A szentté nyilvánítás visszaigazolására sokszor azért van szükség, mert ennek hiányban megkérdőjelezhető a szentté nyilvánítási jog és az áldozat értékessége. Ennek ellenére az Isten nem kényszeríthető a szentség visszaigazolására. Ezért az áldozat bemutatója csak annyit tehet, hogy bemutatja az áldozatát, és elvárások nélkül figyel Istenre.
Csak olyasmit lehet szentté nyilvánítani (Istennek áldozni), amivel a szentté nyilvánító személy valamilyen szinten rendelkezik; és ezért várhatja el a környezetétől is, hogy hozzá hasonlóan ők is tartsák tiszteletben, amit szentté nyilvánított.
A szentségből nem következik az Istennek szánt áldozati ajándék értéke; és ez már Ábel és Káin történetéből is látszik. Ennek ellenére még az értékes áldozatnak sincs az Istenre kényszerítő hatása. Ezért amikor valaki úgy dönt, hogy valami számára kedveset Istennek áldoz, akkor fel kell vállalnia az értelmetlen áldozatvállalás kockázatát. Ezt a kockázatot egyébként mindig fel kell vállalni, mert sohasem biztos a fáradozásunk sikere, de a kockázat elkerülése biztos sikertelenség.
A szent szóval az Isten számára elkülönített (Istennek ajánlott) ingatlanokat, ingóságokat (köztük tárgyakat és élelmiszereket), időt, élőlényeket és személyeket jelölik. A Szentírás szónak az adja az egyik különlegességét, hogy az írás értékét a hírértéke adja, és nem az adathordozója. Ezért a Szentírás: Istennek ajánlott szellemi érték. Az Istennek szentelt írások közül azokat kanonizálták, amelyek túlmutatnak a szerzőjükön, és ezért alapos okkal feltételezhető róluk, hogy azokat Isten sugalmazta.
A természetben midig szép formák és színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.
Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle.
A természet a végtelen alkotó végtelen szépséget hordja. Az emberi készítmények a véges alkotások különböző szépségű művei.
Nincs semmi baj!
Neked is van egy álláspontod és egy poziciód amiből kiindulsz és nekem is van.
Jól látod, hogy olyan vagyok, hogy ha valami dolgot elfogadok, akkor egy idő múlva mégis megvizsgálom, hogy tényleg az e amiért elfogadtam!
Azért hidd el , hogy jó elmélázni az igazságnak látszó téziseken!
Jó látni, hogy valaki odafigyel és rávilágít a dolgok lényegére..., de hogy KI TÉVED az majd elválik..., ha már színről színre állunk az Úr előtt...
Alkatrészek nélkül az autó se megy...és ha nem ismered az alkatrészeket a te általad használt tipusba..., akkor szakszervízbe kell vinned az
elromlott verdát... Manapság sok féle szerelő és
kontár leceng a piacon....., de vehetsz mindig új autót is..., ha van rávalód...
Lényeg, hogy te ismered a márkákat és az alkatrészeket is és még szerelni is tudsz..., nem beszélve a vezetés rutinjáról...
íme az ember tévedése már megint.
a valóságot szétszedi és utánna megkérdezi hogy kell összerakni. szétszedi a kisautót, hogy megnézze melyik alkatrésztől megy.
Isten? önmagában kevés lett volna szerintem.
főpap? ha az egyház élére állt volna egészbiztos megkapta volna ezt a címet.
véres áldozat? én is így hallottam a történetet.
megváltó? sok embert megváltott a szenvedéseiből nekik ezért megváltó volt.
tanító? úgy hallottam sok mindent tanított.
emberfia? mária, ember volt? (igen)
isten fia? ha igaz az írás, akkor ez is biztos igaz.
a próféciák végrehajtója...? a próféciákat végre hajtotta, az írást beteljesítette. értelmetlen kérdés.
a felkent? felkent?
Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
Jézus személyét már Pál idejében is kérdőjelek
sokaságát vonta maga után....
Ki volt Ő? Isten? Főpap....és Véresáldozat is egyszerre? Megváltó?.... Tanító? Emberfia?
Istenfia? A próféciák végrehajtója, hogy beteljesedjék az írás? A Felkent?.... és igy tovább....
Különböző korokban értelmezték és magyarázták Jézus személyét és munkásságát...
325-bena pogány Konstantin jóváhagyásával egyenlővé tették Isten személyével, majd később a Szent lelket is egyenlősitették Istennel és ez a háromasság lett az "Egy Isten" ami egy misztériummá vált . Az egyház pedig halállal büntette azt aki ezt kétségbe vonta...../Kánon/ Luther se mert ehhez hozzányúlni se Kálvin és követői!...., de mindig voltak akik Antitrinitáriusok maradtak /eretnekeknek kiáltották ki őket / Kálvin ugyan ugy nem sajnálta az Anabaptistákakkal vízbe folytani mint a Katolikus Inkkvizició....a zsidókat.., reformátorokat....és a más hívőket...
Ma már szintén ott tartunk, hogy eretnek aki ezt kétségbe vonja és főleg a rajongó mozgalmak....
, vagyis a Pünkösdi mozgalmakból kiáradt Power Evangélisták... Tehát itt már Jézus személye egy bálványozott alak lett akinek a nevében /vérében?/
probálnak hatalmat gyakorolni mások felett, vagy valami felett.....és ez már félelmetes méreteket öltött... Az emberi pszihék kufárai lettek....és ki tudja milyen szellemi erőket vetnek be ennek érdekében...., hisz az ő szemükben minden más kereszténynek meg kell térniük úgy ahogy náluk a nagy könyvben le van írva /iratlan szabályok...., alátámasztva Bibliai igékkel /
Itt jön egy sajátságos jelenség, hogy ezek a karizmatikus vezetők tejhatalommal rendelkező személyekké alakulnak át "Jézus?"személyén keresztüli érinthetetlenekké!
Ezeket a "lelkivezetőket" a híveik rajongó túlzott tisztelettel árasszák el ami már a bálványozással ér fel..., igy már Jézus igazi zsemélye már más fényt vet fel...
A hiszékenyeké a világ???
Emberek döntenek és itéleteket vagdosnak egymás fejéhez és mindig Isten nevében teszik....
2000-3000 éve leírtt szövegeket revidiálnak, uniformizálnak a mai kor emberére szabva és szerepeket osztanak a vallás szinpadán, mintha éreznünk kellene, hogy nekünk szólnak az elitélő, avagy az áldás szavai!..../ami nem zárja ki, hogy a leírtak hatnak ránk és formálhatóvá teheti a lelkünket Isten szent szellemén keresztül! /...
Meg kellene érteni az Istent végre, hogy mi végre teremtette az embert!..., de az ember mindig magát értelmezi, elemzi és az ideai állapotot keresi
a vallások irányitóinak sugalmatzása alapján!!!!!!
A tiz parancsolatot kiemelve a Bibliából: már sok könyvtárat megtölthetnének a felekezetek a szélsőséges elképzeléseikkel és tantételeikkel ,amik persze tekintélyelvűek!
/ nem csak az aranyborjú a bálvány , hanem a kereszt és a hal forma is!,
A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű esemény-szerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.
Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.
A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.
Ha egy nő regényében az ,, ideális férfi " szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,, ideális nő " csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
Elolvastam több hozzászólást és látom..., hogy , sokat, nagyon sokat kell még az igazság körül forgolodni! Az Isten szavait beburkolták, elrejtették és koronként, irányzatonként értelmezték . Az értelmezéseket is értelmezték...,
majd kanonizálták az íratokat......
Emberek döntenek és itéleteket vagdosnak egymás fejéhez és mindig Isten nevében teszik....
2000-3000 éve leírtt szövegeket revidiálnak, uniformizálnak a mai kor emberére szabva és szerepeket osztanak a vallás szinpadán, mintha éreznünk kellene, hogy nekünk szólnak az elitélő, avagy az áldás szavai!..../ami nem zárja ki, hogy a leírtak hatnak ránk és formálhatóvá teheti a lelkünket Isten szent szellemén keresztül! /...
Meg kellene érteni az Istent végre, hogy mi végre teremtette az embert!..., de az ember mindig magát értelmezi, elemzi és az ideai állapotot keresi
a vallások irányitóinak sugalmatzása alapján!!!!!!
A tiz parancsolatot kiemelve a Bibliából: már sok könyvtárat megtölthetnének a felekezetek a szélsőséges elképzeléseikkel és tantételeikkel ,amik persze tekintélyelvűek!
/ nem csak az aranyborjú a bálvány , hanem a kereszt és a hal forma is!, de bálvány lehet Jézus személye is..... / Tudom, hogy mindent meg lehet magyarázni! :))
Tévelyegjél csak barátom az Úr is azt mondta Tévelyegtek ,mert nem ismeritek az Írásokat és ezt az Ószővetségre értette.
Gondolom Te jól elvagy a Te hiteddel, de azért azt szívleld meg ,hogy
Nem az üdvözít,hogy valamiben hiszel
Nem az üdvözít,hogy abban hiszel ,mert sokan hisznek benne
Az sem üdvözit,hogy ebben a valimiben te komolyan hiszel.
Hanem egyetlen egy dolog van ami üdvözít és ezt az egyet 3 pontban lehet összefoglalni.
1.A Nazareti Jézus Krisztusban kell hinni
2.Azt kell hinni róla amit a Biblia (66 könyv ) állít
3.Teljes szivedből,elmédből,és lelkedből(szellemedből) kell hinni.
Az üres emberi bölcselkedések helyet, amiből akár 20 000 topicot is nyithatsz és 100 000 könyvet is teleírhatsz az összes nem ér fel az alábbiakkal.
Lukács 16-24
16 Ő pedig monda annak: Egy ember Készíte nagy Vacsorát, és sokakat Meghíva;
17 És elküldé Szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert Immár minden kész!
18 És Mindnyájan egyenlôképen kezdék magokat mentegeni. Az elsô monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt Meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19 És Másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat Megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20 A Másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21 Mikor azért az a szolga haza ment, Megmondá ezeket az ô Urának. Akkor Megharagudván a gazda, monda az ô Szolgájának: Eredj hamar a Város Utczáira és szorosaira, és a szegényeket, Csonkabonkákat, Sántákat és vakokat hozd be ide.
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint Parancsolád, és mégis van hely.
23 Akkor monda az úr a Szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és Kényszeríts bejôni mindenkit, hogy megteljék az én Házam.
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közűl a hivatalos férfiak közűl meg nem Kóstolja az én Vacsorámat.
Remélem érted. a 24 részen gondolkozz el és ne tévelyegj
Kimondtad a lényeget!
"Az Úr azt mondta ott van nekik a Mózesük meg a Próféták van aki szóljon."
Weöres Sándor próféta. Kahlil Gibran is próféta. Mi gondod van akkor?
Vándorút
Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van - a kő, a csecsemő - még nem szerzett magának semmi kincset s önmagában-véve szeretetre méltó. S a teljességbe érkezett lény, aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta és épp úgy nincs semmije, mint a kőnek, vagy a csecsemőnek: szintén önmagában véve szeretetre méltó. S a még el nem indult, s a már megérkezett: azonos.
A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek alatt roskadozik, csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésből lehet szeretni, vagy rokonság kapcsán, vagy részvétből, vagy a végtelen szeretet hőfok-nélküli, tökéletes egykedvűségből.
Tudtommal Jézus Szent Szellemel űzött démonokat(amúgy értem a tréfát) és a démonok a mai napig is a JÉZUS NEVÉRE térdet hajtanak és kimennek az emberekből.
Egyébként Te honnan veszed, hogy ezek az írók Isten Sugallatára írtak ?.
Csak nem egy fényes angyal mondta ?
A Tao Te Kinget is így fordította Weöres Sándor.
Én ugyan csak benne voltam az ilyen okkult dolgokban amig Isten Dicsőség Neki meg nem
szabadított ezektől a tévelygésektől.
Az Úr azt mondta ottvan nekik a Mózesük meg a Próféták van aki szóljon.
Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mit a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha eltudsz vonatkoztatni mind attól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az élete, természetet, embertársaidat és önmagadat.
A mozgó tárgy sérthető, a mozgás sérthetetlen; az élet dolgai sérthetők, az élet sérthetetlen. Külön-külön ismerd fel magadban azt, ami mozgó és élet-dolga: mindaz ideiglenes részed; s azt, ami mozgás és az élet maga: mindaz végleges egészed.
Jézus is Belzebub ujjával űzött ördögöt. De ha Kahlil Gibran, meg Weöres Sándor Isten sugalatára írt, akkor elközelgett az Isten orszáa!
Legyen Neked a Te hited szerint!
üdv: aranyviktor
A sors
Cserélnél-e sorsot valakivel?
Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.
Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.
A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.
Dicsőség a mennyben Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek.
Ha tudnád hogy ez a könyv, okkult és tévelygés ,akkor nem irnál részleteket belőle.
A szerző írt egy Bolond című mű, meg még egy csomó Luciferi megtévesztést .
Az idézet műbő,l ide neked egy részlet ,hogy el ne hitessenek
"A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát. "
Szép nemde. Mintha az ördögöt hallanám
Tehát ne akard ezt és ilyen tévelygéseket a kánonba, mert az teljes.
UI: A szeretet nem keresi a maga hasznát .
az önmagáét meg végképp nem
ezért van meg írva, hogy a bibliával le kell mérni mindent és ha ezt figyelembe veszed, sok-sok békés
idő fog eljonni rád
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
inkább a haláltól kell félni, mint bármi mástól. aki nem fél a haláltól, az másban keresi ez elemi félelmet. igenis félni kell a haláltól és akkor lehet koncentrálni az életre, de abban nem félni semmitöl.
csá
Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igazi-ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra.
Ha ne félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól: részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás, a halált pedig még halálod előtt megismered.
Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül s a teljességtől távolít.
Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs bűne többé; ahogy a tűznek nem erénye, hanem természete a világosság, éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és büntetés.
Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.
Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében turkálás, stb.
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: ,,Amit én nem teszek, másnak sem szabad.”
Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.
