kb 9 hónapja van egy MIDO-m, Caliber 80, és tűpontos, mintha a legjobb kvarc vagy chronometer szerkezet lenne benne. azt persze még nem tudom, hogy meddig lesz ennyire elképesztően pontos.
Igen, a járástartalék-mizéria is érdekes kérdés. Mert ugye azért az önmagában nem rossz, ha az órát péntek délután letéve az hétfő reggel még jár, nem kell beállítani - de akinek ilyen bánatai vannak, minek vesz drága mechanikus órát? Aki meg vesz, és szereti, az szeret vele babrálni, azt nem zavarja, ha szombat délután is húzogat rajta kicsit - legalábbis én valahogy így gondolnám...
Az áttétel megváltoztatása nélkül megnövelt járástartalék meg valóban hosszabb rugóról, csökkentett lengésszámokról meg ilyesmiről fog szólni - aminek persze vannak negatív hatásai is. Hogy az élettartamra ennek milyen kihatásai lesznek - azt majd meglátjuk, az ETA most erősen futtatott Powermatic 80 családját szerintem általában nem az örök életre szánták...
Én megvallom, a szilíciumos iránytól tartok a legjobban, mert ez most már egyértelműen abba az irányba visz, hogy javíthatatlan, karban tarthatatlan szerkezetek fognak készülni, amelyekkel sűrűn elő fognak fordulni olyan hibák, amelyek korábban ismeretlenek voltak (hajszálrugó-törés, gátkerék-horgony törések - ezekkel gyakorlatilag nem is lehet találkozni régi óráknál, csak akkor, ha fizikális roncsolás érte őket) - és nem lehet velük kezdeni semmit. A pótalkatrészek ára vagy gazdasági totálkárossá fog tenni még milliós értékű órákat is - vagy ezek hiányában helyrehozhatatlanná.
Én úgy érzem, pont az "hal meg ezzel", amiről - legalábbis számomra - a mechanikus óra szól, szólt. Az egész témakör egy anakronizmus, a legjobban elkészített-kivitelezett mechanikus óra sem lesz pontosságban és - legalábbis az elvárt, nyilván jóval szűkebb élettartamán belül - probléma/gondozás-mentesebb egy elektronikusnál, viszont ettől még a köznapi használatra teljesen alkalmas, és "lelke van", ugyanakkor megfelelő karbantartás mellett kvázi "örök életű", akár tényleg generációkat szolgálhat ki. Ha ez is odavész - akkor lassan tényleg öncélú sznobizmussá válik az egész.
Az én negatív érzéseim az emelt járástartalékkal elsősorban műszaki jellegűek.
Ugyanis ha a szakirodalomban szereplő klasszikus méretezési elvek betartásával megtervezünk egy svájci horgonyjárattal épített karóra, vagy zsebóra méretű szerkezetet, annak a járástartaléka 40 óra körüli értékre adódik.
A gyártók sok esetben a már meglévő szerkezeteiket alakítják át magasabb járástartalékot adó órákká.
Így valami hasonló dolgot érzek, mint az autóiparban az elmúlt években dúló "downsizing" őrületre, ami a korábbiaknál jóval kisebb űrtartalmű, turbóval, vagy turbókkal izmosított motorokat jelentett. Mindezt a korábbi nagyobb szívómotorokkal megegyező, vagy legtöbbször az jócskán meghaladó teljesítménnyel gyártva.
Mivel a periódusos rendszer nem változott és kevesebb anyagból próbáltak a korábbival megegyező, vagy nagyobb teljesítmény előállítani, így mindez az élettartam drasztikus csökkenéséhez vezetett.
Ma már bevallják a gyártók, hogy csinos kis zsákutcába vezetett ez a "hóbort".
Úgy érzem ez a plusz járástartalékkal "felturbózott" óraszerkezeteknél is hasonlóan fog jelentkezni az élettartam csökkenés.
Pár gyártó az óránkénti féllengésszám csökkentésével próbál magasabb járástartalákot elérni...ez még szódával elmegy, de ez pedig a pontosságot rontja.
Egy szó mint száz: bennem az az érzés van, hogy az autógyártók után, most az óragyártók akarják megerőszakolni a fizikát.
Vegyesek az érzéseim. Azt látom, hogy a svájci óraipar reménytelenül átcsúszott a luxusipari szegmensbe, és jó, de olcsó, egyszerű hétköznapi órákat még ha nagyon akar, akkor sem tud a kínai, általában keleti iparokhoz képest versenyképesen gyártani. Ma már nagy számban vannak teljesen komolyan vehető, jó kínai órák, amelyek minőségével sincs baj - és velük összemérhető svájcit még a nem "nagynevűek" is csak öt-tízszeres árakon tudnak kínálni.
Ugyanakkor a luxus-szegmensben meg kényszerré válik a kitűnés a tömegből, a "valami más", az sem baj, ha nem jobb, de mindenképpen "más" felmutatása. Az ETA is azért próbálkozik mindenféle variálással - mert annyira kommersz érzetűek lettek a hagyományos szerkezetei, hogy az már probléma. Ráadásul most már boldog-boldogtalan gyártja is őket, és gyárthatja is, hiszen ezer éve lejártak a szabadalmi védettségek. Egy 2824, vagy 7750 megkapható teljesen elfogadható kivitelben kínai gyártásból is, meg ugye ott a Sellita és mások is.
A Rolex számára is probléma, hogy a 3035, 3135 korábbi werkjeit elkezdték utánozni a kínaiak, nyilván ez nettó hamisítás, de megszűnt az a korábbi állapot, hogy egy Rolex hamisítványt legalább toknyitás után rögtön le lehetett leplezni - ergo ők is változtatni, variálni kényszerülnek. Az Omega láthatóan feltett mindent a CoAxial vonalra, a jelenlegi üzleti számok alapján nagyon nem egyértelmű eredménnyel (évek óta lejtmenet van).
Lehet, hogy a folyamat végére az egész svájci óraiparból egy kicsi, szűk körű, nagyon drága dolgokat gyártó luxus-szegmens marad csak meg - ez is benne van a pakliban. Jelenleg a Richard Mille évi 4-5 ezer (darabonként legalább negyed millió eurós-dolláros...) órából nagyobb árbevételt realizál, mint a Longines vagy IWC, többször annyit, mint a Certina-Tissot együttesen.
Az iparág ezekről nagyon hallgat, ugyebár marketing-propaganda téren mindig is erősek voltak, a nagyvilág elől voltaképpen a 70-es évek nagy kvarcválságát is sikerült elhallgatni, az emberek többsége még csak nem is hallott erről, miközben totál padlóra kerültek...
Ez majd elválik. Azért vagyok szkeptikus, mert az Omega a CoAxiallal sem magának a gátszerkezetnek a kenésével fürdött be - hanem a billegőtengellyel. Igazándiból az a kritikus kenési pont minden mechanikus óránál, a hagyományos horgonyjáratnál sem a horgony kenése-csapágyazása a gond, jó minőségben elkészített óránál itt nincs sem kopás, sem elakadás, működési zavar - még erősen elhanyagolt óránál sem. És jó ideje vannak olyan, a horgony köveire alkalmazható kenőzsírok is, amelyek egyértelműen sokkal tartósabbak bármilyen, a csapágyakba való olajnál (Lubeta pl.).
Viszont a billegőtengely csapjai (és a gátkerekekéi is) pont ugyanolyan igénybevételnek lesznek kitéve ezeknél a megoldásoknál is, mint bármi másnál. Én tartok tőle, hogy ha nem lesz kenéstechnikai áttörés - akkor ezek (amúgy mind a Breguet-féle, 2xx éves "natural escapement" ötleten alapszanak) a próbálkozások is végül rendre ott kötnek ki, hogy érdekesek, különlegesek, "legalább mások, mint a megszokott", de valós előnyt pont úgy nem fognak jelenteni, ahogy sajnos a CoAxial sem jelent (sőt - sok kínlódás és fejlesztés után kb: ugyanolyan megbízható lett, mint egy horgony-járat - ennyi az eredmény).
A most terjedőben lévő szilícium alkatrészekkel és főleg hajszálrugókkal is egyelőre a szakmának kizárólag negatív tapasztalatai vannak - nem is csekélykék. Spontán törések tömege, miközben az egész konstrukció javíthatatlan, kezelhetetlen, túl érzékeny, iszonyú rideg anyagról van szó.
A magam részéről már rég nem keresem a luxus mögötti racionalitást, hacsak azt nem, hogy minél drágább legyen. Amióta a Rolex is letért a helyes útról, mára már nem is maradt követendő példa.
Értem a szempontjaidat, de nem minden körülmények között osztom. Az ETA 2892/2824 esetén alkalmazott "ugró dátum" egyébként nem valódi gyorsváltó, a kukac rugó előfeszítésén alapszik, és emiatt nagyon bizonytalan a tényleges váltási pontja. Gyakorlatilag akkor vált a dátum, amikor a dátumtárcsát pozicionáló rugó és a lassan befeszülő váltórugó közül az utóbbi lesz jobban megfeszítve - ez legjobb esetben is egy kb: negyedórás szórást jelent a váltás tényleges időpontjában - sztochasztikusan. Ja, mellesleg közben már elkezd azért moccanni a dátumtárcsa is, látni, hogy húzódik fel a rugó, és általában kb: félig át is tolja a dátumot, aztán hirtelen elvált.
A hivatkozott Poljot esetében meg (2627H werk) a váltónyelv megvezetése annyira esetleges, hogy a napi szórás a váltás - egyébként tényleg pillanatszerű - időpontjában szintén legalább ennyit szór. Képtelenség úgy beállítani ezeket a szerkezeteket, hogy pontban éjfélkor váltsanak - előtte-utána 5-10 percen belül bármikor megtörténhet a váltás, akár véletlenül pontban éjfélkor is, aztán másnap meg öt perccel előbb-később...
Azon a kidolgozottsági szinten, ahogy a Rolex ezt megcsinálta - úgy rendben van az idea, mert az normálisan karban tartva tényleg kb: fél percen belüli váltást fog tudni mindig (de még az sem pontosabb ennél). Ehhez képest a lassú váltás nem is feltétlenül annyira rossz megoldás - ha egyébként aránylag gyorsan vált (a hivatkozott Seikok ilyenek), és a 7750-től eltérően rugózottak a váltónyelvek, tehát lehet a váltási szakaszban is gyors-állítani a dátumot (ezt is tudják).
Az új órák ára pedig egészen kevés modell kivételével általánosan esik ennyit - nem áltatnék senkit azzal, hogy az új óra vásárlása befektetésként is értelmezhető, mert nem igen az. Mostanság még a "szentháromság", a Patek-Vacheron-AP vonalon sem az, még a PP Nautilusok ára is szépen beesett a korábbihoz képest, rá is faragott, aki bevásárolt belőlük.
Ezt a fícsört tudja a 70-es évek óra az ETA, a Seiko, meg még a lenézett ruszki óraipar is. Nem a világ csodája az instant dátumváltás éjfélkor lásd a 23 köves poljot automatát.
És akkor jön a "Grand" Seiko és visszafele halad, de közben meg elkéri a 3-4 milliót egy fémtokos óráért. A Spring Drive is kiforrott technológia már régóta csak az alkatrészek helyzetét kellene áttervezni a szerkezeten, hogy a számlapon jó helyre jöjjön ki a járattartalék mutató, tehát előbb meg lehessen tervezni a számlapot és ahhoz utána elhelyezni hátul a szerkezet elemeit. Lásd Lange 1A, először a számlap a tökéletes harmóniával és csak utána a szerkezet.
A Grand Seiko meg pont leszarja, átfúrja a számlapot ott, ahová a szerkezet kiadta a járattartalék mutatójának tengelyét. Ahova esik, elrontva a számlap harmóniáját, egységét.
Na ez zavar engem, ez a "jó lesz nektek ez is pupákok" hozzáállás. Instant dátum? Minek az? Éjfélkor úgyis alszol! A számlap random helyén lévő járattartalék mutató? Kit érdekel?
3 milliós órán a zörgő hitvány egyenszíj, amit egy 200 ezres órára se lenne képem feltenni?
Mindenesetre a használt árakon látszik a piac értékítélete, az újonnan 10 éve vett 3 milliós órák lassan 1 millió alatt mennek el, ha egyáltalán elmennek.
Azért ezek így sem rossz szerkezetek, és nézd ezt annak a tükrében, hogy ennyi pénzért lenyúlnak ám simán sokszor valami ETA/Sellita werkes órával is. Az óraipar ezen szegmense pedig egyértelműen át lett pozícionálva luxusiparrá, nincs értelme firtatni, hogy milyen ár/érték arányúak ezek az órák - mert nyilvánvalóan rettenetesen rosszak ezen a téren. Éppen ezért egy-két kivétellel nem is tartják ezek az árukat svájci vonalon sem újként.
Ezzel együtt a gyors-pillanatszerű dátumváltást én nem okvetlenül érzem egy minőségi szerkezetnél elengedhetetlen tulajdonságnak - egyébként a 60/70-es évek Grand Seikoi között is volt, amelyik tudta, és volt, amelyik nem, az 56xx szériás szerkezetek például nem. Ízlés dolga, hogy valaki ezt elvárja, én még bizonyos mértékben előnyét is látom a 7750-hez hasonló lassú, fokozatos dátumváltásnak - azt, hogy éjfélkor a dátumablakra nézve egy gyors váltású óránál nem tudhatod, hogy ez most akkor még az előző vagy már a következő dátum (tipikus ugró-órás kijelzés dilemma, amit csak a PallWeber megoldású szerkezetek oldanak fel) - lassú, kúszó dátumnál látod, hogy már elmozdulóban van a dátumtárcsa, azt is, honnan hová.
A másik kettőt mondjuk úgy, megnéztem (és még egy harmadikat is, az most nem is ugrik be) - hogy mennyire jók, arról nem mernék nyilatkozni, mert egy próba alapján nincs használati tapasztalatom. Még a Timegrapherről sem sok, de működik. A WatchAccuracy sem egy világ csodája egyébként, de nem is valami komoly laborműszernek szánták, alkalmas úgy általában mechanikus órák gyors, felületes bevizsgálására és szabályozására - tisztességes munkához meg úgyis szükséges valódi célműszer. Sajnos ma már Computic/Horometer nincs, megszűnt a gyártásuk, nem volt gazdaságos, de a kínai Weishi műszerek azokhoz hasonló áron elérhetők és tapasztalatból mondhatom, hogy jók (igazándiból mint műszerek sajnos jobbak, mint ezek voltak).
