Ott volt az egész falu.
Az egész város sorban állt kenyérért.
Ezek tipikus stilisztikai példamondatok... csak elfelejtettem, hogy mire.
(Utánanézek)
Mindenesetre ebből kiindulva a Budapest sorban áll vmiért mondat nem helytelen.
Attól még lehet ronda. De engem nem idegesít annyira, mint ha hibás is lenne.
Kedves Pancho!
Igazságod vagyon, hogy Szabolcska védelmére keltél.
Nekem meg tán abban van igazságom, hogy a dalszövegekből részint a mélyenszántást hiányolom, így jött a Szabolcska topicnévnek.
Szabolcska Mihály védelmében:
ő nem volt magyartalan, még a versek rímei és lüktetése is rendben, csak a mélyenszántás hibádzott nála. Kb. olyan volt, mint - lehet, hogy emiatt megkiabálnak - Petőfi semmitmondó kiadásban. (Könyvtárban utána lehet nézni.) Annyira, hogy bár - mikor Adyról és a vitáikról tanultam az "oskolában" - olvastam tőle jópár verset, semmire sem emlékszem.
A diszkó-dalszövegek többsége csakugyan nulla alá. Azokhoz képest Szabolcska is a költészet csúcsa.
- Bocs, bocs, az előbb a kezem alá keveredett egy kósza enter gomb. -
Szóval, arról akartam írni, kérdezni, vitatkozni, témát felvetni, hogy hogy is vannak ezek a modern korok dalszövegei. Mert én néha, amikor a rádiót hallgatom, azon gondolkodom, hogy ez most az eredeti vagy az Irigy Hónaljmirigy féle feldolgozás.
Mert
1. magyartalan
2. értelemetlen
3. primitív
Nézzünk példát (és hozzatok ti is példákat, hogy minél jobban kidomborodjon a butaság, mert az jó)
Kértük az Istent, hogy ne verjen minket! (vagy) Budapest sorban áll. (vagy) Újra érzem a balatoni lázat.
Mi van? Hogy jön ez oda, ahova jön?
Én tudom, hogy ezek nem magasröptű és mélyenszántó gondolatok, de legalább a magyar nyelv szabályai. ... az értelem ... valami.
Üdv.
Lappantyú
