'89- ben Dunaújvárosban tapsoltam hajnalban, amikor a víztoronyról levágták a kb. 6 m átmérőjű vörös csillagot. A városi TV interjút csinált velem. Egy marha riporter azt kérdezte: Mit szólok ahhoz, hogy eltűnnek a szimbólumok? Mi lesz így a magyar ifjúsággal? Pedig az analfabétáknak is szüksége van szimbólumokra... Azt mondtam, hogy nem vagyok analfabéta. Nekem nem szimbólumokra van szükségem, hanem valódi perrspektívákra. Ehelyett kaptunk (régi)új szimbólumokat perspektívák helyett. Persze, lehet, hogy csak én vagyok gyenge ehhez a társadalomhoz...
'89- október 23- án kopjafát avattunk a Dunapentelei temetőben. A Munkásőrség akkor már be volt tiltva, mint illegális szervezet. Mégis jöttek a hírek, hogy a munkásőrök arra készülnek, hogy szétlőnek bennünket. Csak nevettünk rajta, bnár néhányan féltek. És nem értettem, hogy 14-15 éves gyerekek miért kiabálják azt a menetünk felé: Mocskos ellenforradalmárok! Éljenek a kommunisták!!
89' -ben a marxizmus tanszék filozófia tanszékre változtatta a nevét és a legtobb oktató belépett az MDF- be. A legvéresebb szájú, valóban hithű kommunista aztán évekig bibliatörténetet tanított. Nagy-nagy szenvedés lehetett neki.
1989. gyönyörű év volt. A számomra és sokak számára. Ugyanakkor néhány emberben akkor összeomlott a világ. Én örülök, őket sajnálom. És nincs bennem káröröm...
Én azok egyike voltam, akik az állampárton belül dolgoztak azon, hogy az a bizonyos hozzáállás minél konstruktívabb legyen. Formálisan nem léptem be a reformkörökbe, de a mai napig hívnak az egykori "reformosok" találkozóira. Akkortájt az "ismert reformszemélyiségek" között tartottak nyilván tőlem származik a "négyigenes" népszavazás egyik kérdése.
Borzalmasan bizonytalan voltam mint a legtöbban azok közül, akik csináltuk a dolgokat. Az tiszta sor volt, hogy itt a lehetőség: végre normális irányba forgathatjuk az ország szekerét, de az nem, hogy mit és hogyan kell ehhez tenni?
Hatalmas viták folytak arról, hogy rendszerváltás vagy modellváltás legyen-e, és semmit nem értettem az egészből. Láttam egy rakás konkrét problémát, láttam egy csomó megoldást (egy nagyobb csomót meg nem), és baromian nem érdekelt, minek kell a folyamatot NEVEZNI?? Csak akkor vált világossá számomra az egész elvi hablatyolás TARTALMA, amikor Antall József (immár hatalomban) elkezdett a rendszerváltás helyett rendszerváltozásról beszélni. Azóta már tudom, hogy amit én szerettem volna, az e 2 közül a rendszerVÁLTÁS volt, és ezt a mai napig nem kaptuk meg (bár mind a 4 eddigi kormányfő elvégzett pár, ehhez szükséges dolgot). Lassan haladunk lassabban, mint azt a magamfajta türelmetlen ember szeretné.
"1989 - életem egyik legszebb éve. "
Nekem is. Sosem felejtem el azt az erzest amikor felalltam valamilyen politikai forumon Szegeden es szabadon lehetett mondani, hogy en most a Magyarorszagi Szocdempart szegedi szervezetenek neveben szolok es nem kellett attol tartani, hogy elvisznek, ezert banthatnak, kirughatnak az allasodbol. Elvezet volt nezni a TV musorait , olvasni az ujsagokat.
Apam akkor mar halalos beteg volt es amikor megmutattam neki a tagkonyvemet csak sirni tudott, hogy ezt is megerthette es csak annyit mondott, hogy becsuljem meg magamat kozottuk.
Nekem ugy tünik, hogy Kónya akkoriban megkeresett több pártot is, hogy csatlakozna, ha egyuttal a feleségének is jut egy képviseloi hely. Aztán valahol össze is jött a dolog. De hát, lehet, hogy rosszul emlékszem... valaki más is emlékszik erre?
"Nektek milyen emlékeitek vannak ezekről a - ma már joggal mondhatjuk - történelmi eseményekről? Hol voltatok, mit csináltatok 1989-ben?"
Pontosan tiz eve tegnap az MSZDP szegedi szervezetenek tagjakent szerveztuk meg az elso szabad Majus 1 demonstraciot Szegeden 1948 ota. En nyitottam meg a gyulest a Dugonics teren, ahol Okros Tamas a Fidesz kepviseleteben, Szerencses Gyuri a mi partunk kepviseleteben mondott rovid beszedet es aztan egy a voros kalapacsos embert abrazolo transzparens moge felsorakozva
szepen at ballagtunk az Ujszegedi Majalisra es kovetett bennunket vagy
2 ezer ember. Amikor a regi kozeperol visszaneztem a tomeg vege akkor kanyarodott be a Karasz utcarol.
Resztvettek az ellenzeki kerekasztal reszerol a Fidesz, az SZDSZ es a kisgazdak, a kesobbi 4 igenes csapat.
Akkor meg minden nagyon klassznak tunt.
De eljottek reformkorosok is a pavilonunkhoz,akikkel akkoriban joban voltunk, csak amiatt lettem kicsit pipa Geczi Joskara, mert egy a szakszervezetekrol folytatott beszelgetesunk utan szo szerint leirta azt amit mondtam neki a Nepszabadsagban, mint a sajat velemenyet, de a pimasz nem jelolte meg a kutfot:-)))
Igen, Balla doktornő belelépett az SZDSZ-be. Eleinte egyedül, majd a TGM-el együtt alkották a frakciót.
Roszik pro forma MDF tag volt.
Kónyát illetően tévedsz.
Egyébként a dolognak nem volt akkor nagy jelentősége. És "véletlenül" csak egy mozgalomba léptem be. Vagyis főleg lustaságból. Ha fiatalabb lettem volna a Fideszhez is csatlakozom. (Akkor még nem látszott, hogy az SZDSZ ifi tagozatává válik 90-re) De sok ismerősöm volt, aki szinte minden új mozgalomba belépett.
Aztán éppen a választások idején kezdtem kapisgálni, hogy mégsem vagyunk annyira együtt. De akkor még nem értettem és valami tévedésnek véltem, hogy az SZDSZ Szegeden Raffay ellenlábasát támogatta, őt meg támadta.
Egy kicsivel több ellenzéki képviselő volt... (de ez már későbbi történet. Bár azok nem SZDSZ, hanem az MDF frakciót alkották.
(Debreceni, Raffay, Marx, Zsigmond, Bánffy)
TGM éppenséggel az utolsó volt közülük, és gyakorlatilag már 1990-ben jutott be.
Nektek milyen emlékeitek vannak ezekről a - ma már joggal mondhatjuk - történelmi eseményekről? Hol voltatok, mit csináltatok 1989-ben?
En Washingtonban eltem akkor, de van egy nagyon erdekes, idevonatkozo emlekem. Akkor en az ugynevezett "Sysop"-ja voltam egy nagy politikai, ugynevezett BBS-nek (Bulletin Board System), amit fel lehet fogni mint az internet, foleg Internetto jellegu forum/kommunikacio osekent. Ugyanigy, emberek hivtak, uzeneteket hagytak, masok valaszoltak, temacsoportok voltak, stb. Az alapveto kulonbseg az volt, hogy csak egy helyi telefonszamon lehetett elerni. DE...ennek ellenere nagyon nepszeru volt, tobbezres tagsaggal, oriasi vitakkal. Es persze leven az egesz Washingtonban, mindenfele erdekes emberek voltak a tagsagban. Tobbek kozott egy amerikai szenator (1 a 100-bol), persze alneven. A tagsag ugyan nem tudta, de en igen. Egyik nap otthon ulok, es a computer jelzoje megszolal, valaki "page"-ol engem (lehetett). Odamegyek, es a szenator akar egyenesbe kommunikalni. Leultem a computerhez es megkerdeztem hogy mit akar. Mondta, hogy leromboltak a Berlini Falat es Bush elnok azonalli jelentest kert a szenatorok egy kisebb csoportjatol, akik "ilyesmivel" foglalkoztak (committee). Es szenatorunk mondta, hogy o sok olyan dologrol nem tud a kommunista taborrol, amire tudja hogy szuksege lesz (es tudta, hogy en MO-rol szarmazom). Ugyhogy kb 60 kerdest ott feltett nekem, amit en megvalaszoltam a legjobb tudasom szerint. Megkoszonte, es egy oraval kesobb Bush elnok elott jelent meg, helyzetjelentesre. Masnap Amerika neveben koszonte meg a segitsegemet.
1989 - életem egyik legszebb éve.
Több apró jelből érezhető volt (mint egyszerű kisember éltem meg) hogy egy korszaknak egyszer és mindenkorra vége.
Faltam mindent, ami a médiában lejött.
Láttam, hogyan alakulnak át egyik napról a másikra emberek, vélemények, értékrendek, érdekcsoportok.
1 hétig nem működött a telefonom, mert leszerelték a trönkről a lehallgatókat, mivel sok funkci lakott a környéken.
Hallottam a Nemeskürty tévéelnök által március 15-én bezáratott kapuk miatt a Napzártás tévériporterek őrjöngését.
Kettős részvéttel néztem a Kádár ravatala előtt kígyózó sorokat.
Ujjongtam, hogy nem fog a sorsomról dönteni néhány ember, olyanok mint Grósz Károly, Horváth István, Berecz János, Gyenes András, Ribánszky Róbert (jókat vigyorogtam a Münnich Ferenc Társaságon) és drukkoltam a három ellenzéki képviselőnek a Parlamentben. Emlékezzünk rájuk: Balla Éva gyermekorvos, Roszik Gábor lelkész (aki később sajnos...) és TGM filozófus, aki ha szót kapott, a sok kövület a T. Házban egyszerre kezdett hörögni.
Boldog voltam az NDK polgárok kiengedésekor, a berlini fal ledőlésekor
Láttam a gyűlölt Ceausescu üveges tekintetét és a holttestébe küldött golyótól kiszivárgott alvadt vért.
Az EKÁról igazából nem tudtam részleteket, ami viszont lejött belőle, arra engedett következtetni, hogy a hatalom kénytelen átengedni a gyeplőt, mert semmilyen támogatottsága nincs, látszólag engednek, lényegtelen kérdésekben látszatvitát folytatnak, a háttérben meg folyik a lényeg: a történelem megváltoztatása, kellemetlen dokumentumok eltüntetése és a vagyon szétrablása.
Én a Kongresszusi Központban, a könyvkiállításon vettem, de úgy tudom, az írók könyvesboltjában is lehet kapni (Oktogon). Kicsit drága mulatság (8.000 forint), de SZVSZ megéri.
A kiadvány teljes, a Fekete Doboz felvételeinek szó szerinti leírásából, illetve az üléseken készült jegyzőkönyvekből áll.
Jól emlékszel, a közreadáshoz a jelenlévők mindegyikének hozzájárulása kellett, s az elmúlt években néhány résztvevő ezt nem adta meg. A jelek szerint most sikerült mindenkit meggyőzni.
A topicnyitóban írt névsor természetesen nem teljes, hiszen folyamatosan bővült a Kerekasztal munkájába bekapcsolódók száma. Igy például Antall József, Pető Iván, Füzzesy Tibor, Fodor Gábor is részt vett a munkában.
A másik oldalon többek között Fejti György, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, illetve az úgynevezett harmadik oldal képviseletében Sándor László, Kósáné Kovács Magda szerepelt.
1. Hol lehet kapni az altalad emlitett, most kiadasra kerult jegyzokonyveket?
2. Mennyire teljes a kiadvany? Ha jol emlekszem, akkor a Fekete Doboz altal keszitett anyagot nem engedtek bemutatni a TV-ben. Ezert aggalyoskodom.
3. Emlek
Nos, ez szomoru. Az altalam nagyon tisztelt es nagyrabecsult tortenesz, Szucs Jeno halala. Felesege kolleganod volt a konyvtarban. Emlekszem meg a szinten meghalt Krasso mondasara: "Fiuk, a meccs le van fujva" Igaz, ez egy kicsit kesobb volt, de elorelatta a jovot.
Bár, hogy mit gondolsz ezekről a történésekről, azt sejtem...
:-)
A politikai befolyás növelésére tett kísérletek (bízva a szabad választásban, tehát a versenyhelyzetben) teljesen természetesek voltak negyven év diktatúra után. Minden eszköz - politikai, anyagi - az állampárt kezében volt, az MSZMP pedig ennek csupán minimális megosztására törekedett.
Az MSZMP magatartása IMHO bonyolultabb annál, hogy egyszerűen "pozitív hozzáállásnak" nevezzük. Lassan-lassan kiderült, hogy a gazdaság romokban hever, a szovjet-hátország ereje gyengült, és érzékelhető volt az emberek nemn éppen velük rokonszenvező hangulata.
Abban a "csak"-ban azért több volt. Szabadság, demokrácia, tudod, azok a dolgok, amelyek negyven évig hiányoztak. Aminek köszönhetően mi most vitatkozhatunk itten a félelem legkisebb jele nélkül.
DE:
- Szerintem is megérett a helyzet a változásokra
- Az EKA mindent felhasznált politika befolyásának növelésére, ami még ma is érezteti káros hatását(pl. Bős-nagymaros politikai célú felhasználása)
- Az akkori MSZMP->MSZP pozitív hozzáállása nélkül nem valósulhatott volna meg vértelenül a rendszerváltás
- az EKA alkuk(szerintem és sajnos) elsősorban "csak" a hatalmi elit váltását szolgálták (persze együtt a "régiek" bizonyos hatalomátmentésével)
Én abban az évben beléptem az MDF-be, Kis Gy. Csaba volt az egyik pártolótagom. Aztán néhány hónap múlva ki is léptem. :-)
A Magyar Nemzet valóban remek újság volt, a legtöbb dolgot onnan lehetett megtudni, meg a Magyar Hírlapból; ennek volt egy (ha jól emlékszem) "Ellenzéki sarok" című rovata.
A könyvtár dolgozói kölcsönözhettek, s emlékszem, a vezetőség utasítást adott, hogy az indexes könyvek egyébként abc-rendben tartott katalógusait keverjék össze, így nem igazán lehetett megtalálni a keresett könyveket.
En akkoriban Arthurral es Lanselottal a Szent Kelyhet keresgeltem..:)))
Egyebkent 89 vegetol mint SzDSz aktivista tevekenykedtem a XII. keruletben, s valoban izgalmas volt tortenelmi esemenyeket ilyen kozelrol megelni, sot nehol meg reszesenek is erezni magam.
