"Ameddig élünk semmi se felesleges a jövőnkre nézve,esetleg annyit állapíthatunk meg, hogy melyik tett merrefelé sodort minket. Viszont a halálunk után akármi is következik minden tettünk jelentéktelen, felesleges lessz."
Szerintem igazából 2 lehetőség létezik vagy minden felesleges vagy semmi se. Az emberiség csak az idejét és a módját tudja változtatni a kihalásnak ( bár a tetteinkben nemláthassuk előre, hogy azok késleltetni-e fogják a kipusztulást). Ha egy semleges megfigyelő szemével nézed a világot akkor minden felesleges, viszont az emberek azthiszik , hogy kijelenthetik valamiről, hogy felesleges, valamiről meg hogy nem. Viszont minden tett befolyásolni fogja valamiféleképpen a jövőt. Az idő szemében hogyan lehetne akármi is felesleges, hogyha az befolyásolja azt.
Nos ebből mindenki levonhat valamilyen következtetést az enyém ez: Ameddig élünk semmi se felesleges a jövőnkre nézve,esetleg annyit állapíthatunk meg, hogy melyik tett merrefelé sodort minket. Viszont a halálunk után akármi is következik minden tettünk jelentéktelen, felesleges lessz.
"A baj ott kezdődik, hogy ezzel a szereppel a vallási hierarchia felsőbb képviselői alaposan visszaélnek."
- Hál' Istennek ott még nem tartunk, de ugye elég csak előkotorni a Bibliát, és eléggé egyértelmű utalások vannak a megtévesztő Antikrisztusról és álmegváltó terveiről, terveikről...
„Az Isten létének problémája, mint a vallás realitásának forgó pontja, a hinni akaró, hitében megszegényedett kételkedö de mégis hívö kishitüeknek a problémája volt és lesz mindenkor,…”
Nem feltétlenül. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valaki feltételezzen/elfogadjon valamiféle isteni létezőt.
Egyébként sok igazság van az Általad leírtakban: A vallás egyfajta hiánypótlása annak, amit a tudomány jelenleg képtelen megadni. A baj ott kezdődik, hogy ezzel a szereppel a vallási hierarchia felsőbb képviselői alaposan visszaélnek. A „vezetettek” meg még mindig jobban és inkább biztonságban érzik magukat egy naiv virtuális világban, mint azon kívül.
„Comte Ágost francia filozófus elmélete szerint: a vallásban bizonyos világmagyarázati formát kell látni, és pedig a legelsőt, a legkezdetlegesebbet, az úgynevezett teológiai álláspontot,…”
Szerintem ez az elmélet egyáltalán nem állja meg a helyét; Teljesen naiv dolog azt képzelni, hogy az ősember - jobb dolga híján – mindenféle isteneket, szellemeket, fizikai– és szellemi világot, Szentháromságba foglalt univerzális törvényt, stb. agyalt ki…. Lehet, hogy én egy fantáziátlan buta gyerek voltam, de soha nem jutott eszembe, hogy valaki lakik az égben, hogy szellemek kószálnak a Földön, hogy a villámlásban, patakban, tűzhányóban istenek laknak, pedig megéltem nagy viharokat, még földrengést is…
Ez az elmélet semmilyen választ nem képes adni a vallási tanításokba (burkoltan) foglalt olyan magas szintű ismeretek eredetére, amelyekkel kapcsolatban a mai tudomány is csak igen óvatosan nyilatkozik, vagy tudomást sem véve róluk egyenesen átsiklik fölöttük.
Az a tudás, mely egykor az emberiség rendelkezésére állott (az eredete ebben az összefüggésben nem igazán számít) „kódolt” formában, emberi, hétköznapi példákon keresztül szemléltetve öröklődött generációkon keresztül. Miután gyakorlati hasznát nemigen látták az ismerői, így a megértésük is egyre kopott, az igazi tartalmuk mindinkább homályba veszett. Úgy is mondhatnánk; jószerivel csak a "csomagolás", a mese maradt meg …. Ehhez járult az emberek, embercsoportok saját érdekű értelmezése, amely már az eredeti tudásból az érdekeiket kiszolgáló hit-alapú vallást fabrikált, amit rendre a politika szolgálatába állítottak.
Mindazonáltal a vallások ma is hordozói ennek az ősi tudásnak, amikhez csak akkor férhetünk hozzá, ha megtisztítjuk azokat a sok-évezredes dogmáktól.
„Ebböl következik, hogy a haladó értelmi kultura a vallást mindinkább feleslegessé teszi, mert jobban megadja az ember bíztonságérzetét, megnyugtatóbban tájékoztatja az embert a világban, mint a vallásban megkísérelt kezdetleges ismerési forma.”
Sajnos, ez messze nem fedi a valóságot, mert a példa egészen mást mutat, emberek milliói küzdenek lelki problémákkal, a fejlettnek mondott társadalmakban pszichológusok nélkül szinte csak szellemi toprongyok lézengenének mindenfelé. A mai társadalmakban senki nem fordít sem időt sem energiát sem önmaga, s ezen keresztül környezete, a világ mélyebb megismerésére, megértésére, nemcsak időhiány miatt, hanem mert a tudomány semmiféle válasszal nem szolgál ilyen kérdésekben, a vallás meg igencsak félrevezető, öncélú e tekintetben (is).
A maradék információs lehetőség meg annyira felhígult, hogy a gyakorlatlan kereső (de még a gyakorlott is) alig talál hiteles kútfőre.
Ugyanis vallás volt, van és lesz is mindig ..., ebben egyetértünk. De nemcsak vallás.
A vallás éppúgy mint a filozófia határozott lendülettel tör az egységes egyetemes világ és életnézet felé, amelyben minden földi jelenségnek megnyugtató jelentését és igazi értékét akarja megtalálni.
Ez az egyetemes átpillantás, a lényegre és egységre való törekvés azonos a filozófiában és a vallásban. A kettö között lélekrokonság van és minden igazi vallás éppúgy bir egységes világnézettel, mint ahogy
minden igazi filozófiának meg van az a prófétai foka, ahol hitvallássá válik.
Amit a vallásos élményben az emberi lélek ösi ösztönnel ragad meg, azt a filozófia az élet tudományosan igazolt törvényeként, az elme öntudatos birtokává teszi.
A filozófia végsö szava az, hogy az egyetlen érték: a szellemiség.
A vallás végsö szava az, hogy a szellem: Isten.
Az Isten szellem és akik öt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok. A vallás bíztosit arról, hogy a filozófia által tisztázott legföbb érték maga az Isten felettünk és bennünk, s így az igazi
Sok emberben vetödik fel Isten létének kérdése, azaz lesz az Isten kérdés a bizonyos valóságból s lesz a realitás kérdése kérdéssé a vallással szemben.
De kétségtelen, hogy akkor sem a hitetlenek problémája. Ha vannak e világon abszolut hitetlen lelkek, korok vagy társadalmak, akkor azoknak Isten léte, a vallás realitása
nem okoz fejtörést, fel sem merül, hiszen nem kérdés rájuk nézve az. Az Isten létének problémája, mint a vallás realitásának forgó pontja, a hinni akaró, hitében megszegényedett
kételkedö de mégis hívö kishitüeknek a problémája volt és lesz mindenkor, akik hitük gyöngeségét támogatandó az értelem eszközeihez nyulnak, hogy saját hitüknek
tegyék hihetöbbé, illetve bizonyossággá Iste létét.
Comte Ágost francia filozófus elmélete szerint: a vallásban bizonyos világmagyarázati formát kell látni, és pedig a legelsöt, a legkezdetlegesebbet, az ugynevezett teologiai álláspontot,
amelyröl a primitív ember szemléli s magyarázza a természet tüneményeit. Mivel azok törvényszerü, racionális okát adni képtelen, isteni lények megnyílvánulásaiban tartja azokat. (Isten van a villámban).
Ebben a szellemben tanítják a modern szociologusok is, hogy a vallás a primitív emberi elme védekezése a külsö természet ellenséges és érthetetlen támadásai ellen s forrása az okokat keresö (primitív)
értelmes lény tájékozatlan kétségbeesése.
Ebböl következik, hogy a haladó értelmi kultura a vallást mindinkább feleslegessé teszi, mert jobban megadja az ember bíztonságérzetét, megnyugtatóbban tájékoztatja az embert a világban, mint a vallásban
megkísérelt kezdetleges ismerési forma. A modern embernél tehát a vallást a helyes természetismeret pótolja s az ez alapon kifundált technikai vívmányokban vetett bízalom.
„Olyan 100 év elég volt arra, hogy az emberek gondolkodását tökéletes materializmusba döntsék, a tudomány "haladást" propagáló dicső zászlaja alatt:”
Azt gondolom, hogy az emberek képtelenek egy ideális, bár igen keskeny közép-úton járni, mert a legtöbben csak szélsőségekben hajlandók / képesek „gondolkodni”, mert így elég vagy ilyen, vagy olyan nézetet/vallást elfogadni, s nem kell saját magának sok munkával kialakítani egy önálló világképet.
„Ez az értéktelen semmirevaló társadalomfilozófia, életmód, egyenesen arányosan következik a materializmusból.”
Ezért a vallás legalább annyira felelős. Ennek a társadalmi formának az egyházak éppúgy támogatói, mint egy-két ezer évvel ezelőtt az akkori világi hatalomnak.
Nézz bele a Bibliába! Vagyonszerzésről, harácsolásról népek kiirtásáról, az alattvalók feltétlen engedelmességéről, ellenkező esetben pokolról, büntetésről, stb. fröcsög. Erkölcsnek nyoma sincs benne.(Kivétel az a fél oldalon elférő néhány intelem.) Pénzen megválthatsz szinte bármit, pontos lista van arról, mi mennyit ér.
(Egy fiúgyermek 5 éves korig öt ezüst sikulus, ha lány, akkor három, Ha viszont 5-20 éves, akkor már a fiú 20, a lány 10 ezüstöt ér. Felnőttként az ára 50- és 30 ezüst a nemétől függően, stb.)
Bűnbocsánatot is lehetett már majd’ ezer éve pénzért vásárolni…
Az erkölcs nem vallásfüggő, ezt maga a Biblia (Pál) is elismerte. Vagy legalábbis nem a Jahve-hit függvénye.
„A vallás egy ösvény, amelyet végig járva, az ember közelebb kerülhet a végső abszolutumhoz, és akár meg is tapasztalhatja azt.”
Szerintem meg éppen akkor távolodik el tőle…
„A régi emberek mesében éltek, mesében gondolkodtak, történetekben gondolkodtak, képekben éltek.”
Amit a vallás igyekezett kiirtani, s helyébe a saját meséit helyezte, holott az előbbiek ősi tudás hordozói voltak.
„Ezért a régi vallási leírások is eszerint lettek megfogalmazva. Ezek szimbólumok, és analógiák.”
Igen, erről írtam az imént. Azonban az újabb keletű vallások már átértelmezték ezeket a szimbólumokat, s mindent a hatalom, a pénz szolgálatába helyeztek.
A legfőbb tanítás:
„Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.”
Mert mindenki eredendően bűnös és csakis a feltétlen hit által fordulhat jobbra a sorsa, de nem evilágban! Utána meg úgysem lehet reklamálni…
"Merd megkérdezni magad, mindenféle bolond gondolattól mentesen (ha azt gondolod, hogy csak egy agy vagyok, az is egy gondolat), hogy ki vagyok? Ki kérdezi ezt, hogy ki vagyok? Ki érzi az érzelmeket?"
Na, látod, itt a lényeg, csakhogy ezt már kitörölték a vallásból, pontosabban bele sem vették, mert nem egyeztethető össze a vallási dogmákkal.:
„Máté így szólt: „Uram, szeretném látni az életnek ama helyét [a helyet] ahol nincs gonoszság, ellentétben tiszta fény van!” (…)
Az Úr azt mondta: „Mindenki, aki ismeri önmagát, megláthatja ezt mindenben ami megadatott neki, hogy megtegye […] és megvalósul […] az ő jóságában.”” (A Megváltó párbeszéde)
„Nos, mivel ikertestvéremnek mondanak és igaz társnak, vizsgáld meg önmagad és ismerd meg, ki vagy valójában, azt, ahogyan élsz, és azt, hogyan válsz valakivé. (…)
Aki pedig nem ismeri önmagát, nem tud semmit, aki viszont ismeri önmagát egyúttal elért valamennyit a mindenek mélységének tudásából.” (Tamás a versengő könyve)
„… a hatalmas […] feltámadás […], meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni és megismerni önmagát. Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a Mindenség útján.
Ne várjatok ezért testi feltámadást, ami megsemmisülés; és nincsenek megfosztva tőle (a testtől), akik tévesen várják a feltámadást, ami üres.” (Hitvallás az igazságról)
„Amikor mindezeket hallottuk, igen bánatosak lettünk. Ám amikor látta, hogy elszomorodtunk, így szólt: „Ennek okáért azt mondom nektek, hogy ismerjétek meg önmagatokat.”” (Jakab apokrifonja)
Néhány halovány utalás található a Bibliában is, de ezeket nemigen szokták reklámozni:
Lk17:21 „…az Isten országa ti bennetek van.”
2Kor 13,5 „…nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?”
Jn14:20 „…én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.”
Most egy Isten van? Azért kérdezem, mert tudod sok vallás van és összevesztek sokan rajta, háborúk voltak, gyilkolászták egymást azért, hogy eldöntsék, melyik kaporszakálas ül a lóca végén?
Vagy pedig nincs Isten és az összes teológiai tanár hazudik, a Biblia és a Korán humbug hazugság?
Vagy pedig a vallás igaz, van Isten és leült a lócára több ezer évig és nézte, hogy hancúroznak a dinoszauruszok?
Utána nagyon unalmasnak tartotta és csinált helyettük embert? Vagy, hogy van ez?
A vallás ez elme menedéke. De jó menedék is lehet. És lehet úgy is csinálni, hogy nem kell meséket költeni, vagy legalábbis olyanokat, amik nem áltudományosak.
Hinni nem kell, elég tapasztalni a mindennapokat. Vándorlunk ébredésről ébredésre, álomból ébredésre, ébredésből álomba, szeretteink halálának borzalmából, a szerelem felhőtlen boldogságába, tetves tescoból egy hortobágyi löszkupacra. :D
Egyébként így olvasgatva, valami ledöbbentőek a hozzászólások, bár a hasonló szintű gondolkodást sejtettem, csak éppen nem szembesültem vele. Olyan 100 év elég volt arra, hogy az emberek gondolkodását tökéletes materializmusba döntsék, a tudomány "haladást" propagáló dicső zászlaja alatt :DD
Ebből következik az is, hogy egy abszolute ateista, materialista,antidharmista, gondolkodás is tökéletesen belecsöpögtethető a fülekbe, ha eléggé fiatalon kezdik az emberrel a "munkát", és még csak nyomokban sem bíztatják arra, hogy a szerencsétlen nézzen már életében legalább egyszer úgy istenigazából magába. De van helyette számítógép, tv, playstation, mozi, mcdonalds, nagy pizza zabálások, bulik, nomeg a mostanában elkerülhetetlen fantasztikus androidos mobil csodák, hogy az emberke ha véletlenül nem vitt magával újságot, vagy fülest, akkor mégiscsak eltudja cseszni valamivel az időt, amikor pl hosszú buszutakat tesz meg, nehogy véletlenül gondolkodnia kelljen.
Illetve a profik, még aludhatnak az ilyen utakon, vagy gondolkodhatnak az előbbiek valamelyikén, kombózva kb ugyan ilyen "létfontosságú" gondolatokkal. :D
Viszont amire rájöttem. Az emberek rettegnek. Azért van az óriási rohanás, meg a sok megvehető szirszar, és folyamatosan megjelenő film, zene, játék tenger, mert rettegnek saját maguk ürességétől, rettegnek az élet értelmetlenségétől, és bármit is csináljanak, az egyfajta ópium arra, hogy ismét ne kelljen szembe nézniük önmagukkal. Ezért van ez az óriási rohanás is. Rohanni rohanni rohanni...... de mi a fenének? Azért, mert az ember már tele van félelemmel, kétellyel önmagával kapcsolatban az életével kapcsolatban, mélyen tudja, semminek nincs így igazi értelme, de ezt egy fantasztikus gndolati bravurral átlépi, és rohan tovább, ami kicsit elfeledteti vele léte nyomorát. Mint egy alkoholista, csak az időt issza :D
A mai ember szart sem tud a harmóniáról, a boldogságról, része pedig csak kivételes esetben van benne. Milyen beteg világ az, ahol a boldogságot azzal mérik, és gyermek kor óta azt hazudják a fejekbe, hogy milye van az embernek? A reklámok mind erre épülnek, és a háttérből irányítják az emberek gondolkodását. Kövér nő, szomorú megtört tekintet, fekete fehér tv képernyő. Van valami hulladék szarbogyó, vágás, következő kép: Színes szinte fényben kristályosan csillológ táj, gyönyörű nő, és ölelgeti azta acseszett bogyót. Mindennel így van egyébként.
Ez az értéktelen semmirevaló társadalomfilozófia, életmód, egyenesen arányosan következik a materializmusból. Ha meg nagyon továbbvisszük a materializmust, akkor nem beszélhetünk sem erkölcsről, sem értékekről, sem jóról, és rosszról. Pl abszolute értelemben nem rossz, ha valaki egy csőkulccsal agyon veri a saját anyját, mert szerti nézni, hogy fröcsög a vér, és szereti látni más kínlódását. Mert akit megölt csak egy sejtkupac, ami egyébként is elrohadt volna, és egy másik sejtkupac csapta agyon. Mivel amaz erősebb volt, így az evolúció győztese volt. Sőt ha okos, még meg si eszi az anyját, met addig sem kell táplálékot keresgélnie, persze csak ekveset, mert beremegősödik tőle a karja.
Amikor pl kínoznak egy gyermeket, akkor az egészséges ép emberben segíteni akarás, fájdalom, együttérzés kél. De miért? Azért, mert tudjuk ugyan olyan ő, mint mi. Legpontosabban. Ő olyan, mint én. Ugyan úgy szenved, boldogságot akar, hazudik, csal lop, szeret, fél, stb..... Egy ember, vagy éppen egy érző lény.
De ki az az én? Ki az, aki vagyok végső értelemben? Vagy mi egyáltalán a tudat? Mi a lét? Hogy jön létre a világ? Van egyáltalán tőlem függetlenül világ? És ha van akkor milyen az a világ színek, súllyok, formák, tapintványok, stb stb stb nélkül?
A vallás egy ösvény, amelyet végig járva, az ember közelebb kerülhet a végső abszolutumhoz, és akár meg is tapasztalhatja azt. A régi emberek mesében éltek, mesében gondolkodtak, történetekben gondolkodtak, képekben éltek. Ezért a régi vallási leírások is eszerint lettek megfogalmazva. Ezek szimbólumok, és analógiák. Egy mai ember teljesen más gondolkodásvilágban él, és ha nem tanulja meg, nem tudja megérteni pl a régi mitológiai leírásokat. Csak annyit fog fel belőle, hogy pl a szentlélek egy galamb. :DD
Vagy istennek nagy szakálla van, egy felhőn ül, és büntet, ha felcsesződik. Aztán vagy hisz ebben, vagy nem. Ha nagyon "egyszerű" ember, és ebben hisz, az is sokkal jobb, mintha nem hinne. De jelenleg ezt az emebrekre csak rá lehet sok esetben nyomorítani, mert másban gondolkodnak, nem értik már ezt. Ilyenkor jöhet be az, hogy nem hisz, de nagy bűntudata miatt még arra is ráfanyalodik, hogy beüljön egy templomba, mert ott békét érez:)
Ne higyjétek el azt a sok baromságot amit gyerek korotok óta a fejetekbe töltenek. Járjatok utánna saját magatok. Merd megkérdezni magad, mindenféle bolond gondolattol mentesen (ha azt gondolod, hogy csak egy agy vagyok, az is egy gondolat), hogy ki vagyok? Ki kérdezi ezt, hogy ki vagyok? Ki érzi az érzelmeket? stb stb stb......
Régen nem így írták le az utat, de a mai ember már csak ezt érti. Főleg úgy, hogy a tv meg a számítógép a legtöbből kiölte a vizualitás minden képességét, így sem álmodni, sem gondolkodni képek szintjén már nem tudnak tisztán.
"jöhetnek", ez a cselekvő képesség fel nem ismertsége értelmében, elfogadható hozzállás. Bár ebből hogyan lesz möködő fentartható valóság, fogalmam sincsen.
Na meg hogy ezt oldom meg vagy azt sem, s vándorlok míg olíat nem találok amit már készre gyártottak, a mások? Vagy csak elhiszem hogy vándorolhatok mert az megnyugtat?
Feltevésként, azért nem árt ha belegondolunk ebbe:
Amennyiben a tudatosság jelen van a halál után is, abban az esetben eléggé optimista elképzelés a halállal való tökéletes vég, vagy teljes megnyugvás.
Amennyiben a tudat jelen van a halál után, nevezzük ezt most léleknek, szóval ha kiszáll valakiből a lélek, akkor bezony békéje és boldogsága csak akkor lesz, ha jó helyre száll. :)
Van rosszabb a haláltól.... az élet, néha.... van olyan, hogy az embernek megváltás lenne a halál. sokszor az eszembe jut, hogy áldásnak érezném, ha egy reggel nem ébrednék fel. Van a haláltól ezerszer rosszebb dolog is, ezektől kell félni.
