Itt az 7. darab a Glória könyvkiadó "Világhírű Detektív Regények" c. sorozatából:
E. Mitchell: Sötét hatalmak (1917), és lehet megcsodálni ennél is, hogy éppen száz éve (!) jobb borított kreáltak egy detektívregénynek, mint ma...!
***
Mondjuk egy Ed McBain kisregénnyel is folytathatom a beleolvasót (McBaintól amúgy is sok van kiadatlanul, gépiratosan).
Menekülés Lábas elől (Running from Legs) c. novellát McBain az Otto Penzler szerkesztette, Murder for Love c. 1996-ban megjelent kötetbe írta (bár közel kisregény hosszúságú, mert a fordítása 21 A/4-es gépelt oldal). Ebben a legjobb bűnügyi szerzők írtak olyan novellákat, melyek lényege a nők és férfiak közti kapcsolatokról, a szerelem bűnös oldaláról szóltak. McBainnek ez a története olyan jóra sikeredett, hogy 2000-ben megjelent McBainnek a Running From Legs and Other Stories c. novelláskötete, melynek ez lett a címadó története. Amúgy valóban egy kiváló novellája az amerikai szerzőnek. Az eleje itt olvasható:
Az "Express Regények" 16 ill. 32 oldalas füzetponyvái 1947-48-ban jelentek meg, mintegy 27 körüli darab. Az Express hírlap, divatlap és könyvterjesztő iroda kiadásában. Ez Stettler (Stettner) Zoltán kiadója volt, aki maga is írt ponyvatörténeteket (Maxbell). Bár a füzetek nagy részének szerzőjének angol név van beírva, de ezek mind magyarok, közte a híres ponyvagyáros, Zima Lajos (C. Lassima) is, vagy Thury Zoltán (G. Th. Harring) és mások.
Itt adtam E.A.W. Mason angol írótól, A titokzatos ház c. regény elejét, ami a Hanaud felügyelő sorozatának 3. darabja, de lehet jobb lett volna a sorozat első darabjából adom az elejét.
A rózsaszínű villa az első Hanaud regény (At the Villa Rose, 1910). Egyébként roppant hasonlóan kezdődik, mint A titokzatos ház. Ebben is a középkorú Ricardo úr felfigyel egy gyönyörű fiatal lányra, Céliára. Itt az első fejezete:
Több ismerősömnek meg van az összes megjelent lapszáma (én nem gyűjtök már semmit papírformában).
A képregények benne persze nagyon jók (de inkább gyerekeknek valók). Régebben átnéztem az Áller összes számát, de tkp. csak a folytatásos detektívregények és a kaland/detektív novellák érdekeltek belőle. Bár megjegyzem a detektívregények éppen az "aranykor" előtti szerzők műveit tartalmazták. Olyat mint Ottwell Binns, Headon Hill, C. Ranger-Gul, Florence Warden, William Le Queux, Edmund Snell és mások, azaz az 1910/20-as évek íróit. stílusát, melyek ma már sokszor elég nehezen olvashatók (de csak a 30-as években lépnek fel a krimitörténet nagyjai, E. Queen, Gardner, Carr és sokan mások).
Mondjál már légy szíves valami bővebbet az Állerről!
Van vagy két bekötött kötetnyi, pontosabban kötve voltak, csak kiszakadtak a borítóból, ami persze nincs meg, és most úgy négy centi körüli kötegben vannak. Nem tudom, hogyan került hozzánk, valószínűleg vagy atyám, vagy nagybátyám mentette meg valami tüzelésből, vagy lomtalanításból, amióta az eszemet tudom, ilyen állapotban vannak. Nekem a kedvenc olvasmányaim voltak a bennük lévő képregények. Érdekes, hogy amennyire színvonalas és kidolgozott volt a lap, annyira nem ismeri a kutya sem, legalábbis én még nem találkoztam olyan emberrel, aki hallott volna az Áller Képes Családi Lapjáról.
Hát ez a magazin ötlet még csak egy terv... (esetleg, ha lesz egy krimiklub-unk is, oda beléphetsz).
Igen, igen, óriási hiány a Rakéta megszűnése, s hogy senki nem jött utána ebben a fene nagy versenyben...
Ráadásul 23 év telt el.
***
Itt az 6. darab a Glória könyvkiadó "Világhírű Detektív Regények" c. sorozatából, melyeknek mint írtam, igaz száz éve jelengettek meg, de tetszik a kivitelezése:
W.H. Osborne: A kifosztott város (1920)
***
Beleolvasó: J. M. Walsh: Kémek szigete (első fejezet, pdf-ben). Ez az az Oliver Keene („O. K.”) kémregény-sorozat első darabja.
Nos, itt az 5. darab a Glória könyvkiadó "Világhírű Detektív Regények" c. sorozatából:
J. H. Smith: A titkos gyürü (1918)
***
Adok most egy klasszikus detektív-rejtvényregény beleolvasót.
E.A.W. Mason angol írótól, A titokzatos ház, Ellenzék (Kolozsvár), 1930. febr. 7. és márc. 11. közt (27 részben), ford. Hory Tussy [The Prisoner in the Opal, 1928] (Hanaud 3)
Kösz Gyula! Hát még a címét is elírtam, igazából "SÖTÉT ÁRNYAK" lenne, bár ez sokat nem változtat.
De mint írtam ez egyelőre csak magamnak csinálnám, pár példányban, haveroknak. Egyfelől a régi amerikai pulpmagazinok tiszteletére. Ezek gyönyörű borítóival, illusztrációival. Ezekből rengeteg volt 1920-50 között: http://www.philsp.com/lists/p_magazines.html
Másrészt az olyan regényújságok emlékére, mint amilyen a Rakéta Regényújság is volt, ami minőségben túlszárnyalt, miden korábbi (ezen nem a képek vagy a nyomtatás minőségét értem, pert ott a pálmát az Áller és a Képes Krónika viszi el, hanem a folytatásos regények és novellák minőségét).
Nem kerülne kereskedelmi forgalomba, a saját "szórakoztatásomra". Magamnak azt csinálok, amit akarok, s nem véletlen, hogy magyarországi tősgyökeres lapok 1995 óta nem közölnek magyarra fordított külföldi krimi novellákat. Az IPM/Rakéta elbukásával ezek gyakorlatilag megszűntek (nem számítva, az olyan licenclapot, mint a Playboy). Egyrészt a lapok példányszámának drasztikus lecsökkenésével, másrészt a kicsi magyar piacot legalább annyira szorongató copyright adózással. Ha ugyanis kiszámolják, ennek összegét (+fordítói költséget) és a lehetséges példányszámot, gyakorlatilag az jön ki, hogy nem éri meg, vagy egyszerűen veszteséges az egész. Jelentek meg 1995 után is krimi novelláskötetek (de nagyon kevés!), de ezek mindig egy adott külföldi válogatáskötetek fordításai, azaz nem külön kell megegyezni a szerzőkkel/képviselőikkel, hanem csak a külföldi kiadóval. Ezért aztán ma nincs is olyan lap a piacon, ami közölne ilyet (gyakorlatilag több szemét van bennük, mint az átkos szoci idején). A cikkeket magyarok írják, sokszor nem is hivatásosok vagy legalább hozzáértők, hanem mindenféle grafomán, blogoló hülyékkel íratják (ha van krimi novella a bulvárlapokban, az is magyar: olcsó, igénytelen, hasonlóan f@s magyar szerzőktől).
Éppenséggel el lehet játszani a gondolattal, ha hivatalon megjelenne egy ilyen magazin (100-120 oldalon), mint írtam, egyáltalán lenne-e rá igény, fedezné-e különböző költséget és hasonlókat. (itt is csak 2 ember vette észre, annyira meg nem erőltetnék egy ilyen macerás ügyet...)
***
Nos, nézzünk még egy darabot a Glória könyvkiadó "Világhírű Detektív Regények" c. sorozatából:
Walter E. Grogan: A pap átka (1918).
***
És még itt van a BELEOLVASÓ, két regénybe (az első fejezetek):
James Hadley Chase: Türelmes madár a keselyű [The Vulture Is a Patient Bird, 1969]
pendragonhu egységesítette a Bond-könyvek borítóit, és vissza adta az eredeti angol címek magyar fordításait, ahol ettől eltértek a fordítók/kiadók. Így az Isztambuli randevú is visszakapta az Oroszországból szeretettel címet (ami annál is inkább jogos, hogy a film is ezen a címen futott). A regény pdf-ben:
Bocsi, Longvale! Nem tudtam (vagy csak elfelejtettem), hogy ez a Te oldalad. Tudatlanságom az én hibám, jó egészséget a továbbiakban! Egyébként ismerem az oldalt és sokat böngészgettem is rajta!
Andrée le Scott - A barlang hőse c. vadnyugati (kis)regény 1946 körül jelent meg "Elek Imre" kiadásában. Ő persze régi ismerősünk: Sebesta Elek Imre ponyvaszerző és kiadó (az Astra, az Elek Regények és az Elek Könyvkiadó). Andrée le Scott is egy magyar ponyvaszerző álneve.
És még egy beleolvasó egy regénybe, Ed McBain: Vecsernye (Vespers, 1989). Ez a 87-es körzet 42. regénye. Ebben Carella és Hawes detektívek egyházi/vallási ügyekben nyomoznak. Michael Birney atyát megölik és a közelben ténykednek a sátánisták is. Az első fejezet, pdf-ben:
Mivel nem leszek egy darabig, itt van még egy beleolvasó, a thriller és horror egyik mesterétől, David Morrelltől, egy zseniális kisregény, a Barbár Rio Grande eleje [Rio Grande Gothic, 1999]. A kisregény megjelent ebben is: The World's Finest Mystery and Crime Stories (2000), és a kötet leghosszabb írása: http://www.isfdb.org/cgi-bin/pl.cgi?394033
A Barbár Rio Grande eleje, pdf-ben. A történet főhőse, Romero seriff, aki már-már azt hiszi, valaki mindig szórakozik vele, mikor az autóút közepén hagy egy pár lábbelit (csak mellékesen jegyzem meg, ez így megy, míg egy nap olyan pár cipőt talál az úton, melyekben lábak is lesznek...)
Itt van a Glória kiadó egy következő bűnügyi regénye a "Világhírű Detektív Regények"-sorozatából: Burton Egbert Stevenson: Holladay kisasszony, 1917. Ennek is jó a borítója:
***
A következő beleolvasó, Ian Fleming - Szigorúan bizalmas [For Your Eyes Only, 1960] c. kisregényének az eleje. 1960-ban jelent meg a For Your Eyes Only c. novelláskötete Flemingnek, s ennek címadó kisregénye ez, amit a szerző direkt ebbe a kötetbe írt.
Egy magyar kémregény 1933-ból. A Nemzeti Jövőnk Regénytára sorozat első darabja volt (Szolnokon adták ki), de többről nem is tudok. Eszterhás István: A világ kémje.
***
Egy másik regény beleolvasó (az első fejezet), szintén Erle Stanley Gardnertől, pdf-ben:
Kigondoltam magamnak egy saját "magazint". Összedobtam hozzá egy borítót (egy elég egyszerűt, mert csak vagy félórát szöszmötöltem vele). Ezt épp magunknak vagy csak egy tucat példányban kinyomtatjuk. Amolyan saját krimirajongói fanzint (csak barátoknak). Lesznek benne novellák és egy sorozatregény, ami vagy 2-3 részben futna. Egyfajta tisztelgésként a régi aranykori amerikai pulp-magazinokra. Sötét Árnyék lenne a neve, nem egy "nagy" cím, de ennyire tellett. És minden szám sorszámozva lenne. Lenne benne Ian Fleming, Bloch, McBain, Hoch, Jack Ritchie, stb. de a régiekből is mutatóba. És még ez-az (mondjuk tartalomjegyzék, ajánló és ismertető erről-arról a krimiben, stb).
Mindenesetre egy próbaszámot megér és lehet a borító is változni fog (a saját szórakoztatásunkra, s nyilván ára sem lenne és kereskedelmi forgalomba sem kerülne).
Látom a netes könyvárúsító helyek rendszeresen adnak egy fejezetet valamilyen könyvből, amolyan "beleolvasóként" (hogy ezzel is a vásárlásra buzdítsanak). Ez rendszerint egy epub vagy pdf fájl. Hát ilyeneket én is adhatok, gyakorlatilag tényleg sok anyagom van. Legalábbis kurrenseket érdemes mutatni, amúgy is fogyatkozik a krimi/thriller/horror olvasó tábor, s legalább felhívom a figyelmet egy-két műre, regényre, kisregényre, novellára, szerzőre...
Itt van elsőnek Erle Stanley Gardnertől: A tolvaj cipőjének esete (Perry Mason 13: The Case of the Shoplifter's Shoe, 1938). A Kaland könyvkiadó nagyon selejtes nyomdatechnikával adta ki (1942-ben), néhol a betűk is alig látszanak. A nyomdai szedő sem állt a helyzet magaslatán, mert több helyen van úgy, hogy a sorok felcserélődtek egy 3-4 sorral lentebbivel! Ezeket a hibákat én kijavítottam. Szóval itt van A tolvaj cipőjének esetének első fejezete, ami nagyon hangulatos olvasmány amúgy (epub/pdf):
Ez nem meg pont megfelel játszótérnek, sőt néha már ezt is alig tudom írni... (szóval nem nagyon van több erőm).
***
Esetleg még pár érdekesség:
A Glória könyvkiadó 1917-20 körül kiadta a 8 regényből álló "Világhírű Detektív Regények" c. sorozatát. Majd ha lesz erre, hozom az összesnek a borítóját és első oldalait. Mert kitűnő borítókat kreált mindegyikhez, szóval eszméletlen jókat. A korabeli viszonyokhoz képest kicsit modernnek hatottak, de nagyon kellemes illlusztrációk, akár Byssz Róbert magyar festő és karikaturista Tyll Mark kalandja regények borítói (melyek lentebb láthatók). Azért adok most egyet a Glória detektívregényei közül:
A. K. Green: Az elhagyott fogadó, 1917. [Forsaken Inn, 1890]
***
A Kaviár nevű erotikus, kulturális lap 1923 és 35 közt jelent meg hetente Temesváron (akkoriban Romániában több hasonló jellegű lap is volt, de nálunk is akadt azért). Mindenesetre "betájolásként" adok két címlapot is. Annyira számomra nem is érdekes, de pld. 1927-ben többször ment Miss Ellie Morton munkában c. sorozat darabjai. A leírás szerint Ellie Morton egy zseniális amerikai detektívnő volt, és annak különböző kalandjai voltak itt leírva. Itt van kettő mutatóban: A golkondai maharadzsa és A hollywoodi rém.
Az ópiumbarlang c. regénye csak bekötött példányban volt meg, úgyhogy arról nincs borítóm. Ha valakinek lenne eredeti borítója, küldje el!
***
1946-47-ben jelentek meg az ún. Metropolis-Regények. Ezek tkp. 16 oldalas füzetek voltak. Mindegyik ára 1 forint volt. Lehet összesen csak 8 jelent meg, olyan nevű szerzőktől, mint J. W. Badring, Elmer Cron vagy Jules Grevin, Egyedül erről nincs alább borító: Gert Hooger - Közbejött Kitty.
***
Szintén 1946-ban jelent meg Tarzan titkos kincse c. filmregény. A kiadója Elek Imre volt, azaz: Sebesta Elek, aki több kis ponyvakiadót működtetett az anyjával akkoriban. Sebesta maga is írt westerneket és krimiket különböző álneveken, mint "A. Carvell".
Egész jó regényeket adott az előfizetőinek mellékletként a 30-as években a Magyarország napilap. Itt van még 3:
Hal Pink: A százarcú csörgőkígyó (1933) Alexander Arno: A vipera (1935) Ferry Rocker: A halottak ligája (1935)
Jeel Gross (Nagy József) Az ördögtanya c. 32 oldalas ponyvafüzete 1933-ban jelent meg, s arról nevezetes, hogy volt benne egy lap, ami a történethez tartozott és láthatatlan tintával írtak. A szöveg a lapon csak melegítésre jött elő.
És még egy bűnügyi rejtvény a Füles Bagoly 1949. évi egyik számából:
1942-ben tevékenykedett Gerlóczi Károly rövid életű kis ponyvakiadója Budapesten: A "Sas könyvkiadó vállalat". 7 vagy 8, mindössze 32 oldalas ponyvafüzetet adtak ki:
Volt még biztosan egy Alex H. Ash regény, A haláldandár. A címlapok szép színesek voltak.
Kersh írta A háromnyakú palack titka és a Csontnélküli emberek c. novellákat. De írt egy Karmesin nevű zseniális tolvajjal is novellákat (ezeket 2003-ban összegyűjtve is kiadták).
Egyrészt. már régebben írtam horrorszerzőt, másrészt, a barátom, Szabolcs lefordította Eddy C. Bertin minden arra érdemes kisregényét és novelláját, összesen 20 történetet. Ez több, mint ami angolul a The Whispering Horror c. kötetben megjelent (az csak 14 novellát tartalmazott).
Valami kicsi, valami éhes c. novellája (1972) angolul a Weirdbook 13 c. novellagyűjteményben (1978) jelent meg Something Small, Something Hungry címmel. Ennek elejét adom:
"A szürke köd mindent eltakaró felhőin át visszatért az öntudat, és vele a zuhanás dermedt, pánikszerű érzete, a tömegből kiszakadó visszhangzó kiáltás, a roppanó kín is. A nő fölött homályos árnyalakok mozogtak, nem voltak hajlandóak kiélesedni, folyton elmozdultak és kifakultak a körvonalaik, mintha egy olcsó fényképezőgép füstös, torzító lencséjén keresztül nézte volna őket. Valahol a testében hirtelen fájdalom lobbant, egy éles döfés, aminek sikerült valahogy áttörnie az agyát átitató tompa, folyamatos kín burkán. A látása egy pillanat alatt kitisztult – mintha csak felemeltek volna egy fátylat az arca elől –, a fölötte lévő szellemszerű alakokon kezek és arcok jelentek meg. Valahonnan elképzelhetetlen magasból gigászi ujjak nyúltak le érte. A nő látta Franket, a férjét, de noha észlelte, hogy megfogja őt, nem érzett belőle semmit, mintha nem is lett volna valódi teste, és bár a férfi ajkai lázasan mozogtak, a nőt csak lassú, tunya, semmi hang által meg nem zavart csönd vette körül. Frank még mindig a szőrmekabátját viselte, és a vállánál ott állt Maghil, a háromkarú bohóc, a síró arccal és a túl sok olcsó konyaktól vöröslő szemekkel. Mögöttük – sziporkázó csillagokkal ékesített szürke öltönyében – ott volt Zigotti, a bűvész, és Mr. Morbani, az igazgató, aki épp egy ismeretlenhez beszélt, fehér kesztyűs kezei bizarr ábrákat rajzoltak az üres levegőbe.
Volt még ott két fehérköpenyes férfi, akik letekintettek a nőre, az egyikük egy fecskendőt tartott a kezében. Az injekciós tű üres volt, vette észre a nő, és az idegen orvosias távolságtartással méregette őt. Mindannyiuknak furcsán folyékonyak voltak a mozdulataik, mintha egy lassított felvételen vagy álomjelenetben szerepelnének. A fejük fölött a nő ki tudta venni a cirkuszi lakókocsija sötétkékre mázolt famennyezetét, rajta az ezüstcsillagokkal, melyeket egyszer szeszélyes kedvében pingált oda. Frank beszélt hozzá, de a nő semmit nem hallott belőle, bármilyen elszántan is próbálkozott; csak látni tudott, a duzzadó fájdalmon keresztül is döbbenetes tisztasággal volt képes észrevenni és felfogni mindent, ami körötte történt. Volt az egészben valami különös izoláció, mintha teljesen elszakadt volna ettől a helytől és ezektől az emberektől. Hiába próbálta áttörni ezt a korlátot. Eszébe jutott a trapéz és saját maga, magasan a tömeg fölött, és aztán a hosszú sikoly, ahogy csak zuhant és zuhant. Tudta, hogy mondania kell valamit ezeknek az embereknek, valami nagyon fontosat és nagyon sürgőset, és gyorsan kell mondania, mert egész sajgó teste azt súgta neki, hogy már alig maradt ideje. Kinyitotta a száját, hogy megszólaljon – és hirtelen elemi erővel áradt szét benne a gyengeség és a rosszullét. A nyelve úgy súrlódott a szájpadlásához, akár egy nyers, véres húsdarab. A nő nem tudta, hogy megértik vagy akár csak hallják-e a szavait, de muszáj tudniuk róla. Figyelmeztetnie kell őket, mielőtt még a valami ismét megéhezik.
– Nem…én…voltam… – zihálta száraz, reszelős, krákogó hangon. – Nem én hibáztam el…a fogást…valami rávett…hogy csukjam össze…a kezem…
Vért öklendezett; a száját édes, émelyítő íz töltötte be. Most már mindent betöltött a fájdalom, forró, lángoló kortyokban nyargalt végig az erein, s a szemei előtt nedvedző, vörös ködből álló rétegek kezdtek gomolyogni, eltorzítva azt, ami a látásából maradt.
Akkor már tudta, hogy sosem fogja tudni elmondani nekik, de valahogy mégis tudatnia kell velük, mielőtt meghalna, mert különben mások is követni fogják. És aztán, amint az elméje elkezdett visszafele szárnyalni az idő ködében, a nő hirtelen újra kislány lett, aki egyedül van a nagy, üres házban és az apja régi, sárguló könyveit olvassa. Az egyik könyvre különösen emlékezett, egy vastag kötetre, ami megrémítette őt, miután elolvasta, és hirtelen észrevette a párhuzamot és eszébe jutott az egyetlen szó, ami számított, az egyetlen szó, ami még megmentheti őket… ha helyesen értelmezik.
– Vámpír. – mondta ki Elairie utolsó szavát az artistákból és orvosokból álló, értetlen hallgatóságnak… és aztán meghalt."
