"éppen ezért nagyon hasznos dolog önmagunk ismerete, ha félelmet érzünk, határozzuk meg, mitől félünk, és máris nem félünk tőle. ebből is látszik, hogy puszta információhiányról van szó."
"Szerinted az emberek, tele felelemmel, csak attol felnek, amit nem ismernek....?"
pontosan. a nem-tudás miatt...
"De akar van körülhatarolhato targya a felelemnek, akar nincs: összehuz, bezar, mig a szeretet ennek ellentete: ott kitagulunk, kinyilunk. "
jaja. éppen ezért nagyon hasznos dolog önmagunk ismerete, ha félelmet érzünk, határozzuk meg, mitől félünk, és máris nem félünk tőle. ebből is látszik, hogy puszta információhiányról van szó.
nemnem: az én teóriám szerint az ember csak attól félhet, amit nem ismer. tehát ha a félelem érzése van jelen, akkor az elme olyan dologra próbál támaszkodni, ami nincs jelen. információhiány.
Szerintem a paranoiának nem a félelem a lényege, hanem az, hogy valaki mindenben, mindekiben ellenséget lát, azt képzeli, hogy üldözik. Persze ez aztán félelmet vált ki belőle, szóval mégis igazad van.
A fájdalmat nem érző gyermek? Tapasztalathiány, ahogy a fájdalom érzése tapasztalatot szül. te sem félsz a gyufától, csak óvatos vagy vele. A késtől sem félsz, csak vigyázol, amikor használod.
Rég "rossz", amikor félsz,és úgy használod a kést! Akkor vonzza be a félelem a tárgyát, és el is vágod a kezed. Nem tapasztaltad?
A kutyák mindig azt harapják meg, aki fél tőlük! Ezt sem hallottad?
A félelem egy olyan dologgal való foglalkozás, ami lehet, hogy be fog következni, lehet, hogy nem. Azzal való foglalkozás, ami nincs!
Mit gondolsz? Az akrobata akkor marad fenn a kötélen, ha fél, vagy ha nem fél?
Ha fél, vagy ha egész? Nem szójáték, nomen est omen!
Az élethez hozzátartozik a félelem is. Én pl. kicsit örülök is a paranoiámnak.
Hasonlatként a fájdalmat nem érző gyereket hoznám fel. Rossz nézni szerencsétlennek a testét, ahogy a legszörnyűbb égések, zúzódások, törések borítják...
Ma délután, zöldbabfőzelék-melegítés közben, egy gondolat futott át rajtam, ami megvilágosította elmémet. A gondolat pedig az volt, hogy minden perc, minden óra, amit itt ISTEN-ről való eszmecserével, sokszor vitával töltök, az ISTEN-nel való kapcsolattartástól veszi, lopja, rabolja el az időt. Ha valaki, Isten Szentlelke Szent Szelleme vezethet Önmagához, nem pedig mi egymást. Nem mi fogjuk egymással Istent megismertetni, hanem Ő fogja megismertetni magát velünk. Épp elég időbe kerül létfenntartásunk, ezért a maradék időmet ezentúl az ISTEN-nel való beszélgetésre, azaz imára, és az ISTEN-re való hallgatásra, azaz meditációra fogom fordítani.
Köszönöm, hogy köztetek lehettem, s azt hiszem, minden velem szemben tanúsított megnyilvánulásotok a javamat szolgálta. Búcsúzom Tőletek! Áldjon meg mindnyájatokat az Úr!
„A létezo lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.
Amikor úgy döntöttem, hogy odaajándákozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal magszunik. Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntolem függ, hogy o elfogadja-e ajándék mivoltomat. Én egyirányú utca vagyok. Minden önátadásom és cselekvésem egyirányú utca, mely nem az én szándékomtól válik kétirányúvá, hanem a másik szabad döntése révén. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat.Semmi mást.
A szeretet lényegének tartom önmagam ajándék mivoltát, amely ugyanúgy ahogy egy almafa, napfény, eso, nem lehet személyválogató. Minden ember csoda, kivétel nélkül. Amikor én személyválogató vagyok, akkor gyakorlatilag önmagamat teszem szegényebbé.
Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyulölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem az önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekezo alapállásúvá, s nem elárasztóvá.
Ezért a szeretet ellentéte a félelem és nem a gyulölet.Lehet bennem tomboló ellenszenv, gyulölhetek valakit érzelmileg, de ez nem akadályozhatja meg elfogadásomat…"
"Ezt nem csak a természetgyógyászok gondolják így." Hogy pontosabb legyek, az illető több, mint természetgyógyász. Biegelbauer Pali, aki a fényadás nevű gyógyítási módot "feltalálta" és tanítja. Egyszerűen le kell ülni a másik mellé, és szeretni.
A szomorú, hogy még a Szentírásban is tárgyalja Jakab első levele, mégis sokan hirdetik, tanítják, hogy félni kell Istentől, félelmet keltenek, vagy igyekeznek kelteni másokban, kénköves pkolról szóló idézeteket citálnak, s így akarják Istenhez vezetni őket. Szerintem ezzel Istenhez nem közelednek, inkább távolodnak Tőle.
Kedves Viktor!
Szerintem is ez inkább terminologiai kavarodás. De ha már itt tartunk:
Egy - valaha papi pályára készült - nagyszeru természetgyógyász eloadásán hallottam egy érdekes szembeállítást: "A szeretet ellentéte a félelem." Általában a szeretetet ellentéteként a gyulöletet, a haragot, a gonoszságot szokták emlegetni. Én úgy fogalmaznék, hogy antagonisztikus, egymást kizáró párja, ellentéte a szeretetnek a félelem. Próbáljuk csak ki gondolatban. Képzeljünk el valakit, akit szeretünk, tudunk e félni tole. Most képzeljünk el valakit, akitol félünk, tudunk-e a szeretet érzésével gondolni rá. Ha szeretjük Istent, képtelenség, hogy féljünk Tole. Ha félünk Tole, akkor nem szeretjük eléggé! Könnyedén megállapíthatjuk, hogy az egyik érzés kizárja a másikat. Arany Viktor: Hitbenhat esszék
Ezt nem csak a természetgyógyászok gondolják így. A buddhizmus vajrayana ágában öt dhyani-buddhát különböztetnek meg. (Valójában inkább dhyani-buddha családokról van szó.) Ok szellemi vagy meditációs buddhák, de az öt világkorszakban megjelenő egy-egy megtestesült buddha a megfelelő dhyani-buddha inkarnációja. Mindegyik db.-hoz tartozik továbbá egy-egy elem, szín, mudra (kéztartás), mantra stb. Ugyanígy egy-egy tudati szennyezettség, és az azzal szemben alkalmazandó képesség.
A következo világkorszak buddhája Amogasiddhi családjába tartozik, női kiegészítője Tara. Színe zöld, eleme a levegő, állata a garuda (griff). A hozzá tartozó szennyezettség, amely fellépésekor a világkorszakot jellemezni fogja, a félelem, ereje a (maitri) szeretet.
Forrás: dr. Hetényi Ernő: A Vajrayana misztikus ikonográfiája
Igen, "A szeretet ellentéte a félelem." Máshol is.
Vili
Tudod arra gondoltam, hogyha az egész világ az isteni szeretetből épül fel, akkor minden érzést is ő hoz létre. Nekem se világos egészen, ezért kérdeztem. Valami olyan lehet a háttérben, hogy van külön az érzelmi szintű (asztrális?) szeretet, aminek lehet ellentéte a félelem és van egy ennél magasabb, átfogóbb szeretet (isteni szeretet) ami mindent magába foglal.
Nehéz ügy, mert megint jönnek a sokféle szavak a különféle élményekre...Nem tudom azt se, hogy van-e értelme az előbbi felosztásnak. Azt hiszem megint a kettősség és egység problémája jön elő. Az isteni szeretet lehetne az egység, és az érzelmi szintű szeretet és félelem pedig a kettősség...
"Az út szülte az egyet,
az egy a kettőt,
a kettő a hármat,
a három valamennyi létezőt,
mind tartalmazza a hímet és a nőt,
s a láthatalan lehelet egybeolvasztja ezeket."
(Lao
Depak Chopra Merlin és Arthur király c. nagyszerű könyvében két "lecke" is van a szeretetről. Az egyikben írja, hogy ha az írígységet, gyűlöletet megvizsgálnánk, gyökerénél mindíg a szeretetet találnánk, de oly módo, hogy nem adni, hanem kapni akarja az illető.
Hogy a szeretetben benne legyen a félelem? Hát nekem ez magas! Akkor a legnagyobb forróságban a hidegnek is benne kéne lenni.
üdv: aranyviktor
Kedves Orltran!
Jézus - többek között - azért jött a Földre, hogy etalont mutasson. Annyira, és annyit nyugodtan lehet félni, mint ő félt. Végülis csak átsuhant rajta a félelem, mert nem hátrált meg. A félelem nem bűn, én is így látom, csak mutatója, hogy még nem vagyunk tökéletesek a szeretetben. Aki sokszor és sokat fél, annak felül kell vizsgálnia magát, hogy elég erősen szeret-e, elég jó-e kapcsolata Istennel.
üdv: aranyviktor
Kedves Barnabás!
Igazad van, apróbetűs magyarázatban, meg itt-ott el is hintik, hogy a félelem nem félelem, de az a zavaró, hopgy akkor miért nem javítják ki. A katolikus Bibliamagyarázat ószövetségi részénél fél milliméteres betűkkel áll, hogy az Istenfélelem = jámborság, vallásosság. Ami aztán még zavaróbb, hogy rengeteg különböző egyházakban található fura Istenképű vezető megfélelmlíteni igyekszik embereket "Isten Igéje" alapján.
"Szerintem a félelemmel nem kell foglalkozni.
Inkább szeretni kell...Elengedni magunkat...Magunkba engedni a szeretetet és továbbadni!
Ennyi a titok."
Teljesen egyetértek, azért is írtam ezt az esszét!
Nemrég hallottam valakitől, hogy az igazi szeretetet bármilyen érzéssel ki lehet fejezni, mert az az érzelmek fölött álló szintről származik. Mit gondoltok erről? Lehet, hogy a legfelső szeretet a félelmet is magába öleli?
nekem olybá tünik, mintha Jézus a szidók azon tévedéseit javítgatná, miszerint Istan haragvó és félnivaló. Persze én ehhez nem értek. Pál meg csak egy ember volt. És hiába tudom én, hogy nem szabad és nincs is mitől félnem, az érzés velem született, és néha győzedelmeskedik. Jézus is ember volt, és emlékezzünk, mit is mondott arról a keserű pohárról. Csak nem félt? De bizony, valamelyest félt, mert ember volt. Szerintem ez annyi, hogy az életed nem töltheti ki félelem, töltse ki inkább szeretet. De nem hiszem, hogy bűn lenne néha elbukni az érzéseiddel való küzdelemben.
Amikor szeretek, nem félek.
Nem félek attól sem, akit szeretek.
...Nem ismerem a Biblia-fordításokat, de néhány idézetedben a félelem szót szerintem a tisztelet szóval lehetne helyettesíteni. Nagyon tetszettek az összegyűjtött idézetek, különösen a szeretetről... minden bennük van. Szerintem a félelemmel nem kell foglalkozni. Inkább szeretni kell...Elengedni magunkat...Magunkba engedni a szeretetet és továbbadni! Ennyi a titok.
