az archetipus formai kelyhét az anima esetében nem, vagy nem csak az anyával kapcsolatos tapasztalati elemek, hanem - IMHO - a nőkkel általában kapcsolatos tapasztalati elemek töltik ki.
Kérdésedre: azt hiszem azt keresem a nőkben (az animámat), amit egyszer valamelyikükkel kapcsolatban megéltem, felismertem. És mivel több ilyen lehetett - különböző nőknél - ezért ez több kapcsolat tapasztalatából tevődhet össze. Persze mindez tudattalan csatornákon. És ebbe ötvöződik az ősők tapasztalatainak sokasága.
Sziasztok Gyerekek!
Mekgyött putyputy bácsi a Szaharából. Ma olyan meleg volt, hogy még mindig vizpólóznak a bolhák a, izé, hónom alatt... Na, mi ez itten: a nimus? a nima?
Jung témában érdekelt vagyok. Korábban inkább a Jung Fraut másztam meg, de ma már beérem a Gnadige Frauval is...
Jellemző, hogy ez a Jung a saját liasonjából faragott filozófiát...
Ami engem illet, racionális gondolkodásom útvesztőjéből mindig is az animám megjelenése tudott kirángatni. Mivel 45 megélt évből nézek vissza, megerősíthetem, hogy ellenkező neművel való szerelmi viszonyomban valóban benne látom az ellenkező nemmel kapcsolatban összegyűlt összes elvárásom - kezdve anyámtól egészen a dugába dőlt házasságomig. De az a meglepő, hogy még mindig képes vagyok arra, hogy szerelmes legyek. Ennél csak az lep meg jobban, hogy van, aki bennem találja meg a hiányzó szerelmet - Isten ujjai :-) kifürkészhetetlenek...
Kedves másikegylány
no, hát idegyöttem, mér épp én álljak ellen Neked? És mér éppen Neked álljak ellen? No mindegy. Próbálok segíteni tiéd probléma.
""Jung (meg más) besorolása szerint kapcsolódás 4 szinten jöhet létre:
- fizikai,
- emocionális azaz érzelmi,
- mentális azaz értelmi, és
- spirituális azaz szellemi szinten. ""
Én ezzel egyetértek. Igazi, mély, embertpróbáló szerelemnek azt tekintem, amely mind a 4 szinten egyidejűleg műxik. De nem alakul ki egyidőben a 4 szint kapcsolata. Nekem plö a net-es kapcsolatok felelnek meg legjobban.
Miért? A háló elsőrangúan alkalmas értelmi kapcsolatok létrehozására, arra, hogy két ember megismerje egymást, információkat adjon, kapjon. Aztán elindul egy érzelmi kapcsolat az értelmi alapján, öntudatlan, akaratlan bemászik a tudatba és az alá. Kialakul a bizalom és a megértés légköre anélkül, hogy a két lény fizikai mivoltában ismerné egymást. Ez minima egy jó barátság, ami szintén rulez. Aztán jön a fizikai kapcsolatfelvétel, ami, ha fizikai értelemben vonzalom ébred, elvezet a spirituális kapcsolat határára. Szerintem a spirituális kapcsolat az, amiben feloldódhat az értelmi, érzelmi és fizikai vonzódás feszültsége. Ha ez a négy kapcsolati szint rezgésbe jön - valaki írta ezt a rezgés érzést, amit teljesen a magaménak érzem -, akkor a dolog átrezeg a szerelem édes mezejére és a mind a 4 szinten egyidejűleg eljuttatja az embert a csúcspontra, SZVSZ ez a legszebb érzés az ember életében, amiért érdemes élni.
Szerelemnek csak azt az állapotot tekintem, amikor mind a 4 szinten megfelelő és kb. azonos intenzitású a kapcsolat. Ha valamelyik szint kimarad a regzésből, akkor az nem teljes szerelem, csak olyan abortív, patológiás változat, amelynek elhalása hamar bekövetkezik.
Ha viszont megvan a 4 szintű szupi kapcsolódás és szuperül műxik a lamour, akkor jönnek az igazi veszélyek, mert az állapot fenntartása rendkívül nehéz és mindkét fél részéről empátiát, együttérzést, megértést és
ami a legfontosabb: összhangot igényel. Ezért van az, hogy könnyen jön és könnyen is múlik a nagy szerelem...
Nekem korábban sok gondot okozott a fizikai léten kívüli kapcsolatfelvétel nehézsége, mert nagyon erősen tudtam vonzódni a fizikai kapcsolat egy adott formájához (ún. szex), és ez meggátolt abban, hogy mély értelmi és érzelmi kapcsolatot építsek ki, a spirituálisról már nem is beszélve. Így adódott, hogy az igazi szerelmet 40 éves korom után ismertem meg, és boldog vagyok, hogy racionalitásban hiányt nem szenvedő életem savát és borsát érzelmeim jelentik.
Mindenesetre kívánom, hogy minden szinten találd meg az animust, amely Benned rejlik, avagy Belőled hiányzik (vagy mindkettő), de légy óvatos, mert adott helyzetben az ember fia/lánya rohadtul sérülékennyé válik.
pp007
Lényeges az értelmi szinten is a harmónia, de mivel teljesen különböző tudásanyaggal, érdeklődéssel érkezünk egy kapcsolatba - mindig van némi disszonanacia. Szerintem ez nem is katasztrófa, feltéve, hogy az érzelmi és fizikai vonzódás, a harmónia megvan. Ez az a szint, ahol "az ellentétek vonzzák egymást" elv még működhet is. Ja és erre a szintre is adtam 0.6 fontosságot. :)))
És az, hogy időbeli sorrendben a fizikai az első, ez nem értéksorrend is egyben, (és nekem nem a lefektetést jelenti,) hanem olyan szürőket, mint: tetszik-e a másik külalakja, ápolt-e, tetszik-e a szaga, az öltözködése, mozgása, stb. Ez a nőknél is az első helyen van szerintem.
Ja, aki nem ismeri a pszichoanalízist, az kissé értetlenül áll majd némely naturális dolgok (például a székletről való gyermekkori fantáziák) leírása előtt, úgyhogy aki nem szeretne ilyent olvasni, ne kattintson...
A lényeg, hogy az elméletet Jung igen jelentős részben egy betegétől vette, akivel még a terápia alatt szerelmi viszonyt létesített (természetesen a "szakmai körök" tudta nélkül), és aki gyógyulása után maga is lélektannal foglalkozott.
"Jung leveleinek visszatartása miatt viszont nem tudjuk felmérni, mennyire és milyen szempontból teljesen vagy nagyrészt Spielreiné mindaz az eszme és elméleti megfogalmazás, amit Jung rendszere alapjának tekintettünk."
mintha arról lenne szó, hogy ezek a szintek időrendi sorrendben rajzolódnak ki. És ebből a látószögből ez így is van. Hiszen mi történik? Meglátsz valakit, azt egyből el tudod dönteni, hogy tetszik/nem tetszik. Ha tetszik, meg akarod szerezni, kötődsz hozzá - itt jönnek be az érzelmek. Aztán úgyis elkezdtek beszélgetni, (jön az értelem), kiderülnek az azonosságok-különbségek. Ha jól tudtok beszélgetni, jöhet a tanulás, az egyeztetés, ez a spirituális szint.
Ez azért megragadott:
"az értelmi és szellemi szint alapvetően individuális - az egyéniségünket tükrözi - és ezért nincs szükség összhangra, vagy arra, hogy ebben a másikat meg akarjuk változtatni"
Akkor miért van mégis, hogy ha nagy a nézetkülönbség, ha sok a veszekedés, az tuti kenyértöréshez vezet?
Hogy lehet, hogy aszondod: nem lényeges?
Egy szinten ez baromi lényeges, a beszélgetés szintjén. Szerintem SPIRITUÁLIS szinten nem lényeges az, hogy ki hol tart. Elvégre ez a kapcsolatok értelme: tanulj-tapasztalj valamit, amit még nem tudsz. Tégy valami olyat a magadévá, ami még nincs meg benned. Nem?
És egyébként most derül ki, hogyan is kapcsolódik ez az anima-animus témájához. Hát úgy, hogy pasiknak először a fizikai vonzódás az, ami számít, a nőknek meg az érzelmi/szellemi. És szerintem itt van a gubanc, ezek egyeztetésében. Ezért hangzanak el olyan mondatok, hogy "minden férfi csak azt akarja" meg hogy "miért nem értik a férfiak, hogy csak beszélgetni akarok velük".
Ezért lenne jó tudni egyeztetni ezeket a megközelítéseket. Pontosítani, hogy a férfi sem "csak azt" akarja és a nő sem csak beszélgetni. De hogyan?
Ami individuális, azaz egyénenként változó (ezen belül is, hogy a pasik inkább fizikailag, a nők értelmileg/érzelmileg vonzódnak), az az, hogy ezen belül is vannak felosztások, hogy kinek melyik szint a legfontosabb.
-van, akinek a fizikális (egyéjszakás vagy rövid kapcsolatok)
-van, akinek az érzelmi (mondjuk az egyoldalú kötődések)
-van, akinek az értelmi (Vele mindent meg tudok beszélni)
-van, akinek a spirituális (szellemi fejlődés, olyasmi, amiről az előbb írtam)
Szerintem EZEN érdemes elgondolkozni, hogy kinek miért az a fontos, ami.
Segítségül hívtam Jung alapfogalmainak lexikonját, ebből próbálom némi egyszerűsítéssel + lényegszűréssel közérthetővé tenni. (lehet, hogy csak magamnak? ha igen, bocs)
Az ARCHETÍPUSOK olyan ősképek, melyek az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak lecsapódásai. A tudattalanba fizikai folyamatok révén felkeltett szubjektív fantáziaképzetekként vésődnek be. (Vagyis: a fizikai valóság szubjektív érzékelésének gyakran ismétlődő reakcióit elraktározod)
De ezek nem csak TAPASZTALATOK BEVÉSŐDÉSEI, hanem ERŐK és TENDENCIÁK, melyek ugyanilyen tapasztalatok megismétlésére irányulnak. (Ugye-egye? A kényelmes "ezt már ismerem, ez jó lesz"-komfortérzés...)
Míg az ösztönök a magatartás alapformáit képezik, az archetípusok a NÉZET ALAPFORMÁInak nevezhetők. Jung megfogalmazásában: az archetípus az ösztön saját magáról alkotott látása.
Az archetípusok nem tartalmilag, hanem csupán FORMAILAG MEGHATÁROZOTTAK. Az ~ tehát önmagában véve üres, formális elem, ami azt jelenti, hogy csak elvben megnevezhető, jelentésmagja invariábilis, de sosem konkrétan szabja meg megjelenésmódjait. Az, hogy hogyan jelenik meg, csupán belőle soha nem levezethető, hanem más tényezőkre épül. Minden archetipikum variáció egy témára.
Álljon itt példaként az anyaarchetípus, hátha így szemléletesebb:
Az ANYAARCHETÍPUS az anyára jellemző ismertetőjegyeket tartja szem előtt. Ez az archetípus az elrendezőfaktor minden emberben annak megtapasztalására, ami "anyai".
negatív hatása: beszűkítő, fogva tartó, fejlődést gátoló
pozitív megnyilvánulás: erőforrás, mely élénkíti a személyes növekedést, a kreativítást, az önmegvalósítást.
No. Ezek ismeretében tehát felteszem:
anima= az archetípus kollektív formai kelyhe, melynek tartalmát a saját anyával való kapcsolati elemek töltik ki?
Szerintetek jól értem?
duck,
azér' mesélhetnél, hogy dereng-e már valami ahhoz képest, ami itt folyik meg ami az életedben... L-végre Te tetted föl a kérdést.
A vonzódás négy szintje: fizikai vonzódás az megy érzelmi vonzódás nélkül is, pár hónapig képes voltam ilyen kapcsolatra. Érzelmi vonzódás is müködik kevesebb fizikai vonzódással. Értelmi szint: hát igen, jó, ha van miről beszélgetni, mikor lanyhul a szerelem.
Miért kell ezt annyira bonyolítani?
Megszeretsz egy nőt, elveszed feleségül, és élsz vele 100 évet (magányban)...
Aztán következő életedben mást szeretsz meg....
Ha ebben a négy kategóriában gondolkodunk, akkor szerintem a legelsô a fizikai vonzódás. Ha ez megvan, akkor lehet szó érzelmi kapcsolatról. Az értelmi kapcsolat pedig az elsô kettô meglétét igényli (párkapcsolatban). Az értelmi kapcsolatban szerintem csak az a fontos, hogy nagyjából egy szinten legyenek a felek. Ha mások a motivációk, idônként konfliktusok vannak, attól még jó lehet a kapcsolat. Az értelmi és szellemi szint szerintem alapvetôen individuális - az egyéniségünket tükrözi - és ezért nincs szükség összhangra, vagy arra, hogy ebben a másikat meg akarjuk változtatni. Ha osztályozni kellene 0-tól 4-ig a jó kapcsolatot (a szintek összhangja szerint), akkor az ideális szerintem valahol 2.6 körül lehet.
Ne haragudjatok, még mindig nem értem. Megpróbálok én is utána nézni.
Viszont megint kérnék valamit. Annyira vártam, hogy arra, amit a hozzászólásom végén írtam, (ti. a 4 féle sík, ahogy kapcsolódhatunk egymáshoz a kapcsolatainkban) írjatok valamit. Nem tudom, ti érzitek-értitek-e amit erről írtam, nekem ez most nagyon itt van az életemben mint megoldásra váró kérdés.
Szeretném, ha írnátok erről is valamit. Lehet?
Hasonlóan Pepin kollega kifejtéséhez: ugye van a kollektiv meg a személyes tudatalatti. A kollektiv, közös emlékanyag, "közös emlékezet" - azaz mindaz, amit valaha valaki átélt, az elraktárózódik és kialakulnak minták, tipusok, "archetipusok", amelyekre mindenki ráismer. Ilyenek pl. a nő, a harc stb. archetipusa.
Nem csodálom, szerintem Jung sem.:-)
Komolyabbra fordítva, számomra úgy tűnt, hogy ez egy olyan gumi-fogalom, melyet mindig akkor rángatott elő, amikor illett egy elméletéhez.
Az eddigi hozzászólásod alapján nem sok értelmét látom, hogy a "hivatalos" definíciót leírjam, nyilván azt Te is tudod.
Én Jungból azt mazsoláztam ki magamnak, hogy - hasonlóan az egyes ember tudatának és tudatalattijának bonyolult folyamatokon keresztüli tipizálásához - az emberiség kollektív tudatának és tudatalattijának is van egy tipizálása; ezek a típusok lehetnek az archetipusok.
Többet ne kérdezz tőlem, én még nem ettem ilyet.:-)
Azért nem teljesen anyakép-függő ez az anima dolog. A női elem más formában is előjön a tudatalattidból, a férfi lélek női pólusa - Jung szerint - meg IMHO a nő archetipusa is belejátszik.
Itt ez a jó kis topic és csak most veszem észre?!?
NaSzasztok!
Szóval...ebben a témában szerintem sokkal több van, mint ami eddig lejött.
Azt érzem, nem ártott volna felvázolni fogalmakat. Néhányan zavarosan tesznek ide-oda dolgokat.
Kedves fijúk! Há tuggyátok meg, kicsi Animátok idsanyátokkal való kapcsolatotok (küzdelmek-tapasztalatok) alapján fejlődött olyanná, amilyenné. Ezért nem árt azt az anya-fiú kapcsolatot egy kicsit jobban megvizsgálni. (Itt hangozhat el az a témakör is, hogy ha nem szerettek, akkor valószínüleg olyan kapcsolatokat fogsz hajkurászni, amiben megintcsak nem szeretnek)
Ezt a belső képet cipelitek a tudattalanotokban, mígnem eccercsak színre lép Lejányzó, ki a hétköznapi banalításokat áthágva megszólíttya (előcsalogatja) Animádat. Hogy hogyan?
Az egy baromi jó kérdés, hogy "Vajon azok a nők vonzanak-e, akik hordoznak valamit az animánkból?" - erről később.
Asszem, azt sem árt körvonalazni, ki is az az Anima meg az az Animus.
(nézzétek el, kicsit könyvhöz is folyamodtam, de tényleg nem árt, csak a pontosítás végett!)
Anima: az erósznak felel meg, Animus: a logosznak (szellem, értelem)
Miért van szüksége Férfinak Animára? Mert a férfi tudatát a megkülönböztető és felismerésszerű logosz jellemzi, míg Nőét inkább az erósz összefűző irányulása. Magyarul: a nők tudatos alapállása személyes (kapcsolati rendszerekben gondolkozik), míg a férfiaké általános.
Mi lesz ebből? Férfinak az Anima beépülése folytán a tudat erósszá válik, ezzel vonatkozást és kapcsolatot kölcsönöz a férfitudatnak.
Ugyanez Nőnél: Animus meggondoltságot, felismerési képességet kölcsönöz.
És ez így kerek.
Mit kell tenni? Animánk és Animusunk összefüggéseinek tudatosítása azért fontos, hogy megszabaduljunk azok negatív behatásaitól.
Egyébként aszongyák, Anima és Animus akkor jön elő erőteljesen, mikor változások előtt állsz. Nem hiába: kapcsolatok = változás lehetősége.
Hogy ne legyek mán ilyen tudományos, szóval, duck!
Ha úgy érzed, gond van az Animáddal, akkor keress rá rímet anyukáddal való kapcsolatodban.
Bevallom, szerintem nekem baj van Animusommal, és asszem, tudom miért.
És itt kanyarodnék vissza ahhoz az okos kérdéshez, újra:
"Vajon azok (a nők) vonzanak-e, akik hordoznak valamit az animánkból (animusunkból)?
Nem kérdés, hogy valamiben együtt kell rezonálni, különben hol is kapcsolódnánk? És valamiben meg különbözni kell, amiben kiegészíthetjük egymást, különben hogy is haladhatnánk, hogy fejlődhetnénk?
A hasonló a hasonlót, meg az ellentétek... no tudjátok, a régi nóta.
Meg kell mondjam, én sem tudom a megoldást, én is csak tipródok, mennyi legyen a különbség, mennyi a hasonlóság. Mennyit harcoljunk, mennyit engedjünk?
Azonban valami megragadott.
Jung (meg más) besorolása szerint kapcsolódás 4 szinten jöhet létre:
- fizikai,
- emocionális azaz érzelmi,
- mentális azaz értelmi, és
- spirituális azaz szellemi szinten.
Nos, állítólag az a jó, ha mindegyik műxik a kapcsolatban, azonban mi van akkor, ha te magad az egyik irányba el vagy tolódva? Ha bármelyik is nagyobb hangsúlyt kap nálad, mint az összes többi? (egyébként szerintem tuti mindenki el van tolódva valamilyen irányba)
Na? Akkor mi van?
1. Magadat kell helyrebillentened (tudatosan),
2. vagy olyan társat kell keresned, aki hasonlóan el van tolódva,
3. vagy olyat, aki kiegészít?
Az is eszembe jutott, hogy ahogy minden kapcsolat más, nagyon úgy néz ki, hogy mindenki megéli minden aspektusát ezeknek a szinteknek, más-más életkorban. És itt jön be a képbe, hogy a kapcsolatok időlegesek és csak addig élőek, amíg ki nem egészítitek egymást, aztán meg dolgavégeztével mindenki mehet tovább. Vagy...?
Ahogy az emberi pszichét ismerem, nemsokára ki fogsz kötni egy olyan kapcsolatban is, ahol azt kapod töményen, amit te adtál az előző kapcsolataidban...
De ez nem biztos, hogy 100%-ig jó lesz...
Voltál már a másik oldalon?
Úgy értem, volt már, hogy a másik volt olyan, mint az utóbbi kapcsolataidban te? Ha eg ykicsit ismerős az érzés, gondold át, mi játszódott le benned akkor...
Igy már világos. Lehet, hogy az az alapproblémám, hogy nem fogadom el a dolgokat az élettől? Egyszerüen a helyzeteket, amik adódnak és mindig úgy érzem azonnal kell megoldanom a problémáimat? Akkor is, ha a másik felek inkább "ülnének" még picit a dolgokon...
Hú, kedves Duck,
igen, tulajdonképpen ennyi , igaz, a valódi okot nem könnyű felismerni-kérjél hozzá segítséget, gondold át, mit mondtak rólad, a kapcsolataidról a lányok, gondold végig az anya-gyerek kapcsolatodat stb. És igen, a versek nagyon jók, látod, hogy rátapintottam.
A John Malkovichért bocs, csak pont úgy írtál a Szerelem vége topicban, mintha az csak úgy menne, hogy az ember kívülállóként eljátszadozik másokkal, és nem égeti meg magát...(Azért kérdeztem rá a Veszedelmes Viszonyokra, mert ebben ez nagyon jól megfogalmazódik...)
Nem könny...valami biztos arra sarkall legbelül, hogy sokat égjél (úgy értem, sok-sok szenvedélyen, szenvedésen kell keresztülmenned, amíg nyugtot lelsz...ismerem ezt az érzést, de hidd el, találsz majd pihenőt.)
Na ennyit mára, megyek hazafelé...
Láttad már az animádat? (És a bűvész gyakorlott mozdulattal rántotta elő a cilinderből..) Jung valamelyik szövegében van az, hogy ha álmunkban ismeretlen, de konkrét arccal rendelkező ellenkező nemű lény van erotikus feszültségben velünk, na akkor az az animánk/animusunk! Persze nem arról szól a dolog, hogy majd ilyen arca legyen a "jövendőbelinknek", hanem hogy ilyen érzésekben manifesztálódik számunkra a kiegészülés élménye. (Na, ez most jelentett valamit?) Énnnekem volt olyan szokásom, hogy felírogattam bizonyos álmokat (ha már Jung, legyen kövér), és emlékszem ilyen anima-szerű jelenség(ek)re. (!?) Persze, akkor mi van? Semmi. Az ember csak annál inkább elég (lesz) magának. Az meg nem (mindig) jó. Főleg, ha másoknak kevés.
