Maltatal, nem csak, Karintia legszebb völgye, de talán Ausztria egyik legkülönlegesebb helyszíne is. Az alig 30 km hosszú völgyben, több, mint 80 vízesés található, többek között, a Karintiai csúcstartó is. Ausztria egyik leghíresebb túraútvonala, a Maltainer Wasserspiele is csábitóan hívogat, ahol annyi vízesés "jön szembe", ha valaki nem vigyáz, még bele is eshet. És, ha már a legeknél tartunk, túránk csúcspontja a közel 2000m magasan található Kölnbrein-tó, Ausztria egyik legnagyobb, 200 méter magas duzzasztógátjával, a mögötte található kristálytiszta vizű, 4,5 km hosszú tározóban annyi víz van, hogy 1,4 milliárd ember fürdőkádját lehetne vele megtölteni. Az izgalmak fokozására megemlíteném a völgytalpon kanyargó panorámautat, a Malta Hochalmstraße -t, mely a kelet Alpok egyik legnagyobb alagút-komplexumával rendelkezik.
Végül, hab alá a torta, ne felejtsük a völgyet díszletként körülölelő havas háromezresek látványát sem.
Akinek ennyi kedvcsináló nem volt elég, ne kattintson a most következő túrafilmre...illetve, de, kattintson!
Horvátország, a Balaton után a magyarok legkedveltebb utazási célpontja. Ezen belül is a Dalmát-szigetvilág, mind a természeti látnivalók, mind a épített infrastruktúra tekintetében kiemelkedő. Ezúttal Peljesac és Korcula volt napirenden. A túráról készült rögtönzött videó sorozat ezúttal némiképp rendhagyó, de a szokásos elemeket, sport, roadmovie, gasztroblokk, szálláskeresés, stb., nem nélkülözi, sőt a megújult műszaki technika miatt, a képi világban is jelentős előrelépés tapasztalható. Aki szereti a balkáni tájakat, türkizkék Adriát, hamisíthatatlan balkáni feelinggel, itt a helye.
Az „Alpok” szó hallatán minden bizonnyal a hatalmas, erős sziklabástyák, a függőleges falak, a merészen égbeszökő tornyok jutnak eszünkbe. Mennyire mozdíthatatlannak, szilárdnak tűnnek e hegyek...
Mai cél, az újkori történelem legnagyobb vízügyi katasztrófájának helyszíne. A természet által, de emberi hiba folytán átformált szürreális táj, ma már nyugalmat sugároz, de az üszkös romok, elhagyott házak, ipari torzók, örök mementóként emlékeztetnek arra, hogy itt alig néhány éve még a halál volt az úr. Mivel a „gyilkos”, a világ akkori legnagyobb gátja, még ma is áll, egy körtúra keretében, amolyan katasztrófa turisták módjára, kerékpárral bejártuk a helyszínt, feltérképeztük, rekonstruáltuk az eseményeket..
Alpok-túránk talán leglátványosabb, de mindenképpen legmegdöbbentőbb túranapja következik filmes formában....
Útvonal: Ospitale di Cadore-Thermine-Longarone-Codisaccio-Diga del Vajont-Casso-Sentiero il Lago-Pineda-Lago di Vajont-Passo di San Osvaldo-San Martino-Erto-Val Zemola-Galeria del Vajont-Longarone
Ahogy arról már többen tudhattok, Steni túratársunk/barátunk szervezésében idén is sikerül megrendezni a már 'hagyománynak mondható Túrakerékpáros találkozót!
A helyszín, a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem Kisorosziban, hanem Nyergesújfalun kerül megrendezésre! A program, az időpont és a helyszín már megvan. Kedvcsinálónak ajánlom Pötyi csatornáján a tavalyi találkozóról készült sorozat megtekintését!
A Karni Alpokat a „Dolomitok „peremkerülete”-nek is szokták nevezni. Méltánytalanul, mert szinte minden téren felveszi a versenyt „nagy testvérével”. Lélegzetelállító helyek, fantasztikus útvonalak, és még sorolhatnám. A Piave-forrásvidéke nem szűkölködik látnivalókban, bár a panorámát nem adja ingyen a természet.
Mai nap dióhéjban...illetve nem dióhéjban, mert azt nem találtam a spájzban, csak így szavakban: „Rögtön egy lyukra futással kezdünk, majd a keleti Dolomitok leghosszabb alagútja, ráadásul kétszer, aztán a nap csúcspontjaként a Karni Alpok legszebb panorámaútja, mely sport szempontból is feladatnak bizonyul. Egy gyötrelmesen gyenge gasztro-kitérő után még két kanyon is befigyel, végül, de utolsó sorban, a szokásos sunnyogással egybekötött birtokháborítás is fokozza az izgalmakat.”
Újabb intenzív nap, különleges helyszínekkel a napfényes Itáliából,….
Brač-sziget északi partjai mintha az éden darabjaiból készültek volna, melyek szépen kiegészítik egymást, ugyanakkor ezek Dalmácia legkevésbé látogatott részei is. Éden ez a lakatlan öblöket és néhány rejtett lagúnát kedvelők számára, de a szilárd kikötőkkel rendelkező harmonikus városias központokat kedvelők számára is. Adriai útifilmünk újabb epizódját ajánlom megtekintésre...
Tartalom: „Mai cél, Brac északi oldalának feltérképezése. Előtte hegymászás, aztán majd újra, sőt később is, a domborzat görgeti a feladatokat, de kalandoraink állják a sarat, akarom mondani, a követ, mert az van bőven. Brac, a kövek szigete. Az északi panorámaút igazi élmény, szerpentinek egymás hegyén-hátán, föl-le, sorban jönnek a hangulatos öblök, ismert üdülöhelyek, Pucisca, Postira, Splitska, stb. Természetesen a önfeledt csobbanások sem maradhatnak ki, a tenger olyan kék, hogy én kérnék bocsánatot, csak a bora úgy fúj, hogy nem kapok levegőt...”
Ha Észak-Olaszország, akkor a legtöbb embernek a hegyek ugranak be elsőnek. Nem véletlenül, itt húzódnak az Olasz Alpok égbetörő gerincei. A felkapott Dolomitok és a nyugati óriások árnyékában, mondhatni, háttérbe szorulva, sok különleges, érdekes hely bújik meg, melyek, mind látványvilágukban, mind sport szempontból kihívásokat tartogatnak. Mai cél Olaszország egyik speciális abandoned átjárója, mely az állandó földcsuszamlások miatt 30 éve lezárt terület, amolyan senki földje.
Kalandoraink ismét a tilosban járnak...vajon sikerül-e a lehetetlen küldetés? A válasz, a most következő utifilmből kiderül… Jó szórakozást!
Monte Paularo...e név senkinek nem mond semmit elsőre hallásra...valószínüleg másodikra sem. A gyengébbek a „monte”szóból már kikövetkeztethették, hogy egy hegyről van szó. De, nem is akármilyenről. A Karni Alpok ékköve, a valamikori vulkáni kráter kalderája ma már békésebb képét mutatja. de, még mindig igazi vad hegyi világ. Szokványostól eltérő látványvilága leírhatatlan, erre szokták azt mondani, „Ezt látni kell!”. Aki csípi az alpesi feelinget, fogékony a különleges helyszínek iránt, most a képernyő előtt a helye.
Tartalom: "Különleges nap, különleges helyszin".. Cél, egy rögtönzött sportfeladat. Az osztrák hadsereg által épített sziklába vájt első világháborús hadiút igazi panorámás kilátással kecsegtet, de vajon megkéri az árát? A lehetetlen helyeken kanyargó burkolatlan szerpentinezés túlélő túrává fajul vagy sétagalopp lesz, már egy jó kérdés, sőt az is, hogy vajon a semmi közepén, hol hajtják álomra fejüket kalandoraink…”
Az osztrák-olasz-szlovén hármas határon fekvő Karni-Alpok eléggé viharvert vidék. Kettős értelemben is igaz, a hosszú égbetörő sziklás gerinc szeszélyesen kiszámíthatatlan időjárás szempontból és a történelem viharai sem kerülték el. Ráadásul a közeli Dolomitok, Juliai Alpok és Karintia árnyékában megbúvó igazi hegyi világ a tömeg turizmus által szinte érintetlen üde színfolt Európa palettáján.Az itt készült kerékpáros útifilm újabb epizódja megtekintésre készen áll.
Tartalom: „Kalandoraink a „Halálút”-ként elhíresült első világháborús átjáró meghóditására készülnek. Hogy az említett viharok bekavarnak-e menet közben, a bónusz programként tervezett bunker-túra horror históriává fajul-e, valamint a magashegyi hütte gasztronómiai választéka hozza-e az elvárásokat, remélhetőleg kiderül a filmből…”
„Egy bicikliút, ahol tekerni nem kell, csak élvezni a csodát.”
Az egykori Millenniumi vasútvonalra épített kerékpárút az egyik legizgalmasabb és legszebb európai útvonal. Bár a szinte már unalomig felkapott útvonalat mi is érintettük, a valódi cél nem ez volt. Az igazi kalandot egy látszólag nem létező „titkos átjáró” felfedezése jelentette. A helyszin, a Juliai Alpok olasz részén található Montasio csoport. A kiszemelt célpont nemcsak, hogy hozta a elvárt látványvilágot, de izgalmas fordulatokban is bővelkedett. Az eseményeket egy fergeteges bringás akciófilm keretében foglaltam össze...
A majdnem expedíciós túra első epizódját ajánlom a kedves nézők figyelmébe…
Dalmácia már önmagában is kiváló úticél, de, ha valaki a szigeteket választja, rátesz még egy „lapáttal”. Egy expediciós túra keretében kerékpárral bejártuk Brac és Hvar ismert és rejtett zugait, feltérképeztünk járt és úttalan utakat. Hozta a várakozásokat, mind a természeti látnivalók, mind a épített infrastruktúra tekintetében, sőt felül is múlta elvárásainkat. Kalandjainkról ezúttal is készült „roadmovie”, mely nem nélkülözi a szokásos elemeket, sport, strandteszt, gasztroblokk, szálláskeresés stb. Aki szereti a mediterrán tájakat, türkizkék Adriát, hamisíthatatlan balkáni feelinggel, a képernyő előtt a helye. Jó szórakozást!
Tartalom:
A 0.-ik, amolyan „bemelegítő rész, a helyszínre jutás tortúráját /autós szakasz, kompozás, stb./ rögzíti, de, ha valaki azt gondolja, ez unalmas lesz, nagy tévedés! Erre biztosíték Dalmácia szíve, Split, Horvátország második legnagyobb városa. Európa egyik legnyüzsgőbb, leghangulatosabb mediterrán metropolisza, mely most igen barátságos arcát mutatta. De, ahogy mondani szokták, jó időben kell, jó helyen lenni. Utazóink bejárták a 2300 éves, várrá erődített óváros rejtett sikátorait, labirintusait, ami nemcsak építészetileg különleges, de szinte sugárzik belőle a történelem…
Ha valaki kerékpártúrában gondolkozik, elsőre nem valószínű, hogy a Tisza ugrik be. Egyrészt, mert a mai magyarországi szakaszán szinte végig síkvidéken folyik, másrészt, ez egy folyó, amin nem túl egyszerű bringázni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mi erre vállalkoztunk. Az ártéri erdők, holtágak, morotvák, a forró nyár, remekül asszisztáltak egy vérbeli alföldi vadontúra hangulatához. Az Eurovelo talán egyik leglátványosabb szakaszát jártuk végig, az erről készült filmes dokumentációt ajánlom megtekintésre…
„Bringatúra egy soha nem létező „fantomvasút” mentén”
Az terv, eljutni a semmiből a semmibe. Helyszín a Felvidék, célpont egy olyan hely, amely már építése pillanatában értelmetlenné vált. Bár a vonal néhány szakasza késöbb bekapcsolódott az aktív használatba, a felhagyott műtárgyak jelentős része, mint egy letünt kor mementója a mai napig is célként lebeg a felfedezők, kalandvágyók szeme előtt.
Nekem Ralsonjaim vannak :) mindenki azt mondja, hogy foltozhatatlan, dehát az alis öntapadós ragasztó erről nem tud. Most vettem continentalt a 630-as kerékbe, abból találtam csak autószelepeset. Meglássuk mit tud.
"nem értem, h az 1 éves belsőt mi lelhette" Centrírozás után alaposan hintőporozd be a belsőt-külsőt és úgy rakd össze. Gyárilag kopaszon vannak összedobva, dörzsölik egymást.
Ma be túrakerékpároztam a belvárosba. Egyszer csak egy irdatlan durranást hallottam (de télleg akkorát szólt, mintha monnyuk gázrobbanás lett volna) a gatyám szára meglebbent, s lenézve láttam, h a bringa külsőmet lelölkte magáról a szétrobbanó belső. Hát vazzeg így még sose jártam, nem értem, h az 1 éves belsőt mi lelhette, nyomás 1 hete volt beállítva (3.5 bar), a 73 kilóm meg nem akkora terhelés.. Ki is cseréltem helyben, három bringás is megállt megkérdezni, h segítsen e, az utolsónál volt elektromos kiskompresszor, úgyhogy a pumpálást is megúsztam (innen is köszi). Kivi vagyok, Cobranco mester járt e már így, ott mégis nagyobb a terhelés, meg sztem nála az utak is gyakran szarabbak, mint a pesti bicikliút.
Lett is egy kis nyolcas a kerékben, küllőkulcsom van, de centrírozó gyakorlatom nincs, úgyhogy ennek is utánanézek, mielőtt nekiállnék.
