280 milliós megbízás egy kormány közeli konzorciumnak
[origo]
Kormány közeli konzorcium kaphatott 280 millió forintos megbízást gyorsított, tárgyalásos közbeszerzési eljárással az agrártárcától. A győztes pályázók feladata megegyezik a falugazdászok munkaköri leírásával: a mezőgazdasági termelők felkészítése az EU-csatlakozással várható változásokra. A pályázaton a földművelésügyi miniszter és a tárca helyettes államtitkárának korábbi munkahelye és egy korábban Gyurcsány Ferenc sportminiszter érdekeltségi körébe tartozó cég nyert.
A termelők felkészítése az európai uniós csatlakozásra címmel írt ki év elején gyorsított eljárásban hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos pályázatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A tenderen az Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és a Perfekt Rt. alkotta konzorcium nyert. Az Agrárkamara korábbi ügyvezetője Németh Imre agrárminiszter volt, Máhr András, a tárca helyettes államtitkárának előző munkahelye pedig a MOSZ volt. A Perfekt Rt. tulajdonosa tavaly októberig Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Rt. volt.
A gyorsított eljárást az EU-csatlakozás közelgő időpontjával indokolták, és azzal, hogy a közbeszerzési eljárást azért nem tudták korábban kiírni, mert a csatlakozással kapcsolatos részletes információk csak mostanra váltak elérhetővé.
A megbízás érdekessége, hogy a konzorcium olyan feladatokra kapott megbízást, amely az FVM felügyelete alá tartozó falugazdászok feladata lenne. A falugazdászok feladata megegyezik a pályázatban kiírttal, így elvileg hozzájuk tartozik a gazdálkodók felkészítése az EU-csatlakozásra és az ezzel összefüggő jogszabályok, előnyök, esetleges hátrányok ismertetése.
Az [origo] által megkérdezett falugazdász szerint amellett, hogy rendszeresen tartott ugyanebben a témában előadásokat kollégáival, azért sem érti azt, hogy miért bízták a konzorciumra is az ismertetterjesztést, mert a falugazdászokat is felkérték a legtöbb esetben arra, hogy segítsenek az előadások szervezésében, értesítsék a gazdákat az előadásokról.
A minisztérium nem válaszolt az [origo] megkeresésére, miszerint nem tartják-e a tárca vezetői aggályosnak, hogy a miniszter és a helyettes államtitkár volt munkahelye kapott megbízást egy olyan feladatra, amely a falugazdászok munkaköri leírásában is szerepel. Csak annyit közöltek, hogy a parlamentben Németh Imre a témában feltett kérdésekre már válaszolt, mást nem akarnak hozzátenni.
Bosszúhadjárat folyik az "egész pályás letámadás” miatt, vagy a jobboldal gyakorol politikai nyomást, hogy az Orbán-kormány idején történt visszaélésekre ne derüljön fény? Az ellenzék politikai leszámolásról beszél, mások szerint nem elég eredményes a közpénzek megcsapolásának feltárása: a rendőrség "kishalakat” gyanúsít, a szellemi irányítókhoz nem jut el. A demokratikus normákra való hivatkozás ismét ahhoz vezethet, hogy nem lehet vagy nem tudják az igazi felelősök bűnösségét megállapítani.
Millenáris Park Fotó: Szigetváry Zsolt
"Boszorkányüldözést folytat-e a Medgyessy-kormány az előző ciklus gazdasági bűncselekményeinek feltárása ürügyén, vagy súlyos, köztörvényes bűncselekményekről van szó, amelyekben a felelősök éppen a politikai számítás miatt úszhatják meg a felelősségre vonást? A válasz azért nem egyszerű, mert a bűnüldözés pártatlanságában és a politikától való függetlenségében senki nem hisz igazán. Ha az érintettek vétkesek az ügyekben, erre a közvélekedésre bátran építhetik a tiltakozásukat. A másik oldal hivatkozása a független büntetőeljárásra, ugyanezért nem meggyőző. Kormányváltás nélkül nem indult volna vizsgálat bizonyos ügyekben. Keller László szocialista képviselő már az előző kormány idején felvetette az ügyek jelentős részét, de a Medgyessy-kormány közpénzügyi államtitkárának kellett lennie ahhoz, hogy nyomozások induljanak. A rendőrség nem elég független ahhoz, hogy a politika akarata ellenében, kizárólag a tények és a Btk. alapján dolgozzon. Eddig négyévenként új kormány alakult, és nekik a következő ciklust is túl kell élniük. ..."
Egy magyar és egy harkovi hajléktalanhoz került március végén a First VIP Security Kft., amely csaknem egymilliárdos alvállalkozói feladatot kapott az autópálya-építésnél a Nemzeti Autópálya Rt., illetőleg a Vegyépszer megbízásaiból. A Magyar Hírlap információ szerint mára fantomizált társaság a feladatokat a Defend Kft. alvállalkozójaként kapta - az elsőt 2000 decemberében, az utolsót ez év januárjában.
A Nemzeti Autópálya Rt. a Defend Kft.-t bízta meg öt szerződésben mintegy 1,4 milliárd forintért talajvizsgálati és lőszer-mentesítési munkálatokkal. Az őrző-védő cég félmilliárdot levéve az állami megbízásból alvállalkozónak adta tovább a megrendeléseket. A Magyar Hírlap szerint a 877 millió forintot érő munkára kiszemelt cég, a First VIP Security Kft. újabb alvállalkozókat keresett a munkák elvégzésére, korábbi alapító-tulajdonosa pedig a Defend cégügyeiben is eljárt.
Az autópálya fantomja
A First VIP a cégbírósági adatok szerint mára fantomizálódott. Fergeteges gyorsasággal, hiszen a cég utolsó autópálya-talajvizsgálatra és lőszermentesítésre szóló szerződéses megbízását ez év januárjában kapta - ekkor adott át ugyanis utoljára az NA Rt.-től kapott feladatot a Defend Kft. a First VIP Kft.-nek -, a korlátolt felelősségű társaság azonban már március 29-én két "új tulajdonosnál" kötött ki.
Egy VIP Harkovból
Az egyiket, a hazai cégtulajdonost tíz éve nem látta a családja - elmondásuk szerint a férfi minden valószínűség szerint régóta hajléktalan. Amúgy soha sem lakott azon a címen, ahol a cégbejegyzésben szerepel. Fedorov Vologyimir, a harkovi címen feltüntetett másik új tulajdonos a jelek szerint hasonló "cipőben jár", telefon nevén nem szerepel, így nem elérhető, s hazai kézbesítési megbízottja pedig a már említett magyarországi hajléktalan tulajdonostársa.
Feljelentést tett a Magyar Fejlesztési Bank a Defend Kft. törvénytelen és titkos megfigyelései miatt. A pénzintézet közleménye szerint ismeretlen tettes ellen kezdeményeztek büntetőeljárást az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán és bejelentést tettek a Nemzetbiztonsági Hivatalnál is. Információnk szerint a Földi László volt titkosszolgálati tiszt által alapított cég közel 70 megfigyelési megbízást kapott a banktól egyetlen év alatt.
Az MFB a rendőrségnek és az NBH-nak eljuttatott dokumentum szerint azzal indokolta lépését, hogy az intézmény átadása-átvétele idején olyan iratok láttak napvilágot, amelyek alapján felmerült a gyanú, hogy ismeretlen személyek többek között államtitkot, adó- és banktitkot sértettek, és az így szerzett információkat jogosulatlanul használták fel.
A választások után is figyeltettek
Az Index úgy tudja, hogy a bankban rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint az MFB régi vezetése 2001 eleje és 2002. május 21-e között, tehát még a választások második fordulója után is 55 magánszemélyt és 13 céget ellenőriztetett a Defend Kft.-vel. A Földi László által alapított cég - amely több milliárd forint értékben kapott megbízásokat állami cégektől, például a Magyar Postától is - vizsgálódásai során állítólag az Információs Hivatal, a Belügyminisztérium és az APEH adatállományát is használhatta.
Az MFB-nél fellelt céges iratok szerint egyes esetekben felvetődött az adótitoksértés gyanúja, más dokumentumok szerint a Defend jelentésében olyan adatok is találhatók, amelyek a jugoszláv kereskedelmi embargó idejéről, titkosszolgálati megfigyeléssel kerülhettek az NBH birtokába.
Az Index információi szerint az MFB összesen 16 millió forintot (közpénzt) fizetett a bankvezetés által megnevezetett személyek és cégek megfigyelésére. A Defend egyébként utolsó szerződéseit már azt követően kötötte, hogy az őrző-védő kft. vezetését Csintalan Sándor volt szocialista képviselő, Földi László közeli barátja vette át.
A Fideszhez közel álló médiumok a végső címzettjei annak az összesen 1,53 milliárd forintnak, amelyről a két választási forduló között írt alá szerződést az állami tulajdonú Szerencsejáték (SZRT) Rt. – derül ki a lapunk birtokába került dokumentumokból.
Másfél milliárd forintnyi hirdetési felület vásárlásáról döntött a Szerencsejáték Rt. a két választási forduló között. A reklámra fordított pénzek Fidesz-közeli médiumokat gazdagítanak – tudta meg lapunk.
A 2002. április 18-án aláírt iratok visszamenőleg az április 1-je és 2002. december 31-e közti időszakra vonatkoznak. Ezekben a Szerencsejáték Rt. megbízza a Fortuna Reklámügynökséget, hogy vásároljon hirdetési felületeket. A Fortuna ezt a feladatot egy keretszerződés értelmében a Hungexpo Reklám Marketingkommunikációs Rt.-re bízza. Az utóbbi cégben 45 százalékos tulajdonos a Fortuna Kft., 45 százalék a Hungexpóé, és tíz százalékkal részesedik a cégben a Magyar Fejlesztési Bank. Egyes hírek szerint a társaság csaknem tízmilliárd forintos forgalomra számíthat az idén. Nemcsak a Szerencsejáték Rt., hanem a Magyar Posta, a Hungexpo és az MFB reklám- és propagandatevékenységére is megbízást kapott, méghozzá – állítólag – ötéves kizárólagos szerződéssel.
A szerződések szerint a Magyar Hirdető Rt.-től 731 millió 147 ezer forint plusz áfa értékben kell közterületi hirdetést bérelni. A Magyar Nemzetben újságírói műfajban megírt hirdetések, pr-cikkek, direkt hirdetések és mellékletek megjelentetése fejében 420 millió forint plusz áfát fizetnek ki.
Hasonló pr-cikkek és hirdetések fejében a Szabad Föld 82 millió 80 ezer forint plusz áfát kap. A Sportfogadás című napilapban megjelenő SZRT-játékok népszerűsítését is megrendelték 297 millió forint plusz áfa értékben.
A szerződésekben említett mindhárom újságot – Magyar Nemzet, Szabad Föld és Sportfogadás – a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. A cég a Mahir Lapkiadó Kft.-ből alakult 2000-ben. Az általa megjelentett Magyar Nemzet példányszámát a két konzervatív napilap, a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország összevonásával duzzasztották fel. Ehhez jött még a több mint négy évtizedig a Szerencsejáték Rt. önálló lapjaként megjelenő, nyereséges Sportfogadás „befogadása”, amelyet a fogadások iránt érdeklődök csak a Magyar Nemzettel együtt vehetnek meg és fizethetnek elő. A Sportfogadás kiadói jogát tíz évre szerezte meg a Szerencsejáték Rt.-től a cég, a tulajdoni jogokról azonban az SZRT nem mondott le.
A szerencsenapilap főszerkesztője, Lukács György elmondta: nem tudja, miként érinti őket a kormányváltás, ám megszokták, hogy a szerkesztőség életét jelentősen befolyásolják a választások. A kiadói jogok átruházásáról szóló szerződés tartalmát nem ismeri, arról ugyanis három évvel ezelőtt nem kérték ki a szerkesztőség véleményét. A lapunk birtokába került szerződés mindenesetre arra utal, hogy hosszabb távon is a Magyar Nemzet megvásárlásával lenne hozzáférhető a Sportfogadás.
A Szerencsejáték Rt. az előző ciklusban a Magyar Nemzet egyik legnagyobb hirdetője volt. Ez a szerződések szerint a következő fél évben sem változna, miként a Szabad Földben is megjelennek az év második hat hónapjában a cég reklámjai. A Sportfogadáshoz hasonlóan szintén nyereséges hetilap kiadói jogait az egyik állami bank cégétől kapta meg a Nemzet Lapkiadó.
A Magyar Nemzet következő időszakban játszott szerepét jelzi előre Orbán Viktor vasárnapi felhívása: „a nemzeti nyilvánosság megteremtése érdekében” feladatnak tekinti előfizetni a Magyar Nemzet című napilapra, a Demokrata és a Heti válasz című hetilapokra, és ennek a célnak minél több embert kell megnyerni.
Gyanítható, hogy a médiumoknak szánt összegek egy része már el is jutott a címzettekhez. A Fortuna Kft.-vel kötött megállapodásban ugyanis az SZRT kiköti, hogy előlegként a Magyar Hirdető Rt. esetében 15 napon belül 40 millió forint plusz áfát, a Szabad Földnél tíz napon belül 41 millió 40 ezer forint plusz áfát, a Magyar Nemzetnél öt napon belül 119 millió hétszázezer forint plusz áfát, a Sportfogadásnál pedig négy napon belül 99 millió forint plusz áfát át kell utalni.
Az ügylet részleteiről szerettük volna megkérdezni a benne szereplő cégek képviselőinek véleményét is. – Ha megbízóink hozzájárulnak , hogy nyilvánosságra kerüljenek a velük kötött szerződések részletei, akkor szívesen nyilatkozunk – jelentette ki lapunknak Balogh Ádám, a Hungexpo Reklám Rt. vezérigazgató-helyettese. Koncz Béla, a Fortuna Kft. ügyvezető igazgatója pedig azt mondta: forduljunk a Szerencsejáték Rt.-hez.
Az összesen 1,5 milliárd forintra tehető keretösszeg odaítéléséről határozó Szerencsejáték Rt. részéről lapzártánkig egyetlen illetékest sem tudtunk elérni. Egyelőre megválaszolatlan tehát, hogy a társaság miért éppen a választások két fordulója között döntött négy-ötmilliárd forintos éves hirdetési kerete durván harmadának elköltéséről, és miért a szóban forgó médiumokat választotta.
Nem tesznek feljelentést a rendőrségen, ennek ellenére korrupcióval vádolják a szocialisták a távozó Orbán-kormányt az utóbbi hetek döntései miatt, amelyeket - ígérik - felülvizsgálnak. Kormányhatározatból tömérdek született azóta, hogy kiderült: a Fidesz-MDF elveszítette a választásokat.
Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerint az Orbán-kormány az elmúlt négy hétben 650 milliárd forintot költött el, "szivárogtatott el". Állítása szerint a pénz magánpénzzé "mosódott", hiszen Orbán családi és baráti köréhez tartozó vállalkozók lopták el azt. Nem csupán a kormányváltásig, hanem azon túl, még ma is szivárog a közpénz - figyelmeztet az alelnök, aki a "Fehér Lapok az Orbán-kormány bukása utáni Korrupciógyanús döntésekről" című tájékoztatóban összegezte vélelmeit és tapasztalatait.
A szocialisták többször felhívták már a figyelmet arra, hogy az Orbán-kormány regnálásának utolsó időszakában olyan döntéseket is hoz, amelyek szétzilálják az állam működését. Mindez a kormányzati felelősséggel való visszaélés - szólnak a vádak, amelyekre az adhat alapot,hogy egyes becslések szerint a 650 milliárd forint harmada úgynevezett Fidesz-közeli vállalkozókhoz, barátokhoz vándorolt, ám ígéretük szerint a szocialisták minden fillérnek utána járnak.
Lendvai Ildikó csütörtökön Orbánékat - újsághírekre hivatkozva - minden idők legkorruptabb magyar kormányának nevezte. Lendvait az bosszantotta fel, hogy az elmúlt négy hétben a távozni kényszerülő Orbán-kabinet által elköltött 650 milliárd forintból Lendvai számításai szerint 247 milliárd a Fidesz holdudvarához vándorolt, amiből a szocialista alelnök az egész országot meghívná egy középkategóriás étterembe háromfogásos ebédre.
A pénzek egy része "kicsiben" jutott el a Fidesz embereihez - állítják. A hányatott sorsú, tejforgalmazó cégről, a MiZo-ról például az a hír járja - olvasható Lendvai tájékoztató füzetében -, hogy a cég tulajdonosai kicserélődhetnek, miután a - választásokon már vesztes - kormány április végén, utolsó döntései egyikeként a vásárló-aspiránsokat közvetve hitelhez jutatta, hogy az adóságai miatt két éve még a felszámolással is szembenéző társaságot megvásárolhassák. Más agrárcégek a bank hosszú és olcsó hiteléből kezdtek dolgozni. Mindehhez a jó öreg Magyar Fejlesztési Bank asszisztált. A cikk a vevőkről azt állítja, hogy úgynevezett Fidesz-közeli üzletemberek.
Ugyancsak a Magyar Fejlesztési Bankhoz köthető ügylet: az állami bank a saját tulajdonában lévő Bizományi Áruház Vállalat csaknem a felét egy olyan cégnek adta el, amely a szocialisták szerint az államilag felturbózott Vegyépszer vezérigazgatójáé, a miniszterelnök tanácsadójáé, Nagy Eleké.
Lendvai Ildikó a korrupció árnyékát véli felllelni abban a konstrukcióban is, amelyet a kormány egyik legutóbbi ülésén határozott el: e szerint a 250 millió dolláros orosz államadósságot 77,5 millióért adják el egy banknak, végül azonban az orosz fél ellenállásán meghiúsult a tranzakció.
És egy másik: A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által 250 millió forint értékben kiírt közbeszerzési pályázaton a Fellegi Tamás tulajdonában álló Euroatlantic Rt. nyert. Fellegi - egyes információk szerint - szintén Fideszes: pontosabban a Fidesz volt tanácsadója, és Orbán Viktor baráti körének tagja volt.
A Miniszterelnöki Hivatal folyósította azt a 2 milliárd forintot is, amellyel a Millenáris Közhasznú Társaság alaptőkéjét emelték meg. A társaság élére egy frissiben kinevezett főtisztviselőt delegáltak, ráadásul a Millenáris park nem csak kedvezményezett, de a "Fidesz kampányközpontjaként működött".
A kormány - már vesztesként - osztogató akcióba kezdett: a legutóbbi kormányülésen 14 milliárd forint kezességvállalást tett az elmúlt egy évben ötvenmilliárd forintot már meghaladó állami támogatást elnyert Magyar Televízió valamint a Magyar Rádió hitelfelvételeire. A szocialisták szerint - amint azt a kampányban is gyakran hangoztatták - a közmédiumok a közszolgálatiságot megcsúfolva tettek hitet a Fidesz mellett, adósságot halmoztak fel, és aFidesz-közeli Ezüsthajót juttatták több százmillió forinthoz a tévének végzett munkáért.
Az Orbán-kormány bukása utáni döntések között említendő, hogy a Deutsch Tamás vezette Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanács - egy a választások utáni rendelet-módosítással - kiürítette 500 millió forintos támogatási keretét. A Duna Televíziónak juttatandó 2 milliárd forint odaítéléséről is az utolsó határozatok egyikeként döntött a kormány.
Ugyancsak felzúdulás kísérte a hírek szerint, hogy sportcsarnok-építésekre, például a Magyar Sport Házára, egy balatoni uszodára, a Népstadinon beléptető-rendszerére, mintegy 10 milliárdot ad a kormány. Közöttük a felsőmocsoládi sportcsarnok építésére 100 milliót szándékoznak elkülöníteni. Deutsch Tamás szerint azért kell a kistelepülésnek sportcsarnok, mert ott is élnek emberek, ezért "nemzeti érdek".
A júniusban megalakuló kormánynak szembe kell néznie majd néhány olyan döntéssel is, amelynek a költségeit nekik kell kifizetniük, az Orbán-kormány ugyanis megelőlegezte a majdani folytatást. Az oktatási tárcánál például a szakképzési alap 12,5 milliárd forintját úgy osztották szét, és ígérték meg, hogy nem volt a kasszában csak 8 milliárd forint, ezt Magyar Bálintnak kell majd kifizetnie. A diákhitel összegét is utolsó döntései között emelte meg a kormány 4 ezer forinttal, de csaknem minden tárcánál hagy maga után a távozó miniszter ígérvényeket. Az említett intézkedések között van továbbá a néhány százmillió forintos futball-iskolát építő Bozsik program is, valamint újabb Széchenyi-terv pályázatok. Az utolsók egyikeként nagy horderejű döntés volt a Nemzeti Földalap egy részének az értékesítéséről hozott határozat, amelyhez az államtól hitelt kaphatnak a helyi gazdáknak.
Mindez a szocialisták szerint összesen 650 milliárd forintba kerül. Ebből becslésük szerint 247 milliárd a Fidesz holdudvarához vándorolt. Lendvai a számokkal játszva kijelentette, hogy ebből 16500 polgár építhetne 15 milliós lakást, és akár 82 ezer Opel Astra is elkelhetne a magyar polgárok jóvoltából. A vádak ellenére Lendvai Ildikó azt mondta, hogy nem tesznek feljelentést a rendőrségen.
A 650 milliárd forint mellett eltörpül szinte, hogy 1998-ban a Horn-kormány sem tétlenkedett a számukra vesztes országgyűlési választások után. A két forduló között azonban bér és nyugdíj-rendezés, állami osztogatás volt soron, a választásokat megelőző időszakban azonban százmilliárdos beruházásokról hoztak döntéseket. Ezek közül a legnagyobb tétel a 4-es metró-beruházási szerződésének a megkötése volt, két hónappal a választások előtt - emlékezett vissza Lendva Ildikó az [origo] érdeklődésére csütörtökön.
Az MSZP-SZDSZ kormány, 1998-ban, közvetlenül a választások második fordulója után, május 28-i ülésén összesen 17 olyan előterjesztést tárgyalt, amely közalapítványok alapító okiratainak a módosítására vonatkozott - derül ki a kormányülések utáni sajtótájékoztató jegyzőkönyvéből. Akkor a Fidesz, noha még nem állt fel a kormány, szinte azonnal felszólította a Horn-kormányt, hogy a továbbiakban ne hozzon érdemi döntéseket, és ne foglalkozzon különböző szerződésekkel, sőt tételes listát kért minden a választások eldőlte után hozott határozatról. Kiss Elemér, az akkori kormány szóvivője (jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal kijelölt vezetője) úgy reagált erre, hogy a meghatározott határidejű szerződéseket, pályázatokat, azok nyerteseivel való szerződéseket meg kell kötni, ha ugyanis "egyetlen szerződést sem kötnének" az Kiss akkori érvelése szerint "nem lenne életszerű".
Az 1998-ban megbukott Horn-kormány ülései közül az utolsón kezesség-vállalásról határozott bankhitelhez, a haldokló szénbányászat egyik utolsó földvára, a putnoki bányának juttatandó összesen 160 millió forintról, valamint 2-3 milliárd forintos kamattámogatásról döntött búza-ügyben.
A Horn-kormány a választások második fordulójáig azonban ennél jóval többet költött a kampányidőszakban. A két forduló közötti kormányülések után tartott sajtótájékoztatókból derül ki, hogy éppen a második forduló (1998. május 24.) előtti kormányülésen határozta el magát a Horn-kormány a fél évre 16 milliárd forintba kerülő nyugellátások felemelésének előrehozásáról. A sürgetést annak idején nem a választásokkal, hanem a statisztikai rendszer megbízhatóságával indokolták. Az MSZP-SZDSZ kormány ötven milliárd nyugdíjemelést is ígért az időseknek, ám azt később - már az Orbán-kormány - befagyasztotta.
A közalkalmazottak bérrendszerének átalakítására irányuló koncepcióról is akkor tárgyalt a kormány. A két forduló között belvízkárral is meg kellett birkóznia a Horn-kabinetnek: úgy döntöttek, hogy a vízzel borított területek hektárját 10 ezer forintért felvásárolja a Magyar Állam. Az őszre tekintve a Horn-kormány 8,7 milliárd akkori forintnyi kezességet vállalt a gazdáknak vetésre.
A Horn-kormány figyelmét nem kerülte el az 1994-óta hatályban lévő hadigondozási törvény szerint járó pénz elmaradása sem, emiatt azonnali, 12500 forintos kártérítést ítélt meg minden egyes "hadiárvának".
Az ÁPV Rt. kezelésében lévő, tartós állami tulajdonban maradó cégek, cégcsoportok reorganizációja is erre az időszakra esett: 40 - köztük nem kizárólag állami - agrár- és erdőgazdaságnál emelt tőkét, 5,5 milliárd forint értékben a kormány. Ugyancsak akkor figyeltek fel az "öreg" Volán-buszokra is, a kormány 400-450 busz cseréjére adott több mint 5 milliárd forintot.
Úgyszintén a két forduló között hozott döntést a kormány arról, hogy tizenhét volt szovjet laktanyát ad át térítés-mentesen az önkormányzatoknak valamint 23 ingatlant. Ugyanakkor döntöttek az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ megalakításáról is, amelyhez 150 millió forint támogatást adnak. A Velencei-tó vízminőségének javítására 400 milliót költöttek el.
Az apróbb ügyek mellett jelentős támogatás jutott egy nagy állami vállalatnak, a Diósgyőri Acélművek: 4,5 milliárdos tőkeemelésben részesültek. A Finomhengermű Munkás Kft-től pedig megvált az ÁPV Rt. a kormány döntése nyomán.
Az Orbán-kormány hivatalba lépésének első és legnagyobb érvágása a Postabank mintegy 170 milliárd forintos tőkehiányának pótlása volt.
Visszavásárolta a vétójogot és százszoros szavazati jogot nyújtó aranyrészvényt az államtól a Vegyépszer Rt. Ugyanakkor a Magyar Fejlesztési Bank a választások második fordulója óta nem hagyott jóvá két, már beharangozott nagy értékű szerződést a Vegyépszer–Betonút konzorciummal. Csillag István leendő gazdasági miniszter szerint ezt az ügyletet azonnal ki kell vizsgálni.
A HVG információja szerint a napokban kiesett az állam irányítása alól a Vegyépszer Rt., mert visszavásárolta aranyrészvényét, amely eddig a Magyar Fejlesztési Bank kezében volt. Mint korábban írtuk, az állami pénzintézet ezzel a százszoros szavazatot és stratégiai kérdésekben vétójogot biztosító papírral meghatározó szerepet játszott az autópálya-építés fővállalkozójának irányításában.
A Vegyépszer névértéken, százezer forintért vásárolta vissza a döntő részvényt. Mostantól tehát az állam sem befolyásolni, sem ellenőrizni nem tudja azt a társaságot, amely az elmúlt években a legnagyobb költségvetési megrendeléseket kapta. A részvénytársaság négy éve még csődközeli helyzetben volt, amikor – annak ellenére, hogy ilyen munkában semmilyen tapasztalata nem volt – közbeszerzési eljárás nélkül az autópálya-építések fővállalkozója lett. Tavaly már 94 milliárd forintos árbevétel mellett 5,7 milliárd forintos nyereséget ért el.
Csillag István, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium leendő minisztere szerint a Magyar Fejlesztési Banknál ki kell vizsgálni ezt az ügyletet. Többek között meg kell vizsgálni azt, hogy a Vegyépszer hitelbiztosítéka a bank portfoliójában milyen értéken szerepelt, s amennyiben onnan kikerül, az nem okoz-e vagyonvesztést, tartalékolási kötelezettséget. Szerinte a bank igazgatóságának, cenzúrabizottságának és a könyvvizsgálóknak is lesz dolguk ezzel a tranzakcióval. Ha az ügylet során a bank szabályzataival vagy az ésszerű és tisztességes bankműködéssel szemben szabályt sértettek, akkor fel lehet és kell is lépni.
A másik információ: a Nemzeti Autópálya Rt. előkészítette és jóvá is hagyta a Vegyépszer és Betonút páros alkotta Magyar Autópálya-építő Konzorciummal az M7-es Szlovénia felé tartó leágazásának (M70) és Szántódtól Ordacsehiig tartó szakaszának megépítésére szóló megállapodást, körülbelül 40 milliárd forint értékben. Úgy értesültünk, a pénzintézet váratlanul megtagadta ehhez a hozzájárulását. A döntésre sem a banktól, sem az NA Rt.-től nem kaptunk magyarázatot.
Az útépítő páros így sem marad munka nélkül. A választások második fordulója előtt összesen 126 milliárd forintért jutott új megbízáshoz, ezzel csaknem megduplázta állami megrendeléseit: megkapta mind a 38, Széchenyi pluszként beharangozott útberuházást – áfa nélkül – 82 milliárd forintért, és az M3-as miskolci leágazása, a 24,5 kilométer hosszú M30-as építésének jogát. Ezeken a szakaszokon már folyik az építkezés. A 38 útberuházásból – többségük elkerülő út – 32 helyen zajlanak az előkészítő munkálatok.
Alig három hónappal a legutóbbi vezetőváltás után ismét új – igaz, egyelőre megbízott – vezérigazgató áll a legnagyobb magyar agrárvállalkozás élén. A cég változatlanul óriási gondokkal küzd: információink szerint működésének biztosítására újabb kétmilliárdos hitelt kap a Magyar Fejlesztési Banktól.
Alig három hónap után ismét új – megbízott – vezérigazgató áll a Bábolna Rt. élén. Petykó Zoltán, a társaság igazgatóságának elnöke munkatársunknak elmondta, Szép Imre vezérigazgatót várhatóan hosszabb gyógykezelése miatt egyelőre Palkovics Péter kereskedelmi vezérigazgató helyettesíti megbízott vezetőként. A cég igazgatóságának keddi ülésén arról is döntöttek, hogy azonnal hatállyal felmentik állásából Giczi Róbert és Takács Tamás vezérigazgató-helyettest, akiknek területét Palkovics Péter és Zónáné Czunyi Anikó veszik át. További igazgatósági döntés arról rendelkezik, hogy a Bábolna 57 százalékos tulajdonában levő Pannon Baromfi Kft. igazgatóságából viszszahívják Szép Imrét, és helyére Forgács Péter, a kecskeméti baromfi-feldolgozó igazgatója kerül.
A Bábolna Rt.-t a parlament – 18 más céggel együtt – egy kormánypárti privatizációs törvénymódosítás alapján 2000 decemberében kiemelte a tartós állami tulajdonú mezőgazdasági társaságok köréből.
A cég menedzsmentje ezt követően megkezdte a társaság privatizációs tervezetének kidolgozását, a működés többmilliárdos veszteségeinek lefaragását. (A korábban megjelent sajtóinformációk szerint Orbán Viktor kormányfővel a mai napig kiváló személyes viszonyt ápoló Heimann Zoltán vezérigazgató kifejezetten erre kapott megbízást.) Döntés született arról, hogy a bábolnai hagyományok továbbvitelére megalakul a Bábolnai Ménesbirtok Kft., a gazdasághoz tartozó földet pedig megvásárolja az állam. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban megromlott a viszony a bábolnai menedzsment és a felügyeleti jogokat gyakorló ÁPV Rt. között: a konfliktus következtében az év elején távozott posztjáról Heimann Zoltán és a cég több más vezetője is. Ezután egy kormánydöntés alapján az rt. a vagyonkezelőtől a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) került át.
A formailag jelenleg a Magyar Fejlesztési Bank vagyonkezelő cége, az MFB–Proxy irányítása alatt működő Bábolna jövőjéről egyelőre nincs döntés. A legnagyobb gondot változatlanul a cég kritikus finanszírozási helyzete jelenti, s emiatt gyakorlatilag nincs esély a gyors privatizációra sem. Értesüléseink szerint a céget hitelező bankok – a CIB, a Külkereskedelmi Bank, a Raiffesen Bank és az MFB – azt tartanák kívánatosnak, hogy a társaság összességében mintegy 16 milliárdos hitelére adjon garanciát a tulajdonos állam. Az egyik hitelező pénzintézet vezetőségétől származó információink szerint a cég „bedöntése”, vagyis fizetésképtelenné tétele, esetleg felszámolása senkinek sem érdeke, ám mindenképpen csökkenteni kívánják a társaság hitelezésével kapcsolatos kockázatukat. Úgy tudjuk, az átalakult menedzsment az elmúlt napokban egyeztetett a bankok vezetőivel, és ennek nyomán mintegy fél évig – ha a finanszírozás feltételei lényegesen nem változnak – a cég zökkenőmentes működése biztosítható. Ugyanakkor lapunkhoz arról is érkezett információ, hogy ennek érdekében a tulajdonosi jogokat jelenleg gyakorló MFB napokon belül újabb, mintegy kétmilliárd forintos forgóeszközhitellel segít a Bábolna Rt.-nek.
A Malév a múlt héten szerződést kötött a Defend Security Kft.-vel a légitársaság biztonságtechnikai és kiszolgálási feladatainak ellátására – közölte lapunkkal a légitársaság vezérigazgatója. Információink szerint a Defend hónapok óta készül arra, hogy május elsején átvegye a munkát. A légitársaság a konkurens cégtől, a Group 4-től csak a megbízási szándék nyilvánosságra kerülése után, április 3-án kért – hat napon belül – ajánlatot.
„A fogyasztói imidzs védelme érdekében” a Malév vezetése úgy döntött, hogy a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. helyett a Defend Security Kft.-re bízza a ferihegyi repülőtér biztonságtechnikai és kiszolgálási feladatainak elvégzését május elsejétől – közölte lapunkkal a légitársaság vezérigazgatója. Váradi József szerint azért volt szükség a Civillel korábban kötött szerződés felbontására, mert a csomaglopások aránya „nem rosszabb ugyan, mint az európai átlag”, de a menedzsmentnek az a törekvése, hogy a Malév az élvonalban legyen. Ennek érdekében pályázatot írtak ki, és a cégvezetés úgy találta, hogy a két meghívott – a Group 4 és a Defend – ajánlata közül az utóbbié volt kedvezőbb.
Kérdésünkre, hogy a Defend milyen garanciákat tudott nyújtani a csomaglopások számának csökkentésére, a vezérigazgató azt felelte: majd az élet dönti el, hogy a Defend mennyivel jobb a Civilnél, de az április 18-án megkötött új szerződés szakmai és gazdasági feltételei egyértelműen kedvezőbbek a korábbinál. Arról azonban Váradi nem kívánt nyilatkozni, hogy a megbízás mekkora összegről szól, és hány évre kötötték. Hangsúlyozta azonban, hogy nemcsak gazdasági érdekekről van szó, az is fontos, hogy az utasok és a partnerek biztonságban tudhassák a Malévre, illetve annak alvállalkozóira bízott csomagjaikat. Mint megtudtuk, a Defend „csak minimális mértékben” vesz át régi „civiles” munkavállalókat.
Lapunk információi szerint a Nyírfa, és az úgynevezett megfigyelési ügyben elhíresült egykori hírszerző tiszt, Földi László vezette Defend Security Kft. már jóval a vezérigazgató által említett pályázat kiírása előtt toborzott embereket a ferihegyi munkára. (Ez egyébként annyiban indokolt, hogy a dolgozók felkészítése, kiképzése a speciális munkára valóban időigényes folyamat.) Több, egymástól független forrásból is úgy értesültünk, hogy a cég idén év elején például Debrecenben keresett jelentkezőket. Úgy tudjuk, tudatosan esett a választás olyan településekre, melyek távol esnek a fővárostól. A Defend (és a Malév) eredeti elképzelése az volt, hogy a Civil Rt. dolgozói közül senki sem maradhat a reptéren, mivel nem lehet egyenként kiszűrni a csomagok megdézsmálásában részt vevőket. Egyik informátorunk szerint a Defend a szerződés megkötésének biztos tudatában szervezte munkáját, ám amikor március végén a Népszabadság nyilvánosságra hozta a megbízási szándékot, a légitársaság vezetői elbizonytalanodtak. Ekkor született a döntés egy konkurens cég, a Group 4 „pályáztatásáról”.
Kecskeméti Sándor, a Group 4 – Securitas Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: április 3-án kapták meg a Malév felkérését, hogy kilencedikéig adják be ajánlatukat. Ezt meg is tették, annak ellenére, hogy addigra informális úton ők is értesültek arról, hogy a Malév a Defendet kívánja megbízni. Az igazgató szerint a pályázat beadásakor – az április 7-i első fordulós választási eredmények ismeretében – arra számítottak, hogy kormányváltás esetén mégsem a Defend kapja majd a megbízást.
Nem így történt; a Malév a múlt héten a Defenddel írta alá a szerződést. A történet egyetlen szépséghibája, hogy a „pályázat” végeredményéről a Group 4-et a mai napig nem értesítette senki.
Szerettük volna megismerni a Civil Rt., illetve a Defend kft. álláspontját is, de a két cég nem reagált megkeresésünkre.
A választások első fordulója előtt megszületett a döntés arról, hogy a Magyar Fejlesztési Bank eladja a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.-t az OTP Bank–Pro-Cash párosnak – értesült lapunk. Úgy tudjuk, az adásvételi szerződés tökéletesen elő van készítve, a felek már csak néhány részletkérdésről egyeztetnek. Egyes hírek szerint a tárgyalások olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy az elmúlt pénteken az MFB egyik illetékese a BÁV vezérigazgatóját már be is mutatta a Pro-Cash képviselőinek.
Az érintettek viszont hallgatnak a készülőben lévő üzletről. Értesüléseinkre reagálva Horváth József, a BÁV tulajdonosának, az MFB-nek a szóvivője csak annyit mondott: a bank nem kommentálja a bizományi eladásáról szóló híreket. Szentpétery Kálmán, a BÁV Rt. vezérigazgatója pedig kijelentette: értesüléseinket sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánja. Az egyik reménybeli vevő, a Vegyépszerhez több szállal kötődő Pro-Cash Rt. vezérigazgatója, Nánásy Csaba hetek óta elérhetetlen. A másik hírbe hozott vevőnél, az OTP Bank Rt.-nél nem kívánták kommentálni a hírt, de ismét leszögezték, minden olyan üzleti lehetőséget megvizsgálnak, ami a pénzintézet számára jövedelmező lehet.
A 2,2 milliárd forint jegyzett tőkéjű bizományi a hírek szerint ötmilliárd forintért kelhet el. A cég azonban jóval többet ér. A becslések szerint már ingatlanvagyonának piaci értéke is jóval nagyobb a vételárnál. Ezenkívül a BÁV Rt. uralja az évente 40-50 milliárd forintos forgalmú hazai zálogpiac felét.
Összesen 126 milliárd forintos útépítési megbízást kapott a Vegyépszer–Betonút konzorcium március vége óta. A kormány preferált cégei így csaknem megduplázták állami megrendeléseiket: megkapták mind a 38, Széchenyi pluszként beharangozott útberuházást és az M30-as építésének jogát is. Az utóbbi autópályát kilométerenként kétmilliárd forintért készíthetik el, 50 százalékkal többért, mint az M3-as épülő szakaszának egy kilométerét.
Március vége óta összesen 126 milliárd forintos szerződést kötött a Vegyépszer–Betonút konzorciummal az autópálya-építési program végrehajtásáért felelős Nemzeti Autópálya Rt. A kormány választott útépítő cégei nemrég megbízást kaptak valamennyi, Széchenyi pluszként beharangozott útépítési beruházásra, öszszesen 38 útszakasz, főként elkerülő út építésére 82 milliárd forint értékben, és megszületett a szerződés az M30-as 24,5 kilométeres szakaszáról is, amelyet 44 milliárdért építhet meg a konzorcium. A két társaság ezzel év eleje óta megkétszerezte állami megrendeléseit.
A korábbi szerződések tartalmazták az M7-es Balatonra vezető oldalának felújítását és továbbépítését, az M3-as folytatását, az M9-es autóút építését összesen több mint 120 milliárd forintért. Ehhez jött feladatként a szekszárdi Duna-híd és a polgári Tisza-híd építése, amiért nagyjából 25 milliárd forintot kap a Vegyépszer és a Ganz Acélszerkezet Rt. alkotta hídépítő konzorcium. (Az autópálya-építésekért a szerződéses áron felül is további milliárdokat fizetett ki az MFB.)
Folyik a felújítás az M7-es Budapest felé vezető pályáján (kép: MTI - Kovács Tamás)
Az idén az M7-es fővárosba vezető oldalának felújítására és a Polgárt elkerülő út építésére is 31 milliárdos megbízást kapott a Vegyépszer–Betonút páros, amit további 126 milliárdos megrendeléssel fejelt meg a kormány.
A legutóbbi szerződésekkel együtt a Vegyépszer vezette két konzorcium – csak az autópálya-programból – több mint 300 milliárd forintnyi állami megrendeléshez jutott eddig, de további, több tízmilliárdos megbízásban is reménykedhet. Előkészítették ugyanis az M70-es, vagyis az M7-es Szlovénia felé vezető leágazásának, valamint az M7-es több újabb szakaszának építését. Az ezekről szóló szerződéseket két héten belül aláírhatják, de készül a konzorcium az M3-as továbbépítésére és az M0-ás fejlesztésére is.
Az ez évi új megbízásokra – a földfelvásárlásokkal együtt – korábban 204 milliárd forintot tervezett költeni a kormány, egyre valószínűbb azonban, hogy ez a keret nem fogja fedezni a költségeket. A nagy sietség mellett ugyanis az állami megbízók – úgy tűnik – a pénzzel egyre kevésbé törődnek. Az M3-as miskolci leágazására, az M30-asra most kilométerenként csaknem kétmilliárd forintért kötöttek szerződést, 50 százalékkal magasabb áron, mint az M3-as Füzesabony és Polgár közötti szakaszára.
Az M3-as autópálya 1998-ban befejezett korábbi szakaszának egy kilométere 2000-es árakon – tehát az inflációval korrigálva – fele ennyibe került.
A Népszabadság értesülése szerint a Magyar Fejlesztési Bank napokon belül aláírja a BÁV Rt. 94,5 százalékának eladásáról szóló szerződést az OTP-bankcsoporttal és egy a Vegyépszer vállalkozói köréhez köthető céggel, a Pro-Cash Rt.-vel. Úgy tudni: a BÁV többségét a Pro-Cash szerzi meg, míg a maradék több mint 40 százalékot az OTP.
A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) folyamatos cáfolatai ellenére tartja magát a hír, hogy még ezen a héten döntés születik a BÁV Rt. eladásáról. A 2,2 milliárd forintos jegyzett tőkéjű cégben – közvetve és közvetlenül – az MFB 94,5 százalékos részesedéssel bír. A Népszabadság úgy értesült: az eladásról napokon belül megszülethet a döntés. Az MFB szóvivője szokás szerint azt mondta: a BÁV ügyében a bank nem nyilatkozik. Ám most hozzátette: „nincs tudomásom arról, hogy a héten az MFB vezető testületei foglalkoznának a kérdéssel”.
A Népszabadság információja szerint már elkészült a BÁV eladásáról szóló szerződés tervezete is. A Figyelő mai számában azt közli, hogy az MFB részesedését két cég vásárolja meg. Az OTP-bankcsoport mellett a lap a februárban alapított Pro-Cash Rt.-t említi. A cég annak az Inforg Rt.-nek a tulajdona, amelyet korábban a BÁV egyik vevőjelöltjeként emlegettek. Az Inforg tulajdonosi és személyi szálon is kötődik a Vegyépszerhez, az autópálya-építések fővállalkozójához.
Az OTP Banknál korábban sem kommentálták a BÁV-val kapcsolatos híreket, azt nyilatkozták: a csoport megvizsgál minden olyan lehetőséget, ami üzleti szempontból ígéretes lehet. Az biztos, hogy a bank ilyennek tartja a BÁV-ot, hiszen már 1997-ben érdeklődött a cég megvásárlása iránt.
A piaci hírek szerint a BÁV 2,6 milliárdos értéken nyilvántartott ingatlan-vagyona jelenti a cég vonzerejét, amelynek valós ára a könyv szerinti értéknél jóval nagyobb. A hírek szerint a cég 94,5 százalékát 5 milliárdért kaphatják meg a vevők.
Az aukciós cég arról híresült el, hogy a piaci ár tízszereséért bérelt irodát az MSZP-től az előző ciklusban. Ezt követően akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor az Arago Simicska Lajos akkori APEH-elnök nyomására adta el BÁV-részesedését az MFB-nek. A Magyar Fejlesztési Banknak később Simicska az elnöki tanácsadója lett. A Fidesz egykori pénztárnoka egyébként most az OTP-csoport alkalmazásában áll.
Most már érthető sok minden. A Fidesznek kell a reptér.
Az Axon ringbe száll a reptérért?
A szolnoki székhelyű Axon Lízing Pénzügyi és Befektetési Rt. két ingatlanfejlesztési társasággal közösen indulni kíván a kunmadarasi repülőtér tulajdonjogának megszerzéséért, ha az ÁPV Rt. az objektumot nyílt árverésen értékesíti. Ezt Tóth Tamás, az Axon Rt. egyik tulajdonosa jelentette be az MTI-nek. Tóth közölte: a háromtagú társaság egyike, a Garantor–96 Kft. már jelen van a térségben a Karcagi Nyomda tulajdonosaként. A másik cég, az Első Tisza Ingatlanfejlesztő Rt. és a Garantor–96 Kft. a szakmai, míg az Axon Rt. a pénzügyi lehetőségeket biztosítaná a fejlesztésekhez.
Információink szerint a három társaság tulajdonosi körében átfedések vannak. A Garantor–96 Kft. felügyelőbizottságának tagja például Nyerges Zsolt ügyvéd, aki a fideszes vezetésű Szolnok ingatlanügyeinek jogi képviseletét látja el, emellett tagja a Dunaferr igazgatótanácsának, továbbá jogi képviselője az Axon Rt.-nek. Az Első Tisza Ingatlanfejlesztő Rt. részvényesei között szerepel az Axon Rt., valamint a Megaplast Rt. Ez utóbbi cégben a cégjegyzésre jogosultak között szintén ott található Nyerges Zsolt, valamint Kun Zoltán, az Axon Rt. egyik tulajdonosának és testvérének, Kun Árpádnak a neve is.
Márki Sándor, Kunmadaras polgármestere tudósítónknak elmondta: nem értesült arról, hogy a szolnoki Axon Rt. vagy a vele kapcsolatban álló ingatlanfejlesztési társaságok pályáznának a repülőtér tulajdonjogának megszerzéséért.
Ábrahám István helyzete lassan és fokozatosan lehetetlenült el a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) élén. Egy évvel ezelőtt mondott fel. A legfőbb ok az volt – ő fogalmazott így –, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadót bizonyos körök arra akarták felhasználni, hogy azon keresztül pénzhez jussanak.
– Sem az Antall-, sem a Horn-kormány nem próbált nyomást gyakorolni a kiadóra, hogy meghatározott nyomdákat előnyben részesítsen. A mostani kormány esetében azonban pontosan ez történt – emlékszik vissza Ábrahám, aki 1992 júniusa óta állt az NTK élén. – Először csak felhívták a figyelmemet a Kövér Szilárd érdekeltségi körébe tartozó Zenith nyomdára, és annyit kértek tőlem, hogy ha más nyomdák ajánlatával megegyező feltételekkel pályázna egy megrendelésre, akkor részesítsem előnyben. Majd egyre keményebb felszólítások érkeztek a tankönyvkiadó tulajdonosától, az ÁPV Rt.-től: adjak még több megrendelést a Zenith nyomdának!
A volt vezérigazgató – aki tekintélynek számított a tankönyves szakmában – elég régóta dolgozott már ezen a területen, hogy egy nyomda kapacitását reálisan felmérje. Ő úgy ítélte meg: a Zenith nem tudná teljesíteni az egyre komolyabb tételű megrendeléseket. Hiszen – még ha egész évben dolgoznának is gépei, ami az időszakos tankönyvnyomtatásnál egyáltalán nem szokványos – az NTK összes könyvének tíz százalékát sem volna képes előállítani, mert méreténél és kapacitásánál fogva nem alkalmas erre. A jelek egyértelműen arra utaltak – állítja Ábrahám István –, hogy a Zenith a megrendeléseket alvállalkozóknak akarja továbbadni. Mondanom sem kell, hogy ez a kiadónak előnytelen, hiszen egyrészt növeli a hibalehetőséget, rontja a minőséget, másrészt felveri az árakat, ráadásul a tankönyvnyomásnál oly fontos határidőket sem lehet számon kérni, betartatni.
Ábrahám István ezért döntött úgy, hogy nem ad olyan nagyságrendű megrendelést a Zenithnek, mint amilyenre az ÁPV Rt. utasította őt. Ekkor azt közölték vele, hogy leállítják a hazai tankönyvpiac felét uraló NTK összes könyvének nyomtatását. Ez meg is történt. A sajtó is beszámolt róla, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó könyveinek nyomtatása 2001 februárjában egy teljes hónapig szünetelt, miután az ÁPV Rt. a nyomdai megrendelések leállítására utasította Ábrahám István vezérigazgatót, és ezzel együtt begyűjtötte a kiadó teljes nyomdai levelezését és szerződéseit.
Ábrahám nem sokkal később, március 10-én „vette a kalapját”. Vagyis előbb határozottan közölte, hogy ha nem változik a helyzet, távozik posztjáról. Az ÁPV Rt. e kijelentést felmondásnak vette – jöhetett az utód.
Ábrahám István helyére Pálfi Istvánt nevezték ki – aki közgazdász, s a fideszeseket még egyetemista korából ismeri, s előző munkahelye is „bizalmi” állásnak számított: a Szerencsejáték Rt.-nél töltött be felelős beosztást. Marketingigazgatónak Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter feleségét, Kilicsányi Ágnest hozta magával, az igazgatóság elnöke pedig Tóth István György, a Tárki igazgatója lett.
Üzleti titok
A csapat tehát nem kimondottan „tankönyves”, de feladatuk sem szorosan szakmai. Kerényi Éva, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) kommunikációs igazgatója másfél hét „átfutással”, faxon válaszolt kérdésünkre, amely a következő volt: pontosan ki és miért utasította Ábrahám Istvánt arra, hogy a Zenith nyomdát előnyben részesítse? Az ÁPV Rt. ebben a faxban határozottan „visszautasította azt a feltételezést, hogy bármikor is utasította volna az NTK egykori vezetőjét arra, hogy nyomdai megrendeléseket adjon bármely kijelölt nyomdának”. Az új menedzsment elsőéves gazdálkodási eredményéről pedig azt tudhattuk meg, hogy az NTK 2001-es adózás előtti eredménye várhatóan 20 millió forinttal meghaladta az előző évit, az idei üzleti terv pedig további, 100 millió forintos eredményjavulással kalkulál.
Az új menedzsment – olvasható még a faxban – a kiadott példányszám emelése mellett csökkentette a nyomdai költségeket, valamint az utánnyomás költségeit. Kerényi azt is közölte még, hogy az NTK nyomdai partnereinek száma évek óta lényegében változatlan, összességében mintegy harminc nyomdában gyártatja kiadványait. A Zenith nyomda részesedése a gyártott példányszám és a nyomdaköltség tekintetében az előző évhez képest csökkent, és várhatóan nem éri el a NTK által gyártatott példányszám öt százalékát.
A nyomdászszakma képviselői azonban egyértelműen úgy látják: a Zenith nyomda, azaz tavaly ősz óta Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Ábrahám István távozása óta lényegesen több megrendelést kap a tankönyvkiadótól. Persze ők nincsenek pontos statisztikai adatok birtokában, csupán a saját megrendeléseik folyamatos csökkenéséből vonnak le bizonyos következtetéseket. A HVG idei február 9-i száma tankönyvkiadós berkekre hivatkozva írta azt, hogy a Zenith az NTK harmadik-negyedik legnagyobb beszállítója lett, állítólag 150-féle tankönyvet előállítva, 70–100 millió forintért. Rózsa Gyula, az NTK sajtószóvivője érdeklődésünkre, hogy ez valóban így van-e, üzleti titokra hivatkozva azt közölte, nem adhat ki részleteket a beszállítókról, amíg az idei pályázat április végéig le nem zárul. (Egyéb forrásból megtudtuk, hogy az NTK legnagyobb nyomdai partnerei egyebek között az Alföldi, Kecskeméti, Kaposvári, Szekszárdi és Szikra nyomda.)
Óvó tekintet
Akkor most fordítsunk egyet a történeten, és nézzük meg ugyanezt a másik oldalról is. A nyomdászat Magyarországon több száz éves hagyományokkal bír, ez az egyik legrégebbi jegyzett mesterség nálunk. Becslések szerint ma akár 3000 nyomda is lehet az országban, ám ebből jó, ha 1500–1800 működik, és még ezek között is igen sok a kicsi, néhány fős kényszervállalkozás. A jelentősebb nyomdák számát száz körülire teszik. Ezek a biztosabb megélhetésért „szakosodtak”, vannak, amelyek elsősorban prospektusokat, címkéket, időszakos kiadványokat, mások újságokat, megint mások könyveket állítanak elő. A kilencvenes években azonban – mint sok más iparágban – a nyomdaiparban is radikálisan átrendeződtek az erőviszonyok. A sajtótermékek számának növekedése, a vállalkozások felfutása miatt azok kerültek jobb piaci helyzetbe, akik újságokat, reklámanyagokat, csomagolóeszközöket nyomtattak. A könyvnyomdák gazdasági, pénzügyi helyzete romlott, sok közülük csak vegetált. Illetve, aki csak tudott, helyezkedni próbált, kiadót vagy állami megrendelőt magához édesgetni, fix munkát szerezni.
A tankönyvek előállítói például nagy versenyt futnak egymással, hiszen egy-egy ilyen munka megszerzése komoly bevétellel kecsegtet, mert bár a határidők nagyon szigorúak és a tankönyvnyomtatás időszakosan köti csak le a nyomdák kapacitását, a példányszámok magasak. A sokat emlegetett kapcsolatok legoptimálisabb változata, ha a kiadó tulajdonosa, vezetése és a biztos munkára vágyó nyomda tulajdonosi köre egyazon „csapathoz” tartozik.
Hogy ez pontosan mit jelent, ahhoz vissza kell mennünk a kilencvenes évek legelejére, amikor is a régi és új – gazdasági, politikai – elit, részint kapcsolatrendszerének, részint befolyásának köszönhetően vagyonokat halmozott fel. A Fidesz egy ideig kimaradt a nagy osztozkodásból. De csak egy rövid ideig. Orbán Viktor, Kövér László, Stumpf István, Áder János, Szájer József, a párt „emblematikus” figurái kellő távolságból szemlélték csak a tranzakciókat. Vadidegen, megfizetett strómanok helyett inkább testvérek, szülők, házastársak, rokonok, barátok, megbízható régi ismerősök, katonatársak, szomszédok képviselték őket az üzleti életben és a vállalkozások élén. Ez volt az úgynevezett Fidesz közeli cégek születésének alapötlete.
Ezeknek a cégeknek az alapítói között feltűnik például Varga Tamás, a Fidesz akkori gazdasági tanácsadója, aki napjainkban egy komoly áfacsalási ügy miatt nemzetközi körözés alatt áll. No és Simicska Lajos, aki Orbán Viktor ifjúkori barátjaként a párt legbelsőbb köréhez tartozott. Simicska gazdasági igazgató volt a Fidesznél, és a nevéhez fűződik például az MDF-fel közösen értékesített székház ügye, amely sok százmilliós bevételhez juttatta a pártot. Az 1993-as székházügy volt a Fidesz első nyilvánosságra került pénzügyi manővere.
Egy, a neve elhallgatását kérő közgazdász az előbbiekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: a Fidesz üzletemberei példátlan merészséggel és önuralommal gazdálkodtak azzal a pénzzel, amely a párt közeli vállalkozásokból befolyt. Döntő többségét valóban arra fordították, hogy pártjukat erőssé tegyék. Átírták a korábbi MDF-es szlogent, hogy az ember ahhoz ért, amihez akar. Ők már úgy gondolták: a tudást meg lehet és meg is kell szerezni. Tanulással, pénzzel. Aki pedig sokat akar tudni, annak sok pénz kell.
A Fidesz kormányra jutása után, 1998-ban néhány stratégiailag fontos helyre éppen azok kerültek, akik a párt közeli cégbirodalmak felépítésében segédkeztek. A szabadságon lévő pénzügyminiszter Simicska Lajost nevezi ki az adóhatóság elnökének. Gansperger Gyula – aki 1995-től a párt főkönyvelője volt, és a Fideszhez közeli cégek könyvelését is végezte – pedig az ÁPV Rt. élére kerül. (Simicska 1999-ben, Gansperger tavaly távozott posztjáról. Az előbbi sokáig a Magyar Fejlesztési Bank szürke eminenciásaként dolgozik, a közelmúltban pedig az OTP egyik leányvállalatának, a lakás-takarékpénztárnak lesz az első embere, míg Gansperger annak a Ferihegyi repteret működtető társaságnak az irányítója, amely a korábbi üzemeltető társaság kanadai tulajdonosaival peres vitában áll. Egy törvénymódosítás nyomán a Gansperger vezette vállalkozás vette át ugyanis az üzemeltetést a kanadai cégtől, ám a jogszabály módosításának jogosságát a külföldi fél vitatja.)
Az úgynevezett Fidesz közeli teljes cégbirodalmat fölvázolni valószínűleg lehetetlen. A gazdasági élet legkülönbözőbb területein felbukkanó vállalkozások – sok, időközben megszűnt, átalakult, felszámolt cég is van közöttük – tartoznak ide.
Séma persze adható.
Nézzük például a „nyomdabirodalmat”, amelyet régóta a jogász végzettségű Kövér Szilárd neve fémjelez. Ő a „kisebbik” fiú, Kövér Lászlónak, a Fidesz ügyvezető alelnökének és kampányfőnökének testvére, ám Orbánékat már a Bibó-kollégiumban is ismerte, hiszen egy időben jártak oda.
Kövér Szilárd volt az egyik alapítója – többek között Orbán Viktor, Kövér László, Simicska Lajos és Stumpf István mellett – annak a Századvég Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek, amely névváltoztatás után utóbb Centum Kft.-ként a Schlecht Csaba-ügyben híresült el. (Schlecht Simicska üzlettársa volt. 1995. július 25-én tizennégy, többnyire adósságokkal, köztartozásokkal terhelt Fidesz közeli vállalkozást adott el az állítólagos Kaya Ibrahimnak, és később még kettőt a magát lopott útlevéllel Josip Totnak kiadó, ki tudja, kinek.) Kövér Szilárd ott volt az indulásnál az Arzenál Nyomdaipari Kft.-ben is – amelynek alapításánál két, utóbb Kaya Ibrahim tulajdonába jutott cég szerepelt – Simicska és Schlecht mellett. De a kisebbik Kövér fiú érdekelt a szintén Fidesz közeli vállalkozásként számon tartott Mahir cégcsoport Nyomdaipari Részvénytársaságában is, amely 1998-ban előbb Zenith Nyomdaipari Rt.-re változtatja a nevét, utóbb pedig, a felszámolás alatt álló egykori Egyetemi Nyomda telephelyét, gépeit és dolgozóit megszerezve, tavaly októbertől Királyi Magyar Egyetemi Nyomdaként működik tovább. A cégbirodalmak általában – így a nyomdaipari is – meglehetősen bonyolultan, olykor szinte kibogozhatatlanul épülnek fel. A nyomtatással foglalkozó vállalkozásokban felfedezhetjük például Kövér Szilárd feleségének és egy tulajdonrészt birtokló kft.-ben a nej szüleinek, a jászberényi Bakos házaspárnak a nevét is, de megfordult ezeknél a cégeknél még Simicska Lajos felesége is. Ebben a cégbirodalomban 1991 óta egyetlen biztos pont látszik, a közös székhely, amely a XX. kerületi Serény utcában van. (Csak mellékesen: Kaya Ibrahim innen is „elvitt” egy céget magával.)
Akkor most álljunk meg, s térjünk vissza a riportindító történetre, Ábrahám lemondásának időszakára. Kövér Szilárd nyomdája zöld utat és biztos munkát kapott a Nemzeti Tankönyvkiadó tulajdonosától, a Gansperger vezette ÁPV Rt.-től. (Kövér Szilárd régóta ismeri például az NTK szóvivőjét, Rózsa Gyulát is, hiszen a Pannontrust gazdasági tanácsadó és ingatlanforgalmazó részvénytársaságban néhány évvel ezelőtt Kövér felügyelőbizottsági tag volt, Rózsa pedig igazgatósági alelnök.)
Persze az a jó, ha az irányítás egyszerre koncentrált és egységes, hiszen egy-egy terület vezetését, ellenőrzését így lehet a legegyszerűbben megoldani. Több jel is utal például arra, hogy az oktatási kormányzat mindent elkövet azért, hogy a tankönyvpiacot felülről vezérelje. Mintha az lenne a folyamatos cél, hogy a kisebb kiadók a versenyből kiessenek, helyükbe az erősek és természetesen „barátiak” lépjenek.
Bár a tankönyvek szabad áras termékek, a minisztérium ott találta meg a kiskaput, hogy a tankönyvjegyzékre kerüléshez szabott meg példátlanul alacsony, ötszázalékos áremelési korlátot. (A tankönyvjegyzékre pedig érdemes felkerülni, hiszen az iskolák többnyire innen rendelik a könyveket, ha ugyanis itt nem szereplő könyvet szeretnének használni, ahhoz az iskolaszék vagy a szülői munkaközösség véleményét is ki kell kérni.)
De ehhez társul egy logikus és a vásárlók számára kedves magyarázat: a kormányzat óvó tekintete kíséri a tankönyvárakat. A diákonként járó központi költségvetésből finanszírozott tankönyvtámogatás ugyanis több könyvre elegendő, ha a minisztérium nem engedélyez öt százaléknál nagyobb áremelést. A kiadóknak ez persze jelentős bevételkiesést okozhat. Az áremelési korlát elkerülésére egyetlen esélyük marad: közös megrendelőt küldenek az iskoláknak, amelyen a hivatalos tankönyvjegyzéken kívüli kiadványok is szerepelnek. (Ezekre nem érvényes az árkorlát, tehát drágábban adhatók. Az iskolák viszont azért rendelnek szívesen belőlük, mert számukra ismert és korábban már bevált könyvek vannak ezen a közös listán.)
A minisztérium – mint ezt az illetékestől megtudtuk – viszont saját kezébe szeretné venni a megrendeléseket is. A kiadók éves forgalmuk 60 százalékáig kaphatnak állami garanciavállalású hitelt, a forgalmukat viszont csak a tárcához beérkezett megrendelések alapján hitelesítik. Az a kiadó tehát, amelyiktől az iskolák közvetlenül rendelnek, nem kap hitelt.
Úgy tűnik, hogy az állami pénzen kiépített, jól működő tankönyvellátó rendszert is fel akarja számolni az oktatási tárca, és a helyébe egyfajta központi elosztórendszer lépne, ismét a piackoncentráció és az ésszerűség jegyében. A terv szerint a diákok egy csomagküldő szolgálaton vagy a Magyar Postán keresztül jutnának hozzá tankönyveikhez – kikapcsolva az iskolát, megkurtítva ezzel a könyveladást végző tanítók, tanárok „mellékesét”.
Tehát: ha a minisztérium központosítja, felülről irányítja a tankönyvpiacot, az NTK mind nagyobb hatalomhoz jut, Kövér Szilárd nyomdája pedig növekvő bevételekhez.
Királyi cég
Három évvel ezelőtt egyébként még egy érdekes fordulatot vett a Fidesz közeli nyomdabirodalom története, amikor is egy régóta bizonytalan sorsú nyomda gépeit, telephelyét és munkásait árverésen a zenithesek megszerezték.
Az 1577-ben Pázmány Péter által alapított, patinás múlttal rendelkező Egyetemi Nyomdát 1993 óta a legkülönbözőbb érdekcsoportok akarták megmenteni, keményebben szólva, bekebelezni. A minőségi és drága könyvekre szakosodott Egyetemi Nyomda az infláció, a kereslet csökkenése és a kusza piaci viszonyok miatt meglehetősen nehéz pénzügyi helyzetbe került a kilencvenes évek elejére. Megmentésének többféle fedőneve volt: privatizáció, adóskonszolidáció, felszámolás. Többen is versenyt futottak érte, elsősorban a piacon elfoglalt pozíciója, értékes kapcsolatai és ingatlana miatt. Végül Kövér Szilárdéknak sikerült megszerezniük. A hivatalos verzió: a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda nem jogutódja az Egyetemi Nyomdának, csak megszerezte telephelyét, embereit, megrendeléseit, gépeit. Mindez nézőpont kérdése. A szakmából elég sokan értékelték úgy, hogy a telephely, a munkások és gépek megszerzése magának az Egyetemi Nyomdának a megszerzését jelenti, azaz a kis Zenith ezzel a tranzakcióval a közepes nagyságú nyomdák élére került. (Az Egyetemi Nyomda felügyelőbizottságának tagja volt 1994-től Tóth Gy. László is, aki jelenleg miniszterelnöki tanácsadó, és 1998-ban feltűnt itt dr. Móricz Gábor üzletember is, aki 1992-ig a honvédelmi tárca vezérkari ezredese volt, majd fiatal nyugdíjasként tőzsdézni kezdett, mára több cégben is érdekelt, például a Kaptár Rt.-ben, amely vállalkozás a részvényeivel az autópálya-építéseket végző Betonút Rt.-hez is kötődik.)
De vajon miért tűri a kis gömböc meséjéhez – amely csak eszik, csak hízik – egyre jobban hasonlító Zenith, azaz most már Királyi Magyar Egyetemi Nyomda előretörését a többi, hasonló profilú versenytárs? A magyar nyomdapiacra most a kemény konkurenciaharc jellemző, hiszen ebben az ágazatban még a legnagyobb üzemek is általában 60-70 százalékos kihasználtsággal üzemelnek. Azaz sok a nyomda, kevés a munka. Aki „ugrál”, azt a keveset is könnyen elvesztheti, amije van. A Zenith továbbra is rendszeresen túlvállalja magát, folyamatosan szüksége van tehát alvállalkozókra – csurranhat-cseppenhet hát némi munka, csend és türelem kérdése az egész.
A tankönyvnyomtatásra persze van egy másik hatása is a kemény versenynek. A nyomdák egy-egy megrendelésért kénytelenek folyamatosan egymás árai alá kínálni. Az ÁPV Rt. illetékese, amikor a növekvő megtakarításokról írt, erre gondolhatott. Tény, hogy az NTK nyomdaköltség-megtakarítása abból is adódik, hogy a tankönyvkiadói munkákért nagyon alacsony áron versenyeznek egymással a birodalmon kívüli nyomdák.
Persze sokan felteszik azt a kérdést, vajon mi lenne a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda további sorsa, ha más „irányt” venne áprilistól a tankönyvkiadás. Erre a szakmabeliek szomorúan legyintenek, és váratlan választ adnak: az Egyetemi Nyomda specialitása volt a vékony papírra nyomtatott biblia, amelyre komoly – külföldi – kereslet van, hiszen Európában kevesebb mint húsz nyomda képes ilyen technológiára.
Akadna hát munka, megrendelés. A túlélés biztosított.
A Magyar Posta (MP) Rt. és a Defend Security Kft. által kötött, közúti pénzszállításra vonatkozó szerződés idei értéke bruttó 649,1 millió forint - derül ki a Közbeszerzési Értesítő legfrissebb számából. Bár a szerződés tényét 2001. december 5-én már bejelentették, a szerződés részleteit, így az értékét a felek üzleti titokra való hivatkozással nem közölték. A 2005. december 31-ig szóló szerződés értéke, az inflációkövetés nélkül, és feltételezve, hogy a következő három évben is az idei értéknek megfelelő díjat kapja a Defend, több mint 2,6 milliárd forint.
A megbízás magába foglalja az MP Rt. 145 budapesti, és 74 vidéki postahivatala számára a készpénz-kiszállítási és beszedési tevékenység ellátását.
A posta a Defend tevékenységétől azért vár megtakarítást, mert így például nem kell lecserélnie páncélozott járműparkját, ezeket a gépkocsikat nem kell fenntartania és üzemeltetnie, emellett megszűnnek a közúti pénzszállításból adódó rablási veszteségei is. A posta a tervek szerint a szükségtelenné váló páncélozott járműveit értékesíti.
Az RTL Klub információja szerint a Magyar Posta Rt.-nek arra sincs pénze, hogy kifizesse 3250 hivatalának és 1500 gépjárművének biztosítását. A biztosítók ezért a pénzszállítás kockázatát sem vállalják át. Emlékeztetőül: a posta 2000 szeptemberében kötött megállapodást Földi Lászlóval tulajdonrészszerzésről és tőkeemelésről. A részvénytársaság összesen 630 millió forintot juttatott a Defend Kft.-nek, a cég 52 százalékát 500 százalékos árfolyamon vásárolták fel.
Földi László, a Defend ügyvezető igazgatója korábban közölte, hogy a Defend a pénzszállítással kapcsolatban 8 milliárd forintos viszontbiztosítással rendelkezik. A posta illetékesei azzal is indokolták a közbeszerzési pályázat kiírását, mert a Postának erre nem volt megfelelő biztosítása.
A Defend 2001. évi árbevétele 5-6 milliárd forint volt, és profitot is termel. Földi László szerint cége megrendeléseinek többsége ugyan állami cégektől származik, de az állami tulajdonú cégek biztonságtechnikával összefüggő megrendeléseinek csupán 5 százaléka a Defendé.
A Magyar Posta Rt. 2000. december 28-án kötött megbízási szerződést az 52 százalékos tulajdonában lévő Defend Kft.-vel a pénzforgalmi tevékenység ellátására, ami nem azonos a kiszállítással és beszedéssel.
Ezenkívül a 2001 januárja óta a Defend végzi a posta pénzfeldolgozási tevékenységét is. A szerződés 2005 végéig szól, és felmondása esetén a Defend a teljes díj kifizetését követelheti a postától. A posta ezért a tevékenységért a beszállított összeg 0,7 ezrelékét fizeti, miközben a cég egy belső elemzése kimutatta: 0,57 ezrelék felett veszteséget okoz a Defend megbízása.
A Magyar Postán kívül a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is jelentős tőkeemelést hajtott végre a Defend Kft.-ben 2001 tavaszán. Lapunk akkori információi szerint az MFB 165 millió forintot jegyzett a cégben 800 millió forintért, azaz a postához hasonlóan többszörös árfolyamon. Az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs Szolgálatának adatai alapján a Defend jegyzett tőkéje jelenleg 275 millió forint.
Foglyok megkínzásával vádolják Földi üzletfelét
2001. november 28., szerda - 17:54
A jugoszláv állam háborús bűnök elkövetésével vádolta meg a Földi László volt hírszerző vezette Defend Kft. boszniai üzlettársát. A férfi hazájában közismert ökölvívó. A történtekről szerettük volna megkérdezni a Defend Kft. tulajdonosait, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta vezetőit, ám egyik cég vezetőjét sem sikerült elérnünk.
Az RTL Klub birtokában lévő dokumentum szerint a Magyar Posta vezérigazgatója már tavaly nyáron tudhatta, hogy a Defend Kft. egy hónappal korábban vegyesvállalatot hozott létre Boszniában. A Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank, vagyis áttételesen többségi állami tulajdonban lévő Defend 49 százalékos részesedéssel hozta létre a boszniai Defend and Knock Out Securityt.
A szarajevói cég vezetője Peljto Mensur. A hazájában közismert bokszoló egy 1997-ben, a jugoszláv állam tényfeltáró bizottsága által készített jelentés szerint háborús bűnös. Egy kanadai székhelyű szervezet internetes oldalán található meg az az egykori belgrádi jelentés, amelyben több tanú azt állítja, hogy 1992-ben és 1993-ban a Brcko környéki táborokban Peljto Mensur bakanccsal, székkel, ököllel és puskatussal verte őket.
Földi László a Népszabadságnak azt mondta, hogy üzlettársa hazájában köztiszteletnek és népszerűségnek örvend. A volt hírszerző nyilatkozatában cáfolta, hogy a Defend kölcsönt adott volna a szarajevói székhelyű cégnek, azt mondta, hogy mindössze 2,5 millió forint értéknek megfelelő márkával szállt be boszniai üzletbe.
Az előzetes egyeztetések után a miniszterelnök támogatja, hogy zárszámadáson belül, az ÁPV Rt. fejezetében a százszázalékos állami tulajdonban levő Tokaj Kereskedőház Rt. számára két és fél milliárd forintot adjon a költségvetés az idei szőlőfelvásárlás várható feszültségeinek oldására – jelentette be tegnap Stumpf István kancelláriaminiszter. Az állami vagyonkezelőt is felügyelő Miniszterelnöki Hivatal vezetője ezt a lépést azzal indokolta, hogy Tokaj egyedülálló nemzeti értéket képvisel, és a térség minőségi szőlőtermelésének fenntartásához szükséges a kiemelt állami támogatás. A kereskedőház tavaly is kapott másfél milliárd forintos szubvenciót a szőlőfelvásárlás finanszírozásához – ezzel kapcsolatban a miniszter kijelentette, hogy az évről évre ismétlődő kormányzati tőkepótlás rendszere nem tartható, ezért a közeljövőben a térség országgyűlési képviselőivel, illetve a szakmai szervezetekkel együttműködve külön törvény készül Tokaj védelme érdekében.
A három fideszes országgyűlési képviselő – Hörcsik Richárd, Ódor Ferenc és Koncz Ferenc – javaslatára született intézkedést több, lapunk által megkérdezett ágazati szakértő is ellentmondásosnak tartja. Véleményük szerint bár Tokaj valóban meghatározó jelentőségű magyar borvidék, a támogatására most kiadni tervezett két és fél milliárd forint aránytalanul sok. A tokaji termőterület az ország összes szőlőültetvényének alig hat százaléka, és más, szintén történelmi hagyományú borvidékeken is súlyos gondokkal – mindenekelőtt az alacsony felvásárlási árakkal – küzdenek a gazdák. Mások emlékeztettek rá: a térségben a miniszterelnök feleségének, illetve a baráti körébe tartozó vállalkozóknak jelentős szőlőterületei, illetve borászati érdekeltségei vannak. Arra a tényre is felhívták a figyelmet, hogy a nagy állami kedvezményekben részesített tokaji cég egyik vezető menedzseri tisztségét a kancelláriaminiszter öccse tölti be.
A döntés ellentmondásosságát kifogásoló szakértői véleményeket erősíti az a tegnap lapunkhoz eljutott, ám eddig hivatalosan meg nem erősített információ, amely szerint a szőlő-bor ágazat idei, napjainkra országossá vált feszültségeinek kezelésére a szakmai szervezetek által szükségesnek ítélt 2,5 milliárd forint helyett csak 1,5 milliárd forintot szán az agrárkormányzat.
Megduplázták az Ezüsthajó szervezési díját
2001-07-12 (a nyomtatott MH cikke)
,Ezer sebből vérzik" a Bánk bán operafilm költségvetése - állítják azok a
nevük mellőzését kérő zenei és filmes szakértők, akik elemzést készítettek
az állami szuperprodukció büdzséjéről. A lapunk birtokába került anyagból
kiderül: a filmet gyártó Ezüsthajó Kft. bevétele a 767 milliós állami
támogatás egyharmadát is elérheti. Lapunk úgy értesült: a filmproduceri
gyakorlattal nem rendelkező Wermer András munkáját egy tapasztalt
filmes rokona segíti - szintén producerként.
A szakértők által elkészített öszszegzés megállapítja: akik a Bánk bán
költségvetését írták, biztosak lehettek abban, hogy azt semmilyen független
grémium nem ellenőrzi később. Állításuk szerint ezt a büdzsét ma
Magyarországon egyetlen produceri iroda vagy állami pénzek elosztásával
foglalkozó szakember nem fogadta volna el.
Az elemzést készítő három filmes, zenei, illetve gazdasági szakember rengeteg
hasonló jellegű produkcióban vett már részt, nevük elhallgatását viszont azért
kérték, mert érzésük szerint a kulturális mecenatúra mai légkörében folyamatban
lévő megbízásaiktól eshetnének el.
A szakértők a Bánk bán hivatalosan 767 milliós büdzséjének áttekintése után arra
a következtetésre jutottak, hogy a produkció valóságos, piaci költségei a
lapunkban korábban közreadott, Ezüsthajónál készült kézzel írott, mintegy 200
millióval alacsonyabb verziónak felelnek meg. Az állam által elfogadott 767 milliós
költségvetésben ugyanis legalább ennyi tartalék és túltervezés jelenik meg,
miközben több tételt - így az Ezüsthajó szervezési díját - kétszer is felszámoltak,
megismételtek és elrejtettek a sorok között.
Az elemzés bemutatja: a költségvetésben eleve megjelenik egy olyan részlet,
amely önmagában is trükk.
Ennek megértéséhez néhány szót kell ejteni a filmgyártásban működő kétféle
gazdasági megoldásról. Ha egy produkciós iroda saját pénzén forgat, a munka
egész ideje alatt minden kiadást gyártási költségként számolnak el
természetesen. Andrew Vajna például így forgat. Mivel a magyar produkciós irodák
nem rendelkeznek ilyen anyagi háttérrel, ezért az előzetesen megtervezett gyártási
költségekre rátesznek tíz százalékot, ez fedezi a produkciós költségeket:
produceri díjazás, irodaköltség, titkárnő, telefonok, papír, fénymásolás.
A Bánk bán 767 milliós elfogadott költségvetésének első oldalán megjelenik egy 70
milliós tétel "szervezési, kezelési díj" címszóval. Ezzel szemben a büdzsében
elszórva külön, tehát ismételten szerepelnek produceri költségek (15 millió),
titkárnő (800 ezer), pénztáros (1,5 millió), produkciós irodai költségek hat hónapos
időtartamra (7,6 millió), PR-költségek, könyvelés (8 millió). A fenti tételek mind
gyártási költségként vannak feltüntetve, pedig éppen ezekre kapja az Ezüsthajó a
tízszázaléknyi szervezési díjat. Így viszont ezt az összeget a gyártó cég kétszer
veheti fel - mutatnak rá a szakértők. Ezt bizonyítja az is, hogy Wermer András
produceri kifizetése a gyártási költségek között jelenik meg, miközben mások
mellett éppen erre kapta az Ezüsthajó a 70 milliós szervezési díjkeretet.
A produkció büdzséjében vannak további "duplázások is". Minden filmes
költségvetésben van ugyanis reális "ráhagyás", károk, csúszások fedezésére. A
Bánk bán esetében ez "egyéb költségek" címen korrekt 15 milliós összeget
tartalmaz, ám a részletes költségvetésben minden tétel végén szerepel újra a "kár,
elvesztés" vagy "egyéb költségek" rovat. A két dolog ugyanarra teremt fedezetet,
tehát ismétléssel dupláztak itt is.
Az elemzők a Bánk bán hivatalos költségvetését összehasonlították a kézzel írott,
Ezüsthajónál készült alacsonyabb büdzsé sarokszámaival. Ez a kézírásos
feljegyzés a cég gyártásvezetőjétől származik, aki árulkodó kifejezéseket
használt: "megnöveltem egyes tételeket", "rátettem", "ezt lehet kivenni", "valós
költségek".
Szakértők szerint az Ezüsthajó először elkészített egy 544 millió körüli
költségvetést. Ehhez hozzáadtak 15 millió egyéb költséget, s az így kapott 559
millióhoz ismét hozzáadtak: ezúttal tíz százalék (55,9 millió) szervezési díjat. A
Bánk bán büdzséje ekkor felment 615 millióra. Ekkor dönthettek úgy a trükk
kiagyalói, hogy még növelik a hasznot, tehát megint hozzátettek: a kézírásos
feljegyzés szerint 84 millió forintot. Ezt a szakértők szerint ráadásul pontosan
olyan tételek között szórták szét, amelyek nem részletezettek és amelyeknél a
fiktív számlavásárlás megoldható.
Ebben a fázisban a film költségvetése 698 milliónál tartott, amelyhez tíz százalék
szervezési díjat másodszor is hozzáadva, pontosan a végül benyújtott és a
minisztérium által jóváhagyott 767 milliós végösszeghez jutottak. Így a
szakemberek szerint pontosan igazolható, hogy a Bánk bán reálisan 500-550 millió
forintból leforgatható, s az Ezüsthajó nyeresége éppen ezért a 250 millió forintot is
elérheti. A film forgatására létrejött minisztérium-Ezüsthajó-szerződést
áttanulmányozva arra is rájöttek a vizsgálódó szakemberek, hogy abban semmiféle
utalás nincs arra, mi lesz a sorsa a produkció gyártása közben készült
jelmezeknek, berendezéseknek, kellékeknek és díszleteknek - ez a tétel elérheti a
100 millió forintot.
A Bánk bán költségvetése szokatlanul bőkezű a producer, a korábban
Fidesz-kampányokban részt vevő Wermer András díjazásában is. Wermer
tízmilliós tiszteletdíja mellett azonban dolgozik egy 4 millióval honorált másik
producer is. Információink szerint ő Rózsa János filmrendező, aki azonban
megkeresésünkre tagadta, hogy bármilyen formában részt venne a Bánk bán
filmben. Ezért arra a kérdésünkre már nem válaszolt, hogy valóban rokoni szálak
fűzik-e Wermerhez.
További adalék, hogy a film büdzséjében szerepel a producer 8 napos külföldi
utazása is, 5 millió forintért. "Szegény Szabadi Béla, hogy ezt nem érhette meg
szabadlábon" - kommentálták a tétel nagyságát érzékeltetve az általunk
megkérdezett szakemberek.
Az üggyel kapcsolatban az Ezüsthajó immár következetesen hallgatásba
burkolózik, a kulturális tárca pedig többször felháborodva utasított vissza minden
felvetést a költségvetéssel kapcsolatban. Közben Tóth András szocialista
képviselő kérdéseivel már másodszor fordult a kultusztárcához, ahonnan a 15
napos határidő lejártával sem kapott választ. "A minisztérium a hallgatás
bátorságát választotta" - vélekedett a törvényben rögzített határidő áthágásáról
lapunknak Tóth.
Minden út Szolnokra vezet A személycserék sokmilliárdos vagyon és üzleti lehetőség feletti befolyásra adnak alkalmat
Az utóbbi időben az állami tulajdonú társaságoknál lezajlott személyi változások jelentős része közvetve vagy közvetlenül kapcsolatba hozható szolnoki vállalkozásokkal és személyekkel. Köztük olyanokkal is, akik érintettek a Várhegyi-perben. A személycserék sokmilliárdos vagyon és üzleti lehetőség feletti befolyásra adnak alkalmat. Szolnokra vezetnek a szálak Paksról, a Dunaferrtől, Bábolnáról, a CD Hungarytől és a Hungexpótól is.
Az elmúlt hónapokban felgyorsultak azok a változások, amelyek révén a jelentős állami tulajdonú cégeknél kicserélődtek a vezetők, s helyükbe gyakran olyanok kerültek, akikről kimutatható szolnoki vállalkozásokhoz és magánszemélyekhez vezető kapcsolat. Ez azért figyelemre méltó, mert Szolnok városa szorosan kötődik a Fideszhez, s a legutóbbi kampány pénzügyi visszásságai még máig nem tisztázódtak. Várhegyi Attila, korábbi szolnoki polgármester, a mai kulturális államtitkár (a Fidesz választmányi elnöke) pere lezáratlan. A nagy cégeknél bekövetkezett váltások jelentős állami vagyon feletti befolyásra adnak lehetőséget. A teljesség igénye nélkül: köztük van a Paksi Atomerőmű, ezzel a villamosenergia-piac, a Dunaferr-vállalatcsoport, a hazai távfűtés piaca, olyan agrárcégek, mint Bábolna vagy a törökszentmiklósi gazdaság, de vezet szál a Hungexpótól és a CD Hungarytól is Szolnokra.
A kapcsolatok nagyon szövevényesek. A folyamat első szembeötlő jele az volt, amikor az év elején kinevezték a Paksi Atomerőmű élére Baji Csabát, aki a szolnoki Axon Rt. felügyelőbizottságának elnöke volt, korábban a Szolnok megyei APEH adórevizora, a szolnoki Hozam Rt. igazgatója, majd magáncégét, a B. Cs. Kontroll Rt.-t vezette, amely magába olvasztotta a feleségével közös, ingatlanokkal foglalkozó céget.
A már említett szolnoki Axon Rt. elnöke Tóth Tamás, aki több más cégben is érdekelt, vezérigazgatója Kun Zoltán, aki a Várhegyi-per egyik vádlottja, s ugyancsak több vállalkozás vezetője.
Az Axon befektetései között szerepel a szolnoki Sigma-Nova Kft., amely a távhőüzletben érdekelt. Részvényesei között van az ugyancsak távhős dunaújvárosi Alfa-Nova Kft. Ez a cég a budapesti Ega-Nova Kft.-hez kapcsolódik, amely néhány évvel ezelőtt elkezdte a távhőszolgáltatás koncessziós üzleteit több városban, köztük Szolnokon, Szegeden, Dunaújvárosban, és Sárbogárdon. A főleg önkormányzati tulajdonú távhős cégekből alakult szakmai szervezet és a koncessziós cégek vezetői között erős konfliktusok alakultak ki, többek között azért, mert a konceszsziók hosszú évekre bebetonozzák a vállalkozásokat. A több százezer lakást ellátó távhőpiac átalakulóban van, Nagy fejlesztésekre és felújításokra lesz szükség, és a cégek gyekeznek minél jobb pozíciókat elérni. A koncessziók évtizedekre szóló üzleti biztonságot adnak, a fejlesztésben résztvevőknek pedig nagy megrendeléseket hoznak.
A távhős cégekben évek óta vezető szerepet visz Pomázi Csaba. Ügyvezetője volt az Alfa-Novának, távfűtési üzemvezetőként jegyezte őt a dunaújvárosi Dunaqua-Therm, amely egyik alapítója az Alfa-Novának. Ügyvezetője volt a szolnoki Sigma-Novának, ahol a felügyelőbizottság egyik tagját Pomázi Sándornénak hívják, ügyvezető volt a Dunaújvárosi Hőszolgáltatónál, amely a Dunaqua-Therm jogutóda, és a Szegedi Hőszolgáltató Kft.-nek is ügyvezető igazgatójaként szerepelt. A legutóbbi időkben, március óta pedig a Dunaferr vállalatcsoport vállalatfejlesztési vezérigazgató-helyetteseként tevékenykedik, ahová a cég vezérigazgatója, Tóth László szerint kiváló szervezőképessége miatt hívták. A Szolnoki Hőszolgáltató egyébként végelszámolással megszűnt.
Tóth László, akit Horváth István leváltása után neveztek ki a Dunaferr élére, ugyancsak ismerős a távhőszakmában.Az Alfa-Nova felügyelőbizottsági tagja volt, akkor, amikor Pomázi Csaba volt az ügyvezető igazgató. Igazgatta a Dunaqua-Therm Víz-, Csatorna- és Hőszolgáltató éget a cégbíróság adatai szerint egészen 2000. november végéig.
A szolnoki távhős cégek jogi képviseletét Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd látja el. Védő a Várhegyi-perben. Az új dunaferres vezetésben igazgatósági tag lett. Emellett számos cégben érdekelt. Például abban a Budai Malomipari Kft.-ben fb-tag, amely a HVG értesülése szerint 1,06 milliárd forintért vásárolta meg az MFB segítségével a felszámolás alatt álló Budai Hengermalom Kft. ingatlanait és eszközeit. Együtt tevékenykedik Kun Zoltánnal a Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub Kft.-nél, fb-tag volt a Szolnoki Patyolat Kft.-ben, amely részévé vált az Axonnak. A szegedi Telectron Információtechnikai Rt.-ben felügyelőbizottsági tagként szerepel a neve, ahol az elnök Kun Zoltán. Ez a cég többek között külkereskedelemmel, ingatlanügyletekkel és nyomozással is foglalkozik a cégadatok szerint. Nyerges Zsolt neve a napokban azért került a lapokba, mert a privatizálandó állami agrárcégek egyikében, a törökszentmiklósi gazdaság igazgatóságában is tag. Mindemellett ellátja a Hungexpo jogi képviseletét is.
A Hungexpo új vezérigazgatója, Petykó Zoltán a Breda-2000 Vagyonkezelő és Befektetési Rt. révén kötődik Szolnokhoz. Ennek a cégnek ő a részvényese, s társa Seregi János. Történetesen Seregi Jánosnak hívják a Hungexpo vezérigazgató-helyettesét is. (A szóban forgó cégekben két Seregi János szerepel visszatérően.) Seregi Jánosnak hívják a Budai Malomipari Rt. egyik felügyelőbizottsági tagját és a Ganz Port Beruházó Kereskedelmi és Szállítmányozási Rt. igazgatósági tagját is. Ennél a cégnél fb-tag Nyerges Julianna, Nyerges Zsolt testvére, és Pomázi Csaba is.
A Hungexpo vezérigazgatója, Petykó Zoltán kötődött Bábolnához is. Felügyelőbizottsági tagja, majd végelszámolója lett a Bábolna Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek. A Hungária Közraktározási és Kereskedelmi Rt.-ben is fb-tag volt. A cégbíróság bejegyzése szerint az Első Hazai Energia-portfólió Rt. 45,5 százalékos befolyást szerzett a bábolnai közraktározási cégben. Erről az energiatársaságról egyelőre többet nem tudni.
A Hungexpo vezérigazgatója a gyógyszerszakmában is tevékenykedett. Igazgatósági tagja volt a békéscsabai Sanopharma Gyógyszerkereskedelmi Rt.-nek. Ennek a telephelye megfelel a Phylaxia-Pharma Rt. egyik telephelyének, amelybe beolvadt a Bábolna Pharma, s egyik felügyelőbizottsági tagját Seregi Jánosnak hívják, aki egyike a már említett két szolnoki Seregi Jánosnak. A másik Seregi János a Hungexpo vezérigazgató-helyettese, aki tagja egy ingatlanokkal foglalkozó szolnoki cégnek, az S-Invest 2000 Vagyonkezelői és Befektetési Kft.-nek.
A Hungexpo felügyelőbizottságában van Marton Erika, aki a Zenith Nyomdaipari Rt.-ben is ezt a posztot töltötte be, Kövér Szilárd igazgatósági tagsága mellett. A Millennium Vagyonkezelőnél is volt fb-tag, ahol Schlecht Csaba tevékenykedett. A HVG közlése szerint Marton Erika 1995 óta a Hungexpo egyik versenytársának mondható Mahir Rt. felügyelőbizottságában is szerepelt, s korábban, szintén fb-tagként dolgozott a Kaya Ibrahimnál eltűnt Quality Party Service Kft.-ben is.
A Zenithben Marton Erika mellett tisztségviselő volt Töröcskei László, aki a CD Hungary egyik fb-tagja. A Dunaferrhez kötődő Adu-B Tanácsadó és Szolgáltató Rt.-ben is fb-tagként szerepel a cégadatokban.
A CD Hungary egy másik fb-tagja, Tóta Áron a Szolnoki Lakóépület Üzemeltető Kft.-hez kötődik fb-tagként. Ennek a cégnek a jogelődje a Szolnoki Ingatlankezelő és Távhő Kft. volt. Tóta Áron egyébként a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Rt. igazgatóságában is tag, és ügyvezetőként szerepel a szolnoki Nívó ’97 ingatlanokkal is foglalkozó kft.-ben.
A személyek, bár elég bonyolultan, de valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, de nemcsak egymáshoz, hanem Szolnokhoz, s időnként ismert politikusokhoz is.
Az üzleti lépések lehetősége megvan. Néhányról már hír is érkezett. Az állami tulajdonú Dunaferrnél nagy port kavart, hogy a karbantartással foglalkozó cég többségi tulajdonát az a szolnoki Közgép Rt. szerezte meg, amelynek vezérkarában ott van Kun Zoltán, és az axonos Tóth Tamás. A hivatalos tájékoztatás szerint a karbantartók súlyos anyagi gondtól menekültek meg a szolnokiak jóvoltából. A szakértők azt is tudni vélik, hogy ezzel nagyon jó üzletet kötöttek. Mert a Dunaferr vezetői deklarálták, hogy a karbantartó céget gépgyárrá akarják fejleszteni. Felkészültségük alkalmassá teszi a társaságot a legbonyolultabb energetikai beruházásokra is. Ez akár a paksi fejlesztésekhez is utat jelenthet. Paksról tudni lehet, hogy évente csak a karbantartási költsége négy-ötmilliárd forint. A tervezett teljesítménynövelés és élettartam meghosszabbítás 40-50 milliárd forintos beruházást ígér. Nagy és a paksinál gyorsabban megvalósuló fejlesztési lehetőségek rejlenek az energiapiac megnyitása után a távhő- s áramszolgáltatást nyújtó, viszonylag kisebb helyi erőművek építésében. Maga a hazai villamosenergia-piac forgalma évente mintegy 500 milliárd forintot tesz ki. Ennek a legkisebb szelete is sokat ér. Paks pedig a piac közel 40 százalékát adja.
A Budakörnyéki Bíróságon tavaly májusban kezdődött Várhegyi Attila és társai büntetőpere. Várhegyit egyrészt azzal vádolják, hogy 1995-ben – ég Szolnok polgármestereként – szinte ingyen adott el nagy értékű szolnoki önkormányzati ingatlanokat, s ezzel mintegy 190 millió forintos vagyoni hátrányt okozott. Egy másik vádpont szerint fiktív tevékenységre kiutalt pénzeket – 1,3 millió forint – fogadott el öt szolnoki vállalkozástól a Mahir Szolnok Kft.-én keresztül az 1994-es szolnoki polgármesteri kampányához, amiért vezető beosztású, hivatalos személy által elkövetett vesztegetéssel vádolják.
Budapest, 2001. július 11. (MTI) - Simicska Lajos augusztus elsejével távozik a Magyar Fejlesztési Banktól. Miskoltzy Zsuzsanna, az MFB ügyvezető igazgatója az MTI-nek szerdán megerősítette: Simicska Lajos közös megegyezéssel hagyja el a bankot. Az egykori APEH elnök 1999. szeptember végétől dolgozott az MFB-nél, az elnök-vezérigazgató mellett létrehozott stratégiai elemző központ szakértőjeként. X X X Simicska Lajos a kilencvenes évek első felében a Fidesz egyik gazdasági vezetője volt. Az adóhatóság elnökévé 1998. augusztusában nevezték ki, a tisztségről 1999. augusztus 31-én mondott le. Akkori döntését egyebek között a személyét ért politikai támadásokkal indokolta.
MSZP-REAGÁLÁS A SIMICSKA-TÁVOZÁS HÍRÉRE
Örülünk, hogy Simicska Lajos végre távozik arról a posztról, amelybe a Fidesz tette, de örömünk akkor lesz teljes, ha bebizonyosodik: nem olyan helyre kerül, ahol ismét hatása lesz a közpénzekre - reagált Keller László MSZP-s parlamenti frakcióvezető-helyettes az MTI-nek arra a szerdai hírre, hogy Simicska Lajos távozik a Magyar Fejlesztési Bankból. A Medgyessy Péter kormányfőjelölt által életre hívott Tízek Társaságához tartozó politikus hozzátette: elvárja a kormánytól, hogy tegye világossá Simicska Lajosnak a fejlesztési bankban végzett tevékenységét. Szavai szerint Simicska Lajos bár formálisan nem volt döntési pozícióban, a háttérben döntések meghatározója volt. +++
Távozik a Magyar Fejlesztési Banktól Simicska Lajos, az MFB elnök-vezérigazgatójának szakértője. Simicska most az OTP Bank 100 százalékos tulajdonában lévő OTP Lakástakarékpénztár elnök-vezérigazgatói székét foglalja el.
Az APEH egykori elnöke . Simicska Lajos a személyét ért méltatlan támadásokra hivatkozva és a családi életében bekövetkezett tragikus események miatt mondott le APEH elnöki tisztéről 1999. augusztus 31-én. Kimerült, fáradt, ezért a továbbiakban nem tudja felelősséggel ellátni feladatát – indokolta akkor döntését. A kormányszóvivő pedig arról tájékoztatott, hogy az adóhivatal vezetője találkozót kért a miniszterelnöktől valamint a pénzügyminisztertől, és személyesen nyújtotta be lemondását. Járai Zsigmond tökéletesen elégedett volt Simicska Lajos addigi szakmai munkájával, és sajnálattal vette tudomásul, hogy nem bírta tovább az idegi megpróbáltatásokat. A lemondást Orbán Viktor szintén elfogadta.
Kormányközeli forrásokra hivatkozva sajtóértesülések tudni vélték, hogy a kormányfő maga kérte Simicskát a távozásra. Ennek oka az adóhivatal elnökének az a nyilatkozata volt, amelyben gyilkossággal vádolta az őt támadókat. „Az elmúlt három hónapban megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen irgalmazzon nektek!” – nyilatkozta a Napi Magyarországnak Az ügy előzménye, hogy Simicska pert indított Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő ellen, miután a politikus több felszólalásban foglalkozott az APEH elnökének korábbi üzleti ügyeivel. Simicska Lajos ezek után azzal vádolta Eörsit, hogy az ő támadásai okozták édesapja és apósa halálát.
Simicska lemondása után egy hónappal kezdett el dolgozni az állami Magyar Fejlesztési Banknál, az elnök-vezérigazgató szakértőjeként. Ez a bank nyerte el közbeszerzési pályázat kiírása nélkül egyebek között az autópálya-építésre szánt 600 milliárd forint kezelési jogát.
Az OTP Bank 100 százalékos tulajdonában lévő OTP Lakástakarékpénztár irányítását elnök-vezérigazgatóként Simicska Lajos veszi át - tudatta az OTP Bank Rt. A közlemény szerint a poszt átvételének feltétele még a felügyeleti engedélyek kiadása.
Zarándok János, a fehérvári székhelyű Mészkő és Dolomit Kft. tulajdonosa dokumentumokkal tudja bizonyítani: 2009-ig szóló szerződése van a Dunaferr-rel arról, hogy dolomitot szállíthat a vasműnek. Úgy véli: az üzletből való kiszorításának az a célja, hogy a miniszterelnök apja, idősebb Orbán Győző kaphassa meg az évi százmillió forintos nagyságrendű üzletet. A tegnapi dunaújvárosi tárgyaláson nem jutottak megállapodásra.
Zarándok János, a fehérvári székhelyű Mészkő és Dolomit Kft. tulajdonosa egy 2000 januárjában kötött szerződésmódosítás szerint - ez a 12-es sorszámú módosítás - 2009. december 31-ig szállíthat a vasműbe az acélgyártáshoz szükséges segédanyagból. A Dunaferr idén június 18-án kiadott közleménye azonban azt állítja: Zarándoknak az év elején már lejárt a szerződése, a vasmű által kiírt versenytárgyaláson nem jelent meg, újabb árajánlatot nem nyújtott be. Így az Orbán-féle vállalkozás, a gánti Dolomit Kőbányászati Kft. lett a Dunaferr kizárólagos beszállítója.
Zarándok János azt állítja: dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy 1996. március 25-én megkötött szerződése, amelyet eddig 15 alkalommal módosítottak kisebb-nagyobb mértékben - legutóbb 2000. október 25-én, ez az árra vonatkozik - továbbra is érvényben van. Olyannyira, hogy idén januárban - ekkor még a helyén volt a vasmű korábbi vezetése - részletes megrendelést kapott a Dunaferr Acélművek Kft.-től arról, hogy melyik hónapban hány tonna dolomitra és mészkőre van szüksége a gyárnak. Márpedig, ha lejárt a szerződés, akkor mi végre az év végéig szóló megrendelés?
A Mészkő és Dolomit Kft.-nél 30116006 számon nyilvántartott, 2000. januárjában kelt 12. számú szerződés 10. pontja egyértelműen kimondja: a szerződés időbeli hatálya tíz év, természetes lejárta pedig 2009. december 31. A megállapodás további tízéves opciót is rögzít, valamint kötbért is kiköt, ami az eladási ár fuvarral csökkentett részének hatvan százaléka, egészen 2009-ig, az inflációval növelve. Ezt csak akkor nem kell kifizetni, ha a szerződéstől közösen állnak el a felek. A kötbér a vállalkozó becslése szerint akár hatmilliárd forint is lehet. A vasmű ez évre tervezett gazdasági eredménye egyébként csaknem hárommilliárd forint veszteség.
Zarándok tehát nyugodtan ült a papírjain, miközben egy, a Dunaferrben írott emlékeztető szerint már 1999. február elsején tárgyaltak a vasmű vezetői idősebb Orbán Győzővel dolomit- és mészkőbeszállításokról. Akkor 50 ezer tonna dolomitról és ismeretlen mennyiségű mészkőről volt szó. Ekkorra azonban már bizonyosan szállított kisebb menynyiségű mészkövet az Orbán-bánya a vasműbe: az emlékeztetőben ugyanis megemlítik, hogy voltak korábbi, sikertelen próbálkozások, amikor a kft. által szállított mészkőből felrakódások keletkeztek a magas agyagtartalom miatt. Ezért az Acélművek Kft. próbaszállításokra kérte a Dolomit képviselőjét. Ezek minden bizonnyal sikeresek voltak, hiszen a vasmű június 18-i közleményében az áll, hogy az Orbán-féle céggel 1999-től vannak üzleti kapcsolatban. Az emlékeztetőt 1999 márciusában Szabó József, az Acélművek Kft. múlt héten leváltott ügyvezető igazgatója írta alá. A feljegyzés címzettje idősebb Orbán Győző, a Dolomit Kft. ügyvezető igazgatója.
Készült azonban egy másik emlékeztető is 2001. május 22-én a Dunaferr Acélművek Kft. igazgatói irodájában tartott tárgyalásról. Ezen Zarándok, Szabó József, valamint két-két munkatársuk vett részt. Az irat első pontja így szól: „Megállapították a felek, hogy közöttük jelenleg érvényes szerződés áll fenn mészkő és dolomit szállítására”. A 9. pontban pedig az áll: „A Dunaferr Acélművek Kft. nyilatkozik abban a tekintetben, hogy 2001. évre vonatkozóan a dolomit szállítására vonatkozó szerződést a mai napig harmadik személlyel nem kötött.” Rá egy hónappal adta hírül a vasmű: Zarándok szerződése lejárt, a fehérvári vállalkozó meg sem jelent a tárgyaláson.
Így lett idősebb Orbán Győző a vasmű kizárólagos dolomitszállítója.
Az acélmű kft. egyébként még áprilisban kérte Zarándok cégét, hogy küldje meg nekik az eddig megkötött szerződések eredeti példányát azzal, hogy „mindegy, hol vannak”. A fehérvári vállalkozó azonban óvatos volt: nem az eredeti példányokat, hanem azoknak közjegyző által hitelesített másolatát küldte meg a vasműnek, az eredetieket, miként arról meggyőződtünk, továbbra is ő maga őrzi.
Zarándok azt mondja: a nyár elején megjelent balatoni nyaralójában Szabó József – ő akkor nem volt otthon, csak a felesége és a gyermeke –, és azt kérte az asszonytól, hogy adja oda neki a szerződés azon módosítását, amely a 2009-ig tartó dolomitszállításról szól. Nem kapta meg.
Sajátos megvilágításba helyezi a történteket az a mobiltelefon-üzenet is, amelyet Zarándok június végén kapott. A magnókazettán rögzített és a telefontársaság központjában is tárolt üzeneten egy be nem mutatkozó férfi arról beszél, hogy nem érti Zarándok makacsságát. Az üzenet lényege: mindenképpen meg kell oldani a helyzetet, de ez csak úgy lehetséges, ha tárgyalnak. „Hiába van neked szerződésed, akkor is ki fognak tenni a vasműből” – hallható a kazettáról.
Zarándok azonban nem adta föl: megkereste a vasmű vezérigazgatóját, elébe tette a birtokában lévő dokumentumokat. Ez június 18-án történt, azon a napon, amikor a cég kiadta a közleményét arról, hogy ő nem jelent meg a versenytárgyaláson.
Minden bizonnyal ezek a dokumentumok vezettek Szabó József múlt heti leváltásához. Az acélmű vezetője a jelek szerint megoldhatatlan helyzetbe került. Minden jel arra mutat, Orbán Győző nem fogadott el kevesebbet, mint a kizárólagos szállítási lehetőséget.
Zarándok tegnap délelőtt kérdésemre azt mondta: ő nem enged, jogai vannak, ha kell, bírósághoz fordul több milliárd forintos kártérítésért. Tegnap egyébként éppen akkor tárgyalt az ügy rendezéséről a Dunaferr vezérigazgatójával, Tóth Lászlóval, amikor Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő úgyszólván a tárgyalóterem ablaka előtt tartott sajtótájékoztatót az SZDSZ úgynevezett Tetthely-sorozata keretében.
– Ez az az épület, ahol az Orbán család érdekében szerződéseket tüntetnek el – mondta Eörsi a cég igazgatósági épületére mutatva.
Zarándok délután úgy jött ki a tárgyalásról, hogy szerinte hamarosan megegyezés lesz az ügyben, az álláspontok közeledtek. Ezt megerősítette a Dunaferr sajtószóvivője is.
Ábécébetűkkel kódolt cégnevek ÁSZ-jelentés a Reorg-Apport tevékenységéről
Valódi nevük helyett az ábécé betűi jelölik a Postabank üzletfeleit abban a jelentésben, amelyet a pénzintézet „rossz érdekeltségeit” kezelő Reorg-Apport Rt. tevékenységéről készítettek a számvevők. A titkosítást a Miniszterelnöki Hivatal, a Pénzügyminisztérium és a Reorg-Apport kérte. Az ÁSZ elnöke azonban figyelmeztet: a most kihagyott információkat a még folyamatban levő ügyek lezárását követően közzé fogja tenni.
A Postabank 1998-as konszolidálása keretében az e célra létrehozott Reorg-Apport Rt. 41,5 milliárd forintért 125,7 milliárd forint értéken nyilvántartott banki követelést és befektetést vásárolt meg a bajba került pénzintézettől. A vételhez szükséges forrást egy kötvény kibocsátásából teremtették elő, melynek törlesztésére az állam vállalt kezességet. Ezért a kormány a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) és az Állami Számvevőszéket is felkérte a pénz felhasználásának ellenőrzésére.
A számvevők megállapították: a társaság csak részben tett eleget feladatainak, mivel az erre kitűzött határidő lejártáig, 2000. december 31-ig csak a rábízott eszközök 57 százalékát tudta értékesíteni, igaz, ennek nagyrészt a Reorg tevékenységén kívüli, piaci okai voltak.
A követelések döntő többségét az adósok vásárolták meg, a többi követelést pedig harmadik fél számára értékesítették. A befektetések eladásából 6,5 milliárd forint bevétel származott, az üzletrészek és részvények értékesítése viszont a névértékhez képest 2,8 milliárd forint veszteséggel járt. Mindezek miatt szükségessé vált az állami kezesség érvényesítése, ennek elkerülésére az ÁPV Rt. 2000-ben 25 milliárd forintot juttatott a Reorg-Apportnak. Az ÁSZ-jelentés öszszegzése szerint így 2001. január 25-ig végül is 176,5 milliárd forintba került a Postabank rendbetétele.
A számvevőszéki jelentés tervezetének megismerésekor a Reorg-Apport Rt. közölte: a szöveg bank- és üzleti titkokat tartalmaz, melyek publikálása sértené a társaság jövőbeli érdekérvényesítését. Ugyanígy vélekedett a pénzügyminiszter is, Stumpf István kancelláriaminiszter pedig azt közölte: az érintett információk nyilvánosságra hozatala a magyar államnak okozna kárt.
Az Állami Számvevőszék szerint viszont a jelentés 24,5 milliárd forint közpénz végleges felhasználásáról szól, s teljes szövege nyilvánosságra hozható lenne. Mivel a szóban forgó adatok esetében a Reorg-Apport a titokgazda, álláspontját az ÁSZ-nak tudomásul kellett vennie, a jelentés publikus változatában ezért csak A vállalatról és B holdingról esik szó, igénybe véve az ábécé szinte teljes betűkészletét. Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke Sági Gyulához, a Reorg-Apport Rt. elnökéhez írott, a jelentéshez csatolt levelében azonban arra is figyelmeztet: az érintett ügyletek lezárulását követően a most még titokban tartott információkat is nyilvánosságra fogja hozni.
Azt írod magadról, nem az a fontos ki vagy mi vagy, hanem az, hogy a hozzászólásaid alapján mit gondolunk rólad...
E cikket egy másik topicba (Fidesz közeli Tankönyvkiadó) is bemásoltad. Jómagam két alkalommal is reagáltam rá, ismertetve néhány tényt, ami teljesen más megvilágításba helyezi a történetet. Te egyetlen alkalommal sem reagáltál rá, tehát nem tudom megítélni milyen vagy a hozzászólásaid alapján.
Így kénytelen vagyok a hallgatásod alapján megítélni, ha ez zavar, változtass rajta!
Tíz-tíz milliós gázsira számíthat a Bánk bán című 767 milliós állami szuperprodukció producere és rendezője, Wermer András és Káel Csaba - derül ki a film tervezett költségvetéséből. Egy mai magyar film átlagos büdzséje 120 millió forint, a rendező honoráriuma 1 millió körüli. Ugyanakkor 61 produkció vár egyelőre eredménytelenül támogatásra: együtt pontosan ugyanannyi pénzre, mint két film, a Hídember és a Bán bán állami juttatása.
A tervek szerint június 30-án fejeződik be a kulturális tárca által 767 millió forinttal finanszírozott Bánk bán-operafilm forgatása. A lapunk birtokában lévő költségvetési terv szerint a Happy End-alapító Wermer András - a kormányfő személyes tanácsadója - producerként tízmillió forintot kap a produkcióból. Pontosan ennyi a gázsija az országimázs-kampányokban részt vevő elsőfilmes Káel Csaba rendezőnek is a dokumentum tanúsága szerint. Egy mai témájú, nem kosztümös, 25-35 forgatási napot jegyző film átlagos költségvetése egyébként 120 millió forint, egy művészfilm büdzséje 50-70 millió forint körüli, egy népszerű közönségfilm, amely sztárokat szerepeltet, 200-300 millióból készül. Egy rendező általában 1 millió forint körüli honoráriumra számíthat, ha kap egyáltalán gázsit. Ugyanis számos filmszemlén bemutatott alkotásnál előfordult, hogy az alkotók a mai napig nem kaptak honoráriumot. Ezzel szemben a Bánk bán-film költségvetési tételei a következők: 81 milliót szánnak a rendezőre, producerre és szereplőkre, 506 millióba kerülnének a produkciós költségek (stáb, statisztéria, jelmez, díszlet, helyszínek, kamera), 93 millió az utómunka (vágás, hang, főcímek), 15 millió megy egyéb költségekre és 70 millió a szervezési díj. Az Orbán-szerepléseket megörökítő Ezüsthajó Kft. által gyártott Bánk bán főszereplőit a nemzetközi piaci áraknak megfelelően fizetik meg. A legdrágább sztárfőszereplő a költségvetés szerint a napi egymilliós gázsit kapó Rost Andrea, őt követi Marton Éva. Zsigmond Vilmos hollywoodi sztároperatőr kilenchetes munkájára 36 milliós fizetés szerepel a tervben. A film forgatási helyszínei mind belföldiek. Budapesten kívül dolgozik a stáb a Tisza partján, Jákon és Bélapátfalván. A főbb szereplők utazási és szállásköltségeit 5 millió forintra tervezték. Nem keresnek rosszul az epizódszereplők sem: szolgának, békétlenkedőnek, ledér lánynak, halásznak napi 18 ezer forintért toboroznak. A produkció majdnem 7 millió forintot költ statisztákra. A szolgák, ajtónállók, meráni urak, katonák vagy parasztlánykák napi 12 ezer forintos gázsira számíthatnak. A film díszlettervezőjének 3 millió, jelmeztervezőjének 3,5 millió forintot irányoztak elő. Gertrúd és Melinda jelmeze 900 ezer forint fölötti összegű, Bánké 580 ezer. A film digitális főcíme 5,5 millióba kerül, pr-kerete 4 millió, s jut pénz egy 600 ezer forintos zárópartira is. Filmes szakmai körök arról tájékoztatták lapunkat, ánk bán produkciós csapata csak az utómunkálatok egy részét rendelte meg 2-3 millió forintos tételben a Mafilmnél. A produkció nem bérelt kamerákat, lámpákat, tehát vélhetően az Ezüsthajó Kft. teljes felszereltséggel rendelkezhet. Valószínűsítik, hogy az állami filmgyártó cég mellett párhuzamosan forgalmazással és gyártással is foglalkozó új üzletág van kiépülőben. A mozgóképszakma egyébként nem tartja véletlennek, hogy a Ganz-parkon belül műterem és televíziós stúdió épül.
Négy hónapja álló forgatások A filmtörvényről és a mozgóképipar finanszírozásának strukturális átalakításáról mától folynak tárgyalások a kulturális minisztériumban. Az egyeztetésekkel párhuzamosan szakmai kerekasztal mellett konzultálnak a mozgóképipar képviselői. A filmesek szerint a minisztérium a filmtörvény tervezetére kíván koncentrálni, miközben valami már eldőlt a színfalak mögött. Erre enged következtetni, hogy a tárca két szuperprodukciót - Hídember, Bánk bán - támogat éppen akkora összeggel, amelyet 61 játékfilm igényelne. A Magyar Mozgókép Közalapítványhoz (MMKA) 26 befejezés előtt álló produkció pályázott 563 millió forintra, a legkisebb igényelt összeg 3 millió, a legnagyobb 35 millió forint. Ugyanakkor 37 folyamatban lévő, más forrásból már támogatott film 1 milliárd 92 millió forintra pályázott. Az MMKA 400 millió forintot tud szétosztani a pályázók között, becslések szerint a 61 produkció közül körülbelül 10 számíthat támogatásra. A kultusztárca egyébként korábban évi 3 milliárd forintot ígért a mozgóképszakmának, amelyet a Filmközpont (FK) Rt. keretén belül osztott volna szét. A szakma elutasította ezt a koncepciót, ugyanakkor törvényi garanciát követelt a minisztériumtól, hogy az összeg nem légből kapott. A tárca szerint a hárommilliárd csak az FK-hoz lett volna kapcsolva, ám a forrásokat csak részben tudta megnevezni, a költségvetésből ugyanis nem derült ki, honnan teremtették volna elő ezt az összeget. A hárommilliárdhoz keres rendezőket a tárca - vélik a filmesek, a szakma ugyanakkor hiába kért félmilliárdos gyorssegélyt a minisztériumtól a filmgyártás folyamatosságának fenntartásához, nem kapott. Amióta a szakma elutasította az FK koncepcióját, 4 hónapja nem készül film. Csak szuperprodukció.
Simicska Lajos távozik az MFB-től
Tízszeres a gázsijuk a kormány közeli filmeseknek