Sajnálom, hogy a Napi Mao stílusa tényleg gyakran bunkó. Igazán sajnálom, mert inkább olvasnék egy mértéktartó jobbos lapot, mint a mértéktelen balt. De a stílus megítélésének pártállástól függetlennek kellene lennie, nem? A Mancs és a Beszélő írói (akik a Népszabó és a MaHírlap írói is egyben) olyan nyomdafestéket nem tűrő szövegeket engednek meg maguknak, hogy kínjában ízzad a papír, ha ránézek.
Ez a bunkóság tán intellektuális? Legyen minden bazmeg egyenlő!
Szasza!
Feltételezésed pontatlan, nem én vagyok a húsosfazék mellett, hanem a húsosfazék van mellettem. Egyéb kifogás?
Egyébként az északi oldalról van szó : )
Kedves Kami Kaze!
Hát nem tudom, szerinted a sok az mennyi? Én a Kurír-ról és a Reform-ról tudok, hogy "elhalálozott", de a Kurír alteregóját, a "Napi" Kurír-t tudtommal a minisztérium akadályozta meg a megjelenésben, ezt a döntését az I. fokú bíróság hatályon kívül helyezte. Azt azért nem mondanám, hogy a "kórterem baloldalán" gyengékedtek volna. Bulvárlapok voltak. (Amúgy az én ízlésemtől mindkettő elég távol állt, kb. olyan gyakorisággal olvastam, mint a Napi Mao-t.) A MaNcs azóta is megjelenik... Más egyéb kedves halott?
Azt hiszem, az újságírók seregei és a seregek egyedei elsősorban saját magukkal hitették el, miszerint ők "qurvatehetségesek". A Napi Mao-t pl. azért nem olvasom (és főleg nem vásárolom!) rendszeresen, mert zavar a provinciális stílusa, ezen belül némely munkatársuk eszméletlen bunkósága. Nem látom be, miért ne lehetne a jobboldali nézeteket intelligensen, kulturáltan, szellemesen bemutatni. Tehát nem zárkózom el nézeteimtől ellentétes vélemények megismerésétől (sőt!), de mazochista sem vagyok.
Valóban jó helyre járok nyaralni, gondolom, ezt a következtetést abból vontad le, hogy már reggel elfogynak a "ballib" lapok és a kutya sem veszi a Napi Mao-t : )
Zénó
Nem, kedves kex, nemvagyok allaergiás. Sőt, én is olvasom nevezett "lapokat", kikapcsolódásképpen, megaztán munkaköri kötelesség is egyben figyelni a MEH házilapját. De szerintem felesleges minden nap idekopizni a publikat. Erőltetettnek tartom.
Érdekes, én veszprémi vagyok, és kénytelen voltam a Napi Mao-t megrendelni, mert ha nem mentem idöben, már elfogyott, egyéb az volt.
Megfigyelésedre volna egy feltételezésem, csak azok engedhetik meg maguknak a balatoni nyaralást, akik azon az oldalon vannak, hisz az elözö x évben is a húsosfazék mellett voltak. Most is.
A helyzet az, hogy a kórterem baloldalán infúziós palack híján viszont mostanában igen sok beteg elhalálozott. Ez egyébként pontosan rávilágít a médiapolitika azon túlzásaira, amit az előző koalició valósított meg, mely újságírók seregeivel is elhitette, miszerint ők qurvatehetségesek. Hornék egyszerűen nagyobb kórust engedtek meg maguknak, de ettől csak a hangerő nőtt.
(Mérték kérdése).
Semmi közöm mit olvasol, de egy jó tanács, mindig érdemes a "másik" lapot is rendszeresen olvasni.
Tudtommal pl. a Magyar Nemzet a Horn-kormány segítségével maradt életben 94-98 között. Azóta az Orbán-kormány cseréli az infúziós palackot.
A Napi Mao-val kapcsolatban igazad van, olvasói többsége úgy jut hozzá, hogy kölcsönkéri. Ui. nem hajlandó érte fizetni : )))
(Én már két számát is elolvastam, bezony, de én is kölcsönkértem.)
Nem ismerem, mi a helyzet a vidéki újságos-standokon, nekem balatoni nyári tapasztalataim vannak, általában 4-5 hétig vagyok lent július-augusztusban, és ha nem érek 9-ig az ABC-be, vagy a strandnál lévő újságoshoz, nem kapok sem Népszabit, sem Magyar Hírlapot. Ezzel szemben még este is van Napi Maó.
A topicnyitás oka: nyitottam egy másik topicot, ami a médiapiac megvitatása felé indult el, bár az eredeti téma szerintem érdekesebb. Miközben ezen bosszankodtam, felfedeztem ezt a cikket. Kapóra jött, hogy ide irányítsam a vitát.
Nem igazán sikerült...
Túl erős a kritkád. A témában átlagos cikk. De igazán jót nem lehet írni. Tulzottan is az érelmeik hatása alatt vannak az érintettek.
Szakmabeli nem vagyok. Közvetlenül nem is érint, hiszen nem vagyok egylap alkalmazotttja sem.
Mint állampolgárnak meg van a véleményem a hazai médiaviszonyokról, de azt hetente megírom az egyik hetilapban. (illetőleg egy szegmenséről, az elektronikus média hírszolgáltatásáról.) Ide már nem igen jut belőle. Van más téma is, éppen elég.
- A "jegyzetel"-ért bocsánatodat kérem. Viszont azt tényleg nem értem, minek nyitottad a topicot.
- A cikkel kapcsolatos megjegyzéseimmel egyetértesz? Vagy szerinted ilyen egy jó újságcikk? (Szakmabeliként csak van véleményed...)
- Adatokat felmutatni nem a te feladatod, és nem is az enyém. Ezt a cikk írójának kellett volna megtennie, ha már egyszer Ő vádol.
Gyenge fércmunka, láthatólag erős felindulásból elkövetve. A szerző semmiféle adatot nem képes felhozni a kérdéses grafikon adatainak cáfolataként, még saját lapjának példányszámával sincs tisztában. Láthatólag teljességgel műveletlen a statisztika terén, mégis ebben a témában támad. Összetéveszti a lehetséges indítékot a megtörtént hamisítással.
rezsőről:
Idemásol nekünk egy cikket, amiről nem hajlandó érdemben nyilatkozni (se pro se kontra), de azért a biztonság kedvéért kikéri magának. Elnézegeti a fórumot és közben buzgón jegyzetel...
Akkor leszűrhetjük, az újságosok kommenisták. Sőt. A lapterjesztő cégek is. Ami ugye piacgazdaságban furcsa, mert a lapterjesztő abban érdekelt, hogy minél többet adjon el, de hát ezek elvből még a haszonról is lemondanak. Furcs világ.
U.i.: ja, a postások is. Mert a NapiMo-ra tízezrével küldik az előfizetést a polgárok, de a postások eltüntetik a leveleiket.
A statisztika sokszor megtévesztő. Nem rég Székesfehérvárra jártam le rendszeresen és reggel 8 órakor már egyetlen Napimaót sem sikerült kapnom. (Soha a három hét alatt). Hasonló a helyzet Tatabányán, ahol az 5 - ik újságárustól sikerült az utolsó példányt megkapnom. (Igaz, reggel 10-kor). Más vidéki helyeken is hasonló a helyzet, de Népszabadságot mindenütt és mindenkor lehetett kapni.
Én azt hiszem, hogy a rendszeres újságolvasók laphozjutási feltételei eleve nem ugyanolyanok az egyes lapok tekintetében. Itt valószínűleg arról lehet szó, hogy a Népszabi "megengedheti" magának a magasabb remittendát, a Napimaó meg nem. A dolog nem intézhető el azzal, hogy a Népszabi sokkal jobb. (Jó lap különben, de nem ennyivel). (Népszavát is mindig és mindenhol kapni, bár (nagy)közértes ismerősőm szerint ez az a lap amelyet szinte senki nem vesz meg,rendszeresen annyit küldenek vissza, amennyit kaptak). Nyilván akkor lenne helyes az összehasonlítás, ha ugyanolyan feltételekkel pályázna az összes lap. Ami a lapok továbbadásának szorzószámát illeti, nyilvánvaló, hogy azé magasabb,mely korlátozottabb példányszámban kapható. (Ezt éppen vidéken tapasztalom, hiszen a pesten megvett Napimaót mindig elkérik, míg a Napimaó helyett vidéken esetlegesen vett Népszabit sohasem). Fokozottabban igaz lehet ez a Demokratára, mely itt a fővárosban sem mindenhol kapható. (Én is egy elkérés alkalmából "szoktam" rá és az én példányomat mindig tovább "kell" adnom). A lapok mögött nemcsak szellemi, hanem anyagi tőke is áll, mely nagysága a lap számára alapvetően meghatározó de a szerencsés "konstelláció" mégiscsak e kettő megfelelő keveréke. Ha bármelyik hiányzik, probléma van. Mivel azt esetleg kevesen tudják, hogy a példányszám külső támogatás nélkül akkor sem növelhető, ha a lap minden számát megveszik, félrevezethető egy olyan tipusú statisztika, hogy a lap hány példányban jelenik meg, ergó (ennek nyomán) Horn (és a többiek)valamikori okoskodása a vásárlói piacról jellemző hazugság. (Támogatták is rendesen a "haver" lapokat, melyek aztán távoztukkor, napok alatt omlottak össze, áldozatul esve felpumpált példányszámaiknak). Sokkal többet mond az, hogy pld. 1 hónapig vizsgálva, egyezer példányból mennyi az eladott. (Az "eredményt" havonta tanulmányozhatja bárki, aki ismerve a nyomtatott példányzámot, bejuthat egy remittendaraktárba, csak ne lepődjön meg túlságosan a sok "sikeresnek" gondolt lapok számán).
". A Napi Magyarországnak
„számított” napi 12 ezres példány természetesen szintén nem
felel meg a valóságnak. Újságunk – az egyetlen hazai
napilapként, amelynek immár hosszú ideje töretlenül emelkedik
mind az előfizetői, mind az eladott példányszáma – a szóban
forgó időszakban több mint háromszoros nagyságrendben jelent
meg, és sokkal nagyobb mennyiségben fogyott el. "
Az a baj, hogy ennek a mondatnak semmi ertelme, mert mi az hogy haromszoros nagysagrend. akkor 1 millio ketszazezer lenne. Vagy pontosabban meg :a 12 ezernek a tizes alapu kitevoje kb 4 , annak a 3szorosa 12 tehat a Napi Mao 10 a 12-en peldanyszamban jelenik meg. Magyarazza mar ezt el nekem egy matematikus. Vagy az ujsagironak, hogy mit jelent a nagysagrend.
sokkal egyszerubb azt irni, hogy peldanyszamunk tobb mint haromszorosa a cikkben irt adatnal.
Mivel magam eddig egy szót sem szóltam a médiadatokhoz (nem vagyok én olyan jártas ebben a komplikált világban, mint Ti), meglehetősen nagy fantáziára vall részedről bármiféle rögeszmémre következtetni.
rezső
vannak jelentéktelen kis zsurnálok, mint népszabi, népszava, MH, és vannak óriási médiabirodalmak mint Mao, Demokrata.Persze megnyugtathat, hogy a jelentéktelen ujságokban publikált statisztikákat ugysem olvassa senki.Emil rajzolhat másik grafikont, majd az a hirdetőket oda csábitja.Régi rögeszméd, hogy a mindenkori komunista kormány határozza meg a polgár számára, hogy a standnál milyen lapot kérjen a rikkancstól.
Olvasva a napilapok olvasottsági indexét meg kell állapítani, hogy ezek manipulált adatok.
A listát uyganis a Népszabadság saját hírdetésszervező cége (Primus Kft) készítette, amelynek elsőszámú érdeke, hogy a kenyéradó gazdája minél magasabb olvasottságát hitesse el leendő ügyfeleivel.
Az olvasottsági indexet az eladott példányok számának beszorzásával állapítják meg. Ez a szorzó 1-4 között változik, az indexet készítők becslése szerint. A szám azt jelentené, hogy a megvásárolt lapot a vásárlón kívül még hányan olvassák. Úgy lehet például a Magyar Hírlap 3 –szor olyan olvasott, mint a Napi Magyarország, hogy a becslést készítők az egyik esetben minden eladott példányt 3 fővel, a Napi Mao.-nál 1 fővel vettek figyelembe. (Valójában az újság-standokon eladott példányszám közel azonos.)
Hogy például a Népszabó adatai manipuláltak, azt az is bizonyítja, hogy a lap egyre súlyosabb gazdasági gondokkal kűzd, mostanság szüntette meg Pest megyei mellékletét.
Netán Glászló a Primus fizetett ügynöke, és itt a Fórumon munkáját végzi?
Bár az idézett cikked sem mentes apró következetlenségektől (mert ugyan miért ne lehetne, hogy a Népszabi egy eladott példányát többen olvassák, mint a Maoét?), de ha az tényleg igaz, hogy a Primus a Népszabi hirdetésszervezője, akkor elég érdekes az ügy. Ez egyébként csak megerősített abban a véleményemben, hogy nincs objektív ujságírás, de vannak egyes lapok, akik maguknak követelik ezt a címkét és ők akarják megszabni, hogy ki a hiteles tájékoztató és ki nem. Gondolok itt főleg a MaHírlapra.
Több topicban spontán elindult a vita, amit jó lenne ideterelni. Íme a mai Mao cikk vitaindítónak, -folytatónak:
„Médiapiac”
E zer leírt szó sem ér fel egyetlen képpel – tartja a kínai
mondás, s a Népszabadság szemmel láthatóan megszívleli a régi
bölcsességet. Csütörtöki számában ugyanis egy, a sajtó
reklámbevételeinek alakulásával foglalkozó cikkéhez
akkurátusan grafikonokat mellékelt, nyilván azzal a szándékkal,
hogy megkönnyítse a laikus olvasó tájékozódását, eligazodását
a hirdetések sötét erdejében. Tehát akár az előzékenység szép
példájának is tekinthetnénk „Az országos napilapok
olvasottságának változása 1998-ban” címet viselő kis
hasábdiagramot, amely nyolc országos terjesztésű napilap
olvasottsági arányait ábrázolja, ha nem volna vele egy kis
probléma. A „Népszabadság-grafika” – egy Primus Kft. nevű
cég forrásadataira támaszkodva – a múlt év második felének
rangsorát ezekkel az ezer főre kerekített számokkal jelöli:
Népszabadság 839, Mai Nap 422, Blikk 395, Népszava 227,
Expressz 159, Magyar Hírlap 154, Magyar Nemzet 145, Napi
Magyarország 49. Vagyis: átlag ennyi és ennyi ezren olvasták
naponta a felsorolt napilapok egy-egy példányát tavaly július
eleje és december vége között.
A napilapok olvasottsági indexét Magyarországon köztudottan
az eladott példányok négyszeres szorzójával állapítják meg, arra
a tapasztalásra hagyatkozva, hogy egy újságot nálunk átlagosan
négyen olvasnak. A fenti adatsorból egyszerű osztással könnyen
visszaszámítható tehát az átlagosan forgó napi példányszám: a
megadott számok negyede. Hacsak a Népszabadság vagy
megbízottja nem egy másfajta módszert alkalmazott,
nevezetesen azt, hogy a különböző újságoknál más-más szorzót
vett figyelembe. Önmagánál, mondjuk, négy felettit, másoknál
pedig – különböző mértékben – kevesebbet. Más magyarázata
nem lehet az általa közzétett összehasonlító számoknak,
márpedig ebben meglehetősen sajátságos statisztikai módszert
üdvözölhetünk. Olyasfélét, mintha egy kártyapartiban a
résztvevők a kezükben lévő vagy általuk elnyert lapokat
más-más értékkel számolnák. Szép kis játék alakulna ki, a fair
play szabályai szerint.
De komolyra fordítva a szót, és anélkül, hogy meddő
számháborúba bonyolódnánk a kétségkívül legolvasottabb
laptársunkkal, valamint fogadatlanul prókátoraivá szegődnénk
másoknak, akiket az ügy hasonlóképpen érint, csupán
szerényen megjegyzünk három tényt. A Népszabadságnak – a
bárki által hozzáférhető adatok szerint – folyamatosan csökkenő
eladott példányszám mellett – semmiképpen sem lehet 840 ezer
olvasója. Az a világ már elmúlt, amikor „naponta egymillióan...”
És főként: nem mutathatna emelkedést a közölt grafikon. Mert
ha ilyen jól mennének a dolgok a Népszabadság háza táján,
akkor nem kellene éppen most megszüntetniük a Pest megyei
mellékletüket anyagi okok miatt. A Napi Magyarországnak
„számított” napi 12 ezres példány természetesen szintén nem
felel meg a valóságnak. Újságunk – az egyetlen hazai
napilapként, amelynek immár hosszú ideje töretlenül emelkedik
mind az előfizetői, mind az eladott példányszáma – a szóban
forgó időszakban több mint háromszoros nagyságrendben jelent
meg, és sokkal nagyobb mennyiségben fogyott el. A grafikon
adata nyilvánvalóan és tendenciózusan hamis, az meg végképp
nem hihető, hogy egy-egy Napi Magyarországot kevesebben
forgatnának, mint a Népszabadság egy-egy példányát. A
harmadik feltűnő jelenség pedig, ami az ábráról leolvasható, a
két másik konkurens napilap „olvasottsági” indexe: a Magyar
Nemzet és a Magyar Hírlap e szerinti cirkulációja tudnillik a
háromszorosa a miénknek, ami azért is képtelenség, mert az
eladott példányszámuk nagyságrendileg igen közel áll a
miénkhez. (A két napilap részesedése az újságpiacon szintén
csökkenő trendet mutat.)
A Népszabadság grafikáját így, ebben a formában tehát
kénytelenek vagyunk hamisnak, szándékoltan eltorzítottnak és
manipulatívnak minősíteni. Célja nem lehet más, mint ingyenes
önreklámozás, a saját üzleti érdekeinek rafinált kiszolgálása –
ami végső soron érthető, ismerve a nyomtatott média élezedő
konkurenciaharcát. Elég egy pillantást vetnünk a szóban forgó
cikk és ábra feletti élőfejre, amelyen ez áll: „médiapiac”. Végül is
a Népszabadság is ebből a piacból él, jól felfogott érdeke
fűződik a saját indexének nyilvános feltupírozásához, és
másokénak a lenyomásához. Az a véletlen apróság pedig, hogy
a hivatkozott Primus Kft. nem más, mint a Népszabadság
hirdetésszervező cége, csak alátámasztja feltevésünket. És
tovább „erősíti” a közlemény hitelességét.
Körülbelül így fest minálunk az úgynevezett médiapiac. Ludwig
Emil