A címe: A bátor alumínium kárókatona...
Ült az ágon,
De nem tutta,
A csőrében egy tányér lecsó,
Miért nem tudok,
Olvasni.
Mongyuk ki,
Miért?
Én most ülök,
gondolta.
Miért ne.
AFTER MEETING
nem más ez ma már a világ alkonya
égi vérben úszik Tiszapalkonya
lekonyul a nap is fentről a mennyről
nem jutunk ma már kettőre az egyről
ágyrólszakadt gondok, féldeci, leverve,
érzések csak szép gyűlöletbe keverve,
összegyűlt itt minden, ami fölösleges,
semmitmondás bőre csúf titkokkal heges,
megkarcolta pár ág, talán vágy, vagy igaz,
beletörődni kell, ez a sovány vigasz.
Serpenyőben sül a macska,
Izzik minden húsdarabja.
Nyitva áll a konyhaajtó,
Besurran a kutyó-mutyó.
Kutyuskának korog gyomra,
Jól esne egy cic-vacsora.
Ellopja a forró cicát
Feldühítve hentes-gazdát.
Hentes-gazda nagyon mérges,
Kezében a bárd már éles.
Le is sújt a kutyulira,
Belőle lesz ma vacsora.
GAZDI SZAVA KIS CICÁJÁHOZ
Gyere ide kicsiny állat
tégedet most kicsinyállak
Döglött Cirmi dala
Beledoromboltam a gazdám ölébe,
Nem is tudtam, minek nézek én elébe.
Fújogottam én ott,a kicsiny orromat
Hát a gazdi akkor megfogja torkomat.
Bundácskámat erős nagy kezével fogja
Csikorog szájában a két nagy szemfogja
Helyzetem én most nem nagyon élvezem
Lejött rólam mancsom, illetve két kezem,
mikor falhoz vágott, engemet a gazdi,
mindig játszik velem, ez a kis ravaszdi.
Vittem, én sem, mint ti – nem sokra.
Leginkább a zörgő szatyrot a sarokra,
mert ott van az üvegvisszaváltó ablak.
De vittem én tovább is, nőtt tudásom bokra,
Három nyelvből (kettő holt) felsőfokra;
de ettől még nem lesz olcsóbb az abrak,
amit ráadásul nem nyelvvizsgára adnak...
Kerítésemhez a kolbász túl vastag;
reggel megmártom ajkam a fekete lében,
s aztán megyek tanítani, megyek serényen.
Ha felébredsz, gondolkodj, melyikünké a szégyen,
de vigyázz: nehogy a szád rosszabb ízű légyen.
Jön a buszom. A megálló, mint sűrű asztag.
Hű pitbullod farkát fogd jól két marokra.
Ó, mi bátor, terminátor,
tán vadulva támad újra,
Hét dühét magából fújva,
szája barlang, nyelve sátor.
Elkuporgunk ott bebújva,
durva fogak közt betúrva
mocskos életünk a gyásztól,
terminátor, terminátor...
Vittem, mint ti nem, sokra.
Felértem a felsőfokra,
hol életem áll, s jómagam is.
fogam is, de mosolyom is hamis,
villog merészen, mint kerítésem.
Ütközhetsz ezüstkerítés-résen
pitbull vicsorba. Pattanhatsz
rólam, semmit se adhatsz,
semmit nekem, csak hálát az égnek,
hogy nézhetsz, hogy szemeim égnek,
égnek a világ tüzében,
fekete láng, fekete ében.
Fekete láng csapjon ki belőlem,
emésszen mindent, mi szökik előlem.
freeze flash, dicső kolléga
mikor is? nemrég! a
te topicod királyi volt
de sok nép, az idolt
feledvén, odahordta mocskát,
összehordott tücsköt, bogarat, macskát,
mindenfélét oda lepetézett,
míg freeze flash másfele nézett.
De ha versenyeznének a topicok,
királyok, avagy gyikok,
mindegy, tied az a pálma,
mely hüjevers-topic-gazdák álma.
a
Agyam sivár, szemem tompa,
Soraid döntötték romba!!!
Versem tömör, szinte zúzó,
Ezt tette velem az ÚZÓ!
Azt hiszem tán, hogy majd egyszer,
Ha már nem használ más kegyszer,
Előveszem régi topikomat,
Meg az UZI-mat, és majd lyól lelőlllllllek bennetekete!!!!
;-))))))
Azért ez nem volt szép, kedves Heki,
Hogy miután lábát Freeze Flash kiteszi,
*** mintegy szerény két-három hónapra :-((((( ***
Mert sűrű élete gondjait nyögi,
Nyitsz egy ilyen topikot, mert a másik kikopott... :-(((
*** Habár jogos... :-))) ***
/Hát ez igazán remek; de egy a bajom,
Hol a kalácsom, és a vajom?!/
Verseim siráma, most, hogy nincs Unikumom,
Nem ér el soraid magaslatába, beláthatom.
Szulamit remekeit megközelítni sincs esélyem,
Talán majd Őt - de ezt csak remélem... ;-)))
S a többi költő! Sorolhatnám Őket,
De nem teszem már rájuk,
Csak a szemfedőket...
/Azt is csak holnap.../
Ronda beste népség!
/Itt a rím elmaradt,
Döntsétek rám a falat.../
Elnézést kell kérnem, versem bárdolatlan,
Nem alexandrinus, sőt, oly csiszolatlan...
Kereszt az van benne, nem egészen rímel,
Forog most sírjában a jó öreg Rimmel...
A versszakok száma is, lett olyan kötetlen! :-O
Remélem, arcképem megmarad köpetlen... :-)
Ha holnap is be tudom kapcsolni a gépem,
Meg fogom dícsérni külön-külön szépen
Mind azt a sok költőt, hüjét, s normálisat,
Ki ide ír, tán nem orbitálisat;
Zavaros soraim tudjátok be Nékem,
Aludnom kéne már, késő van most, kérem...
Elmegyek a picsába,
Hova annyian küldtek,
Néznek, szemük de kába,
a vádnak ők felültek.
Felültek a vádnak,
első benyomásnak,
leírtak magukban
sírgödörbe ásnak,
koporsóba raknak,
engem ott is hagynak.
hagynak koporsóban,
fekszem, csak fülelve,
szívem a Csend-tóban
Ott áll megfürödve
tán falnak beszélnék,
mintha nem is élnék,
vagy ez a csönd maga
vagy a halál szaga?
Jobb lesz, ha elmegyek,
Talán búcsú nélkül,
császtok emberek,
kezem int, de kékül
e hideg idegenben,
jobb, ha nem int, hát zsebre rakom,
motoz idegemben
mondat: k......... .b... f....m.
Hitte azt, ennél mélyebbre nem kerül,
hisz hol megáll, szinte földszint, körülbelül,
de elfelejtette, elméjéből elejtette a tényt, lent
is lejjebb éldegélnek népek fénytlen,
és életüknek színtere dereng a kék homályban,
katódsugárzástól ittas mályva éjszakában,
szemük sugártalan, alantasak, halandók,
kiknek vágya az csupán e koszlott mulandó
tasak világban most kerüljenek, s nem el, de helyükre
a dolgok, mint ők, szinte büszkén néznek saját fejükre,
biztosak benne, hogy értelmük világnak tükre.
Gondolkodott, velük csináljon bármit vagy velük ne.
Míg fejét, mi körte, törte,
lágy agyát de elgyötörte.
Ez lett a veszte.
Leszállt az eszte.
