Végre elkészült a Transzalpin út látványosabb részének bejárásáról szóló beszámolóm szöveges része is. Elérhető a https://orszagcsavargo.hu/2408ERDE.HTM címen. Idemásolok belőle két részletet:
"Az aszfalt idővel véget ért, de folytatásaként frissen terített, hengerelt murva fogadott. Ezen tekertem és toltam elöl, mögöttem SK kissé lemaradva. Erdős és vízszintes helyet kerestem, de a Gilort folyócska mellé nemigen volt lejárás. Csak két kaszáló tűnt alhatónak: az elsőt jobb fogás reményében mellőztem, de a másodikat, egy kiszáradt forráskifolyónál, már nem mertem. Az útról fölrángattam rá bicajomat és SK-ét is. Alul, a telek átellenében egy ló nyihogott, gazdája távol lehetett. Sátrat vertünk; én lezuhanyoztam, SK holtfáradtan még harapott valamit. Másnapra sok tolást ígértem neki: Novacitól az Urdele-hágóig 27 kilométert. Ezután sátorba bújtunk.
Valószínűleg a naplóírás közben égetett pilácsom hívta fel ránk a lovát felkereső gazda figyelmét, aki tíz óra tájban feljött és körbelámpázott, nekünk meg füttyentéssel adta hírül, hogy "megvagyunk." Három tört románságú mondat után megnyugodott, látván, hogy (külföldi turisták lévén) másnap reggel odébbállunk, és jó éjszakát kívánva magunkra hagyott bennünket. Most történt meg először, hogy este rám akadt valaki, miközben már a sátorban hevertem, de ezúttal nem lett belőle baj. Kiadós, szép nap volt mögöttünk."
---
"Arra jött egy cseh társaság három autóval, beszélgettem velük egy kicsit. Itt újra eleredt az eső, és elég hideg is lett. Egyre közelebb jött egy dunyhaszerű felhőfal, ezért amíg kilátást élvezhettem, fölkapaszkodtam az itt található kis gerincre, hogy megnézzem a túloldali völgyet. Utamba esett egy nagy pocsolya (vagy kis tengerszem, kinek hogy tetszik). Eközben egy kóbornak tűnő kutya odasomfordált a harminc méterre lévő biciklimhez. Harsány üvöltéssel elkergettem. Aztán a szalagkorlát külső felén sárga köpenyes juhász közeledett, kezében bot. Két további eb kísérte, de a nyáj nem jött vele: alkalmasint ő ment a nyájért. Később feljebb még láttam őket: egymásra találtak, az eső szemlátomást nem zavarta őket."
---
"Egy helyen rám vigyorgott egy betorkolló vízfolyás eltömődött áteresze, amely másfél méteres tiszta hideg vizű gödröt alakított ki az út felső oldalán, melyből a fölösleg az úton folyt át. Teketóriázás nélkül megfürödtem benne, mert tudtam, hogy a hágóba végül fölvezető szerpentin elszakad a Frumószától.
Az út mentén fakitermelés is folyt. Több helyen láttam traktorokat, amint egyszerre öt fatörzset vonszoltak át a Frumósza gázlóján, és helyeztek el az úttal párhuzamos rakásokba. Az egyik ilyen munkaterületen mellém szegődött egy közepesen nagy, sárgás szőrű kutya. A traktoros mosolyogva mondta: szereti a biciklistákat - és csakugyan egészen a csúcsig elkísért, mégpedig nem az ételért, mert tőlem ugyan egy falatot sem kapott."
Az északi Kárpátok, a hegylánc legszélesebb és legmagasabb szakasza. Itt van a „Kis-Nagy Óriás” a közismert Magas Tátra, mindenki kedvence. Azért tartják a mai Szlovákia területére eső területet a Kárpátok legmeghatározóbb szakaszának, mert itt megtalálható a hegyláncot alkotó mind a négy szerkezeti öv, innentől bár magasságában elmarad a nagytestvérektől, látványvilágban nagyon ott van, sőt…
A Káposztafalvi Karsztvidék, közismertebb nevén a Szlovák Paradicsom, leginkább gyalogtúra útvonalairól híres, de kerékpáros szempontból is van itt mit keresgélni. Egy erős nap története következik filmes formában...jó szórakozást!
Sánta Kutya topiktárssal augusztus 5. és 13. között erdélyi túrát tettünk, melynek keretében (jól megpakolt biciklivel) megjártuk a Transzalpin utat is. A túrabeszámoló - egyelőre szöveg nélkül, de a képekkel és a térképekkel - elérhető a https://orszagcsavargo.hu/2408ERDE.HTM címen.
Pár hét múlva a napló szövege is olvasható lesz ugyanott.
„Magyarország legígéretesebb természetes vizű desztinációja" ...a kicsit tudományosan hangzó állítás mögött a Tisza-tó bújik meg. A megbújás persze annyira nem egyszerű, mivel hazánk második legnagyobb taváról beszélünk. Az »igéretességet« persze sokan felismerték, a tó az utóbbi időben egyre jobban "civilizálódik”, ennek jó oldala a turisztikai infrastruktúra javulása, árnyoldala a vadregényes jelleg fokozatos háttérbe szorulása. A tó körbe biciklizése majdhogynem négy évszakos program lett, az utóbbi időkben komoly fejlesztések voltak a kerékpáros infrastruktúrában, mely még jobban felpörgette a hely népszerűségét.
A három részes túrasorozat utolsó részében a nyugati part kerül górcső alá, részleteket nem nélkülözve, lesz strandteszt, csobbanás lépten nyomon, rendhagyó gasztroblokk, és sport minden mennyiségben. A díszletet pedig a hamisítatlanul tomboló nyár biztosítja…
Lehet, hogy félreérthető voltam, de a lényeg, hogy Cima felől könnyen be lehet jutni (legalábbis könnyebben, mint a másik irányból), mert a kordon és a szakadék között van egy egy méteres nyílás, ahol nyugodtan át lehet tolni a biciklit. Tehát a szurdok teljes hosszában járható.
Mi 2022-ben próbálkoztunk utoljára, akkor is már ugyanez volt a helyzet, Stefano felől a leszakadt uvalán átpakoltuk, végül a harmadik alagút utáni földcsuszamlásnál feladtam, tudván, hogy Cima Cogna-i oldal le van zárva. Igen, gyakorlatilag a Piave völgy talán legütősebb látványossága mára megközelíthetetlen. Köszi a naprakész infót!
Jobb híján marad a hazai, mondhatnám :)...nyilván nem, de azért, ha valakit érdekel, egy mozi ajánlat itthonról:
A Tisza-tónál a kikapcsolódás is legalább annyira változatos, mint maga a táj. Annak ellenére is, hogy Alföldről beszélünk, a tó jelenléte vonzza sportolni, kikapcsolódni vágyok ezreit. A tavat kerékpárral megkerülni a legtöbb bringás számára, legalább évente egyszer, kötelező feladat. A mindenki számára ismert „klassik kör” legnagyobb előnye a Balatoni bringakörúttal szemben, hogy szinte végig a vízparton megy, sőt kicsit kiemelve, a gátak tetején ezzel remek panorámát biztosítva túrázók számára. Nos, ez következik most, a jól bejáratott útvonalakon kívül túrázóink bekukkantanak egy két rejtett „bugyr”-ba, a szokásos csobbanás, gasztroblokk ezúttal sem marad ki.
Időről időre előkerül a Piave-szurdok járhatóságának kérdése. Az átjutáshoz most a következők szükségesek: egy-két törmelékhalmon való áttolás, útbeszakadások kerülgetése, a Santo Stefano felőli végén a beton útlezáró elemen történő átemelés és a kordon kinyitása, és természetesen mindenféle tiltó tábla figyelmen kívül hagyása. Sajnos az út rekonstrukció nélkül néhány éven belül járhatatlanná válik (legalábbis biciklivel), és már így sem veszélytelen az áthaladás, de a nyomokból ítélve egyesek még használják.
Gurulok hazafelé boltból, vmi kattog a hajtásban, s elköszön a hajtószíj.. spec szerint kb 20 ezret bír, én sztem többet tekertem 5 év alatt, mindenesetre maradtam szíjpárti. :-)
A Neretva, a Balkán félsziget egyik legnagyobb folyója. Legtöbben vad hegyi torrentként ismerik a bosnyák szakaszát. De van egy merőben más arca is. Az Adriához közelegve megnyugszik, kiereszti a "gőzt" , szétterülve dél-Európa egyik legváltozatosabb vizi élőhelyét alkotja. Két világ határán, ahol a mélykék tenger és a fehérlő Dinaridák kontrasztja biztosítja díszletet, az élvezetek netovábbja kerékpárral túrázni. De, nem is szaporítom tovább a szót, a 2023-as dalmát felfedező túránk utolsó felvonásával sikerült igencsak belenyúlnunk a jóba... Jó szórakozást!
Balázs az utóbbi évben átlovagolt a versenysport "vizeire", drukkolok neki, irigykedve nézem, ahogy a határait feszegeti, ennek ellenére ez nem az én világom, maradok a túrakerékpározás műfajánál.
Egy kis hazai, a helyszín ebben a kánikulában talán ad némi felfrissülést:
Tisza-tó, Magyarország második legnagyobb tava. Bár nem turisztikai célból épült, ennek ellenére a vízisportok, nyaralók, horgászok, és nem utolsósorban a kerékpárosok kedvenc helye lett. A Balatonnal összehasonlítva, itt még megtalálható az érintetlen vadvilág, a tömegturizmus sem jellemző /még/, ellentétben a „nagy testvér” teljesen beépült, fojtogatóan nyüzsgő hangulatával szemben.
A tavat körbe kerékpározni az egyik legfelkapottabb sport és családi program lett az utóbbi pár évben. Ebből kínálunk most egy ízelítőt. A kalandokat, élményeket, egy három részből álló, monumentalitást sem nélkülöző filmeposz keretében foglaltam össze.
Tartalom: Első részben a nagyközönség által szinte teljesen ismeretlen északi-kört húzzuk be egy expedíciós túra keretében, lesz vadonjárat, csapatás a szúnyogosban, a helyhez méltó csobbanás, maratoni gasztroblokk sem maradhat ki és aki a nyüzsit szereti, abból is lesz dögivel..
Kullancsnimfákkal már én is találkoztam. Olyan kicsik voltak, és olyan sokan, hogy nem győztem kihúzgálni őket, ezért jobb híján körömmel kapartam ki őket az oldalamból. Egy darabig viszketett a fejük, aztán kilökődött.
Legalábbis nem találtam olyat, amit ne tudtam volna némi söpréssel nyomatékosított kéréssel letessékelni. Mint mondtam, a számuk volt a meglepő. Illetve ez az "önellenőrzés" alap, de mennyire hatékony? Ezek bőven átférnek a sátor és a függőágy rovarhálóján, innentől sokra nem számítok. (Mármint ami a védelmet illeti)
Ezek a kicsik a nimfák. Az a baj, hogy ugyanolyan veszélyesek, mint a nagyok. Az idén, mivel nem volt tél, illetve az átlagosnál szárazabb és melegebb a tavasz miatt jelentősen megnőtt a számuk. Bennem is volt már kettő. Sajnos csak másnap vettem őket észre. Innentől csak a szerencsében lehet bízni. Léteznek vegyi riasztók, de nekem nincsenek pozitív tapasztalataim velük. Bozótos, susnyás, lábaserdő, stb, ami a vadkempinghez optimális épp a kuli élőhelye, az 5 csillagos szállodában viszonylag ritka :)
Ha jól értem nem mászott beléd eddig egy se. Önellenőrzés lefekvés előtt, reggel szintúgy, illetve, kulisnak kinéző helyek kerülése lehetőség szerint.
Egy tapasztalatosztó kérdésem lenne. Az elmúlt napokban nekifutottam az idei korai túrázásnak. Ami most újként megjelent nálam és nem tudom, hogy mit kezdjek vele. A kullancs.
Este, táborhely keresés közben éreztem, hogy valaki mászik rajtam. Naná, hogy kullancs volt. Nem is lepett meg. Ellenben reggel, táborbontás közben is feltűnt, de utána tüzetesebben átnézve magam, legalább 40 db apró, lathatóan az általam megszokottnál sokkal apróbb kullincsek jószágot pateroltam ki a személyes teremből.
Ti mennyire találkoztok velük és vadkempinges közegben hogyan védekeztek ellenük?
Nem csupán a nagy számok törvénye, hanem tudatlanság okán számtalan fals infó is belekerült.
Ha valaki kéri részletezem:-)
Így csak 3 éttermi szösszenet:
Gasztro barbár fikázza a májusi sült krumplit.... miközben elvileg ő maga is főz.
Ha ez igaz lenne, hogy hideg teán kívül mást is képes, akkor tudná, hogy az új krumplit nem igazán lehet szalmaként sütni, mert csak pancs lesz belőle. Ehhez régi kell vagy pedig pálma szennyben már elősütött fagyasztott förmedvény, amivel az éttermek 99.999%-a nyomul.
Végre akadt egy üdítő kivétel, erre jön az önjelölt szag barbár (nem szak) és lefikázza :-)
Természetes vizek halászati tiltása: Nagyon helyes, ami így is a 37. órában történt meg. Enélkül már hal se lenne vizeinkben.
A horgászoknak van tilalmi idő és méretkorlátozás. Pl. ponty 35 centi. Eközben a volt halászok kíméletlenül mindent kiszedtek a vizekből, tilalmi időben a 16 centis pontyot is.
Halászok gusztustalan kapzsisága felbecsülhetetlen károkat okozott, aminek a kiheveréséhez még legalább 100 évre lesz szüksége a természetnek.
Jó nektek a zsíros, meddő ponty is amit szintúgy kapzsi halgazdaságok állítanak elő, súlyra menve.
Nekünk horgászoknak adatik meg a szaporodni képes, abszolút zsírmentes, vörös húsú ponty. Nem nyamvadt fehér, hanem olyan vörös a húsa mint a borjúnak. Halászoknak köszönhetően ezen ősi állomány szinte már csak pár folyó szakasszon található meg....
Íztelen afrikai harcsadarabok: Ez valóban ordas konyhai hiba. Oka, hogy a haldarabokat nem sózták be külön és nem tárolták legalább 2 órán át, hanem egyből zúgatták bele a lébe.
+1
Most menj Bodrogkeresztúrra csoda rabbit nézni, az lesz a csoda, ha találsz olyan utcát ahol a rabbik száma nem éri el a 12-őt.
Tokaj...első hallásra szinte mindenkinek a szőlő és a bor ugrik be. Nem véletlen, de van itt azért más is. Például természeti, sőt épített látnivalók. A Zempléni-hegység déli csúcsán terpeszkedő emblematikus hegy már látványra is egyedi, sportfeladatként sem utolsó, nagyon hozza a hegyvidék és az Alföld találkozásának feeling-jét. Lábánál, két folyó találkozásánál épült város, az ország egyik leghangulatosabb települése és akkor még a környék érdekességeiről, különlegességeiről nem is beszéltünk.
Szép napot kivánok és kérek szépen egy kis segítséget. Térdem bokám tönkrement ezért "gurulós" turákat tervezek. Tarvisio-Carnia turára illetve Tarvisio-Villach mennek. Bandi bácsi filmjét láttam és benne a sok elhanyagolt vasúti épületet is. Az lenne a kérdésem hogy Carniahoz képest hol van az ilyen legközelebbi épület és az útvonalon található település vagy lakott állomási épülettől kb milyen messze van? Választ nagyon szépen köszönöm tisztelettel Zoltán (UI ha kép van köszönöm) a
A központi Dolomitok, az Alpok egyik legismertebb része. Évente több százezer turistát vonz a természeti attrakció. A látvány a szokásos, leírhatatlan. Sesto, Tofana, Cadini, Cristallo, Marmarole, mind egytől-egyig jól hangzó nevek, nem is beszélve a völgyekben megbúvó alpesi tavakról, tengerszemekről. A történelem viharaitól megtépázott terület, ma a nyugalom szigete, a kikapcsolódni vágyok mekkája. Alpesi barangolásunk utolsó epizódját szeretném megtekintésre ajánlani, fogadjátok szeretettel.
Tartalom: „Egy isten háta mögötti mezőn éri kalandorainkat a hajnali ébredés. Ekkor még nem sejtik, hogy a záró akkordnak szánt program, a meglepetések napja lesz. Tornasorban jelentkeznek a látnivalók, túrázóink azt se tudják merre kattintgassanak a fényképezőgépeikkel. Miközben a sportfeladat napi rutinként van jelen, a hangulat egyre jobban a tetőfokára hág…de, a Dolomitok kiszámíthatatlan. Ha csak annyit mondok, lesz egy nagy durranás /szó szerint/ valamint a végén az időjárás felelős is bejelentkezik fogadatlan prókátorként program szervezőnek, talán nem is kell tovább részleteznem…”
