált-besegít. Ez itt a lényeg! Ezért lesz rögtön több időd, és ezért nem fogsz begolyózni, mert jön a társad, aki nem azt mondja, hogy csak lopod itt a napot, hanem hogy menj nyugodtan tornázni, majd én addig ügyelek a picire. Ez a jó házasság titka (többek között).
Az altatás önmagában tényleg nem fél óra, rosszul fogalmaztam. Ebbe a 6*fél órába tegyünk bele minden olyan tevékenységet, amit a szoptatáson-pelenkázáson kívül a babával elkerülhetetlenül meg kell tenni (pl: fürdetés, eszközök sterilizálása, mérlegelés, stb.). A ruhacsere sem napi egy alkalom, hiszen ha nem is böfizi-hányja le magát, és kaki sem folyik ki (pedig védőgát ide-oda, azért előfordul), akkor is átöltözteted levegőzés előtt és után minimum, bár az is igaz, hogy ennek mértéke is évszakfüggő.
Azért ne érts félre, mindez nem elrettentés, és állítom, hogy az anyukák nagy része nem mártír, hanem igenis élvezi, hogy otthon lehet a gyerekkel, csak az a lényeg, hogy (legalábbis az első pár hónapban) nem az lesz a jellemző, hogy kipihenten ragyogó arccal, tiszta lakással, forró vacsival várjátok haza a papát. Amit magadnak elképzeltél, az SZVSZ a gyerek 1-1.5 éves korától teljesen reális, de addig nem valószínű.
Elnök testvérem(csak a szöveghűség kedvéért), ha szemedet szüntelenül az úrra függeszted és ezenközben a kirótt imáidat mormolod előbb utóbb elveszted a külvilágot és jól beleesel valami mély gödörbe, ahonnan aztán lesheted, hogy az úr kihúzzon. Szóval bennemaradsz a szószban. úgyhogy próbálj meg életed felével tárgyilagosan és részletekbe menően tárgyalni arról, hogy végülis kinek mi a dolga, mielőtt annyira elfajultok, hogy szédszéledtek a nagyvilágba. Ha megértésre nem lelsz nála, ne itt keresd, hiszen akkor már széledétek megkezdődött.
ÁMEN
(virágcsokrot nem viszek, túl drága)
