Egyrészt. már régebben írtam horrorszerzőt, másrészt, a barátom, Szabolcs lefordította Eddy C. Bertin minden arra érdemes kisregényét és novelláját, összesen 20 történetet. Ez több, mint ami angolul a The Whispering Horror c. kötetben megjelent (az csak 14 novellát tartalmazott).
Valami kicsi, valami éhes c. novellája (1972) angolul a Weirdbook 13 c. novellagyűjteményben (1978) jelent meg Something Small, Something Hungry címmel. Ennek elejét adom:
"A szürke köd mindent eltakaró felhőin át visszatért az öntudat, és vele a zuhanás dermedt, pánikszerű érzete, a tömegből kiszakadó visszhangzó kiáltás, a roppanó kín is. A nő fölött homályos árnyalakok mozogtak, nem voltak hajlandóak kiélesedni, folyton elmozdultak és kifakultak a körvonalaik, mintha egy olcsó fényképezőgép füstös, torzító lencséjén keresztül nézte volna őket. Valahol a testében hirtelen fájdalom lobbant, egy éles döfés, aminek sikerült valahogy áttörnie az agyát átitató tompa, folyamatos kín burkán. A látása egy pillanat alatt kitisztult – mintha csak felemeltek volna egy fátylat az arca elől –, a fölötte lévő szellemszerű alakokon kezek és arcok jelentek meg. Valahonnan elképzelhetetlen magasból gigászi ujjak nyúltak le érte. A nő látta Franket, a férjét, de noha észlelte, hogy megfogja őt, nem érzett belőle semmit, mintha nem is lett volna valódi teste, és bár a férfi ajkai lázasan mozogtak, a nőt csak lassú, tunya, semmi hang által meg nem zavart csönd vette körül. Frank még mindig a szőrmekabátját viselte, és a vállánál ott állt Maghil, a háromkarú bohóc, a síró arccal és a túl sok olcsó konyaktól vöröslő szemekkel. Mögöttük – sziporkázó csillagokkal ékesített szürke öltönyében – ott volt Zigotti, a bűvész, és Mr. Morbani, az igazgató, aki épp egy ismeretlenhez beszélt, fehér kesztyűs kezei bizarr ábrákat rajzoltak az üres levegőbe.
Volt még ott két fehérköpenyes férfi, akik letekintettek a nőre, az egyikük egy fecskendőt tartott a kezében. Az injekciós tű üres volt, vette észre a nő, és az idegen orvosias távolságtartással méregette őt. Mindannyiuknak furcsán folyékonyak voltak a mozdulataik, mintha egy lassított felvételen vagy álomjelenetben szerepelnének. A fejük fölött a nő ki tudta venni a cirkuszi lakókocsija sötétkékre mázolt famennyezetét, rajta az ezüstcsillagokkal, melyeket egyszer szeszélyes kedvében pingált oda. Frank beszélt hozzá, de a nő semmit nem hallott belőle, bármilyen elszántan is próbálkozott; csak látni tudott, a duzzadó fájdalmon keresztül is döbbenetes tisztasággal volt képes észrevenni és felfogni mindent, ami körötte történt. Volt az egészben valami különös izoláció, mintha teljesen elszakadt volna ettől a helytől és ezektől az emberektől. Hiába próbálta áttörni ezt a korlátot. Eszébe jutott a trapéz és saját maga, magasan a tömeg fölött, és aztán a hosszú sikoly, ahogy csak zuhant és zuhant. Tudta, hogy mondania kell valamit ezeknek az embereknek, valami nagyon fontosat és nagyon sürgőset, és gyorsan kell mondania, mert egész sajgó teste azt súgta neki, hogy már alig maradt ideje. Kinyitotta a száját, hogy megszólaljon – és hirtelen elemi erővel áradt szét benne a gyengeség és a rosszullét. A nyelve úgy súrlódott a szájpadlásához, akár egy nyers, véres húsdarab. A nő nem tudta, hogy megértik vagy akár csak hallják-e a szavait, de muszáj tudniuk róla. Figyelmeztetnie kell őket, mielőtt még a valami ismét megéhezik.
– Nem…én…voltam… – zihálta száraz, reszelős, krákogó hangon. – Nem én hibáztam el…a fogást…valami rávett…hogy csukjam össze…a kezem…
Vért öklendezett; a száját édes, émelyítő íz töltötte be. Most már mindent betöltött a fájdalom, forró, lángoló kortyokban nyargalt végig az erein, s a szemei előtt nedvedző, vörös ködből álló rétegek kezdtek gomolyogni, eltorzítva azt, ami a látásából maradt.
Akkor már tudta, hogy sosem fogja tudni elmondani nekik, de valahogy mégis tudatnia kell velük, mielőtt meghalna, mert különben mások is követni fogják. És aztán, amint az elméje elkezdett visszafele szárnyalni az idő ködében, a nő hirtelen újra kislány lett, aki egyedül van a nagy, üres házban és az apja régi, sárguló könyveit olvassa. Az egyik könyvre különösen emlékezett, egy vastag kötetre, ami megrémítette őt, miután elolvasta, és hirtelen észrevette a párhuzamot és eszébe jutott az egyetlen szó, ami számított, az egyetlen szó, ami még megmentheti őket… ha helyesen értelmezik.
– Vámpír. – mondta ki Elairie utolsó szavát az artistákból és orvosokból álló, értetlen hallgatóságnak… és aztán meghalt."
Igen, szerintem is érdemes lenne kimenteni a napilapból Rufus King (1893-1966) bűnügyi regényét. Kicsit utánanéztem, és Amerikában megbecsült krimi szerző volt. Igaz mára kicsit elfeledték, de pár éve beindult a Rufus King regények reneszánsza, s újra kiadogatják regényeit.Ugyanis a Wildside Press megvásárolta 3 éve a szerzői jogokat és újból elkezdte kiadogatni regényeit.
Nem csak Reginald De Puysterrel, hanem Valcour new yorki hadnaggyal is több regényt írt. Dr. Colin Starr orvos-nyomozó és Bill Dugan nevű hőseivel novellákat írt. 26 bűnügyi regényt adott ki 1927 és 64 közt, és amellett nagyon sok novellát is. A Van Dine-iskolájához tartozott kezdetben (akár Abbot vagy E. Queen). Regényeiben a tettes személye az érdekes (whodunit). Michael Grost az aranykori detektívirodalom (a Golden Age Detective oldal írója) legjobb szakértője, megjegyzi Rufus Kingről, hogy: "King írásstílusa élénk, karakterei, történetei és képi világa színes. Ő egy született író."
Érdekes, hogy mint kriminovellista is kiváló volt, mert a Strand Magazine, The Saint Mystery Magazine vagy az Ellery Queen Mystery Magazine csak a legjobb nevű szerzőktől közöltek novellákat, kisregényeket. A fictionmags bőven adja ezeket a novellákat: http://www.philsp.com/homeville/fmi/s/s3768.htm#A96376
És itt van még néhány (úgyhogy nem is értem, hogy nem figyel fel a háború előtt egy kiadó sem rá, a háború utáni időket már nem említem, akkor központi irányítás ment). Úgyhogy ez az egy szem regénye magyarul bizonyosan megérett arra, hogy kimentsük az újságból:
Érdekes, hogy ezt a Rufus Kinget nem fedezték fel nálunk... A Szelek kölykét még nem azonosítottam be, de mivel 1931-ben jelent meg sorozatban, ez leszűkíti a határokat.
Ebben közlik Gyilkosság a függöny mögött-nek a megoldását:
Rufus King amerikai krimi írót ki ismeri? Azt írják, neki is volt egy Philo Vancehoz hasonló nyomozója: Reginald De Puyster. Kingnek nagyon sok novelláját közölte az Ellery Queen Mystery Magazine és a Strand magazine.
Viszont magyarul csak egy regénye megjelenéséről tudok, a háború előttről: Szelek kölyke, de ez is egy romániai magyar napilapban ment.
Miért nem veszed fel a kapcsolatot sardanával, az írta be, hogy magyar ponyvaszerzőket gyűjti? Én ezeket én nem preferálom. Szinte csak ma is olvasható krimiket gyűjtök, olvasok (ha csak más miatt nincs jelentősége), de már azokat se papír alapon.
Mills: A pikkelypáncélos nem egy füzet, mint utaltam rá, hanem valami kalendárium/évkönyvfélében volt benne. A lapszámozás szerint 181- 207. oldalakon volt két hasábban.
Nagyon sok Buffalo Bill füzet van magyarul, több mint száz. Írtam már régebben, hogy én nem gyűjtöm ezeket. Csak a borítóik miatt nézegettem, hisz nem is olvasom ezeket. Sok irodalmi értéket nem is képviselnek. Krimiket olvasok, gyakorlatilag csak nyugati szerzőket. Én csak lefotózgattam ezek borítóit, de jól látod, ezek nagy része már színes fénymásolat. Sokat csak amolyan krimitörténeti érdekességként kezelek, de gyakorlatilag ezek fizikai birtoklása egyáltalán nem érdekel.
Az biztos valami kivételes kiadás lehetett az a 20 darab Buffalo Bill, amit megszereztél, ha olyan jó minőségű papírra volt nyomva, mint írod.
Múltkor nézegettem egy kötetre való listát ezekről a magyar ponyvafüzetekről. Szóval sok száz ilyet kiadtak a háború előtt, jórészt magyar ponyvaszerzőktől.
Nem tudod véletlenül, hogy A pikkelypáncélos miben jelent meg? Én csak fénymásolva láttam, annyi infóval, hogy egy kalendáriumfélében jelent meg (v. leg 1937-38 körül). Adtam róla egy képet is korábban: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=142817411&t=9002341
Az Ólom esőt nem régen szereztem meg, kellett belőle egy szép példámny:))
A 1945 utániakból nekem is ez a kettő van meg, de ha jól látom a tieid fénymásoltak ugye?
A brassói lapokból nem maradtak nekem, utána néztem a gyűjteményemben.
A Buffaló Billekhez hozzá fűzném, hogy valamikor 1985 táján szereztem 20db gyönyörű füzeteket, amiket azóta sem láttam! Annak idején eladtam őket a Tóth Andrisnak , és Ő aztán egy nap múlva már túl is adott rajtuk!
Sajnos nem emlékszem már milyen kiadó adta ki, de 32 év alatt egyszer sem találkoztam velük.
Teljesen különbözött az ismert kiadásoktól , és jó minőségű papír volt az egész!
Ma már nagyon bánom hogy eladtam, vagy cseréltem őket ,nem tudom már!
Itt van még pár borító a Brassói Lapok által kiadott Detektív sorozatából. 1924-26 közt 14 füzetet adtak ki (kb. A/4-es méretűek, a szöveg kéthasábos, és 30-55 oldal közöttiek):
Itt van még egy Brassói Lapok kiadásából egy Leblanc (de ez nem tartozik az előző sorozatba):
William Humbold: Valaki ölt! c. regénye háború előtti könyv. Az ismertetője szerint, amerikai regényíró lenne: "A világhírű amerikai bűnügyi író egyik legnagyobb sikert aratott regénye a Valaki ölt...! William Humbold ugyanis ebben a regényében szerepelteti elsőízben az azóta már világszerte ismertté lett két figuráját, Philip Whyle-t, a zseniális magándetektívet és Dave Gullap-ot, a vérbeli riportert. Ezen a két figurán keresztül színes eleven képet fest az író a nagystílű amerikai gangszterek életéről, módszereiről és az ellenük irányuló harcokról..." Persze ennek nyoma sincs, v.leg álneves magyar ez a Humbold. Pláne, hogy a háború után is megjelent egy ponyvafüzet egy regénnyel "W. Humbold"tól, 1 forint 50 fillérért: Aknamunka a viharsarokban. Ez meg valami kémregény lenne. Hátha valaki tudja, ki volt ez a Humbold?
Te, én csak a háború utáni Buffalo Bill füzetekről beszéltem (nem az összes magyarul megjelentről), hogy lehet csak ez a kettő van belőlük. Most akkor ezekből mennyi van neked? Amelyekre 1 forint van írva? (hátha van még azokból is neked, nem csak ez a kettő). A háború előtti (45 előttiek), ilyen 20 filléres Buffalo Billekből persze jóval több volt. Itt van érdekességként hatnak még a borítója, amiket mobillal lefotóztam. Ezek borítója is nagyon jó (de ezek 45 előttiek):
***
Közben összejött egy poszt J. M. Walsh ausztrál bűnügyi és kémregény íróról (de írt néhány scifit és kalandregényt is):
Ezek a brassói lapok elég ritkák! A múltban nekem is volt belőle egy pár darabom, de eladtam, vagy elcseréltem. Már nem emlékszem pontosan! A Buffaló Billek nekem is meg vannak, kb 10-12 db összesen.
mit mondjak... nem egy nagy was ist das:) De hát a gyűjtés nem erről szól hogy mi jó és mi nem:)
Bár ismerek olyan gyűjtőt aki neki nem tetszik azt kiszórja , elcseréli.:)
Többször adtam már adalékokat olyan újságokban sorozatban közölt bűnügyi regényekről, melyek rejtélyeinek megoldásait a befejezés előtt be lehetett küldeni és nyertesek közt ajándékokat sorsoltak. Volt ilyen a Rakétában (P. Quentin két regénye is), az Esti Kurirban a 30-as években, (500 frank vérdíj, A Kék gyöngy rejtélye, Hajsza egy halott után) vagy a Szivárványban (A rejtelmes gyilkos) és másokban.
A Képes Krónika hetilap regénymelléklete az 1928/7. sz-tól adta Rinehart – Hopwood regényét, A bőregér-t. Itt is meghirdették a megfejtő pályázatot, aminek akkoriban komoly sikere volt (a regényt csak 1930-ban adta ki könyvként a Palladis):
Erről a szerzőről semmit sem tudtam meg, de valamennyire bűnügyinek néztem. Paul Clemos - Február 5 este hétkor (I-II. köt, 1931, Temesvári Hírlap Könyvek 10-11.). Hogy kitől "fordította" a regényt Temesi Péter, az rejtély...
És akkor még a Brassó Lapok "Detektív Regények" sorozatából kettő:
Ezek A/4-es formájú füzetszerű könyvek voltak: Az olajlámpás (6. sz. 1924, 30 old) és Jajkiáltás a túlvilágról (8. sz. 1924, 32 old)
Persze, rakj fel nyugodtan ilyen borítókat. Nekem leginkább az akkori borítók tetszenek, a háború vége felé megjelenő kis kiadók (Kaland, Astra, stb) borítói, melyek már nagyon pulp-osak lettek. Ez tartott még a háború után is vagy 2-3 évet.
Egy szoci retro a hajdani SZU-ból. A ruszinszkói Kárpáti Kalendárium (1972) egy "dokukrimije", Jurij Szuhovtól: Bűnözők nyomában.
A két háború közötti Délvidéken (Jugoszláviában) adták ki a Mister Coock detektívkirály történeteit ponyvafüzetekben. Az első és második számának itt a borítója és első lapja.
Ja, a Hazatérsz a 12. könyve lesz a Jaffának, ha február 28án megjelenik. Mivel még az év eleje van, idén legalább még egy, de akár 2 Coben-regény is várható tőlük az idén...
Mindenképpen szép teljesítmény, kevés jó szerzőt lehetne felsorolni, akitől több könyv jelent meg az említett időszakban. Remélhetőleg kitartanak, és pár év múlva teljes lesz a Bolitar-sorozat.
Nekem az összes Astra füzet megvan szép állapotban.
