"The fighting really begin to flare up. People were dropping in the park like flies. White-coated first-aid people, mostly women, were coming and oing in private cars to collect the wounded. Then I noticed the first-aid women were being shot too."
12-es hozzászólás "Azért egy-kettő a kezembe került a fehérek közül, akkor néztem meg az impresszumot, és jegyeztem meg az egykori Szabad Népes Pinczés Pál nevét. Az elvtárs neve egyébként még a kilencvenes évek elején is feltűnt a Népszabadságban, sőt a politikában is. Úgy vettem ki, debreceni illetőségű lehet mostanság."
Alighanem Pinczési Pálról van szó, de ő nem a Népszabadságban tűnt fel, hanem a thürmeri Szabadság házi újságírója volt a kilencvenes években. Igen idős lehetett, mert egyszer valami krónikus betegségről írt. Debreceni gyökerei bizonyosan voltak korábban, de 91-95 környékén már arról írt, hogy Budán él, a nyugdíja pedig 20 ezer. Gyorsan el is kezdett mentegetőzni, hogy jó, ez soknak látszik, de mennyit elvisz belőle a gyógyszerkiadás...
ndex.hu A tehetetlen halott BELPOL ˇ Tóta W. Árpád 2006. november 4., szombat
Kellemetlen hagyományunk, hogy eleve kilátástalan, halva született politikai cselekvéseket ünneplünk teljes erovel, míg a reális célokért és okos taktikával végigvitt, sikeres változásokra csak egy-egy történelemóra marad. Az 1848-as szabadságharc tehetségtelen szereploivel, sot az olykor beszámíthatatlan Kossuth Lajossal együtt: mítosz, dicso esemény, amelyrol csak szuperlatívuszokban illik beszélni, és amelynek örökségét évrol évre magáénak (és csak magáénak) vallja minden egyes párt és nótakör. A kiegyezés, ami élheto win-win szituációt teremtett Magyarország és a Habsburgok közt, az csak úgy megtörtént. Naná, a reálpolitikához kicsit több ész kell annál, mint hogy bebaszva felborítjuk a villamost, ezért a kiegyezést nem érti meg minden hülye, vagyis azonosulni se tud vele. Filmen se olyan izgalmas. Nincs benne tank. Térkép, az igen.
1956 történéseirol még jó ideig össze-vissza folyik a vita. Kissé megszaladt a postairón Pozsgay és a késobbi rendszerváltók kezében, amikor népfelkelés, majd nagyon gyorsan hótiszta forradalom és szabadságharc, nemzeti mestermunka lett belole. Egyelore az se biztos, hogy a zavargáshullám kifejezés nem fedi pontosabban azt, ami 1956-ban történt. A turhetetlen elnyomás elleni bátor lázadást, a Rákosi igen alulfejlett pártellenzékének csetlés-botlását, ami aztán diplomáciai nonszenszek által elszórt lövöldözésekbe és kemény megtorlásba torkollott. Nemhogy Kossuth Lajos és felelos kormány nem volt, de semmilyen egyéb országos hatóság. Anarchikus intifáda, nem szervezett függetlenségi háború. Azon kívül, hogy tömegek emelték fel a fejüket és jöttek elo a sötétbol, hogy nemet mondjanak a minden húrt túlfeszíto Rákosi-klikknek, nincs semmi, amit mitizálni és példaként állítani érdemes volna. Csak ugye megint: részletekben értékelni bonyolultabb és fárasztóbb, mint égbe emelni az egészet. Itt van például ez a Nagy Imre. Egy szovjet állampolgársággal kidekorált moszkovita komcsi, aki többek közt azért került a párt csúcsára, mert jól feküdt Moszkvában. Idehaza földet osztott, majd padlást sepert, és gazsulált Rákosinak, hogy vegyék vissza a tutiba. A kettejük közti hatalmi harcot persze foleg az irányította, melyikük tartótisztje hogyan helyezkedett a Kremlben, de azért voltak eszközeik. Nagy Imrének például az, hogy ot mégse utálták annyira a magyarok, mint a zsidó Rákosit. Rákosinak meg az, hogy nála volt a bikacsök.
Na most amikor Nagy Imre úgy érezte, hogy a mindennel tele lévo töku tömegek odakint pont és kizárólag ot akarják - és valóban ilyesmit kiabáltak, csak épp Nagy Imrének nem volt fogalma se, hogy o mit akarjon -, akkor kiállt az erkélyre, kicsit hebegett, hogy ezek elvtársak-e vagy micsodák, és mondott egy tapogatózó jellegu szpícset. Aztán kisvártatva azzal gondolt a kedvükre tenni, hogy kilépett a Varsói Szerzodésbol. A Szovjetunió - ahol ekkor még tartott a ,,ki érhet fel közülünk Sztálinhoz" játék - nem volt nagyon megijedve a lehetoségtol, hogy a brutális Rákosi megbukik, és valami lazább pórázon marad Magyarország; a Politbüróban voltak ilyen elképzelések már Sztálin alatt is. Kivonták a csapataikat Budapestrol, kivártak, gondolkodni kezdtek, hogy akkor próbáljuk máshogy, nem errol szól ez a kurva ország. Lavrentyij Berija elvtárs már korábban jelezte Rákosinak, hogy a zsidó kommunista király azért mégiscsak pofátlanság és egyébként is o, a veterán csekista futtatta Nagy Imrét. De amikor azt látták, hogy a bajuszos kolléga letolja a gatyáját és a seggét mutogatja feléjük, akkor begurultak.
Ahogy a ruszkik becsörömpöltek, kitört az úgynevezett elkeseredett ellenállás, ami azt jelentette, hogy a budapesti lakosok szekrényeket toltak az ablak elé, ha pince nem volt, és pár nap múlva már nagyon utálták a forradalmár testvért, aki az utca felso végérol lövöldöz, meg persze az oroszt is, aki alulról. Bonyolultabb vidékeken különféle magyar szakadár csoportok - nyilasok, másmilyen kommunisták, horthysták és hagyományos forradalmárok - harcoltak egymással, az ÁVH-val és az oroszokkal egyszerre, és a keletkezo anarchia nyomában persze azonnal felbukkant a szimpla lumpenbunözo, különféle szerepekben, de leginkább önmagát adva. A hos, akit a forradalom vezéralakjaként ünneplünk, ekkor kénytelen volt észrevenni, hogy innentol o nem irányít semmit. Sikerült ilyen remek helyzetbe manovereznie magát és az országot, ahol még az utolsó szó jogán elmondhatja az éterbe, hogy ,,csapataink harcban állnak", pedig nem az o csapatai voltak, és a harcnak nem volt értelme. A Szovjetunió pedig papírforma szerint leverte a felkeloket, nem túl nagy meglepetésre; mondhatni, Nagy Imrén kívül mindenki tudhatta, hogy a végkifejlet szempontjából mindegy, ma vagy holnap kérünk szépen bocsánatot. Horthy is beleszaladt egy vesztes háborúba, de azért annak mégis több esélye volt, mert nem volt egyértelmu, nem erosebb-e a német az orosznál. 1956-ban nem volt kérdés. Aki egy két hét alatt elbukó háborút kiprovokál, az nincs észnél.
Nagy Imre végzete érdekes és szívszorító egyéni dráma. De politikusként, vezetoként tisztelni ezt az embert súlyos tévedés. Nem valamilyen egyetemes értékrend vagy legalább a térkép, hanem a nevét skandáló tömeg csábítása vezérelte, amikor fatális döntéseit meghozta. Az egyetemes értékrend mindig a fölösleges vérontás ellen szól. 1956-nál fölöslegesebb vérfürdot nehéz elképzelni. Elterjedt az a vélekedés, hogy 1956 roppantotta meg a Szovjetuniót. Mert mi annyira különleges nép vagyunk, hogy nem az NDK-s, nem a lengyel és nem a csehszlovák háborgás, nem Mao, Teng, Tito és Ceaucescu különutassága, pláne nem az elvesztett fegyverkezési és gazdasági verseny vagy az afgán háború, hanem punkt a mi kis csetepaténk lékelte meg a kommunizmust. Sajnálom, de nem. Az októberi sajnálatos eseményeknek egyetlen közvetlen következménye volt. Kádár János személyében a véres megtorlás után, ahogy egy századdal azelott Ferencjóskát, megkaptuk a létezo legpuhább frottírtörölközot, amit a KGST-ben kapni lehetett. Nagy Imre 1956-tal együtt halott. Kádár János mindennap velünk van. Itt kísért a hitelre vett nyaralásokban és konyhabútorokban, a vezérkultuszokban, az alanyi jogok mítoszaiban. El kell engedni a kezét, és újratemetni ot is végre.
Népítélet - Ávós gyilkosok... rámutattak valakire, aki civilben volt - mert az álcázott ávós volt - és már vége is volt a pofának. Sorkatonákkal, akikre ráadták az első egyenruhát amit találtak, szó nélkül végeztek.
Érdekes, - ezidáig még nemláttam semmiféle olyan történelmi munkát, amelyik cáfolná az ezekben leírt tényeket, - a szöveg természetesen a kor frazeologiájának megfelelő, tehát nem nevezik Tuskólábút és társait hősnek...
"Magyar Televízió Nap-kelte című műsorának október 17-ei adásában Bánó András műsorvezető az 1956-ban, a Köztársaság téren történteket, az ávós gyilkosok felett kimondott népítéletet egyenrangúnak minősítette egy vétlen tanár agyonverésével, amelynek elkövetői elvetemült olaszliszkai romák – olvasható a MIÉP közleményében.
Sőt súlyosbítja az esetet, hogy az egyik gyanúsított cigány önkormányzati képviselő. A Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadhatatlannak tartja, hogy forradalmunk 50. évfordulóján a közszolgálati televízióban ilyen párhuzamot vonjanak ’56 hősei és egy elállatiasodott bűnbanda tagjai, illetve a tömegbe lövető, ártatlan embereket gyilkoló ávósok és az olaszliszkai bűncselekmény semmiben nem vétkes áldozata közé. Ezért a MIÉP büntetőfeljelentést tesz Bánó András ellen, és a Nap-kelte bocsánatkérését követelve a Magyar Televízióhoz és az ORTT Panaszbizottságához fordult – áll a dokumentumban."
Féleszű miépesek figyelem: nem hisztek a külföldi fotósnak?! 20 éves feltartott kező gyerekeket lincseltek meg a "hőseitek"!
No látod, kedves csoma, itten van a baj...
A jó tanár az adott kérdés minden aspektusát bemutatja hallgatóinak, oszt rájuk bízza, hogy hozzák meg az erkölcsi döntést.
Persze ez Jókai országa, - itt valami vagy fehér, vagy fekete, vagy szent, vagy bűnöző.
És jellemző az is, hogy ab ovo mindeki kétségbevonja a tartalmát, - még azok is , akik nem láttak egyet se.
Továbbá fő kérdés, hogy ki írta, mert azt aztán kardélre kellene hányni izibe.
Általában így szoktunk mi vitatkozni kis hazánkban, nem a tények a vita tárgya, hanem az érzelem hőfoka szabja meg a vita kereteit...
Es ne feledkezzunk meg Hollos Ervin(?): Kik voltak, mit akartak cimu orokbecsu "muverol" sem. Kossuth Konyvkiado (evszamot nem tudok, mert eppen dolgozom, de majd otthon megnezem. Esetleg idezgetek nektek belole. :-(
Csokis
valahogy nekem kimaradt... Talán jó tanáraim voltak. Azért egy-kettő a kezembe került a fehérek közül, akkor néztem meg az impresszumot, és jegyeztem meg az egykori Szabad Népes Pinczés Pál nevét. Az elvtárs neve egyébként még a kilencvenes évek elején is feltűnt a Népszabadságban, sőt a politikában is. Úgy vettem ki, debreceni illetőségű lehet mostanság.
"Haynau: Eletem, avagy Hogyan szolgaltattam igazsagot a rebellis disznoknak
Hejjas-Pronay: Kis gyakorlati utmutato kivegzesekhez falusi korulmenyek kozott
Adolf H. : Harcom"
Azt a bizonyos 56-os Fehér könyvet nem a Népszabdság újságírói írták, szerkesztették? Pinczés Pál, meg ilyenek? Érdemes lenne mai szemmel beleolvasgatni! Nincs meg valakinek?
egetni?
ugyan,
ki kene adni ujra
javasolt muvek, meg:
Haynau: Eletem, avagy Hogyan szolgaltattam igazsagot a rebellis disznoknak
Hejjas-Pronay: Kis gyakorlati utmutato kivegzesekhez falusi korulmenyek kozott
Adolf H. : Harcom
