Az ilyen, színvonalas sorozathoz tartozó novellákból szerencsére viszonylag kevés van. A már említetteken kívül a Jeffery Deaver: Lincoln Rhyme és a Steve Berry: Cotton Malone sorozatokhoz is tartoznak ilyen novellák.
Nos, most Dashiell Hammett-től "The Scorched face" (A megperzselt fénykép) című novellát fordítottam le. A Black Mask 1925 májusi számában jelent meg. Ez is egy Continental Op novella.
Jonathan Ames: Sosem voltál itt (21. század kiadó)
Jonathan Ames sokkolóan nyers krimijét hamarosan a magyar olvasók is kezükbe vehetik – Gazdag Diána fordításában. A sosem voltál itt egy sötét, gyilkos thriller, melyet olvasva a romlottság, a bosszúállás és a lélek legsötétebb démonai kísértik az olvasót.
A regényből tavaly film készült, mely hatalmas visszhanggal robbant be a mozikba. Sikerének titka elsősorban a főszereplő, Joaquin Phoenix díjnyertes alakítása volt.
Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny. Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak. Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek...
Bussi regénye is olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény, melynek minden részlete felkelti a kíváncsiságunkat. Apránként fedezzük fel a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző szereplőket. De ne feledjük: egy kép üzenete akkor tárul fel előttünk, ha kellő távolságból szemléljük a remekművet...
Bussinak már van egy regénye magyarul, és az sem volt rossz: Emilie vagy Lyse-Rose?
Fuller James fáradtan, idegesen érkezett haza. A klubban újra vesztett. A zsebében csak aprópénz maradt. S most itt ült nagy fényűzéssel berendezett lakásában, amelynek minden darabjára talán már holnap nem is a hitelezők hada, hanem a rendőrség teszi rá a kezét, ha huszonnégy órán Imiül pár ezer fontot nem tud előteremteni a már a büntetőtörvénybe ütköző üzelmei elsimítására.
Hirtelen jól ismert Íráson akadt meg a szeme. A nagybátyja, Sir Fuller William, a gazdag és nagytekintélyű ügyvéd írása. volt. Már abból, hogy kézzel Írott levél, Bejtette James, hogy aligha lesz kellemes a tartalma. Sir William már súlyos ezreket fizetett ki az unokaöccséért, 0ki egyúttal a végrendelete szerint vagyonának örököse is lesz. A levél így szóit:
„James, ötven fontról szóló csekket találsz a levélben. Ez a Válaszom legutóbbi kolduló leveledre és ezzel a „James“* fejezetet végleg lezártam, rólad nem kívánok hallani és nem foglalkozom többé az ügyeiddel. Ha a tanácsaim ellenére vagyont vesztettél a tőzsdén és olyan ügyekbe is keveredtél, amelyekre célozni sem akarok, viseld magad a következményeket. Képtelen vagyok ezt tovább elviselni.
Fuller William.“
Ez a rideg szakítás az előzmények után mégis meglepte. James anyja, aki pár év előtt halt meg, William legkedvesebb nővére volt, William a fiú iránt már gyermekkora óta érdeklődött és még inkább azóta, hogy a gyermek árván maradt és több haláleset után legközelebbi, még élő rokona lett. A város peremén nagy, szürke palotában lakott William és amióta nagy vagyonnal Visszavonult az ügyvédi gyakorlattól, ritkán mozdult ki ja lakásából. Az utóbbi időben sokat betegeskedett is.
James újra elővette a levelet és még egyszer elolvasta. Csak most tűnt fel neki, hogy a két külön lapra írott levél utolsó mondata az aláírással a második lapra jutott, úgyhogy azon csak ez áll:
„Képtelen vagyok est tovább elviselni. Fuller William.“
Villámgyorsan fordult meg James agyában a gondolat, hogy William jövedelmének egyik része a családi alapítvány évi százezer fontot kitevő kamatja, amely a halála esetén reá száll át, nem is szólva a vagyonról, »melynek ő a végrendeleti örököse lesz. Azaz, eddig ő volt a végrendeletben örökösként megnevezve, de ha William- nak ideje marad a végrendelet megváltoztatására, a levelében jelzett végleges szakítást bizonyára a végrendeletben is kifejezésre juttatja.
Léha, sivár lelkű íiu volt ez a Fuller James. Kém sokat töprengett most sem, hanem leróhant az utcára és autón nagybátyjához sietett. Éjfél már rég elmúlt, de a nagybátyja, aki nem tudott aludni, mindig hajnalig szokott fennmaradni és olvasni. Ez ugyan nem volt látogatásra alkalmas idő, de annál kedvezőbb volt James terve Számára. Kulcsa volt a lakás ajtajához . . . még régi, jobb időkből maradt nála. A cselédség már rég aludt és James senkivel se találkozott. Hirtelen csak ott állt nagybátyja karosszéke mögött és gúnyos hangon üdvözölte.
William visszafordult, de már késő volt, mert James, mielőtt megszólalt, kis papírborítékból fehér port öntött a whiskys pohárba, amely William könyöke mellett állt kis asztalon. James tudta, hogy a nagybátyja minden öt percben szokott inni a pohárból, hogy magát álomba kábítsa. Most James úgy intézte a vitát, amely köztük természetszerűen kifejlődött, hogy minél több idő teljék el. Valóban elérte azt, hogy a nagybátyja közben felemelte újra a poharát és ivott a szódával hígított whiskyből. A következő percben és az öreg ur a pohárba öntött erős kábítószertől elszédülve, lefordult a székről.
„Most mindent gondosan elrendezek ... Csak a buta emberre lehet rábizonyítani a tettét...“ — mormogta James és azonnal munkához látott. Mindenekelőtt minden tárgyat, amelyhez hozzáért, ledörzsölt a selyemzsebkendőjével, hogy ne maradjon rajta az ujja nyoma s azután felhúzta a kesztyűjét. Bement a szomszédos hálószobába s ott a nagybátyja ágya melletti asztalkára nyitva odatette a hatalmas ere^fi kábítószert tartalmazó papírzacskót a benne hagyott maradékkal, hogy úgy nézzen ki, mintha William abból vett volna be nagyobb adagot, hogy az öngyilkosságát megkönnyítse. Melléje odatette Sir William hozzá intézett levelének második lapját, amelyen, mint tudjuk, csak ennyi állt: „Képtelen vagyok ezt tovább elviselni. Fuller William.“ Amint a rendőrség ezt a papírlapot meglátja, nem is hihet egyebet, mint hogy Sir Williamet valami... talán a hosszas betegsége ... öngyilkosságra bírta rá. Amikor pedig így mindent gondosan elrendezett, James kinyitotta az ablakot: egy lélek se járt az elhagyott utcán. Kesztyűs kezével felemelte a nagybátyja Sovány, könnyű testét, odacipelte az ablakhoz és kilökte a második emeleti ablakon, úgyhogy fejjel zuhant a kövezetre.
.Tames mindezek után az idegfeszültségtől kimerülve, alig tudott a szomszéd utcáig elvánszorogni. Onnan taxin ment a lakása közelébe, s ott leszállva, gyalog ment haza. A reggeli újságok részletesen foglalkoztak a híres ügyvéd „érthetetlen öngyilkosságával“.
Másnap este Dwyer detektívfelügyelő jelentette be magát Fuller Jamesnél. Kissé összerázkódott... de végre is, „nem lehet baj, hiszen mindent olyan furfangosan elrendezett ...“
— Fuller ur, azért kerestem fel, mert a nagybátyja nem lett öngyilkos. Megállapítottuk, hogy meggyilkolták.
— Mit beszél...? őrültség...! — dadogta James és halálsápadt arccal leroskadt a székre. A detektívfelügyelő meglepetten nézett rá és így szólt:
Úgy . . .? Hát maga a gyilkos . . .? Erre nem is gondoltam!... Hiszen csak azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, nincs-e valakire gyanúja.
— Hogy jöttek rá...? — suttogta James megtörtön, látva, hogy elárulta magát.
Uram — felelte a detektívfelügyelő hidegen mosolyogva —, a gyilkos mindent nagyszerűen elrendezett, csak arról feledkezett meg, hogy ha valaki kiugrik a második emeleti ablakból, nem szokta ... nem is tudja ... Maga után becsukni az ablakot.
Hát, erre rá kell szánnod egy napot, hogy a hiányzókat beszkenneld a mikrofilmről az OSZK-ban. Asszem 1 kocka 80 v. 100 ft (egyébként olcsóbb a fénymásolás), plusz hogy kiírják v.milyen lemezre.
Képregények közül igazán azok érdekelnek, amik krimik vagy hasonlóak. Pld. a Rip Kirby magándetektív esetei. Alex Raymond teremtette meg 1946-ban és 1999-ig tartott (összesen 197 történet, s mindegyik 2-400 képkockából áll). A Magyar Szó több Kirby-történetet leközölt, mint ez kettőt 1961-ben:
A végén: Sváb József: A krimi képregény, Menő Manó, II/5 . sz. (1990)
Én gyerekkoromban vettem egy ideig és megtartottam sok Félix/Szimat/Ludo oldalt, amiket jó lenne hiánytalanul begyűjteni valahogy. A hazai Pajtások elérhetők hivatalosan, azokban volt 8-10 történet. A Jó Pajtást nem találom idehaza és ahogy írtam, a jelenlegi Jó Pajtásnak sincs a régiekből (a Robot Karcsi után még volt a Fanti Pajti is).
Én az OSZK-ban néztem régebben mikrofilmen a Jó Pajtás-t (de 1947-58 közt a neve Pionirűjság volt), de csak 1947-70 közt. Voltak benne Félix magánnyomozó képrejtvények, asszem 68-tól. Nem néztem a 70 utáni éveket, mert nem sok mindent láttam benne, ami érdekelt volna. Ha képregények miatta kérdezed, azok voltak benne, kicsit hasonló, mint az itteni Pajtásban, még Pif is volt. Folytatásos regény kevés, mint Davy Crockett hazatér (western, 37 részben 1966) vagy Torpedó kapitány naplója (1958). Képregény meg olyan, hogy Robot Karcsi (1968) c. sorozat, de elég mutatós képregénysorozat volt még: Tarna a vadon fia vagy a Sárkányok földjén (1969). Mobillal lekaptam ezekről néhány kockát (a fotók azért ilyen gyengék). Más könyvtárban nem tudom hogy megvannak-e ezek, de a Vajdaságban valószínű (de ott egy csomó újság közölt hasonló képregényeket, mint a Magyar Szó, Képes Sport Újság, Képes Ifjúság, stb.).
Kedves Longvale! Egy korábbi hozzászólásban Félix felügyelőről írtál a Jó pajtásban. Tudsz bárhol archívumot az újsághoz? A jelenlegi Jó Pajtást megkerestetem, de nekik nincs egy példányuk sem a régiekből. Köszönöm!
Ha szabad egy apró megjegyzést tennem: a novellák eredeti címét nyugodtan feltüntetheted az adott novellák elején (pl. a magyar cím alatt), ez később (20-30 év múlva) nagy segítség lesz, hogy tudjuk, mely novellák fordításáról van szó.
