Szerintem itt azt látod, hogy a megmunkált darabokat egybeforgatva szálcsiszolják, ami optikailag elviszi a szemed fókuszából a réteghatárokat. Ha az egészet tükörpolíroznák, más lenne a helyzet, de amúgy nagyon jó minőségben készülhetnek manapság alkatrészek, igen alacsony tűréssel, ha ez lenne a cél, és persze ha van rá pénz, és idő.
Nem jellemző. Az egymáshoz képest nem elmozduló, fix alkatrészeket (pl: hidak) úgyis csavarosan rögzítjük, ami meg "dolgozik", elmozdul, ott az illesztési hézagoknak kifejezett jelentősége van.
A gépiparra általában is ez a jellemző - a videón látott idomok valójában csak technológiai demonstrátorok, nem jók semmire, nem valaminek az alkatrészei, csak mutatják velük, hogy ilyen pontossággal tudnak dolgozni. Erre valójában egy gépnél-bárminél nem szokott soha szükség lenni, és csak fölöslegesen drágítaná a berendezést.
Elvileg minden normális szerkezet károsodás nélkül szerelhető - csak ettől még a gyakorlatban minden ilyennek van kockázata. Pici, apró, precíz csapok törhetnek, megcsúszhat a csavarhúzó, stb...
Jelentős részük igen. De már nem minden, széttartó fejlesztési irányok vannak, a Sellita-Soprod egyre több mindent változtat meg. De a kerekek-szerelvények zöme csereszabatos.
Gondolom ez órásmester függő dolog is valamelyest. Úgy olvastam, hogy a svájci szerkezetek nagyrészt károsodás nélkül szerelhetők, megbonthatók, javíthatók. Az biztos, hogy egy sokmilliós órát én nagyon megnézném, hogy hol szervizeltetem. Ez bizalmi dolog, pont mint az orvos választás.
Az lenne a kérdésem, (pusztán kíváncsiság) hogy az ETA 2824-2, sellita SW200, és a soprod P024 szerkezet alkatrészei csereszabatosak, felcserélhetőek e egymással?
nem hinném,hogy használnak ilyet. ezek az idomok 0,0001 pontosságú cnc-n készülnek. az óraszerkezetekben nem egyforma hőtágulású anyagokat használnak,szóval tízezred tűréssel a +25 fokos lakásból kimenve a -20 fokba,nem tudom mit reagálna a werk.
Làttam a youtubon olyan fém megmunkàlàsokat ahol az osszeillesztett darabok egyszeruen làthatatlannà vàlnak olyan nagy a pontossàg a megmunkàlàsban. Lehetséges hogy az oraipar is hasznàl hasonlo eszkozoket vagy nagyrészt ezek a nagypontossàgu alkatrészek màr igy készulnek?
Van ugyebár az ütemezett/kötelező karbantartás - és van a javítás.
Ha a karbantartást mellőzzük - akkor annak javítás lesz a vége. Lehet olyan szituáció egyébként, ahol nem kritikus az üzem (lássuk be, egy karóra is általában azért ilyen, ritkaság, hogy valós problémát okozzon, ha elkezd akadozni), és kijöhet olyan matek is, hogy olcsóbb hosszú távon egyszer-kétszer komolyabban és drágábban javítani - mint folyamatosan költeni a karbantartására.
Ettől még a pőre tény az, hogy a jelenleg létező és elérhető órába való kenőanyagok valamikor 6-10 éves használat után végül teljesen elveszítik a kenőképességüket (vagy fizikálisan el is tűnnek a kenési pontról). Ettől függetlenül lehetséges, hogy 25-30 éves szerkezetek is még jól működnek. Ha napi használatban vannak - akkor végül a kopások-elhasználódások miatt fognak megállni, ami akár gazdaságosan nem is javítható problémát jelenthet. De lehet, hogy egy sima szerviz után megint szépen fognak működni, mert inkább a szennyeződések-beszáradások akasztották meg.
Nincs értelme azzal fenyegetni, hogy "ha nem költesz 4-5 évente az órád szervizére, rövidesen kidobhatod" - ahogy azzal sem áltatható senki, hogy "ez egy olyan óra, hogy sosem kell szervizelni és egész életedben hibátlanul fog működni" - nem fog. Függ órától is, egy régebbi, robusztus, kisebb lengésszámú konstrukció gondok nélkül átvészel olyan nyúzást, amibe egy nagyon finom és gyors járású szerkezet "belepusztul". Egy Zenith El-Primero-t igenis illendő legalább 4-6 évente leszervizelni, mert ha ott egy elég gyorsan félrekopó billegőtengely miatt elkezd összevissza-járni, akkor ott csak a pótalkatrészekre bőven hatszámjegyű összeget fog mondani a Zenith, és nem nagyon lesznek okosba megoldható kerülő-utak.
Egy Unitas-alapú egyszerű hárommutatós meg elég közel van az elpusztíthatatlanhoz, és ha mégis kell, tök egyszerűen és olcsón lehet pótalkatrészhez jutni.
Egy kicsit mint az emberek gyogyitàsa...jobb lenne nem beléjuk nyulni, de néha elkerulhetetlen. Es ha sokszor belenyulnak az nem szokott jol végzodni....
Elvileg egy jól tervezett konstrukció úgy van kitalálva, hogy könnyen és károsodás nélkül szétszedhető-összerakható legyen. Elvileg.
A gyakorlatban még márkás-drága óráknál is vannak erősen kérdőjeles megoldások és kivitelezések, és igen, minden egyes szerviz hordoz magában potenciális kockázatot. A legjobb lenne - pont, mint egy autó-motornál, váltónál is - nem megbontani sosem, ám sajnos a kenőanyagok és a konstrukciók ezt nem tetszik lehetővé. Ha sosem szervizelik az órát - akkor amiatt fog tönkre menni...
Mikor tobbszor szétszed és ujra osszerak egy oràt akàr egy szakérto oràsmester, az is kàros lesz egy ido utàn nem? Nehezen làtom hogy egy ora amit 10-szer szétszednek osszeraknak az évtizedek folyamàn ne kàrosulna...
Ha egyáltalán nem akarod használni - ne húzogasd. De tárold mindenképpen száraz, meleg és tiszta körülmények között.
Nagyon sokáig nem használt szerkezetnél a kenőanyagok kétféleképpen tudnak viselkedni - elillannak vagy besűrűsödnek. A mai kenőanyagokra inkább az első a jellemző, de vannak ma is idővel begyantásodó olajak. Így előfordulhat, hogy az 5-10 évig egyáltalán nem használt szerkezet meg sem mozdul, el sem indul többet - nem romlott el, csak kitisztításig, újra kenésig nem lesz üzemképes. Ezzel számolni kell. Elvileg egy megfelelő feltételek mellett tárolt szerkezet hosszú távon sem károsodik - de az újra üzembe helyezéséhez szervizelni kell. Ahogy egy autót is "le lehet tenni naftalinba", megfelelően letárolni-konzerválni, de nem lehet a raktárból előszedett állapotban rögtön beindítani és útnak indulni vele.
Megmértem az Omega órámat (De Ville (Vasarelli), automata, 1998-ban gyártott, 2001-ben vásárolt) és ez bizony kb. 30 mp-et késik.
Azért ez soknak tűnik, talán ráférne egy szerviz és beszabályozás, de attól tartok, hogy ez az akció 100 ezerbe is belekerülhet...
Ma már nem használom, talán havonta kétszer ha felveszem. Szervizben ez sem volt.
Anyai örökségemből van egy szintén régi, régebbi mint a Longines, - talán 60-as vége - órám is. Tudtommal ez sem volt soha szervizben. 40 éve biztos nincs hordva, a fiókban van, illetve óradobozban.
Szerinted érdemes bizonyos időnként felhúzni vagy jobb békén hagyni?
Tudni kell használni, nem mindent szabad csak úgy "rárakni". Billegőt-hajszálrugót titán/kerámia csipesszel fogni kell szilárdan, vagy a hajszálrugó úgy be tud rezonálni, hogy károsodik. Kicsit már felmágneseződött és ezért dipólusos alkatrész - mivel változó mágneses térbe kerül - a lemágneseződéséig "villanymotort játszhat", és úgy ide-oda csapkodhatja magát, hogy akár egy csapot is eltörhet, stb...
De kis tapasztalattal és elővigyázatossággal rendben van, meg egyébként is - minden demagnetizer alapvetően így működik, és ezekre mindnél oda kell figyelni.
Szétszedés nélkül eleve nem hozzáférhető a kenési pontok egy része - sőt, pont a legkritikusabbak (pl: a billegő mindig zárt, fedőköves csapágyazása) nem azok. A rugóház megnyitás nélkül evidens módon nem tisztítható, a felhúzó-állító szerkezet a számlap levétele nélkül még csak nem is látszik, stb...
Az olajozàshoz az oràt teljesen szét kell szedni, megtisztitani az alkatrészeket vagy esetleg elég a megfelelo helyekre olajat juttatni? Gondolom a nagyon régi olajban mégiscsak mikroszkopikus fémrészecskék lehetnek...
Teljesen rendben van a pontossága, de egy kenés nélkül működő, porszáraz szerkezet is tud pontosan járni - csak gyorsan kopik.
Viszont, ha ez egy gyűjteményi emlék, és hordani nem is akarod, vagy tényleg egy évben egyszer egy estére felveszed - akkor valóban nem is érdemes foglalkozni a szervizelésével.
A mechanikus óra igénybevételei kicsik, ez nem benzinmotor. Egy karbantartás nélküli, teljesen száraz szerkezet is 10-15 évig eljár szépen, mire annyira megkopik, ami már hibát okoz - állandó, napi szintű használat mellett. Vagyis hébe-hóba, alkalmilag használt óra kb: ezer év alatt károsodna...
Lehet, hogy elviszem egy tisztításra, bár tartok tőle, hogy nem éri meg. Szerintem ez ma nem sokat ér, vásárláskor sem volt drága. Ráadásul nem is egy szép óra...
Ami a pontosságot illeti, mi a véleményed? Arról nem írtál...
Nem dicsekedtél, csak építő szándékkal megjegyeztem, hogy egy mechanikus karóra nem (csupán) műtárgy, hanem konkrétan egy gép, aminek rendszeres (és a gyártó által is előírt) szervizelésre-karbantartásra van szüksége, vagy tönkremegy.
Sokáig bírhatja erősen elhanyagolva is, nagyon sokáig - de esetleg aztán a végén már nem is javítható állapotba juthat.
